Széchenyi tér (Pécs) / Folytatás a posztban

 A Széchenyi tér a pécsi belváros közigazgatási, kereskedelmi és idegenforgalmi központja. A középkorban a város piactere volt, itt állt a városháza és a plébániatemplom. Széchenyi nevét 1864 óta viseli, előtte a legkülönbözőbb elnevezései voltak: Fórum, Városi piacz, Főtér. A tér a város egyik központi elhelyezkedésű, emlékművekben gazdag, észak felé fokozatosan emelkedő tere, ahová sugárszerűen tizenkét utca torkollik. A tér főbb látványosságai a Gázi Kászim pasa dzsámija, a Városháza, a Megyeháza, a Nádor szálló, a Zsolnay-kút, az Irgalmasrendi templom, a Szentháromság-szobor és Hunyadi János bronz lovas szobra. A teret a Pécs 2010 Kulturális Főváros projekt keretein belül felújították. Itt tartják minden év szeptemberében a Pécsi napok alkalmával a Szőlő és Bor Ünnepét, kirakodóvásárral, szüreti felvonulással és a híres pécsi, villányi és siklósi borok kóstolójával és itt állítják fel karácsonykor a város karácsonyfáját.

 A tér Pécs belvárosának szívében a Mecsek déli oldalán helyezkedik el. Tizenkét utca fut bele a térbe. Délről kezdve, az óramutató járásával megegyező irányban: Irgalmasok utcája, Jókai tér, Ferencesek utcája, Ciszterci köz, Janus Pannonius utca, Szepesy Ignác utca, Hunyadi János utca, Megye utca, Mária utca, Király utca, Perczel Miklós utca és a Munkácsy Mihály utca.

 A tér a római kori Sopianae északi peremén helyezkedett el. A 20. század közepén végzett csatornázási munkák emésztőgödröt, illetve egy harmadrendű utat tárt fel, valamint az északi részen egy római temetőt; ezek a leletek egyben azt is igazolják, hogy lakott hely volt ezen a területen. A 4. századtól feltételezések szerint táborozóhely volt a területen.

A tér a magyarok letelepedése után kezdett funkcióval bírni, fontossága pedig a 13. században, a Szent Bertalan-templom építésével kezdődött. A keleti, budai városkapu és a nyugati, szigeti városkapu között kialakuló új út növelte a tér funkcióját, mely a jelenleginél nyugati irányban jóval nagyobb kiterjedésű volt: az 1367-ben megnyitott első magyarországi egyetem épületéig terjeszkedett, mely a püspöki vár szomszédságában állt. Ez a tér volt a középkori város egyetlen, nagyobb tömeg befogadására alkalmas tere. Mint ilyen, számos ünnepélyes esemény színhelyének tartják: Janus Pannonius itt gyülekezett háromszáz fős kíséretével, mielőtt Mátyás király követeként II. Pál pápa segítségét kérte volna; feltehetően az 1476. októberi pécsi országgyűlés is itt történt; II. Ulászló 1495. március 27-én Pécsett kötötte meg a török békét. A tér 2009-es felújításakor feltártak egy épületet, mely egy 1489-es adásvételi szerződés Drakwlyahaza néven említ, és – feltehetően tévesen – Drakula házának tartottak.

A török II. Szulejmán vezetésével 1543. július 20-án vonult be a térre. Később, 1566. augusztus 4-én is bevonult, hogy másnap innen induljon Szigetvár felé. A teret ekkoriban Bazár térnek hívták, északi oldalán pedig a Szent Bertalan-templom köveiből megépült Gázi Kászim pasa dzsámija. A tér maga fontos kereskedőtér volt a török alatt. Evlija Cselebi leírása alapján két török kút is volt a téren: a templom alatt, illetve a mai Zsolnay-kút helyén. A tér az 1664-es hadjáratban súlyos károkat szenvedett.

A város visszahódítása után a tér továbbra is katasztrofális állapotban volt: a dzsámi némileg megrongálódott, a minaret félig ledőlt, a török fürdő leégett, a környező házak romosak voltak. A következő évtizedek az újjáépítésről szóltak: 1698-ban épült az első városháza, 1713-ban megépült az első Szentháromság-szobor (amely a tér nevét is adta II. József uralkodásáig), melyet a pestisjárvány emlékére állítottak. 1714-ben a teret nyilvános piacnak jelölték, emellett a téren kivégzéseket is tartottak egészen a 19. század közepéig, amikor a kivégzések helyszíne a Ledina lett.

Városháza (Széchenyi tér 1.)

Az első városházát a török hódoltság után, 1710-ben, a másodikat 1831-1832-ben építették a jelenlegi épület helyén. Mai formáját az 1907. évi átépítéskor kapta Láng Adolf tervei szerint. Homlokzatán a barokk stílus elemei láthatók. A sarkokon manzárdtetős, a Király utcai részét órás torony díszíti.

Lóránt-palota (Széchenyi tér 2.)

Az épület helyén a török időkben is állt ház, majd a 18. században manzárdtetős ház épült, melyet Patkányvár (Rattenburg) néven gúnyoltak. 1882-ben ezt lebontották, és ekkor épült a háromemeletes romantikus ház, melyet a legtöbb útikönyv szerint az 1863-ban elhunyt Ludwig Förster tervezett. A ház házasság útján Dr. Lőwy Lipót tulajdona lett, aki 1903-ban Dr. Lóránt Lipótra magyarosított, az ő nevét viseli a Lóránt-palota, melyet régebben Lőwy-palotának is szoktak hívni. Az épületben 1961 óta gyógyszertár üzemel

Déli oldal (Széchenyi tér 3-5.)

A tér déli oldalán található a Pilch Andor tervei alapján készült eozin-mázas Zsolnay-kút, mely az 1892-ben lebontott török kút (sadirván), a Kádi csorgója helyének közelében áll. A négy méter magas kút négy oldalán egy-egy ökörfej-csorgóból folyik a víz az íves medencébe. A Zsolnay Miklósajándékaként felállított kutat a város és a Zsolnay porcelángyár címere díszíti.

Az Irgalmasrendiek temploma 1727–1731 között épült. Az egyhajós, dongaboltozatos templom, melynek szentélye egyenes záródású, korábban a kapucinusoké volt. 1795-ben az irgalmasrend kapta meg és 1887–1891 között átalakították Kirstein Ágost tervei szerint. Eklektikus stílusúhomlokzata akkor kapta mai formáját. Az emeleti részt attika díszíti, a homlokzaton íves záródású fülkében elhelyezett Mária-szobrot Kis György készítette. A templom belsejét 1908-ban újították meg. Intarziás faoltárai kivételes művészi értéket képviselnek. Az olasz barokk főoltárkép Szent Sebestyén vértanúságát ábrázolja. A freskókat Graits Endre festette 1908-ban. Az irgalmasrend megalapítója, Istenes Szent János domborművét Mayer Ede szobrászművész, az orgonát a pécsi Angster-gyár készítette. A templom nyugati oldalán négyzetes kápolna van. A falakon néhány címeres, feliratos sírkő utal a templom alatti kriptára, ennek bejárata azonban nem ismert.

A két mellette lévő épületben üzletek voltak az 1960-as évekig, amikor ezeket a klinikához csatolták.

Délnyugati oldal (Széchenyi tér 6-8.)

A tér délnyugati sarkán áll a 19. század közepén épült Sárkány-ház az Irgalmasok utcája és a Jókai tér sarkán. Tőle északra a 7. számon szintén a 19. század közepén épült barokk épület található, melyet a Frühweiss család építtetett. Ezzel a házzal van egybeépítve a 8. számú ház (Piacsek-ház), mely az 1820-as években épült. E ház építésekor a téren komolyabb szintrendezést hajtottak végre a téren.

A 7. és 8. számú épület határa előtt áll a népszerű meteorológiai állomás, melyet 1908. június 15-én közadakozásból állí­tottak fel, melyet 1938-ban eltávolítottak, és 1991-ig Dö
mörkapun állt műszerek nélkül

 A Széchenyi tér központi épülete Gázi Kászim pasa dzsámija, Pécs egyik jelképe.

A középkorban a város központjában állt a gótikus Szent Bertalan-plébániatemplom. A város török kézre kerülése után ennek köveiből épült jellegzetesen keleti stílusban Gázi Kászim Pasa dzsámija. A dzsámi mellett egykor minaret is állt, ennek felső részét azonban 1753-ban, alsó részét pedig 1766-ban lebontották, és csak a tövét hagyták meg. A jelenlegi főbejárat oldalán, a belső falban, Mekka felé épített mihráb-fülke látható. Az épület az 1939-es átalakítás során nyerte el mai formáját. A dzsámi mellett található a Szent Bertalan harang.

Az egyszerű kőtalapzaton álló Hunyadi János bronz lovas szobrot Pátzay Pál szobrászművész készítette. Hunyadi Jánoshalálának 500. Évfordulóján, 1956. augusztus 12-én leplezték le Magyarországnak ezt az egyik legszebb közterületi emlékművét.

A tér közepén található Szentháromság szobor 1710–1714 között készült el, a korábbi pestisjárvány megszűntének emlékére. Az eredetileg barokk stílusú szobor a 19. század végére annyira tönkrement, hogy a város újat készíttetett - alkotója Kiss György - amelyet 1908-ban állítottak fel.

2009. július közepén szenzációs leletekre találtak a Széchenyi téren felújítási munkálatok közben. Meglelték az Árpád-koriSzent Bertalan-templom alapjainak újabb részleteit, melynek köveiből építették fel a Gázi Kászim pasa dzsámiját. Gosztonyi Gyula, aki a templom után kutatott és aki rátalált és részben feltárta a pécsi ókeresztény sírkamrákat, s nevét utca viseli a városban. Kikindai András szerint a mostani lelettel a Szent Bertalan-templom és a hozzá tartozó építmények közel 80 százaléka ismertté vált.

Megyeháza (Széchenyi tér 9-10.)

Az eklektikus stílusú, impozáns látványt nyújtó pécsi Megyeházának épülete 1897-ben épült. Lábazata Kővágószöllősi vörös homokkő. A térre néző homlokzata a tér többi épületénél jóval díszesebb. Kerámia díszítései a Zsolnay-gyárban készültek. Az épület teteje 1954-ben leégett, egyszerűbb kiképzéssel, korábbi kupolája nélkül állították helyre.

Gimnázium és kollégium (Széchenyi tér 11.)

A Megyeházától északra a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma látható. A kétemeletes, három utcára néző háztömb tér felőli részét 1716 és 1726 között építették a jezsuiták, a Kórház téri török temető sírköveinek felhasználásával. Ebben az épületben tanított a költő Faludi Ferenc is, az 1723-28 közötti években. 1785-től 1802-ig a bölcsészeti akadémia működött az épületben. Többször volt kórház, sőt 1852-1863 között kaszárnyaként használták. A múlt század elejétől a ciszterciták birtokolták a rend feloszlatásáig. A déli szárny 1863-ban, a modern északi szárny 1935-1936-ban épült. A lépcsőházban látható freskók az első pécsi egyetem alapítását és felépítését ábrázolják (Gebauer Ernő művei). Árkádokkal díszített udvarában szabad fürdő volt. Az épület északkeleti sarkán levő kis parkban áll Leonardo da Vinci fehérmárvány mellszobra (Baksa Soós György, 1958).

Északi oldal

A tér északnyugati sarkában áll a Belvárosi iskola korábbi épülete, mely ezen a helyen a 18. század elejétől 1983-ig funkcionált iskolaként, 1987-től az Egyetemi Könyvtár, 2010-től a PTE Egyetemi Levéltár és az Egészségtudományi Kar közösen használja.

Az északi oldalon a 12. szám a Janus Pannonius Múzeum régészeti épülete alkotja. Főhomlokzata copf, oldalhomlokzata klasszicizáló stílusú. Helyén a török uralom idejében Csór Ibrahim aga háza állt. Kapualjában két igen szép vasrácsos kapu látható a 19. század elejéről.

Az északkeleti oldalon található két saroképület: az 1840 körül emelt és 1950-ben részben lerombolt és átépített Eizer-ház a Hunyadi és a Megye utca között, és a Megye utca-Mária utca sarkán álló Taizs-ház (Széchenyi tér 13.), amelynek letompított homlokzatán a gazdagon díszített sarokerkély érdemel figyelmet.

Keleti oldal

A Széchenyi tér 14. szám alatt áll a pécsi bíróság épülete. Ezen a helyen állt a török-korban a város legdíszesebb törökfürdője, mely szintén az 1664-es és 1686-os harcokban sérült meg, utóbbi során romos állapotba került. Ennek ellenére 1786-ig nem épült új épület a telken. A jelenlegi épület 1891-ben épült eklektikus stílusban, kifejezetten a pécsi táblabíróság megszervezése alkalmából.

 A Széchenyi tér 15. száma alatt található az 1846-ban épült az eredetileg 30 szobás Nádor szálló, amit 1902-ben lebontanak és egy nagyobbat építenek a helyébe. Az 1980-as évek végére a szálló épületének homlokzata erősen lerombolódott. Az épület több, mint tizenöt éves bezárása után, 2005-ben elkészült a homlokzata és aljába mélygarázs került. A szálló átadására még nem került sor.

A tér 16-18. száma alatt három kereskedőház áll, melyet az 1845-ben még üresen álló telken három család építtetett: az északit Stopfer Márton, a középsőt Zsolnay Miklós, a délit Littke Lőrinc.

A Király utca Pécsen / Folytatás a posztban

 A pécsi Király utca a baranya megyei székhely belvárosának legismertebb sétálóutcája a Széchenyi tértől keleti irányban halad a Búza téren keresztül a Katalin utcáig, amelyben számos műemlék jellegű, nevezetes épület látható. 1864-ben nevezték el az utca Széchenyi tér és Felsőmalom utca közti szakaszát Király utcának, Király József pécsi püspök tiszteletére, aki 1807–1825 között töltötte be a tisztségét, az utca külső fele előbb Fő utca, majd Kossuth Lajos utca volt. 1945-től kb. 1991-ig az egész utca a Kossuth Lajos utca nevet viselte, a rendszerváltás után pedig teljes hosszában Király utcává nevezték. Az utca nincs teljes hosszában elzárva az autósforgalomtól, mindössze a Pécsi Líceum Templomig szól a tilalom. Az utcán egykor villamos haladt, melynek emlékét emléktábla őrzi. Az utca középső részén található a Pécsi Nemzeti Színház, mely 1893–1895-ben épült. Számos étterem, kávézó és galéria található a korzó mentén, melyen végigsétálva érdemes a házak emeleti homlokzataira is felnézni, ahol gazdagon keretezett ablakokat, rozettákat látni.

 Király József püspökről kapta nevét Pécs híres sétálóutcája. 1820. március 27-én hatalmas tűzvész következtében leégett a Budai városrész épületeinek csaknem egytizede. dr. Ódor Imre, a Baranya Megyei Levéltár igazgatója szerint a püspök kiemelkedő szociális érzékenysége késztette arra a városvezetőket – a tűzvész után csaknem fél évszázaddal, 1864-ben –, hogy a város fő utcáját Király Józsefről nevezzék el. A Kossuth Lajos utca mellett a Király utcán össz­pontosult a város üzleti életének nagy része, itt voltak a legforgalmasabb üzletek, amelyek személy­forgalmát 1913 és 1960 között villamosközlekedés is segítette.

A sétálóutca igencsak viharos névtörténettel rendelkezik. Pécs történetében példátlanul, 21 nevet kapott. A képzeletbeli rangsor második helyezettje a Hunyadi János utca, 13 névvel.

• 1554: Nagy uca mahalle
• 1687: Nagy utca (egyes esetekben ucca)
• 1713-22: Ofner gasse
• 1722 körül: Stern Gasse
• 1724-1803 között az alábbi neveken: Ofner gasse, Hauptgasse, Platea major, Platea magna, Platea Principalis, Platea Capitaliis, Platea Budensis, Öregh Utza, Nagy Utza
• 1804: Feő Ucza, Haupt Gasse
• 1817: Ofner Vorstadt gasse zum oberne Mauth-Hause
• 1843: Fő utza
• 1864: Király utca és Fő utca
• 1930: Király utca és Kossuth Lajos utca
• 1977: Kossuth Lajos utca
• 1991: Király utca

 A Király utca 5. szám alatt található a szecessziós hangulatú Palatinus Hotel, amelyet 1915. májusában adtak át Pannónia Grand Hotel néven. A Palatinus nevet 1975-ben kapta, jelenlegi hivatalos elnevezése Hotel Palatinus City Center. A Király utca hangulatát erőteljesen meghatározó három emeletes épületet Pilch Andor építész tervezte a korábbi kesztyűgyártó üzem helyére, a Hamerli család részére. A közel százéves épület mai külsejét az 1988-ban kezdődött, tizenhárom évig tartó felújítása után nyerte el. A szálloda nagyterme Bartók Béla nevét viseli, aki 1923. október 30-án itt adott koncertet. A szálloda legismertebb vendégei José Carreras, Plácido Domingo, Jiří Menzel voltak. Volt idő, amikor az épület össze volt kötve a Széchenyi téri Nádor Szállóval. A hotel ma a Danubius Hotels Group tulajdona.

 A Király utca kis térré szélesedik. A Színház térre keresztelt téren található a Pécsi Nemzeti Színház, amely 1895-ben nyitotta meg kapuit a Bánk bán című darabbal. A színház korszerű, több szín megjelenítésére alkalmas forgószínpaddal, egy 4 részben süllyedő zenei árokkal, fény-, hang-, és videórendszerrel van felszerelve. A Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik fontos helyszínéül szolgál az épület, melyben négy teremben tartanak előadásokat: nagyszínház, kamaraszínház, szobaszínház és stúdiószínház.

A téren található a Pécsi Kulturális Központnak helyet adó Dominikánus ház, melynek helyén egykoron Ferhád pasa dzsámija állt. A török után ezt a Dominikánus szerzetes rend kapta meg, s itt templomot és rendházat építettek. 1786-ban II. Józseffeloszlatta a dominikánus rendet. Üresen maradt a templom és a rendház. A Francia háború idején az épületekben francia foglyok tartózkodtak. A templomból raktár lett, majd lakóház. A múlt század végén dr. Johan Béla orvos átépíttette a mai formájára.

A Színház tér északi oldalán álló – többször átépített – épületet (Király u. 13.) a Pécsi Nemzeti Kaszinó használta 1839-től. Földszinti helyiségeiben a híres Nick-féle söröző az 1895-ös átalakításig működött. Ma a Helyőrségi Klub (volt Fegyveres Erők Klubja) működik benne. A tér felőli bejárata a Belvárosi Étterem. A tér két körcikk alakú szökőkutas medencéjének sarkát Rétfalvi Sándor pécsi szobrászművész színjátszásra utaló alkotásai díszítik.

 A 18. században egy török dzsámi helyén és felhasználásával, a pálos szerzetesek építették 1741–1756 között, egy pálos szerzetes, Vépi Máté tervei szerint. A késő barokk stílusú templomot eredetileg a Szentháromság tiszteletére szentelték fel. A tornyok 1778–1779-ben épültek. Miután a pálos rendet 1786-ban feloszlatták, az épület egészen 1832-ig használaton kívül maradt. Berendezéseit az egyházmegye más templomai között osztották fel. Szepesy Ignác püspök vette használatba újra, a rendházat iskolává, úgynevezett lyceummá alakította, a templomot pedig az ifjúság istentiszteleti céljaira bocsátotta. 1923-ban, mikor a pozsonyi Erzsébet Egyetemet Pécsre helyezték, egyetemi templomnak nevezték ki. 1930 körül újrafestették a belső teret, ezek az alkotások a pécsi Gebauer Ernő munkái. A templomot 1997-ben vette át újra a pálos rend.

A templomhoz kapcsolódik az egykori pálos kolostor barokk épülete, amely ma a Széchenyi István Gimnázium otthona.

Az ország legrégebbi cukrászdája 1789 óta áll a ma Király utca 32. címen található épületben. Az épületről az első ismert adatok 1695-ből származnak, először cukrászdát 1789-ben nyitott Szibereau Ágoston. 1800-tól egyben Pécs első kávéházaként is üzemel (Scheiber Györgynek köszönhetően), 1869. április 27-től bérelte Caflisch Kristóf, aki 1879-ben meg is vásárolta az épületet. Az üzletet 1887-ben bekövetkezett haláláig vezette, melyet 1948-ig özvegye, Murányi Anna vezette tovább - ezalatt élte a cukrászda és egyben cukrászüzem a fénykorát. 1952-ben államosították Éva Cukrászda néven; 1988-ban kapta vissza a Caflisch nevet, és állították vissza patinás belső terét. A cukrászda 2009-ben bezárt, 2011-ben rövid időre megnyílt. 2014. júliusa óta üzemel újra.

A Király u. 19. szám alatti Vasváry-ház díszes pirogránit domborművei a Zsolnay porcelángyárból valók (Sikorszki Tádé alkotásai, 1893-ból). A Vasváry György vaskereskedő nevét viselő épület a vasipar és a kereskedelem jelképeit hordozzák. A legkorábbi adat a házról 1840-ből való, amikor Vasváry édesapja a kétszintes házat megvásárolta. Harminc évvel később átépítették Ivánkovits István és Szánthó Antal építészek tervei alapján. Ennek során került a főhomlokzat párkányára 1883-ban a Vasváry-ház felirat, a ház hátsó udvarának homlokzati részére pedig Vasváry-udvar. A lépcsőház falán két Mücke Ferenc József festmény található.

A lakás szalon része neoreneszánsz stílusú, intarziás parkettával, festett mennyezettel, bronz csillárral, egy Bösendorfer zongorával, festményekkel és egy 17. századi nemesi oklevéllel. A család ezeket a relikviákat 1988-ban a városi tanácsnak adományozta. Az egyik kisszalonban Péchy Blanka színésznő, diplomata és nyelvművelő és a Janus Pannonius Társaság, illetve a helyi sajtó és a színházi élet relikviái kaptak helyet. A másik kisszalon egyik részében a zenei élet, ill. az egyesületek (Pécsi Dalárda, Pécsi Daloskoszorú, Polgári Daloskör, Gutenberg Daloskör, ill. a Pécsi Ünnepi Játékok, a Mecsek Egyesület) emlékei és a 19–20. századi pécsi fényképészek alkotásai láthatók.

Az épület aljában ma étterem működik.

Elhelyezkedése

Király utca Pozíció Pécs térképén

é. sz. 46° 04′ 36″, k. h. 18° 13′ 55″

Dunaföldvár / Folytatás a posztban

A város az ország közepén, a Duna jobb partján fekszik, Budapesttől délre mintegy 90 kilométer távolságra.

Fontos közúti csomópont. Itt találkozik a 6-os, a 61-es és az 52-es út; a Beszédes József híd itt köti össze a Dunántúlt az Alfölddel.

Vonattal a Pusztaszabolcs–Dunaújváros–Paks-vasútvonalon volt elérhető 2009-ig. Korábban Solttal is összekötötte vasútvonal, ezt azonban már felszedték, és a vasúti töltés helyén 2015-ben kerékpárút épült.

 Neve a Római Birodalom részeként Annamatia volt.

Dunaföldvár címere

Kék pajzsban ezüstfolyam látszik, zöld alapon látható három vörös torony, kereszttel. A kapuzat nyitva áll, tőle jobbra egy magyar vitéz szablyát tart a kezében. Látható még a jobb oldalon egy szőlőfürt, baloldalt pedig zöld talajból egy búzakalász nőtt ki. A pajzs színei: vörös-kék.

Középkor

Földvár nevét ismereteink szerint először 1199-ben említi oklevél Monasterium de Felduar formában, ahol 1131-ben II. (Vak) Béla király Szent Péter tiszteletére apátságot alapított. Rosner Gyula régész azonban úgy véli, hogy valószínűleg „nem ő alapította a Szent Péter tiszteletére emelt monostort 1131 és 1141 között.” Az 1199-ben kelt oklevél szövege alapján (Monasterium abbas de Feldwar) szerinte bizonyossággal annyi állítható, hogy az ekkor „Földváron álló, már ismert monostor” a bencés szerzeteseké volt, és azzal együtt ők birtokolták a földvári határt is. Rosner Gyula véleménye továbbá: „nem lehet kétséges, hogy már a 11. században volt Dunaföldvárnak egy igen figyelemreméltó, kőfaragványokkal díszített temploma…”, ezt talán Szent Ilona tiszteletére szentelték. A nagy javadalmakkal bíró apátság az idők folyamán lassan veszített rangjából, a 15. századra korábbi birtokait jórészt elvesztette, építményei pedig a török uralom idején teljesen elpusztultak.

Szulejmán szultán a mohácsi csata (1526) után Földváron fogadta Buda város tanácsát, hogy tőlük a város kulcsait átvegye. A török uralom idején Jur Hisszarit volt a település neve.

A város híres Csonka-tornyának keletkezéséről szintén hiányoznak a megbízható adatok. Korábban a IV. Béla király idején emelt lakótornyok egyikének vélték, de a régészeti kutatás azt mutatta, hogy az 1530-as évekből vagy csak kissé korábbról való. Miután a törökök elfoglalták a vidéket, erődítményt, sáncokat építettek itt, amihez a monostor és díszes templomának faragott köveit is felhasználták, és a vár körül település alakult ki. Így látta ezt Evlija Cselebi török utazó is, akinek 1663-ban készült leírását ismerjük.

18. század

A török kiűzése után az elnéptelenedett vidéken betelepítés kezdődött, nagyobb számban szerbek (rácok) és német telepesek, később tótok is érkeztek. Földvár fontos dunai átkelőhely volt és mezővárosnak számított. Ezt a jogállását megerősítette I. Lipót király 1703. évi rendelete, melyben évi három országos vásár tartására jogosította fel a települést.

A dunai átkelőhely birtoklásáért a Rákóczi-szabadságharc idején kemény harcokat vívtak. A várat a kurucok 1704 januárjában elfoglalták, a császáriak nyolc hónappal később visszaszerezték; 1705 őszén Vak Bottyán csapatai ismét elfoglalták, és ezúttal a kuruc sereg sokáig birtokolta, végül azonban a vár elesett. A harcok következményeként a település egy időre újból elnéptelenedett.

1713-ban a vidék földesura, Mednyánszky Ferenc László földvári apát – bár apátság már nem volt, de az apát cím megmaradt – ún. szerződést (contractus) adott ki, amely a szabad bíróválasztás mellett többek között a szabad költözködést is biztosítja, és mentesít a földesúrnak egyébként járó robot alól. Ezek a kiváltságok vonzották a betelepülőket és hozzájárultak Dunaföldvár gazdasági fejlődéséhez, a céhes kézműipar kialakulásához.

A 18. század közepén már hat, később kilenc, (1872-ben, a céhek megszüntetésekor tizenegy) céh létezett, nagy forgalmat bonyolító sóhivatal és királyi postaállomás működött. A népesség gyors ütemben nőtt, Dunaföldvár – Szekszárdot a század végén egy időre utolérve – a vármegye legnépesebb települése lett.

19. század

Nagy jelentőségű esemény volt az itteni Duna-szakaszon az első gőzhajó megjelenése,1830-ban. A hajóvontatást fokozatosan felváltó, rendszeres gőzhajózás a kereskedelem, a személy- és áruforgalom fellendüléséhez vezetett. Dunaföldvár kikötőjében főként gabonát és más terményeket raktak hajóra, míg Erdélyből só, a Felvidékről fenyőfa, továbbá különféle iparcikk érkezett. Később forgalma tovább nőtt, miután a folyószabályozás miatt Tolna kikötőjét megszüntették.

1831-ben, majd 1855-ben kolera tizedelte a lakosságot. 1858-ban a város történetének legnagyobb tűzvésze pusztított, ennek 715 halálos áldozata volt. A szegényház, a kórház, a sóház, az 1789-ben épült ún. Nemzeti Oskola és az Öreg-templom is leégett. 1862-ben újabb tűzvész pusztított, ez kisebb kárral járt.

Az 1871-ben elfogadott ún. első községi törvény az addigi mezővárosokat, így Földvárt is a nagyközségek kategóriájába sorolta. A közigazgatás élén a bíró állt, munkáját egy helyettes, 12 esküdt és 2 jegyző segítette. Egy megyei döntés alapján a dunaföldvári járás neve megmaradt ugyan, de a járási székhely a szomszédos Paks lett.

A millennium évében, 1896 decemberében befutott Dunaföldvár újonnan épült állomására az első vonat. APusztaszabolcsról kiinduló vasútvonal ma is csak Paksig vezet, a megyeszékhellyel nem teremtett közvetlen összeköttetést. A vasút nem vonzott ide új iparvállalatokat. A dunántúli vasúthálózat fővonalai a Duna völgyét elkerülték, sőt kiépülésük maga után vonta a folyami teherszállítás csökkenését is. A folyó menti kisvárosok, köztük Dunaföldvár fejlődése lelassult.

A 20. század elején

A századfordulóra kialakult a városközpont a közhivatalokkal, néhány pénzintézettel; több utcában emeletes házak sorakoztak. 1904-ben felépült az új, tekintélyt parancsoló városháza (községháza), a régi emeletesre való átépítésével. 1906-ban megvalósult a helyi és helyközi telefonhálózat bekötése, a következő évben a főtéren elkészült az artézi kút (100 évvel később is helyén áll). A városiasodás jelei egyértelműen megmutatkoztak. A helység házainak több mint 90%-a azonban még mindig vályogból vagy sárból készült (az alap is), a tetők 76%-a zsúp- vagy nádfedeles volt.

A 20. század elején két jelentősebb ipari létesítmény működött a községben: az 1884-ben épített Reitter-féle gőzmalom és az 1911-ben alapított kendergyár. Nagyobb iparvállalat mintegy fél évszázadon át nem is alakult. A lakosság továbbra is főként kézműipari és mezőgazdasági tevékenységből (gabonatermesztés, kert- és szőlőművelés, állattenyésztés), illetve árui piaci értékesítéséből, valamint fuvarozásból és kereskedelemből élt.

Dunaföldváron két helyen működött vízimalom, az egyik Felső-révnél, a másik Alsó-révnél. Az előző században a 40-et is elérte a vízimalmok száma. Az 1944-ben megrongálódott utolsó vízimalom Paksnál akadt meg, tulajdonosa Bukovits Ferenc volt.

A világháborúk éveiben

1915 áprilisában a dunaföldváriakat már súlyos drágaság sújtotta. A termő vidék miatt növekedtek az árak, ami itt jelentősen érződött. Mindent összevásárolt a lakosság és Budapestre vitte feketézni. Forster Zoltán alispánnak a lakosság a monstre népgyűlést követően pontokba szedte követeléseit. A háború előre haladtával ui. támogatásukkal segítették Földvárt a háborús károk miatt, 5000 korona készpénzt jegyeztek a paksi vöröskereszt javára is, 5000 koronát pedig a községi jegyzők árváira fordítottak.

1925-ben helyi villanytelep létesült, megkezdődött a villamosítás; az 1930-as évek elején a várost rákötötték a Tatabánya felől jövő 20 kV-os távvezetékre. Különösen fontos változást jelentett az új Duna-híd megépítése és – száz évvel az első gőzhajó megjelenése után – 1930. november 23-ai felavatása. Ezzel a helység az ország úthálózatának egyik csomópontja lett. Tíz évvel később megnyitották a hídon át vezető Dunaföldvár–Solt-vasútvonalat.

A II. világháború ismert hazai eseményei – előbb csak a kötelező beszolgáltatások, a mozgósítások, a légiriadók, később a zsidóság deportálása – az itteni lakosságot sem kímélték. 1944 végén a város a hídfők miatt frontvonallá változott. Alig maradt sértetlen ház, a városházát 13 bombatalálat érte. A visszavonuló német csapatok a hidat november 14-én felrobbantották. A szovjet hadsereg december 3 -án foglalta el a várost, utána saját utánpótlása biztosítására pontonhidat létesített. Az újjáépített végleges hídon 1951 decemberében indult meg a közlekedés.

Nevezetességei

• Csonka-torony (1500 körül)
• Vármúzeum
• Várudvar
• Református templom
• Római katolikus templom
• Szent Ilona-templom, helyi elnevezésben Öreg templom (1723-1725)
• Szent Sebestyén, Rókus és Rozália-kápolna (1742)
• Szentháromság-szobor (1755)
• Nepomuki Szent János-kápolna (1763) (Chapel of Saint John of Nepomuk)
• Szent Anna ferences templom és kolostor, helyi elnevezésben Barátok temploma (1790 körül)
• Szerb ortodox templom (rác templom) (1788, tornya: 1828)
• Kálvária (XVIII. század végén)
• Dunaföldvári Gyógy- és Strandfürdő

Híres emberek

• Magyar László (1818–1864) – Afrika-kutató.
• Itt halt meg 1852-ben Beszédes József vízépítő mérnök, az MTA levelező tagja.
• Itt is működött és itt halt meg Egyed Antal katolikus pap, költő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
• Reitter József - főbíró (1825–1902), 1868-ban lett a polgári olvasókör alelnöke. 1877-től az Önkéntes Tűzoltó Egylet főparancsnoka. Nevét utca őrzi Dunaföldváron.
• Reitter Ferenc - gőzmalom- és gőzfürdő-tulajdonos, (1855–1918. február), a dunaföldvári Reitter gőzmalom tulajdonosa.
• Itt született Baumgarten Sándor építész.
• Itt született Erdőss Pál filmrendező.
• Itt született Gábor Pál filmrendező.
• Itt született és alkotott Oszoli (sz. Névery) Piroska (* 1919) festőművész.
• Itt született Pollák János teológiai doktor, egyetemi tanár.
• Itt él Vadász Istvánné Velis Mária kékfestő és veje, Gál Gyula kékfestő népi iparművész, a helybeli kékfestő dinasztia tagjai.
• Itt él és alkot Schneider Csilla Krisztina festőművész.

A vár rövid története

Dunaföldvár látképe a Csonka-toronnyal (1864)

A régészeti feltárások szerint kőanyagát a budafoki mészkőbányából hozták le hajón, majd a háborús sérüléseket kisméretű téglákkal pótolták. A háromemeletes tornyot a 15. században emelték, hogy a stratégiailag fontos dunai átkelőhelyet biztosítsa. Ez lett később a köré épített vár központi része. Az egykori négyszögletes vár sarkain kerek tornyok álltak, ágyúállásokkal, és háromszoros palánkfallal védve. Korabeli oklevél szerint 1526. augusztus elején a húszesztendős Jagello II. Lajos király a dunaföldvári táborban várta be a késlekedő nemesi csapatokat, majd innen indult, hogy megvívja Szulejmán török szultán óriási hadával az ország sorsára nézve végzetes mohácsi csatát.

Miután Buda vára 1541-ben tartósan a törökök hatalmába került, a megszállók felismerték, hogy erődített helyekkel kell biztosítaniuk a hozzá vezető kereskedelmi utat, így a földvári tornyot is a környékről összeterelt lakosság robotjában, sietve elkészített palánkfallal vették körbe. A szabálytalan négyzet alakú területet övező fal sarkait kerek tornyok tagolták, később a faanyagot égetett téglával cserélték le. A budai pasa szandzsákjába tartozó Földvárt egy 1577-es zsoldlista szerint 60 lovas és 62 gyalogos katona vigyázta, köztük sokan a törökhöz csatlakozott rácok voltak.

A korabeli hadi krónikák számtalan ostromát örökítették meg, így például 1599 nyarán királyi csapatok harcoltak itt, de végül 400 halottat veszítve vissza kellett vonulniuk. A századfordulón viszont két ízben is megszállták és felgyújtották a fékezhetetlen hajdúk, akik azonban csak kirabolták, tartósan nem szállták meg. A visszatérő muzulmánok így kijavíthatták a vár sérüléseit.

Evlija Cselebi török utazó 1663-as leírása szerint Földvárt háromszoros palánkfal védte, amit két kapunyíláson át lehetett megközelíteni. A belső vár négyszögletes, sarkain kerek tornyokban ágyúk, középen egy épületből, talán egy régebbi templomból átalakított Szulejmán-dzsámi volt, mellette a négyszögletes, erős torony állt.

A törökök végleges kiűzése után, még a II. Rákóczi Ferenc által irányított szabadságharc idején vívtak véres ütközeteket birtoklásáért a felkelők és a Habsburg seregek egymással. A békeévek beköszöntével külső védőműveit lebontották, de a vaskos öregtornyot uradalmi börtönként, majd magtárként hasznosították. 1858-ban Dunaföldváron hatalmas tűzvész pusztított, a torony teteje és belső faszerkezete is teljesen leégett. Utána „csonkán” építették újjá.

Elhelyezkedése

Dunaföldvár Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 48′ 32″, k. h. 18° 55′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 32″, k. h. 18° 55′ 04″ térkép ▼

Dunaföldvár Pozíció Tolna megye térképén