Rozsnyó / Folytatáshoz kattints a posztra

 Rozsnyó (szlovákul Rožňava, németül Rosenau, latinul Rosnavia) kisváros Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásának székhelye, római katolikuspüspöki székhely.
Kassától 55 km-re nyugatra, a Sajó partján, a Rozsnyói-medencében fekszik.
Neve a német Rosenauból származik, ami rózsaligetet jelent. Korábbi megnevezései: 1773 Rosnyó, Rossenau, Rossnawa, 1786 Rosenau, Rožnawa, Rosnavia, Rozsnyo- -Bánya, Rózsabánya, 1808 Rosnavia, Rozsnobánya, Rosenau, Rožňawa, 1863–1877 Rosnyó, 1882–1913, 1938–1945 Rozsnyó, 1920 Rožňava, 1927–1938, 1945–1948 Rožňava, Rozsnyó, 1948– Rožňava.

  A bányászvárost német telepesek alapították a 13. században. Oklevél először 1291-ben említi „Rosnaubana” néven, ebbenIII. Endre király Ladomér esztergomi érseknek adományozta a várost. 1320-ban „Rosnobana”, 1323-ban „Rusnobana”, 1391-ben „Rosnowbanya”, 1525-ben „Rosnauia” alakban említik a korabeli források. 1340-ben városi kiváltságokat kapott. Luxemburgi Zsigmond király 1410-ben, majd 1496-ban II. Ulászló is újból megerősíti a város szabadalmait. 1440-es években a huszitákfoglalták el, és a mai temető helyén várat építettek. A várat 1452-ben Hunyadi János elfoglalta. 1454-től a Rozgonyiaké, akik helyre akarták állítani, de többé nem épült fel. A 16. században a város protestáns hitre tért. A védművek nélküli várost a török többször rabolta ki és égette fel. 1566-ban, amikor a császáriak Krasznahorkáról elmenekültek, a törökök a közeli Rozsnyóval is éreztették haragjukat. 1584-ben ismét megrohanták a várost és az evangélikus lelkészt a feleségével együtt magukkal hurcolták. 1584-ben ismét dúltak a városban, sok kárt okozva és a békés polgárokat háborgatva. 1645-ben jezsuiták telepedtek itt meg. 1685. február 15-én itt szenvedett vereséget Thököly Imre Doria császári ezredestől. Rákóczi sokat tartózkodott itt.

1707. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1706-ban II. Rákóczi Ferenc Rozsnyóról kormányozta a fennhatósága alatt lévő országrészeket, rezidenciája a Nehrer-házban volt. Január 22-én itt döntöttek a Habsburgokat trónfosztó ónodi országgyűlés összehívásáról. 1710-ben a várost pestis, 1776-ban tűzvész pusztította. 1828-ban 751 házában 6008 lakos élt. 1776-tól római katolikuspüspöki székhely, 1876-tól rendezett tanácsú szabadalmas püspöki bányaváros. A vasipar a 19. században is az ország legjelentősebb iparvidékei közé emelte.

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásának székhelye volt. 1919. június 10-én a magyar Tanácsköztársaság hadserege átmenetileg visszafoglalta Csehszlovákiától. 1938 és 1945 között az első bécsi döntés értelmében újra Magyarországhoz tartozott. A területet átvevő magyar hadsereg ünnepélyes fogadtatásának előkészületei 1938. november 7-én, a város nemzetiszínű zászló- és virágdíszbe öltöztetésével valamint a diadalkapu ácsolásával kezdődtek. A csehszlovák csendőrség november 8-án, a délelőtti órákban hagyta el laktanyáját, s vonult ki a városból. Az első világháború utáni években eltávolított Kossuth-szobor talapzatára helyezett Milan Rastislav Štefánik szobrot a szlovák hatóságok teherautóra rakták és elszállították, a laktanyát, a közhivatalokat kiürítették, a vasúti kocsikat, mozdonyokat elvitték. Amiskolci 7. dandár parancsnoka, Littay-Lichtenecker András altábornagy 1938. november 8-án délután fél kettőkor vonult be katonaságával a városba. A főtéren megtartott bevonulási ünnepségen 6-8000 fős tömeg ünnepelt késő estig. A talapzatára visszaállított Kossuth-szobrot 1939 nyarán avatták fel.

 Rozsnyón tartott szentmisét 2003 szeptemberében több mint százezer ember előtt szlovákiai látogatásán II. János Pál pápa. A pápa magyarul is megszólalt, beszédének elejét a helyi magyar közösséghez intézte, amely – mint mondta – „oly nagy számban él e területeken és integráns részét képezi ennek az egyházmegyének”. A mise végén az abortusz elleni kampányban részt vevő várhosszúréti magyar sziámi ikrek személyesen adhatták át a pápának ajándékaikat. A pápa megáldotta az épülő templomok alapköveit, köztük a restei templomét, illetve a rozsnyói katolikus alapiskola emléktábláját is.

Nevezetességei

• A Diák-templomot 1650-ben Lippay György érsek építtette barokk stílusban, tűztornya a toronyórával a város szimbóluma lett. Azért Diák-templom a neve, mert templomot a 19. század elején a gimnáziumot is fenntartó premontreiek kapták meg.
• A Szűz Mária Mennybevétele tiszteletére szentelt székesegyház a 14. század elején épült gótikus stílusban. Többször átépítették. Egyik oltárképe 1511-ből való.
• A püspöki palota eredetileg a jezsuiták székházának épült, mai copf formáját 1777-ben átépítésekor kapta. A rozsnyói püspökséget 1776-ban alapította Mária Terézia.
• A ferencesek temploma és kolostora 1733-ban épült barokk stílusban.
• Evangélikus temploma 1784 és 1786 között épült torony nélkül.
• A városháza 1810-ben épített empire stílusú épület.
• Reneszánsz stílusban épített, 38 m magas őrtornya a 17. század közepéről származik. Miután 1766-ban tűzvész pusztította, tetőrészét barokk stílusban újjáépítették.
• Közelében van a Magdolna-forrás, melynek középkori kápolnája búcsújáróhely.
• A városnak bányamúzeuma is van.
• Négyzet alakú főtere a legnagyobb középkori tér Szlovákiában.
• Dobsinszky Pál emléktábla a róla elnevezett könyvtár homlokzatán. Egy másik Dobsinszky–emléktábla az egykori nyomda épületén található a főtéren. Itt nyomtatták ki az író szlovák népmese–gyűjteményét 1858-ban. Mindkét emléktáblát 2008 októberében avatták fel.
• Andrássy Franciska grófné (1838–1902), az özvegyek, árvák jóságos szívű támogatójának szobra a főtéren. A szobrot 1905. október 29-én avatták fel. 1973-ban helyére egy partizán–emlékművet helyeztek. A szobrot 1993-ban állították vissza eredeti helyére.
• Pavol Jozef Šafárik mellszobra. Štefan Michalko szobrászművész alkotását 2008 októberében avatták fel.
• Tököly Gábor 2003-ban megjelent Rozsnyó könyve című válogatáskötete 44 szerző a városhoz kötődő 58 irodalmi szemelvényét tartalmazza.
• Vásárát szeptemberben rendezik meg.

• Itt született 1770. június 29-én Magda Pál író.
• Itt született 1796. november 5-én Hollók Imre történész, író.
• Itt hunyt el 1816. január 28-án Császár Endre jogtudós, író.
• Itt született 1823. március 11-én Pákh Albert író.
• Itt született 1829. május 6-án Máltás Hugó építész.
• Itt született 1879-ben Tichy Gyula és 1888-ban Tichy Kálmán festőtestvérpár.
• Itt tanult, élt és dolgozott Arany Adalbert László (1909–1967) nyelvész, múzeumigazgató.
• Itt született 1932-ben Stollmann András zoológus, ornitológus.
• Itt született 1948-ban és élt 1971-ig Sunyovszky Szilvia színésznő.
• Itt született 1952-ben Tököly Gábor régész, a gömöri műemlékvédelem kiemelkedő egyénisége.

Elhelyezkedése

Rozsnyó Pozíció Szlovákia térképén

é. sz. 48° 39′ 40″, k. h. 20° 32′ 00″

Ipolyság / Folytatáshoz kattints a posztra

 Ipolyság (szlovákul: Šahy, németül: Eipelschlag) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. A mintegy nyolcezer lakosú település egykor Hont vármegye és az Ipolysági járás székhelye volt. Pereszlény és Tesmag tartozik hozzá.
Az Ipoly völgyében, annak jobb partján, a magyar határ mellett fekszik. A bal parti városrész neve Homok.
Neve a régi magyar ság (= domb) főnévből ered, de mások szerint egykor kabar törzsnév volt.

 A magyarság megtelepülése az Árpád fejedelem és vezér vezette győzedelmes Pozsonyi csatával veszi kezdetét a 10. században.

Ipolyságot 1237-ben említik először "Saag" néven abban az oklevélben, melyben IV. Béla király egy malmot és birtokainak egy részét az esztergomi káptalannak adja. Premontrei kolostorát szintén 1237 körül alapította a Hont-Pázmány nemzetségbeli Márton bán, első erődítményei a 15. század közepén épültek. 1446-ban Lévai Cseh László cseh zsoldosaival elfoglalta és kirabolta a kolostort. 1405-ben vásártartási jogot kapott. 1451-ben Giskra serege szállta meg, erődítményét pedig megerősítette, Hunyadi János foglalta vissza tőle.1546-ban királyi rendeletre megerősítették, a kolostort várrá alakították át.1550-ben a török sikertelenül ostromolta, de 1552-ben elfoglalta. 1595-ben szabadult fel, ezután erődítéseit lebontották, csak a kéttornyú templom és a kolostor épülete maradt meg, melyet 1736-ban átalakítottak. 1704 végén itt fogadta II. Rákóczi Ferenc a fejedelemmé választásának hírét hozó erdélyi küldöttséget. 1715-ben 20, 1720-ban 28 adózó háztartása volt. A város virágzása a 18. század végén kezdődött, 1806-ban a rendek határozata alapján a megyeszékhelyet Kemencéről Ipolyságra helyezték át. 1828-ban 231 házában 1386 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal és szőllőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "Ipoly Ság. Magyar Mezőváros Hont Várm. földes Urai a’ Rozsnyói, és B. Bányai Káptalanbéli Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Ipoly vize mellett, mellyen kőhídgya van, Honthoz fél mértföldnyire; Sóháza, 222és Postája is vagyon; határja jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék." 

Fényes Elek szerint "Ipoly-Ságh, magyar m. v. Honth vgyében, Váczhoz észak-nyugotra 5 mfd., az Ipoly jobb partján, mellyen keresztül derék 3 kőhid vezet. Házai alacsonyak ugyan, de elég csinosak. Van kath. paroch. temploma, s a város közepén a vgyeház; postaháza, patikája, több uradalmi épületek és boltok. Lakosai, kik 1370 kath., 21 evang., 8 óhitüekre mennek, mesterségekből, gabona- és bortermesztésből táplálják magukat. Határja első osztálybeli; szép gabonát, dohányt, dinnyét, kukoriczát terem; szőlőhegye derék és jó borral fizet, erdeje makkos. – Hajdan prépostság volt, s hozzá egész uradalom tartozott, mellyet jelenleg a beszterczei és rozsnyai káptalanok birnak. Az ipoly-hidjai és töltése végén láthatók egy homok dombon a nem rég épittetni szándéklott, de abban hagyott vgyeház alapfalai. " 

1849. január 11-én a település mellett folyt az 1848–49-es szabadságharc egyik ütközete Guyon Richárd és Anton Csorichcsapatai között. A vasút 1886-ban érte el a települést, amely 1909-ben került vasúti összeköttetésbe Budapesttel is. 1922-igHont vármegye székhelye volt.

Állami Főgimnáziumát 1913-ban létesítették. A gimnázium 1939-ben vette fel Szondy György, a drégelyi vár hőse nevét. (M. Kir. Állami Szondy György gimnázium, felsőbb osztályaiban – 1942-ig – reálgimnázium).

A cseh légionisták 1919. január 10-én foglalták el. Kun Béla katonái 1919. május 29-én visszafoglalták, de 1919 júliusában a város elhagyására kényszerültek. A trianoni békeszerződés értelmében Csehszlovákiához csatolták. 1923-ban elvesztette megyeszékhelyi rangját. 1938-ban az első település volt, amelyet Csehszlovákia az első bécsi döntés értelmében visszaadott Magyarországnak. 1938. október 11-én ünnepélyes keretek között országzászlót avattak fel. 1938 és 1945 között az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz tartozott.

1941-ben még lakosságának 96%-a magyar volt. Ebben az időben érte a várost a legnagyobb tragédia is, a holokauszt. A magyar közigazgatás a helyi lakosság negyedét kitevő zsidó közösséget összegyűjtötte és átadta a németeknek, akik táborokba szállították őket és legtöbbüket meggyilkolták. 1945 után a magyarság egy részét deportálták Csehországba, egy részét áttelepítették Magyarországra, a szintén kitelepített svábok falvaiba, például a Bakonyban Hidegkútra. 1960-ban elvesztette járási székhelyi rangját is.

 A reformáció idején a város lakossága a kálvini református hitre tért át. Az ellenreformáció kegyetlen visszatérítő tevékenysége során a város római katolikus jellege visszaállt. Az ellenreformáció kegyetlenségére jellemzően Szecsei Jánoskálvini hitű református prédikátort elhurcolták, majd gályarabságra ítélték. Az útközbeni embertelen bánásmód miatt Chieti (az ókori Teate Marrucinorum) börtönében a tortúráztatásokba belehalt. Ezzel az ipolysági (sági) református egyházközség megszűnt. Újjáalakult 2008-ban a református templom alapkövének letételével és a református lelkész beiktatásával.

Ipolyságra több zsidó a 19. században költözött, ők alapították a 19. és a 20. század peremén a Neumann nyomdát. Ma is két zsidó temető van a városban, ortodox a város északi peremén, a másik Homokban. A városban volt egy Talmud-iskola is. A három zsinagógából még kettő megmaradt. A Nagyzsinagógát a zsidó közösség eladta a városnak, a másik a Honti Múzeum része, ott áll a holokauszt-emlékmű. A 19–20. század fordulóján a zsidó közösség több mint 1200 személyt számlált, ez a lakosság 25%-a volt. Ezt a közösséget 1944-ben a koncentrációs táborokba hurcolták. A polgármester, Lőwy János információi szerint csak harmincan tértek haza, a legtöbbje emigrált, a város utolsó csak zsidó szülőktől származó polgára 2006-ban halt meg.

Nevezetességei

• Kéttornyú római katolikus templomát 1734-ben a jezsuiták építették újjá a reformáció után, barokk stílusban. Legrégibb emléke egy 16. századi Madonna-szobor. A templomot a reformációt követő ellenreformáció során a római katolikus egyház visszafoglalta és újraszentelte. A kálvinista prédikátort, Szodói Andrást gályarabságra hurcolták.
• A jezsuták kolostora a 17. század végén épült a korábbi kolostor maradványainak felhasználásával. Több gótikus részlete látható. Feltárása során középkori temetőt és sok használati tárgyat találtak.
• Simonides, Johannes: Galeria Omnium Sanctorum, 1675.
• Az egykori vármegyeháza 1827 és 1857 között épült copf-klasszicista stílusban. Itt nyílt meg 1902-ben a Honti Múzeum. Jelenleg városháza.
• Az evangélikus templom 1903-ban épült.
• A neológ zsinagóga 1852-ben épült, a súlyosan leromlott épületet nemrég felújították, kulturális központ működik benne.
• A Lengyel Szálló a 19. század végén épült. 1932-ben Móricz Zsigmond is megszállt benne.
• A gimnázium épülete pénzügyi palotának épült a 20. század elején.
• A római katolikus elemi iskola épülete 1872-ben épült.
• Az Ipoly közelében álló Centrál Szálló 1906-ban épült.
• Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria.
• A Fő tér közepén 1859-től a város védőszentjének, a Szeplőtelen Istenanyának a szobra áll.
• A Janko Kráľ utcában 18. századi Szent Flórián-szobor áll.
• Honti Kulturális Napok. Az egyhetes rendezvénysorozatot szeptemberben rendezik meg.
• Ipolyvölgyi Nemzetközi Méhésztalálkozó, melyet páros években Balassagyarmaton, páratlan években Ipolyságon rendeznek meg.
• Református templomának alapkövét 2008-ban helyezték el, 2014. szeptembner 28-án szentelték fel.
• Nepomuki Szent János szobra. A műalkotás eredetijét még a 18. század második felében helyezték el a híd kőkorlátján. A második világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantották a hidat, s ekkor a szobor is megsemmisült. Közadakozásból 2010-ben új szobrot emeltettek. Az alkotás Mag Gyula szobrászművész munkája.

Itt született 1868. november 13-án Sajó Sándor költő, műfordító, drámaíró, tanár, a budapesti Szent László Gimnáziumigazgatója (1917–1930), az MTA levelező tagja.

Itt született 1870. november 1-jén Winter Lajos pőstyéni zsidó fürdőtulajdonos.

Itt született 1873. július 19-én Várady Aladár magyar nóta- és zeneszerző.

Itt született 1893. július 17-én Böhm Aranka pszichoanalitikus, Karinthy Frigyes felesége.

Itt született 1919. február 6-án Ján Dekan szlovák akadémikus régész, történész, művészettörténész, író, egyetemi oktató.

Itt született 1925. január 31-én Kulka Frigyes orvos, mellkassebész, tüdőgyógyász szakorvos, az orvostudományok doktora, egyetemi tanár.

Itt született 1934. január 7-én Kollányi László Fleischmann Rudolf-díjas növénynemesítő.

Itt született 1940. szeptember 2-án Harna István szlovákiai magyar politikus.

Itt született 1956. március 21-én Csáky Pál szlovákiai magyar politikus.

Itt született 1964. november 17-én Bastrnák Tibor szlovákiai magyar politikus.

Itt született 1950. március 18-án Kiss László orvos, orvostörténész, író.

Itt született 1950. október 11-én Váradi József matematikus, kiadványszerkesztő.

Itt született 1951. május 25-én Hunčík Péter pszichiáter, író.

Elhelyezkedése

Ipolyság Pozíció Szlovákia térképén

é. sz. 48° 04′ 30″, k. h. 18° 57′ 00″