Fertő–Hanság Nemzeti Park / Folytatás a posztban

 A Fertő–Hanság Nemzeti Park Magyarország Észak-Nyugati területén fekszik. Elődje a Fertő-tó Nemzeti Park volt, mely 1991-ben jött létre a Fertő-tó Tájvédelmi Körzet átszervezésével, mai nevét pedig 1994-ben kapta, amikor hozzácsatolták a Hanság Tájvédelmi Körzetet. 1994. április 24-én került sor a szomszédos ausztriai területeken létrejött nemzeti parkkal közös megnyitó ünnepségre.

A Fertő-táj nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy 1979-ben bioszféra rezervátummá nyilvánították, 1989-től pedig a Ramsari Egyezmény nemzetközi jelentőségű vadvizei között is számon tartják.

Fertő–Hanság Nemzeti Park területe Magyarországon 23 731 hektár, míg Ausztriában a Neusiedler See – Seewinkel Nemzeti Park 10 500 hektár, a hazai park igazgatósága Sarródon, a Kócsagvárban van, míg az osztrák parké Illmicben található.

A Fertő

A Fertő (vagy Fertő tó Közép-Európa harmadik legnagyobb tava és a kontinentális síkvidéki sós tavak legnyugatibb képviselője. Kb. 20 ezer évvel ezelőtt, kéregmozgások és jégkorszaki szelek hatására jött létre. Felülete: 310 km². Sekélysége miatt (átlagos vízmélysége 1 méter) területe tág határok között változik, a történelem során többször kiszáradt, legutóbb az 1868-1872közötti években. A vízszint ingadozásában nagy szerepet játszik a szél, az itt uralkodó É-ÉNy-i szelek a hozzávetőlegesen É-D hossztengelyű tómederben a vizet a déli, a ritkább, de jellemző déli szelek az északi részekre tolják. Ilyenkor a vízszint néhány óra alatt akár 50–80 cm-t változhat. A vízben magas a sótartalom, mintegy 2 kg köbméterenként. A 20. század első harmadában a tó és a vele vízrajzilag összefüggő Hanság lecsapolása és szabályozása miatt a tópart mentén, főleg a déli oldalon gyors ütemben elnádasodott. Ez a folyamat mára jelentősen lelassult, de nem állt meg.

Ez a környezet sok vízimadárnak biztosít megfelelő életfeltételeket. Fészkel itt nagy kócsag, bíbic, kanalasgém és nyári lúd. Madárvonulás idején megjelennek a cankók, partfutók, énekesmadarak. Ritka madarak is előfordulnak, mint a vörösnyakú lúd, vörös gém, réti sas és a kékes rétihéja. A tó legértékesebb halai a réti csík, a csuka, a lápi póc, a compó és a garda.

A tó nyugati részén, a pusztai réteken ritka növényeket láthatunk, itt él a boldogasszony papucsa (másik nevén rigópohár), a légybangó, a pókbangó, a tarkaés a törpe nőszirom. Sok védett lepkefaj talált a területen élőhelyet, például a nagy pávaszem, a tölgyfaszender, a sápadt szemeslepke vagy a halálfejes lepke. A Kistómalmi-láprét értékes jégkorszaki maradványokat őrzött meg, a lápi hízókát és a mocsári nőszőfüvet.

A tó keleti vidékén szikes puszták találhatók, amelyek jellegzetes növényei a fertői mézpázsit, a sziki sóballa, a sziki őszirózsa. A területek karbantartása a hagyományos magyar háziállatokból álló állatállomány feladata. Él a területen rackajuhnyáj, szilajon tartott bivaly és magyar szürke marha-gulya.

A Fertő ritka hüllője a fokozottan védett rákosi vipera vagy más néven parlagi vipera. A tó partján gyakran találkozhatunk a szintén védett vízisiklóval is.

A Hanság

A Hanságot a szél felszínformáló munkája alakította ki a folyók homokos-kavicsos hordalékának lerakása után. Területét a múlt század elején épített Hanság-főcsatorna osztja ketté.

A Kapuvári-Hany erdőinek rovar- és hüllővilága gazdagabb; itt él például az elevenszülő gyík. A Lébényi-Hanyra a kiszáradó láprétek jellemzők; rajtuk kosboroknyílnak. A területen fészkel a védett túzok, és néha látható itt a parlagi vipera is. Ligeterdeinek lakója a kabasólyom, az erdei fülesbagoly és macskabagoly.

A megmaradt tavak adnak otthont a vízivilágnak. Bennük is él a lápi póc és a compó. A nádasokban bölömbika fészkel. A mosonbánfalvai Fehér-tó környékén él a ritka patkányfejű pocok.

2001-ben a Nyirkai-Hany újraárasztásával megkezdődött a Hanság egy részének rehabilitációja.

Tájvédelmi körzetek

• Soproni Tájvédelmi Körzet
• Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet
• Szigetközi Tájvédelmi Körzet

Természetvédelmi területek

• Nagycenki Hársfasor Természetvédelmi Terület: Széchenyi István nagyszülei, gróf Széchényi Antal és Barkóczy Zsuzsanna telepítették ezt a 40 méter széles és 2,5 km hosszú fasort, az 1750-es években. Eredetileg 645 kislevelű hárs szegélyezte a sétányt, mára ezek egy része maradt csak meg, köztük sok a beteg, odvas példány.
• Pannonhalmi Arborétum Természetvédelmi Terület: az arborétum az apátsági műemlék-együttes szerves folytatása. Különlegessége, hogy a hegy északkeleti, meredek lejtőjére telepítették. Ma mintegy 400 növényfajt gondoznak benne.
• Soproni Botanikus Kert Természetvédelmi Terület: a botanikus kert elsődleges célja az erdészeti oktatás és kutatás segítése. A legnagyobb érték itt a tűlevelű gyűjtemény, közte a japán nikkonfenyő és a mandzsu jegenyefenyő.
• Ikva-menti láprét Természetvédelmi Terület
• Liget-patak menti láprét Természetvédelmi Terület
• Bécsi-domb Természetvédelmi Terület

Állatvilág

• Vörös gém
• Üstökösgém
• Üstökösréce
• Sárjáró
• Rákosi vipera
• Fecskefarkú lepke
• Kék pásztor
• Vízipásztor
• Pataki szitakötő
• Erdei szitakötő
• Nagy kócsag
• Mocsári béka
• Imádkozó sáska
• Vérfűboglárka
• Zanótboglárka
• Mocsári teknős
• Rablópille
• Zöld levelibéka
• Kecskebéka
• kanalas réce
• Hód
• Gólyatöcsök
• Fehérgólya
• Apró légivadász
• Kéksávos légivadász
• Ritka hegyiszitakötő
• Rétisas
• Nyári lúd
• Nádiposzáta
• Nagy kócsag
• Parti lile
• Jégmadár
• Gyurgyalag
• Gulipán
• Dankasirály
• Billegetőcankó
• Barna rétihéja
• Barkóscinege
• Kékbegy
• Fácán
• Sárszalonka
• Bíbic
• Barna tűzlepke
• Barna varangy
• Díszes légivadász
• Foltos szalamandra
• Gyászlepke
• Kis színjátszólepke
• Lápi szitakötő
• Nádrontó lepke
• Nagy rókalepke
• Óriás szitakötő
• Orvosi pióca
• Tarkaszövő
• Farkasalmalepke
• Bengeboglárka
• Esti pávaszem
• Dunavirág
• Kis hőscincér
• Zegzugos púposszövő
• Feketelábú szitakötő
• Lápi póc
• Nagy foltosrabló
• Pézsmacincér
• Szegélyes vidrapók
• Szongáriai cselőpók
• Tüskés pikó

Fertő–Hanság Nemzeti Park Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 45′, k. h. 16° 45′

Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet / Folytatás a posztban

A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet területe 7 055 hektár. A Tájvédelmi körzeta Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik.

A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet több kisebb-nagyobb mozaikfoltból tevődik össze, a tájvédelmi körzet négy fő részét a Kisalföldi Meszes-homokpuszta, a Pannonhalmi-dombság, a Holt-Rába és a dunai Erebe-szigetek alkotják.

Ez az egyik legváltozatosabb élőhelyekkel bíró tájvédelmi körzete hazánknak. Gönyű térségében még a Dunával is érintkezik. A Ravazd térségében kialakult lankás dombok, a Pannonhalmi-dombság jelenti a fő terület magját. Elsősorban botanikailag és gerinctelen élővilágát tekintve jelentős ez a terület. Orchidea fajok tömegei találhatók itt a pókbangótól a mocsári kosboron át, a különböző nőszőfüvekig. A leánykökörcsin, a tavaszi hérics, a feketéllő kökörcsin, az árvalányhajak, mind-mind nagyon széppé teszik a gyepeket. A szitakötő fajok, lepkék százai jellemzik a gerinctelen állatvilágot. A madarak közül a fekete gólya, darázsölyv és a holló jelentős értéke a tájnak. Ugyancsak kiemelendőek a fokozottan védett gyurgyalag nagy telepei is.

Győr-tatai teraszvidék

A Dunát kavicsra rakódott homokból, illetve homokos löszből épült természetes töltés követi, ahonnan látni az Erebe-szigetek láncát. Ezek a szigetek a Nagy-Duna és mellékágai között lerakódott hordalékzátonyokból nőttek ki. A galériaerdőkben található néhány évszázados fekete nyár, amelyek szinte emberi beavatkozás nélkül nőnek, fejlődnek, pusztulnak. A madárvilág az áthatolhatatlan parti rekettyésnek köszönhetően háboríthatatlanul élhet. A táplálék bőségének köszönhetően sok vízimadárfaj él itt, például nagy kócsag, szürke gém. Gyakran látható jégmadár vagy barna kánya, a homokos löszfalban gyurgyalagok és partifecskék fészkelnek. Állandó látogatóként két igen ritka ragadozó tűnik fel, a halászsas és a kerecsensólyom.

A Gönyűi-erdő

A kisalföldi meszes homokbuckák alapja szintén folyami kavics, de a rárakódott homok szabad prédájává vált a szélnek, amely kialakította és folyton más és más helyre terelte a buckákat. A negyvenes években a területet intenzív művelés alá vonták, másutt a buckák beerdősültek, és a fák és az aljnövényzet gyökérzetükkel megfogták a homokot. A buckák déli oldalán melegkedvelő, az északi lejtőkön pedig a hűvösebb klímában otthonos fajok élnek. A csapadék kevés, de sok a napsütés, ezért a vidék eredeti növénytakarója homokpusztai gyep, boróka és kocsányos tölgy. A Gönyűi-erdőben tölgyek, borókák és szürke nyárfák mellett találjuk az igen ritka henye boroszlánt. A tisztásokon számos orchideafaj mellett szártalan csüdfű, fekete kökörcsin, sárga hagyma és az 1995-ben felfedezett Szent László-tárnics virágzik.

A Holt-Marcal

A Rába és a Holt-Marcal köze árterén ligeterdők, tocsogók, nádasok, legelők és morotvák váltogatják egymást. 110 madárfajt vettek itt számba, 77 fészkelő, mint a réti tücsökmadár, a fekete harkály, a jégmadár és a cigányréce. A gyirmóti Nagyrét a vonuló madarak kedvelt pihenőhelye. Ezen a kis területen 10 védett növényfaj él. A füzesekben a szibériai, a fátyolos és a sárga nőszirom, a vitéz-, a hússzínű ujjas-, a mocsári kosbor és a széleslevelű nőszőfű található. Van még nyári tőzike, réti őszirózsa, kornistárnics is. A vizekben gyakori a mocsári béka.

Sokorói (Pannonhalmi)-dombság

A három párhuzamos dombvonulatot mély völgyek választják el egymástól. Az eredeti erdőtakaró a gazdálkodás következtében jelentősen módosult, de az őshonos tölgyesek nagy rész túlélte a beavatkozásokat. Az erdőkben és a tisztásokon számos védett növény él , mint a tavaszi hérics, a nagyezerjófű, a tavaszi csillagvirág, az erdei ciklámen. A madarak közül legfontosabb a gyurgyalag, az emlősök közül a vadmacska legnagyobb számban e területen található.

A Pannonhalmi-dombság kultúrtörténeti értékei felbecsülhetetlenek. IV. Béla oklevele szerint ezen a területen eredt a szentként tisztelt Pannon-forrás; Géza még 1000 előtt itt telepíti le a bencéseket; a Szent Márton-hegyre épült bencés Pannonhalmi Bencés Főapátság lenyűgöző épületegyüttese és védett arborétuma feledhetetlen látvány (amely egyébként a világ legnagyobb bencés könyvgyűjteményét őrzi). Az  UNESCO Világörökség bizottsága a Pannonhalmi Főapátságot és közvetlen természeti környezetét 1996 decemberében a Pannonhalmi Bencés Főapátság magyar és egyetemes, egyházi és kulturális jelentőségének és értékének elismeréseként a világörökség részévé nyilvánította.

Szirák / Folytatás a posztban

A település a Cserhát dombjai között a Bér patak völgyében, a fővárostól 65–70 km-rel északkeletre épült; jelenleg Nógrád megyéhez tartozik.

 Szirák vidéke az ősidőktől kezdve lakott hely. Ezt bizonyítják a Magyar Nemzeti, illetve a Palóc Múzeumban található kőkorszaki, bronzkori és avarkori leletek. A 19. század végén a régészek egy 69 sírból álló alán temetőt is feltártak itt.

A település nevének előzményét kereshetjük szláv nyelvekben is, pl. a bolgár сирак, cseh sirotek, horvát siroče, orosz сирота, szerb сироче, szlovák és szlovén sirota (árva) szóban, valószínűbbnek látszik azonban a magyar eredet. A cirák kifejezés jelentése a magyarban: csíra, ivadék, sarj. A szlávok egyébként is csak a 17. századtól telepedtek meg e vidéken.

Egyesek szerint a település – a névadás az avarok korában történt volna – a bibliai (az Ószövetségből ismert) Sirák nevét örökölte, e feltevés azonban eléggé valószínűtlennek látszik.

1219-ben a Máltai lovagrend (johanniták) lovagjainak volt itt rendháza. Ez a tatárjárásban elpusztult, de később helyreállították. 1274-ben Umbertus Pétervolt az itteni lovagok főnöke. Ő állt a tolmácsi és szomolyai rendház élén is, és 1275-ben részt vett a lovagok csurgói értekezletén. A 14. században megszűnt az önálló rendház, a község pedig az esztergomi johanniták birtokába került. 1424-ben Zsigmond király Borbála királynénak ajándékozta.

1439-től egy része a bujáki várhoz tartozott. Később több család hűbérbirtoka is volt:

• 1453-ban a lovagok birtokait Mohorai Vidfi János kapta meg egyháznemesi jószágként.
• 1512-ben már a Szobi család birtoka volt.

1552-ben, a bujáki vár eleste után került török fennhatóság alá, és a nógrádi szandzsákba (kerületbe) osztották be. 1562-1563-ban Hasszán Daudhűbérbirtoka volt. 1579-ben kilenc ház után adózott a töröknek. 1584-1585-ben Mahmud bin Musztafa, a budai defter futárának hűbérbirtoka volt. 1598-ban Orlé Miklós volt a földesura.

A török időkben Szirák elnéptelenedett, a területet 1683-ban III. János lengyel király hadjárata szabadította fel. 1692-ben királyfalvi Roth János tulajdonába került, és ő a Felvidékről 27 szlovák családot telepített be. Fia Roth Ádám elvette a gazdag felsővattai Wattay István özvegyét, unokája Roth Tamás pedig a lányát Wattay Borbálát. A Wattay család jövedelméből épült a kastély és az evangélikus templom is. Lányuk Johanna 1761-ben feleségül ment gróf széki Teleki Józsefhez, így lettek a birtok tulajdonosai a Telekiek. Johanna támogatta jelentősen a budapesti Deák téri evangélikus templom felépítését és az evangélikus fiatalok egyetemi tanulmányait jelentős ösztöndíjjal támogatta.

Az 1832-es nagy tűzvészben még a harangok is megolvadtak. 1850-ben zsandárosztag, majd járási szolgabíróságot telepítettek a faluba. 1869-ben 1360 lakosa volt, ekkor a sziráki volt a vármegye 2. legnépesebb járása 28 857 fővel (1880-ban 26 378 fő). 1880-ban nagyközséggé minősítették, itt működött a megye három adóhivatalának egyike. 1896-ban három helyi újságja is volt. 1897-ben indult meg az állami elemi népoktatás. A 80 gyermeket befogadó óvodát 1885-ben adták át. Legtöbb lakosa az 1900-as évek elején volt; a lélekszám 1949 óta csökken.

Szirák az 1950-es megyerendezésig Nógrád vármegye Sziráki járásának székhelye volt. Nógrád és Heves határának kiigazítása után ezt szerepet a jobban megközelíthető Pásztó vette át.

Evangélikus templom

A község feletti dombon áll. Jung József pesti építész építette 1782–1788 között copf stílusban. Helyén valaha kolostor, majd imaház állt, de ezekből csak egy, emberfejet ábrázoló faragvány maradt meg – ezt beépítették a templom falába. Az épület 1832-ben annyira leégett, hogy mindhárom harangja elolvadt. Ezután öntötte Schaudt Andrásmester a ma legöregebbnek számító harangot. Tornyát 1836-ban állították helyre, a templomot 1880-ban, 1927-ben és a 2000-es években is.

Az egyhajós épület oldalfalai díszítetlenek. A szószékoltár festetlen fenyőfa, a fafaragványok aranyozottak.

Érdekességek

• A sziráki kastélyban és környékén forgatták a Hamis a baba, valamint A három testőr Afrikában című magyar játékfilmek néhány jelenetét, Bujtor István rendezésében.
• A sziráki kastély 1987. július 16 - augusztus 11. között férfi egyéni sakkvilágbajnoki zónaközi döntő helyszíne volt, többek között Portisch Lajos, Beljavszkij, Ljubojevics és Szalov sakknagymesterek részvételével. Az ezt megelőző két évben nemzetközi férfi sakknagymesterversenyt rendeztek ugyanitt.
• A Magyar Televízió Nekem ne lenne hazám? honismereti sorozatának Facsoda a kastélykertben: Szirák című epizódja a kastély kertjében található öreg közönséges pagodafát (japánakácot) mutatja be.
• A sziráki kastélytól állítólag egy titkos alagút vezetett a Sziráktól 3 km-re található Ciframajor pusztára. Az alagút vélhetően a menekülés céljait szolgálta, és állítólag akkora méretű volt, hogy lovaskocsival is lehetett benne közlekedni.
• Egy Venezuelából hazalátogató Teleki grófnő felismerte a sziráki kastély lépcsőfeljáratánál lévő faliszőnyeget, melyet egy régiségboltban vásároltak a kastély felújítása után. A grófnő állítása szerint a szőnyeg korábban is ugyanott volt.
• A sziráki kastély dísztermében hat, úgynevezett grisaille technikával festett freskó látható, melyek Publius Ovidius Naso Metamorphoses-ének jeleneteit ábrázolják. Ezeket a II. világháború után lemeszelték. A felújítás során a freskókat úgy hozták helyre, hogy a mészrétegeket kenyérbéllel radírozták le.

Teleki-Degenfeld-kastély

Bejárata felett jól olvasható egy latin felirat, mely szerint a XVIII. században Roth Tamás és felesége, Wattay Borbála emelte. Nem sokkal később a háborús időszakban egy tűzvész romba döntötte, de királyfalvi Roth Tamás újjáépíttette és bővíttette. 1762-ben leánya hozományaként a Teleki család birtokába került. A századfordulón a Degenfeldeké volt. A 2. világháborúban (főleg a fosztogatások miatt) jelentősen megrongálódott. 1945 után a Sziráki Állami Gazdaság tulajdonába került, traktoros iskola is működött benne; ezután állapota jelentősen tovább romlott. 1985-ben állította helyre a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet, azóta szálloda.

Ma 4 csillagos wellness kastélyszálló. Sok növényritkaságot felvonultató parkja védett.

Teleki-sírbolt

A barokk stílusú építményt 1784-ben, Wattay Borbála halála után emelték. Ide temették gróf Teleki Józsefet (1790-1855), aki a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapítója és mintegy negyedszázadig első elnöke volt, valamint féltestvérét, gróf Teleki László (1811-1861) reformkori politikust, írót.

A sírboltot az 1950-es évek közepén teljesen feldúlták. Elképzelhető, hogy emiatt a Telekiek földi maradványait a hozzátartozók titokban elszállíttatták Szirákról.

Elhelyezkedése

Szirák Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 49′ 53″, k. h. 19° 31′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 53″, k. h. 19° 31′ 55″térkép ▼

Szirák Pozíció Nógrád megye térképén

Pomáz / Folytatás a posztban

Budapesttől 2,37 km-re északra, Budakalász és Szentendre szomszédságában helyezkedik el, a Pilis hegység kapuja. Nagy- és Kis-Kevély hegyek aljában. (E hegyek keleti lejtőit a török hódoltság után letelepedett szerb lakosság „kovily”-nak nevezte el, ami árvalányhajat jelent. Szerb nyelvterületen így nevezik azokat a hegyoldalakat, amelyek legeltetésre alkalmatlanok, és csupán árvalányhaj terem rajtuk. A „kevély” szó Faludi Ferenc nyelvújító leleménye és a „kovily” csak a 19. században lett kevély.)

Földrajzilag a pomáz-esztergomi törésvonal mentén helyezkedik el, a Kárpátok miocén kori vulkáni koszorújának első vonulata itt találkozik a várost átszelő Dera-patak völgye–Kovácsi-völgy vonulatától délre elhelyezkedő üledékes talajtakaróval. Pomáz és környékének geológiai szempontból a visegrádi hegységhez tartozó miocén kori vulkanikus eredetű hegye a Nagy-Csikóvár és a Kőhegy. A környék hegyei nem rendelkeznek állandó vízfolyással, száraz nyarakon a környék egyetlen vízgyűjtője a Dera-patak is elapad, pedig Pomáz történetében számtalan áradás, gyors, hirtelen jövő árvíz forrása is ugyanez a Dera-patak volt.

 A Pomáz név eredetét illetően több teória is ismert. Létezik olyan feltevés, amely szerint a Pomáz elnevezés forrása talán a római kor lehet, ez esetben a név a pomosus (almás), esetleg pomesia (alma-telep) kifejezésből eredhet, és a rómaiak idejében itt működött sok gyümölcstermelő majorságra utalhat. Egy másik verzió szláv személynevet sejt a településnév mögött. Egy további feltételezés szerint a város neve a honfoglaló magyar törzsekhez csatlakozó török-bolgár pomákoktól származhat (e népcsoport tagjai nagyobb számban jelenleg Törökországban és Bulgáriában élnek).

 Pomáz ősidőktől lakott hely volt. Újkőkori, réz- és bronzkori temetkezések nyomait is megtalálták, majd szkíta és kelta lakosok előzték meg a rómaiakat, akiknek több villája is a város területén volt. A longobárdok és avarok is itt hagyták nyomaikat. Első írásos említése 1138-ból származik: Vak Béla említi egy oklevélben, hogy a falu a dömösi apátság tulajdona. 1277-ben kelt adomány levélből kitűnik, hogy IV. László király pomázi birtokait Erzsébet hercegnőnek, és a szigeti apácáknak adományozta. 1348-ban árvíz pusztított, és azt követően pestis járvány tizedelte meg a lakosságot. A csapás 1364-ben megismétlődött, újabb árvíz, és újabb pestis járvány következett el. Részben a 14. század végén, valamint 15. század elején épült fel az un. Klisszai királynői vár és templom, amely nem is annyira vár, mint inkább egy középkori többszintes palota lehetett. Az épületet, számos más akkor létező pomázi épülettel egyetemben a császári erők robbantották fel, 1701-ben, hogy azokat a Rákóczi seregei ne használhassák fel védelmi célból. Buda közelében nem akartak stratégiai gyengítő pontokat hagyni. Az épület maradványait feltáró ásatások során díszesen faragott oszlopfők, dekoratív mennyezet-bordák kerültek elő, valamint néhány szobortöredék, amiket a Nemzeti Múzeumba szállítottak. A királynői vár templom-romja mellett tárták fel Pomáz legrégibb középkori temetőjét, ahol 245 sírt találtak.

 Az 1546. évi török adóösszeírás (defter) szerint a magyar őslakosságból már csak 10 család élt, akik évi 1615 akcsét fizettek az akkori „zaimet” tulajdonosnak, a budai Huszein Isztrafcsa csausnak. Pomáz és környéke 1548-ban a budai Kaszime pasa birtokába került. 1579-ben Üvejksz pasa összeírásában Pomáz Szente-puszta néven szerepelt. Az 1599. évi defterből kitűnik, hogy Pomáz lakossága részben „kugában", vagyis pestisben kihalt, részben elköltözött. A falu földjeinek nincs tulajdonosa, azoknak csak használója a Dervis nevű szegedi szandzsák-bég, kinek ezekből való jövedelme évi 400 akcse. Az 1562, 1580 és 1590. évi összeírásokból látszik, hogy a falu tartósan néptelen. Zaimet tulajdonosának, ill. használójának Derja bégnek és Pervane csausnak 1000 és 2000 akcse között jövedelmez.

 A 15 éves háború majd a zsitvatoroki béke után, a török megszállású területek között egyedi, kettős közigazgatási rendszer alakul ki az ország török megszállású területén. Ebben a szituációban a Szentendrei-sziget déli csücskében lévő Bolgár nevű falu földesura, Bornemissza Bolgár Pál az ország keresztény kézen maradt részének nádorától megvásárolta a Kálóz puszta, Pomáz puszta, Szencse puszta, valamint a mai Csobánka határát képező területeket, majd betelepítette a Bácskában már korábban vásárolt falvainak (Prekonity, Radonity, Tótháza, Nagy Gyurgyin, Malteovity, Nádály, Hulica, Oblica, Belo Blato, Szilvás, Botrá, Pokolkő, Obornica, Vámtelök, Dorosko, Pessér, Csemeny, Nagycsicsó, Vastorok és Terusity. A falvak felsorolása Bornemissza végrendeletéből valók.) szerb lakosságával, a török jogszokás szerint 6 év adómentességet biztosítva a vállalkozó kedvű telepeseknek. (A terület megvételéről és betelepítéséről számos dokumentum maradt a Magyar Országos Levéltárban, Bornemissza leszármazottainak, a Wattay családnak iratanyagában) Bornemissza család a 17. század elején jelentős szerepet játszott Pilis vármegye társadalmi és hivatali életében, mivel mind a két fél, a keresztény és a török elismerte és különböző ügyekben alkalmazta. 1661-től a felsővattai Wattay család birtoka, ők fogadták be a Csarnojevity pátriárka vezette menekült szerbeket és telepítettek be magyar, német és szlovák lakosságot. Pomáz a Wattay III. Pál által létrehozott Losonctól Kiskőrösig terjedő birtok központja lett, amely a Wattay Família közbirtokosságként fejlődött tovább. A közbirtokosság tagjaként a benősült Teleki, Szemere, Fáy, Zboray családok is sokat tettek a település fejlesztéséért.

A lakosság túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozott, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, Szentendre, s a távolabbi Buda piacain értékesítették portékáikat. A 18. század második felétől fogva a kézműves ipar jelentősége is egyre nőtt főképp a helyi igényekre építve. Tímár, bőrfeldolgozó, kerékgyártó, kőműves iparosok mellett jó néhány kovácsműhely is ismert volt. Pomáz a régi romok helyébe számos új épülettel gazdagodott, a település fellendülése megindult. A község fejlődésének egyik fontos mérföldköve lett, amikor a vasút elérkezett Pomázra. 1888. augusztus 17-én helyezték üzembe a Budapest-Szentendre vasútvonalat, s Pomáz új vasútállomásával bekapcsolódott az ország nagy közlekedési érhálózatába. Az 1880-as évek végén ideérkező filoxéra járvány a hegyi szőlőket szinte teljesen kipusztította, amely Pomáz fejlődését is rövid idő alatt átalakította. A már korábban meginduló kőbányászat, és kőfaragás mellé téglaégetéssel kezdett a lakosság egyre nagyobb számban foglalkozni. Gőzmalmok létesültek, s faipari manufaktúrákat kisebb üzemek váltották fel.

A 20. század elejére járási székhely lett, s fejlődését mi sem mutatja jobban, mint, hogy az ekkoriban megalakuló iparos-körnek 120 tagja volt. 1924-ben kezdte meg működését Pomáz egyik jelentős kézműipari cége, a Ungarische Weberei AG. (UWAG). Szövöde, szövő-előkészítő, és kivarró részleg kezdte meg ekkor a működését, amely 1938-ban fonodával is bővült. A fonoda építését egyébként két évvel korábban kezdték meg. Az államosításokat követő szocialista átalakulások során az üzem Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár nagyvállalat Pomázi Gyáregysége lett, és 1980-ban közel 600 főt foglalkoztatott.

Közlekedés

• A H5-ös HÉV-vel a budapesti Batthyány térről Pomáz 32 perc alatt érhető el.
• Innen indulnak Csobánkára és Pilisvörösvárra, illetve Pilisszentkeresztre és Dobogó-kőre a 855-ös, 856-os, 860-as és 861-es buszok, valamint a városon belül közlekedik a 851-es busz.

Kedvelt kirándulóhely a Csikóváralja, a Petőfi-kilátó, a Holdvilág-árok, a Szurdok, a Mesélő-hegy és a Gyopár-forrás közelében. Több turistaszállás mellett a Vróczi úton gyermeküdülő található. Sokféle sportolási lehetőség (lovasiskolák, fitnesz- és szabadidő klubok, nyitott-fedett teniszcsarnok). A város labdarúgócsapata a Pomáz-ICO SE.

Nevezetességei

• Honalapítási Emlékmű
• Helytörténeti Gyűjtemény
• Néprajzi Gyűjtemény (magyar)
• Nemzetiségi Gyűjtemény,
• Szerb emlékkereszt (gótizáló)
• Kolostorrom
• Kúria: eklektikus stílusú
• Luppa-mauzóleum
• Radnai-villa
• Református templom: klasszicista stílusú
• Római katolikus templom (barokk) és plébánia
• Szerb ortodox templom
• Teleki–Wattay-kastély
• Magyar Vár Tábor

Híres szülöttei

• Híres lakói Max Kopfstein (1856–1924) rabbi
• Glykais Gyula (1893. április 9. – 1948. június 12.) kétszeres olimpiai bajnok kardvívó
• Vujicsics Tihamér (1929–1975) zeneszerző, népzenei gyűjtő
• Vujicsics D. Sztoján (1933–2002) irodalmár, műfordító, szerb költő
• Tomasevics Zorka (1949. január 12. –) magyar szinkronrendező, egyetemi tanár
• Egervári Sándor (1950. július 15.) labdarúgó, edző

• Itt él Majoros István olimpiai bajnok birkózó.
• Itt nevelkedett Borbély Mihály (1956. november 28. –) zenész, a magyar kortárs jazz meghatározó alakja;
• Itt élt felsővattai Wattay I. Pál Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja 1701 előtt.
• Itt élt felsővattai Wattay János Pest-Pilis-Solt vármegye első kuruc alispánja 1723 előtt.
• Itt élt felsővattai Wattay III. Pál a kastély építtetője, a Wattay Família közbirtokosság megalapítója (1718–1785).
• Itt élt felsővattai Wattay I. György nemesi testőr alhadnagy, a református templom építtetője (1745–1808).

Elhelyezkedése

Pomáz Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 38′ 51″, k. h. 19° 01′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 51″, k. h. 19° 01′ 37″térkép ▼

Pomáz Pozíció Pest megye térképén