2015. december 10., csütörtök

Nagykanizsa / Folytatáshoz kattints a posztra


Vasemberház

Zala megye déli részén, a Mura folyótól 13 km-nyire északkeletre, a Zalát és a Murát összekötő Principális-csatorna két oldalán épült. Földrajzilag a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén fekszik. Alacsony (100–110 m) fekvésű vidék, a hajdani mocsárvilág lecsapolására számos csatorna szeli át a környékbeli nedves réteket, legelőket. A várostól északra, északnyugatra 200 m-t meghaladó magasságú erdős dombvidék övezi. A városon halad át a 7-es főút és az M7-es autópálya.

 Erzsébet királyné szobra

A középkori Kanizsa

Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először, amikor ăterra Knysa formában említik. IV. Béla Princ comesnek adományozott egy Bille nevű birtokot, mely Knysa nevű földdel volt határos. Ebből következik, hogy Kanizsa magyar településként már a tatárjárás előtt is létezett. A 13.- és a 14. század fordulóján a kiskirályoskodó Kőszegi család birtokolta Kanizsa várát. 1323-ban a Kanizsa várának várnagya az Osl nembeli Lőrinc kapta meg Károly Róberttől hűségének jutalmául. Ez az első oklevél amely először említi magát a várat. A halál is a király melletti szolgálatban érte, a szerencsétlen 1330-as havasalföldi hadjárat alkalmával. A Kanizsai nevet csak az utódai vették fel. A 14. század elején tehát már állt annak a várnak a magja, amely a későbbi időkben átépítések és bővítések után európai hírűvé vált. A vár körüli Kanizsa időközben mezővárossá fejlődött. Tudunk a vámbevételekről, a pápától szerzett búcsúengedélyekről (1374–1402). Több plébánia létezett Kanizsa környékén, majd 1423-ban ferences kolostor alapítását engedélyezte V. Márton pápa. Mezővárosként 1409-ben említik először, fürdője (1423), ispotálya (1481) volt. A Kanizsai család két évszázadon keresztül Kanizsa birtokosa maradt. A Kanizsaiak hatalmas vagyon birtokosai lettek. 1532-ben kihalt a család férfi ágon, a birtok leányágon öröklődött. A híres család utolsó sarja Kanizsai Orsolya volt, akit Szapolyai János király engedélyével 9 évesen fiúsítottak, s így jutott a hatalmas, akkor az ország talán legnagyobb vagyonához. 1571-ben Nádasdy Tamás nádor özvegyeként hunyt el, s ezzel kihalt a család.

Testvérvárosok kútja 

1532-ben a Bécs ellen támadó török keresztül vonult Kanizsán és nagy dúlást követett el. Az ország három részre szakadása után a török rablások állandósultak. Elengedhetetlenné vált a kanizsai vár megerősítése, amelynek munkálatai 1554-ben kezdődtek meg. A megerősített vár belső, középső és külső várra tagolódott. Kő híján az építési anyag zömmel fa és föld volt. Az erősséget egy mesterségesen is felduzzasztott mocsár védelmezte. Szigetvár 1566-os eleste után Kanizsa fontossá vált az udvar számára, ezért megtették a Balaton és a Dráva közti főkapitányság székhelyévé. Kanizsa mezőváros nagyon megsínylette Szigetvár elestét. A török gyakori pusztításai következtében a kereskedelme is összeomlott. 1568-ban Kanizsa királyi vár lett, miután a növekvő török veszély miatt az özvegyen maradt Kanizsai Orsolya elcserélte a kincstárral itteni birtokait Csejte vára és a borsmonostori apátság javadalmaiért. 1567 és 1571 között Thury György, a híres bajvívó volt a kanizsai vár kapitánya, akinek vezetésével a végvári csapatok gyakran vezettek sikeres rajtaütéseket a dél-dunántúli török erődítmények ellen.
1600. október 22-én a vár török kézre került. A törökök tisztában voltak a terület értékével. Kanizsa török vilajet központtá alakult, élén Murat pasával. A várat is átépítették és megerősítették. A vár őrsége 3825 fő volt. A városban a müezzin mellett tanító is működött. A török katonaságon kívül egyre több délszláv települt az elmenekült magyarok helyére. Evlija Cselebihíres török történetíró leírása egy forgalmas, több emeletes házakból álló és többnyire fából épült városról szól, két fürdővel.Dzsámival, felsőbb iskolával (medresze), két kolostorral, minaretekkel és több mint ötven bolttal.
Zrínyi Miklós 1664. április 21-e és május 30-a között ostromot indított a megszállt vár ellen, mely az osztrák udvar késve kiadott engedélye miatt sikertelen volt.

 Képzőművészetek Háza Kiskastély

1690. április 13-án Batthyány II. Ádám felszabadította Kanizsa várát. 1703-ban Kanizsa várfalait lebontották, árkait betemették, és ezáltal nyílt várossá lett. 1705-ig közvetlenül a bécsi udvari kamara fennhatósága alá tartozott. A várban német helyőrséget helyeztek el, a város lakossága új betelepülőkkel gyarapodott. A reményteljesen erősödő város fejlődése azonban megtört. I. Lipót császár kivonta a katonaságot és a várat lebontásra ítélte, majd végső csapásként adományozás keretében földesúri joghatóság alá szorította. Az első földesura Grassics Jakab volt, majd a Szapáry grófi család követte, s végül 1743-ban gróf Batthyány Lajos nádor szerezte meg. A földesurak lépésről lépésre megfosztották a várost önállóságától. Adófizetésre kényszerítették, megszerezték a fő bevételi forrásait, sőt, a mocsártól nehéz munkával elhódított földeket is visszavették. A város nem nyugodott bele a történelmi vereségbe és évtizedeken keresztül, pénzt nem kímélve, pert folytatott a szabad királyi város státusz megszerzéséért, de állandóan vereséget szenvedett.
Kedvező földrajzi helyzete miatt közben Kanizsa lakossága jelentősen gyarapodott. Míg 1715-ben 256 lakost írtak össze, addig 1770-ben 3711 főt. A gyors növekedés oka a bevándorlás volt. A lakosság zömmel szántóföldi és szőlőműveléssel foglalkozott, de szaporodott az iparos és a kereskedő polgárság is. Köztük sok volt a zsidó és a görög származású kereskedő. A város megkapta újból a vásártartási jogot. A céhek kialakulása és megszervezése 1698-ban kezdődött a szabók és a szűcsök céhének megalapításával. Jelentősen gyarapodott a céhekbe tömörült iparosok száma. 1832-ben 256 iparűzőt jegyeztek fel.
A népesség gyarapodásával átalakult a város arculata és nagysága. Csak kevés épület készült téglából. A 19. századközepéig csak egyetlen utcát láttak el szilárd burkolattal. Az első városi fenntartású iskola csak 1807-től működött, viszont nagy hírre tett szert a piarista gimnázium, amelyet 1765-ben nyitottak Batthyány Lajosnak, a város földesurának a 10.000 Ft-os alapítványával. Ekkor Zala-Somogy-Vas vármegyék egyetlen ilyen intézménye volt, és sok diák érkezett Horvátországból is.

 Városháza

A 19. század közepén a 13 000 lakosú Nagykanizsa a legnépesebb és leginkább polgárosodott város volt Zalában. Az 1848-as forradalom híre itt váltotta ki a legnagyobb lelkesedést. Március 19-én a felsővárosi templomnál tartott nagygyűlésen világosították fel a lakosságot a forradalom céljairól. Március 20-án fogadták el a kanizsai 12 pontot, mely három pontban tért el a pestitől, kitűzték a nemzeti jelvényeket, majd áprilisban megszervezték a nemzetőrséget. Jellasics 30 000 fős seregével ellenállás nélkül foglalta el a várost. A horvátok alaposan megsarcolták és kirabolták Jellasics pákozdi veresége megpecsételte a megszálló horvát katonaság sorsát. Kanizsa népe megtámadta, majd a várost körülvevő nemzetőrök segítségével kiverte őket a városból. Az 1849-es tavaszi hadjárat sikerei csak rövid fellélegzést hoztak, az osztrákok véglegesen bevették a várost és kezdetét vette az önkényuralom.
A kiegyezést követően merőben új viszonyok alakultak ki a városban. A legszembeötlőbb változás a gazdasági életben látszott. A helyi nagykereskedőknek dolgozó több ezer szekerező bizonyította, hogy a város központi helyen fekszik, jelentősek a vásárai, tehát érdemes a vasutat erre vezetni. A Déli Vaspálya Társaság 1860-ban átadta a Nagykanizsa–Pragerhof közti vonalat, amit a következő évben a Nagykanizsa-Buda vonal illetve a Nagykanizsa-Barcs vonal követte még a 60-as években. A kereskedők óriási forgalmat bonyolítottak, a megnövekedett hiteligényük kielégítése végett bankok jöttek létre, így például a helyi tőkések által szervezett Nagykanizsai Takarékpénztár, és a Dél-Zalai Takarékpénztár, Kereskedelmi és Iparbank, Nagykanizsai Bankegyesület, valamint az Osztrák-Magyar Bank és az Angol-Magyar Bank fiókja.
Az első modern értelemben is ipari üzemnek tekinthető üzem az 1842-ben alapított Weiser Gépgyár volt. Kazánokat és mezőgazdasági gépeket állított elő, olasz és török exportra. 1893-ban megalakult a Nagykanizsai Sörgyár Rt., Francz Lajos villanytelepet üzemeltetett. A város ipara egyre számottevőbb lett, téglagyár, kefegyár, szeszgyár, pótkávégyár sok-sok embert foglalkoztatott.
Kiszélesedett az oktatás is, 1867-től a gimnázium 8 osztályos lett. 1886-ban iparos tanonc iskola alakul, 1872-ben majd1891-ben polgári fiú- és leányiskola, 1895-ben felsőkereskedelmi iskola létesült a zsidó kereskedők jóvoltából.
A polgári lét és jólét eredményeként 1862-ben megjelent a Zala-Somogyi Közlöny és 1874-től a Zala. 1885-ben megnyílt a Városi Kórház is.
A jelentős fejlődés átalakította a város képét. A korábbi "sárfészek" 1864-ben 18 000 lakosú 57 utcás várossá növekedett, majd 1910-ben elérte a 28 000 főt. 1870-től elkezdődött az utak téglával való burkolása, majd a század végén kigyulladt a villany.
Nagykanizsa jelentős katonaváros is volt ebben az időben. A két hatalmas laktanyában állomásozó katonaság számottevő vásárlóerőt képezett. Ennek a sajátos szerepkörnek a jelentősége 1914-ben felértékelődött. A háború első kilenc hónapjában több mint 30 000 sebesültet ápoltak. Jellemző Nagykanizsa megyén belüli jelentőségére, hogy az egész megye hadiadójának közel a felét itt fizették.

 Fő út (Bankpalota)

Az 1920-ban aláírták a trianoni békeszerződést, melynek értelmében Nagykanizsa határszéli város lett, a túloldalon az ellenséggel. Bethlen István miniszterelnöksége idején a lassan stabilizálódó rendszer rengeteg helyi problémával küszködött. Ilyenek voltak a szegénység, a nagyméretű munkanélküliség, a földkérdés megoldatlansága, a demokrácia hiánya.
1928-ban a város gimnáziumának tanára, Dr. Mező Ferenc az amszterdami olimpián a művészeti kategóriában, az olimpia történetéről írt pályamunkájával olimpiai aranyérmet nyert.
A világháború után a határszélre szorult Nagykanizsa nehezen tért magához, és a háború előtti ígéretes fejlődése szemlátomást megtört. A város ipara és kereskedelme elvesztette a legfontosabb piacait, melyek Horvátország, Dalmácia,Törökország és Olaszország voltak. A nagy nehézségek ellenére a város igyekezett talpon maradni. Gondos várostervezéssel megkezdődött a vízvezeték és csatornahálózat építése, Katonaréten új családi házas negyed épült, új modern Postapalotát építettek. 1926-ban megnyitották a Városi Zeneiskolát. A kórház tovább bővült, 1927-ben megépült a Városi Színház és 1933-ban a strandfürdő. A fontosabb utcákra bazaltkocka és homokaszfalt burkolat került, a város köztereit szobrokkal díszítették. 1928-ra befejeződött a Principális-völgy vízrendezése, a gimnázium beköltözött a Sugár úti laktanyába. Ennek pótlására megépült a város szélén a Gábor Áron laktanya. 1930-as évek végén felfedezték a zalai kőolaj-és földgázkészletet. Megalakult a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), melynek központja Nagykanizsa volt. A munkásai és tisztségviselői számára 1942–1943-ban létesült a ma már helyi védelem alatt álló MAORT–telep.
A világválság újra felkavarta az érzelmeket, de igazából az 1930-as évek második felétől élénkült meg a város politikai élete, és egyre szélsőségesebbé vált. A politikai jogok kiszélesedtek, és a háborús hangulatnak megfelelően egyre jobban eluralkodott a revíziós, a soviniszta és antiszemita hangvétel. A második világháború újabb megpróbáltatást és nagy véráldozatot követelt a város lakóitól, a pusztulás szélére sodorta Nagykanizsát. A nyilasok brutalitása tetőzte be a háborús idők rémségeit.

 Szentháromság szobor

Műemlék épületek

  • Axenti-ház (Deák tér 5.)
  • Bazár udvar (Fő út 8.)
  • Felsőtemplom (Deák tér)
  • Förhénci kápolna
  • Grünhut-ház (Deák tér 2.)
  • Inkey-kápolna (74.sz. főút)
  • Lackenbacher-ház (Deák tér 4.)
  • Magtár (Erzsébet tér 15. udvarán)
  • Vasemberház (Erzsébet tér 1.)
  • Városi Színház és Mozi (Károlyi kert)
  • Zsinagóga (Fő út 6.)

 Az Alsóvárosi templom

Helyi jelentőségű épületek

  • Alsóvárosi (Szent József) templom és kolostor
  • Arany Szarvas Szálló (Erzsébet tér 18-19.)
  • Bachrach-ház (Csengery út 8.)
  • Babochay-ház (Sugár út 2.)
  • Bajer-ház (Deák tér 13.)
  • Bankpalota (Fő út 16.)
  • Biztosítópalota (Csengery út 2.)
  • Bogenrieder-palota (Fő út 13.)
  • Centrál Szálló (Erzsébet tér 23.)
  • Ebenspanger-ház (Erzsébet tér 21.)
  • Felsőkereskedelmi iskola (Csengery út 10.)
  • Hild-ház (Deák Ferenc tér 3.)
  • Honvéd laktanya (Sugár út 9.)
  • Hungária Szálloda (Sugár út 14.)
  • Imaház és paplak (Batthyány u. 16.)
  • Kaiser-ház (Erzsébet tér 16.)
  • Kaszinó székház (Ady u.7.)
  • Kávégyár (Csengery út 88.)
  • Kereskedelmi iskola (Zrínyi Miklós u. 33.)
  • Kisdedóvoda (Szent Imre u. 14.)
  • Kiskastély (Erzsébet tér 15. udvarán)
  • "Közös" laktanya (Sugár út 11.)
  • Kocsiszín (Belus udvar, Fő út 10.)
  • Kórházkápolna (Kossuth tér)
  • Kőnig-ház (Deák tér 7.)
  • Lőwi-ház (Erzsébet tér 10.)
  • MAORT-ház (Ady Endre u. 12.)
  • Nemzeti oskola (Zrínyi Miklós és Ady Endre utca sarka)
  • OTI-székház (Ady Endre utca 31.)
  • Piarista kápolna (Sugár út- Királyi Pál u. sarkán)
  • Polgári Egylet székháza (Sugár út 3.)
  • Postaház (Király u. 37.)
  • Postapalota (Ady Endre u. 10.)
  • Rapoch-ház (Csengery út 7.)
  • Schulhof-ház (Király u. 15.)
  • Sugár út 16/a, b, c
  • Szerb-ház (Erzsébet tér 20.)
  • Szomolányi-sarok (Deák tér- Csengery út sarok)
  • Rosenfeld-ház (Fő út 4.)
  • Pollák-ház (Deák tér 10.)
  • Transzformátorház (Ady Endre u. 41., a Szemere utcában)
  • Tandor-ház (Király u. 29.)
  • Vasvázas (Vár u. 9.)
  • Városháza (Erzsébet tér 7.)
  • Városházi bérház (Ady Endre u. 1.)
  • Villanyerő telep (Csengery u. 49.)
  • Vidor-ház(Csengery út 5.)
  • Weiser-ház (Fő út 9.)
  • Zerkowitz-házak(Ady Endre u. 33-35.)

Múzeumok

  • Thury György Múzeum (Fő út 5., Erzsébet tér 1. és Erzsébet tér 11.)
  • Magyar Plakát Ház (Erzsébet tér 15. udvarán)
  • Képzőművészetek Háza Kiskastély

Pollák-ház

Elhelyezkedése
Nagykanizsa (Magyarország)
Nagykanizsa
Nagykanizsa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 27′ 21″k. h. 16° 59′ 50″Koordinátáké. sz. 46° 27′ 21″, k. h. 16° 59′ 50″osm térkép ▼
Nagykanizsa (Zala megye)
Nagykanizsa
Nagykanizsa
Pozíció Zala megye térképén

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése