Szirák / Folytatás a posztban

A település a Cserhát dombjai között a Bér patak völgyében, a fővárostól 65–70 km-rel északkeletre épült; jelenleg Nógrád megyéhez tartozik.

 Szirák vidéke az ősidőktől kezdve lakott hely. Ezt bizonyítják a Magyar Nemzeti, illetve a Palóc Múzeumban található kőkorszaki, bronzkori és avarkori leletek. A 19. század végén a régészek egy 69 sírból álló alán temetőt is feltártak itt.

A település nevének előzményét kereshetjük szláv nyelvekben is, pl. a bolgár сирак, cseh sirotek, horvát siroče, orosz сирота, szerb сироче, szlovák és szlovén sirota (árva) szóban, valószínűbbnek látszik azonban a magyar eredet. A cirák kifejezés jelentése a magyarban: csíra, ivadék, sarj. A szlávok egyébként is csak a 17. századtól telepedtek meg e vidéken.

Egyesek szerint a település – a névadás az avarok korában történt volna – a bibliai (az Ószövetségből ismert) Sirák nevét örökölte, e feltevés azonban eléggé valószínűtlennek látszik.

1219-ben a Máltai lovagrend (johanniták) lovagjainak volt itt rendháza. Ez a tatárjárásban elpusztult, de később helyreállították. 1274-ben Umbertus Pétervolt az itteni lovagok főnöke. Ő állt a tolmácsi és szomolyai rendház élén is, és 1275-ben részt vett a lovagok csurgói értekezletén. A 14. században megszűnt az önálló rendház, a község pedig az esztergomi johanniták birtokába került. 1424-ben Zsigmond király Borbála királynénak ajándékozta.

1439-től egy része a bujáki várhoz tartozott. Később több család hűbérbirtoka is volt:

• 1453-ban a lovagok birtokait Mohorai Vidfi János kapta meg egyháznemesi jószágként.
• 1512-ben már a Szobi család birtoka volt.

1552-ben, a bujáki vár eleste után került török fennhatóság alá, és a nógrádi szandzsákba (kerületbe) osztották be. 1562-1563-ban Hasszán Daudhűbérbirtoka volt. 1579-ben kilenc ház után adózott a töröknek. 1584-1585-ben Mahmud bin Musztafa, a budai defter futárának hűbérbirtoka volt. 1598-ban Orlé Miklós volt a földesura.

A török időkben Szirák elnéptelenedett, a területet 1683-ban III. János lengyel király hadjárata szabadította fel. 1692-ben királyfalvi Roth János tulajdonába került, és ő a Felvidékről 27 szlovák családot telepített be. Fia Roth Ádám elvette a gazdag felsővattai Wattay István özvegyét, unokája Roth Tamás pedig a lányát Wattay Borbálát. A Wattay család jövedelméből épült a kastély és az evangélikus templom is. Lányuk Johanna 1761-ben feleségül ment gróf széki Teleki Józsefhez, így lettek a birtok tulajdonosai a Telekiek. Johanna támogatta jelentősen a budapesti Deák téri evangélikus templom felépítését és az evangélikus fiatalok egyetemi tanulmányait jelentős ösztöndíjjal támogatta.

Az 1832-es nagy tűzvészben még a harangok is megolvadtak. 1850-ben zsandárosztag, majd járási szolgabíróságot telepítettek a faluba. 1869-ben 1360 lakosa volt, ekkor a sziráki volt a vármegye 2. legnépesebb járása 28 857 fővel (1880-ban 26 378 fő). 1880-ban nagyközséggé minősítették, itt működött a megye három adóhivatalának egyike. 1896-ban három helyi újságja is volt. 1897-ben indult meg az állami elemi népoktatás. A 80 gyermeket befogadó óvodát 1885-ben adták át. Legtöbb lakosa az 1900-as évek elején volt; a lélekszám 1949 óta csökken.

Szirák az 1950-es megyerendezésig Nógrád vármegye Sziráki járásának székhelye volt. Nógrád és Heves határának kiigazítása után ezt szerepet a jobban megközelíthető Pásztó vette át.

Evangélikus templom

A község feletti dombon áll. Jung József pesti építész építette 1782–1788 között copf stílusban. Helyén valaha kolostor, majd imaház állt, de ezekből csak egy, emberfejet ábrázoló faragvány maradt meg – ezt beépítették a templom falába. Az épület 1832-ben annyira leégett, hogy mindhárom harangja elolvadt. Ezután öntötte Schaudt Andrásmester a ma legöregebbnek számító harangot. Tornyát 1836-ban állították helyre, a templomot 1880-ban, 1927-ben és a 2000-es években is.

Az egyhajós épület oldalfalai díszítetlenek. A szószékoltár festetlen fenyőfa, a fafaragványok aranyozottak.

Érdekességek

• A sziráki kastélyban és környékén forgatták a Hamis a baba, valamint A három testőr Afrikában című magyar játékfilmek néhány jelenetét, Bujtor István rendezésében.
• A sziráki kastély 1987. július 16 - augusztus 11. között férfi egyéni sakkvilágbajnoki zónaközi döntő helyszíne volt, többek között Portisch Lajos, Beljavszkij, Ljubojevics és Szalov sakknagymesterek részvételével. Az ezt megelőző két évben nemzetközi férfi sakknagymesterversenyt rendeztek ugyanitt.
• A Magyar Televízió Nekem ne lenne hazám? honismereti sorozatának Facsoda a kastélykertben: Szirák című epizódja a kastély kertjében található öreg közönséges pagodafát (japánakácot) mutatja be.
• A sziráki kastélytól állítólag egy titkos alagút vezetett a Sziráktól 3 km-re található Ciframajor pusztára. Az alagút vélhetően a menekülés céljait szolgálta, és állítólag akkora méretű volt, hogy lovaskocsival is lehetett benne közlekedni.
• Egy Venezuelából hazalátogató Teleki grófnő felismerte a sziráki kastély lépcsőfeljáratánál lévő faliszőnyeget, melyet egy régiségboltban vásároltak a kastély felújítása után. A grófnő állítása szerint a szőnyeg korábban is ugyanott volt.
• A sziráki kastély dísztermében hat, úgynevezett grisaille technikával festett freskó látható, melyek Publius Ovidius Naso Metamorphoses-ének jeleneteit ábrázolják. Ezeket a II. világháború után lemeszelték. A felújítás során a freskókat úgy hozták helyre, hogy a mészrétegeket kenyérbéllel radírozták le.

Teleki-Degenfeld-kastély

Bejárata felett jól olvasható egy latin felirat, mely szerint a XVIII. században Roth Tamás és felesége, Wattay Borbála emelte. Nem sokkal később a háborús időszakban egy tűzvész romba döntötte, de királyfalvi Roth Tamás újjáépíttette és bővíttette. 1762-ben leánya hozományaként a Teleki család birtokába került. A századfordulón a Degenfeldeké volt. A 2. világháborúban (főleg a fosztogatások miatt) jelentősen megrongálódott. 1945 után a Sziráki Állami Gazdaság tulajdonába került, traktoros iskola is működött benne; ezután állapota jelentősen tovább romlott. 1985-ben állította helyre a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet, azóta szálloda.

Ma 4 csillagos wellness kastélyszálló. Sok növényritkaságot felvonultató parkja védett.

Teleki-sírbolt

A barokk stílusú építményt 1784-ben, Wattay Borbála halála után emelték. Ide temették gróf Teleki Józsefet (1790-1855), aki a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapítója és mintegy negyedszázadig első elnöke volt, valamint féltestvérét, gróf Teleki László (1811-1861) reformkori politikust, írót.

A sírboltot az 1950-es évek közepén teljesen feldúlták. Elképzelhető, hogy emiatt a Telekiek földi maradványait a hozzátartozók titokban elszállíttatták Szirákról.

Elhelyezkedése

Szirák Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 49′ 53″, k. h. 19° 31′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 53″, k. h. 19° 31′ 55″térkép ▼

Szirák Pozíció Nógrád megye térképén

Pomáz / Folytatás a posztban

Budapesttől 2,37 km-re északra, Budakalász és Szentendre szomszédságában helyezkedik el, a Pilis hegység kapuja. Nagy- és Kis-Kevély hegyek aljában. (E hegyek keleti lejtőit a török hódoltság után letelepedett szerb lakosság „kovily”-nak nevezte el, ami árvalányhajat jelent. Szerb nyelvterületen így nevezik azokat a hegyoldalakat, amelyek legeltetésre alkalmatlanok, és csupán árvalányhaj terem rajtuk. A „kevély” szó Faludi Ferenc nyelvújító leleménye és a „kovily” csak a 19. században lett kevély.)

Földrajzilag a pomáz-esztergomi törésvonal mentén helyezkedik el, a Kárpátok miocén kori vulkáni koszorújának első vonulata itt találkozik a várost átszelő Dera-patak völgye–Kovácsi-völgy vonulatától délre elhelyezkedő üledékes talajtakaróval. Pomáz és környékének geológiai szempontból a visegrádi hegységhez tartozó miocén kori vulkanikus eredetű hegye a Nagy-Csikóvár és a Kőhegy. A környék hegyei nem rendelkeznek állandó vízfolyással, száraz nyarakon a környék egyetlen vízgyűjtője a Dera-patak is elapad, pedig Pomáz történetében számtalan áradás, gyors, hirtelen jövő árvíz forrása is ugyanez a Dera-patak volt.

 A Pomáz név eredetét illetően több teória is ismert. Létezik olyan feltevés, amely szerint a Pomáz elnevezés forrása talán a római kor lehet, ez esetben a név a pomosus (almás), esetleg pomesia (alma-telep) kifejezésből eredhet, és a rómaiak idejében itt működött sok gyümölcstermelő majorságra utalhat. Egy másik verzió szláv személynevet sejt a településnév mögött. Egy további feltételezés szerint a város neve a honfoglaló magyar törzsekhez csatlakozó török-bolgár pomákoktól származhat (e népcsoport tagjai nagyobb számban jelenleg Törökországban és Bulgáriában élnek).

 Pomáz ősidőktől lakott hely volt. Újkőkori, réz- és bronzkori temetkezések nyomait is megtalálták, majd szkíta és kelta lakosok előzték meg a rómaiakat, akiknek több villája is a város területén volt. A longobárdok és avarok is itt hagyták nyomaikat. Első írásos említése 1138-ból származik: Vak Béla említi egy oklevélben, hogy a falu a dömösi apátság tulajdona. 1277-ben kelt adomány levélből kitűnik, hogy IV. László király pomázi birtokait Erzsébet hercegnőnek, és a szigeti apácáknak adományozta. 1348-ban árvíz pusztított, és azt követően pestis járvány tizedelte meg a lakosságot. A csapás 1364-ben megismétlődött, újabb árvíz, és újabb pestis járvány következett el. Részben a 14. század végén, valamint 15. század elején épült fel az un. Klisszai királynői vár és templom, amely nem is annyira vár, mint inkább egy középkori többszintes palota lehetett. Az épületet, számos más akkor létező pomázi épülettel egyetemben a császári erők robbantották fel, 1701-ben, hogy azokat a Rákóczi seregei ne használhassák fel védelmi célból. Buda közelében nem akartak stratégiai gyengítő pontokat hagyni. Az épület maradványait feltáró ásatások során díszesen faragott oszlopfők, dekoratív mennyezet-bordák kerültek elő, valamint néhány szobortöredék, amiket a Nemzeti Múzeumba szállítottak. A királynői vár templom-romja mellett tárták fel Pomáz legrégibb középkori temetőjét, ahol 245 sírt találtak.

 Az 1546. évi török adóösszeírás (defter) szerint a magyar őslakosságból már csak 10 család élt, akik évi 1615 akcsét fizettek az akkori „zaimet” tulajdonosnak, a budai Huszein Isztrafcsa csausnak. Pomáz és környéke 1548-ban a budai Kaszime pasa birtokába került. 1579-ben Üvejksz pasa összeírásában Pomáz Szente-puszta néven szerepelt. Az 1599. évi defterből kitűnik, hogy Pomáz lakossága részben „kugában", vagyis pestisben kihalt, részben elköltözött. A falu földjeinek nincs tulajdonosa, azoknak csak használója a Dervis nevű szegedi szandzsák-bég, kinek ezekből való jövedelme évi 400 akcse. Az 1562, 1580 és 1590. évi összeírásokból látszik, hogy a falu tartósan néptelen. Zaimet tulajdonosának, ill. használójának Derja bégnek és Pervane csausnak 1000 és 2000 akcse között jövedelmez.

 A 15 éves háború majd a zsitvatoroki béke után, a török megszállású területek között egyedi, kettős közigazgatási rendszer alakul ki az ország török megszállású területén. Ebben a szituációban a Szentendrei-sziget déli csücskében lévő Bolgár nevű falu földesura, Bornemissza Bolgár Pál az ország keresztény kézen maradt részének nádorától megvásárolta a Kálóz puszta, Pomáz puszta, Szencse puszta, valamint a mai Csobánka határát képező területeket, majd betelepítette a Bácskában már korábban vásárolt falvainak (Prekonity, Radonity, Tótháza, Nagy Gyurgyin, Malteovity, Nádály, Hulica, Oblica, Belo Blato, Szilvás, Botrá, Pokolkő, Obornica, Vámtelök, Dorosko, Pessér, Csemeny, Nagycsicsó, Vastorok és Terusity. A falvak felsorolása Bornemissza végrendeletéből valók.) szerb lakosságával, a török jogszokás szerint 6 év adómentességet biztosítva a vállalkozó kedvű telepeseknek. (A terület megvételéről és betelepítéséről számos dokumentum maradt a Magyar Országos Levéltárban, Bornemissza leszármazottainak, a Wattay családnak iratanyagában) Bornemissza család a 17. század elején jelentős szerepet játszott Pilis vármegye társadalmi és hivatali életében, mivel mind a két fél, a keresztény és a török elismerte és különböző ügyekben alkalmazta. 1661-től a felsővattai Wattay család birtoka, ők fogadták be a Csarnojevity pátriárka vezette menekült szerbeket és telepítettek be magyar, német és szlovák lakosságot. Pomáz a Wattay III. Pál által létrehozott Losonctól Kiskőrösig terjedő birtok központja lett, amely a Wattay Família közbirtokosságként fejlődött tovább. A közbirtokosság tagjaként a benősült Teleki, Szemere, Fáy, Zboray családok is sokat tettek a település fejlesztéséért.

A lakosság túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozott, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, Szentendre, s a távolabbi Buda piacain értékesítették portékáikat. A 18. század második felétől fogva a kézműves ipar jelentősége is egyre nőtt főképp a helyi igényekre építve. Tímár, bőrfeldolgozó, kerékgyártó, kőműves iparosok mellett jó néhány kovácsműhely is ismert volt. Pomáz a régi romok helyébe számos új épülettel gazdagodott, a település fellendülése megindult. A község fejlődésének egyik fontos mérföldköve lett, amikor a vasút elérkezett Pomázra. 1888. augusztus 17-én helyezték üzembe a Budapest-Szentendre vasútvonalat, s Pomáz új vasútállomásával bekapcsolódott az ország nagy közlekedési érhálózatába. Az 1880-as évek végén ideérkező filoxéra járvány a hegyi szőlőket szinte teljesen kipusztította, amely Pomáz fejlődését is rövid idő alatt átalakította. A már korábban meginduló kőbányászat, és kőfaragás mellé téglaégetéssel kezdett a lakosság egyre nagyobb számban foglalkozni. Gőzmalmok létesültek, s faipari manufaktúrákat kisebb üzemek váltották fel.

A 20. század elejére járási székhely lett, s fejlődését mi sem mutatja jobban, mint, hogy az ekkoriban megalakuló iparos-körnek 120 tagja volt. 1924-ben kezdte meg működését Pomáz egyik jelentős kézműipari cége, a Ungarische Weberei AG. (UWAG). Szövöde, szövő-előkészítő, és kivarró részleg kezdte meg ekkor a működését, amely 1938-ban fonodával is bővült. A fonoda építését egyébként két évvel korábban kezdték meg. Az államosításokat követő szocialista átalakulások során az üzem Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár nagyvállalat Pomázi Gyáregysége lett, és 1980-ban közel 600 főt foglalkoztatott.

Közlekedés

• A H5-ös HÉV-vel a budapesti Batthyány térről Pomáz 32 perc alatt érhető el.
• Innen indulnak Csobánkára és Pilisvörösvárra, illetve Pilisszentkeresztre és Dobogó-kőre a 855-ös, 856-os, 860-as és 861-es buszok, valamint a városon belül közlekedik a 851-es busz.

Kedvelt kirándulóhely a Csikóváralja, a Petőfi-kilátó, a Holdvilág-árok, a Szurdok, a Mesélő-hegy és a Gyopár-forrás közelében. Több turistaszállás mellett a Vróczi úton gyermeküdülő található. Sokféle sportolási lehetőség (lovasiskolák, fitnesz- és szabadidő klubok, nyitott-fedett teniszcsarnok). A város labdarúgócsapata a Pomáz-ICO SE.

Nevezetességei

• Honalapítási Emlékmű
• Helytörténeti Gyűjtemény
• Néprajzi Gyűjtemény (magyar)
• Nemzetiségi Gyűjtemény,
• Szerb emlékkereszt (gótizáló)
• Kolostorrom
• Kúria: eklektikus stílusú
• Luppa-mauzóleum
• Radnai-villa
• Református templom: klasszicista stílusú
• Római katolikus templom (barokk) és plébánia
• Szerb ortodox templom
• Teleki–Wattay-kastély
• Magyar Vár Tábor

Híres szülöttei

• Híres lakói Max Kopfstein (1856–1924) rabbi
• Glykais Gyula (1893. április 9. – 1948. június 12.) kétszeres olimpiai bajnok kardvívó
• Vujicsics Tihamér (1929–1975) zeneszerző, népzenei gyűjtő
• Vujicsics D. Sztoján (1933–2002) irodalmár, műfordító, szerb költő
• Tomasevics Zorka (1949. január 12. –) magyar szinkronrendező, egyetemi tanár
• Egervári Sándor (1950. július 15.) labdarúgó, edző

• Itt él Majoros István olimpiai bajnok birkózó.
• Itt nevelkedett Borbély Mihály (1956. november 28. –) zenész, a magyar kortárs jazz meghatározó alakja;
• Itt élt felsővattai Wattay I. Pál Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja 1701 előtt.
• Itt élt felsővattai Wattay János Pest-Pilis-Solt vármegye első kuruc alispánja 1723 előtt.
• Itt élt felsővattai Wattay III. Pál a kastély építtetője, a Wattay Família közbirtokosság megalapítója (1718–1785).
• Itt élt felsővattai Wattay I. György nemesi testőr alhadnagy, a református templom építtetője (1745–1808).

Elhelyezkedése

Pomáz Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 38′ 51″, k. h. 19° 01′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 51″, k. h. 19° 01′ 37″térkép ▼

Pomáz Pozíció Pest megye térképén

Feketevár a kelták városa / Folytatás a posztban

 Nagymarton, Burgenland és Magyarország közelében, a Rozália-hegység és Bucklige Welt határán.

 A mezőváros a Kőszegieké, Königsbergeké és Esterházyaké volt egykoron, 1362-ig a Magyar Királysághoz tartozott.

Nevezetességei

Épületek

• Feketevár vára (németül: Schloss Schwarzenbach) a Schlossbergen
• Római katolikus Szent Bertalan templom
• Maria Bründl-kápolna, búcsújáróhely
• Árvízi emlékkereszt az 1895-ös árvíz áldozatainak emlékére
• Eggenbuch-kápolna
• Óvoda
• Temető és ravatalozó
• Múzeumnak otthont adó kilátótorony a kelta élményparkban
• Restaurált kelta építmények
• Pessenlehner-malom
• Mezőváros Háza
• Tűzoltóház
• Iskola
• Ifjúsági ház
• Tévé-adótornyok
• Víztornyok
• Maria Bründl-kápolnához vezető keresztúti állomások
• Nepomuki Szent János-szobor
• Kegyképek

Parkok

• Park a mezőváros bejáratánál
• Karl Weber-park
• Az I. és II. világháború áldozatainak emlékműve
• Játszótér

Természeti nevezetességek

• Erdei tanösvény
• Madártani ösvény
• Mamutfenyő

Múzeumok

• Szabadtéri múzeum: kelta sáncrendszer
• Múzeumnak otthont adó kilátótorony a kelta élményparkban
• Őstörténeti túraút
• Kiállítások a városházán

Színház és zene

• Az SC Schwarzenbach színházi előadásai
• Néptánccsoport

Rendszeres rendezvények

• Kelta ünnep
• Farsangi felvonulás
• Feketevári kultúrnap
• Tűzoltóbál
• Sportolók farsangi jelmezbálja
• Munkások virágbálja
• Parasztbál
• Az ifjúsági klub bálja

Elhelyezkedése

Feketevár Pozíció Ausztria térképén

é. sz. 47° 38′ 59″, k. h. 16° 22′ 50″

Nagymarton (Mattersburg) / Folytatás a posztban

Nagymarton (németül Mattersburg, korábban Mattersdorf, a 14. században Mertensdorf) kisváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Nagymartoni járás székhelye.

 Kismartontól 22 km-re délnyugatra, a Vulka partján fekszik, nyugatról a Rozália-hegység, délről pedig a Soproni-hegység övezi.

A város környéke már az ókorban lakott hely volt, területén római és longobárd sírok kerültek elő.

1202-ben "villa Martini" néven Imre király adománylevelében említik először. 1314-ben "Villa Martini maior", 1346-ban "Villa Nogmortun", 1371-ben "Nogmarton", 1434-ben "Oppidum Noghmarton" néven szerepel a korabeli forrásokban.

Nagymartonban már 1345-ben tartottak országos vásárokat. A település Nagymartoni család egykori birtokközpontja, akik a városban bírt jogaikat 1434-ben a Molnáriakra ruházták át. 1390-ban már állt Szent Márton tiszteletére szentelt temploma, mely sokkal korábbi lehet, hiszen a települést nevét is a templom védőszentje után kapta. Egykor vára és erődtemploma is volt, melyek 1294-ben a németújvári viszály idején pusztultak el.

 A várost 1529-ben és 1532-ben feldúlta a török. A 17. századtól az Esterházy család birtoka volt. A 16. század közepén Sopronból jelentős számú zsidó telepedett le itt, a zsidónegyedet 1644-ben említik először. 1671-ben I. Lipót parancsára az összes nagymartoni zsidónak el kellett hagynia birtokait és amikor 1678-ban visszatérhettek újra meg kellett vásárolniuk őket. A zsidó lakosság a későbbi zaklatások ellenére is megmaradt és a zsidó negyed 1903-ban végleg egyesült a város többi részével. 1683-ban a Bécs ellen vonuló török pusztította el a települést. 1713-ban pestisjárvány, 1774-ben és 1856-ban nagy tűzvészek pusztítottak.

A 19. században keménycserépüzem működött itt, amelyet Ziegler János alapított 1815-ben vagy 1818-ban. Kissé sárgás szinezetű edényei a bécsi porcelángyár klasszicista stílusát követték. 1847-ben megnyílt a Bécsújhely-Nagymarton vasútvonal, mely fejlődésén nagyot lendített. Itt a Vulka völgyében 250 m hosszú vasúti viadukt is épült, mely egyik látványossága lett a városnak.

Fényes Elek szerint " Nagymarton, németűl, Mattersdorf, német m. v. Sopron vmegyében, Sopronhoz nyugot-északra 2 mfd., 3000 kath., 1500 zsidó lak., paroch. templommal, synagógával. Dombos határában van 2099 h. szántóföld, 138 h. rét, 170 h. legelő, 437 h. szőlőhegy, és 1474 h. erdő. Földje sokféle, egészben közép termékenységű, s búza, rozs, árpa, zab és burgonya vettetik. A gyümölcstermesztés csak most kezd éledni. Erdeje részint fenyőfákból áll. F. u. h. Eszterházy Pál.

 1898-ban a város hivatalosan is a Nagymarton nevet kapta. 1910-ben 3772 lakosából 3359 német és 358 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Nagymartoni járásának székhelye volt. 1918. november 22-től november 24-ig állt fenn Nagymarton székhellyel a Hiénc Köztársaság. 1921-ben a trianoni és saint germaini békeszerződések értelmében Ausztria része lett. 1921-től Mattersdorf, 1924-ben pedig Mattersburg lett a hivatalos neve. A település 1926. július 1-jén kapott városi rangot. 1938-ban összes zsidó lakosát elhurcolták, a város polgármestere a zsinagógára fehér zászlót tűzött ki annak jeléül, hogy Nagymarton zsidómentes város. 1939-ben a szomszédos Borbolyát hozzácsatolták. A második világháborúban 194 lakos esett el és tünt el, 8 lakost bombák öltek meg, 20 lakossal a harcok során végeztek és mintegy száz zsidó pusztult el koncentrációs táborokban. A megszálló csapatok nyomán tífusz is pusztított.

A háború után megkezdődött az újjáépítés, új lakók telepedtek le a városban. Főiskola és sportközpont épült. Az 1924-ben alapított középiskolát 1948-ban gimnázium rangjára emelték. A svéd Felix Austria cég 1959-ben leányvállalatot alapított itt és nagy konzervgyárat épített. A járási hivatalok épületei 1962-ben készültek el, de 2004-ben új épületbe költözhettek. 1971. január 1-jén Nagymarton és Borbolya hivatalosan is egyesült. 1972-ben felépült az új városháza épülete. 2001-ben 6256 lakosából 5514 német, 166 horvát, 114 magyar volt.

Nevezetességei

• Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma eredetileg gótikus stílusú, 1390-ben már állt. 1659-ben barokk stílusban építették át, majd a 18. században három hajósra bővítették. Villámsújtotta tornyát 1907-ben állították helyre, 1960-ban az egész templomot kívülről renoválták, 1975-ben belsejét is megújították. Mária oltára 1736-ból, szószéke 1700-ból, két kórusszéke 1774-ből való. Az aranyozott apostol-szobrok és a jobboldali hajó díszes gyóntatószéke a 18. század közepén készültek. Előtte 17. századi kőszobor áll. A templom dombtetőn áll, ahova hosszú lépcsősor vezet. Védőfal övezi és körülötte ma is láthatók a kuruc harcok során emelt sáncok nyomai. Régen több kutató feltételezte, hogy ezen a dombon állt a 12. században a Nagymartoni grófok első vára. Sokkal valószínűbb azonban a legújabb elmélet, amely azt a várat fraknóaljai „Hausberg”-en keresi és biztosra veszi, hogy itt a nagymartoni templomdombon csak egy megerősített háza állt a grófi családnak.
• A késő barokk Csermely-kápolna (Rinnsalkapelle) a 17. században épült búcsújáróhely. Az oltáron lévő kegykép a czenstochowai Madonnát, a szoboralakok pedig Szent Annát és Szent Joachimot ábrázolják.
• A Nepomuki Szent János-kápolna 1853-ban épült neogótikus stílusban. Kapuja felett a Berger család címere látható.
• A várostól délnyugatra fekvő „Auskreithkapelle” 1722-ben épült téglaépítmény félköralakú fülkével. A Szentáromságopt és Szűz Máriát ábrázoló fadomborműve ma a városi múzeumban látható.
• A Schubert-parkban álló háborús emlékkápolna 1925-ben épült. A háborúban súlyosan sérült építményt 1948-ban renoválták. A két világháborúban elesett hősök emléktáblája olvasható rajta.
• A Schubert-parkban álló „Halterkreuz” kőoszlop 1446-ből való.
• A főtéren álló pestis-emlékmű 1714-ben készült. Korintoszi oszlopán Szent Rozália és Immaculata-szobor áll. Mellékalakjai Szent Seebestyén, Szent Rókus, Szent Mária Magdolna és Szent Borbála. Az alkotást 1913-ban újjáépítették.
• A Hintergassén álló képoszlop 1711-ben készült.
• A vasúti átjárónál álló Koronázás-oszlop 1671-ben készült Szűz Mária és a Szentháromság alakjával.
• A templomtól északra álló Mária és Anna-oszlop a 17. század második felében készült.
• A zsidó temető Bahnstraße és a Wedekindgasse kereszteződésében található.
• Az 1354-ben épített egykori zsidó imaház helyét kőlap jelzi.
• A város futballcsapata az SV Mattersburg.
• A városi kultúrközpont a tartomány első ilyen központja 1973 és 1976 között épült Herwig Graf tervei szerint, modern betonépület.

Híres emberek

• Itt született 1757. február 3-án Kitaibel Pál botanikus.
• Itt született 1768-ban Johann Berger császári-királyi táborszernagy.
• Itt született 1830-ban Hoffmann Pál jogtudós, egyetemi tanár.

Elhelyezkedése

Nagymarton Pozíció Ausztria térképén

é. sz. 47° 44′ 17″, k. h. 16° 23′ 49″

Magyarországra hozta a vadnyugatot / Folytatás a posztban

Idehaza egyedülálló westernváros épült a Komárom-Esztergom megyei Császár község határában. Alapítója, Tóth Henrik rajong a vadnyugat világáért, korhű tárgyakkal és épületekkel rendezte be a farmját.

Egy csapásra a vadnyugaton érezheti magát, aki ellátogat a Komárom-Esztergom megyei Császárra. A farmon egy 19. századi amerikai kisváros épült. A filmekből ismert lengőajtón túl van fogadó, bank, múzeum és még akasztófa is. A ranch megálmodója Tóth Henrik, aki először a saját szórakoztatására vette körül magát western stílusú tárgyakkal.

– Amikor visszajöttem Amerikából, hiányzott a kinti kultúra, és gondoltam, abban a stílusban építem fel a farmom. Ahogy alakult, egyre nagyobb sikere lett az ismerőseim körében, és úgy dön­töt­tem, megmutatom másoknak is – vezette körbe a Bors munkatársait Henrik. Azóta a farm szórakoztatóközpontként és múzeumként működik. Az amerikaiaknak leesik az álluk, amikor belépnek. Többen azt mondták, hogy még náluk sincs ilyen létesítmény. Henrik hangsúlyozza: nála minden autentikus, a korhű használati tárgyakat maga hozza az USA-ból, ahová évente többször utazik.

– Nem kérek belépőt, bárki bejöhet. Nem üzleti célból hoztam létre, egyszerűen szeretnék másoknak is örömet szerezni a munkásságommal. A város folyamatosan fejlődik. Henryx Cityben található étterem, indián- és westernmúzeum, de vasútállomás életnagyságú gőzmozdonnyal és vagonokkal is – mutatja be. Lehet lovagolni, postakocsizni is, és a rodeóbika is kipróbálható.