Kiskunhalas / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Csipkemúzeum

Kiskunhalas a Duna–Tisza közi homokhátság legmagasabb részén fekszik.Budapesttől délre 148 km-re, Kecskeméttől 63 km-re dél-délnyugatra, Bajától 56 km-re északkeletre, Szegedtől 55 km-re nyugat-északnyugatra,Szabadkától 45 km-re északra van. Soltvadkerttől 16 km található.
Az 53-as számú főúton fekszik. Baja és Szeged felől az 55-ös főútról, az M5-ös autópályáról Kiskunmajsa felé is meg lehet közelíteni.
A város fontos vasúti csomópont. Áthalad rajta a Budapest-Szabadka-Belgrád vasútvonal. Továbbá itt végződik a Kiskunfélegyházát, illetve a Baját a várossal összekötő vasútvonal is. Ezeken kívül más nagyvárosokba is indul és azokból is érkezik vonat.

 A Sáfrik szélmalom alkonyatkor

Mint azt a város neve is mutatja, halastó mellé települt, kezdetben mocsaras vidék volt. Újkőkori, kelta, szarmata, avar nyomokat is feltártak a régészek itt.Honfoglaló magyarok temetőjét felfedezték a Sóstó mellett. A tatárjáráspusztításai után a lakosságában megfogyatkozott Duna-Tisza közére kunok települtek.

1290-ben a nomád pásztorkodást folytató kunok kiváltságokat kaptak, s a megalakuló hét kun szék egyik törvénytartó helyévé vált. A kun Csertán nemzetség és Halas-szék központja lett.1347-ben már utalnak rá, de Halas nevét először 1366-ban említette oklevél. 1390-ben búcsújáróhely lett. 1408-ban Luxemburgi Zsigmond is járt itt. 1439-ben említették először városként a települést.

1436-ban városi szabadság birtokába jutott. 1492-ben a monda szerint itt verte szét Kinizsi Pál a legendás, de akkor már fosztogató, szétzüllött Fekete sereget. A török időkben a krími tatárok kétszer (1566, 1596) is elpusztították Halast, bár khász városként némi mentelmet élvezett. Először a törököktelepítették újra 1569-ben, mert szükségük volt az adófizetőkre. A város lakossága időközben reformátussá lett. A tizenöt éves háború pusztítása után 1626-ban főként Baranya vármegyeiekkel telepítették újra. 1663-ban a törökhöz igyekvő I. Apafi Mihály itt éjszakázott. 1664-ben a Debreceni Református Kollégium alá tartozó református iskola létesült itt. A törökök kiűzése után berendezkedő Habsburg-hatalom nemcsak a tisztán református lakosságú város egyházi ügyeit korlátozta, hanem az általa igazgatott Jászkun kerületet is. A Habsburgok 1702-ben a Német Lovagrendnek zálogosították el a Jászkun kerületet. 1703. október 5-én a Rákóczi-szabadságharc egyik legvéresebb csatája zajlott le itt. Mintegy 234 kuruc halt meg Deák Ferenc ezereskapitány vezénylete alatt, de a rác-labanc had vezére, Johann Kyba is halálos sebet kapott, így mindkét sereg elvonult a csatatérről. Ennek emlékére 200 év múlva Magyarország első köztéri kuruc szobrát állították fel a városban. 1753-ban Kiskunhalas térségében itt került sor az utolsó boszorkányégetésre.

 A Sóstói csárda

Az elzálogosított régió 1731-től a Pesti Invalidusház birtoka lett. A jobbágysorba került jászkunok 1745-ben megszerezték a megváltakozás (redemptio) jogát, ezután tekintélyes összeg megfizetése ellenében visszanyerték kiváltságaikat és szabadságaikat.

A tanyai kirajzást elsősorban a bevándorlók kezdték meg. Ez kedvezett a kialakulóban lévő betyárvilágnak, amely a 19 század közepére, második felére érte el a tetőpontját. 1753-ig itt volt a Kiskun kerület székhelye, a kiskun kapitányok innen irányították a kerület életét. Amikor 1753-ban Félegyháza mezővárosi rangot kapott, a kapitányság oda költözött. Mária Terézia idején 60 római katolikus pásztor- és parasztcsaládot telepítettek a városba, akiknek hamarosan plébániát is emelt a királynő, ezzel a város felekezeti egysége megszűnt. A 18. század második felében érkeztek a településre görögök (balkáni népek), cigányok,zsidók, evangélikusok. A korábban színmagyar református település etnikai, vallási képe a 19. század elejére jelentősen megváltozott, illetve létszámában is jelentősen megnövekedett. Új városrészek jöttek létre, új temetőket kellett kimérni, és a földkérdés is egyre növekvő problémává vált.

Kiskunhalas az 1871-es községi törvény alapján 1872-ben rendezett tanácsú várossá alakult, majd amikor a Jászkun kerület az 1876-os vármegyerendezés során megszűnt, a Kiskunság nagy részével együtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része lett. Első polgármestere dr. Vári Szabó István jogász volt. A dualizmus korában tovább fejlődött és változott a település gazdasági és társadalmi képe. A kapitalista gazdálkodás vált jellemzővé, bankok, nagyvállalkozások kezdték meg működésüket. Emellett a kulturális és egyesületi élet is fellendült. A 20. századra a római katolikusok váltak a legnépesebb felekezetté. Az első világháborúban nagy vérveszteséget szenvedett el a város lakossága. A két világháború között erős visszaesés, majd lassú növekedés jellemezte a várost, mely az összes többi rendezett tanácsú városhoz hasonlóan 1929-ben megyei város lett a közigazgatás országos átszervezésével összefüggésben. A második világháború során a legnagyobb veszteségeket a többszöri sorozások utáni emberveszteség, a helyi zsidók deportálása és egy részének elpusztítása, majd 1944. október 23-án a szovjet megszállás okozta a halasiaknak.

 A Végh-kúria

Nevezetességei, látnivalók

• Halasi Csipkemúzeum A világelső brüsszeli csipke után a magyar csipkevarró asszonyok remekművei a legelismertebbek. A múzeumban élőben megtekinthető a csipkevarrás folyamata, valamint az üvegtárolókban kiállított szebbnél-szebb halasi csipke.
• Halas Galéria A Halas Galéria Kiskunhalas város tulajdonában levő képzőművészeti anyagok múzeumi kezelése céljából alakult 1999-ben. Diószegi Balázs és Berki Viola műveivel együtt mindösszesen 48 Munkácsy-díjas és Kossuth-díjas művész alkotásai találhatók meg a Halas Galéria mintegy 3000 műtárgya között.
• Sáfrik-féle szélmalom Az 1860-as években épített szélmalmot az 1901-ben Sáfrik József szélmolnár átépítette és korszerűsítette. 1940-től takarmánydarálóként működött. A ma is működőképes ipartörténeti építmény 1964-től műemlék. (Halas Galéria kezelésében)
• Tájház 1750 körül az Orbán és a Baki család építtette ezt a nádtetős, faoszlopos tornácú parasztházat. A Tájház olyan jellegzetes halasi gazdaház, amely megőrizte a 19. század végének, 20. század elejének halasi parasztpolgári tárgyait, bemutatja a kor életviszonyait és a városi állattartás-gazdálkodás építményeit. (Halas Galéria kezelésében)
• Végh-kúria Az épületet Végh István nemesember építette, majd a 19. század második felében tornáccal és melléképületekkel bővült, később, a század végén újabb melléképületeket kapcsoltak hozzá. Az 1980-as évek elején az épület teljes felújításon esett át. Diószegi Balázs és Berki Viola festőművészek állandó kiállításai találhatóak benne. (Halas Galéria kezelésében)
• Búsuló kuruc szobra (1904) - Damkó József alkotása az 1703-as halasi csata kuruc halottainak emlékére, az ország első, és sokáig egyetlen köztéri kurucszobra
• Árpád-kori falu jeloszlopa - Sóstó parkerdő (Csák Attila szobrászművész) (2001)

A városháza épülete

Elhelyezkedése

Kiskunhalas Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 25′ 55″, k. h. 19° 29′ 18″Koordináták: é. sz. 46° 25′ 55″, k. h. 19° 29′ 18″ térkép ▼

Kiskunhalas Pozíció Bács-Kiskun megye térképén