CELLDÖMÖLK / Folytatás a posztban

 Koptik Odó dömölki apát nevéhez fűződik a település alapítása. Koptik a máriacelli kegyszobor másolatával érkezett Dömölkre. Ezt először a Ság hegyen helyezte el, ahol kápolnát is szeretett volna építeni, de a földesúr, Erdődy gróf ezt nem engedélyezte. Ekkor a pápai országút melletti dombocskán építtetett egy kis fa kápolnát, amely mellé remetelak és ásott kút került. Ennek a kútnak az ásásakor esett az egyik munkás fejére egy nagy kő (ma is látható a templomban). A súlyos sérülések miatt a kútásót halottnak hitték, aki csodás módon mégis meggyógyult, amelynek híre ment a környéken, megindultak a zarándokok a csodatévőnek tekintett Mária-szoborhoz. 1745-ben gr. Zichy Ferenc győri püspök, a pápa engedélyével, nyilvánosan kitenni rendelte a szobrot.

 A következő években 10–30 000 ember látogatta meg az új kegyhelyet, amely természetesen vonzotta a kereskedőket, vendéglátósokat is. A kápolna mellett felépült vendégfogadó volt az első kőház, amelyet nemsokára követtek a többiek. A 18. század második felére az újonnan kialakult, alig néhány száz lakosú városban hét vendégfogadó működött. Mellettük kegyszerárusok, vegyeskereskedők, italmérések elégítették ki az ideérkezők igényeit. Az első telepesek főleg németek és csehek voltak. A kialakuló településnek Koptik apát a Kis Mária Cell nevet adta, de sokáig továbbra is Dömölkként tartották számon, míg a század végére a Mária Cell elnevezés vált elfogadottá. Ezt a 19. század közepén váltotta fel a Kiscell név.

 Nemsokára, a hívek adakozásából, lehetőség nyílt egy komoly templom építésére, amely hatalmas méreteivel (50 méteres hajó­hossz) lenyűgözte a zarándokokat. Ennek átadására 1748 őszén került sor, soha nem látott, mintegy 50.000-es tömeg előtt. A csodatevő Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt épület, gr. Erdődy György országbíró és felesége által építtetett szentélyébe ekkor vitték át a Mária-szobor másolatát. 1764-ben a tornyokat teljesen újjáépítették. 1755-ben Lipthay János ezredes adományából készült el a Kálvária, a fájdalmas Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. 1760-­ban a korábbi fa kolostor helyett újat kezdtek emelni kőből.

 1768-ban az állam is elismerte a település létét és fontosságát azzal, hogy sóhivatalt telepített ide. Ez a hivatal akkoriban nemcsak a környék sóellátását biztosította, hanem a helyieknek jelentős bevételt hozott nagy fuvarozási megrendeléseivel. A község II. József alatt nagy válságot élt át. 1802-ben I. Ferenc intézkedésére indulhatott újra a szerzetesi élet a kolostorban. Az itt élő emberek II. József rendeletével fő megélhetési forrásukat veszítették el. A megoldást egy másik sokadalom, a vásártartási jog megszerzésében vélték megtalálni. Már 1786-ban a királyhoz fordultak évi négy országos és egy hetivásár (amely hagyományosan csütörtökön van ma is) megtartásának engedélyezéséért. A szabadalomlevelet csak II. Lipóttól kapták meg 1790. december 30-án. A helyiek már 1788-tól szabadalmas mezővárosnak nevezték településüket. A szépen fejlődő város egyre nagyobb jelentőségre tett szert a környéken. Mutatja ezt, hogy 1809 augusztusában a franciák által megszállt Szombathely helyett itt tartották a megyegyűlést.

 A települést a 18. században még szinte teljesen német nyelvűként tartották számon (1870-ig volt német nyelvű szentmise), de már a 19. század első felében egyre több környékbeli magyar is beköltözött. 1830-ban itt alakították meg a megye első kaszinóját, olvasóegyletét. A Bach-korszaktól lett Kiscell járási székhely, de a legnagyobb változást a vasút hozta a település életében. 1871-ben indult meg a közlekedés a Győr–Szombathely, majd egy évvel később a Székesfehérvár–Szombathely vonalakon, amelyek Kiscellnél találkoztak. Az így kialakult fontos csomópont mozgásba hozta a város életét. A lakosság száma a század végéig többszörösére emelkedett. Az 1840-es évekig a városból kizárt izraeliták is ekkor érkeztek ide nagy számban, a 20. század elején pedig már két zsinagógájuk volt, melyeket az 1945-ben a várost ért bombázás pusztított el. Ki kell emelni az itt élő izraeliták közül Pick Zsigmondot, aki a város bírája lett és nemesdömölki előnévvel magyar nemességet is kapott. Az 1871. évi 18. törvénycikk alapján megszűnt a település városi joga és nagyközségi státuszt kapott.

1945. február 13-án az állomásnak szánt bombák zöme a település vasúthoz közelebb eső részére hullott. Az 55 bomba és 2 légiakna 36 ember halálát okozta és az akkori városközpont nagy részét lerombolta.

Elhelyezkedése

Celldömölk Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 17° 09′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 17° 09′ 09″térkép ▼

Celldömölk Pozíció Vas megye térképén

SÁSD / Folytatás a posztban

SÁSD az 1900-as években. Ismerd meg a múltat és nézd meg a jelent !

 Sásd éppen félúton helyezkedik el Pécs és Kaposvár között, mindkettőtől kb. 35 km-re, a 66-os főút mentén. Dombóvártól 15 km-re (a 611-es főúton), Komlótól 20 km-re található. Sásd vasútállomás a Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonalon és a Dombóvár–Komló-vasútvonalon található.

A város egy napsütötte, nyitott völgyben fekszik, keresztülfolyik rajta a Baranya-csatorna.

 Sásd és környéke már a bronzkorban lakott hely volt, területén bronzkori hamvasztásos sírokat tártak fel. A római korban kereskedelmi útvonal haladt át rajta.

A település neve már 1332-ben említve volt a pápai tizedjegyzékben. A 14. században a Dombai család birtoka volt, később a Werbőczyek is birtokosok voltak itt.

A hódoltság idején a törökök palánkvárat építettek itt. A hódoltság utáni időkben vámhely volt, később Eszterházy Pál nádor birtoka lett, mint a dombóvári uradalom része.

Nevezetességei

• Római katolikus templom, Nepomuki Szent János-szoborral.
• Református imaház
• Temetőkápolna: a település központjában lévő régi temetőben található. Szoborkert második világháborús emlékművel, egy kopjafával.
• Hősök tere: a város központjában.
• Művelődési Központ: Helytörténeti kiállítás, amely egy Kossuth-levelet is őriz.
• Turul-szobor

Híres sásdiak

• Szabó Zoltán, Széchenyi-díjas orvos, szívsebész, 1994-től Sásd város díszpolgára
• Plesz Antal, Ybl Miklós- és Széchenyi-díjas építészmérnök, 1998-tól Sásd város díszpolgára
• Vajda József, helytörténész, 2000-től Sásd város díszpolgára.
• Bodnár Tibor, a Ladánybene 27 zenekar gitáros-vokalistája
• Király Zoltán, az Akela (és még sok más zenekar) dobosa

Elhelyezkedése

Sásd Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 15′ 16″, k. h. 18° 06′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 15′ 16″, k. h. 18° 06′ 21″térkép ▼

Sásd Pozíció Baranya megye térképén

KOMLÓ régi képeslapokon / Folytatás a posztban

Ismerd meg a múltat és nézd meg a jelent !

Rosenberg Sándor kereskedése saját házában-1910.

Komló (németül: Kumlau, horvátul Komlov) észak-baranyai város, a Komlói járás központja. A település egy századon át szénbányászatáról volt nevezetes; bányakincseinek köszönhetően a szocialista időkben erőteljesen fejlesztették, 1951-ben nyilvánították várossá. Mára Észak-Baranya meghatározó gazdasági, közigazgatási, kulturális és egészségügyi központja. Hozzá tartozik Sikonda üdülőfalu, 1954 óta Kisbattyán, Mecsekfalu és Mecsekjánosi, 1958 és 1992 között pedig Mánfa is a része volt Pécsbudafával együtt.

Új kultúrház-1941.

Munkás lakások-1922.

Szénosztályozó-1945 előtt

Új akna-1935.

Új munkástelep-1945 előtt

Látkép-1931.

 Mácskalik vendéglő a vadregényes Mecsek középpontjában-1945 előtt

Mánfa (Baranya m.) Árpádkori templom (Műemlék)-1944.

Sikonda Fürdő-1945 előtt

1945 után

1945 után

Lakóházak-1945 után

Egészségház-1945 után

1945 után

Bölcsőde-1945 után

Zrínyi tér-1945 után

Elhelyezkedése

Komló Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 11′ 28″, k. h. 18° 15′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 11′ 28″, k. h. 18° 15′ 40″térkép ▼

Komló Pozíció Baranya megye térképén