Erdőfüléről bővebben / Folytatás a posztban

Olvasói levelünk következik, amiben egy erdővidéki elégedetlenségének ad hangot:
Kedves erdővidéki társaim! 
Sokszor elgondolkodom magunkon, azokon a székelyeken, akik ezt a régiót kapták örökségül. Minden alkalommal elcsodálkozom azon, hogy milyen gazdagon áldott Erdővidék! Ki tudná megszámolni, hogy hány hektáros erdeink és mezőink vannak? A legelőkön se szeri se száma a juhoknak és a szarvasmarha csordáknak. Mi mégis az üzletekben vesszük a külföldi húst, a háromszor lefelezett tejet, a kínai foghagymát, magyar paprika néven a Dél-amerikai paprikát, a görög és spanyol uborkát, a francia paradicsomot, a német és holland almát. A sort pedig reggelig lehetne folytatni!

Nem szemrehányás akar lenni ez a pár sor, inkább a szemeteket szeretném felnyitni, hogy lássatok! Nem kell nekünk külföldre menni nyaralni! Igaz, itthon tengert nem látunk, de vannak kúriáink, templomaink, halban gazdag folyóink, van Bodvaji kohónk, magyarhermányban 15. Sázzadi templomunk, kisbaconi Benedek Elekünk, baróti Szabó Dávidunk, köpeci szilfánk, Miklósváron Kálnoky kastélyunk, Ajta Abod Mihály professzorunk, ürmösi erdő Jánosunk, Bölöni Farkas Sándorunk, bodosi Budai Józsefünk, Apáczai Csere Jánosunk, alsórákosi erődtemplomunk, olaszteleki és vargyasi Daniel-kastélyaink, száldobosi borvizeink, bardoci Benkő Józsefünk, erdőfülei vashámorunk.

Ha mi magunk nem ismerjük, és nem becsüljük ezeket az értékeket, hogyan várhatjuk el, hogy panzióink megteljenek turistákkal? De ha lelkiismerettel kiállunk Erdővidék és értékei mellett, ha előnyben részesítjük azt, amit a sajátunknak mondunk, hiszem azt, hogy haladunk előre. Hadd jöjjön el hozzánk a külföldi, szájtátva nézze végig a felsoroltakat, oltsa szomjúságát borvízzel s friss tejjel, egyen erdővidéki pisztrángot vagy flekkenyt, énekeljen erdővidéki népdalt, szórakozzon egy felejthetetlent. S ha pedig hazament, a képeket bekeretezve tegye ki a falra, s mesélje fűnek-fának, hogy milyen jó is székelyföld ezen szegletére ellátogatni!

Mert nem csak látnivaló van, hanem vendégszerető emberek is, akik mindenekelőtt szerelmesek a szülőföldbe!