Mátészalka / Folytatáshoz kattints a posztra

 Nyíregyházától 52 kilométerre keletre,Debrecentől 77 km-re ÉK-re található a Kraszna partján.
Nyíregyházáról a 41-es, majd a 49-es; Debrecenről a 471-es főúton érhető el.
Vonattal elérhető a Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka-, a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta- a Mátészalka–Záhony-, a Mátészalka–Csenger- és a Mátészalka–Nagykároly-vasútvonalakon.

 Mátészalka négy település (a két Máté, Külszalka és Belszalka) összeolvadásából jött létre.

A település neve először 1216-ban, majd 1231-ben tűnik fel az alapító ős utódainak, II. András poroszlójának Hunt comesnek és testvéreinek nevében. 1216-ban nevét Mathey,1231-ben Mathei alakban említik az oklevelek.

Máté falu a 12. század közepén létesült a Hontpázmány nemzetség ősi birtokán, a Szalkából Dobosra (Nagydobos) menő út mentén.

Amikor a Mátéi család utolsó férfi tagja Hunt ispán 1303 júniusában birtokait feleségére, nővére utódaira és asszonylányaira hagyta már két Mathey nevű faluról rendelkezett.

Az egyikben állt a család Szent Mihály tiszteletére emelt kegyúri temploma, és az ősi birtoktesthez tartozott Ejeg, Gurhó és Kapus (település), valamint a vásárolt Besenyő. Később e birtokok a leányági utódoké lettek. 1325 körül Magyar Pál gimesi várnagy szerezte meg, és 1327-ben királyi megerősítést is nyert rá.

Szalka, a testvérfalu a 10–11. században a mai Széchenyi utca és a Kossuth utca akkor egybefüggő, egyenes szakaszán jött létre.

 A 13. század végére a mai Kossuth tér környékén kialakult Belszalka (Belzalka). Ettől kezdve az ősi településrészt Külszalka (Kywzalka), a kettőt együttesen pedig Kétszalka(Keetzalka) néven is nevezték. A tatárjárást Szalka is megszenvedte. Ekkor pusztulhatott el első, a mai református templom helyén álló temploma is.

1268-ig királyi birtok a település, ekkor azonban V. István király a Karászi család ősének, Sándor szörényi bánnak adományozza.

Az 1270-es évekre már a csütörtök napi vásártartás jogát is elnyerte.

1295-ben Szalkán már megyegyűlést is tartottak, ami jelentős településre utal.

A 14. század elején a Karásziak átadták Szalkát Magyar Pálnak, így az 1325-ben határjárással elválasztott birtokok lassan egybekapcsolódtak. Előbb a közelebb fekvő Külszalka nőtt össze Mátéval a század közepén, észak felé terjeszkedve.

1381 után, mikor a terjeszkedés dél felé fordult, Belszalka is beleolvadt az északi településrészbe. Egyesülésüket nevük összevonása is tükrözi. Előbb Zalkamathe, majd Mathhezalka, Matheyzalka,Mathezalkaya alakokban fordul elő. Az új névben egy ideig ingadozott a korábbi falunevek sorrendje, végül a Mátészalka változat maradt meg. W. Vityi Zoltán, Mátészalka helytörténésze szerint azonban a települést 1381-től a 16. század derekáig egységesen Szalkának nevezték. Az 1380-as években Szalka, az egykori kisnemesi település – Máté kivételével – egyutcás, szabályos alaprajzú település volt.

1325 és 1355 között a Magyar Pál birtokában lévő település terjeszkedése ugyan jelentős, de a vásártartás ez időtájt ment feledésbe, ami visszaesésre utal.

 1355 és 1367 között Mátészalka az óbudai Klarissza apácarend tulajdona. Rövid birtoklásuk idején a fejlődés felgyorsult, a telepesekkel is gyarapodó lakosság földesúri bíráskodás alá tartozott.

1361-ben I. Lajos király új adományként visszaszerezte a település korábbi vásártartási jogát is.

1367-től birtokosai a Káta nemzetségbeli Csaholyi család tagjai.

Az 1380-as és az 1560-as évek közötti időszakot Mátészalka mezővárosi fejlődése jellemzi.

A 14. század közepe táján a Csaholyiak uradalmi központjukat feltehetőleg az ujáépített templom környékére, a mai Kossuth tér területére helyezték át. Földesúri kúriájukat a későbbiekben Fellegvárnak nevezett településrészen építették fel. A 14. század végén a településnek már kiterjedt autonómiát biztosítottak. Erre utal az is, hogy Szalka bírái az esküdt polgároknak és a település közösségének nevében 1408-ban önállóan adtak ki oklevelet.

Vásárainak látogatottságát bizonyítja, hogy 1381 és 1480 között a környéken Bátor (Nyírbátor mellett a szalkai vásárokon hirdették ki a hatósági idézéseket. A szalkai kézművesek és kereskedők pedig a 14. században messzi vásárokra is elmentek áruikkal.

Egyre több jobbágyfiú jutott el magasabb iskolába, erre utalnak a gyarapodó Deák nevek is. Az egyik szalkai varga fia,Szalkai László esztergomi érsekként és az ország főkancellárjaként esett el a Mohácsi csatában.

 Szalkát mezővárosnak (opidumnak) – több mint egy évszázados mezővárosi fejlődése ellenére – csak1498-ban nevezi meg egy oklevél.

1504-ben említik először a Csaholyiak nemesi kúriáját, mely ekkor a család bárói ágának birtoka. Az élénk fejlődésnek az ország három részre szakadása vetett véget.

A Csaholyi család bárói ágának kihalása után Szalka bribéri Melith György birtoka lett, ki 1543 után Szalkán telepedett le, és az egykori Csaholyi kúriát fellegvárrá fejlesztette. 1559 és 1561 között azonban az állandó csatározások, hadvonulások útjában levő Szalkát elhagyta, és a biztonságosabb Csengerbe költözött. A magára hagyott mezőváros fejlődése megállt. Az 1560-as évektől a 18. század végéig terjedő időszakot a pusztítások és újjáépítések időszakának tekinthetjük. Mátészalka ekkor, az északkeleti háborúk idején szenvedte el első ismert megpróbáltatásait. Kastélyerőddé alakított kúriáját több ízben is feldúlták, és Zay Ferenc felső-magyarországi főkapitány csapatai is valószínűleg kirabolták. A Melith családbeliek a Fellegvárnak nevezett kastélyt még ezt követően is rendbe hozták.Az újabb pusztítások a századforduló táján érték. Fosztogatták a törökök, Basta zsoldosai, tatár hadak dúlták.

Lakosságát több ízben is pestisjárvány tizedelte.

 1662-ben az újjáépített Szalkán Szatmár várának német zsoldosai garázdálkodtak, de a források szerint az évtized végéig még néhányszor feldúlták a helységet.

A Rákóczi első éveiben a település a teljes pusztulás képét mutatta. 1705 tavaszán a fejedelem küldöttei mindössze öt embert találtak Szalkán.

1784-ben, – majd nyolcvan év múlva – az első katonai felmérés idején viszont a városnak már 15 utcája volt. 1786-ban az első népszámlálás már 1325 lakost és 229 házat számlált össze.

 A 19. századtól a trianoni békeszerződésig terjedő időszak a polgári városiasodás korszaka:

1835-től az első kataszteri felméréstől a településfejlesztés már a tervszerűen irányított városépítés képét mutatja. 1864-ben korszerű mezőgazdasági gyártelep épült. 1887-től kiépültek a vasútvonalak, bankokat, patikákat nyitottak. 1890-ben megjelent az első napilap. A Piac utca (ma Kossuth utca) zártsorú beépítése, az egyre gyarapodó üzletek virágzó forgalma is ezt a fejlődést tükrözi.

1902-ben a településen iparoskör alakult. 1906-ban megnyitották az állami polgári fiúiskolát, sok középület, többszintes magán- és bérlakás épült. A két világháború közötti negyedszázad a városi rangját vesztett, ugyanakkor megyeszékhellyé vált nagyközség látványos fejlődésének időszaka. Mátészalka a trianoni békeszerződés után előbb Szatmár, majd 1923-tólSzatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegye székhelye volt. Új városközpont alakult, területén nagyarányú építkezés folyt. Ekkor épült a vármegyeháza, a kórház, az iparosok székháza, a téli gazdasági iskola, a hősök iskolája, a sportpálya is.

1940-ben, amikor Szatmárnak a Romániához csatolt része újra Magyarországhoz került, Mátészalka helyett Szatmárnémeti lett a megyeszékhely. 1944 végére a lakosság a háborús veszteség, a zsidóság nagy részének deportálása és meggyilkolása és az elvándorlás miatt 9000 főre csökkent. 1944. október 28-án hajnalban érték el Mátészalkát a szovjet és román csapatok. 1945 és 1950 között Mátészalka az egyesített Szatmár-Bereg megye székhelye volt, és e szerepkörében ismét a térség központjává vált. Lakossága a vissza- és idetelepülőkkel jelentősen megnőtt.

Ipara azonban néhány jelentéktelen és korszerűtlen kisüzemen kívül alig volt, mezőgazdasága is csak az első bizonytalan lépéseket tette meg a nagyüzemi gazdálkodás felé. A település szerkezete a második világháború előtti Mátészalka arculatához képest alig változott.

 1888-ban, Magyarországon először – New York-kal egy időben - Mátészalkán, a mai Kossuth utca 16. szám alatt Szalkai Pál házában gyulladt ki a villany. Az áramot a Schwarcz Mór által az 1800-as évek közepén alapított Szalkai Gyártelep és Mezőgazdasági R.T. villanyáram-szolgáltató részlege biztosította. A Kossuth és a Rákóczi utca kereszteződésében levő téren pedig napjainkban is áll egy tömör vasból készült villanyoszlop, amely az első, eredeti villanyoszlopok közül való. Itt a két utca kereszteződésében levő téren áll Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész Lámpagyújtó című alkotása is. A Kossuth utca 16. sz. ház falán ma emléktábla áll. Az esemény emlékére minden év szeptemberének első hetében rendezik meg a Mátészalkai Fényes Napok Fesztivált.

Nevezetességei

• Mátészalkai Uszoda és Termálfürdő - 2007 őszén készült el a strandhoz kapcsolódó új fedett uszoda, melyben hatpályás úszómedence található mellette tanmedencével, fedett és kiúszós szabadtéri gyógymedencével, szaunával.

A több mint 1000 méter mélyből feltörő 57 Celsius fokos kiváló minőségű gyógyvíz összetételéből adódóan legfőképpen mozgásszervi megbetegedések kezelésére, valamint reumatológiai panaszok enyhítésére alkalmas.

• Szatmári Múzeum 
• Vasúti Helytörténeti Gyűjtemény , MÁV Állomás Mátészalka.
• Hét vezér díszkút (Bíró Lajos alkotása) – A millecentenárium évében avatták fel.
• Szent István lovasszobor – Bíró Lajos alkotása.
• Nagy Imre mellszobra – Sirpa Hannele Ihanus finn származású szobrászművésznő (Bíró Lajos felesége) alkotása, 2006

Múzeumok

• Szatmári Múzeum 

A múzeum udvarán található – a maga nemében egyedülálló – több mint száz darabból álló szekérgyűjtemény, melyben személyszállító, fogatos és egyéb járművek is megtalálhatók.

A múzeum épületében gazdag anyagú helytörténeti gyűjtemény kapott helyet.

Gábor Marianne festőművész az épületben elhelyezett kiállítási anyaga is állandó kiállításon tekinthető meg.

Rendezvények

• Országos Francia Nyelvű Gyermekfesztivál 
• Mátészalkai Fényes Napok Fesztivál: 
• Nemzetközi Amatőr Szinjátszó Találkozó

Elhelyezkedése

Mátészalka Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 57′ 15″, k. h. 22° 19′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 57′ 15″, k. h. 22° 19′ 18″ térkép ▼

Mátészalka Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén

Zalavár / Folytatáshoz kattints a posztra

Mocsárvár – Mosaburg

A Kis-Balaton környékén az emberi kultúra első nyomai a Krisztus előtti V. évezredből valók. A Közel-Keleten kialakult újkőkori (neolitikus) életforma, amelynek fő jellemzője a tudatos élelemtermelés volt, délkelet-európai népcsoportok vándorlásával jutott el vidékünkre. Zalavár környékén a Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája népcsoportjának régészeti anyaga arra utal, hogy a népesség felismerte a hídvégi átkelőhely jelentőségét; de nagyobb települést még nem hozott létre.

Tartósabb letelepedésre a Zalavár-Basaszigeten feltárt középső rézkori település többször megújított házai engednek következtetni a Krisztus előtti IV. évezredből. Ezen a helyen a balkáni eredetű Balaton-Lasinja kultúra lakosságához kapcsolódnak a környék első rézleletei, nemcsak ékszerek, hanem eszközök is. A falu Mekenye nevű részén az ásatások az önálló helyi rézművesség fontos bizonyítékát, egy öntőtégely töredékét hozták napvilágra.

A bronzkor hosszú évszázadaiban, a Krisztus előtti II–III. évezredben a hídvégi átkelő körül alakult ki erődszerű település, de nem az északi, zalavári, hanem a déli, magyaródi oldalán. Itt a temetkezési szokásaik alapján halomsíros kultúrához tartozó települést és az urnamezős kultúra népének temetőjét tárták fel a régészek a kis-balatoni ásatások során az 1980-as években.

A Krisztus előtti IV. században vidékünk a kelták fennhatósága alá tartozott, ebből a korból jelentős régészeti leletek nem kerültek elő Zalavár térségében.

A Vársziget légi felvételen

A récéskúti bazilika romjai

A rómaiak a Krisztus előtti első évtizedben hódították meg a Dunántúlt. A helyben élő kelta népesség békésen beilleszkedett az új uralmi keretek közé. A római provincia (tartomány) kiépítése a Krisztus utáni első fél évszázadban megtörtént, Claudius császár idejében települtek az első katonai táborok a Duna mellett, megnyíltak a provinciát átszelő kereskedelmi és hadi utak. Az észak-itáliai Aquileiából Aquincumba, a mai Óbudára vezetett a Dunántúlt keresztben átszelő, fontos útvonal, amely valószínűleg Fenékpusztánál kelt át a Balatonon, és a tó északi partján haladt tovább.

A római időkben már a fenékpusztai átkelőt használták szívesebben a hídvéginél, ezért az ebből a korból származó régészeti leletek is itt sűrűsödtek. Mindenesetre Zalaváron is ismert kora császárkori hamvasztásos rítusú temető, amelynek sírjaiból vörös díszkerámia (úgynevezett terra sigillata) és egyes importtárgyak kerültek elő. A római kereskedők itteni jelenlétére utal egy, valószínűleg korai temetőből származó szép sírkőtöredék is, rajta a Caesernius család nevével, amit később újra felhasználtak Szent István templomának építéséhez.

A római kor későbbi évszázadaiból már csak szegényesebb leletanyagú településeket, illetve temetőket ismerünk. A korszak legjelentősebb emléke a Keszthely melletti Fenékpusztán felépült katonai erőd az átkelő közelében.

A népvándorlás korának kezdetén sem bővelkedik régészeti leletekben a falu határa. A hídvégi átkelő, amely a fenékpusztainál sokkal szűkebb volt, a VII. században értékelődött fel újra, és jelentőségét a XIX. századig meg is őrizte.

A Kis-Balaton térségében a VII. század elején jelentek meg az ázsiai eredetű avarok, akik keletről hozott szláv foglyokat telepítettek le a mai Dél-Zala területén, hogy azok a nomád életmódú avarok részére műveljék a földeket. A két nép egymás mellett élésének bizonyítéka, hogy közösen használt temetőikben mind az avarok csontvázas temetkezése, mind a szlávoknál szokásos hamvasztás rítusa megjelenik. A Kis-Balaton környéki régészeti lelőhelyeken ezután mintegy száz évig nincs nyoma emberi életnek.

A Dunántúl és ezen belül a Kis-Balaton környékének hatalmi viszonyai a VIII–IX. század fordulóján rendeződtek át újra, amikor a terjeszkedő Frank Birodalom az avarok közvetlen szomszédja lett. Nagy Károly támadást indított az avarok ellen, akiknek területe a belső viszonyok kedvezőtlen változása miatt is részekre hullott.

Az újabb régészeti kutatások a Balatonmagyaród melletti Fekete-szigeten tártak fel a IX. századból származó késői avar települést, amelynek dorongúton közvetlen összeköttetése volt a zalavári Várszigettel. Ebben a korban jelentek meg az első településnyomok a Magyaródtól délre eső Kolonpusztán is, ahol a megye első központja kialakult.

Zalavár környékének legjelentősebb korszaka akkor kezdődött, amikor 833 körül Mojmir, morva fejedelem elűzte Pribinát, Nyitra környékének fejedelmét, aki Német Lajos keleti frank uralkodóhoz menekült, és hűségesküt tett neki. Az uralkodó hűbérbirtokul adott Pribinának egy, a Zala folyó körüli területet, ahol ő a keleti Frank Birodalom szövetséges fejedelemségét hozta létre.

A történetet meglehetős alapossággal ismerjük a „fehér könyv”-nek is nevezett „A bajorok és karantánok megtérése” című egyházi vitairatból, amelyet 871 tájékán íratott a salzburgi érsek az érsekség jogainak igazolására. (A karantánok a mai Karintia szláv népességű lakói voltak.) Pribina székhelyét Mocsárvárnak, latinul Mosaburgnak nevezték. Uralmi központját a zalavári Várszigeten építtette ki. A szigetet kőből és fából épült sánc vette körül, ezen belül egy belső erődítéssel is elválasztották a fejedelem udvarházát.

Az erődítmény elkészülte után Pribina templomokat emeltetett. Az elsőt, amelyet Mária tiszteletére építettek, maga a salzburgi érsek szentelte fel 850-ben. Alaprajzát csak egy XVI. századi olasz hadmérnök, Giulio Turco felméréséből ismerjük, ez félköríves záródású, háromhajós bazilikát mutat.

A legutóbbi évek ásatásai hozták a felszínre a Vársziget közepén egy nagyméretű, szintén félköríves lezárású, háromhajós monumentális templom alapjait. Külső folyosója téglapadlója alatt festett üvegablakok töredékeit találták meg. Az épület méretei és egykori díszes kivitelezése miatt az ásató régész, Szőke Béla Miklós joggal azonosítja ezt a templomot a „fehér könyv”-ben is említett Liupram salzburgi érsek által emeltetett bazilikával, amelyben Szent Adorján mártír ereklyéje nyugodott.

A Várszigettől északkeletre fekvő Récéskúti-szigeten állt Zalavár harmadik nagyméretű Karoling-kori kőtemploma, amelyet feltételezhetően Szent János tiszteletére építhettek. A templomok körül temették el Mosaburg IX. századi lakóit a keresztény vallási előírások szerint, szinte teljesen mellékletek nélkül.

Pribina élete során a környéken még 13 templom épült, ezeket salzburgi érsekek szentelték fel. 861-től, halála után, fia, Kocel lett Zalavár ura, aki folytatta apja templomépítő tevékenységét, szintén a salzburgi érsekség befolyása alatt.

866-ban történt, hogy Mosaburgba érkeztek Cirill és Metód szláv hittérítők. Kocel ötven tanítványt adott melléjük. A hittérítők a pápa meghívására 867-ben Rómába indultak, ahol Cirill meghalt. Metód egyedül tért vissza Kocelhez, aki azt akarta elérni, hogy a pápa püspökké nevezze ki. Metód végül 870-ben Sirmium érseke lett, ami a salzburgi egyház heves tiltakozását váltotta ki. Metód Morvaországba utazott, de ott a salzburgiak elfogták. 874-ben ugyan szabadon engedték, de Kocelhez nem térhetett vissza, a salzburgi egyház pedig újra fennhatósága alá vonta annak grófságát.

Kocel 873 körül bekövetkezett halála után Zalavár jelentősége hanyatlik, irányítását a keleti frank uralkodók megbízottai gyakorolják.

Az utóbbi évek kis-balatoni ásatásai jelentősen gazdagították azt a képet, amit a Várszigeten és környékén élt virágzó Karoling település életéről tudtunk. A Vársziget közelében lévő szigetek egy részén nemesi udvarházak épültek, másutt a szolgálónépek településeinek nyomai azonosíthatóak. A Vársziget közelében, a ma Zalaszabarhoz tartozó Borjúállás szigeten Müller Róbert ásatásai tárták fel a Pribina településével körülbelül egy időben létesült nagy települést, ahol facölöpökkel védett udvarház állt, mellette fatemplom. A templom körüli több száz síros temetőből értékes leletanyag került elő. A gazdagabb sírok a szentegyház épülete körül találhatók, a férfiakat sarkantyúkkal temették el, a nőket pedig arany és ezüst ékszereikkel, többnyire fülbevalókkal.

A Kis-Balaton környező szigetein Mosaburg szolgálónépei laktak, a Kövecses-szigeten, a Rezes-szigeten, a ma Zalaszabarhoz tartozó Dezső-szigeten, Esztergályhorváti-Alsóbárándpusztán. Temetkezési szokásaik (étel-, italáldozat a sírokban) alapján feltételezhető, hogy ezeknek a szolgálónépeknek a gondolatvilága még közelebb állt a pogánysághoz, mint a kereszténységhez. Ezek között az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozó szolgálók között a temetők csontanyagának embertani vizsgálata alapján egyaránt voltak avar leszármazottak, szláv, morva és frank népelemek.

Zalavár és környéke történetének legvirágzóbb időszaka volt a fentiekben bemutatott néhány évtized a IX. század közepén, amikor a település a keresztény Frank Birodalom része volt.

Ennek a fejlődésnek az évszázad végén a honfoglaló magyarok megjelenése vetett véget. A Mosaburg környéki népesség a temetők tanúsága szerint a magyar honfoglalás idején is itt élt. Honfoglaló őseink valószínűleg csak a csúfos véget ért kalandozások után telepedtek meg a Kis-Balaton környékén, de nem a mocsarakból kiemelkedő szigeteken, hanem a környező magasabb dombokon.

Cirill és Metód emlékműve a Várszigeten

Arany fülbevaló a zalaszabar–borjúállási temetőből Elhelyezkedése Zalavár Pozíció Magyarország térképén é. sz. 46° 40′ 12″, k. h. 17° 09′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 40′ 12″, k. h. 17° 09′ 25″ térkép ▼ Zalavár Pozíció Zala megye térképén

Balmazújváros / Folytatáshoz kattints a posztra

 Balmazújváros egy város Hajdú-Bihar megyében, a Balmazújvárosi járásszékhelye.

Balmazújváros az Alföld sajátos, mezővárosi jellegű települése Hajdú-Biharmegyében. A nagy kiterjedésű város két jellegzetes alföldi táj, a Hortobágy és a Hajdúság határán fekszik. A város közigazgatási területén két természetes élővíz található, a Hortobágy folyó és a belterületi főgyűjtő vizét befogadó Kadarcs-Karácsonyfok-csatorna. A várostól 3 kilométerre folyik az 1953-ban épített Keleti-főcsatorna. Balmazújváros Debrecentől 23 km-re,Hajdúböszörménytől 16 km-re, Hajdúszoboszlótól 21 km-re található.

Vonattal elérhető a Debrecen–Füzesabony-vasútvonalon.

 A mai Balmazújváros környéke már ősidők óta lakott terület. Az Árpád-házi királyok idejében több kisebb helység alakult ki a határában, nevüket egy-egy határrész vagy dűlőnév még ma is őrzi (Bakóc, Cucca, Balmaz, Hímes, Darassa, Hort stb.). Az a település, ami a honfoglalás után alakult, a tatárjárásidején teljesen elpusztult. A mai település belterületén keresendő Hímes birtokot a pápai tizedjegyzék először 1332-ben említi. Balmaz nevével – pusztabirtokként – írott forrásokban csak a 15. század elején találkozunk, amikor Zsigmond király (1411-ben) mint Debrecen tartozékát Lázárevics István szerb vajdának adományozta. A település neve 1465-től bizonyosan Újváros.Mátyás király 1465-ben kelt oklevele 3 országos vásár és egy egyheti vásár tartását engedélyezte Újvárosnak. Az oklevél a vásártartási jog mellett mezővárosi jogokkal is felruházta a települést. A Hunyadiak alatt Újváros virágzó mezővárossá fejlődött. Az állandósult hadiállapotok miatt a település 1591 és 1610 között lakatlan volt, majd csak az 1720-as évekre érte el ismét korábbi lélekszámát. Mária Terézia 1753-ban az Andrássy családnak adományozta az egész újvárosi határt. Ők alakították ki a majorsági gazdálkodást. Ekkor került sor arra, hogy a városi joggal bíró Újvárost ismét robotra kötelezhető faluvá süllyesztették vissza (1773).

A másik nevezetes akciójuk volt a német lakosság Újvárosra telepítése 1766-ban. A falu 1798-ban a Semsey család birtoka lett. A Semseyek telepítettek a faluba Kassa környékéről félszlovák katolikusokat uradalmi cselédnek. A 19. század második felében megindult itt is a kapitalizálódás. A már korábban is differenciált lakosság rétegződése felgyorsult. Újvároson a zsellérek száma mindig az országos átlag felett volt. Emiatt is a magyarországi agrárszocialista szervezkedések és mozgalmak egyik legerősebb bázisa és színhelye lett.

1877-ben megváltozott a település közigazgatási beosztása, Újváros Szabolcs vármegyétől Hajdú vármegyéhez került és járási székhely lett. Az első világháborúban 600 újvárosi ember esett el. A proletárdiktatúra nem hozta meg a kívánt változásokat. A megszálló román csapatok 1919. április 23-án értek ide és csak egy év múltán vonultak ki. 1944. október 22-én ért véget a II. világháború.

Ezt követően a legjelentősebb esemény a földreform volt, a földnélküliséggel sújtott Újvároson. A községben, elsőként az országban, 1945. március 20-án jelentették be a földosztás megkezdését. Az 1950-es évek kényszerű kollektivizálását követően 10 termelőszövetkezet alakult, míg végül két termelő szövetkezet maradt a községben. A Lenin és a Vörös Csillag Termelő Szövetkezetek egészen az 1980-as évek végéig jól működtek, és a település legnagyobb foglalkoztatói voltak.

Balmazújváros 1989. március 15-én ismét városi címet kapott.

Nevezetességei

• Helytörténeti Múzeum
• Veres Péter Emlékkiállítás
• Semsey-kastély
• Termálfürdő
• Nagyháti park: Hajdú-Bihar megye védett természeti értéke
• Himes Néptáncegyüttes
• Bekton Ifjúsági Fúvószenekar
• Turulszobros világháborús emlékmű
• 3 méteres túzokszobor a kastélykertben (2015)

A város szülöttei

• Kállai Bori (1948–) színész
• Lengyel Menyhért (1880–1974) drámaíró
• Mihalkó Zoltán kalaposmester
• R. Tóth Sára (1880–1957) nőmozgalmi vezető
• Sarkadi Imre (1921–1961) író, drámaíró
• Soós Imre (1930–1957) színművész
• Veres Péter (1897–1970) író, politikus
• Nádasdi Péter (1920–1976) író, újságíró, Veres Péter fia

Asztalszék körül étkező család a konyhai szabadkémény alatt (Balmazújváros, Hajdú-Bihar m., 20. sz. eleje)

Elhelyezkedése

Balmazújváros Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 36′ 45″, k. h. 21° 20′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 45″, k. h. 21° 20′ 37″ térkép ▼

Balmazújváros Pozíció Hajdú-Bihar megye térképén

Hajdúböszörmény / Folytatáshoz kattints a posztra

 Hajdúböszörmény egy város Hajdú-Bihar megyében, a Hajdúböszörményi járás székhelye. Az ország negyedik legnagyobb települése területi nagyság szerint.

A Nyírség és a Hajdúság találkozásánál fekszik.
Közúton Debrecen és Miskolc felől egyaránt a 35-ös főúton közelíthető meg; Budapest irányából az M35-ös autópályán, vonattal pedig a Debrecen–Tiszalök vonalon.

Külterületi lakott helyei: Bodaszőlő, Pród, Rét, Telekföld, Vid, Zelemér.

 Hajdúböszörmény a Hajdúság legnagyobb városa. A terület az őskor óta lakott. A városi múzeumban népvándorláskori leleteket őriznek.

A város a nevét a hajdúkról és a böszörményekről kapta. A böszörmények muzulmán vallású bolgár-török nép, akik a honfoglalókkal együtt érkeztek a vidékre. Az Árpád-korban a böszörmények kereskedelemmel foglalkoztak, de a tatárjáráskor kipusztultak. Magát a települést 1248-ban említik először,Nagyböszörmény néven. A 14. században a debreceni uradalomhoz tartozott,1410-ben mezőváros. 1405-ben Zsigmond királyhoz tartozott, azután Brankovics György szerb fejedelem birtokába jutott, majd Mátyás királyra és Corvin Jánosra szállt át a birtok.

A hajdú előtagot a város a hajdúkról kapta, akik támogatták Bocskai István szabadságharcát. Bocskai nekik adományozta Kálló várost, ahol azonban nem tudtak letelepedni. 1609-ben Báthory Gábor Böszörményben telepítette le a hajdúkat, ők hozták létre a Hajdúkerületet a hat hajdúvárossal, amelynek Hajdúböszörmény lett a székhelye. Ez közigazgatási egységként 1876-ig állt fenn, ekkor alakult meg Hajdú vármegye.

A Bach-korszakban, amikor Magyarországot beolvasztották a Habsburg Birodalomba, a város német nevet kapott, ami Wütender Armenier lett. Ez téves, komikus „szó szerinti fordítás” eredménye, ami magyarul azt jelenti, hogy „bősz örmény”.

A város a mai napig őrzi a középkori gyűrűs településszerkezetet. A külső gyűrű, az árokkal és palánkkal megerősített kertség védte, a városközpontban az erődített templom állt. A 18. századra a kertségek lakónegyedekké váltak.

A 19. századbeli városrendezéskor alakult ki a mai főtér.

Nevezetességei

• Hajdúsági Múzeum
• Káplár Ház – Káplár Miklós festményeinek gyűjteményével ismertet meg
• Református templom (Bocskai tér) 15. századi eredetű, barokk tornyos és festett kazettás mennyezetű. Gerster Károly építette át 1850–1867 közt, majd 1880–82-ben építették át (romantikus) stílusban Czieger Győző tervei alapján. Falán a város címere látható.
• Bocskai István Gimnázium (Hajdúböszörmény)

Épületét 1864-ben emelték romantikus stílusban Vecsey Imre debreceni építőmester tervei alapján, az előtte levő parkban a visszaállított országzászló látható.

• Városháza
• Táncoló hajdúk szobra (Bocskai tér) Kiss István alkotása
• Bocskai szobor (Holló Barnabás szobrászművész alkotása)

• Hajdúböszörményi Városi Fürdő
• Trianon emlékmű

Elhelyezkedése

Hajdúböszörmény Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 40′ 24″, k. h. 21° 30′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 24″, k. h. 21° 30′ 27″ térkép ▼

Hajdúböszörmény Pozíció Hajdú-Bihar megye térképén