Borszék / Folytatáshoz kattints a posztra

 Borszék (románul Borsec, németül Bad Borseck) város Romániában,Erdélyben, Hargita megyében. A település Erdély egyik leghíresebb fürdő- és üdülővárosa, turistaközpont. Alsó- és Felsőborszékből áll, melyből utóbbi a fürdőtelep.
A Székelyföld legészakibb települése Gyergyószentmiklóstól 40 km-re északra, a Bor-patak völgyében fekszik, a Gyergyói-havasok, a Kelemen-havasok és aBesztercei-havasok találkozásánál.

 Neve a magyar bor (itt borvíz, ásványvíz értelmű) pataknévből származik, melyhez a magyar szeg (= szeglet, sarok) utótag társult, amely az idők folyamán a szék (= vizes terület) főnévvel cserélődött fel.

 Már a 16. században ismert gyógyvize, több mint 30 bővizű borvízforrása van. A fürdő a falutól 4 km-re 900 m magasan található. Az itteni borvizet szekereken messze vidékekre is elhordták a helybeli székelyek. Fürdőháza 1725-ben épült, borvizét már 1770-ben palackozták, 1793-ban vegyelemezték. Szénsavtartalma magas, a tizenöt forrás mindegyike más más összetételű. A rohamosan fejlődő település 1968-ban kapott városi rangot. 1910-ben 1862 lakosából 1702 magyar, 126 román, 125 zsidó és 10 német. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Gyergyótölgyesi járásához tartozott.

A Borszéki-medencében aránylag későn telepedett meg állandó lakosság, a vidék elszigeteltsége, a nagy kiterjedésű erdők, az éghajlat zordsága nem kecsegtette a telepedni vágyókat. A népvándorlások sem hagytak nyomot, bár a helység toponímiája ószláv eredetű, hasonlóan a Gyergyó, a Bélbor nevekhez. (Bor=fenyő, szék=irtás, tisztás; gyergyó=dzsurdzsevo=györgy; Bélij=fehér; bor=fenyő). Egyes házak, szállások, fürdőházak voltak ugyan a 18. század első felében, sőt valószínűleg már ezt megelőzően is, ezeknek lakói azonban nagyrészt fürdővendégek lehettek, akik Borszéket a nyári időben keresték fel.

Bethlen Farkas „Históriája” tesz először említést a borszéki borvízről, amelyet a Gyulafehérvári udvarban gyógyítási céllal fürdésre használt Báthory Zsigmond. E terület, mint Gyergyóditró és Gyergyószárhegy községek közbirtoka a 18. századtól „Borszék mezeje” néven vált ismertté (Orbán Balázs is e néven említi), és legeltetésre használták. Az állandó település létrejötte az Üveggyár létesítésével hozható kapcsolatba (1806), de az anyaközségektől igazgatásilag csak 1896-ban szakad el végérvényesen. Ez tűnik ki a Lázár grófok 1745-ben kelt perokmányiból is. Állandó település jellege azonban csak jóval később, a 19. század közepén alakulhatott ki. A betelepülés eredetileg két irányból történt: egyrészt a Gyergyói-medence felől, ugyanis Borszék, Ditró és Szárhegy tulajdonát képezte (mint közbirtokossági terület), és így lakói zömmel innen származtak. Másrészt Moldvából vándoroltak be, mint ahogy ez Bélbor esetében is történt. Eme eredeti kétirányú bevándorlás mellett a 19. század második felében az ittlévő nagyobb számú székely és kisebb számú román lakosság mellé, a régi családi nevek bizonysága szerint más nemzetiségű lakosság is települt. Borszéken ugyanis az alábbi régi családnevekkel találkozunk: Cservenka, Eigel, Fokt, Kameniczky, Kolbert, Kramer, Krisztián, Paller, Patka, Pépel, Schiller, Straff, Thalmayer, Vild stb. Az üveggyárhoz és a szénbányába számos szakmunkás vándorolt be Csehországból, Sziléziából, Lengyelországból, Steiermarkból és Bajorországból. Itt üvegfúvóként és szénbányászokként tevékenykedtek, és az idők folyamán teljesen elmagyarosodtak. Ma már csak a családi nevük őrzik idegen eredetüket. A helybeli és később betelepült lakosság kezdetben nem keveredett, elzárkózott, mert „harisnyás” székelyek Felső-Borszéket, a nadrágos „zipzerek” – ahogy az üvegfúvókat, szénbányászokat nevezték – Alsó-Borszéket lakták. Ez az egészségtelen elkülönülés, elzárkózás azonban az összekeveredés, beházasodás folytán fokozatosan megszűnt, amelyhez a megegyező vallás (római katolikus) döntően besegített. Borszék a 19. század végéig nem volt önálló közigazgatási egység. Ditróhoz tartozott, önállóságát csak 1896-ban nyerte el. Anyakönyvi vitelét 1896-tól vezetik. A több mint 200 éves „Borszéki történet” a település fejlődésének sikertörténete is amely nagyban a nagyszerű borvízforrásokkal és azok hasznosításával áll szoros kapcsolatban.

 Mellőzve a legendákat (például szelistyei pásztorok, illetve Bánffy Dénesvadászata) Bethlen Farkas gróf 1847-ben megjelentetett „Históriájában” említést tesz Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem olasz orvosának, Bucellának utasításáról (1594. augusztus), hogy „hozattassék zárt hordókban a víz", hogy abban naponta a nagyságos fejedelem megmártassék és ezáltal megszabadultatik nyavalyájától…”. A fentieket báró Jósika Miklós is megerősíti a „Jósika István” családja című munkájában.

Fridvaldszky János az 1767-ben megjelentetett „Mineralogia magni principatus Transilvaniae” szakmunkájában többek között így ír: „Borszék a reményvesztett betegek menedéke.” De már 1700-ban a szárhegyi gróf Lázár Miklós Borszék mezejét és az odavezető utakat tárgyalja családi históriájában. 1762-ben több épület létezik, köztük a Határőrség háza, amit két évre rá követ a Tisztikar Üdülőháza is. Anton Kurz-nak, a Brassóban 1844-ben kiadott német nyelvű „Borszék Erdély csodálatos üdülője” című írásában Bánffy Dénest, Erdély gubernátorát és Bukow császári tábornokot említi, akik 1776-ban idelátogattak és gyógykezeltették magukat.

Heinrich Johann Kranz 1777-ben a korabeli Habsburg Birodalom ásványvizeit veszi boncolás alá, és Borszék vizét kitűnő minőségűnek találja. E mérlegelés mozgásba hozza a korabeli orvosokat és beindul a borszéki víznek a népszerűsítése és gyógyászati hatásának érvényesítése. Kezdetét veszi a telep kialakulása. Kezdetben szász és örmény befektetések jelennek meg, a 19. század második harmadában pedig tömegesen emelkednek ki az üdülést szolgáló faházak. A tulajdonképpeni fürdőtelep ekkor kapja meg a még ma is létező arculatát. Ebben a munkában oroszlánrésze van a bécsi Zimmethausen Antal geológusnak, akit az utókor Borszék fürdő megalapítójaként emleget. A forrásokat vegyelemezteti Szebenben, Pest-Budán és Bécsben. Ez már elegendő volt a víz kereskedelmi forgalmazásához. Ditró-Szárhegy közbirtokosságától bérbe veszi a fürdőtelepet és beindítja értékeinek kiaknázását. Kereskedelmi szerződéseket köt orosz,olasz, görög, török és moldován cégekkel, ahová kezdetben agyagkorsókban szállít, majd pedig 1806-ban megalakul a manufakturális üveggyár, amely 1916-ig fedezte a szükséges palackmennyiséget. Üvegeseit Sziléziából, Lengyelhonból,Bajorországból és a Szepességből toborozta. A beindult szénbánya terméke, a lignit, fedezte a huták tüzelő anyagának mennyiségét. A gyógyvizek különböző kiállításokon dicsérő oklevéllel, ezüst vagy éppen aranyéremmel dicsekedhettek.

Neves személyiségek is látogattak ide: Blaha Lujza, Mihai Eminescu, Vasile Alecsandri.

A 20. század minden megpróbáltatásai különösen a két világháború és az impériumváltás a töretlenül fejlődő immáron világhírű fürdőt kedvezőtlenül érintették, amelyre ráadásként a szocializmus építésének hazug gazdaságpolitikája már csak kegyelemdöfést adott. Borszék, az egykoron Karlovy Vary-val, Badennel, Ótátrafüreddel egyenrangú fürdőhely ma már csak árnyéka önmagának. A gyönyörű sétányok, a bájos fürdőpavilonok, de főleg a gyógykezelő központ teljes mértékben leromlottak és a sajátos fürdőhelyi „színes világ” csak az emlékezetben maradt fenn.

2009-ben létrejött a Tündérkert feredő.

LÁTNIVALÓK

• A Kerekszék travertin-dombjáról nevezetes, a meszes-szénsavas vízből kicsapódott mészkövet épületek díszítésére használják.
• Első kis római katolikus kápolnája 1745-ben már állott, ezt pásztorok rombolták le helyébe 1847-ben épült új kápolna, melyet az új templom elkészülte után 1926-ban a görög katolikus egyház kapott meg, ma ortodox templom.
• Az új római katolikus templomot 1910-ben építették és 1911-ben szentelték fel.
• 2006 decemberében szentelték fel az új ortodox templomot.
• Borvízforrások
• Múzeum
• Barlangok: Medvebarlang, Jégbarlang, Cseppkőbarlang.
• Mélik Szálloda és a Deák-téri szökôkút

Elhelyezkedése

Borszék Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 58′ 00″, k. h. 25° 34′ 12″

Szentegyháza / Folytatáshoz kattints a posztra

 A városka Székelyudvarhely és Csíkszereda között félúton, a Központi-Hargita déli előterében a Szentegyházasfalvi-Láz közepén fekszik. 860 m-es magasságával ez Hargita megye legmagasabban fekvő városa. Homoródfürdő és Lövétebánya tartozik hozzá.

 Északi része az Oláhfalu, az itt legelőbb letelepedett Oláh János nevű pásztor után kapta a nevét.
Déli része az egykori Szentkeresztbánya Rókavárossal együtt. 1848-ban az agyagfalvi gyűlésen a Székelyváros nevet kapta.

 Neve korai építésű templomra utal, mely 1360-ban már bizonyosan állt (ezen a néven először 1614-ben szerepel).

1567. május 17-én János Zsigmond seregét a katolikus székelyek a Tolvajos-tetőn szétverték, a visszavonuló sereg a falut felégette. Az Erdélyi Fejedelemség idején kiváltságos falu volt, lakói főleg fakitermeléssel foglalkoztak. 1575-ben Báthory István kiváltságokat adott lakóinak. 1661.október 21-én Ali pasa serege a Tolvajos-tetőn győzte le a csíki székelyek seregét.

A település 1801-ben vásártartási jogot nyert. 1836-ban csatlakozott Szentkeresztbánya a településhez, nemsokára megkezdődött a vasgyár építése, de 1849-ben az orosz csapatok porrá égették és újjá kellett építeni.1860-ban vashámorok épültek. A vasüzem a későbbi fejlesztéseknek köszönhetően a mai napig is termel. 1910-ben 2289 lakosa volt, egy kivételével mind magyarok. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 7265 lakosából 7193 magyar, 60 román, 7 német és 5 cigány. Magyarok által legnagyobb arányban lakott város Romániában, illetve legmagasabban fekvő magyar város a világon.

Látnivalók

• Szent Andrásnak szentelt római katolikus temploma 1760-ban épült, 1822-ben átalakították.
• Egykori vashámora muzeális érték, itt dolgozták fel az 1838-ban nyitott vasércbánya anyagát.
• A vashámorok közelében tör fel a borvizes Dobogó-forrás, melynek vizére épült az egykori Dobogófürdő, Ugron Gábor fürdőtelepe a 20. század elején virágzott. 1952-ben egy fúrás következtében 20 °C-os, eddig hasznosítatlan ásványvízforrás is tör fel itt.
• 1975-ben határában a Majzosi kőbánya közelében 26 °C-os melegvizet találtak, melyre 1976-ban épült fel Majzos-termálfürdőtelepe.
• A várostól 3,5 km-re a Vargyas völgyében fekszik Székely-Seltersz üdülőhely, mely sósborvizes forrásairól nevezetes. A nádasszéki borvízforrás vizében fürödni is lehet.
• A város központjában található a Múzeumszálló, amely eredeti, népművészeti értékű tárgyakkal rendeztek be, és az idelátogatók meg is szállhatnak a rendkívül hangulatos és igényesen kialakított szobáiban.
• Nárciszmező
• A Majzos-fürdő mellett emelkedő Virágosvész-oldalban tenyészik a halványsárga hagyma egyik igen ritka alfaja (Allium ericetorum subsp. pseudosuaveolens)

Kultúra

• A város büszkesége a Gyermekfilharmónia (ahogyan a helyiek nevezik, a ,,Fili") ahol 140 fiatal énekel és zenél. A kórust Haáz Sándor alapította és dirigálja jelenleg is. Nagy népszerűségnek örvendenek határon innen és túl, gyakran turnéznak Magyarországon és szerte Európában. A Gyermekfilharmónia és a Haáz család 2003-ban Magyar Örökség Díjat kapott.
• A Bútorfestő Tábor minden évben a húsvéti időszakban szervezett hagyományőrző, szépteremtő kaláka, egyhetes tábor. Célja a régi hagyományos székely bútorfestés megismerése, elsajátítása.

Híres emberek

• Itt született 1928. február 27-én Márton Gyárfás földmérő, geodéta, fotogrammetriai szakíró, műszaki szótárszerkesztő, tudományos kutató, docens.
• Itt született 1940. augusztus 17-én Szőcs István vegyészmérnök, műszaki szakíró, feltaláló.

Elhelyezkedése

Szentegyháza Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 20′ 31″, k. h. 25° 31′ 41″

Barót / Folytatáshoz kattints a posztra

 Bányász szobor

Sepsiszentgyörgytől 48 km-re északnyugatra a Baróti-medence közepén fekszik. Áthalad rajta a Barót-patak.

1873-tól üzemel lignit bányája.

A Baróthoz kapcsolt települések (Bibarcfalva, Bodos, Felsőrákos, Köpec, Miklósvár) határában 1832–2007 között kül- és mélyműveléssel lignitet fejtettek ki. Gazdag szénsavas ásványvíz tartalékai vannak.

A település nevét valószínűleg a honfoglaláskor itt letelepedett Barót nemzetségről kapta. A nemzetségnév a török boru aldi (= nyest) főnévre megy vissza.

 Barót bejárata Brassó irányából

A baróti várat, amely valószínűleg a település határában állott római castrum maradványa lehetett, a középkorban Venczel várának hívták. A települést 1224-ben Boralt néven említik. A vár lábánál feküdt egykor Alsó- vagy Kisbarót. Felső- vagy Nagybarót pedig a Nagyerdő alatt feküdt. A római katolikus templom a 16. században épült. A települést 1658-ban a tatárok dúlták fel, 1709-ben a labancok kirabolták. 1802-ben a földrengés pusztított, melyben a templom is súlyosan megrongálódott és 1817-ben újjá kellett építeni. 1848. december 13-án döntő fontosságú csata zajlott Köpec és Felsőrákos között. Horváth Ignác és Gál Sándor vezette székelyek óriási vereséget mértek Heydte őrnagy császári csapataira. 1876-tól járási székhely.1910-ben 2531 lakosa volt, 30 kivételével mind magyarok. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Mikósvári járásához tartozott.

 Barót látképe északról

 Barót látképe Ágostonfalváról

 Katolikus templom

Látnivalók

• Római katolikus templomát 1564-ben építették, majd 1690-ben barokk stílusban átépítették, szentélyét 1760 és 1767 között építették újjá. 1817-ben a földrengés következtében megrongálódott és ismét újjá kellett építeni. Erődített körfal övezi, tornya a déli oldalon nyíló bejárat felett áll.
• A várostól nyugatra levő Kisasszony kápolna 1755-ben épült.
• A református templom 1996-ban épült, elődje 1782 és 1833 között épült fel.
• Ortodox temploma 1950 és 1991 között épült.
• Unitárius temploma 1991 és 1995 között épült.
• Az Ágoston tagon is vannak romok. Orbán Balázs egy, a vár védelme alatt állt 1.–2. századi római települést tételezett fel itt.

• Erdővidék Múzeuma

Református templom

Híres emberek

• Itt született 1900-ban Zathureczkyné Zelch Manci háztartástani író, újságíró, verseket, novellákat is írt.
• Itt született 1911-ben Zárug Lukács magyar-örmény építész.
• Itt született 1914-ben Baróti Lajos (1914. augusztus 19. – 2005. december 23.) magyar labdarúgó, későbbi sikeredző.
• Itt született 1739-ben Baróti Szabó Dávid jezsuita paptanár, költő, műfordító.
• Itt született 1909-ban Bodosi Mihály atléta, sebész.
• Itt született 1913-ban Bodosi Dániel festőművész.
• Itt született 1916-ban Bodosi Antal ferencrendi szerzetes.
• Itt született 1863-ban Gaál Mózes író.
• Itt született 1937-ben Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész.
• Itt született 1923-ban Kádár Zsombor erdőmérnök.
• Itt született 1928-ban Kászoni Zoltán halbilógus.
• Itt született 1928-ban Incze László történész és muzeológus.
• Itt született 1801-ben Keserű Mózes csillagász.
• Itt született 1834-ben Mircse János történész.
• Itt született 1817-ben Simonfy Sámuel Bem tábornok orvosa.
• Itt született 1940-ben Nagyné Bede Rozália pedagógus, pedagógiai szakíró, helytörténész.
• Itt született 1941-ben Sikó László magyar állatorvos, állattenyésztési szakíró.
• Itt született 1920-ban Szabó Hajnal magyar nyelv- és irodalom tankönyvek írója, szerkesztője.
• Itt született 1944-ben Tulit Ilona a magyar nyelv- és irodalom tanára, tanfelügyelő, tankönyvíró és szerkesztő.
• Itt született 1961-ben Demeter János Kovászna Megye Tanácsának volt elnöke, Barót város volt polgármestere.
• Itt született 1964-ben Nagy Zsuzsanna kutatóorvos.
• Itt született 1975-ben Incze Mózes Festőművész.

Elhelyezkedése

Barót Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 04′ 30″, k. h. 25° 36′ 00″

Székelykeresztúr / Folytatáshoz kattints a posztra

A város látképe

A város Székelyudvarhelytől 26 km-re nyugatra, a Gagy és a Fehér-Nyikó vizének a Nagy-Küküllőbe torkollásánál fekszik. A Székelykeresztúri-medence központja, egykori járási székhely.
Nevét onnan kapta, hogy templomát a Szent Kereszt tiszteletére emelték. (1333: de Sancta Cruce, 1459: Keresthwr, 1630: Székely Keresztur). A megkülönböztető szerepű Székely-előtag a Székelyföldre utal. A román Cristuru Secuiesc magyar mintára alkotott átvétel-fordítás.

 A Küküllő Székelykeresztúrnál

1333-ban S. Cruce néven említik először. A mai város a központi Székelykeresztúrból, Keresztúrfalvából és Timafalvából alakult ki. Ma Fiatfalva és Betfalva is hozzá tartozik. A Sóskút melletti Melegvölgyben 8. századi telep nyomaira bukkantak. Már a 11. – 12. században volt román stílusú temploma.1395-ben Zsigmond király moldvai hadjáratakor több oklevelet keltezett itt. Híres szitakészítőiről korábban Szitáskeresztúrnak is hívták. 1459-ben már mezőváros volt, ezt a rangját egészen 1886-ig megőrizte. 1559-ben Izabella királyné kiváltságlevelet adományozott a városnak. Katolikus iskolája 1646-ban létesült. A Gyárfás udvarházban töltötte a segesvári csata előtti utolsó éjszakát 1849. július 30-án Petőfi, az emléktáblát 1928-ban avatták. A kertben álló körtefa alatt írta utolsó versét. 1910-ben a településnek 3886 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. 1956-óta ismét város.

 Molnár István Múzeum

Látnivalók

• Római katolikus temploma 15. századi gótikus stílusú, szentélyén 1458-as évszám áll, de ekkor valószínűleg csak a korábbi, 12. századi templomot építették át. Az 1904-es átépítéskor a 12. századi templomból származó freskótöredékeket találtak. Tornya 1779 és 1821 között épült. 1929-ben renoválták és bővítették.
• Unitárius temploma 1781 és 1792-ben épült, gimnáziuma 1793-ban nyílt meg.
• Református temploma 1822 és 1834 között épült, az 1632 és 1644 között épített korábbi templom helyére, tornyát 1866-ban magasították.
• A Berde Mózes Unitárius Gimnáziumot 1793-ban alapították.
• Orbán Balázs Gimnázium 2011. szeptemberben nyílt meg.
• Ortodox temploma 1938-ban épült.
• A Molnár István Múzeum a térség tájmúzeuma, történeti és néprajzi gyűjteménnyel.

• A várostól délre fekvő Sóskút a város gyógyfürdőtelepe.
• A Gyárfás kúria ahol Petőfi Sándor utolsó estéjét töltötte.

 A katolikus templom

• Itt látható Petőfi Sándor körtefája és legendás sírja. A fehéregyházi csata előtt Bem József seregével itt pihentek meg a Gyárfás Kúriában, majd a legenda szerint a sebesült Petőfi ide menekült vissza, itt halt meg és itt, a timafalvi temetőben temették el. A legenda valódiságát a szakértői vizsgálat már nem bizonyította, a helyiekben azonban megmaradt a legendás hit, miszerint itt van eltemetve nemzetünk költője.

 Régi Városház

Népi ház a múzeumban

Elhelyezkedése

Székelykeresztúr Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 17′ 24″, k. h. 25° 02′ 24″

Kovászna / Folytatáshoz kattints a posztra

 külvárosi székelykapu

Kovászna Kézdivásárhelytől 20 km-re délre a Kárpátok kanyarulatában, a Berecki-havasok lábánál fekszik. A várost a Kovászna-patak szeli ketté.
Többféle változat fűződik Kovászna nevének eredetéhez. Sokan azt állítják, hogy az Erdélyben portyázó török segédcsapatok ezt a helyet a 'kvasna voda' névvel illették, ami a szláv nyelveken savanyúvizet jelent, mivel Kovászna ásványvízforrásairól híres. Mások azt tartják, hogy régen élt itt egy szabó aki vásznat árult. A szabó neve Kó volt. Mivel sokan megvették az áruját, hírességnek számított, ami után elnevezték Kovásznának a várost, ahol élt.

 A „Pokolsár”

1548-ban Kowazna néven említik. 1840-ben vásártartási jogot kapott. 1756-ban, 1863-ban, 1869-ben, 1874-ben és 1887-ben tűzvész pusztította. Régi református temploma 1754 és 1764 között épült. Az 1802. évi földrengés annyira megrongálta, hogy le kellett bontani. A település világhírű klimatikus gyógyhely, üdülőváros, a határában fakad a legtöbb fajta borvíz Erdélyben. Közel 1500 különböző összetételű borvízforrása van. A fürdőélet az 1880-as években kezdődött, 1889-ben megalakult a fürdő részvénytársaság, a vajnafalvi Horgászkút vízét 1891 óta palackozzák. Számos szénsavas termálfürdője és mofettája van. A főtéren levő Pokolsár az egykori vulkanikus kitörés nyomán keletkezett szénsavas-sós ízű iszapvulkán volt. Mára egy kőmedencébe foglalt csendes fortyogó maradt belőle. Egykor hideg gyógyfürdőként használták. A 19. században több kitörését is feljegyezték.1910-ben 5451 lakosából 4154 magyar, 1105 román, 92 rutén, 48 német volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott.2002-ben 11 369 lakosából 7539 magyar, 3673 román, 117 cigány, 10 német volt. A 2011-es népszámláláskor mintegy 10 000 lakost jegyeztek fel, ebből 6368 magyar, 3176 román, 307 cigány, 7 német, a többi más nemzetiségű.

Kovászna központja

Látnivalók

• A városon átfolyó Kovászna-patak havasok közé felnyúló völgyében levő Várhegyen egykori vár romjai láthatók.
• A református vallásnak a 17. század kezdetétől vannak nyomai a településen. A ma látható templom 1812–15 között épült, de tornya már 1815-ben ledőlt, majd az 1940-es földrengés is jelentős károkat okozott az épületben.
• Római katolikus temploma 1914 és 1922 között épült.
• A vajnafalvi református templom. „Egy 1847-ben keltezett jegyzőkönyv szerint a vajnafalviak gondnokot választanak maguknak, aki az egyház ügyeit intézze. 1852-ben fából építenek templomot maguknak a vajnafalvi reformátusok. Majd 1887-ben beolvadnak a kovásznai református egyházba azzal a kikötéssel, hogy a presbitériumban a vajnafalvi hívek is képviselve legyenek. Időközben a fából készített templom rozoga lett, és a vajnafalviak új templom építésének az álmát kezdték melengetni szívükben. Csírája az ún. templomalapnak, hogy 1888-ban Vajna Károlyné sz. Csutak Erzsébet ingatlanjai egyötödét a templomépítés céljára hagyja. 1908-ban gyűjtést indítanak a településen az új templom megépítéséhez. Szépen gyarapodnak az adományok, de az első világháború ezt a tervet is megakadályozza, mert a pénz elértéktelenedik. Az összegyűlt pénz már semmire sem elég. Ilyen körülmények között sem lankad Havadtőy Sándor kovásznai református lelkipásztor, aki a következőket jegyzi fel a templom építése kapcsán: bűnbánat és könnyhullatás között tanultam meg, hogy a templomépítésnek egy feltétele, egy eszköze van, az imádság, amivel zörgetni, kérni kell hittel, és amiben nem szabad elfáradni. Nagy előrelépést jelent a templomépítésnél az, ami 1929 Pünkösdjén történik. Az ünnepen a lelkipásztor beszéde nyomán többen is nagyobb összeget ajánlanak fel a nemes célra. Nemsokára Kovászna község is szép összeggel járul hozzá az építkezéshez. A templom tervét Debreczeni László készítette. A presbitérium 1930-ban fogadja el a tervet. Az építkezésnek szeptember elején fognak neki. Két hónap alatt fedél alá kerülnek a falak. A további munkálatok, pl. a bútorzat elkészítése elhúzódik 1932 nyaráig. Havadtőy Sándor lelkész a templom építésének történetéről írt könyvében is köszönetet mond az adományozóknak, az építtető bizottság tagjainak, és feljegyzi mindazoknak a nevét, akik adakoztak.” 
• A Kádár-házban ma képtár van.
• Itt működik az ország legnagyobb szívgyógyászati központja.
• A város szimbóluma a Pokolsár, egyedülálló iszapos, kénes-széndoxidos gázkitörés a Főtér keleti peremén, melyet kezdetben fürdőkúrára használtak. 1881-ben nyitották meg „Pokolsár Fürdőintézet” néven, s ezzel Kovászna a rendezett gyógyfürdők sorába lép. A későbbi fürdőtelep a vajnafalvi (Kovásznával összenőtt falu) Mikes-telken alakult ki, Mikes fürdő néven. A Pokolsár vasas, káliumos és lítiumos vizét a forrásból állandóan feltörő szén-dioxid és kén-dioxid tartja mozgásban. Az örvénylő, zúgó Pokolsár szeszélyes kitöréseit régebben több száz szekérnyi kővel és homokkal elfojtották, és ma egyszerű, dróthálóval letakart medencébe zárva vonja magára az odalátogatók figyelmét.
• A városban megtalálható gázfürdők, népies megnevezéssel mofetták, rendkívül változatos vegyi összetételükkel – meleg ásványvizes előfürdővel kombinálva- kiváló gyógyhatással vannak többek közt az érrendszerbeli, az idegrendszerbeli és a mozgásszervi megbetegedésben szenvedők számára. A gázfürdőbe derékig vagy nyakig bemerülőknek felesleges mozgással a leülepedett sűrű gázt nem szabad felkavarniuk, feltartott fejjel kell fogadniuk a gyógyító gázok perceken belül jelentkező hatását. Az arcizmok rezdülésein észrevehetően követhető, amint a bizsergető meleg a lábujjaktól halad felfelé, a magasabban fekvő testrészek felé.
• A város nevezetes ipartörténeti emléke a Kovászna-Kommandó erdei vasút, amelyet 1892-ben helyezték üzembe, 760 mm-es nyomközzel. A kisvasút kovásznai végén normál és keskeny vágányokkal átszőtt átrakót hoztak létre. Körbejárási lehetőséget csak az 5,8 kilométer hosszú vonal felső végén építettek. A vonalvezetést úgy alakították ki, hogy Kovászna községet (később várost) a vasút elkerülje, de Vajnafalvánál már igen hangulatosan közvetlenül a házak mellett halad, végül beér az elkeskenyedő, csodaszép Tündérvölgybe. Az itt található háromvágányos állomás szolgált a körbejárásra, valamint vonatátadásra, hiszen itt csatlakozott a HÉV - a ma már a világon egyedülálló ipari műemléken, a gravitációs siklóvasúton keresztül - a Kommandó környéki kiterjedt erdei vasúti hálózathoz. A hálózat legnagyobb kiterjedése 200 km körüli volt. Története során sokat változott, hol hosszabbították, hol megszüntettek vonalrészeket. A vasút folyamatos hanyatlása, a motorizáció előretörése és pályaelmosások miatt a Nehoiu-ba vezető Kis-Bászka és Nagy-Bászka völgyi vonalak felszedésével kezdődött (1969–1974). 1991-re felszámolták a Kommandóról délre, Gyula felé kiinduló hálózatrészt. A politikai rendszerváltás után az erdők nagyrészt magánkézbe kerültek, és az új tulajdonosok zöme teherautóval szállíttatta a fát. Jelentős erdőterületekről (pl. a Kis-Bászka völgyéből) nem is Kommandóra, hanem a Kárpátok túloldalára szállítanak. 1995-ben a széldöntés (szélvihar) hatalmas erdőrészeket pusztított el. Az erdő regenerálódásáig kitermelési korlátozást vezettek be, az addigi évi 180 000 m³ helyett csak Sablon:Szám:50000 m³ lett a kitermelhető, amiből mindössze Sablon:Szám:10000 m³ jutott a kommandói fűrészüzemnek. 1996-ban erdőtűz ütött ki a Tündérvölgyben. A tűz martaléka lett a siklóvasút is. Sorsdöntő összefogásban azonban a vasút valamikori és aktív dolgozói, támogatói újjáépítették a siklót. A fűrésztelepet 1999 októberében bezárták, a dolgozókat elbocsátották. A vasút utolsó üzemnapja szintén akkor volt, jelenleg sem üzemel.

Elhelyezkedése

Kovászna Pozíció Románia térképén

é. sz. 45° 50′ 50″, k. h. 26° 10′ 20″