2016. március 29., kedd

MARCALI / Folytatáshoz kattints a posztra


 A Balatontól 14 km-re délre, a 68-as főút és a 37-es számú Somogyszob–Balatonszentgyörgy vasúti szárnyvonal mellett fekszik (A vonalon 2009. december 13-a óta szünetel a személyforgalom.).


Marcali a Pécz nemzetségből származó Marczali család ősi birtoka volt. Nevét első ízben egy 1274-ben kelt latin nyelvű oklevél említette először. 1332-1337között a pápai tizedjegyzék is említette, így már ekkor egyházas hely volt,1455-ben Szent Aniamus tiszteletére szentelt plébánia-templomát, valamint a város mellett Szent Domonkos tiszteletére emelt pálos kolostorát is említették az oklevelek. 1448-ban már városi kiváltságokat is élvezhetett, 1494-ben pedig iskolája is volt.
1488-ban, Marczali László halála után a település a Báthori család birtokába került.
A török hódoltság idején járási székhely volt, de az itteni erősség csak 1566,Szigetvár eleste után került török kézre. Az 1563-as török kincstári adólajstrom ekkor 35 házat sorolt itt fel, majd az 1573-1574. évi fejadólajstrom felsorolása a város következő részeit sorolta fel: Újfalu 33 ház, Felső-utcza vagy Benács-utcza 18 ház, Alsó-utcza 19 ház, Felső-utcza 5 ház. Eresznek (Érsek-utcza) 10 ház.
Az 1598-1599 közötti magyar királyi adólajstromban pedig már Babócsa várának tartozéka, és 1626-1627-ben már mint Nádasdy Pál birtokát említették.
1660-ban a pannonhalmi főapátsági tizedváltságjegyzék már Szent-György várának tartozékaként említette.
1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományba a királytól,1715-1733 között gróf Széchenyi Zsigmond birtoka lett.
1772. augusztus 24-én országos-, 1820 április 28-án pedig hetivásárok tartására is szabadalmat nyert.
Az első gyógyszertára 1797-ben alapította duliczi Duliczky János gyógyszerész a "Szentháromság" név alatt. Halála után, veje nemeskéri Kiss Gábor (1794-1863) gyógyszerész, 1825-ben vette át a vezetését. Duliczi Duliczky Franciska (1809-1888) férje vezette a gyógyszertárt egészen 1863-ig, amikor gyermekük nemeskéri Kiss István (1833-1884) gyógyszerész lett az új tulajdonosa. Kiss István, viszont 1873-ban eladta Kőrös Viktornak és majd létrehozta a nemesvidi "Megváltó" nevű gyógyszertárt.
Az 1848-49-es szabadságharc és jobbágyfelszabadítás idején a település kétnyelvű lakossága egy szívvel állt a Noszlopy Gáspár vezette honvédcsapat soraiba.
1861. október 20-án egy nagy tűzvészben a település kétharmadrésze leégett,1902-ben pedig egy újabb tűzvészben egy egész puszta hamvadt el, 42 épülettel.
A 20. század elején Somogy vármegye Marcali járásához tartozott.
1910-ben 4588 lakosából 4559 magyar volt. Ebből 4127 római katolikus, 54 református, 379 izraelita volt. ATanácsköztársaság ideje alatt a forradalom szervezésének egyik központja.
A második világháború után megindult fejlődés tette lehetővé, hogy évszázadokkal ezelőtti kiváltságait visszaszerezze. 1977-ben ismét városi rangot kapott, ekkor csatolták hozzá a szomszédos Bize, Boronka és Horvátkút községeket is.
A település falain belül országos hírű tudósok, alkotóművészek születtek és dolgoztak. Többek között Marczali Henrik,Lengyel József, Bernáth Aurél.
Marcali egykor katonaváros volt. Két laktanyával is büszkélkedhetett. A belső Hunyadi János Laktanya, illetve a külső Petőfi Sándor Laktanya. A marcali belső laktanya építése 1949-ben kezdődött és 1951 augusztusában került átadásra. A laktanya 11 hektáron terült el a település központjában, és 1990-ben zárták be. A laktanya helyén jelenleg üzletek, lakóépületek és piac található, valamint a volt tiszti-étkezdében működik a Helyőrségi Klub.
1950-ben kezdték el a külső laktanya építését, amelybe egy év múltán költöztek az első katonai alakulatok. A laktanya 1980-ban közel 38 hektáron terült el, 1500 fő sorállomány befogadóképességgel. Az utolsó katonai szervezet 2001. március 31-én költözött ki a laktanyából. Ezzel a dátummal szűnt meg a Honvédség az egykori helyőrségben


Nevezetességei

  • Széchenyi-kastély (ma kórház)
  • Római katolikus temploma - az 1785. évi egyház látogatási jegyzőkönyv szerint, még a mohácsi vész előtti időkben épült.
  • Bernáth Galéria
  • Marcali Városi Gyógyfürdő és Szabadidőközpont (négy nyitott és négy fedett medencével)
  • Marcali Helytörténeti Múzeum


  • Itt született 1812. október 24-én Tóth Ágoston Rafael honvéd ezredes, térképész, az MTA levelező tagja.
  • Itt született 1857. február 26-án Kozma Ferenc költő.
  • Itt született 1861. január 12-én Kozma Andor költő.
  • Itt született 1895. november 13-án Bernáth Aurél festőművész.
  • Itt született 1896. augusztus 4-én Lengyel József József Attila-díjas (1957) és Kossuth-díjas (1963) író, költő.
  • Itt született (még Boronkán) 1937. augusztus 5-én Bencze József költő.
  • Itt született 1962. július 6-án Vass Márta Európa-bajnok ultramaratoni futó.
  • Itt született 1963. július 16-án Magyar Tibor festő, képzőművész.
  • Itt született 1976. május 4-én Milinte Árpád (labdarúgókapus)
  • Itt éltek: Ihász-Kovács Éva költő, író, a Magyar Kultúra Lovagja (1930–2013)
  • Bornemisza Attila író, főszerkesztő, költő, a Szent Lázár Máltai Lovagrend főparancsnoka (1956-)





Elhelyezkedése
Marcali (Magyarország)
Marcali
Marcali
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 35′ 24″k. h. 17° 24′ 36″Koordinátáké. sz. 46° 35′ 24″, k. h. 17° 24′ 36″osm térkép ▼
Marcali (Somogy megye)
Marcali
Marcali
Pozíció Somogy megye térképén

2016. március 27., vasárnap

RÁM SZAKADÉK-DÖMÖS / Folytatáshoz kattints a posztra

Koordináták: é. sz. 47° 45′ 11″, k. h. 18° 54′ 15″

 Rám-szakadék Dömös közigazgatási területén található. A Rám-hegy tömbjébe vágódó Három-forrás-völgy különösen szép, egyik leglátogatottabb és vadregényes része.
 A Dunántúli-középhegység legkeletibb része a Visegrádi-hegység, kb. 14-15 millió évvel ezelőtt, igen heves vulkáni tevékenység során keletkezett.
A hegy kőzeteire jellemzők a vulkáni eredetű andezit és andezittörmelékes breccsába (szögletes, éles kőzettörmelék-darabokból összecementálódott kőzet) ágyazott kőtömbök, amikből a kőzet felszínre kerülése óta a felszíni vizek és a fagy munkájának eredményeképpen völgyek alakultak ki.
Az összegyűlt csapadékvizek mély völgyeket faragtak a hegyek oldalába. A szakadék a benne vezető turistaúton kellő óvatossággal végigjárható. A kirándulás közben a leglátványosabb földtani értékeket lehet megtekinteni. A szurdokban összességében 112 m-es szintkülönbséget kell leküzdeniük a túrázóknak. A szűk, meredek falakkal határolt szurdokvölgy (mely magassága eléri a 35 métert, szélessége pedig több helyen 3 méternél is kevesebb) bemutatja a különböző vulkáni rétegeket. A puha tufában magas, függőleges falak, a víznek ellenálló keményebb lávarétegeken pedig zúgók, vízesések alakultak ki. A szakadékon keresztülfolyó Rám-patak végül a Szőke-forrás völgyében a Malom-patakba folyik.



Barlangjai



A terület a Pilisi Parkerdő Zrt. kezelésében van. A terep Magyarország legnehezebben járható (vagy más szempontból legérdekesebb) turistaútvonala. Néhány helyen több méternyi, patak által vájt és folyamatosan nedves sziklafalon át vezet az út, ahol a haladást kapaszkodó-láncok segítették.
Az utat a PP Zrt. (Pilismaróti Erdészete) 2006-ban 4,5 millió forintból felújította, amiből a pihenőket, illetve az egy kilométer hosszú szurdokban mintegy 200 méternyi korlátot és több létrát építettek fel.
A turisták közlekedését kiépített korlátok, kapaszkodók segítik elő. A meredekebb részeken, a kapaszkodóknál pedig kőbe vájt kisebb üregek biztosítják lépcsőszerűen a kiránduló biztonságos feljebb jutását. A zuhatagok mellett több helyen is biztonságos létrák adnak segítséget a több méteres szintkülönbségek legyőzésére, bár a köveken szétfröcskölő víz ennek ellenére is összevizezheti a ruhákat. (Javasolt a vízálló bakancs használata.)
A területet évente több, mint 60 ezer kiránduló keresi fel. Főként hétvégéken az igen nagy turistaforgalom miatt problémákat okoz az, ha a szurdokban mindkét irányban közlekednek. A kihelyezett táblák javasolják, illetve a hétvégékre vonatkozóan elő is írják, hogy a Rám-szakadékot („zöld” turistajelzés) alulról felfelé (Dömös irányából) közelítsük meg, míg az ellenkező irányban a „sárga” jelzéssel ellátott utat kövessük, elkerülendő a torlódásokat és balesetveszély kialakulását. Amennyiben Dobogó-kőről keressük fel a Rám-szakadékot, úgy előbb a sárgán jelzett Lukács-árkon ereszkedjünk le, majd vissza irányban járjuk be a szakadékot.
A szakadék élővilágát elsősorban moha- és zuzmófajok alkotják. A sziklaképződmények pihenőhelyet nyújtanak a kerecsensólyomnak és a hollónak. Az emlősök közül a nyuszt és a vadmacska érdemel említést. A völgy felett magasodó Rám-hegy a bioszférarezervátum egyik magterülete, ahol a hölgyestike, nagyezerjófű és mérges sás mellett gyakori a Pilisi Bioszféra Rezervátum címernövénye, a tarka nőszirom. Az idős bükkfák odvaiban kék galamb és fekete harkály költ.

2016. március 16., szerda

Bátonyterenye / Folytatáshoz kattints a posztra


 Bátonyterenye Nógrád megye harmadik legnagyobb városa, a Bátonyterenyei járás székhelye. A város térsége már a bronzkor második felében i. e. 1500 körül lakott volt, amelyet jelentős archeológiai lelőhelyek bizonyítanak, első írásos emléke viszont csak 1216-ból származik. Az 1950-es megyerendezésig a város akkor még különálló Nagybátony és Maconka része Heves megyéhez tartozott. Bátonyterenye 1984január 1-jén jött létre Nagybátony (beleértve az 1965-ben hozzácsatolt Maconkát is), továbbá Kisterenye és Szúpatak egyesítésével. Városi rangot 1989-ben kapott. A város híres szülötte Abonyi Lajos író.
Bátonyterenye Nógrád megyében a Mátra a Karancs a Medves és a Cserhát találkozásánál, A Zagyva és a Tarján-patak völgyében helyezkedik el. A területe 80,09 négyzetkilométer, tengerszint feletti magassága átlagosan 100-150 méter.
 Kisterenye a Mátra hegységtől északnyugatra, a Cserháttól keletre található Bátonyterenye városrésze, korábban önálló község volt. 180-250 méterrel fekszik a tengerszint felett. A környék már a bronzkor óta folyamatosan lakott terület. A terület gazdaságának meghatározó része volt a szénbányászat, amely azonban mára letűnt a térségben. Helyét a mezőgazdaság és a turizmus vette át. Kisterenye számos kulturális és természeti értékkel rendelkezik. Ezek legfontosabbika a Gyürky-Solymossy-kastély, amely barokk stílusban épült a 18. század végén. A kétszintes, felújított épület felső szintjénSzabó István (szobrász, 1903) állandó kiállítása működik. Az épület két zömök saroktornyán fából készült hagymakupolák találhatók, amelyek sajátosnak, jellegzetesnek mondhatók. Az épületben kicsiny ablakai ellenére is kiválóan oszlik el a fény, és belülről magasztos, tágas helyiségekre tagolódik.
Nagybátony Árpád-kori település, egykor a Rátót nemzetség ősi birtoka volt.
1231-ben már Bachon néven említették az oklevelek. A településen Rátót nemzetségen kívül az egri püspöknek is voltak birtokai a 13. század második felében, de ezeket II. Endre egri püspök 1295-ben Marzsó fia Pós comesnek Bátorért cserébe adta.
1487-ben Alsó-Bathon, az 1549. évi adóösszeírásban Bathon néven szerepelt és ekkor Losonczy István birtoka volt.
1589-1590 között az egri vár fenntartására szolgáltatta be a főpapi tizedet.
1693-ban Bátor néven szerepelt az összeírásban, ekkor Sztáray Ferencz birtoka volt.
A feljegyzések szerint 1836-ban és 1882-ben is nagy tűzvész pusztított a településen, a község legnagyobb része, a templom és a lelkészlak is leégett.
A 19. század elején az Almássy család, Gyürky Pál, özv. Baloghyné, Mitusovics és a Czobor családok bírtak itt földesúri joggal, a 20. század elején pedig néhai Almássy István kiskorú örököseinek és báró Solymosy Jenőnek volt itt nagyobb birtoka.
A település határban látható az Ágasvárnak nevezett várrom, és kőszénbányája és kőbányája is volt.
Nagybátony ma Bátonyterenye egyik városrésze a település délnyugati részén fekszik közvetlenül a Mátra lábánál. 1990-ig fontos tényezője volt a településrésznek a bányászat. A településrészek egybeolvadásával Nagybátony vált a város fontos gazdasági és turisztikai központjává. A városkép az 1960-as évek elején változott meg.
 Maconka nevét 1396-ban említette először oklevél Machonka néven. A falu ekkor Neczpáli György birtoka volt, aki azt Ilsvai Leuszták nádornak adta cserébe Túrócz-Zsámbokréthért, ezt a csereszerződést 1416-ban megújították.
Az 1549. évi adóösszeíráskor már az elpusztult helységek között szerepelt és 1552-ben is csak 3 portát írtak itt össze. Ekkor már a török hódoltsághoz tartozott.
1693-ban Vay László birtoka, és ekkor csak puszta volt. A 19. század első felében Gyürky Pál és Baloghyné birtoka, de rajtuk kívül még Marsó Lászlónak is volt egy kisebb birtokrésze a helység határában. Később, 1861-ig a Bertha család, utána 1869-ig a Mátray család, a 20. század elején pedig a Rusznyák örökösök birtoka volt. Maconka római katolikus temploma egyike a legrégebbieknek; a 15. században épült. A falait méter szélességű gömbölyű patakkavicsból, deszka között öntötték össze. Eredetileg kőfallal (cinteremmel) volt körülvéve, ennek a 20. század elejére csak az alapfala maradt meg.
Maconka 1965-ig önálló település volt. Jelenleg Bátonyterenye városrésze. Fontos turisztikai látványossága a Maconkai víztározó, amely sporthorgászatra tökéletesen alkalmas. Az egykori falu környéke már a bronzkorban is lakott volt. Fontos fejlődési ág lett a bányászat a vidéken. Jelenleg a víztározó látogatottságának a bevétele jelenti számára a biztos jövedelmet.

Nevezetességei

Gyürky-Solymossy-kastély

A kisterenyei városrész nevezetességei közé tartozik az 1790-ben épült késő barokk stílusú, egyemeletes, kéthagymakupolás, zsindellyel fedett, saroktornyos Gyürky-Solymossy-kastély, illetve annak 13 hektáros ősparkja, ami számos ritka növénye miatt természetvédelmi terület. Abonyi Lajos író emlékműve is itt látható.
A Kárpát-medence északi részének nevezetes barokk kastély-típusának legdélibb példája, Magyarország egyetlen ilyen építménye. 1790 körül építtette a Gyürky család barokk stílusban. A nyugati homlokzat két sarkán lévő „hagymakupolás” oldaltorony teszi jellegzetessé. A földszinten és az emeleten 3-3 szoba nyílik boltíves mennyezetekkel, az oldalszobák toronyerkéllyel vannak kibővítve. A keleti házrészben egy-egy sarokszoba található. Az épületet körbefutó párkány díszíti, manzárdtetős, tornyain zsindelyes hagymasisak van. A kastélyt az 1840-es évek végéig a Gyürky család nyári lakként használta. Az 1900-as években házasság révén a Solymossy család birtokába került a kastély és a kastélypark, amely átépítésre került. A második világháború után az épület sorsa viszontagságos volt, majd magára hagyták, s földszinti boltozatának egy része beomlott, a zsindelyfedés valamint a kastély eredeti berendezése elpusztult. 1982-ben szerkezetileg helyreállították és a salgótarjáni Kohászati Üzemek oktatási központja működött itt. A kastélyt Bátonyterenye önkormányzata1996 végén vásárolta vissza igen leromlott állapotban. Azóta sikerült kívül-belül felújítani, az emeleti szintet funkcióval (állandó kiállítás) megtölteni.
A kastélyban a településről elszármazott id. Szabó István szobrászművész születésének centenáriumi évfordulóján 2003-ban nyílt meg a „Fába faragott élet” címet viselő állandó emlékkiállítás a Kossuth-díjas művész tiszteletére. A kiállítás emléket állít a művész munkásságának, átfogó képet nyújt életművéről. A kiállítás kiemelkedő darabjai a két legjellegzetesebb műcsoport: a néprajzi tárgyú művek és a bányászattörténeti sorozat. Az utolsó teremben id. Szabó István szobrászműterme látható, berendezésül felhasználva a művész által használt szerszámokat, eszközöket.

Palóc Tájház

Gyürky-Solymossy kastély főbejáratához vezető út melletti házak őrzik a falukép korábbi megjelenését.
Az Árpád úti bejárat közelében egy 19. századi népi lakóházban helytörténeti gyűjteményt alakítottak ki. Az épületet 1986-ig lakták, majd az önkormányzat megvásárolta. Az épület eredetileg négyosztatú parasztház volt, szoba-konyha-kamra-istálló elrendezéssel. A csonkakontyos tető fa oromzatán "TJ 1901" felirat látható, az akkori tulajdonos Tóth József cserélte ki a korábbi zsúpfedelet poltári cserépre. A porta elrendezéséből és az elbeszélésekből tudjuk, hogy módos paraszt építette a múlt században. A paraszti portához tartozó istálló, pajta és ólak az idő során nagyon megrongálódtak, az enyészeté lettek. A házban kiállított bútorok, használati tárgyak, eszközök, szerszámok jelentős része a 20. század elején a két világháború között és a negyvenes években készült, de vannak a 19. századból származó darabok is megelevenítve egy jobbágycsalád mindennapjait.
A népi lakóház jellegzetes palóc építészeti stílusa Szúpatak településrész 20 század elejéről származó házain is megfigyelhető.
 A város legértékesebb műemléke a 14. században épült maconkai román kori templom. Egyhajós, gótikus, barokk építmény. Egyszerű oromfalán kisméretű torony van. Gótikus ablaknyílások láthatók a hajón és a szentélyben. A szentélyben 15. századi, jó állapotban megmaradt faliképeket tártak fel, 1971-ben.
Többször leégett, de az újjáépítés során a lényeges építési jegyeket mindvégig megőrizte.

Kisterenyei római katolikus templom

A kastély melletti dombon álló, a 21-es főútról is jól látható barokk épület gótikus alapokon áll, de többször is átalakították. ASzent István vértanúnak szentelt sík mennyezetű templom boltozott szentélyét 1717 környékén és 1838-44 között építették át. A középkori templomnak huszártornya volt, s a szentély északi oldalához egy ismeretlen nagyságú sekrestye tartozott. A 19. században tetejét zsindely fedte, a hajó végén karzat állt. Homlokzatból kiugró órapárkányos, a kastélyhoz hasonlóan hagymakupolás tornya van. A templom mennyezete festett, kazettás díszítésű. A templom mai belső festése 1956-ban keletkezett, külső tatarozására az 1960-as és az 1990-es évek végén került sor. Kora barokk berendezéséből a díszes kőbaluszteren nyugvó, faragott kőmellvédes szószék maradt fenn.

Nagybátonyi római katolikus plébánia templom

1682-ben nagy tűzvész pusztított Nagybátonyban, ekkor leégett a község, a templom és a lelkészlak is. A templom újjáépítését 1735-ben kezdték meg, a hagyomány szerint a felsőlengyendi pusztatemplom anyagából építkeztek. A domboldalban, a falu egykori fő utcasora felett álló templom barokk stílusban épült. Egyhajós – a falusi templomoknál a barokk időkben szokatlan – háromkarélyos szentéllyel, magas körülfutó lábazattal, körülfutó, erősen kiugró ereszpárkánnyal épült. A templombelsőben félkörös diadalív választja el a két lépcsővel emelt szentélyt a két boltszakaszos hajótól. A barokk boltozatok a 18. század második felében történt átépítés során keletkeztek. 1930-ban az északi karéjban karzatot építettek, majd 10 évvel később az orgonakarzatot is kibővítették.

Szúpataki evangélikus templom

Szúpatak lélekszáma mára már 100 fő alá csökkent. A településrész közepén álló templom 1903-ban épült, körülötte a 19-20. század fordulójáról található néhány, a palóc parasztház jellegzetes példánya, melyeknek kora, stílusa a közismert hollókőivel megegyező. Táji és népi építészeti adottságai mellett az alig 1 km távolságra lévő híres búcsújáróhely Szentkút közelsége fokozza a településrész jelentőségét.

Pusztatemplom

Nagybátony falunak nevezett településrészétől keletre a mai templomtól kb. két kilométerre Felsőlengyend közelében egy domb tetején templom romjai találhatók. Történelmi adatok alapján az Árpád-házi királyok korában épült, s az oklevelekben Puszta Clastrom néven szerepel. Alaprajza latin kereszt, két oldalán egyforma nagyságú sekrestye és vendégház volt, alatta kriptaszerű temetkezőhely, amit az ásatások alkalmával talált nagy mennyiségű emberi csont is bizonyít. A romok körül védő és várfal nyomai is kivehetők. 1277-ből már vannak adatok a templomról és egy bizonyos Ulrik nevű őrszerzetesről, ami arra utal, hogy várszerű építmény volt a pusztatemplom, hiszen őrszerzetes csak várszerűen erősített helyen tevékenykedhetett. A falu 1555-ben behódolt a töröknek. A szájhagyomány szerint a templom körül csatározások folytak, azt is mondják, hogy a templom kriptájába magas rangú török tisztségviselőt és katonát is eltemettek. A török kiűzése után az 1700-as években a pusztatemplom elvesztette jelentőségét. A történelem viharainak és az idő vasfogának egyre nehezebben állt ellen, az akkori földbirtokos nem törődött vele, s a romosodó templomot 1735-ben lebontották. Köveit felhasználták a ma is meglévő, de a tűzvészekben gyakran megrongálódott nagybátonyi templom építéséhez. Az 1930-as években a templom környékén feltárásokat végeztek. A szájhagyomány szerint templomi kegytárgyakat és török fegyvereket találtak, noha a feltárások anyagát saját szemével nem látta senki.

Arany-hegy

Magyarország archeológiájának bölcsőjeként tartják számon a Maconkai-víztározóval szemközt, Kisterenye szélén elhelyezkedő szabályos sátor alakú hegykúpot. Kubinyi Ferenc 1821-ben kezdte gyűjteni azokat a leleteket, melyek a hegy oldalában igen nagy számban előfordultak. Egy-egy zápor után cserép, bronz, sőt gyakran arany tárgyak is napfényre kerültek. Ettől kezdve lett a korábban Hársasnak nevezett hegy neve Aranyhegy. A bronzkori leletek szerint a hegy lábánál volt az urnatemető, a bronzeszközök öntése helyben történt. Leletei Európa szinte minden nagyobb múzeumába eljutottak.
Az Aranyhegyen volt Rákóczi várkastélya is. A leírásokból és a helyszínen talált tégla és tetőcserép darabokból, régebben pedig zöld kályhacsempe töredékekből is erre lehet következtetni.

Híres bátonyterenyeiek

  • Id. Szabó István szobrászművész
  • Abonyi Lajos

További hírességek

Gyürky-Solymossy kastélyban lakott és tanított 1811-ben Lavotta János hegedűművész és zeneszerző. A kastélyból járt 1833-ban naponta az Aranyhegyre (akkori nevén Hársas) Kubinyi Ferenc, hogy összegyűjtse a bronzkor emlékeit. A kastélyban nőtt fel Kubinyi haladó gondolkodású felesége Gyürky Franciska.
Elhelyezkedése
Bátonyterenye (Magyarország)
Bátonyterenye
Bátonyterenye
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 59′ 21″k. h. 19° 49′ 44″Koordinátáké. sz. 47° 59′ 21″, k. h. 19° 49′ 44″osm térkép ▼
Bátonyterenye (Nógrád megye)
Bátonyterenye
Bátonyterenye
Pozíció Nógrád megye térképén
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...