Pannónia P10 H / Folytatás a posztban

 

A Csepeli Motorkerékpárgyár fejlesztői a kéthengeres P20-as modellel párhuzamosan, annak tapasztalataira és egyes alkatrészeire alapozva 1965-66-os években dolgozták ki a P10 jelzésű típusváltozatot. A P10-es a vele együtt gyártott egyhengeres T5-től a látványos benzintankban, a nagy bordás hengerfejben, a gumiágyban rögzített nagy kormányban, valamint több apró részletben – mint a hidraulikus csillapítású első teleszkóp, módosított hátsó teleszkóp, ülés, vízzsákos benzincsap, stb. tért el. A típus H jelölése a szívászaj-csökkentőre és a gumiágyas furulyával lefojtott kipufogóra utal.

 Furat x löket:                                  68 x 68

Lökettréfogat                                  247 cm

Teljesítmény                                   18 LE /5700 ford/perc

Sűrítési arány:                                8,5:1

Végsebesség:                                120 km/h

Önsúly:                                           143 kg

Fogyasztás:                                    4,2l/100km

Gyártott darabszám                        Kb. 40 000 db

Gyártási időszak:                            1966-1973

Gyártási hely                                   Budapest Csepel

Vonattemető a város szélén

 

Nem is olyan messze a belvárostól található az egykor szebb napokat látott, a MÁV által őrzött Istvántelki Főműhely. Egykor több száz munkás dolgozott a telepen, és kaszinó és fürdő is működött itt A néhai dicsfény azonban erősen megkopott, és ma már inkább egy horrorisztikus szellemtanyára hajaz a terület.

LidércnyomásA természet által már félig visszahódított, gazzal benőtt és graffitikkel agyonfirkált, rozsdás szerelvények egy vérfagyasztó horrorfilm forgatási helyszínére emlékeztetnek. A törött üvegtáblákon beszivárgó fénycsíkok megtörnek a kavargó porban, miközben rejtélyes, kongó-visszhangzózörejek törik meg a csendet. Szinte várjuk, hogy a vörös csillaggal dekorált 424-es gőzmozdonyt megkerülve egy zombifalka támadjon ránk.

Gőzösök aranykora. A mai kísértettanya területén a múlt század elejétől működött az Istvántelki Főműhely, amely egykor az egyik legfontosabb vasúti járműjavító műhely volt Magyarországon. A dicső múltat ma már csak elképzelni tudjuk: a csarnokok nagy részét lebontották, a vasutas korszakból csupán a motorkocsi szín és a gőzös műhely maradt meg.

A XIX. század második felében a vasút rohamos terjeszkedésével a Nyugati pályaudvarnál épült karbantartó állomás mellett újabb nagy kapacitású műhelyre volt szükség. Az új gőzmozdony műhely telephelyének kialakításánál fontos szempont volt a Nyugati pályaudvar közelsége, ezért választották a rákospalotai Istvántelepet.

A homokos, laza altalajú területen hosszas kisajátítási eljárás után 1901-ben kezdődtek meg az építkezési munkálatok „Palota-Újfalu” néven vasúti megálló is települt ide a munkások könnyebb utaztatása végett.

Luxus munkáséletA korabeli viszonyokhoz képest aranyélete lehetett a telep munkásainak, épült itt például munkásétkező (kaszinó) és még fürdő is. Az itt működő kocsiszerelő műhely a múlt század elején Budapest legnagyobb alapterületű épülete volt a maga 24 000 m²-ével. Ezek mellett létesült itt mozdonyszerelelő műhely és több raktár is, amelyeket 1903-ban adtak át. A kocsi- és mozdonyműhely közé pedig felépült az eszterga-, a kovács-, a kerékkovács-, a rugó- és az öntőműhely.
A terület keleti oldalán egy hatalmas inasműhelyt létesítettek, valamint ugyanitt két víztornyot is telepítettek.

Annak érdekében, hogy minél előbb átadhassák az üzemet, volt olyan nap, amikor 500 munkás dolgozott itt egyszerre. A megnyitó ünnepségre 1905-ben került sor, amikor is átgördült az első, feldíszített, 1150 munkást szállító vonat a főkapun.

A műhely építésének megkezdését követően 1907-ben kezdték felhúzni Rákospalota délkeleti részén a ma MÁV-telepként ismert 120 lakásos vasúti lakótelepet, melyet 1914-ben 252 új lakással bővítettek.

Lassú hanyatlásA második világháború alatt súlyos károk érték a területet, a kocsiosztály és több kisebb műhely is leégett. A háború után átnevezték Landler Jenő Járműjavító üzemre, de szerepe a gőzmozdonyok korszerűtlenné válásával egyre inkább csökkent. Folyamatos elbocsátások követték egymást, sok részleget pedig bezártak.

Az igazi hanyatlás azonban akkor következett, amikor a magyarországi gőzüzem1984-ben végleg bezárt, így megszűnt Istvántelek főműhelyként betöltött szerepe. Azért egy két dolog még maradt azóta is az üzem területén. Itt található a MÁV Nosztalgia Kft. műhelye (ismertebb nevén a „Gőzösműhely”) valamint a BDVmot, BVhmot motorvonatok és a Siemens Desiro motorkocsik karbantartó csarnokai, illetve rengeteg kis cég bérel telephelyet az egykori műhely- és raktárépületekben.

  

A BOLYGÓ NEVE: JUPITER – IZS JUPITER 2K (1969)

 Hengerűrtartalom: 347 cm³
Hengerszám: 2 db
Sűritési arány: 1:6,7-7
Maximális fordulatszám: 4900-5200 /perc
Teljesítmény: 19 Le
Egy litere eső teljesítmény: 54 Le
Löket / furat: 58 mm / 61,75 mm

A sebességváltó áttételi arányai:


A motorkerékpár egyéb adatai:

Benzintartály űrtartalma: 18 l
Önsúly: 1 kg
Maximális sebesség: 80 km/ó
Benzin fogyasztás: 7-8 l/100 km
Egy lóerőre eső súly: 0 kg
Gumiméret: 3,5" × 18", 3,5" × 18"

Méretadatok:

Tengelytáv: 1430 mm
A motorkerékpár hossza: 2200 mm
A motorkerékpár szélessége: 1660 mm
A legmagassabb pontja: 1240 mm
Talajmagasság: 115 mm

A rövidéletű Panni / Folytatás a posztban

 Magyarországon az 1950-es években a nyugat-európai divatot követve megpróbálkoztak segédmotoros kerékpár, moped és törperobogó gyártásával is. Ez utóbbi volt a rövidéletű Panni, amely Csepelen, de nem a Motorkerékpárgyárban készült

 

A Panni kettős, hajlított csővázzal készült, az első kerék gumirugókon nyugvó rövid lengőkarral rugózott, a hátsó lengővilla nyitott csavarrugókra támaszkodott. Az esztétikusan kialakított burkolat és a kisméretű kerekek a robogóktól elvárható kényelmet és motorozhatóságot nyújtották. Az igényesebb kivitelű Pannikat sebességmérővel és kormányzárral is felszerelték.
A pedálos hajtás lehetősége itt természetesen elmaradt, a motort kézi berántókar segítségével lehetett elindítani.

 

A Panni természetesen drágább volt, mint a Berva, így soha nem tudott igazán elterjedni.

1960. áprilisában iparszervezési okokból a Panni gyártósorát átköltöztették a Finomszerelvénygyárba, ahol a Bervával párhuzamosan zajlott a termelés.
1962. elején a Panni gyártását is leállították. Kb. 15-20,000 Panni készülhetett, ebből kb. 10,000 Csepelen.

MŰSZAKI ADATOK

Motor: VT50R jelzésű, egyhengeres, kétütemű, léghűtéses. Könnyűfém ötvözetből öntött henger, centrifugálöntésű persellyel. Furat 38mm, löket 43mm, lökettérfogat 48,8 ccm. Legnagyobb teljesítmény 1,5 Le/5400/min. Sűrítés 6,5. Egyfúvókás, tűszabályzós porlasztó. Gyújtás lendkerékmágnessel. Világítótekercs 6V/17W.

Erőátvitel: Négylemezes, nyomórugós tengelykapcsoló, kétfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltómű. Primer- és szekunderhajtás lánccal. Gumiméret 23-2.25

Felépítmény: Egycsöves, központi váz, sajtoltlemez elemekkel. Elsőkerék felfüggesztés rövid lengőkarral, csavarrugóval, 48mm-es rugóúttal. Hátsókerék felfüggesztés lengőkarral, teleszkópokkal, rugóút 54mm.

Menetteljesítmények: Legnagyobb sebesség 45 m/h, utazósebesség 35 km/h.