Késmárki evangélikus templom / Folytatás a posztban

 Fotó:ThalerTamás

Késmárkon két evangélikus templom áll egymás szomszédságában. A nagyobb, feltűnőbb, újabb épület a 19. században épült. Vörös kupoláját jól látni a város körüli dombokról. A mellékelt képen látható harangtorony ehhez az épülethez tartozik. Magyar szempontból nevezetessége, hogy itt található Thököly Imre sírja.

A cikk a továbbiakban az evangélikus ótemplomról, más néven fatemplomról szól. Az előbb említett újtemplom mellett szerénykedik. Kívülről vakolt, így az sem feltűnő, hogy faépületnek azért nagy.

Ez az evangélikus templom Szlovákia épített kulturális világörökségének részét képezi. A Szentháromság tiszteletére emelt, eredeti állapotában látható fatemplomban napjainkban is evangélikus istentiszteleteket tartanak.

 A templom abban az időben épült, amikor az 1681-es soproni országgyűlés 26. cikkelye engedélyezte a protestánsok számára a templomépítést a városon kívül egy adott helyen, kizárólag egyházi forrásokból. A legolcsóbb építőanyag a fa volt, ezért az utolsó öt templom, amely eredeti állapotában fennmaradt Szlovákia területén, fából épült. Az első fatemplom építése 1687-ben kezdődött. 1717-ben a templom három hónap alatt nyerte el végleges, ma is látható formáját.
A templom népi barokk stítlusú. A hatalmas festett boltozat négy csavart oszlopra és széles falakra támaszkodik. Alakját az egyenlő szárú görög keresztet formázó amszterdami Noorderkerk templomról mintázták. A templomépületnek ez a típusa elterjedt Németországban és az északi országokban, majd Szilézián keresztül jutott el a Magyar Királyság területére.

Építéséhez hozzájárult egész Észak-Európa minden protestáns vallású hívője, a svéd és a dán király azonban nem volt hajlandó ilyen célra gyűjtést rendezni országában. A hagyomány szerint az építkezésben részt vettek svéd tengerészek, akik emléket is hagytak maguk után: a belső tér tetőszerkezete egy felborított hajóra hasonlít, és a kerek ablakok is hajóra emlékeztetnek. A valóságban a templomépítésben a környező városok lakosai vettek részt. A tervezés a poprádi Georg Müttermann, a festés a lőcsei Gottlieb Kramer, az orgona a lőcsei Laurenz Cajkovsky és az iglói Martin Korabinsky nevéhez fűződik. Az összes fafaragási munkát a késmárki Johann Lerch végezte.
A késmárki templomot a Szentháromság tiszteletére szentelték. A földszinten és a hat kóruson összesen 1500 fő számára van hely. Az 1991-1996 között zajló általános felújítás óta a templom újra a késmárki evangélikus egyház istentiszteleti helye.

Elhelyezkedése

Késmárki evangélikus templom Pozíció Szlovákia térképén

é. sz. 49° 07′ 60″, k. h. 20° 25′ 42″

Máriapócs / Folytatás a posztban

 Szabolcs–Szatmár–Bereg megye déli részén, Budapesttől 280 km-re,Nyíregyházától 30 km-re található. Máriapócs a Nyírségben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, és a Nyíregyházi Egyházmegye területén fekszik.

Máriapócs vonattal elérhető a Nyíregyháza-Nyírbátor–Mátészalka–Zajtavonalon, közúton pedig Debrecen-Nagykálló felől. A falu és temploma a vasútállomástól távol (kb. 3 km-re) esik.

 A Pócs a Paulus (Pál) név magyar származéka. A nyelvészek következtetése szerint Pócs a megye első településcsoportjához tartozhatott. A név Mária előtagja a 18. században került hozzá, a községben lévő Mária-kegyhelyre utalásként.

Pócs nevét az oklevelek 1280-ban említik először, birtokosai ezidőtájt a Hontpázmány nemzetség tagjai lehettek, akik a település birtokjogáért pereskedtek.1300-as évek elején a Gutkeled nemzetség birtokaként említik. 1354 táján az Ecsedi vár birtokai közé tartozott. Az1600-as években a Báthori-családtagjainak birtokaként szerepel.

A későbbiekben a királyi család tagjai és a Rákóczi-család is birtokosa volt Pócsnak. 1696-ban templomában könnyező Szűz Mária ikon hozta meg Pócs hírnevét. 1724-ben gróf Károlyi Sándor és a Szennyei család szerzett itt részbirtokot.

A kegykép számára és a felélénkülő búcsújárás szolgálatára 1731 és 1749között felépült a mai Szent Mihály-templom és a Nagy Szent Vazulról elnevezett bazilita kolostor. Ők voltak a kegyhely gondozói egészen 1950-es szétszóratásukig.

1749-ben telepedtek le itt a bazilita szerzetesek, s kezdték meg rendházuk építését. A monostor a görögkatolikusok művelődési és oktatási központjává vált, s az itteni tanítóképző majdnem egy évszázadig képzett itt kántortanítókat.

1758-ig a bazilita rendnek engedte át birtokrészét Károlyi gróf. 1816-tól 1872-ig vásártartási joggal rendelkező mezőváros volt. 1991. augusztus 18-án II. János Pál pápa is idelátogatott, ekkor keleti rítusú misét is pontifikált magyar nyelven, a kegytemplom mellett felállított szabadtéri oltárnál 150 000 hívő jelenlétében.

A település 1993-ban újra visszakapta városi rangját.

Nevezetességei

Máriapócs világszerte ismert Máriapócs Nemzeti Kegyhely; a hírnevét a görög katolikus máriapócsi kegytemplomnak köszönheti. Nevezetessége még a Bazilita Gyűjtemény Dudás Miklós görög katolikus püspök szülőházában. A településen található egy Turul-szobor is.

2015-ben átadták a többek között a Zeneiskola évente megrendezésre kerülő Művészeti Gálája megtartására alkalmas Kulturális Központot.

Elhelyezkedése

Máriapócs Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 52′ 44″, k. h. 22° 01′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 44″, k. h. 22° 01′ 08″ térkép ▼

Máriapócs Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén

Máramaros fatemplomai / Folytatáshoz kattints a posztra

A barcánfalvi Istenszülő bevezetése a templomba-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az MM-II-m-A-04517 sorszámon szerepel, és egyike annak a nyolc máramarosi fatemplomnak, amelyek 1999-ben világörökséggé váltak.

Máramaros fatemplomai néven 1999-ben vált a Világörökség részévé 8 Máramaros megyei fatemplom. A 17. – 18. században épült templomok a karcsú tornyaikkal a havasi építészet jellegzetes példáját képviselik. A megye kilencvenhárom műemlékké nyilvánított temploma közül azokat választották, amelyek a legreprezentatívabbak építészeti, építéstechnikai és festészeti szempontból:

• Barcánfalva, Istenszülő bevezetése a templomba-templom – 1720
• Budfalva, Szent Miklós-templom – 1643
• Desze, Szent Paraszkiva-templom – 1770
• Jód, Istenszülő születése-templom – 1620-as évek
• Nyárfás, Szent Mihály és Gábriel arkangyalok-templom – 1796-1798
• Sajómező, Szent Paraszkiva-templom – 1604
• Rogoz, Szent Mihály és Gábriel arkangyalok-templom – 1663
• Dióshalom, Szent arkangyalok temploma – 1767

A templomok sajátos szintézist képviselnek a kelet- és nyugat-európai fő építészeti stílusok között: a bizánci alaprajzhoz gótikus forma társul. Az építmények fából készültek, hagyományos technikákkal és anyagismerettel.

A Budfalva alsó részén elhelyezkedő Szent Miklós-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében.

A deszei Szent Paraszkiva-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. 

A jódi Istenszülő születése-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében.

A nyárfási Szent Mihály és Gábriel arkangyalok-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. 

A sajómezői Szent Paraszkiva-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében.

A rogozi Szent Mihály és Gábriel arkangyalok-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. 

A dióshalmi Szent arkangyalok-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében.