Túra a Patkó fához

A Patkó betyárfa Nyim és Som határában, a dombtetőn, a szántóföld közepén áll magányosan, méltóságteljes megjelenésével uralva az egész fennsíkot. „Patkó Bandi” és „Patkó Pista” néven elhíresült Tóth fivérekről kapta a nevét. Somogy megye „saját” betyárjának tartott Patkó Pista betyárvezért és társát 1862-ben a nyimi erdőben lőtték meg a csendőrök. Emléküket a hatalmas fenyő alatt és a nyimi temetőben is egy-egy kopjafa őrzi.
A távolról nézve tölgynek tűnő 160-200 év körüli fa valójában kapitális erdeifenyő, törzskerülete 276 cm, magassága 13 méter. Az ágrendszere fantasztikus formákat hozott létre az évek során. Felfedezhetünk rajta: szörnyeket, óriás szöcskét, szerelmeseket idéző ölelkező ágakat is.
Korabeli katonai térképek is jelölik. Sajnos 2012-ben kiszáradt, azonban edzett fája és torzója impozáns látványt nyújt a hegygerincen dacolva az elemekkel még sokáig.
Somogy megye egyik legtöbb látnivalót kínáló, és talán az egyik legnehezebb teljesítménytúrájának útvonala a Ságvári Löszölő túra is a Patkó fa felé vezet nyaranta, de egyéni utazók, túrázók, és kisgyerekes családok is szívesen megpihennek árnyat adó ágai alatt.



Betyáros emlékeket őriz még napjainkban is a Patkófa Nyim, Som, Ságvár és Bábonymegyer határában egy dombtetőn. Igaz, hogy mára kiszáradt de még mindig impozáns látvány az öreg fenyő de már mellette cseperedik az utód ami tovább őrzi a betyárok legendáit, mondáit. A bábonymegyeri temetőnél egy kopjafa is őrzi a Patkó legendát és emléket állít a betyároknak akik életüket vesztették az összetűzésekben. Mindennél sokatmondóbb az a tény, hogy a nép dédelgetve őrzi a legendát, miszerint egyfajta hősök voltak a szegény emberek szemében a gazdagok kárára. Dalok, mondák születtek róluk amikben mesélik, megéneklik a jótevő betyárokat és így cseppet sem halványult meg a legendájuk ereje az évtizedek alatt.

Kirándulás a Kási várhoz

A Nyimi patak völgyében megbúvó hazánk egyik legnagyobb, és épen maradt földvár- rom maradványa Somogy megye északkeleti részének egyik legértékesebb kincse. Nyim községtől 3 km-re található.

A valószínűleg mesterséges kialakítású meredek partoldal alatt 9-10 méterrel mélyebben 7-8 méter széles árok fut körbe, melynek külső szélét 2-5 méter magas sánc kíséri.  A sánc mögött újabb 1-3 méter mély, 7-14 méter széles várárok húzódik, majd a természetes lejtő folytatódik tovább.   A vár teljes területe 95×90 méter, 0,63 hektár.

Az ovális alapterületű földvár az Árpád-korban épülhetett, és védelmet nyújtott az alatta elterülő Kás falu lakóinak. A korabeli települést először 1229-ben említik, azonban az ásatások közben előkerült kerámiatöredékek tanúbizonysága szerint, a vár már az azt megelőző században is ott állhatott. A terület régi, lakott hely, de sosem volt számottevő lakónépessége. A történelmi múltban osztotta a Ságvár környéki lakott helyek sorsát, éltek itt avarok, hunok, rómaiak egyaránt.

Kás a XIII. században a székesfehérvári káptalané volt, a XIV. században azonban már a Csákok egyik birtokközpontja lehetett. A Csák nemzetség valamelyik sarja nemzetségi monostornak adományozza Kást. 1424-ben birtokos volt még itt a fehérvári Szent Miklós prépostság, és a budai káptalan is. Ekkor említik határában a Nagyhegyen várát. Aki feljutott ide, tanúsíthatja, hogy hajdanán pontosan fogalmaztak a „Nagyhegyen” elnevezéssel. 1460-ban Kás fele része Torvei Ugrón kezében volt. Az ő pecsétje is hitelesítette Hunyadi János kormányzóvá választásának iratát. Aztán következett a török hódoltság ideje.

A közeli foki és endrédi török erősségek nem nyújtottak védelmet a portyázó magyar végváriak ellen. Fenyegető közelségben volt a Balaton túloldalán a tihanyi erőd. A Kási vár kis alapterülete miatt hadászati jelentősége is csekély. Ez is hozzájárult, hogy a törökök nem itt, az amúgy jól védhető területen, hanem a közeli Ságváron kezdtek hozzá a várépítéshez 1558-ban. A pusztulástól Kást nem oltalmazhatta meg a bevehetetlennek hitt földvára sem. 1534-ben még a megye legnépesebb települései között volt a 24 portájával, 1565-ben már pusztaként említi a török adóösszeírás.

Ma kedvelt turistaútvonal, természetjárók, családosok, és az aktív kikapcsolódásra vágyók népszerű kirándulóhelye.

A várnál geoláda, és vendégkönyv is található, valamint Papp Árpád helyi kerületvezető erdész munkáját dicséri, a vár sáncárkába kihelyezett információs tábla.

Somogysárd

 Kaposvártól nyugat-északnyugati irányban, a megye középső részén található. Központján a 61-es főútból Kiskorpádnál kiágazó 6702-es út vezet keresztül, Mezőcsokonya felől a 6705-ös út húzódik idáig. Sörnyepuszta településrészén a 6703-as út halad végig.

A szomszédos települések közül Kiskorpádtól 6 kilométerre északra, Mezőcsokonyától 4 kilométerre nyugatra fekszik; harmadik szomszédjától, a tőle nyugatra fekvő Újvárfalvától ugyancsak mintegy 4 kilométer választja el, oda a 67 117-es út indul innen.

A kis települést, mint a Győr nemzetség ősi birtokát az oklevelek először 1364-ben Saard módon írva említik, 1454-től már Sárd írásmóddal szerepel.

Első is ismert birtokosai, a Győr nemzetség szerdahelyi ágából való Szerdahelyi család tagjai voltak. Sárd a nemzetség tagjainak 1346 évi osztozkodásakor Szerdahelyi Dersfi Miklósnak jutott. Az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék szerint már plebániája is volt. 1408-ban Szerdahelyi Korom János birtoka volt. 1454-ben pedig Szerdahelyi Dancs Pál birtoka volt, aki itteni birtokrészeit Somi Mihálynak és Demeternek vetette zálogba. 1536-ban Szánthai János özvegye, Chokna-Sárdnak pedig Dersffy Miklós özvegye és Sibrik Osvát volt a földesura. 1563-ban a török kincstári fejadódefterben mindössze 1 házzal van felvéve, 1573-1574-ben 5, 1580-ban is csak 3 házból állt. 1660-ban Könczöl Mihály és Somogyi István, 1700-1702 körül a Doby család, 1710 előtt a Simaházyak voltak birtokosai. 1715-ben 14 háztartást írtak benne össze s ekkor Guary Gábor és Doby Mihály, míg 1726-ban Guary Gábor és Póka Miklós birtokában volt.

A valamikor mezővárosi rangban álló település 1752-ben királyi adományként Somssich Antal tulajdonába került. Sárd a 19. század elejétől jogot kapott országos vásárok tartására is. A Somssich család nevéhez fűződik a betyárcsárda megépítése, amely később a somogyi szegénylegények találkozóhelye lett; az 1755-1758 között felépített római katolikus Szentháromság-templom; a copf-barokk stílusú kastély a héthektáros parkkal, ahol méntelep létesült.

Nevezetességei

Betyár Csárda

Az 1752-ben Somssich Antal által építtetett Betyár Csárda a somogyi szegénylegények találkozóhelye lett. Az egykori csárdát jelentősen átépítették, majd vendéglőként hasznosították, manapság az épület egyre rosszabb állapotban van, egyáltalán nincs hasznosítva.

Római katolikus templom (Szentháromság)

Somogysárd templomát Somssich Antal építtette 1755 és 1758 között, barokk stílusban. A földesúri magántemplom a katolikus sárdi jobbágyok hitéletének is a színtere lett, Somssich nem kívánta felújíttatni a régi kis templomot(Amely helyén jelenleg kegyeleti park van kialakítva). Építője valószínűleg ugyanaz az olasz mester volt, aki a kastélyt is tervezte.

A 18. századi kastély

A Somssich-kastély a 18. század közepén épült barokk stílusban, később átépítették neobarokk stílusban. Kertje természetvédelmi terület. Az 1953-ban létrehozott méntelep és a kastély 1993-ban a Belügyminisztérium tulajdonába került. Itt folyt a lovas rendőrök kiképzése 2007-ig, amikor a rendőrség felhagyott a ménteleppel. A kastély azóta szigorúan védett, nem látogatható. A kastély és az istállók állapota a rendőrség időszakában erősen leromlott, egyes gazdasági épületek állapota életveszélyes. A kastélyépület állaga is fokozatosan romlik.

A Somssich-kastély parkja

A kastélyhoz tartozó héthektáros parkot téglakerítés határolja, ma természetvédelmi terület. Első fáit 1876-ban ültették.

A bejárat közelében találjuk a hatalmas, négy métert is megközelítő kerületű páfrányfenyőt. Ekkora termetű példányok nagyon ritkák Magyarországon. Szép a kettős lucfenyő fasor, és nem kerülhetik el a figyelmet az évszázados ezüst hársak sem. A fiatalabb fák főként fenyőfélék; található itt jegenyefenyő, négy formázott hatalmas tiszafa, simafenyő és hamis ciprus is.

Szent Rókus-kápolna

A kis, sárga kápolna a falu délkeleti részén áll, mellette egy kőkereszt látható.

Szilveszteri nyúlfuttatás

1993 óta minden év szilveszterén megrendezik az idők során országos hírnévre szert tett nyúlfuttatást, amelynek lényege, hogy a benevezők nyulainak a helyi focipályán kell végigfutniuk, és az nyer, akié először teljesíti a távot. A verseny nehézsége, hogy a nyulak legtöbbször nem akarnak maguktól futni, ezért valahogyan ösztönözni kell őket, de fizikailag segíteni tilos őket.

Elhelyezkedése

Somogysárd Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 24′ 39″, k. h. 17° 35′ 47″Koordináták: é. sz. 46° 24′ 39″, k. h. 17° 35′ 47″térkép ▼

Somogysárd Pozíció Somogy megye térképén

Kiskorpád

 Kiskorpád község Somogy megyében, a Kaposvári járásban.

Kaposvártól 14 kilométerre nyugatra, a 61-es főút és a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal mellett található, ez utóbbi mentén vasútállomása is van. Déli szomszédjával, Gigével a 6617-es, északi szomszédjával, Somogysárddal a 6702-es út köti össze.

Nevét Villa Curpad alakban írva említi először egy 1324-es oklevél. A néhány évvel későbbi pápai tizedjegyzék már helyi plébániáról tett említést. A település több török adólajstromban is szerepel. A 18. század elején Pusztakorpádként említik, a század második felében már jobbágyfalu. Főbb birtokosai a Sárközy, Visy és Tallián családok voltak. Késő barokk református temploma a 18. század végén épült. Sárközy vendége volt a községben Csokonai Vitéz Mihály, amikor 1798-99-ben Somogyban tartózkodott. Több verse is itt született. 20. század eleji források említést tesznek gőzmalomról, cement- és cserépgyárról. Ugyanekkor Makfalvay Gézának, Kapotsfy Jenő vármegyei főispánnak és Zoltán Józsefnek volt itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka.

Nevezetességei

Késő barokk református temploma 1789-ben épült, különlegessége, hogy az épület háromszögletű alaprajzú. A település másik építészeti értéke a 115 éves Kapotsfy-kápolna, ami még 2012 elején is egy elkerített területen belül omladozott, azonban később felújították, az újraszentelésre 2017-ben került sor.

Kiskorpád arról is nevezetes, hogy mellette ered több ágból a Kapos folyó, amelynek kezdeti szakaszán több tavat is kialakítottak, az úgynevezett Szigetes-tó a horgászok kedvelt célpontja.

• Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Kiskorpád.

Kiskorpád. A budapest–fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 94, lakosaié 475, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1324-ben fordul elő első ízben villa Kurpad alakban. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint plebániája is volt. Az 1550. évi adólajstromban Imre deák szerepel földesuraként. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 3, 1571-ben 19 házból állott. 1726-ban és 1733-ban Pusztakorpád Sárközy Jánosé volt. 1767-ben már jobbágyfaluként szerepel az összeírásban. Ekkor Siklósy Miklós, János és András, Kultsár János, Kovács János, Sárközy József, László és egy Sárközy kisasszony voltak a földesurai. 1835-ben a Sárközy és a Siklósy, később a Tallián és a Visy családok voltak itt birtokosok. Jelenleg Makfalvay Gézának, Kapotsfy Jenő és Zoltán Józsefnek van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. A református templom 1790-ben épült. Van egy áldoztató aranykelyhe, melyet Sárközy Sándor 1790-ben adományozott az egyháznak. Van itt egy gőzmalom és czement-, cserép- és czementhíd-gyár. A községhez tartozik: Kaposszéplak (azelőtt Pogácsás és Új-puszta), Makfalvay Géza főispán kastélyával, továbbá Pörös-puszta és Suheitl-puszta. A mai kiskorpádi temető táján fekhetett hajdan Szent-Iván helység, mely az 1720. évi összeírásban önálló jobbágyfaluként szerepel. A temetőt ma, is szentiváni temetőnek nevezik.

Kiskorpád. – Makfalvay Géza úrilaka, Kaposszéplak pusztán.

Kehidakustány

Deák-kúria

Kehidakustány Zala megye északi részén, a Zala folyó észak-déli völgyében, annak két partján (a nyugatin Kehida, a keletin Kustány községrész) terül el.

Két észak-déli mellékút szeli át a települést. Az egyik, a fontosabb Zalakomár–Zalacsány–Zalaszentgrót közti 7352-es mellékút a nyugati oldalon, Kehidát érintve húzódik, a másik a keleti parti településeket összekötő 7335-ös út, amely a kustányi településrészen halad végig. A falu két része között két híd biztosítja az átkelést. Autóbuszok Keszthely és Zalaszentgrót felől szolgálják ki.

Kehidakustány területén legkorábban a bronzkorban alakult ki állandó település. Később, a kelták lakták a vidéket. Az avarok jelentős települést hoztak létre itt. A községben két gazdag temetőt is feltártak. 1941 előtt három község volt a mai Kehidakustány területén: Kehida, Kustány és Barátsziget.

Kehida az Árpád-kori Zala vármegye központi területén feküdt, továbbá stratégiai szerepe volt, hogy itt volt a legdélebbi zalai átkelés – mivel a délebbi területek mocsarasok voltak –, így már korán jelentős településsé fejlődött.

Első említése 1232-es, amikor is itt ülésezett az ország első nemesi bírósága. A „Zalán inneni és túli” serviensek ítélkeztek a veszprémi püspök és Ogusz bán ügyében. A 13. és 14. század során több oklevél is készült itt, illetve több megye- illetve nádori gyűlés színtere volt. Legnagyobb birtokosai 1322-ig a Koppányi, majd a Kanizsai család volt, de a Hédervári és a Szentkirályi család is rendelkezhetett némi földterülettel.

1441-ben a Kanizsai család a trónért vívott harcban Erzsébet királyné mellé állt, így I. Ulászló a kehidai vámot a Pethő családnak adta, miközben megtartotta a Kanizsaiakat korábbi birtokukon, akik 1523-ig tetemes adósságot halmoztak fel, így ekkor a falut a Hassági családnak adták, akik hamarosan udvarházat is építettek itt.

Barátsziget 1941-ben lett be Kehida része.

Kustány Kehidához hasonlóan az Árpád-korban alakult ki mint részben királyi birtok. Első említése 1275-ből való, majd 1411-ben Csapi András kapta meg a települést. Birodalma azonban felbomlott, és a kialakult három községrész (Alsó-, Felső- és Egyházaskustány más-más családok birtokába került.

A 16. században a török támadások folyamatossá váltak, így 1554-ben a földesurak erődítménnyel látták el udvarházukat, majd később jelentős várrá alakítottak azt. Védelmi funkciót 1588-ig látta el sikerrel, amikor is a törökök Kanizsát megkerülve végigrabolták a Zala völgyét elpusztítva többek között Kehidát is.

A két falu a 17. század elején lassan ismét benépesült, és, bár a törökök többször portyáztak a területén, Kehida lassú fejlődést mutatott: Kustányban malom működött a Zalán, majd 1678-tól vám is. 1681-ben a Hertelendy család lett a falu földesura. Birtoklásuk idején Kehida ismét jelentős településsé alakulhatott, ahol a 18. század elején iskola is nyílt, ahova a kustányiak is jártak.

1757-ben házasulás révén jutott a Deák család tulajdonába a település, és 1854-es eladásáig náluk is maradt. Ekkor Széchenyi Ödön vásárolta meg Deák Ferenctől, majd adta tovább a Beronyi bankárcsaládnak, akiktől végül a Károlyiakhoz került.

1895-től 1974-ig erre haladt a Zalaszentgrót-Balatonszentgyörgy-vasútvonal, melyet 1909-ben Türje, Bérbaltavár, Rum irányába egészen Szombathelyig akartak meghosszabbítani, de nem jutott rá elég pénz. A vasút megérkeztével komoly polgárosodási folyamat indult meg Kehidán: több kereskedő és mesterember jelent meg a településen. 1924-ben a részben kiparcellázott Károlyi-birtokon egy mezőgazdasági iskola nyílt meg, amely a környék egyedüli kistelepülésen működő középiskolai létesítménye lett.

Az 1960-as évektől lassú elvándorlás jellemzi a két települést, amely a 70-es években gyorsult, mivel megszűnt a környéket kiszolgáló vasútvonal, illetve 1977-ben a mezőgazdasági szakiskola is.

Nevezetességek

• Kehida Termál Gyógy- és Élményfürdő: Minősített kalcium-magnézium hidrogén-karbonátos vizét a kénes gyógyvizek csoportjába sorolták, radont nem tartalmaz. Mozgásszervi, nőgyógyászati megbetegedések, idegrendszeri bántalmak, bőrgyógyászati problémák ellen ajánlott.

Kehida műemlékei:

• A barokk stílusú Deák-kúria Kehidán áll a Kúria u. és a Dózsa Gy. u. sarkán (Kúria u. 6–8. – Dózsa György u. 6–8.). Helyrajzi száma: 88/2–5, műemlékvédelmi törzsszáma 6512. Az épületben múzeumot rendeztek be: "A haza bölcse, Zala büszkesége" című állandó kiállítást Deák Ferenc születésének 200. évfordulójára állították össze. Deák Ferenc mellszobrát (Zala György, 1928) az épület udvarán helyezték el.
• Szent Miklós-temetőkápolna (román stílusú). Helyrajzi száma: 045/2, műemlékvédelmi törzsszáma 6511.
• Gyümölcsoltó Boldogasszony temploma (barokk). Helyrajzi száma: 77/2, műemlékvédelmi törzsszáma 6510.

Kustány műemlékei:

• A 19. században ácsolt, 1987-ben helyreállított római katolikus fa harangláb a Hunyadi úton, egy járdaszigeten áll, és lécrácsos kerítés veszi körül. Helyrajzi száma: 612/2, műemlékvédelmi törzsszáma 6513. Hét, ferde támaszokkal merevített oszlopa gerendarácsra áll, fölöttük deszkával fedett sátortető, a tetején kettős kereszt. Egy harangja van.
• A gótikus templomrom a falu külterületén, a zalaparti erdőben áll. Helyrajzi száma: 0376/2, műemlékvédelmi törzsszáma 8894.

A Zala völgyében álló, keletelt, téglafalazatú templomot a 14. században emelték. Ma már csak nyugati homlokzatának egy része, valamint az északi és a déli fal egy-egy kis szakasza áll. A nyugati homlokzat egy része az oromfal magasságáig megmaradt; a csatlakozó É-i és D-i falszakasz jóval alacsonyabb. A nyugati homlokzat középtengelyében nyílt egykor a kapu, felette konzolpárról induló torony csonkja látható, két oldalán csúcsíves vakívsor töredékekkel. A nyugati falon barokk és középkori boltozat maradványai vehetők ki. A középkorban Alsókustány (avagy Egyházaskustány) plébániatemploma volt; papját megemlíti az 1333-ban kelt pápai tizedjegyzék. A török időkben erősen megrongált templomot a 18. században helyreállították, majd a 19. században pusztulásnak indult.

Elhelyezkedése

Kehidakustány Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 50′ 36″, k. h. 17° 05′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 36″, k. h. 17° 05′ 40″térkép ▼

Kehidakustány Pozíció Zala megye térképén

Ördögmalom-vízesés

Ördögmalom-vízesés a Visegrádi-hegységben található Visegrád központjától 2,5 km-re délkeletre, a Malomkerti-völgyben van. 25 méter magas. Visegrádról a piros turistajelzés vezet a vízeséshez. Autóval burkolt úton is megközelíthető.

Az Apátkúti-patak magába fogadva a Magda-forrás vizét is sziklás vidékre ér. Bekanyarodva a műút hídja alatt északnak fordul. A sziklafalon lezúduló víz és hordalék mélyedést koptatott már a kőbe.

Tovább menve a piros jelzésen hamarosan (2 km után) elérjük a jó- és bővizű Kaán-forrást.