Kővágószőlős / Folytatáshoz kattints a posztra

Zsongorkő-lelátó

A Mecsek legrégebbi tanösvényét a Nyugat-Mecsekben elhelyezkedő Jakab-hegyen alakították ki.A mai időkre azonban a teljesen tönkrement táblák felújítása mindenképpen szükségessé vált.Ezért a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 1998-ban úgy döntött, hogy a régi táblákat kicseréli, valamint új típusú, tematikájú táblákat is kihelyez. Az újonnan kialakított, geológiai és így már kultúrtörténeti értékeket is bemutató 11 táblás tanösvény megismertet a terület földtörténetével, kialakult érdekes földtani formakincseivel, valamint az ősidőktől a hegyet lakhelyéül választó ember évezredes emlékeivel.

Kővágószőlős

Hungary

46° 4' 40.2852" N, 18° 7' 4.9044" E

A Mecsek déli lankáján, a meredek Jakab hegy tövében fekszik Kővágószőlős.

A település Dél-Dunántúl központjától, Pécstől mindössze 10 km-re, közúton jól megközelíthető helyen található. A 6-os sz. országos főútvonallal 2,5 km-es jó minőségű út köti össze. Sűrű buszjárat biztosítja az összeköttetést a megyeszékhellyel.

A falu kapujában ágazik el az út Hetvehely, Bakonya, Kővágótöttös és Cserkút irányába; ez utóbbin keresztül is megközelíthető Pécs. A fenti települések alkotta kisrégió természetes központja Kővágószőlős.

Sarlós Boldogasszony plébániatemplom

Legjelentősebb műemlék a még ma is tekintélyt parancsoló tömegű templom, a XIII. századból származó tornyával, amelynek több szintjén is megfigyelhetőek a román ikerablakok, kosáríves kapuját pedig íves oromzat díszíti. Az épület mai formáját az 1763-1772 között folyt átépítés során nyerte el. A középkori egyhajós templomot a torony kivételével lebontották. Ezt a nyugati tornyot megmagasították (35 méter magas) és mögé nagy méretű egyhajós templomot építettek Az építkezést a birtokos pécsi székesegyház káptalanja végeztette, mivel Kővágószőlős egyik fontos központjuk volt, elsősorban jelentős szőlőművelése következtében. A templom déli kapuján felirat található: Exaltata est Sancta Dei Genitrix. 1512 ( Felmagasztaltatott az Isten Szent Anyja. 1512.) A nyugati kapu előtt a gótikus támpillérek közé barokk kagylódíszes kosáríves esőfogót építettek.Az alul csigavonallal (voluta) induló oromzat csúcsán lévő kettőskereszt alatt alkalmazott kagylódísz (rocaille) a jakabhegyi Szent Jakab kolostort, és a Santiago de Compostella zarándokait megillető kagyló jelvényt (Jakobs-muschel) juttatja eszünkbe.

A régi tűzoltószertár épülete ma helytörténeti kiállításnak ad otthont, amely a település lakóinak portáiról összegyűjtött néprajzi tárgyakat, mezőgazdasági használati eszközöket, malomkövet, gipszstukkó díszeket stb. mutat be.

Irány a hegy

Jubileumi kereszt

A Jakab hegy déli oldalán, a babás szerkövek legnyugatibb sziklaalakzatán áll. A SZENT-ÉV után egy évvel 1934-ben került felállításra ill. felszentelésre. Csáki Benjámin helyi plébános kezdeményezésére került a kereszt felállításra melyet Bátor Károly helyi káplár szentelt fel. Popilla Mihály cserkúti kőfaragó munkája. Helybeli fuvarosok darabokban "vitték" fel a helyszínre. A kereszt azt jelképezi, hogy Jézus széttárja karját a falu felett.

Felirat a kereszten:

MEGVÁLTÁSUNK 1000 ÉVES JUBILEUMA EMLÉKÉRE.

Babás Szerkövek
A Mecsek hegység déli lejtőjén vörös színű homokkőből "épült" különös formájú groteszk emberi alakokat idéző, rőt színű sziklacsoport: a Babás-szerkövek vonulata magasodik a fák koronája fölé. E különös csengésű név a sziklák bábu szerű alakjára és talán pogány elődeink áldozati helyére (szerkő = oltárkő) utal. Furcsa alakzatukat azonban nem emberkéz formálta.

Anyagukat, a vöröses árnyalatú durva, törmelékes kőzetet különféle ásványos és kristályos kőzeteknek (a kvarcnak, a földpátnak, a gránitnak, gneisznek, fillitnek, kvarcporfirnak stb.) lazán cementált halmaza alkotja. A törmelékes anyagoknak azonban nem csak az összetétele, hanem a szemnagysága is igen változó: a néhány milliméteres szemcséktől a fej nagyságú kőzettörmelékig minden méret megtalálható. A kőzet szerkezete a sziklák alján (több méteres szakaszon) egyneműnek látszik, felül azonban jellegzetesen keresztrétegzett. A kőzet anyagának és szerkezetének e jellegzetességei a kőzet keletkezésének körülményeiről vallanak. A földtörténet ókorában a térségben az idősebb képződmények lepusztult kőzetanyagából hatalmas tömegű törmelék halmozódott fel. Minthogy a törmelék kismértékben koptatott és különféle szemcse nagyságú, valószínűleg kis távolságból szállítódott oda. Az íves és átlós irányú rétegezettség pedig a folyami és delta jellegű felhalmozódásról tanúskodik, arról hogy az üledékképződés szakaszosan ment végbe. A kőzet jellegzetesen vörös színe a meleg, sivatagi éghajlatú vidékek kőzetanyagára jellemző. Azt hogy e kőzet keletkezésének idején e térségben is sivatagi éghajlat uralkodott a permi homokkő konglomerátum sorozatából származó különféle trópusi növénymaradványok is megerősítik. A permi réteg a Mecsekben meghaladja az 1000 méteres vastagságot, s egy kelet felé fokozatosan a mélybe süllyedő rétegboltozatot alkot. A felboltozódást követő fiatalabb helységképződési mozgások során e szerkezet a törések mentén széttagozódott, bizonyos rétegcsoportok egymásra torlódtak. Így jött létre az a kelet-nyugat irányú sziklafal is , amelyből a természet pusztító erői: a víz, a szél, a fagy és a nehézségi erő a Babás-szerkövek különös kolosszusait az évmilliók során végül megalkották.

A Babás - szerkövek legendája

A Jakab-hegy alján, a faluban élt réges-régen két gazdag család. Ezek szakadatlanul versengtek egymással. Egyszer egy ismeretlen koldus tért be hozzájuk. Mindkét házból kizavarták, bántalmazták. Ekkor megátkozta őket: "Váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni!"
Mindkét gazdának egy-egy leánygyermeke volt. Egy napon mentek férjhez. Az egyik ház lakodalmas népe ezúttal megelőzte a másikat. Már jöttek vissza a jakab-hegyi barátok templomából, ahol az esküvő volt, amikor a másik még csak fölfelé tartott. Éppen ott találkoztak, ahol a mély szakadék felett a legkeskenyebb volt az út.
Egyik vendégsereg sem akart kitérni a másik elől. Az egymással versengő örömapák egyszerre szólaltak meg: "inkább váljuk kővé, de ki nem térünk!" Ebben a pillanatban az egész násznép kocsikkal, lovakkal együtt kővé változott. Azóta is ott állnak sorban a hegyoldalon.

Zsongorkő-lelátó

A Mecsek egyik legszebb "természetes" kilátó pontja a Jakab hegyen az István kilátótól délre található 540 m magasságban ez a Mecsek legcsodálatosabb pontja, innen káprázatos panoráma jutalmazza a túrázó kitartását. A vörös homokkő (permi homokkő) természetes sziklaalakzatot 1892-ben vaskorláttal látta el a Mecsek Egyesület.

Közelében a Remete barlang található, rálátással a Sasfészek elnevezésű sziklaképződményre és a Babás-szerkövek elnevezésű sziklaalakzatra.

Zsongorkő legendája

Bizonyosan lehet négyszáz éve annak
Mikor e vidéken más népek laktak
Ami akkor történt amit le akarok írni
Hogyha rá gondolok könnyeket kell sírni.

Egy hű szerelmespár élt ezen a tájon
Alig várták, hogy álmuk valósággá váljon.
Aztán egy bús reggelen gyász szállott a földre
Úgy látszott, hogy el kell válniuk örökre.

Portyázó törökök a faluban jártak
Egy falusi háznál szép leányt találtak.
Felvitték a hegyre, bezárták a várba
Itthon a hű párja őt hiába várta.

Nem volt a legénynek nappala, éjjele
Szomorúság, bánat szállt az életére.
Fenn a várban a leány szintén úgy érezte,
Hogy már csak bú s bánat lesz az osztályrésze.

Minden elmúlott nap volt egy örök élet
Nem bírja már soká, véget vet életének.
De szívét minden nap reményszikra érte,
Aki úgy szerette, talán eljön érte.

Egyszer egy éjszakán borzasztó idő volt
Villámok cikáztak, mennydörgött az égbolt.
Cikázó villámok futottak a földre,
Aki csak tehette elhúzódott félre.

A lánynak álom nem jött a szemére
A lassan lopakodva elindult az éjbe.
S mint egy mágnespatkó mely vonza mását,
Alighogy kilépett, ott találja párját.

Hozzá indult éppen, életét nem kímélve,
De hogy találkoznak azt mégsem remélte.
Átölelték egymást, csendben szótlanul
És gyorsan lépdeltek szinte hangtalanul.
A szökést a várban közben észrevették
És az eltűnt leányt mindenütt keresték.
Aztán szétfutottak szinte száz irányba,
S úgy találtak rá a lábuk nyomára.

A leány s a legény oly boldogok voltak
Egymás ajkára száz csókot csókoltak.
Úgy érezték, hogy nincs már semmi hátra
A kezükben van már életük boldogsága.
Aztán hátuk mögött lódobogás hallik,
Hej éber az ördög az sosem alszik.
Ahogy hátranéztek, sok törököt láttak,
Akik a sűrű ködben szinte utat vágtak.

Már nem is volt kétség mi vár e párra,
Akik akkor értek egy szikla fokára.
Átölelték egymást a didergő éjben
S leugrottak onnan, le a sötét mélybe.

Ott a szikla alján halálukat lelték,
De a halálban is egymást ölelték.
Egyetlen fia volt a falu bírájának,
S szintén a leány is jó édesanyjának.

Nem hagyták ott őket a zordon erdőben,
Hanem eltemették csendes temetőben.
A fiú neve vala Zsongor Ernő
S a magas kőszikla azért lett "Zsongorkő".

Ez volt egy szerelem borús története

Így mesélte nekem egy öreg remete.

A Pálos kolostor

A remeteközösség alapítója Bertalan pécsi püspök (1219-1252), Endre király második feleségének, a frankhoni Courtenay Jolántának udvari káplánjaként került hazánkba.

Mint püspök a király francia és más nyugat-európai kapcsolataiban diplomataként jelentős szerepet töltött be. Nagy tisztelője volt Compostella Szent Jakabjának, többször is megjárta a zarándokok idevezető útját. Így érthető, hogy 1225-ben a remeteközösséget Szent Jakab apostol oltalma alá helyezte.

A kolostor 300 évig, Pécs török kézre jutásáig (1543 július 20.) szolgált eredeti rendeltetésének. A török uralom idején rablók, martalócok lakhelye volt. A megmaradt, illetve helyreállított épületben 1745 után egyházmegyés papok és világi hívők vonultak el vezeklésre. A remeteház kiürítése 1782-ben kezdődött meg a XIX és XX század folyamán az épület anyagának egy részét széthordták. A kolostor építészeti, művelődéstörténeti emlékeiből egyes darabok a kővágószőlősi templomban találhatók meg.

Kolostor-kút

A Jakab-hegy pálos kolostor romjain belül található, a belső udvarban a nagy mezei juharfa mellett egy kőlappal letakarva. Jelenleg tűzrakó helynek használják 15-20 évvel ezelőtt még üzemelő kút volt.

Jakab-hegy

A Jakab-hegy természetvédelmi terület mely triászbeli kőzetből épült fel, legfontosabb kultúrtörténeti értéke a vaskori földvár és halomsírok. A halomsírok és a földsánc földjében nagy számban előforduló bronzhulladék és cserepek arról tanúskodnak, hogy a hegy első lakói nem a földvár építői voltak, hanem őket 100-200 évvel megelőző másik, a késő bronzkorban (i.e. 1000-900 körül) élő nép amelynek nevét nem ismerjük és akiket a régészet jellegzetes temetkezési szokásukról - az urnamezős kultúra népének nevez.

Magaslati telepük a Jakabhegy tetején volt a település elpusztulása után az i.e. IX-VIII században a korai vaskor idején egy másik nép építette védelmi célból a hatalmas sáncokat. Ezek átlagosan2-5m magasak, de helyenként 6-8 m magasságot is elérik. Ókori latin és görög nyelvű írások bizonyítják, hogy i.e. VI-V. sz-ban illyr-pannon nép lakta.

Temetkezési helyük a földváron kívül, annak nyugati oldalán volt. Nyugat felé több száz halomsír emelkedik, melyek magassága változó, köztük 1-1,5 és 4-5 m magasak egyaránt találhatók. Valamennyi halomsír belsejében kőből vagy fagerendákból épült sírkamra van, melyet a halotti máglya fölé emeltek. Néhány szórványos a Jakab-hegyről származó lelet arra utal, hogy az i.e. II. században a földvárat a kelták kerítették hatalmukba és egészen a római hódoltságig, az időszámításunk kezdete körüli időkig megszállva is tartották.

Szent Jakab története

Július Szent Jakab hava. Jakab apostol, az idősebb, János apostol bátyja. Ők Péterrel együtt ott voltak a Táborhegyen, az Úr színeváltozásánál, és hármukat választotta ki Jézus, hogy mellette legyenek az Olajfák hegyén, amikor felkészült a kereszthalálra. Különös kitüntetésük ez volt: Péter az Egyház feje, Jakab az apostolok között az első vértanú, János pedig túlélte minden apostoltársát.

Szent Jakab holttestét, ereklyeként Spanyolországba vitték, ahol a legenda szerint csillag mutatta meg a helyet, hol helyezzék el. A hely neve: Csillag Rétje, latinul Campus Stellae, spanyolul: Compostella. Az itt épült nagyszerű Szent Jakab templom a VIII-IX. századtól kezdve Rómához és Jeruzsálemhez hasonló jeles búcsújáró hely lett a középkorban. Mindmáig sokan zarándokolnak Santiago de Compostellába.

Szent Jakab tisztelete Kővágószőlős környéke számára XIII. században vált jelentőségteljessé. Ennek hátteréből a következő események ismeretesek. 1213-ban a magyar nemesek közül Bánk bán veje Simon, és társai összeesküdtek Endre király felesége, Gertrúd ellen és meggyilkolták. A király Frankhonból szerzett új királynét az országnak, Jolántát, Courtenay Péter leányát, aki nagy kisérettel érkezett Magyarországra. Ekkor a király az új felesége francia káplánját, a nagyműveltségű Bertalant tette meg a nyugati országok felé küldött diplomatájává. Így Bertalan ismételten járhatott hazájába, de eljutott Spanyolországba, és elzarándokolt Compostellába is. 1218-ban Bertalan papot a király a pécsi püspökség élére helyezte.

Az új püspökségnek a pécsi egyház számára legmaradandóbb műve az volt, hogy a Mecsek vidékén addig külön-külön élő remetéket egy házba vonta össze, nekik adta a hegy tetején lévő falucskát templomával és az ősidők óta létező tavával együtt, életmódjukat pedig szabályozta. Mint compostellai zarándok, és Szent Jakab tisztelője a templomot és az új rendi közösséget Szent Jakab oltalma alá ajánlotta. 25 év múlva Özséb, esztergomi kanonok a Pilisben Kesztölc és Szántó között a mecseki közösséghez hasonló remeteséget alapított és az új intézménnyel egyesítette a Bertalan püspök által létrehozott remeteközösséget. Özséb kanonok remete Szent Pál pártfogása alá helyezte a rendet és mind a mai napig pálos rend néven működik ez az időközben sokat zaklatott közösség.

Szent Jakab zarándokai Compostellából tengeri kagylókkal tértek haza. Ez volt a zarándokút kézzelfogható emléke és bizonyítéka. Szent Jakabot is kagylókkal díszített zarándokkalappal szokták ábrázolni. Ha templomunk kapuja előtt a barokk portál csúcsán a kereszt alatt lévő kagylót látjuk, ez mindig compostellai Szent Jakabra és a Jakabhegyen lévő hajdani pálos remetékre emlékeztessen.

Ismét a pécsi pályaudvaron

Elhelyezkedése

Kővágószőlős Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 04′ 41″, k. h. 18° 07′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 41″, k. h. 18° 07′ 04″ térkép ▼

Kővágószőlős Pozíció Baranya megye térképén

PÉCS / Többi képért kattints a posztra !

Pécs (horvátul Pečuh, németül: Fünfkirchen, szerbül: Печуј/Pečuj, a középkorban latinul Quinque Ecclesiae, az ókorban latinul Sopianae) megyei jogú város, Magyarország ötödik legnagyobb települése, Baranya megye, a Pécsi járás és kistérség székhelye.

A kelta és pannon törzsek lakta vidéken a 2. század elején a rómaiak alapítottak várost Sopianae néven. A település a 4. századra tartományi székhellyé és a korai kereszténység egyik jelentős központjává vált. Az ebből az időszakból származó ókeresztény temetői építményegyüttest az UNESCO Világörökségi Bizottsága 2000 decemberében felvette a világörökségi listára.

A püspökséget 1009-ben Szent István király, az ország első egyetemét 1367-ben Nagy Lajos király alapította a városban. (Ma is itt működik az ország legnagyobb létszámú egyeteme, közel 34 ezer hallgatóval.) A középkori Pécset az ország kulturális, művészeti életének egyik központjává tette Janus Pannonius püspök, a magyar humanizmus nagy költője, a latin nyelvű magyar költészet legjelesebb képviselője.

A 150 éves török hódoltság után – e korszakból olyan gazdag építészeti emlékeinek maradtak fent, mint a Gázi Kászim pasa dzsámija a város főterén –,1780-ban Pécs szabad királyi városi rangot kapott Mária Terézia királynőtől. Ezt követően erőteljes polgárosodás, gazdasági fejlődés indult el. Az iparosodás a 19. század első felében jelentősen felgyorsult, a Zsolnay-kerámia, a Littke-pezsgő, az Angster-orgona világhírűvé váltak

Sopianae városát a rómaiak alapították a Kr. u. első század második felében, amikor a Dunántúl a Római Birodalom Pannonia provinciája volt. Városi rangot csak később kapott Hadrianus császár uralkodása idején (117-138). A név a mocsarat jelentő kelta „sop” szó többes számából eredhet. Sopianae központja ott volt, ahol ma a Postapalota áll. A római vízvezeték egyes részei a mai napig láthatóak. Mikor Pannoniát négy részre osztották, a 3. század végén Diocletianus ideje alatt, Sopianae lett a Valeria nevű tartomány fővárosa. A tartomány nevét, Galerius Maximianus (kb. 250–311. május 5.) császár feleségének nevéről kapta. 2008 őszén a volt központtól több mint egy kilométerre, a Balokányban római leletekre bukkantak. Ezek már egyértelműen a római városon kívül helyezkedtek el. Sopianae a rómaiak idejében 8-10 ezer fős város volt.

A 4. század első felében terjedt el a kereszténység. Az első keresztény temetők a városban ebben a korban keletkeztek, azon a helyen, ahol ma a székesegyház áll.

A század végére a barbár betörések és a hunok hódításai következtében a rómaiak hatalma gyengült a térségben. Mikor Nagy Károly csapatai megérkeztek, a várost már avarok és szlávok lakták. Nagy Károly rövid időre a Frank Birodalomhoz csatolta a területet. Egyházi szempontból a salzburgi püspökséghez tartozott.

A kora középkorban egy salzburgi dokumentum említi először a várost Quinque Basilicae („öt székesegyház”) néven, 871-ben. A név utalhat arra, hogy a város templomainak építésekor öt ókeresztény kápolna köveit használták fel, de a város északnyugati határában létesített „központi” temetőre is.

A honfoglalás után nem Pécs, hanem a közeli Baranyavár lett az újonnan megalapított Baranya vármegye központja, Pécs azonban fontos egyházi központ, püspöki székhely maradt. Latin nyelvű dokumentumok Quinque Ecclesiae („öt templom”) néven említik. I. István király1009-ben megalapította a pécsi püspökséget.

Orseolo Péter magyar király idején épült a pécsi székesegyház, végül az uralkodó temetkezési helye is lett. 1064-ben Salamon király itt ünnepelte a húsvétot, miután kibékült unokatestvérével, a későbbi I. Géza királlyal. A rákövetkező napon a székesegyház leégett és csak ezután épült a ma is létező székesegyház.

A várost 1235-ben említik először Pécs néven; egy feljegyzésben fordul elő a Pechyut (pécsi út) név. A városban több szerzetesrend is megtelepedett, elsőként a bencések 1076-ban. 1181-ben már kórház állt a városban. Az első dominikánus kolostor 1238-ban épült Pécsett.

Nagy Lajos 1367-ben egyetemet alapított Pécsett, alkancellárja, Vilmos pécsi püspök tanácsára. Ez volt Magyarország első egyeteme. V. Orbán pápa által kiadott alapító oklevele nagymértékben hasonlít a bécsi egyetemére, kijelenti, hogy az egyetemnek a teológia kivételével minden tudomány oktatásához joga van. A tanárok domonkos szerzetesek voltak, ám ennél több adat jóformán semennyi nem maradt fenn. Azt sem tudni, hogy pontosan hol állt az egyetem és pontosan mennyi ideig. Az utolsó hiteles adat az egyetemről 1464-ből való.

Kedves tartózkodási helye volt e város Mátyás királynak, s fia is, Corvin János herceg, a sárvári ütközet után a megmentett koronával Pécsre menekült Zsigmond püspökhöz. 1459-ben Janus Pannonius humanista költő lett Pécs püspöke; ő tovább erősítette a város kulturális jellegét. 1476-ban itt ülésezett az országgyűlés is. 1485-ben II. Ulászló magyar király és a törtök porta között itt 3 évi fegyverszünetet kötött, a mohácsi vész után azonban a várost a törökök hamuvá égették.

A mohácsi csata után (1526) Nagy Szulejmán seregei kifosztották Pécset, lemészárolták a lakosságot, és felégették a várost.

Az ország véleménye megosztott volt abban a tekintetben, ki legyen a magyar király. Pécs városa Habsburg Ferdinándot támogatta, Baranya vármegye többi része azonban Zápolya (Szapolyai) Jánost. 1527 nyarán Ferdinánd legyőzte Zápolya seregeit, és november 3-án megkoronázták. Ferdinánd megjutalmazta a várost hűségéért, felmentette az adózás alól, és ezzel lehetőséget nyújtott a város újjáépítésére és megerősítésére.

1529-ben a törökök újra elfoglalták Pécset, és Bécs ellen vonultak. A törökök kényszerére a város elfogadta Zápolyát királynak, aki azonban nem sokkal ezután,1540-ben meghalt. 1541-ben a törökök csellel elfoglalták Budát, és utasították Izabellát, Zápolya özvegyét, hogy adja nekik Pécset, amely stratégiai fontossággal bírt. Pécs lakói az ellenállás mellett döntöttek, sikeresen meg is védték a várost, és hűséget esküdtek Ferdinándnak, aki eleinte segítette a várost, később azonban tanácsadói javaslatára inkább Székesfehérvárra és Esztergomra összpontosított. Pécs lakói tudták, hogy Ferdinánd segítsége nélkül nem tudják tartani a várost, ezért 1543 júniusában önként megnyitották a kapukat az oszmán sereg előtt.

Miután elfoglalták az oszmán hódítók, megerősítették és igazi keleti várossá formálták Pécset. A templomokat mecsetté alakították (törökül cami, ejtsd dzsámi – két dzsámi ma is áll, de az egyik már keresztény templom lett), török fürdők, türbék épültek, Korán-iskolákat alapítottak (medresze), a Tettyén szufi kolostort is építettek (tekke). Pecsuj (Pécs) jelentős balkáni kereskedővárossá alakult, aminek szépségét a híres török utazó, Evlija Cselebi Isztambulhoz hasonlítja. Kiemeli a tiszta vizű patakok jelenlétét és fontosságát a városban. Mint gazdag oszmán kereskedőváros, Pécs száz éven át a béke szigete volt a körülötte forrongó háborús zűrzavarban.

Székely Mózes erdélyi fejedelem is felkereste a Krími Kánság vezetőjét Pécsen, 1602–1603 telén. Székely Mózes Gázi Giráj kánnal folytatott megbeszéléseit Pecevi Ibrahim írta le a Tarih-i Pecevi című, Isztambulban megjelentett művében. Erre leírásra tesz utalást Várfalvi Nagy János is. Székely Mózes Pécsről még ugyanazon a télen, tehát 1602 novemberében vagy decemberében Isztambulba ment, hogy személyesen kérje a fejedelmi kinevezésének megerősítését a szultántól.

1664-ben Zrínyi Miklós seregei Pécshez értek. Zrínyi tudta, hogy ha be is veszi a várost, nem tudja tartani, olyan mélyen volt bent oszmán területen. A Mecsekről mozsárágyúkkal lövette szét, majd kifosztotta és felégette; a várát viszont nem sikerült bevennie. A középkori Pécs ezzel el is pusztult (lásd bővebben: Pécs ostroma 1664-ben).

Buda felszabadítása után (1686) a keresztény sereg Pécs felszabadítására indult. Az elővéd be is tört a városba, és kifosztotta. A törökök látták, hogy nem fogják tudni tartani a várost, ezért felégették, és behúzódtak a várba. Badeni Lajos serege október 14-én elfoglalta a várost és lerombolta a várba vezető vízvezetéket. A várban rekedt törököknek így nem volt más választásuk, október 22-én feladták a várat is. A városban haditörvényszék uralkodott, Karl von Thüngen parancsnok irányítása alatt. A bécsi udvar először el akarta pusztítani a várost, de később úgy döntött, megtartja, hogy ellensúlyozza a még mindig török kézen lévő Szigetvár befolyását.

A 2011-es kutatások szerint a török korban Pécs lakosságának 2/5-e volt magyar és a lakosság több mint fele volt délszláv. A város vezetői muzulmán délszlávok voltak

A város lassan újra fejlődésnek indult, de korábbi pompáját többé soha nem érte el. A fejlődést tovább lassította az 1690-es években kitört két pestisjárvány.

1688-ban a dél-német tartományokból telepesek érkeztek a városba az elmenekült és legyilkolt lakosság pótlására. Az elkövetkezendő időkben Pécs népességének körülbelül egynegyede volt magyar, a többiek németek, illetve délszlávok voltak. A fallal körülvett belvárosba jellemzően német lakosság költözött, a délszlávok a falon kívüli külvárosokban telepedtek le, míg a magyar kisebbség nagyrészt a város környéki szőlőhegyeken lakott. Pécs nem támogatta a Rákóczi-szabadságharcot, ezért II. Rákóczi Ferenc seregei 1704-ben kifosztották a várost.

A 18. században fejlődésnek indult az ipar, céhek alakultak. A török-balkáni hagyományoknak köszönhetően folytatódott a bőrfeldolgozás, új városháza épült, megindult a kereskedelem és a német telepeseknek köszönhetően virágzott a szőlőtermesztés. A század végén megkezdődött a kőszén bányászata. A lakosság – más városokhoz hasonlóan – főként iparűzéssel foglalkozott, de emellett a mezőgazdasági termelésnek (különösen a szőlészetnek) is igen nagy szerep jutott a város polgárainak életében. A mesterek ismét céhekbe szerveződtek, s fontos feladatokat láttak el a városi közigazgatásban is. Fellendült a kereskedelem, a Fő tér (ma Széchenyi tér), s a Kis tér (ma Jókai tér) újra a vásárok, piacok színhelyévé vált. Ebben az időben még sok volt a földszintes épület, a külvárosokban pedig a tűzveszélyesebb szalmatetős házak álltak. Ugyanakkor emeletes, cseréptetővel fedett egyházi, magán- és városi-megyei hivatali épületek is meghatározták a városképet (Városháza, Vármegyeháza, Káptalani Levéltár épülete, stb.). Voltak mesteremberek, (pl. aranyművesek, csizmadiák, szabók stb.) akiknek műhelyei, illetve lakhelyei a belváros legforgalmasabb, központi részén, annak kelet-nyugati tengelyében, illetve a főtéren helyezkedtek el. Ugyanakkor Pécs iparának központja ekkor még a belvárostól keletre található terület volt. Itt, a Tettye-patak mentén malmok, műhelyek sorakoztak (puskapor-, gabonaőrlő-, papírmalom, olajütő, kállós műhelyek stb.) s e fontos vízforrást használták a patak mentén települt tímárok is.

A város szeretett volna megszabadulni hűbérurától, a pécsi püspöktől és szabad királyi várossá válni. Klimó György püspök ebbe bele is egyezett volna, azonban Róma megtiltotta neki. Klimó György rendkívül felvilágosult ember volt, ő alapította a város első nyomdáját, és 1774-ben az ország első nyilvános könyvtárát is ő hozta létre, ehhez mintegy 3000 könyvet a püspöki könyvtárból adott át. A könyvtár anyaga ma a Pécsi Egyetemi Könyvtár állományát gazdagítja. Végül Mária Terézia úgy tett eleget a pécsiek kérésének, hogy 1780-ban (más adatok szerint 1777-ben), miután a püspök meghalt, a várost szabad királyi város rangra emelte, még mielőtt az új püspököt kinevezték volna. Pécs szabad királyi város 1780. január 21-étől.

Az 1787-ben II. József által elrendelt első népszámlálás szerint a városban 1474 ház állt, ezekben 1834 család lakott. Összesen 8853 lakosa volt a városnak, ebből 133 pap és 117 nemes.

1785-ben a Győri Akadémia Pécsre költözött, és az idők folyamán jogi akadémiává alakult.

Elhelyezkedése

Pécs Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 04′ 15″, k. h. 18° 13′ 59″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 15″, k. h. 18° 13′ 59″ térkép ▼

Pécs Pozíció Baranya megye térképén