Rimaszombat / Folytatáshoz kattints a posztra

 A rimaszombati református gimnázium

Rimaszombat a Gömöri-medence északi peremén, a Rima-folyó völgyében fekszik.

Érinti az országot kelet-nyugati irányban átszelő 50-es főút Losonc (26 km) ésTornalja (29 km) közötti szakasza. Az 531-es út a Rima völgyében Abafalva(32 km) és Nyustyán (22 km) át Tiszolc (34 km) felé teremt összeköttetést. Vasútvonalak vezetnek Feledre és Tiszolcon át Breznóbányára.

Északnyugatról Kruzsnó, Bakostörék, Cserencsény; északról Tóthegymeg; északkeletről Balogpádár, Perjése, Zeherje, Vámosbalog és Uzapanyit; keletről Balogtamási; délkeletről Szútor és Jánosi; délről Kisgömöri és Várgede; nyugatról pedig Guszona és Osgyán községekkel, összesen 16 községgel határos.

Nevét szombati napokon tartott hetivásárairól kapta. Nevének előtagja a Rima folyó melletti fekvésére utal.

 Fő tér

Első ismert írásos említésekor (1268) Szombathely (Zumbothel) már kiváltságos helynek számít, mert a kalocsai érsek birtokának, az ún. rimai ispánságnak a központja volt. A Szombathely elnevezés a szombati napon tartott hetivásárra utal. A szombat napi vásárokat országszerte I. Géza király (1074–1077) állította fel. A város másik, Stefansdorf nevű részét német telepesek alapították. Ekkor két faluból állott, a kalocsai érsek birtokában. 1271-ben Rymoa Zumbota, 1321-ben Ryma Zumbath néven említik.1335-ben Károly Róberttől kapta kiváltságait. 1387-ben az ide látogató Zsigmond király megerősítette ezeket. A 15. században védőfalakkal vették körül és kisebb vára is volt, melyet 1441-ben Giskra foglalt el, de Mátyás 1459-ben visszafoglalta. Többször is béketárgyalások színhelye volt Giskra és Hunyadi közt. 1506-ban tűzvész pusztította el, 1661-ben pallosjogot nyert. 1553-tól 1593-ig és 1596-tól1686-ig török uralom alatt állott. A város sokat szenvedett a portyázó törököktől és vallási villongások is pusztították. Falainak nyoma sem maradt. A város 1747-ben kiváltotta magát jobbágyi kötelezettségei alól és szabad város lett. 1769-benkálvinista polgárai megtámadták a katolikusok menetét, mire 1771-ben Mária Terézia a kálvinista templomot leromboltatta.

1786-ban Kishont vármegye székhelye lett. 1805-ben az austerlitzi csatából hazatérőben Kutuzov serege szállt meg itt. 1831-ben kolerajárvány pusztított. 1845 májusában itt választották meg Petőfit tiszteletbeli táblabíróvá. 1849 júliusában itt kezdte meg az egyezkedést Görgey az oroszokkal. Protestáns főgimnáziumában sok neves személyiség tanult, köztük Mikszáth és Izsó Miklós is. 1883-tól 1922-ig, majd 1938-től 1944-ig ismét Gömör-Kishont vármegye székhelye (1944 december 21-én foglalták el a szovjetek).

1948-ban Rimatamásfalvát, 1973-ban Baktit, 1974-ben pedig Dúsát, Mezőtelkest, Alsó- és Felsőpokorágyot csatolták Rimaszombathoz, melynek területe így csaknem a háromszorosára, 28,22 km²-ről 77,55 km²-re nőtt. 1976–1990 között Zeherje is Rimaszombathoz tartozott.

 A régi vármegyeháza épülete a Főtéren, ma járási könyvtár

Nevezetességei

• Római katolikus plébániatemploma a 18. század közepén épült barokk stílusban. Szép falfestményei vannak. Mellette áll a város első világháborús emlékműve.
• A katolikus plébánia 1775-ben épült barokk stílusban, a főtér egyik legszebb épülete.
• Református temploma 1784-ben épült empire stílusban, itt nyugszik Ferenczy István szobrászművész, sírján Eurydiké szobra áll. Tornya 36 m magas.
• Evangélikus temploma 1786-ban épült copf stílusban, tornya 1856-ban készült, felszerelését IV. Gusztáv Adolf svéd király adományozta 1803-ban a bécsi svéd követség megszüntetett kápolnájának felszereléséből.
• Az egykori vármegyeháza, 1798-ban épült empire stílusú épület, itt választották Petőfit tiszteletbeli táblabírává.
• Az új megyeháza 1902-ben épült eklektikus stílusú épület, homlokzatán Gömör vármegye címere látható.
• A városháza 1801-ben épült barokk-klasszicista stílusban.
• A Gömöri Múzeum épülete 1850-ben huszárkaszárnyának épült, majd iskola,1882-től pedig Fábry János alapításával múzeum lett.
• A régi gimnázium épülete 1794-ben épült, később kétemeletesre bővítették barokk stílusban. Itt tanult 1857 és 1863 között Mikszáth Kálmán is Fábry János osztályában.
• Az új gimnázium 1904-ben épült neoreneszánsz stílusban.
• Tompa Mihály szobra, Holló Barnabás alkotása a város nagy szülöttét ábrázolja.1902-ben avatták fel.
• A Huszth-ház, Petőfi szálláshelye 1845-ben, falán emléktábla. 2006 nyarára lett teljesen felújítva, továbbá egy kis emlékszobának is helyt ad.
• A vízimalom 1823-ban épült, ittjártakor Petőfi itt fürdött meg a Rimában.
• Holokauszt–emlékmű az egykori zsinagóga helyén. Mag Gyula szobrászművész, két mózesi kőtáblát jelképező alkotását 2005. május 5-én avatták fel. Az emlékmű a városból elhurcolt több mint 1200 zsidó lakosnak állít emléket. A zsinagógát 1988-ban bontották le.
• A tamásfalvi városrészen áll a Zathureczkyek klasszicista kastélya. Ma mezőgazdasági kutatóintézet van benne.
• A tamásfalvi harangtorony a hagyomány szerint már a 16. században is állt, 1945 után restaurálták.
• Szabatkapusztán a törökök 1553-ban Fülek elfoglalása után várkastélyt építettek, innen sanyargatták a környék népét. Ma csak csekény maradványai láthatók.
• Kurinc-pusztán egykor johannita kolostor állott.
• A Barátkút Kurinc-puszta közelében csobogó forrásával a városiak kedvelt kirándulóhelye volt. A johanniták ide jártak ivóvízért.
• A város melletti Kőjankó szikla alatt negyedkori tó található, közelében barlangok láthatók.

 Az evangélikus templom

Kulturális élet

• Győry Dezső Kulturális Napok
• A Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny országos döntőjét 1992 óta rendezik Rimaszombatban. A szavalóversenynek félévszázados hagyománya van, sokáig a Komáromi Napok keretében találkoztak az ország legjobbjai, később azonban Gömör szívében külön fesztivált kaptak a vers- és prózamondók.

 Ferenczy István (1792–1856) emlékműve a református templom homlokzatán

• Itt született 1630-ban Harsányi István református lelkész, teológus, történetíró, egyike a gályarabságra hurcolt református papoknak, aki megírta rabsága történetét.
• Itt született 1660-ban Kaposi Juhász Sámuel tanár, csillagász, az első héber betűkkel nyomtatott magyarországi könyv szerzője.
• Itt született 1718-ban Hatvani István, kora egyik legkiválóbb magyar tudósa, a "magyar Faust".
• Itt született 1742-ben Decsy Sámuel író, orvos, a Magyar Kurír és Magyar Múzsa című lapok szerkesztője.
• Itt született 1749-ben Szombathy János író, tanár, a sárospataki kollégium rektora, Kazinczy Ferenc barátja.
• Itt született 1781-ben Szentpétery József ötvösművész, a 19. század legjelentősebb magyar ötvösművésze.
• Itt született 1792. február 24-én és itt nyugszik Ferenczy István szobrászművész.
• Itt született 1817. szeptember 28-án Tompa Mihály költő.
• Itt született 1818-ban Szathmáryné Farkas Lujza a budapesti Nemzeti Színház egyik legkiválóbb komikája, haláláig tiszteletbeli tagja.
• Itt született 1821-ben Berecz Károly ügyvéd, költő, újságíró.
• Itt született 1823-ban Ferenczy Teréz költőnő.
• Itt született 1824-ben Batizfalvy István 48-as honvéd, tanár, író, újságíró, a Magyar Nép Lapja szerkesztője.
• Itt született 1826-ban Batizfalvy Sámuel orvos, a magyar ortopédia úttörője, az MTA levelező tagja.

 A katolikus templom a Főtéren

• Itt született 1828-ban Halász László szobrászművész, alkotásai többek közt a prágai várban láthatók.
• Losoncon (1830) született, de élete jelentős részében Rimaszombatban tevékenykedett, alapított intézményeket Fábry János muzeológus, tudós-tanár, akinek nevét a város egyik fő utcája is őrzi.
• Itt született 1834-ben Balás Frigyes író.
• Itt született 1844-ben Findura Imre író, történész, aki a város történetét is megírta.
• Itt született 1845-ben Bodon József író.
• Itt született 1849-ben Jekelfalussy József, az MTA tagja, a Magyarországi Helységnévtár egyik szerkesztője, statisztikus.
• Itt született 1850. szeptember 8-án Blaha Lujza színművésznő, a budapesti Nemzeti Színház örökös tagja.
• Itt született 1851. december 26-án Hazai Samu tábornok, honvédelmi miniszter.
• Itt született 1854-ben Bernát István egyetemi tanár, az MTA tagja, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.
• Itt született 1856-ban Broncs Béla vegyészmérnök, a bronolit feltalálója.
• Itt született 1868-ban Richter Aladár botanikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja.
• Itt született 1879-ben Tichy Gyula festőművész.
• Itt született 1882-ben Bresztovszy Ernő író, műfordító, újságíró.
• Itt született 1890-ben Vígh Bertalan festőművész.
• Itt született 1896-ban Mátrai-Markovits Jenő festőművész.
• Itt született 1900-ban Győry Dezső író, újságíró.
• Itt született 1902-ben Szombathy Viktor író, újságíró, akit írásai alapján a "szlovákiai Mikszáthnak" neveztek.
• Itt született 1903-ban Pásztory Ditta zongoraművésznő, Bartók Béla felesége, Bartók is fellépett a városban.
• Itt született 1904-ben A. Tóth Sándor festőművész.
• Itt született 1905-ben Sipos Géza református lelkész és egyházi író.
• Itt született 1907-ben Kapor Elemér költő, újságíró.
• Itt született 1911-ben Fábry Zoltán (Fábry János unokája), huszár-alezredes, "Rimaszombat mártírja", az 1951-ben koncepciós perben kivégzett katonatiszt
• Itt született 1917-ben Kolbenheyer Tibor geofizikus, asztrofizikus, az MTA tiszteleti tagja.
• Itt született Vajda Árpád (Rimaszombat, 1896. május 2. – Budapest, 1967. október 25.) nemzetközi sakkmester, olimpiai bajnok.
• Itt született 1966-ban Simon Attila történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója.
• A Huszth-házban szállt meg 1845-ben Petőfi Sándor, a ház falán márványtábla emlékeztet erre.
• Itt volt 1851 és 1857 között kőfaragósegéd, majd Ferenczy István tanítványa Izsó Miklós szobrászművész.
• Itt alkotott Alexander Bernolák szlovák író, újságíró.
• Itt hunyt el 1871-ben Bodon Ábrahám újságíró, tankönyvíró, az Országgyűlési Tudósítások szerkesztője.
• Itt bujkált a Tanácsköztársaság bukása után Déry Tibor író.
• Itt élt a két világháború között Janko Jesenský szlovák író, mint a megye főispánja.

 A református templom a Főtéren

 A katolikus templom a Fő téren

Rimaszombati részlet, előtérben az evangélikus templom tornya

Elhelyezkedése

Rimaszombat Pozíció Szlovákia térképén

é. sz. 48° 22′, k. h. 20° 00′

Rozsnyó / Folytatáshoz kattints a posztra

 Rozsnyó (szlovákul Rožňava, németül Rosenau, latinul Rosnavia) kisváros Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásának székhelye, római katolikuspüspöki székhely.
Kassától 55 km-re nyugatra, a Sajó partján, a Rozsnyói-medencében fekszik.
Neve a német Rosenauból származik, ami rózsaligetet jelent. Korábbi megnevezései: 1773 Rosnyó, Rossenau, Rossnawa, 1786 Rosenau, Rožnawa, Rosnavia, Rozsnyo- -Bánya, Rózsabánya, 1808 Rosnavia, Rozsnobánya, Rosenau, Rožňawa, 1863–1877 Rosnyó, 1882–1913, 1938–1945 Rozsnyó, 1920 Rožňava, 1927–1938, 1945–1948 Rožňava, Rozsnyó, 1948– Rožňava.

  A bányászvárost német telepesek alapították a 13. században. Oklevél először 1291-ben említi „Rosnaubana” néven, ebbenIII. Endre király Ladomér esztergomi érseknek adományozta a várost. 1320-ban „Rosnobana”, 1323-ban „Rusnobana”, 1391-ben „Rosnowbanya”, 1525-ben „Rosnauia” alakban említik a korabeli források. 1340-ben városi kiváltságokat kapott. Luxemburgi Zsigmond király 1410-ben, majd 1496-ban II. Ulászló is újból megerősíti a város szabadalmait. 1440-es években a huszitákfoglalták el, és a mai temető helyén várat építettek. A várat 1452-ben Hunyadi János elfoglalta. 1454-től a Rozgonyiaké, akik helyre akarták állítani, de többé nem épült fel. A 16. században a város protestáns hitre tért. A védművek nélküli várost a török többször rabolta ki és égette fel. 1566-ban, amikor a császáriak Krasznahorkáról elmenekültek, a törökök a közeli Rozsnyóval is éreztették haragjukat. 1584-ben ismét megrohanták a várost és az evangélikus lelkészt a feleségével együtt magukkal hurcolták. 1584-ben ismét dúltak a városban, sok kárt okozva és a békés polgárokat háborgatva. 1645-ben jezsuiták telepedtek itt meg. 1685. február 15-én itt szenvedett vereséget Thököly Imre Doria császári ezredestől. Rákóczi sokat tartózkodott itt.

1707. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1706-ban II. Rákóczi Ferenc Rozsnyóról kormányozta a fennhatósága alatt lévő országrészeket, rezidenciája a Nehrer-házban volt. Január 22-én itt döntöttek a Habsburgokat trónfosztó ónodi országgyűlés összehívásáról. 1710-ben a várost pestis, 1776-ban tűzvész pusztította. 1828-ban 751 házában 6008 lakos élt. 1776-tól római katolikuspüspöki székhely, 1876-tól rendezett tanácsú szabadalmas püspöki bányaváros. A vasipar a 19. században is az ország legjelentősebb iparvidékei közé emelte.

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásának székhelye volt. 1919. június 10-én a magyar Tanácsköztársaság hadserege átmenetileg visszafoglalta Csehszlovákiától. 1938 és 1945 között az első bécsi döntés értelmében újra Magyarországhoz tartozott. A területet átvevő magyar hadsereg ünnepélyes fogadtatásának előkészületei 1938. november 7-én, a város nemzetiszínű zászló- és virágdíszbe öltöztetésével valamint a diadalkapu ácsolásával kezdődtek. A csehszlovák csendőrség november 8-án, a délelőtti órákban hagyta el laktanyáját, s vonult ki a városból. Az első világháború utáni években eltávolított Kossuth-szobor talapzatára helyezett Milan Rastislav Štefánik szobrot a szlovák hatóságok teherautóra rakták és elszállították, a laktanyát, a közhivatalokat kiürítették, a vasúti kocsikat, mozdonyokat elvitték. Amiskolci 7. dandár parancsnoka, Littay-Lichtenecker András altábornagy 1938. november 8-án délután fél kettőkor vonult be katonaságával a városba. A főtéren megtartott bevonulási ünnepségen 6-8000 fős tömeg ünnepelt késő estig. A talapzatára visszaállított Kossuth-szobrot 1939 nyarán avatták fel.

 Rozsnyón tartott szentmisét 2003 szeptemberében több mint százezer ember előtt szlovákiai látogatásán II. János Pál pápa. A pápa magyarul is megszólalt, beszédének elejét a helyi magyar közösséghez intézte, amely – mint mondta – „oly nagy számban él e területeken és integráns részét képezi ennek az egyházmegyének”. A mise végén az abortusz elleni kampányban részt vevő várhosszúréti magyar sziámi ikrek személyesen adhatták át a pápának ajándékaikat. A pápa megáldotta az épülő templomok alapköveit, köztük a restei templomét, illetve a rozsnyói katolikus alapiskola emléktábláját is.

Nevezetességei

• A Diák-templomot 1650-ben Lippay György érsek építtette barokk stílusban, tűztornya a toronyórával a város szimbóluma lett. Azért Diák-templom a neve, mert templomot a 19. század elején a gimnáziumot is fenntartó premontreiek kapták meg.
• A Szűz Mária Mennybevétele tiszteletére szentelt székesegyház a 14. század elején épült gótikus stílusban. Többször átépítették. Egyik oltárképe 1511-ből való.
• A püspöki palota eredetileg a jezsuiták székházának épült, mai copf formáját 1777-ben átépítésekor kapta. A rozsnyói püspökséget 1776-ban alapította Mária Terézia.
• A ferencesek temploma és kolostora 1733-ban épült barokk stílusban.
• Evangélikus temploma 1784 és 1786 között épült torony nélkül.
• A városháza 1810-ben épített empire stílusú épület.
• Reneszánsz stílusban épített, 38 m magas őrtornya a 17. század közepéről származik. Miután 1766-ban tűzvész pusztította, tetőrészét barokk stílusban újjáépítették.
• Közelében van a Magdolna-forrás, melynek középkori kápolnája búcsújáróhely.
• A városnak bányamúzeuma is van.
• Négyzet alakú főtere a legnagyobb középkori tér Szlovákiában.
• Dobsinszky Pál emléktábla a róla elnevezett könyvtár homlokzatán. Egy másik Dobsinszky–emléktábla az egykori nyomda épületén található a főtéren. Itt nyomtatták ki az író szlovák népmese–gyűjteményét 1858-ban. Mindkét emléktáblát 2008 októberében avatták fel.
• Andrássy Franciska grófné (1838–1902), az özvegyek, árvák jóságos szívű támogatójának szobra a főtéren. A szobrot 1905. október 29-én avatták fel. 1973-ban helyére egy partizán–emlékművet helyeztek. A szobrot 1993-ban állították vissza eredeti helyére.
• Pavol Jozef Šafárik mellszobra. Štefan Michalko szobrászművész alkotását 2008 októberében avatták fel.
• Tököly Gábor 2003-ban megjelent Rozsnyó könyve című válogatáskötete 44 szerző a városhoz kötődő 58 irodalmi szemelvényét tartalmazza.
• Vásárát szeptemberben rendezik meg.

• Itt született 1770. június 29-én Magda Pál író.
• Itt született 1796. november 5-én Hollók Imre történész, író.
• Itt hunyt el 1816. január 28-án Császár Endre jogtudós, író.
• Itt született 1823. március 11-én Pákh Albert író.
• Itt született 1829. május 6-án Máltás Hugó építész.
• Itt született 1879-ben Tichy Gyula és 1888-ban Tichy Kálmán festőtestvérpár.
• Itt tanult, élt és dolgozott Arany Adalbert László (1909–1967) nyelvész, múzeumigazgató.
• Itt született 1932-ben Stollmann András zoológus, ornitológus.
• Itt született 1948-ban és élt 1971-ig Sunyovszky Szilvia színésznő.
• Itt született 1952-ben Tököly Gábor régész, a gömöri műemlékvédelem kiemelkedő egyénisége.

Elhelyezkedése

Rozsnyó Pozíció Szlovákia térképén

é. sz. 48° 39′ 40″, k. h. 20° 32′ 00″

Ipolyság / Folytatáshoz kattints a posztra

 Ipolyság (szlovákul: Šahy, németül: Eipelschlag) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. A mintegy nyolcezer lakosú település egykor Hont vármegye és az Ipolysági járás székhelye volt. Pereszlény és Tesmag tartozik hozzá.
Az Ipoly völgyében, annak jobb partján, a magyar határ mellett fekszik. A bal parti városrész neve Homok.
Neve a régi magyar ság (= domb) főnévből ered, de mások szerint egykor kabar törzsnév volt.

 A magyarság megtelepülése az Árpád fejedelem és vezér vezette győzedelmes Pozsonyi csatával veszi kezdetét a 10. században.

Ipolyságot 1237-ben említik először "Saag" néven abban az oklevélben, melyben IV. Béla király egy malmot és birtokainak egy részét az esztergomi káptalannak adja. Premontrei kolostorát szintén 1237 körül alapította a Hont-Pázmány nemzetségbeli Márton bán, első erődítményei a 15. század közepén épültek. 1446-ban Lévai Cseh László cseh zsoldosaival elfoglalta és kirabolta a kolostort. 1405-ben vásártartási jogot kapott. 1451-ben Giskra serege szállta meg, erődítményét pedig megerősítette, Hunyadi János foglalta vissza tőle.1546-ban királyi rendeletre megerősítették, a kolostort várrá alakították át.1550-ben a török sikertelenül ostromolta, de 1552-ben elfoglalta. 1595-ben szabadult fel, ezután erődítéseit lebontották, csak a kéttornyú templom és a kolostor épülete maradt meg, melyet 1736-ban átalakítottak. 1704 végén itt fogadta II. Rákóczi Ferenc a fejedelemmé választásának hírét hozó erdélyi küldöttséget. 1715-ben 20, 1720-ban 28 adózó háztartása volt. A város virágzása a 18. század végén kezdődött, 1806-ban a rendek határozata alapján a megyeszékhelyet Kemencéről Ipolyságra helyezték át. 1828-ban 231 házában 1386 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal és szőllőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "Ipoly Ság. Magyar Mezőváros Hont Várm. földes Urai a’ Rozsnyói, és B. Bányai Káptalanbéli Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Ipoly vize mellett, mellyen kőhídgya van, Honthoz fél mértföldnyire; Sóháza, 222és Postája is vagyon; határja jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék." 

Fényes Elek szerint "Ipoly-Ságh, magyar m. v. Honth vgyében, Váczhoz észak-nyugotra 5 mfd., az Ipoly jobb partján, mellyen keresztül derék 3 kőhid vezet. Házai alacsonyak ugyan, de elég csinosak. Van kath. paroch. temploma, s a város közepén a vgyeház; postaháza, patikája, több uradalmi épületek és boltok. Lakosai, kik 1370 kath., 21 evang., 8 óhitüekre mennek, mesterségekből, gabona- és bortermesztésből táplálják magukat. Határja első osztálybeli; szép gabonát, dohányt, dinnyét, kukoriczát terem; szőlőhegye derék és jó borral fizet, erdeje makkos. – Hajdan prépostság volt, s hozzá egész uradalom tartozott, mellyet jelenleg a beszterczei és rozsnyai káptalanok birnak. Az ipoly-hidjai és töltése végén láthatók egy homok dombon a nem rég épittetni szándéklott, de abban hagyott vgyeház alapfalai. " 

1849. január 11-én a település mellett folyt az 1848–49-es szabadságharc egyik ütközete Guyon Richárd és Anton Csorichcsapatai között. A vasút 1886-ban érte el a települést, amely 1909-ben került vasúti összeköttetésbe Budapesttel is. 1922-igHont vármegye székhelye volt.

Állami Főgimnáziumát 1913-ban létesítették. A gimnázium 1939-ben vette fel Szondy György, a drégelyi vár hőse nevét. (M. Kir. Állami Szondy György gimnázium, felsőbb osztályaiban – 1942-ig – reálgimnázium).

A cseh légionisták 1919. január 10-én foglalták el. Kun Béla katonái 1919. május 29-én visszafoglalták, de 1919 júliusában a város elhagyására kényszerültek. A trianoni békeszerződés értelmében Csehszlovákiához csatolták. 1923-ban elvesztette megyeszékhelyi rangját. 1938-ban az első település volt, amelyet Csehszlovákia az első bécsi döntés értelmében visszaadott Magyarországnak. 1938. október 11-én ünnepélyes keretek között országzászlót avattak fel. 1938 és 1945 között az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz tartozott.

1941-ben még lakosságának 96%-a magyar volt. Ebben az időben érte a várost a legnagyobb tragédia is, a holokauszt. A magyar közigazgatás a helyi lakosság negyedét kitevő zsidó közösséget összegyűjtötte és átadta a németeknek, akik táborokba szállították őket és legtöbbüket meggyilkolták. 1945 után a magyarság egy részét deportálták Csehországba, egy részét áttelepítették Magyarországra, a szintén kitelepített svábok falvaiba, például a Bakonyban Hidegkútra. 1960-ban elvesztette járási székhelyi rangját is.

 A reformáció idején a város lakossága a kálvini református hitre tért át. Az ellenreformáció kegyetlen visszatérítő tevékenysége során a város római katolikus jellege visszaállt. Az ellenreformáció kegyetlenségére jellemzően Szecsei Jánoskálvini hitű református prédikátort elhurcolták, majd gályarabságra ítélték. Az útközbeni embertelen bánásmód miatt Chieti (az ókori Teate Marrucinorum) börtönében a tortúráztatásokba belehalt. Ezzel az ipolysági (sági) református egyházközség megszűnt. Újjáalakult 2008-ban a református templom alapkövének letételével és a református lelkész beiktatásával.

Ipolyságra több zsidó a 19. században költözött, ők alapították a 19. és a 20. század peremén a Neumann nyomdát. Ma is két zsidó temető van a városban, ortodox a város északi peremén, a másik Homokban. A városban volt egy Talmud-iskola is. A három zsinagógából még kettő megmaradt. A Nagyzsinagógát a zsidó közösség eladta a városnak, a másik a Honti Múzeum része, ott áll a holokauszt-emlékmű. A 19–20. század fordulóján a zsidó közösség több mint 1200 személyt számlált, ez a lakosság 25%-a volt. Ezt a közösséget 1944-ben a koncentrációs táborokba hurcolták. A polgármester, Lőwy János információi szerint csak harmincan tértek haza, a legtöbbje emigrált, a város utolsó csak zsidó szülőktől származó polgára 2006-ban halt meg.

Nevezetességei

• Kéttornyú római katolikus templomát 1734-ben a jezsuiták építették újjá a reformáció után, barokk stílusban. Legrégibb emléke egy 16. századi Madonna-szobor. A templomot a reformációt követő ellenreformáció során a római katolikus egyház visszafoglalta és újraszentelte. A kálvinista prédikátort, Szodói Andrást gályarabságra hurcolták.
• A jezsuták kolostora a 17. század végén épült a korábbi kolostor maradványainak felhasználásával. Több gótikus részlete látható. Feltárása során középkori temetőt és sok használati tárgyat találtak.
• Simonides, Johannes: Galeria Omnium Sanctorum, 1675.
• Az egykori vármegyeháza 1827 és 1857 között épült copf-klasszicista stílusban. Itt nyílt meg 1902-ben a Honti Múzeum. Jelenleg városháza.
• Az evangélikus templom 1903-ban épült.
• A neológ zsinagóga 1852-ben épült, a súlyosan leromlott épületet nemrég felújították, kulturális központ működik benne.
• A Lengyel Szálló a 19. század végén épült. 1932-ben Móricz Zsigmond is megszállt benne.
• A gimnázium épülete pénzügyi palotának épült a 20. század elején.
• A római katolikus elemi iskola épülete 1872-ben épült.
• Az Ipoly közelében álló Centrál Szálló 1906-ban épült.
• Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria.
• A Fő tér közepén 1859-től a város védőszentjének, a Szeplőtelen Istenanyának a szobra áll.
• A Janko Kráľ utcában 18. századi Szent Flórián-szobor áll.
• Honti Kulturális Napok. Az egyhetes rendezvénysorozatot szeptemberben rendezik meg.
• Ipolyvölgyi Nemzetközi Méhésztalálkozó, melyet páros években Balassagyarmaton, páratlan években Ipolyságon rendeznek meg.
• Református templomának alapkövét 2008-ban helyezték el, 2014. szeptembner 28-án szentelték fel.
• Nepomuki Szent János szobra. A műalkotás eredetijét még a 18. század második felében helyezték el a híd kőkorlátján. A második világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantották a hidat, s ekkor a szobor is megsemmisült. Közadakozásból 2010-ben új szobrot emeltettek. Az alkotás Mag Gyula szobrászművész munkája.

Itt született 1868. november 13-án Sajó Sándor költő, műfordító, drámaíró, tanár, a budapesti Szent László Gimnáziumigazgatója (1917–1930), az MTA levelező tagja.

Itt született 1870. november 1-jén Winter Lajos pőstyéni zsidó fürdőtulajdonos.

Itt született 1873. július 19-én Várady Aladár magyar nóta- és zeneszerző.

Itt született 1893. július 17-én Böhm Aranka pszichoanalitikus, Karinthy Frigyes felesége.

Itt született 1919. február 6-án Ján Dekan szlovák akadémikus régész, történész, művészettörténész, író, egyetemi oktató.

Itt született 1925. január 31-én Kulka Frigyes orvos, mellkassebész, tüdőgyógyász szakorvos, az orvostudományok doktora, egyetemi tanár.

Itt született 1934. január 7-én Kollányi László Fleischmann Rudolf-díjas növénynemesítő.

Itt született 1940. szeptember 2-án Harna István szlovákiai magyar politikus.

Itt született 1956. március 21-én Csáky Pál szlovákiai magyar politikus.

Itt született 1964. november 17-én Bastrnák Tibor szlovákiai magyar politikus.

Itt született 1950. március 18-án Kiss László orvos, orvostörténész, író.

Itt született 1950. október 11-én Váradi József matematikus, kiadványszerkesztő.

Itt született 1951. május 25-én Hunčík Péter pszichiáter, író.

Elhelyezkedése

Ipolyság Pozíció Szlovákia térképén

é. sz. 48° 04′ 30″, k. h. 18° 57′ 00″

Az Agostyáni arborétum / Folytatáshoz kattints a posztra

Az Arborétum Agostyán község határában található, megközelíthető gyalogosan, kerékpárral, autóval, és tömegközlekedési eszközökkel, az út Tatától mindössze 8 km.
Amint leágazunk a Tata-Tardos közötti útról és beérünk a parkolóba, máris sokat ígér a látvány. A nem mindennapi, szépen faragott székely kapu a maga hatalmas méretével sem tudja elrejteni a belsőt. Láttatni csak annyit enged, hogy máris sóvárogjunk.

Az Agostyáni Arborétum története nem nyúlik a távoli múltba. Bár a terület különlegességét már az Eszterházyak is felismerték, hozzáértő szemmel választották ki, és telepítették be a szlavóntölgyeket és vörösfenyőket, 1912-ben. Ezek ma az arborétum legidősebb fái. A telepítés alapját mégis a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi osztálya által 1953-ban meghirdetett a „Honosítás alatt álló fás növények ökológiai, élettani és rendszertani vizsgálata” c. pályázat képezte.

Megfelelő termőhelyi viszonyokat keresve jutottak el a Tatától 5 km-re fekvő Agostyán határába, a Bocsájtó völgybe. Tehát az arborétum alapvetően fatermesztési kísérleti céllal létesült. A kísérletek a nem őshonos, illetve hosszabb idő óta széles körben nem alkalmazott fajok és változatok klímatűrésére, termőhelyi igényére, az ellenálló képesség, a növedék és faminőség vizsgálatára irányultak.

A tervezési, szaporítóanyag beszerzési, felügyeleti munkákat Nemeskéri Kiss Miklós, dr. Barabits Elemér, Bánó István és Galambos Gáspár végezték. Szakirányításuk alatt 1955 és 62 között mintegy 300 növényt és változatot telepítettek a kertbe.

A bejárati, völgybe vezető utat az oregoni hamisciprus/ Chamaecyparis lawsoniana/egészséges 10-15 méter feletti fái, illetve az óriástuja /Thuja plicata/ hatalmas fái, tövükben a Hibatuják /Thujopsis dolobrata/ határolják. Elsétálunk a törökmogyoró /Corylus colurna/, a tiszafák /Taxus baccata/ és változatai mellett, és máris az arborétum legimpozánsabb belépőjénél állunk.

Kiszélesedik a völgy, a látvány lenyűgöző; megcsodálhatjuk a természet sokszínűségét: az örökzöldek szín kavalkádját, a közéjük ékelt díszítő jellegű lombosok és cserjék vidám foltjait, megpillantjuk a két tó egyikének víztükrét, a partján álló vérbükk /Fagus Silvatica „Atropunicea” / alatt meghúzódó, pihenésre csábító filagória sziluettjét, élvezhetjük a szoliterként ültetett érdekességek látványát. Több ponton is atlasz cédrusok /Cedrus atlantica/ köszönnek ránk, majd elsétálunk a hegyi mamutfenyő mellett /Sequoiadendron giganteum/. A felső tó túlfolyásának környéke kitűnő talajt biztosít a mocsárciprus /Taxodium disticum/ számára, melyből egész kis erdőt találunk, csakúgy mint a Japán ciprusokból /Cryptomeria japonica/ és Kínai szúrósfenyőkből /Cunninghamina lanceolata/.

Utunk még messze visz, sok különleges növényt láthatunk. Várnak ránk a tulipánfák, selyemfenyők, vasfák, diók (fürtös diók) jegenyék, lucok és borókák, duglaszok. Pompáznak még örök és télizöld cserjék.