Naszály község Tata és Komárom között található. A 2300 lakosú kicsiny falunak történelme igen viharos.
A vaskori hallstatti kultúra embere telepedett meg először a község területén, halomsíros temetkezéseik őrzik emléküket. Oklevelekben csak az Árpád-kor vége felé tűnik fel a település. 1269-ben Keurus, 1284-ben Nostan alakban. Naszály község nevének első említésével viszonylag későn, 1628-ban találkozunk, Naszal néven. Régen a tatai várbirtok pereme volt. 1234-ből és az 1270-ből származó dokumentumok Ladomér néven említették a települést. A falu fejlődése egészen az 1500-as évekig töretlen volt, amit egyrészt fekvésének köszönhetett, hiszen közel volt már az akkor is komoly jelentőséggel bíró Dunához. A török dúlás alatt Naszály és a napjainkban hozzá tartozó puszták – Billeg, Grébics és Almáspuszta – elpusztultak.
Az 1600-as évek tájékán a Csákyak birtokába került. Ebben az időben számos zsidó vallású polgár telepedett le itt. Csupán az 1600-as évek közepén indult meg a falu lakóinak vallási rétegződése, a reformátusok mellett megjelentek a római katolikusok és az evangélisták. A Csákyak után 1700-ban a buzgó református Péchy Menyhérté lett a falu. Ekkor református községgé alakult át a település.
A következő tulajdonos Krapff Ferenc, 1727-ben gróf Esterházy Józsefnek adta el Naszályt, ami egyben a tatai uradalomhoz való visszakerülést is jelentette.
A település igazán Esterházy Miklós idejében élte virágkorát.
Műemléke az 1765-ben készült barokk temetőkereszt, a malomudvar téglahídja és a vízimalom, amelyet az 1959-ben forgatott Szegény gazdagok című filmben többször láthatunk.
Billegpusztán a 18. századi volt Balogh–Esterházy-kastély barokk épülettömbje és a hozzá kapcsolódó horgásztó kínál kellemes időtöltést.
A Ferencmajori-halastórendszer Észak-Dunántúl legnagyobb kiterjedésű és leggazdagabb madárvilággal rendelkező vízfelülete. Nyaranta madárgyűrűző és természetvédelmi táborokat, október első hétvégéjén Nemzetközi Madármegfigyelő Napokat rendez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
