Múltidézők baráti köre

2015. október 15., csütörtök

Alsópetény / Folytatáshoz kattints a posztra

Andreánszky kastély

A település megközelíthetősége közúton: Budapest irányából a 2-es főútról Nőtincsen és Felsőpetényen keresztül. A Nyugat-Cserhát völgyében, a 423 m magas Kőhegy, és a 446 m magas Dél-hegy lábánál fekszik a szlováknemzetiségű település. Budapesttől 50, Váctól 23 km-re található. Szomszédos települések: Felsőpetény, Nézsa éa Keszeg

Cser tó

Első írásos említése 1268-ból származik, ekkor a szomszédosFelsőpeténnyel együtt a Csák nemzetség keze alá tartozott.1277-ben ismét említik a települést. A 15. század kezdetén a falut az Alsópetényi család birtokolta. I. Ulászló 1440-ben a Szobi családnak adományozza.1507-ben Werbőczy István lesz a település birtokosa, aki itt írta a Tripartitum nevű törvénykönyvet. A török korban a település szinte teljesen megsemmisült, régi temploma is elpusztult. A 18. században szlovákokattelepítenek le a környéken, később a templomot is újjáépítik. A Somogyi-kúria az 1820-as években épült.

Cser tó

Látnivalók

Gyurcsányi-Prónay kastély: Magántulajdonban levő épület. 1750 körül épült, barokk stílusban. Jelenleg három épülete áll. Parkja védett természeti érték
Andreánszky-kastély
Templom: A régi templom a török dúlás idején elpusztult, a ma álló templom 16. századi eredetű, a 18. században alakították át és építették mellé a különálló harangtornyot. Stílusa: gótikus, barokk.
Werbőczy gúla: Gyurcsányi Ignác felesége állíttatta 1791-ben.
Cser tó a Petényi patakon (horgásztó)

Gyurcsányi-Prónay kastély

Nevezetességek

2007 októberétől a községen is áthalad az Országos Kéktúra.

A település szülötte volt Andreánszky Gábor (1895–1967) botanikus, paleobotanikus, az MTA tagja.

Itt halt meg Andreánszky István (1843-1917) államtitkár.

Itt forgatták 1977-ben Fazekas Lajos Defekt című filmjét.

Gyurcsányi-Prónay kastély

Gyurcsányi-Prónay kastély parkja

Gyurcsányi-Prónay kastély parkja

A Werbőczy-gúla és a római katolikus templom tornya

Elhelyezkedése
Alsópetény Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 52′ 35″, k. h. 19° 14′ 29″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 35″, k. h. 19° 14′ 29″ térkép ▼
Alsópetény Pozíció Nógrád megye térképén

Nagyvázsony / Folytatáshoz kattints a posztra

A Kinizsi-vár

Nagyvázsony a Veszprém-Tapolca 77-es főút mellett helyezkedik el, a róla elnevezett medence közepén. Északon a 600 méterre magasodó Kab-hegy, délen a Balaton-felvidék dombjai határolják. A Vázsonyi-medence kőzetanyaga mészkő, de a bazaltfeltörések is elég nagy területet foglalnak el, jól látható ez a Kab-hegy óriási bazalttakaróján. A mészkő alól számos forrás tör elő, a község határát erdő övezi, a Balaton 14 km-re van a községtől. A falut keresztül szeli a Vázsonyi-séd.

Az evangélikus templom és Kinizsi Pál szobra

Nagyvázsony és környéke már ősidők óta lakott terület. A római korban hadi út haladt itt keresztül, s az út mentén római kori település maradványaira bukkantak. A rómaiak ittlétét bizonyítják a szintén itt talált leletek és kőfeliratok.

A honfoglalás után a Váson nemzetség telepedett itt le. A település első írásos említése a tatárjárás idejéből való. Ebben az időben több falu volt ezen a környéken. Nagyvázsony egyik szomszéd faluja Nemesleányfalu volt, melyet már 1082-ben megemlítettek. A két falu 1950-ben egyesült.

A 14. században a település a Vezseny család tulajdonába került. A Vezsenyiek utolsó sarjának halálakor a birtok a koronára, Mátyás királyra szállt vissza. Mátyás király a birtokot 1472-ben Kinizsi Pálnak adományozta. Kinizsi Pál a birtokon várat építtetett. A várnak köszönhetően a település virágzásnak indult. Nagyvázsonyt 1488-ra már a megye jelentős falvai közé sorolták. 15. században épült a Pálos kolostora. Kinizsi a szerzeteseket a szomszéd faluból hozatta.Majd 1552-ben Veszprém elfoglaltával a katonák felrobbantották a kolostort , nehogy beköltözzön a török. Nagyvázsony mezővárosi rangjára a jelentős heti vásárok, a településen lévő iparosok nagy száma és a templomok utaltak.

A 16. században Nagyvázsonyt is megtámadták a törökök. A Nagyvázsonyi vár hol török, hol magyar kézen volt. A várat véglegesen 1598-ban sikerült visszafoglalni. A török időkben a vár katonái a vár alján építették fel szállásaikat, így szinte egy új települést hoztak létre.

A 17. században a település megpróbálta helyrehozni a törökök által okozott károkat. 1649-ben a várat a király a Zichy családnak adományozta. 1651-ben már városként említették Nagyvázsonyt, holott jogállása nem érte el a mezővárosokét. A törökök még egyszer megtámadták a várat, s 1663-ban fel is gyújtották. A Rákóczi-szabadságharc után a vár elvesztette jelentőségét.

A település fejlődése megállt. Zichy Imre a 18. század elején német telepeseket hívott ide. Azonban a telepesek ittléte sem tudta felvirágoztatni a települést, s régi rangját és jelentőségét Nagyvázsony teljesen elvesztette. 1890-től még népessége is csökkenni kezdett, de ez a csökkenés az utóbbi időkben már megállt.

Nemesleányfalu

Nevezetességei

A Kinizsi-vár, benne a Kinizsi Pál Vármúzeum
Zichy-kastély
Postamúzeum
A pálos kolostor romjai
Schumacher Ház
Műemlék Szent István templom, gótikus eredetű, barokk stílusban átépítve
Műemlék református templom
Kinizsi-forrás (Tálodi erdő)
Turul-szobor

Pálos templom- és kolostorrom

Pálos templom- és kolostorrom

A pálos kolostor romjai

Híres emberek

Teddi Kollek (1911–2007) politikus, Jeruzsálem polgármestere
Kinizsi Pál (1431–1494) hadvezér
Várnai Zseni (1890–1981) írónő

A református templom

Szent István római katolikus templom

Elhelyezkedése
Nagyvázsony Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 58′ 57″, k. h. 17° 41′ 55″Koordináták: é. sz. 46° 58′ 57″, k. h. 17° 41′ 55″ térkép ▼
Nagyvázsony Pozíció Veszprém megye térképén

Tótvázsony / Folytatáshoz kattints a posztra

Tótvázsony a Balaton-felvidék egyik festői szépségű medencéjében, a Vázsonyi-medence keleti részén, a Veszprém–Tapolca közti 77-es főúttól délre fekszik, Veszprémtől 14,Balatonfüredtől 10 km távolságra. Az 1200 lelkes falutól északra a Balaton-felvidék nyúlványát képező Csatár-hegy, és hegyes-völgyes erdővonulatok találhatók. Határát átszeli a Vázsonyi-Séd patak. A település északon Szentgál, nyugaton Nagyvázsony és Barnag, keleten Nemesvámos és Hidegkút földterületeivel határos, délen Pécselyen, Balatonszőlősön és Aszófőn át érjük el a Balatont. A 440 lélekszámú Hidegkút falucska a Balaton-felvidék két mészkőkúpja, a Recsek-hegy és a Nagy-Gella közötti völgyben bújik meg. Határában ered a Hidegkúti-Séd patak. A település kialakulásához a hideg, friss vizű karsztforrás is hozzájárult. A Recsek-hegy kilátójáról ellátni egészen a Balatonig.

Tótvázsony és környéke ősidők óta lakott hely volt. Területén kőkori, későrézkori, késő bronzkori leletek kerültek napvilágra.

Később a kelták, rómaiak, majd az avarok telepedtek meg környékén.

Tótvázsony Árpád-kori település. Nevét már 1082-ben megemlítették egy oklevélben Touthwasun néven.

A település első ismert birtokosai a 11–13. századokban az Atyuz nemzetség, majd az Igmánd nemzetség tagjai voltak, majd 1309-től az Essegvári családé lett.

A török hódoltság alatt a falu lakossága a kettős adóztatás miatt nagyon megfogyatkozott, majd 1665–1679 között Tótvázsonyt már a néptelen települések közt említették, azonban hamarosan újranépesült és 1671-től már újra a lakott települések közt említették

A Rákóczi szabadságharc alatt 1707 februárjában Tótvázsonytól pár kilométerre nyugatra Győri Nagy János kuruc dragonyosezrede a megyei nemesi- és telekkatonasággal kiegészülve csapott össze az osztrák Rabutin-hadtesttel. Tótvázsony az ezt követő időszakban az Oroszy család kizárólagos birtokában volt.

A török háborúk után, 1720–1730 között, majd 1722–1723-ban a néptelenné vált falvakba, köztük Tótvázsonyba is Németországból, Baden-Württemberg tartományból érkeztek telepesek.

1910-ben 1623 lakosából 900 magyar, 721 német volt. Ebből 1338 római katolikus, 223 református, 36 evangélikus volt.

A 20. század elején Veszprém vármegye Veszprémi járásához tartozott.

A település katolikus temetőjében nyugszik Savanyó Jóska a legenda szerinti utolsó bakonyi betyár. Apja Orosziban volt számadó juhász. Első rablását 1881-ben követte el Csabrendeken, amikor kirabolták Háczky Kálmán földbirtokost és agyonlőtték Bogyay Antal főbírót. Rablóvezérségének fénykora 1881-től 1884-ig tartott. 1883-ban országos körözést adtak ki ellene és ezer forintos díjat tűztek ki fejére. 1884-ben statáriumot hirdettek elfogatására. Ez év májusában mulatozás közben került csendőrkézre a zalahalápi csárdában. 1884. május 4-én történt elfogatása után derült ki, hogy a rablások és fosztogatások jelentős részét nem Ő, hanem a nevében követték el. 1886-ban halálra ítélték, de kegyelmet és tíz év börtönbüntetést kapott. Az illavai és a váci fegyház foglya, 1906-ban gr. Csáky Károly váci püspök közbenjárására kegyelmet kapott. Testvéréhez Tótvázsonyba költözött, szabóműhelyt nyitott, de hamarosan öngyilkos lett. Tótvázsonyban temették el, ahol sírja idegenforgalmi látványosság. Betyártörténetek, népdalok, pásztorfaragások őrzik emlékét. Halála után levelezőlapokat nyomtattak arcképéről, színműveket írtak róla.

Elhelyezkedése
Tótvázsony Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 00′ 31″, k. h. 17° 47′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 00′ 31″, k. h. 17° 47′ 13″ térkép ▼
Tótvázsony Pozíció Veszprém megye térképén

2015. október 11., vasárnap

Pilisszentlélek / Folytatáshoz kattints a posztra

Pilisszentlélek (szlovákul Hut(a), németül Glasshütte, a köznyelvben Huta) egykori község, 1985 óta Esztergom része. Hivatalos neve 1907-ig Szentlélek volt, de használták a Szent-Lélek, Huta-Szent-Lélek formákat is.
Esztergom belvárosától 9 km-re délkeletre a dobogókői út mentén, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén, Pest megyehatárán egy völgyben fekszik. Minden irányból erdő veszi körül.

A terület már az őskorban is lakott volt, amiről kőeszközök tanúskodnak.

IV. Béla 1263-ban a „Benedekvölgye” nevű erdős völgyet a pilisszentkereszti pálosoknak ajándékozta, hogy monostorrá alakítsák az Árpád-házi királyok vadászkastélyát, amellyel IV. László uralkodása alatt, 1287-ben készültek el. Romjai ma is megvannak. Az itt létesült kolostor szolgálatára a birtokra parasztokat telepítettek, így alakult ki a patak mentén a falu. Utóbb Károly Róbert, majd 1378-ban Nagy Lajos király a monostort gazdagon megajándékozta. A 15. században a helység Pilis vármegyéhez tartozott. A török világában, 1541–43 táján elpusztult, elnéptelenedett. A 18. század elején a pesti pálosok birtokába került, akik tótokat telepítettek ide a Felvidékről, Nyitra környékéről. Ekkor a település üveghutájáról volt ismert.

A pálos rend feloszlatása után a vallásalap birtoka lett, és annak földesúri hatósága alá tartozott 1848-ig. 1790-ben a pálosokat a ferencrendiek váltották fel a lelkészkedésben. Ekkor már iskolája is volt a községnek. Plébániája 1810-ben alakult, temploma 1857-ből való. Az óvoda 1912-ben, az iskola és a könyvtár 1936-ban nyitotta meg kapuit. A pálos kolostor romjait az 1928–33 évi ásatások alkalmával részben feltárták, majd visszatemették. A falu a második világháború alatt jelentős harcok színtere volt. A kolostor ma látható romjait 1985-ben tárták fel, és az oltárt is ekkor szentelték fel. A településrész teljes szennyvízcsatorna-hálózata 2007-re készül el.

Területén számos barlang található: Tűfok-, Bivak-, Legény- és Leány-barlang, amelyek a történelem során rablótanyául szolgáltak. Feltárások szerint a Legény-barlangban egykor titkos pénzverde működött.