AZ ÖRÖK LUDAS MATYI - A MAGYAR SZÍNÉSZLEGENDA, SOÓS IMRE ÉLETE ÉS TRAGIKUS HALÁLA

 

Egy színészlegenda élete kerül bemutatásra, akinek sajnos nagyon kevés idő adatott meg ezen a Földön. A paraszti származású férfi több olyan magyar alkotásban is szerepelt, amelyek történelmet írtak, pályatársai pedig az egyik legtehetségesebb színésznek tartották, egy ösztönös zseninek. Azonban életét intrikák és démonok kísérték a politika és a férfit lenéző színészek, polgárok képében. Így a zseniális színész napról napra egyre elkeseredettebbé, depressziósabbá vált. Élete utolsó óráit pedig napjainkban is homály fedi, és rejtélyek lengik körbe... Ismerkedjünk meg Soós Imre, a magyar színészlegenda életével és tragikus halálával.

Daktari színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilmsorozat, 1966

A '70-es évek elejének nagy televíziós sikere volt nálunk a Daktari, amely az afrikai Wamerui Állatviselkedéstani Központban játszódik. Főszereplője az állatorvos-kutató Dr. Marsh Tracy (akit szuahéli néven Daktarinak, azaz "Doktornak" szólítanak), a lánya, Paula, a fiatal növénybiológus Jack, helyi kisegítőjük, Mike, valamint a kancsal oroszlán, Clarence és a Judy, a minden lében kanál csimpánz. A történetek a vadvilág védelmezői és a helyi vadorzók harcai körül zajlanak.

 rendező: Paul Landres, John Florea, Andrew Marton, Dick Moder, Otto Lang, Don McDougall író: Art Arthur, Ivan Tors forgatókönyvíró: Malvin Wald, Ted Herbert, William Clark, Lawrence L. Goldman, Robert Lees, Jack Jacobs, Robert Lewin, Meyer Dolinsky, Stephen Kandel zeneszerző: Shelly Manne, Henry Vars operatőr: Fred Mandl, William A. Fraker, Paul Ivano, Richard Moore vágó: John B. Woelz, George Hively szereplő(k): Marshall

Réka -vár - Nádasd elfeledett vára

 

Mecseknádasd határában, az Óbánya felé vezető út és a Réka-patak felett magasodott egykor a Rákvár, vagyis a Réka-vár. A meredek hegyoldalt megmászva, a fás, bokros lapos hegytetőn a vármaradványokat megtekintve valami misztikum és számos legenda járja körbe a romokat. A vár feltehetőleg egy 9. századi frank építkezés eredménye, mely lakóépületként és hatalmas erődként is szolgálhatott. Érdekesség, hogy 1235-ben kiadott birtokadományozó levél "cum terra britanorum de Nadasth" elnevezéssel illeti, mint a nádasdi britek földje.

István király a várat a hozzá tartozó területtel együtt az Angliából száműzött két királyfinak adta, akiket befogadott az országba. Az egyik királyfi - Edward - István király Ágota nevű leányát vette feleségül. Itt született Margit nevű leányuk, aki atyja halála után anyjával együtt visszatért Angliába és Malcolm skót király felesége lett. Ő a későbbi Szent Margit, Skócia későbbi királynője és védőszentje.

Jelentőségére nem csak az impozáns mérete utal (205x35 m várudvar, 10 m széles várárok, 3x7 m várfal); hanem a 14-15. századból előkerült edénytöredékek, tőrök, csatok, lópatkók, női bronzgyűrűk is. Ezek egy katonai életstílussal zajló életet rajzolnak le, melyet vagy a török dúlás vagy egy tűzvész vetett véget a 16-17. században. A vár maradványait a lakosság széthordta, ma csak falmaradványok láthatók az erdőben.

ELÉRHETŐSÉG
A Stein-malomtól délnyugatra, az Óbányai-völgy és a Réka-völgy elágazásában.

Milyen volt a 80-as években gyereknek lenni Magyarországon?

 

Amikor litániát zengek a gyermekeimnek arról, mennyivel másabb volt az élet alig harminc éve. Kicsit röhejes, mert én még mindig azt hiszem, gyerek vagyok. A világ pedig rohan mellettem, előttem, jobb esetben velem. De tényleg, mennyivel másabb volt...

Mindenhová gyalog jártunk és ismertük a környék összes utcáját, zegzugát. Már általános iskola első osztályától kezdve egyedül mentünk a suliba. Anyánk egyszer megmutatta, merre van. Ha másodjára nem találtuk meg, arról nem ő tehetett.

Állandóan kint lógtunk a többiekkel a szabadban. Az összes lány az utcából alkotta a lánybandát, az összes fiú a fiúbandát. Fontos feladataink voltak odakint: hajkoszorút fontunk virágokból, gesztenyét gyűjtöttünk, papírt vittünk vissza a MÉH-be, hogy az arra kapott pénzt elfagyizhassuk, volt titkos átjárónk is, meg bunker a hátsó kertben. Ha sötétedett, haza kellett mennünk. Nem volt sem karóránk, sem mobiltelefonunk, de senki meg sem kérdezte, merre jártunk, hisz együtt voltunk, mi bajunk lehetett abból?

A boltban lehetett kapni kenyeret. Érted... egyféle kenyeret. Aminek az volt a neve, hogy kenyér. És slussz. Az volt a finom, aminek jó feketére megsült az a héja, ahol bevágta a pék. Nem volt teljesen kiőrölve, meg gluténmentes változata, meg rizs-rozs-akármi lisztből készült fajtája. Egy féle, na. Mondjuk nem is állt el három hétig, de ki a fene tárolt anno kenyeret ennyi időn át? Újat akkor vettünk, ha a régi elfogyott. Még másnap jó volt. Még harmadnap gázláng rózsája felé tartva pirítósként, vajjal és fokhagymával jó volt. De mennyiszer ettünk így pirítóst!

A boltban lehetett kapni tejet. Zacskóban. Felforraltuk és minden reggel kakaót ittunk.

Nem tudtuk, mi az az ásványvíz, de volt otthon szóda, amihez vettük a patront. Minden nap ettünk egy almát, mert tudtuk, napi egy alma, az orvost távol tartja.

Otthon kétféle gyógyszer volt: Kalmopyrin és a fehér rázós folyadék. Ez utóbbi gyógyította a bárányhimlős foltoktól a csaláncsípésen át a rohadék szúnyogcsípésekig mindent. Meg volt méz és kamillatea – ez utóbbi tényleg mindenre jó volt. Megfázásra, fejfájásra, fáradtságra, lázra, köhögésre, pattanásos arcbőrre, gyulladt fogra, felhorzsolt térdre.

Tudtuk, mi az, hogy hajóvonták találkozása tilos. A rádiót nem kapcsoltuk el, ha magyar nótát adott, akkor sem, ha népmesét olvasott fel egy gyerekhang és tudtuk, hogy ki a Botka Valéria meg a gyerekkórus.

Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban-csehszlovák vígjáték, 1957

 

Ha az ember hivatalosan is bolond, azt mond, amit akar. Švejket (Rudolf Hrusínský) az orvosi bizottság végérvényesen együgyűnek nyilvánítja, megkaphatja hát az obsitot. Így aztán azt beszélhet kocsmának kinéző törzsvendéglőjében, amit csak akar. Most, hogy Ferdinánd trónörököst meggyilkolták, gyorsan barátai közé siet, hogy jó habos söröcske mellett hangosan elmélkedhessen a nagy fontosságú eseményen.

Csengetett Mylord?

 

A Csengetett, Mylord? 26 részes brit televíziós vígjátéksorozat az 1980-as évek végéről és az 1990-es évek elejéről. Témája az 1920-as évek brit társadalma, annak tagolódása, szereplői egy brit főúri család és cselédei. Görbe tükröt tart mind az arisztokrácia, mind az „alsóbb” osztályok elé. Magyarországon megjelent DVD-n is.

Az epizódok listája

1. Csengetett, Mylord?
2. A firkáló fantom
3. Az adomány
4. Szerelem és pénz
5. A részvények
6. Koldulás, kölcsön, vagy lopás
7. Munka vagy szerelem
8. Zavar a gyárban
9. Pénz beszél
10. A Meldrum-vázák
11. Háborús sérült
12. Idegen az éjszakában
13. Royal Flush
14. Segítsük az árvákat
15. Aktuális ügyek
16. Mrs. Lipton rosszulléte
17. Találkozás a munkásokkal
18. Gretna Green vagy kudarc
19. A leszámolás éjszakája
20. Egy nap a szabadban
21. Igen, uram, enyém a kicsike
22. Rekviem egy papagájért
23. Gyerünk a bálba
24. A meztelen igazság
25. Az elátkozott Meldrum-ház
26. Helyben vagyunk

Szereplők beszólásai/szállóigék/gyakori cselekmények

1. Az finom lesz/jó lesz: Mabel szokta ezt mondani, mikor Mrs Lipton „nagylelkűen” felajánlja neki a szinte már ehetetlen maradékot, ami leggyakrabban hideg rizspuding, almahéj, halfej, vagy penészes sajt.
2. Nem is tudom már, mikor ettem (ilyet) utoljára…: Mabel gyakran rácsodálkozik egy-egy jobb ételre, miközben ezt mondja, persze így sem kap belőle.
3. Hová vezetne ez?!: Amikor valaki (például James vagy Wilson kapitány) elítélően nyilatkozik valamiről, Henry látszólag egyetértve (de igazából ironikusan) rákontráz: Hová vezetne ez?!
4. Maga is ezt mondja mindig, ugye, Mrs Lipton/Mr Twelvetrees?: Henry így próbálja felvenni a szakácsné és a lakáj beszélgetésének ritmusát, de míg azok ketten gyakran használt szállóigéket idéznek, Henry ilyenkor általában új dolgokat mond, amiért egy fülessel jutalmazzák.
5. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Mindig ezt mondom.: Mrs Lipton vagy James mondja ezt, ha tudnak valamilyen titkot, de nem akarják elárulni.
6. Ideje, hogy visszatérjünk a viktoriánus erkölcsökhöz!: Lord Meldrumnak nincs szerencséje ezzel a mondattal: valahányszor ezt mondja, a következő pillanatban szégyenkeznie kell, mert Lady Agatha érkezik vagy telefonál, esetleg Sir Ralph elől kell elrejtőznie.
7. Ne a reggelinél/vasárnap…!: Lord Meldrum ezzel a mondattal próbálja elterelni a szót bármilyen számára kínos kérdésről, mint például a homoszexualitás, az angol munkások helyzete, vagy a szocialista világnézet.
8. Jó reggelt/napot! Van kilátásom egy csésze forró finom teára és egyre Mrs Lipton kiváló meggyes lepényéből? : Wilson rendőr szokásos potyaleső belépője mindennapi „közbiztonsági ellenőrzése” előtt.
9. Mit gyárt a Union Jack Gumitársaság?: Különféle gumiból készült termékeket, természetesen, amelyek közül nem mindegyiket lehet nevén nevezni (jobb) társaságban, csak különféle célzásokat tenni rá, például: „Apa – mondja egyszer Miss Poppy –, képmutató vagy, ha nem akarsz eljönni a születésszabályozási központ megnyitójára! Hát végül is mi a te gumigyáradnak a fő terméke?!”
10. Szabad!/Ó, hallgass, szabad!: Lady Lavander és a papagája (Kapitány) közti párbeszéd, ha valaki (legtöbbször Ivy) kopog az ajtón.
11. Micsoda átkozott balszerencse! Teddy káromkodása, szinte mindig egy kis csekélység balsikerére reagálva (pl. a délutáni pezsgő szobahőmérséklete, vagy az, hogy Ivynak nincs még egy szemüvege Rose számára, hogy kipróbálja).
12. Ne törődj vele, csak tedd, amit mondanak! Stokes szokta mondani Ivynak, amikor nincs kedve neki elmagyarázni, hogy mit miért kell tenni, vagy épp mit miért nem (pl., hogy miért ne maradjon sokáig Miss Cissy-nél).
13. Ó, a szegény pára! Ivy szokta mondani, amikor sajnál valakit. Legtöbbször csak ő sajnálja egyedül, mások számára világos, hogy nincs miért sajnálkozni. (Pl amikor Lady Agatha a vacsora után hirtelen rosszul lesz, hogy Lord Meldrum házában tölthesse az éjszakát, vagy amikor Lady Levender a szobájába kéreti a reggelit, mert másnapos...)
14. Majd mi leszünk odafent, ők meg majd idelent (Mr Stokes szokta ezt mondani, reménykedve egy igazságosabb világban).