A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tatabánya. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tatabánya. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 27., kedd

TATABÁNYA - BÁNHIDA / Folytatáshoz kattints a posztra !

Bánhida - 1900 körüli leírása...

Bánhida, a Gerecse hegycsoport alatt fekvő nagyközség. Nevezetes hely, mert Kézai krónikája szerint itt verte meg Árpád hada Szvatopluk seregeit. A Névtelen szerint is itt semmisültek meg Szvatopluk seregei, Thuróczy pedig azt állítja, hogy az ő idejében Bánhida romjai még láthatók voltak. Ősidők óta megült hely, a hol számos bronzkori lelet kerül elő. Első okleveles említése 1288-ban történik; Szapolyay János idejében pedig két Bánhida is szerepel, mert Szapolyay egyik oklevelében altera Banyhyda van említve. A XVI. század elején Héderváry Ferencz volt az ura, de 1526-ban Bakith Pál, testvére, leánya és neje kapnak reá kir. adományt. Később az Esterházyak kezére jutott és most is gróf Esterházy Ferencznek és gróf Esterházy Móricz örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A török világban elpusztult. Határában, a Gerecse-hegyen, a millennium alkalmából felállított hatalmas Turul-szobor közelében van a Szelim-lyuknak nevezett barlang, mely arról nevezetes, hogy a hagyomány szerint a török dúlások alatt hét község népe menekült ide a törökök elől, a kik azonban e rejtekhelyet felfedezvén, a barlangnyilás előtt felhalmozott és meggyújtott rőzsével, a barlang összes menekültjeit megfojtották. Tény, hogy e barlangban még az újabb időben is sok embercsontot találtak. A mult század elején több liszt- és fűrészmalma volt. Most Szvoboda Gyulának van itt mészégető körkemenczéje. 1894-ben a községnek több mint harmadrésze leégett. A községben 353 ház van. Lakosainak száma 2220 s így a lakosság a mult század eleje óta, a mikor csak 1185 lakosa volt, majdnem ezer lélekkel szaporodott. A török dúlás után történt telepítés óta a tótajkúak száma lett túlnyomó. Vallásuk róm. katholikus és templomuk 1885-ben épült. Ide tartoznak Körtvélyes és Síkvölgy puszták, Bánhida és Rigó majorok és a Lapatári malom. Körtvélyes és Síkvölgy puszták szintén az Esterházy-féle uradalomhoz tartoznak. Ez utóbbi puszta határában állott hajdan Szent-Bertalan kolostora. Hogy mikor és mily körülmények között pusztult el, arra nézve hiányzanak a megbízható adatok. Közel ide fekszik Vitány vára is, és 1216-ban Vitán falu is említve van. 1410-ben István fia János de Vythan szerepel. 1417-ben Silstrangot ismerjük vitányi várkapitányként. 1438-ban Albert király és neje Erzsébet Vithan várát Rozgonyi Istvánnak zálogosítja el, a mit 1459-ben Mátyás király Rozgonyi István fia javára megerősít. 1450-ben Kálnay Péter a vitányi várnagy. 1492-ben még a Rozgonyiak kezén van. Később azután a gesztesi vár sorsában osztozva, elpusztult. Bánhidának saját postája, távíró- és vasúti állomása van.








TATABÁNYA - FELSŐGALLA./ Folytatáshoz kattints a posztra



Felsőgalla története sok tekintetben összefonódik Alsógalláéval, egyes források szerint a két falu valamikor egy települést alkotott. Valójában a 18. század előtti Felsőgalláról nem sokat tudunk. Bizonyos, hogy első fennmaradt okleveles említése 1251-ből származik (Gala), s ezekben az időkben magyarok lakták. A következő háromszáz év azonban homályba vész, hiszen a 16. századi török pusztítás nyomán a település a földdel vált egyenlővé.


A török kiszorítása után, a 18. században spontán népmozgás indult meg a területen. Miután gróf Esterházy József Komárom-megye főispánjaként 1727-ben megvásárolta a Tata-gesztesi uradalmat, megkezdte a szervezett betelepítést. (Az uradalom óriásbirtok volt: Komárom-megye Dunától délre eső területei, Győr és Fehér vármegye is hozzá tartozott.) Alsó- és Felsőgallán kívül Esterházy Tarjánba, Környére és Vértessomlóra is katolikus német telepeseket vonzott. „Módszere” egyszerű volt: adómentességet és az úrbéri szolgáltatások rendje alóli felmentést kínált a betelepülőknek. Ez igen vonzó lehetőség volt a családjuk örökségből kiszorult németek számára. Az akkori német öröklésrend szerint ugyanis a teljes birtok- és állatállományt, valamint a házat is a legidősebb fiú örökölte – osztatlanul. A többiek számára az önálló gazdává válás és a jobb élet lehetősége volt tehát az a motiváció, ami miatt hazájukat elhagyva – többek között – Felsőgallára települtek. Munkájuk gyümölcse bőségesen ellátta a tatai piacot. A következő két évszázad a telepesek szorgos munkájával, ünnepeivel, kultúrájuk ápolásával, az uradalom virágzásával telt.

1947-ben a négy elődtelepülés – Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida, és (kis-)Tatabánya (mai óváros) – összevonásával megalakult Tatabánya, 1950-től Komárom-megye székhelye. Az új település központja az első néhány évben Felsőgalla volt, a Városháza is itt kapott helyet. Újváros kiépülésével azonban a város súlypontja áthelyeződött. A Munkásőr-laktanya robusztus épülete Felsőgallán volt – itt verték le 1956-ban a tüntetők a vörös csillagot. (Az épület ma Felsőgallai Szolgáltatóházként működik.)



















A kálváriák közül az egyik legszebb fekvésű a felsőgallai: igaz, nehezen megközelíthető helyen. A történetéről keveset tudni: 1854-ben az akkori bíró, Fogl János megépítette a Kálvária-hegyi kápolnát az odavezető úttal és stációkkal.
A történetben több a legenda, mint az igazolható valóság. Az egyik helyi történet szerint a szabadságharc után a Bécs felé visszainduló katonák a bírónál hagyták az egyik szekerüket megőrzésre néhány hétre.
Jóval később a bírónak eszébe jutott a szekér. Talált rajta egy faládát tele aranytallérral. Némi furfanggal eljátszotta, hogy a Kálvária-hegy tetején találta az aranyakat, és ebből építette meg a kápolnát. Attól fogva minden év nagypéntekén körmenet indult a hegy tetejére.









Kilátás a Kálvária hegyről
































TATABÁNYA - A TURUL ÉS A SZELIM BARLANG / Többi képért kattints a posztra !