Amikor litániát zengek a gyermekeimnek arról, mennyivel másabb volt az élet alig harminc éve. Kicsit röhejes, mert én még mindig azt hiszem, gyerek vagyok. A világ pedig rohan mellettem, előttem, jobb esetben velem. De tényleg, mennyivel másabb volt...
Mindenhová gyalog jártunk és ismertük a környék összes utcáját, zegzugát. Már általános iskola első osztályától kezdve egyedül mentünk a suliba. Anyánk egyszer megmutatta, merre van. Ha másodjára nem találtuk meg, arról nem ő tehetett.
Állandóan kint lógtunk a többiekkel a szabadban. Az összes lány az utcából alkotta a lánybandát, az összes fiú a fiúbandát. Fontos feladataink voltak odakint: hajkoszorút fontunk virágokból, gesztenyét gyűjtöttünk, papírt vittünk vissza a MÉH-be, hogy az arra kapott pénzt elfagyizhassuk, volt titkos átjárónk is, meg bunker a hátsó kertben. Ha sötétedett, haza kellett mennünk. Nem volt sem karóránk, sem mobiltelefonunk, de senki meg sem kérdezte, merre jártunk, hisz együtt voltunk, mi bajunk lehetett abból?
A boltban lehetett kapni kenyeret. Érted... egyféle kenyeret. Aminek az volt a neve, hogy kenyér. És slussz. Az volt a finom, aminek jó feketére megsült az a héja, ahol bevágta a pék. Nem volt teljesen kiőrölve, meg gluténmentes változata, meg rizs-rozs-akármi lisztből készült fajtája. Egy féle, na. Mondjuk nem is állt el három hétig, de ki a fene tárolt anno kenyeret ennyi időn át? Újat akkor vettünk, ha a régi elfogyott. Még másnap jó volt. Még harmadnap gázláng rózsája felé tartva pirítósként, vajjal és fokhagymával jó volt. De mennyiszer ettünk így pirítóst!
A boltban lehetett kapni tejet. Zacskóban. Felforraltuk és minden reggel kakaót ittunk.
Nem tudtuk, mi az az ásványvíz, de volt otthon szóda, amihez vettük a patront. Minden nap ettünk egy almát, mert tudtuk, napi egy alma, az orvost távol tartja.
Otthon kétféle gyógyszer volt: Kalmopyrin és a fehér rázós folyadék. Ez utóbbi gyógyította a bárányhimlős foltoktól a csaláncsípésen át a rohadék szúnyogcsípésekig mindent. Meg volt méz és kamillatea – ez utóbbi tényleg mindenre jó volt. Megfázásra, fejfájásra, fáradtságra, lázra, köhögésre, pattanásos arcbőrre, gyulladt fogra, felhorzsolt térdre.
Tudtuk, mi az, hogy hajóvonták találkozása tilos. A rádiót nem kapcsoltuk el, ha magyar nótát adott, akkor sem, ha népmesét olvasott fel egy gyerekhang és tudtuk, hogy ki a Botka Valéria meg a gyerekkórus.
Aha. Csak a szépre, mi? Akkoriban a gyerekek bántalmazása nemhogy megtűrt, de egyenesen elvárt volt. A szülők ütötték-vágták a gyereket otthon, a tanárok csavargatták a kezünket, a padba verték vagy a naplóval püfölték a fejünket, napi szinten szégyenítettek meg nyilvánosan, sulykolták belénk, hogy értéktelenek és buták vagyunk, "pályafutásuk legrosszabb osztálya". Már óvodában is volt egy vadállat óvókurvánk, aki székhez kötözte, kerti slaggal locsolta a gyerekeket, ha sírtak, vagy csendespihenőnél leragasztotta a szemüket, szájukat, hogy aludjanak... Még vadidegenek is felhatalmazva érezték magukat, hogy a nyílt utcán megtámadjanak, leüssenek egy tíz-tizenkét éves gyereket, ha úgy gondolták, "pimaszkodik". És ezzel még viccelődtek is, mintha valami kedves, játékos része lenne a gyerekkornak. Lapozz fel egy Hahotát, a "viccek" fele arról szól, hogy a gyereket agyonverik, mert rossz jegyet hozott az iskolából...
VálaszTörlésMa meg csodálkozik a sok hülye, hogy mitől olyan erőszakos mindenki? Miért ugrálnak ki az autóból a piros lámpánál ököllel "igazságot tenni"? Miért hisztérikus mindenki, miért azt lesi mindenki, hogy tudna csalni, kummantani, hazudni? Mert több generáció nőtt fel úgy, hogy csak az erő számít, nincs más érték, és hiába dolgozol mint az állat, a becsületesség csak balekké tesz.
A nyolcvanas évek embertelen kor volt, és ezt a mai napig sem ismeri el a sok Stockholm-szindrómás hülye. Nekik a fára mászásról meg a csavargásról vannak csak emlékeik. Arról nem, amikor az őrjöngő paraszt rájuk eresztette a házőrző kutyát, mert szerinte nem szabad abban az utcában közlekedniük... szintén megtörtént eset, ráadásul Budapest közepéről.
Barom.
TörlésDe még mekkora!
TörlésPszichológus látott már?
TörlésSzerintem te nem Magyarorszagon eltel. Hanem kicsit keletebbre, csak nem szoltak.
TörlésNekem is elpüfölte a naplóval a a tanár a fejem,meg fatoltartóval,kaptunk körmöst favonalzóval meg pajesztépést fülcibálást. Mindennek meg volt az oka, nem voltunk angyalok de utána jót nevettünk a haverokkal a tejbolt elött. Ez akkor olyan normális dolog volt mint ma feljwlenteni.eghurcolni megverni a tanárt.
TörlésEngem soha nem ütött meg tanár, és otthon sem volt testi fenyítés. A legjobb korban voltam gyerek.
Törlésigen,ez így volt.az óvónők annyira húzták a fülünket hogy fájt.az ebéd után,alvásnál nem engedett ki a wc-re mert aludni kellett.ezeket a dolgokat örökre megjegyzi az ember.persze a munkájukat nem végezték,engem sebesre rugdostak a nagycsoportosok ebéd közben.és ez csak az óvoda,az iskola sem volt jobb semmivel sem.
TörlésSzr gyerekkorod lehetett😂😂
TörlésBeteg egy elme a tied ha csak ez maradt meg!
TörlésElmostuk a tejes zacskót és utána felhasználtuk csomagolásként.
VálaszTörlésNévtelen: a mai társadalom hibáit hosszan lehetne sorolni mert embertelen ha nem venned észre!
VálaszTörlésDiszko utan hazafele a kisboltok es az ABC ele mindig kivolt rakva a friss zacskos tej meg kakao … zsemle.. es mindig elcsentunk egyet es megettuk mig hazaertunk😉
VálaszTörlésEz a barom hol a kúrva anyjába élt,vagy most elszívta az agyát vagy fidesz fizeti ezt a szemét írását
VálaszTörlés