Szentbékkálla / Folytatás a posztban

 A Káli-medencéhez tartozó település, a medence északi, a Boncsos-tető, a Fekete-hegy, Sátorma-hegy által körbefont térségét foglalja el, a 71-es főúttólészakra. Közelében található a híres kőtenger is. A település elhelyezkedéséből nem csupán a különleges panoráma és sok természeti látnivaló adódik, hanem olyan viszonylagos éghajlati védettség is, melynek következtében évente mintegy kétezer órányit süt a nap. Viszonylag kis kiterjedésű határa körben erdős, dombos és csak dél felé nyitott, azonban ez utóbbi nagy része mocsaras.

 A falu nevének első fele attól a Nursiai Szent Benedektől származik, akinek szerzetesei a legtöbbet tettek a Kál- és Vérbulcsú-ivadékok megmentéséért. A község első templomát Szent Benedek tiszteletére emelték.

A római katolikus templom XVIII. század végi újjáépítése Fellner Jakab,Eszterházy Károly egri püspök által foglalkoztatott tatai építész tervei alapján történt. A kora középkori templom maradványain épült új templom barokk stílusú. Freskóján a káli népet térítő Szent Benedek-rendi szerzetes és Kál vitéz látható. A falfestményt Jeges Ernő budapesti festő készítette. A templom oldalán az első- és második világháború áldozatainak tiszteletére készült emléktáblák láthatók.

 A faluban járva megfigyelhetők a népi építészeti hagyományok a régi házakon, amelyek közül néhány műemlék. A Zrínyi utcában, 1816-ban épült népi műemlékház eredeti állapotába került felújításra. Vastag falai homokkő és bazalt szerkezetűek, agyaggal fugázva. Tetőszerkezete különleges – ollós – szerkezetű, nádazása jellegzetes Balaton-felvidéki fonott stílusban őrizte meg eredetiségét. A Kossuth utcában, 1828-ban épült műemlék Istvándi-ház homlokzata képviseli a népi építészeti stílust.

2009-ben kezdődött a Petőfi utcában az 1826-ban épült népi lakóház felújítása. A telek szélén, az utcavonalra merőlegesen álló, utcasorba illeszkedő, téglány alaprajzú, kétsejtű épület szoba, konyha alaprajzú lakóegységet és ehhez egy fedélszerkezet alatt kapcsolódó istállót foglalt magában.A falszerkezetek egységesen agyaghabarcsba rakott terméskőből készültek. A helyiségeket gerendás deszkafödém zárja le. Tetőszerkezete a Balaton-felvidéki archaikus típust képviseli. Feltehetően a 19. sz. elején emelt épület eredetileg füstös konyhás volt (I. periódus), a konyha és a szoba ajtaja az udvari homlokzatot kísérő, kőpilléres tornácról nyílott. II. építési periódusban az épület kisebb bővítése történt: az udvari homlokzat szélességén túlnyúló, az udvar felé ablakkal megnyitott kamrát választottak le az oldaltornácból. Az épület nagyobb léptékű átalakítása (Ill. periódus) 1888-ban vagy röviddel ez után történt, amikor benne zárt füstelvezetésű (mászókéményes) konyhát létesítettek. Az épület felújítása 2014-ben elkészült.

Országos jelentőségű műemlék a felvidéki klasszikus stílusban épült nagyméretű présház, a Birkás-pince és -lakóház. 1763-ban Fellner Jakab tervezte, eredetileg a Seller család tulajdona volt.

Ma már romos az egykori strandfürdő, melyet 1930-ban építtetett Németh Gáspár helyi lakos. A hegyi forrásvízre alapozott fürdő 1960-ig működött.

 A falu határában nyugatra fekszik a híres szentbékkállai kőtenger. Valaha az itteni intenzív vulkáni tevékenységet követően feltörő kovasavak, hévizek a laza homoküledékeket összecementálták, amit a szél, a csapadék, az erózió tovább formázott. A kövek nagysága és magassága meglepő: némelyik ház nagyságú, mások betöltenek egy egész szobát. Mintha óriás járt volna e tájon, aki rossz vagy jó kedvében gigászi kődarabokat hajigált.

 Szentbékkálla közvetlen szomszédságában található műemlék a XI–XII. századi,gótikus stílusban épült velétei palotarom és XIII. századi, román stílusú töttöskáli templomrom.

Nevezetességei

• Töttöskáli templomrom
• Szentbékkállai kőtenger
• Velétei palotarom

 A település mellett emelkedik a Fekete-hegy, mely kiváló kirándulóhely. Érdemes itt felkeresni az Eötvös Károly-kilátót, mely 1950-ben bazaltkőből épült, később ezt 1978-ban vörösfenyőből készült kilátótorony váltotta fel. Innen csodálatos kilátás nyílik nemcsak a festői Káli-medencére, hanem a Tapolcai-medence tanúhegyeire, a Balatonra, a Tihanyi-félszigetre és a hegytető tavaira is.

Ezek a kicsiny, lefolyástalan mélyedések az úgynevezett kőtálak vagy krátertavak. A bazaltláva-takaró kialakulásával egyidejűleg jöttek létre oly módon, hogy ahol a bazalt alatti alapzaton régi mélyedések voltak, azokat nem minden esetben tudta a bazaltláva teljes mértékben kitölteni. A tavak többségét csak a nedves évszakban tölti ki víz és akkor is inkább csak sekély nádasokkal borított mocsarak, lápok. Ilyen tavak: Bika-tó, Bonta-tó, Barkás-tó, Monostori-tó, Kálomis-tó, Kettős-tó. A Fekete-hegyről Szentbékkálla felé vezető árok oldaláról a Bocskor-kúti forrás vize folyik le. Tőle délebbre a tavak alatt karsztosodó kőzetek repedésein átszivárgó víz bővizű forrásként jut a felszínre, ez az Öreghegyi-forrás vagy -kút.

Elhelyezkedése

Szentbékkálla Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 53′ 09″, k. h. 17° 33′ 53″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 09″, k. h. 17° 33′ 53″ térkép ▼

Szentbékkálla Pozíció Veszprém megye térképén

Badacsonytomaj / Folytatás a posztban

A 71-es főút mentén, a Balaton északi partjának nyugati részén, a Badacsony lábánál található. A hegy valójában a település területén fekszik, amelyet ezen kívül a régi tomaji faluközpont és Badacsonyörs alkot, valamint a nagyrészt üdülőépületekből álló Badacsony településrész.

Szomszédos települések: Ábrahámhegy, Badacsonytördemic, Káptalantóti,Nemesgulács, Salföld.

Vonattal elérhető a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonalon. Vasúti megállói: Badacsonyörs (valamikor Kisörs), Badacsonytomaj, Badacsony (valamikor Badacsony-Hableány).

Víziúton a Badacsony településrészen lévő, nyáron nagy forgalmú hajóállomáson át közelíthető meg.

Területe már az ókorban is lakott volt, az ásatások felszínre hozták egy kelta település maradványait. A rómaiak egész biztosan termesztettek itt szőlőt, a Badacsony oldalán akkoriban is számos ültetvény volt.

A középkorból, nem egyházi birtok lévén, kevés feljegyzés maradt fenn a községről. Névadója állítólag egy besenyő vitéz, Urkund fia Tomaj volt, aki I. István korában birtokolta a területet. Első okleveles említése 1313-ból származik, Thomay formában. Mindenesetre 1263-ban már pálos rendház állt itt, ennek nyomait a 19. század során tárták fel.

A török hódoltság idején lakossága megfogyatkozott, 1550-ben plébániája is elhagyatva állt, de a források szerint a település folyamatosan lakott volt. Az itt élők ekkor is főleg szőlő- és gyümölcstermesztésből éltek. A 18. század során kedvelt pihenőhellyé vált, bora kedvelt lett és sorra épültek itt a pincék és a borházak. Ismert a város hegykönyve és hegytörvényei.

Fejlődése a bazaltbánya 1903-as megnyitásával új irányt vett, a lakosság száma megkétszereződött, elindult az iparosodás; 1909-től lóvasút is járt a településen.

Vajda Elek (1879–1944) 1911-ben költözött a településre, és ő szorgalmazta Badacsonytomaj önálló községgé válását, melynek ezután nyugállományba vonulásáig főjegyzője volt. Vajda a Vöröskereszt 1915. február 15-én alapított badacsonytomaji egyletének első jegyzője is. Egykori lakóháza, melyet a községbe költözésekor építtetett, nyugállományba vonulása után, bővítésekkel előbb az elöljáróság, később a nagyközség tanácsának, illetve önkormányzatának székhelye volt, egészen 2011-ig. Emlékét ennek ellenére mindmáig sem emléktábla, sem róla elnevezett közterület nem őrzi.

A bazalttermelés 1965-ben befejeződött, de a hegy látványa és élővilága sajnos nagyon megsínylette a félévszázados bányászatot. A további károkat megelőzendő a térséget hamarosan tájvédelmi körzetté nyilvánították.

A település a hozzá tartozó Badacsonyörs (korábban Kisörs) és Badacsony (valamikor Badacsony-Hableány) településrészekkel együtt 2004. július 1-jén kapott városi rangot.

Nevezetességei

Badacsonytomaj központjában

• A neoromán stílusban, bazaltból épült római katolikus templom (Fábián Gáspár, 1932);

A Badacsony-hegy oldalában

• Szegedy Róza-ház, Kisfaludy Sándor és felesége, Szegedy Róza egykori lakhelye;
• Kisfaludy Sándor présháza;
• Egry József Emlékmúzeum (A Balaton festőjének a háza múzeumként 
• funkcionál 1973 óta, a művész festményei és időszakos kortárs művészek kiállításai tekinthetőek itt meg);

Badacsonyörs településrészen

• Folly arborétum.

Híres lakói

• Kisfaludy Sándor
• Herczeg Ferenc
• Keresztury Dezső
• Jankovich Ferenc
• Tatay Sándor
• Egry József
• Bogyay Lajos
• Pauler Ákos
• Szegedy Róza

Elhelyezkedése

Badacsonytomaj Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 48′ 34″, k. h. 17° 30′ 50″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 34″, k. h. 17° 30′ 50″ térkép ▼

Badacsonytomaj Pozíció Veszprém megye térképén

SZŐNY-Kállay Ödön emlékpark / Folytatás a posztban

 Kállay Ödön (Komárom, 1879. október 1. – Szőny, 1960. május 27.) Szőny jegyzője és történetírója.

 Kállay Tivadar néptanító és zetényi Csukás Mária gyermekeként született. Tanulmányait az 1889/90-es tanévben a komáromi bencés gimnáziumban, ahol több éven át ösztöndíjas volt. Családja mellett itt kapta az első inspirációt a régiségek megbecsüléséről, köszönhetően osztályfőnökének, Gyulai Rudolflatin-magyar szakos tanárnak. Tanulmányai befejezte után 1901-től segédjegyző a szőnyi községházán. 1907-től helyettes jegyző, 1913-tól adóügyi jegyző lett. 1941-ben betegsége miatt nyugdíjaztatta magát.

 Lakásán római régiségeket tartott. Kezdetben csak magánszorgalomból, az első világháború után azonban Alapy Gáspár komáromi polgármester megbízásából gyűjtötte a régiségeket. Terveik szerint ideiglenesen az új városházán, majd a kultúrpalotában nyert volna elhelyezést a gyűjtemény. Ez azonban nem valósult meg. A gyűjtemény a Nemzeti Múzeumba, majd a tatai Kuny Domokos Múzeumba került.

Az „Adatok Szőny történelméhez" című kézirat 1996-ban nyomtatásban is megjelent. 2007. április 1-jén egykori munkahelye, a régi községháza falán emléktáblát helyeztek el, melyet ifj. Pénzes Imre helyi születésű szobrász készített.

Tófalu / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Tarna folyó völgyében, Egertől délnyugatra, Mezőkövesdtől nyugatra,Kápolna északi szomszédjában fekvő település.

A település a megye középső részén, a Gyöngyösi-síkon fekszik. Területe hordalékkúp-síkság, a tengerszint feletti magasság a 200 m-t nem éri el.

Az éves csapadék 550-600 mm, az évi középhőmérséklet 10°C, az évi napsütéses órák száma 1950-2000.

A gyenge lefolyású terület vizeit a Tarna és a Kígyós-patak gyűjti össze.

A természetes növényzet elsősorban lágyszárú fajokból áll. Erdőterülete csekély. Állatai kisvadak és madárfajok.

 Helyén, a debrői völgyben egykor Tótfalu állt, mely az Aba nemzetségből származó Debreiek birtoka volt. Nevét 1352-ben említették először a Debreiek birtokaként. Később 1417-ben, 1438-ban és 1446-ban Tothfalu néven fordult elő az oklevelekben. 1417-ben, Debrei Miklós örökös nélküli halála után Zsigmond király megengedte Kompolthi mesternek, hogy elfoglalja Tothfalut. 1438-ban azonban miután a Debreiek hűtlenségbe estek, itteni birtokukba a Rozgonyiakat iktatták be. A török időkben az 1552-ik évi és az 1554 évi adóösszeíráskor az elpusztult helységek között szerepelt. 1564-ben itt csak 4 portát írtak össze és az összeírásokban a helység neve Tottfalu, Totfalu és Thotfalw alakokban fordult elő. Az 1635-ik évi összeírásban fél, 1647-ben is fél, 1675-ben fél és 1686-ban ismét fél portával volt felvéve. Ezekben az összeírásokban Tótfalu és Tóth-Falu néven szerepelt.

Az 1693-ik évi összeírás szerint II. Rákóczi Ferencnek, 12, gróf Erdődy Györgynek 8 jobbágytelkét említették itt. A Rákóczi-szabadságharc után a török időkben meggyérült lakosságú faluba Tófalu környékéről, osztrák tartományokból, Gyetváról és Gácsról érkeztek a betelepülők. A 18. században Tófalu fejlődött.

Az 1741-ik évi összeírás szerint báró Grassalkovich Antal személynök és a Radvánszky család birtoka volt. 1848-ig a debrői uradalomhoz tartozott. 1876-ban gróf Károlyi György elsőszülöttségi hitbizományt alakított a debrői uradalomból, mely utána gróf Károlyi Györgyre, majd gróf Károlyi Mihályra szállt.

A 20. század elején Heves vármegye Egri járásához tartozott. 1910-ben 919 lakosából 918 római katolikus vallású magyar volt.

A második világháborúban németek felrobbantották Tófalu régi templomát.

A község szinte teljesen egybeépült Aldebrővel, a két községet a Kígyós-patak választja csak el. 1950-ben egyesítették is őket Tódebrő néven, de 1958-ban ismét különváltak, bár ezután is közös tanácsuk volt egészen 1990-ig. A két községnek ma is vannak közös fenntartású intézményei, mint például az Aldebrő területén található Általános Művelődési Központ, ami az általános iskolát és óvodát egyesíti.

Tófalu – Hadtörténet

A mai Tófalu területén (többek között egy 1783-ból datálható térkép által is igazoltan), állt Csal vára, a hozzá tartozó településsel, Csala/Cseliváraljával. A várat 1417-ben említi először okleveles forrás, mint a Debrei II. Makján leszármazottainak birtokát. A 15. század folyamán a tulajdonjog a Rozgonyiak kezére kerül, majd az 1500-as évek elején Perényi birtok lesz. Pusztulása Hatvan török általi elfoglalása (1544) és Eger sikertelen ostroma (1552) közötti időszakban történt.

Török hódoltság

1550-ben már a törököknek is adózik. 1552-54 között a török pusztítás hatására néptelen lett, de 1564-re újra benépesült. Lakott falu 1576-ban. 1596-ban – Eger elestekor – elpusztult, és még két év múlva is néptelen, ezt követően újra benépesült. 1683-86 között a Bécs ostromára induló török-tatár megszállás során, majd Eger blokádja idején (1687) – kiürítés miatt –egy évtizedre néptelenné vált. 1696-ban már néhány zsellér lakja.

Rákóczi-szabadságharc

1603-ban Rákóczi Zsigmond – a későbbi erdélyi fejedelem – vásárolja meg a debrői uradalmat. Tófalu is Rákóczi birtok lett. A Tarna mentén haladó fontos út okán (Sirok és Eger felé) feltételezhetjük, hogy a Rákóczi-szabadságharc nem hagyta a település érintetlenül (rabló portyák, pestis).

1848-49-es szabadságharc

A községben 1848 májusa és októbere között 53 férfit vettek lajstrombanemzetőri szolgálatra:

Adátsi (Adácsi András)	Inklovits György ifj.
Bíró Benedek	Inklovits József
Csernák Sándor	Karsay János
Dajkó Ferenc	Kerek Mátyás
Drahos János	Kováts (Kovács) István
Drahos Mihály ifj.	Kováts (Kovács) József
Farkas András Báró	Molnár József
Farkas Antal ifj.	Molnár Mátyás
Farkas János Buda	Nagy Imre
Farkas József Bence	Nemtsik (Nemcsik) György
Farkas Márton ifj.	Orosz János
Farkas Máté János	Potsay István ifj.
Farkas Mátyás ifj.	Potsay János
Farkas Mihály felső	Simon János
Farkas Pál ifj.	Snajder (Schneider) István
Farkas Tamás	Szabó András id.
Gulyás Mátyás id	Szabó Gergely
Gulyás Mátyás ifj.	Szabó István ifj.
Gyetvai (Gyetvay) Antal	Szabó János
Horváth (Horvát) János 38 éves	Szabó János alsó
Horváth (Horvát) János 25 éves	Szabó János felső
Horváth (Horvát) Mihály	Szabó József
Hutter János	Uzelman János
Hutter József	Uzelman Márton
Hutter Pál	Viltsik János
Ignátz (Ignácz) János	Viltsik Márton
Inklovits G. György

 1849. február 26-án a 14 órakor elkezdő ún. kápolnai csatában a császáriak közül a Csorich-hadosztály Colloredo-dandárja támadta a magyar állásokat Tófalu irányából is.

A kápolnai csata második napján február 27-én reggel 8 óra tájban Tófalu irányából az osztrákok centruma elterelő hadmozdulattal, szemből pedig tüzérségi előkészítéssel megkezdte Kápolna támadását. A császári Coloredo vezérőrnagy dandára 9 ágyúval vonult Tófalu ellen. Dembinski ekkor 10 löveget irányított a veszélyeztetett pontra. Az ellenség visszahúzódott a Tarna túlpartjára. Az egész nap folyamán és a délutáni órákban is Máriássy sakkban tudta tartani a Tófalu felől átkarolással kísérletező Wyss- és Coloredo-dandárt. Jóllehet a térségből induló olasz 16. Zanini gyalogezred II. zászlóalja, miután átgázolt Kápolna irányába a mocsaras réten (Hangács), végül megadta magát. A Poeltenberg vezette magyar csapat is délután 2-3 óra körül kénytelen volt visszavonulni, ha nem akarták, hogy az ellenség elvágja a visszavonulás útját éppen Tófalunál.

Tófalu keleti határában a tüzérségi állások helyén, a Honvédhalmon 1998 óta emlékmű áll.

Nevezetességek

• Honvédhalma emlékmű - A felrobbantott búcsújáró hely ismét kiépül. A helyszín egy magaslat, amely a kápolnai csatában központi szerepet töltött be. Itt volt a honvédparancsokság, mivel innen a csatateret be lehetett látni. A hagyomány szerint az elesett honvédokat itt temették el. A hely fontosságát egy bővizű kút is emelte, ami valószínűleg jó szolgálatot tett a csata idején. A helyszín a Kápolna-Kerecsend közti 3-as útról közelíthető meg, a 3-as úton található pihenőhelytől Tófalu felé indulva a földúton. A földút 3-as út felőli részén, a kiindulópontnál kereszt található.
• Római katolikus templom. 1950-ben épült Szentháromság tiszteletére felszentelt.
• Páduai Szent Antal szobor. 1908-ban készült. A faragott, festett kőszobor lábazatos oszlopon áll. A lábazaton felirat. Az egyszerű fehér oszlopra helyezett festett kőszobor Szent Antalt ábrázolja: barna szerzetei ruhában, tonzúrás hajviselettel, kezében a gyermek Jézussal.
• Első világháborús és második világháborús emlékmű a temetőben. A háborúkban elesett falubéliek nevét őrzik az emléktáblák.
• Emese álma - Honfoglalási emlékmű 1996-ban készült alkotó: Sebestyén János fafaragó. A Honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából állíttatott a templom melletti közparkban.
• 1956-os emlékmű
• Mária-szobor a templomkertben. A kis barlang hátsó talapzatában a mai napig látható a II. világháborúban a németek által felrobbantott templom két volutás épületdísze.

Elhelyezkedése

Tófalu Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 46′ 34″, k. h. 20° 14′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 34″, k. h. 20° 14′ 13″ térkép ▼

Tófalu Pozíció Heves megye térképén