2016. július 13., szerda

Pilismarót / Folytatáshoz kattints a posztra


 Komárom-Esztergom megyében, a Duna jobb partján, a Visegrádi-hegységhez tartozó Maróti hegyek lábánál (a „Pilis” előtaggal némileg ellentmondva), a 11-es főút mellett fekvő település, a Duna Zebegénnyel és Szobbal átellenes oldalán. Dömös 3,5 km, Visegrád 10 km, Dunabogdány 16,5 km, Esztergom 13 km, Dorog 20,5 km, Tát  21,5 km, Nyergesújfalu

 A település már ősidők óta lakott hely volt, amit az itt talált sok régészeti lelet is tanúsít. Itt a község helyén állt az egykori római település Ad Herculem.
Marót nevét 1138-ban említik először II. Béla király oklevelében, ekkor Marouth alakban írták. A tatárjárás alatt – a környező településekkel együtt – Marót is pusztává lett. 1260-ban Mária királyné a települést a visegrádi Szent András bencés monostornak adományozta. 1278-ban IV. László király a monostor adományozó oklevelét átíratta, és megerősítette.
1391-ben Zsigmond király a maróti birtokot elvette a bencések-től és az esztergomi Szent István prépostságnak adományozta. 1398-ban viszont már újból a visegrádi Szent András monostor birtokában volt található. 1493-ban II. Ulászló király a visegrádi Szent András bencés apátság maróti birtokait a pálosoknak adományozza. Marót a pálosoké maradt egészen 1786-ig, a rend feloszlatásáig.
A törökök alatt Marótot is az elpusztult települések között tartották számon, csak itt-ott maradt egy-két lakosa: 1570-ben a török adóösszeíráskor – az Alsó- és Felsőmarótra osztott településen – Alsó-Maróton (Kis-Marót) csak 2,Felső-Maróton pedig csak 15 házat találtak. 1580-ban a – török elől Felvidékre menekült – pálosok maróti birtokaikat Ghymesi Forgách Simonnak és Imrének adják bérbe.
1514-ben, a tizenöt éves háború idején Marót is elpusztult, és sokáig néptelen maradt.
1613-ban az adóösszeíráskor a településen csak egy egész, és háromnegyed portát vettek számba. 1647-ben a török adóösszeíráskor – Marót lakosai kétfelé, a töröknek is adóztak – is csak 3 és fél portát vettek számba. 1685-ben Esztergom ostromakor a falu újból elpusztult, de hamarosan újranépesült. 1688-ban I. Lipót király megerősíti a pálosokat maróti birtokaikban. 1696-ban végzett összeírásban Maróton 8 egésztelkes jobbágy és 5 zsellér szerepelt. 1700-ban gróf Stemberg Ernő szerette volna megszerezni a falut, de a pálosok tiltakoztak ellene.
A Rákóczi-szabadságharc alatt a Maróton és környékén átvonuló hadak, s csatározások következtében a falu ismét pusztává vált, de a pálosok Felvidékről, Nyitra vármegye területéről való magyarokat és szlovákokat telepítettek a faluba.

Nevezetességei

  • Római katolikus templom
  • Református templom
  • Római erőd maradványa
  • Heckenast-kastély – Ő volt az a híres pesti nyomdász, kinek nyomdájában nyomtatták ki 1848-ban a forradalmi ifjúság követeléseit tartalmazó 12-pontot.
  • Itt született 1886-ban Dr. Lengyel Árpád, orvos, a Titanic-tragádia idején a mentésben részt vevő RMS Carpathia nevű hajó egyik orvosa
Elhelyezkedése
Pilismarót (Magyarország)
Pilismarót
Pilismarót
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 47′ 03″k. h. 18° 52′ 32″Koordinátáké. sz. 47° 47′ 03″, k. h. 18° 52′ 32″osm térkép ▼
Pilismarót (Komárom-Esztergom megye)
Pilismarót
Pilismarót
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén

HECKENAST VILLÁJA PILISMARÓTON / Folytatáshoz kattints a posztra


Pilismarót központjában, a Rákóczi út 19. szám alatt található Heckenast Gusztáv romantikus stílusú villája, amit 1860 körül a kor egyik legjelentősebb építésze, Feszl Frigyes tervezett. Különös furcsasága a sorsnak, hogy – a hagyomány szerint – éppen itt, a forradalmi Nemzeti dal nyomdászának udvarában fogalmazta meg Deák Ferenc a kiegyezés tervezetét. Heckenastnál megfordult többek között Arany János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Eötvös József és Gyulai Pál is.
 Heckenast Gusztáv nyomdász, könyvkereskedő, könyvkiadó Kassán született 1811-ben, és Pozsonyban halt meg 1878-ban. Lelkész apja az eperjesi evangélikus kollégiumban taníttatta, de tanulmányait anyagi okokból félbe kellett szakítania. Ezután fűszerkereskedéssel foglalkozott, majd 1826-ban Pestre költözött, és Wigand Ottó könyvkereskedésében vállalt munkát, akitől 1832-ben átvette az üzletet, és kölcsönkönyvtárat is működtetett.
1840-ben társult Landerer Lajos nyomdásszal – a cég nevét ezzel Landerer és Heckenastra változtatva –, közös vállalkozásukban elsősorban az üzleti ügyeket intézte. A nyomdához kapcsolódott, de nem volt közös Heckenast könyvkiadó vállalata, amely sokat jövedelmezett a számára. Ebben a nyomdában nyomtatták ki 1848. március 15-én a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Heckenast már előző este értesült arról, hogy mire készülnek Petőfiék, ezért nem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott a döntés mögött. Landerer – akinek 1849-ben bujdosnia kellett, és visszatérése után sem vehetett részt a cég irányításában – 1854-ben meghalt, így a nyomda Heckenast tulajdonába került.
 Kiadványainak nagy része magyar írók, költők műve volt, az ő nyomdájában jelentek meg többek között Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Vajda János, Jókai Mór, Jósika Miklós írásai. Alapítója volt a népszerű Vasárnapi Újságnak. Vállalkozása hasznából írókat, költőket, zenészeket támogatott. Munkássága irodalom-, sajtó- és zenetörténeti jelentőséggel is bír. Ugyanakkor mindig szigorúan szem előtt tartotta saját anyagi érdekeit is, ügyes, szerencsés üzletember volt, és élete során tekintélyes jövedelemhez jutott: vagyona 1870-ben elérte a félmillió forintot. 1873-ban a cégét eladta a Franklin Társulatnak, majd Pozsonyban telepedett le, ahol haláláig élt.

HECKENAST PILISMARÓTON
A gazdag vállalkozó üzleti érzékét és a természet iránti vonzódását mutatja, hogy – kihasználva az úrbérrendezés körüli bizonytalanságokat, a zavaros viszonyokat és társadalmi, baráti kapcsolatait – 1851-től a községben két házat és telket, míg a tönkrement, tájékozatlan jobbágyoktól telekrészek, irtványföldek, szőlők használati jogát vásárolta meg. Először negyedtelkesnek, 1858-ban féltelkesnek, az úrbérrendezés lezárulásakor már egésztelkesnek minősítették.
Vajon miért éppen „Pilis-Maróthon” vásárolt földeket? Erre vonatkozólag csak sejtéseink lehetnek. Heckenast Pesten élénk társasági életet élt, baráti körébe nemcsak művészek tartoztak, hanem hasonló helyzetű, jómódú pest-budai polgárok, sőt magasabb állami tisztségviselők is. Közöttük olyanok, akik valamilyen szállal a maróti uradalomhoz, a községhez kötődtek. Heckenast megismerte a szép maróti tájat, a kellemes Duna-parti fürdőhelyet, a gyönyörű erdőségeket, majd kapcsolatai, pénze révén itt szerezte meg nyaralóhelyét és az értéket jelentő birtokot, itt építtette meg szép villáját és a hozzá kapcsolódó tájkertet.
1851 áprilisában vette meg a – községháza melletti – 252-es számú házat és beltelket 3200 forintért Guggenberger Krisztinától, aki valószínűleg rokona volt Guggenberger Ferdinándnak, az uradalmi erdők 1840-es évekbeli vadászbérlőjének. A mellette lévő nagyobb beltelket házzal és földdel együtt „Tressinszkyné asszonyságtul” vette 3297 forintért 1851 februárjában. Tressinszky Antal az uradalom tiszttartója volt az 1820-as években, Tressinszky Ferenc, a fia helytartótanácsi titkár, 1831-től pedig az Egyetemi Nyomdát igazgatta. A szomszédos kert 1858-ban még Rencz Ferenc egykori jegyző birtokában volt, de 1868-ban már Heckenast tulajdona.
1851-től a villa felépüléséig a két egymás mellett álló, módosabbnak mondható házat használta a Heckenast család nyaralásra, baráti találkozókra. Vidéken, így Maróton is a társas élet zavartalanabbul folyhatott a Bach-rendszer politikai viszonyai közepette, mint Pest-Budán. Heckenast Gusztáv családjával a nagyobb ünnepeken is mindig itt tartózkodott. Járt itt második felesége, Bajza Lenke írónő is, aki később elvált Heckenasttól. A magára maradt férfi hamarosan újra nősült, Lövészy Teréziát vette feleségül. A fiatal hölgy szívesen tartózkodott itt, és keresett enyhülést, gyógyulást betegségére, ám házasságuk harmadik évében, 1856-ban meghalt. Heckenast negyedszer is megnősült, a nála 30 évvel fiatalabb Jurenák Stefániát vette feleségül.

HECKENAST KASTÉLYA
A villa pontos építési idejéről, költségeiről eddig nem kerültek elő iratok. Kamarik Dénes a villáról írt művészettörténeti munkájában – alapos építészeti elemzéssel, stíluskritikai módszerrel – arra a következtetésre jutott, hogy Feszl Frigyes építész tervezte. A telekkönyv, az 1851-es vásárlási év és más közvetett adatok arra engednek következtetni, hogy a ma is látható villa az 1850-es évek második felében, 1860 körül épülhetett. Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza is 1860-ra teszi a villa építését.

A lakosság által „kastélynak” nevezett emeletes, hatszobás épület a vidéki villák közül is kiemelkedik külső és belső szépségével, valamint a hozzá kapcsolódó háromszintes tájkerttel. Az emeleti középső nagyterem falfestésén négy mennyezeti figura látható – Béla, Keme, Attila hun vezér és Géza fejedelem –, amelyek az 1664-ben megjelent Nádasdy-féle Mausoleum előképei alapján készültek. A kastély egykori belső berendezése a levelek, visszaemlékezések tanúsága szerint valóban pompázatos lehetett. Nemcsak a falfestés szépsége ejtette rabul a vendégeket, hanem a könyvtár gazdagsága, a német, olasz, holland mesterek festményei és grafikái, a kiadónak dolgozó, illusztrációkat készítő művészek képei, rajzai is. Volt az épületben zongora, cselló és hegedű is, mivel a háziak szokásos kedvtelése volt a kamarazenélés. A házigazda maga is jól zongorázott, és szívesen rajzolgatott. A fővárosban többet beszéltek a maróti, mint a pesti irodalmi szalonjáról.
Az épületet gondozott park vette körül. A ház mögötti út a „török toronynak” nevezett kilátóhoz vezetett, ahol kényelmesen meg lehetett pihenni, és gyönyörködni a Dunakanyar egyik legszebb panorámájában. A tornyot a szájhagyomány a török időkkel hozta összefüggésbe, állítólag Szulejmán szultán katonáinak megfigyelőhelye volt. Ma csak nyomai fogadják az ide látogatót. A villa az országútról alig látszik, a park óriás fái – köztük a két hatalmas, Deák-hársnak mondott fa – rejtik el szépségét a kíváncsi tekintetek elől.

HECKENAST TÁRSASÁGA
Heckenast pesti lakásába már előzőleg is gyakran hívott vendégeket. Korabeli levelek az együttléteket a bohém baráti társaság játékos szórakozásainak tüntették fel, ahol zenéltek, szórakoztak, kirándultak. Abban a korban divatosak voltak az efféle zártkörű klubok, amelyeket csak a társasági tagok látogathattak. Heckenast társasága „tudományos, művészeti és kétségtelenül politikai tevékenységet is kifejtett. Tény, hogy a Bach-korszakban ajánlatos volt a társaságoknak a politikai megfigyelő szervek gyanúját, az ártatlanság mezébe bújva, magukról elterelni.” A pilismaróti villa különösen alkalmas volt az ilyen találkozásokra.
Lehetséges az is, hogy a társaság szabadkőműves páholy volt, a gyanúra azonban nincs bizonyosság. A helyi szájhagyomány – amely hajlamos felnagyításra, misztifikálásra – tudni vélte, hogy „a kastélyban néha furcsa dolgok játszódtak le, amelyeknek a politikához is közük volt. Arról is beszéltek, hogy a pince rejtekeiben mennyezetig tornyosultak a titkos könyvek, melyeket a beépített titkos nyomda állított elő.” A falusi idősebbek tudni vélték, hogy a szabadságharc alatt Kossuth-bankókat is nyomtak itt. Mindezekre azonban nincs bizonyíték.

A VILLA MINT SZELLEMI MŰHELY
A vagyonos, tekintélyes kiadót maróti kúriájában gyakran meglátogatták az irodalmi, művészi élet akkori nagyságai. Vendége volt Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Bajza József. Feszl Frigyes építészt is megihlette a környék szépsége; grafikákat, akvarelleket készített róla.
Pastinszky Miklós szerint Deák Ferenc, a haza bölcse és Fest Imre gazdasági szakember is vendég volt a villában. Feltételezése szerint „így születhetett meg – Heckenast és köre közreműködésével – Deák Ferenc fogalmazásában itt, Pilismaróton a kiegyezés nagy műve”.
A villa nemcsak baráti találkozók, zenei és irodalmi szalon színhelye volt, hanem „alkotóház” is, ahol a mecénás jóvoltából több művész hosszabb időt tölthetett csendes alkotómunkával. Maga a házigazda is számos levelét „Maróthról” keltezte.
Heckenast barátja volt a német származású zeneszerző, Volkmann Róbert, aki 1841-től Magyarországon élt, és 1853–70 között a nyarakat általában Maróton töltötte. A villában két utcai szobát rendeztek be számára zongorával. Volkmann pilismaróti élményei hatására írta meg, és Heckenastnak ajánlotta Maróti emlék című romantikus zongoradarabját. Több mint száz levelet írt a községből, és mindig nosztalgiával gondolt vissza a szép vidékre.

A HECKENAST-BIRTOK TOVÁBBI SORSA
Az 1870-es év vagyonmérlegében a „pilis-maróthi kastély” 27 000 Ft értéken szerepelt. Heckenast pesti ingatlanai mellet a vállalkozása is szép summát ért. Amikor az idősödő nyomdász belefáradt a kiadói és üzleti élettel együtt járó gondokba, és egészsége is megroppant, 1873-ban eladta vállalkozását a Franklin Társulatnak. Házat vett Pozsonyban, könyvkereskedést nyitott, és kiadói, nyomdai üzletet létesített. Ezek a vállalkozások azonban kevésbé voltak sikeresek. Váratlanul halt meg 1878-ban, Pozsonyban temették el a családi sírboltban.
A pilismaróti, mintegy 30-40 holdnyi földbirtokot bérlő használta, majd eladták. Az 1880-as évektől a „gróf Zichy nővérek” laktak a kastélyban. A hagyatéki eljárás után a kastély a hozzá tartozó épületekkel és a díszkerttel a Magyar Királyi Vallásalap tulajdona lett, és az 1884-ben létrehozott erdőgondnokság használta. Itt volt a hivatal és a mindenkori főerdész lakása is, és rendszerint itt fogadták a vadászatra érkező minisztereket, előkelőségeket.
Heckenast villája napjainkban is az erdőgazdaság, a Pilisi Parkerdő Zrt. tulajdonában áll, jelenleg üresen várja további sorsát. Homlokzatán emléktábla utal arra, hogy „Heckenast Gusztáv (1811–1878) könyvkiadó és könyvterjesztő villája a magyar szellemi élet egyik központja volt az 1848-as szabadságharc után”.
LUKÁCSNÉ VARGA ESZTER: PILISMARÓT TÖRTÉNETE II.
CÍMŰ KÖNYVÉNEK FELHASZNÁLÁSÁVAL
Elhelyezkedése
Pilismarót (Magyarország)
Pilismarót
Pilismarót
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 47′ 03″k. h. 18° 52′ 32″Koordinátáké. sz. 47° 47′ 03″, k. h. 18° 52′ 32″osm térkép ▼
Pilismarót (Komárom-Esztergom megye)
Pilismarót
Pilismarót
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén

2016. június 29., szerda

ABALIGETI KÉPESKÖNYV / Folytatáshoz kattints a posztra
























Paloznak / Folytatáshoz kattints a posztra


Paloznak a Balaton északi-partján a Bakony déli lábánál található. Nyugatról Csopakkal határos, kelet felől Lovastól 2 km-re található. A legközelebbi nagyobb város Balatonfüred. Megközelíthető a 71-es főúton Alsóörs, illetve Csopak felől, valamint az úgynevezett római úton Lovas, és Csopak felől. Északon Veszprémfajsszal határos. Bár a vasút a falu határában halad el, vasútállomása nincsen. Rendszeres buszjáratok közlekednek mind Balatonfüred, mind Veszprém felől. A hegyoldalban található a Hampaszkút és az abból eredő ér, amelynek vize a falutól délkeletre található Vöröspart mocsarába ömlik. Szintén a Vöröspartba torkollik a Lovas felől érkező Séd. Kisebb vízfolyásként még szót kell ejteni a Csopak határától nem messze folyó Igmándi-érről is. A fentiekben már említett Vöröspart a falu keleti határán található lápos és sekély vizű terület. Élővilága igen gazdag: sok madár, hüllő, hal, kisemlős, és kétéltűfaj él itt. Vizét egy patak vezeti a Balatonba.
Paloznak község Veszprém megyében, a Balatonfüredi járásban. Első írásos említése a Veszprémvölgyi Monostor Adománylevelében található a 970-es évekből, régészeti leletek alapján 5000 éve lakott település. A falu lélekszáma 412 fő (2008). A Balaton-felvidék hagyományos faluképének megőrzéséért Paloznak 1998-ban Hild-díjat kapott. A két meghatározó tevékenység a borászat és a turizmus, de jellemző még a halászat is erre a területre.
 A tájon mintegy ötezer évvel ezelőtt már megjelentek különféle embercsoportok. Az őskori emberek a Tódi-dülő vízforrásainak közelében földbe ásott lakásokban laktak, melyek nyomait és újkőkori cserépedények maradványait találták meg a régészek. Kitűnő éghajlata miatt folyamatosan lakott terület volt az ókorban is. Paloznak határában két római kori tanyagazdaság (villa rustica) maradványai kerültek elő. A falu nevének etimológiája szláv eredetű lakosságra utal: a„loznik” szó szőlőskertet jelent, a „po loznik” szláv nyelven annyit tesz, hogy „a szőlőskertek alatt". A honfoglalás idején az Árpád-ház uralta a környék birtokait, ebből az időből 1914-ben egy lovassír maradványai kerültek elő. Az első ismert magánoklevél 1079-ből Guden vitéz végrendelete, melyben László király vitéze Paloznakon fekvő javait királyi engedéllyel a veszprémi egyházra hagyja.
Tudja meg a kiváló gondosságú László király és a hit minden követője, hogy én, Guden, aki sokáig fáradtam uramnak, a királynak szolgálatában és munkájában, hogy az ő engedelmével és beleegyezésével lelkem váltságára Szent Mihálynak adtam minden tudott vagy elrejtett kincsemet, amim csak Paloznakon volt, tudniillik egy egyházat, minden javával a kanonokok hatalma alá, ezenkívül öt mansio szolgát, két ekét, tizenegy szőlőt, húsz ökröt, háromszáz juhot, réteket, szántókat, gyümölcsfákat, erdőt. Ezt, amit Szent Mihálynak adtam, nem a püspök, hanem a kanonokok szolgálatára adtam, hogy ebből évente felüdülésük legyen, és lelkemről megemlékezzenek. De főként azt hozom minden ember tudomására, hogy a király ebben az ügyben szabad rendelkezést engedélyezett nekem a dömösi kúriában, amikor télidőben a németek megsemmisítésére készült. Ennek az elhatározásomnak és intézkedésemnek tanúi Gurcu esztergomi ispán, Erneus fia Szella, Márton prépost, Suni dékán, Tefil bíró, Péter a veje, Gellért mester, Ábrahám, Uchuga, Mihály pap, Ezicius és egész Magyarország többi előkelői. Én, szegény, főként azt kérem az én uramtól, hogy emlékezzék meg szolgálatomról, és halálom után ne semmisítse meg azt, amit életemben megengedett.
– Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, A veszprémi káptalan magánlevéltára, 1079. Paloznak 2.
 Paloznak nevének első említése a veszprémi apácakolostor adománylevelében található. Az 1400-as évekre a falu legnagyobb birtokosa a veszprémi Szent Mihály egyházból kivált káptalan lett. A török hódoltság ideje alatt Paloznak – más Balaton-felvidéki falvaktól eltérően – nem néptelenedett el. A reformáció ideje alatt a gyülekezet a régi katolikus templomot foglalta el, és 1749-ig a birtokában tartotta, majd a XVII. század végén a Csopak-Kövesd-Paloznak református anyaegyház saját templom építésébe fogott Csopakon. A filoxéra-vész Paloznakot sem kímélte, 1888-ra minden szőlő elpusztult. A szőlők újratelepítése 1900-as évek elején megindult.
 Paloznak 1961-ben az Alsóörs-Lovas-Paloznak közös tanács részeként elvesztette önállóságát, a közös tanács székhelye Alsóörs lett. A döntés elégedetlenséget szült, s ennek következtében 1969-ben Paloznak Csopakkal alkotott közös tanácsot. 1974-ben megszűnt a paloznaki általános iskola, a paloznaki diákok ezután Csopakra jártak iskolába. 1990-től Paloznak ismét önálló lett, saját polgármesterrel és képviselő-testülettel. A faluban 1992-től Falunapokat tartanak. Az 1993-ban elkészült faluházat Antall József miniszterelnök avatta fel, emlékét mellszobor őrzi a templom mellett. Ugyancsak ekkortájt újították fel a Polgármesteri Hivatalt, a falu csatornát, gázhálózatot kapott, az évtized végén modern játszótér épült. 1998-ban – első kisközségként – Paloznak Hild-díjat kapott. Paloznak Lovassal együttműködve körjegyzőséget hozott létre. 2010-ig a Balaton Riviera Turisztikai Egyesület tagja.

  • Közút: a Paloznakon áthaladó római útról közvetlenül elérhető Csopak és Lovas. A falu déli határában halad a 71-es számú főút, amin keresztül eljuthatunk Balatonfüredre vagy Balatonalmádiba, illetve Csopak érintésével Veszprémbe. Az autóbuszjáratok hasonló útvonalon közlekednek.
  • Vasút: a két legközelebbi vasúti megállóhely Alsóörsön és Csopakon található.
  • Hajó: menetrend szerint indulnak hajók Alsóörsről és Csopakról
  • A balatoni kerékpárkörút Paloznak falu határában halad.
 Paloznak legfőbb idegenforgalmi vonzereje a Balaton-felvidékre jellemző hagyományos falusi hangulat. A falu 1998-ban Hild-érmet kapott azért, mert a település fejlesztése a hagyományos értékek megőrzése mellett történt. Paloznak nevezetes épületei közé tartozik az Árpád-kori katolikus templom gótikus részleteivel, a református harangláb, a népi építészet hagyományos stílusjegyeit őrző egykori Diószegi-ház, a Pongrácz-kastély.

  • Antall József-emléktábla (Polgármesteri Hivatal)
  • Antall József-szobor (templomkert)
  • Árpád-kori római katolikus templom
  • Hampaszkút
  • Hősök kútja, '48-as emléktábla
  • Játszótér
  • Kálvária
  • Kossuth-emléktábla (Kossuth u.)
  • Millenniumi park
  • Népi parasztházak,
  • Makk-ház,
  • Olaszrizling-tanösvény,
  • Pongrácz-kastély
  • Református Harangláb
  • Sárkányos-kút
  • Szent Donát-szobor
  • Szent László király szobra
  • Tájház. A népi építészet stílusjegyeit őrzi, egykoron Diószegi-háznak is nevezték, a falu egyik fő nevezetessége, melyben állandó néprajzi kiállítás működik és tekinthető meg.
  • Vincellérházak
  • Viráglány-szobor
  • Szőlő-szobor

 Paloznakon az Önkormányzat és a helyi szervezetek (PaCi, a „Paloznak Jövőjéért” Közalapítvány) segítségével számos kulturális és sportrendezvényt szerveznek a falu és a térség lakosai számára.
  • Szüret-elő: minden év szeptember első hétvégéjén rendezik, 2008 óta.
  • Paloznaki Falunapok: minden év szeptember utolsó hétvégéjén rendezik meg.
  • Libanap, Márton naphoz kapcsolódó libasütés és újbor mustra.
  • Paloznaki Hímzőkör kiállításai a Faluház nagytermében, ahol más kisebb rendezvényeket is tartanak.
  • Boda Balázs és Oláh Kati művész-házaspár galériája és kiállítása.
  • Disznóvágás, minden év január-február havában megrendezett falusi mulatság.
  • Paloznaki Jazzpiknik (minden év augusztus elején)


Éttermek, borozók

  • Sáfránkert Vendéglő
  • Tájház Büfé
  • Nosztori Kalandpark
  • Papa Borozója
  • Homola Borterasz

Szállás

  • Vendégház
  • Európa Camping
  • Vendégfogadó és Ingatlanközvetítő Szolgálat


Elhelyezkedése
Paloznak (Magyarország)
Paloznak
Paloznak
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 59′ 01″k. h. 17° 56′ 30″Koordinátáké. sz. 46° 59′ 01″, k. h. 17° 56′ 30″osm térkép ▼
Paloznak (Veszprém megye)
Paloznak
Paloznak
Pozíció Veszprém megye térképén