DANUVIA DV-125, 123 cm3, 1959 / Folytatás a posztban

 

A NYOLCVANAS ÉVEK ELEJÉN A DANUVIA TELJESEN ÉRTÉKTELENNÉ VÁLT, EKKOR MINDENKI PEREGYES EMZÉRE VÁGYOTT.MA MÁR MÁSKÉNT VAN. HOL VAN EGY SIMA 250-ES MZ EGY GYÖNYÖRŰ DANUVIÁHOZ KÉPEST?

 A Csepel 125T valamint a D-Csepel (D=Danuvia) szinte a legjobb magyar motorkerékpárunk volt. A Csepeli gyár 1955-ben adta át a 125-ös motorok gyártását a Danuvia Szerszám és Készülék Gyárnak. A zuglói üzem nem titkolt profilja a fegyvergyártás volt, de a kommunista könnyűipar sokoldalúságát az ébresztő óra gyártás mellett a motorkerékpár szerelés is bizonyította.

 A kor haladtával és gondolom felsőbb utasításra, úgy érezték a klasszikus forma frissítésre érett, ezért a fontosabb fődarabok megtartásával új ruhába öltöztették, és 1957-ben megkezdték a DV 125-ös sorozat gyártását. A frissítés nem volt valami szerencsés, mert harminc kiló súlynövekedéssel járt, amit a régi Csepelből örökölt meghajtás igen nehezményezett. A kuplung hamar leégett, a motor nagyon melegedett. 

 A gyenge minőségű alkatrészek miatt - ami jellemző volt az összes akkori magyar motorkerékpárra - sűrűn adódtak meghibásodások. Az eredetileg 4,5 lóerős D-Csepel blokkból 6 Lóerőt csikartak ki, amit a nem kellően hőkezelt alkatrészek nem bírtak. Gyakori volt a motor megragadása, a csapágyak széthullása. A fejlesztés nem állt meg, de a sok prototípus közül egy sem került sorozatgyártásra. 

 Egyedüli látványos fejlesztést 1963-ban az ülés magasságának csökkentését, és az eredeti két színes - piros és fekete- színpaletta harmadik, vidám szürke színnel történő kiegészítését érintette. A külföldi import a minőségi problémák miatt nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket, de a végső döfést 1966-ban a magyar motorkerékpár gyártás beszüntetése jelentette. Tizenkét évig tartó gyártás alatt körülbelül 150-160 ezer Danuvia készült.