Rábapaty / Folytatás a posztban

fotó : Pan Peter12
Felsőbüki Nagy-kastély épülete, ma általános iskola

Sárvártól északra 6 km-re fekszik a 84-es főúton, a Rába folyó mellett. Zsédeny, Jákfa, Ölbő települések veszik körül. A Pereszteg-patak a falu keleti határában ered.

A település három kisközség: Alsópaty, Felsőpaty és Rábabogyoszló egyesítésével alakult ki. Alsópatyot 1950-ben egyesítették Rábabogyoszlóval Rábapaty néven, ehhez csatolták 1974-ben Felsőpatyot.

Paty első okleveles említése 1293-ból, Rábabogyoszlóé pedig néhány évvel korábbról 1274-ből került elő. A települések valószínűleg már a honfoglalás előtt is lakottak voltak.

A 15. században a lakosság jórésze kisbirtokos volt. A tetődombon Káró- vagy Dákópaty, helyezkedett el, a templom mellett Felsőpaty, az urasági majorság mellett Alsópaty és tőle délre, a vizenyős helyre Rábabogyoszló települt.

A dákópatyi Farkas család tagja, dákópatyi Farkas Tóbiás és dákópatyi Farkas Ambrus földbirtokosok voltak 1549-ben Dákópatyon.

Alsópaty a "Farkas-Paty" nevet is bírta; Ez volt az ősrégi farkaspatyi Farkas család fészke. Az első ismert említés amely összeköti a farkaspatyi Farkas családot Alsópattyal 1565-ből számazik, amikor patyi Farkas András adományt szerzett Iklandi Bernáttal együtt a patyi birtokrészeire. 1568-ban Farkas Boldizsárnak Középpatyon voltak birtokai, 1580-ban Farkas Tóbiás Nemespaty birtokosa. 1586-ban Farkas Boldizsárné nemes Nádasdy Zsófia, Nádasdy Kristóf és Choron Margit lánya birtokolta Alsópatyot. A farkaspatyi Farkas család később kikerült a településről, Zala vármegyébe költözött: farkaspatyi Farkas Gábor a 18. század elején a Sidy családból származó Sidy Máriát, Sidy Mihály, az egervári helyettes kapitánya, és szenterzsébeti Terjék Mária lányát bírta nőül. Leszármazottjai kisbirtokoso voltak Andráshidán és Kálócfán. A farkaspatyi Farkas családnak az egyik ága Nógrád megyébe települt át, ahol farkas-patyi Farkas Gábor nógrádi megyei ügyész 1744-ben, 1750-ben főszolgabiró, 1756-ban pedig a vármegye főjegyzője.

A dákópatyi Farkas család leszármazottjai szintén Zalába települtek át a 17. század végén. Az 1790-es nemesi összeírás szerint dákópatyi Farkas István fia Imre kispáli lakós, és dákópatyi Farkas János fia János Ságodon lakott.

Nevezetességei

• Felsőbüki Nagy-kastély (Alsópatyon) - Rokokó-barokk; pontos építési ideje nem maradt fenn, de a 17. században már állt. Fontos szerepet kapott a Wesselényi-összeesküvésben, ami után a birtokot az Esterházyak kapták meg. Mai alakját a 19. században kapta, amikor nagy átalakítást végeztek rajta.
• Plébániatemplom - feltehetőleg a 16. században épült. Eredetileg egyhajós és egytornyú volt. 1716-ban a szentélyt és a sekrestyét építették hozzá. A plébániatemplom karzatán 1913-ban épült meg az Angster-orgona, ami idővel használhatatlanná vált, de épen maradt alkatrészeiből rakták össze a ma is látható és hallható hangszert.

Elhelyezkedése

Rábapaty Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 18′ 07″, k. h. 16° 55′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 18′ 07″, k. h. 16° 55′ 39″térkép ▼

Rábapaty Pozíció Vas megye térképén

Aracsi pusztatemplom / Folytatás a posztban

 A Bánság szerbiai részén, a Törökbecse, Beodra és Basahíd közötti határban egy téglaépület monumentális hatású romjai találhatók. A templom eredetileg három köríves, apszisos, nyolcszögű és kötegelt pillérekkel tagolt háromhajós, bazilikális szerkezetű, boltozott, román stílusú építmény volt, amelyet utóbb az északi mellékhajó keleti szakasza fölé emelt, a ferences liturgiai szokásoknak megfelelően elhelyezkedő toronnyal egészítettek ki. A templomból mára a nyugati fal, a szentélyrész a hozzá csatlakozó északi főhajófal két árkádnyi szakaszával és a toronnyal maradt fenn eredeti állapotban. Ezeket a részeket az 1970-es évek ásatásait követően, a romállapotot továbbra is fenntartva, kiegészítették. A kolostori épületek föld alatti maradványai a templomtól északra terülnek el.

A templom a 13. század első harmadában, valószínűleg egy korábbi templomot felváltva épült (az előzmény létére az 1896-ban előkerült ún. aracsi kő utalhat). A datálás a művészeti kapcsolatokra alapozható, amelyeknek rekonstruálásával Raffay Endre foglalkozott.Megállapítása szerint a kapcsolatok az 1200 körüli magyarországi emlékek mintakép-, illetve közvetítőszerepét feltételezik. A kőzetek vizsgálata alapján kiderült, hogy a mészkőtéglák a Budai-hegységből származnak.

Az alaprajz, a pillérformák és a szentélyrész előtti szakasz a Csák nemzetség vértesszentkereszti templomáéval, a boltozati rendszer pedig a franciaországi Bourges székesegyházát is jellemző megoldással rokonítható. A díszítőfaragványok egy része antikizáló kompozíciójú. Ezek az esztergomi királyi palota és az érseki székesegyház provence-emiliai eredetű stílusrétegének a hatásáról tanúskodnak: mestereik a tudásukat ott szerezték. A faragványok egy másik csoportja gótikus jellegű, egy közülük a Pannonhalmi Bencés Főapátsági templom reimsi kapcsolatú faragványaival mutat összefüggést.

Az épület sorsát a 16. század török pusztításai pecsételték meg. A romok a környék elnéptelenedésének, majd a 19. századi romkultusznak és a művészettörténeti-régészeti tudomány általi felfedezésnek köszönhetően menekültek meg a teljes pusztulástól. Fennmaradásuk állagmegóvó helyreállítási munkák eredménye.

Az 1990-es években a délvidéki magyarság újra felfedezte az aracsi pusztatemplomot, s fokozatosan a délvidéki magyarság jelképévé, kultikus emlékévé vált. Két civil szervezet, s a délvidéki magyarság közéleti szereplőinek adományozandó díj viseli e nevet.

Elhelyezkedése

Aracsi pusztatemplom Pozíció a Vajdaság térképén

é. sz. 45° 38′ 38″, k. h. 20° 16′ 22″

Tornyos-„Magda-lak” Tájház / Folytatás a posztban

 "Szeretném, ha a tájházban mindenki megtalálná a maga örömét", nyilatkozta Szabó Magda, a „Magda-lak” Tájház tulajdonosa és megálmodója. A tájházat szombaton ünnepélyes keretek között nyitották meg Tornyoson.

A létesítmény ötlete már nagyon rég megfogalmazódott a nyugalmazott óvónőben, akinek mindig is nagy szenvedélye volt a régi tárgyak gyűjtése. Ahogyan szaporodtak ezek az relikviák, úgy kezdte el minél inkább foglalkoztatni a gondolat, hogy ideje rendszerezni hőn szeretett tárgyait. Ahogyan ő fogalmazott, ideje volt bemutatni az embereknek, hogy lássák, milyen ügyesek voltak az őseink.

– Nagyon sok mindent egyedül készítettek el, saját kezűleg. Mivel én is kézműves vagyok, szeretném megmutatni a fiatalabb korosztálynak, hogy mi mindent lehet készíteni természetes anyagokból – mondta Magdolna.

 A nyugalmazott óvónő gyűjtési szenvedélye 40 évet ölel fel. Azonban az igazi rendszerezés 2006-ban kezdődött, amikor lassan kialakultak a különböző szobák, amelyeket most a látogatók is körbejárhattak és megcsodálhattak. Viszont itt még nem ért véget a tervek hosszú sora. Ahogyan a tulajdonos asszony fogalmazott, életet szeretne vinni a „művébe”. A fiatalok mellett szeretné az anyukákat és a nyugdíjas korosztályt is bevonni a tájházon belüli aktivitásokba.

– Egy-egy ilyen találkozón nagyon jó és hangulatos beszélgetést tudnak folytatni. Például leülhetnek egy kártyapartira a tájház gangján, közben beszélgethetnek, kártyázhatnak, sakkozhatnak, ahogyan azt régen is tették – magyarázza a tulajdonos.

 A megnyitót Dr. Szőke Anna néprajzkutató, egyben Magda kedves barátnője vezette. A szakember elmondta, hogy összességében 120 évre visszamenőleg lelhetünk fel tárgyakat, de a legfiatalabb tárgy is 50 éves. Hozzátette, hogy az akkori paraszti társadalomnak nagyon szigorú, íratlan szabályi voltak, amelyeket hűen tükröz a tornyosi tájház is.

– Az épületben megtalálhatjuk a tisztaszobát is, ahol egykor a születés zajlott, de itt van például a hátsó szoba, ahol a család az életét élte – magyarázza Szőke Anna.

A színes kultúrműsor után a helybéli plébános szentelte fel a tájházat. Akik pedig kíváncsiak a „Magda-lak”-ra, megtalálhatják a Dózsa György utca 27-es házszám alatt.

Göblös Nikoletta

Elhelyezkedése

Tornyos Pozíció Szerbia térképén

é. sz. 45° 52′ 25″, k. h. 19° 49′ 32″

Késmárki evangélikus templom / Folytatás a posztban

 Fotó:ThalerTamás

Késmárkon két evangélikus templom áll egymás szomszédságában. A nagyobb, feltűnőbb, újabb épület a 19. században épült. Vörös kupoláját jól látni a város körüli dombokról. A mellékelt képen látható harangtorony ehhez az épülethez tartozik. Magyar szempontból nevezetessége, hogy itt található Thököly Imre sírja.

A cikk a továbbiakban az evangélikus ótemplomról, más néven fatemplomról szól. Az előbb említett újtemplom mellett szerénykedik. Kívülről vakolt, így az sem feltűnő, hogy faépületnek azért nagy.

Ez az evangélikus templom Szlovákia épített kulturális világörökségének részét képezi. A Szentháromság tiszteletére emelt, eredeti állapotában látható fatemplomban napjainkban is evangélikus istentiszteleteket tartanak.

 A templom abban az időben épült, amikor az 1681-es soproni országgyűlés 26. cikkelye engedélyezte a protestánsok számára a templomépítést a városon kívül egy adott helyen, kizárólag egyházi forrásokból. A legolcsóbb építőanyag a fa volt, ezért az utolsó öt templom, amely eredeti állapotában fennmaradt Szlovákia területén, fából épült. Az első fatemplom építése 1687-ben kezdődött. 1717-ben a templom három hónap alatt nyerte el végleges, ma is látható formáját.
A templom népi barokk stítlusú. A hatalmas festett boltozat négy csavart oszlopra és széles falakra támaszkodik. Alakját az egyenlő szárú görög keresztet formázó amszterdami Noorderkerk templomról mintázták. A templomépületnek ez a típusa elterjedt Németországban és az északi országokban, majd Szilézián keresztül jutott el a Magyar Királyság területére.

Építéséhez hozzájárult egész Észak-Európa minden protestáns vallású hívője, a svéd és a dán király azonban nem volt hajlandó ilyen célra gyűjtést rendezni országában. A hagyomány szerint az építkezésben részt vettek svéd tengerészek, akik emléket is hagytak maguk után: a belső tér tetőszerkezete egy felborított hajóra hasonlít, és a kerek ablakok is hajóra emlékeztetnek. A valóságban a templomépítésben a környező városok lakosai vettek részt. A tervezés a poprádi Georg Müttermann, a festés a lőcsei Gottlieb Kramer, az orgona a lőcsei Laurenz Cajkovsky és az iglói Martin Korabinsky nevéhez fűződik. Az összes fafaragási munkát a késmárki Johann Lerch végezte.
A késmárki templomot a Szentháromság tiszteletére szentelték. A földszinten és a hat kóruson összesen 1500 fő számára van hely. Az 1991-1996 között zajló általános felújítás óta a templom újra a késmárki evangélikus egyház istentiszteleti helye.

Elhelyezkedése

Késmárki evangélikus templom Pozíció Szlovákia térképén

é. sz. 49° 07′ 60″, k. h. 20° 25′ 42″

Fekete-tó / Folytatás a posztban

A Fekete-tó, más néven Fekete-láp (vend nyelven Črná mlaká) a vas megyei Orfalu községben található nagy kiterjedésű szigetszerű láp, Magyarország egyik legkiemelkedőbb jelentőségű, egyben legvédettebb természeti értéke.

A láp Orfalu község területére esik, Szalafő és Farkasfa határában, utóbbi ma már Szentgotthárdhoz tartozik. Orfalu és Farkasfa a Vendvidék részének tekinthető, Szalafő már az Őrség települése.
A helyet nagy kiterjedésű erdő veszi körül, az út nehezen járható.

A Fekete-tó, mint ahogy az már említettük jégkori láp, annak is az utolsó szakaszából, a felmelegedett, de még hűvös klímához kapcsolódik. Akkor a mai Magyarország területén rengeteg ehhez hasonló mocsár fordult elő, ezek többsége aztán eltűnt, s északabbra húzódtak vissza.
Az egykori úrbéri térképek tanúsága szerint itt még tó volt, mely ugyanakkor a Zala forrásvidéke is volt. A Zala évente csökkentette fokozatosan a vízszintet, míg más patakok hordalékkal töltötték föl. A feltöltődés valamikor a 18. században ért véget, de még az 1840-es években is voltak foltszerűen nagy összefüggő vízfelületek, amelyek mára már eltűntek, összezsugorodtak.

Az orfalusi szlovének körében rengeteg misztikus történet élt a tóról, mint egy mindent elnyelő, rejtélyes és baljós ingoványról. Ezek közül a leghíresebb egy elsüllyedt templomról szól, amit a tó mélye rejt, s azért merült a mélybe, mert egy asszony elátkozta, amiért elkésett a vasárnapi istentiszteletről. Ha templomot nem is rejt a mélye, de állatok, sőt emberek már belevesztek az ingoványába.

Az orfalusi szlovének az elmúlt századokban a szentgotthárdi ciszterci apátság jobbágyai voltak. A ciszterek környezetkímélő és gazdaságos erdőgazdálkodása révén szinte nem is esett kára a tónak, s rengeteg százötven évesnél idősebb fa is megtalálható erre, mely alkalmas fészkelő helye a fekete gólyának.

Minthogy a vidék 1919 után határsáv volt, eléggé zárt terület lett, főleg a II. világháború után, így nem folyt itt sem államosítás, sem TSz-esítés, a vidék egyedülálló módon érintetlen maradt, így a Fekete-láp is.
Zsohár Gyula 1941-ben Az Őrség növényföldrajzi vázlata c. munkájában publikálta először, s mutatta be a szlovének földjének eme ritka nagy kincsét.

Széleslevelű gyapjúsás

A Fekete-tó növénytanilag kuriózumnak számít. Növényei az utolsó jégkorszak utáni viszonylag hűvös klímához köthetők. Úgy három tőzegmohafaj található itt, amelyek közt lapul a vidrafű (Menyanthes trifoliata). A tó jellegzetes rovarevő növénye még a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) és néhány korpafű faj, amik a területet körbefogó mészkerülő erdei fenyvesek közt találhatók meg, mint például a lapos (Diphasium complanatum), a kapcsos (Lycopodium clavantum) és a kígyózó korpafű (Lycopodium annotium), de ez utóbbit már néhány éve nem találják. Meg kell említeni, hogy a korpafű szemlátomásra rengeteg növényből egy telepet alkot, voltaképp az a sokaság egyetlen egyed.

Májusban nyílik a láp belső területén a széleslevelű gyapjúsás (Eriophprum latifolium), amelynek virágai fehér színűek. A sásállományai között van a védett töviskés sás (Carex achinata).
A keleti oldalán növényállományai közt fontos a rekettyefűz és a füles fűz. Ritka és jellemző fafaja a szőrös nyír (Betula pubescens).

Pócs Tamás itt végzett kutatásai kimutatták a szintén jégkori eredetű békabuzogányt (Sparganium minimum).
Magyarországon is csak kevés helyen előforduló bordapáfrány (Blechum spicant) példányainak többsége is csak itt fordul elő, mellette él az ugyancsak különlegességnek számító hegyipáfrány (Oreopteris limbosperma) és tőzegpáfrány(Thelypteris palustris).

A talaj néhány helyen kisavanyodott, erodálódott, otthont adva ezzel kereklevelű (Pyrola rotundifolia), az ernyős(Chimaphila umbellata) valamint sok más körtikének.
Ősszel megváltozik a Fekete-tó növényvilágának főbb uralkodó fajai: egy rozsdássárga fűféle, kékperje (molinietum) lepi el a területet, amelyben megbúvik a kornistárnics (Gentiana pmeumonanthe).

Állatvilágának csúcsa a fekete gólya (Ciconia nigra), ami ráadásul itt is költ. A legközelebbi előfordulási helye az Őrségben van.

Elhelyezkedése

Fekete-tó Pozíció Vas megye térképén

é. sz. 46° 53′ 10″, k. h. 16° 17′ 49″

Ják / Folytatás a posztban

 Ják (németül: Jaak / Sankt Georgen / Sankt Jörgn, horvátul Jakova) község Vas megyében, a Szombathelyi járásban.

 A falu Szombathelytől 10 km-re délre a Jáki-Sorok partján az osztrák határ mellett fekszik. Határos települések: Szombathely, Nagykölked, Kisunyom, Egyházasrádóc, Rádóckölked, Szentpéterfa, Nárai.

Vasútállomása (Ják–Balogunyom) a Szombathely–Szentgotthárd-vasútvonalon található, a településtől 5 km-re.

Nevét egykori birtokosairól a Ják nemzetségről kapta. A név eredete vitatott. Egyesek szerint a Jakab személynév rövidített változata, míg mások a Csák nemzetségtől származtatják mondván, hogy a két nemzetség tulajdonképpen azonos.

 Már a vaskorban lakott hely volt, határában vaskori sírhalmot és bronzkori emlékeket is találtak. A Kő-dűlőben római temető volt.

A Templomdombon már a 11. században település állott.

Az 1992. évi ásatáskor megtalálták a falu középkori temetőjét, melyet a 11. századtól használtak. Ugyanekkor bizonyosodott be, hogy az apátsági templommal szembeni Szent Jakab kápolna volt eredetileg a falu temploma.

A mai települést 1211-ben Iyak néven említik először.

Bencés rendi apátságát 1214-ben a Ják nembeli Márton comes alapította Szent György tiszteletére, ezután kezdődött meg a monumentális apátsági templom építése.

1223-ban a monostorban már élénk szerzetesi élet folyt, 1331-ben már 50 szerzetes élt itt.

A régi apátház telkén megtalálták a Ják nemzetség Árpád-kori palotájának és lakótornyának alapfalait.

1455-ben Ják kegyura királyi adományként a monyorókeréki Elderbach Berchtold lett, tőle Bakócz Tamás, majd Erdődy Péter örökölte a birtokot.

Az 1532. évi török hadjárat során valószínűleg Jákot is felégették, a templom súlyos károkat szenvedett.

1557 és 1613 között a Zrínyi család volt a falu földesura. 1562-ben a monostort elhagyták a szerzetesek, a templomot 1745-ben gr. Erdődy Gábor jáki apát állíttatta helyre.

1697-ben a falunak 500 lakosa volt. 1787-ben 100 házában 1000 lakosa élt.

A falu a 18. században fazekasairól volt híres, akik céhet is alapítottak.

 Vályi András szerint: "JAK. Sz. Georgen. Népes horvát falu Vas Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Kőrméndhez 1 2/4 mértföldnyire, földgye középszerű, legelője, fája van, tserép edényeket is szoktak készíteni." 

Fényes Elek szerint: "Ják, magyar m. v. Vas vármegyében, Szombathelyhez 2 órányira, 1316 kath., 23 zsidó lak. Régi apáti temploma, melly most plébániális szentegyház, már messzire látható. Közönséges vélemény, hogy ez apátság a 12-ik vagy 13-ik században alapittatott, még pedig a benedekiek részére, de 1532-ben a törökök Kőszegről viszszaverettetvén, elpusztították, s akkor a hozzá tartozó Péczől is tőle elszakadt. Most mint jövedelmes apátságot az Erdődy grófi nemzetség ajándékozza el." 

Vas vármegye monográfiájában: "Jaák régi nemesi nagyközség, 227 házzal és 2073 magyar- és németajkú lakossal. Postája helyben, távírója Kis-Unyom. A község a Sorok patak mellett, a tervezett pinka-mindszent-szombathelyi vasútvonal mentén fekszik; a körjegyzőség székhelye. Ősidők óta lakott hely, melynek határában vaskori sirhalom van, de a bronzkorszakból is gyakran találnak itt emlékeket, ú. n. "Kődülő"-ben római temetkezési hely volt. A községnek kitünő kavicsbányája és tégla-, kályha- és edény-készítésre alkalmas agyaga van, miért is lakosai régóta üzik a téglagyártást és a cserépedény-készítést. Önsegélyző-szövetkezete és olvasó köre is van." 

Fejlődését némileg visszavetette, hogy a vasút kiépítése során (1872-ben) Jákot elkerülte a Szombathely–Graz vasútvonal. 1910-ben 2236 magyar lakosa volt, iskolája is ebben az évben épült.

Nevezetességei

• A római katolikus apátsági templom 1220 és 1256 között épült, többször bővítették, mellette a Szent Jakab kápolna 1260 körüli. 1781-ig a templomot cinterem (temető) vette körül. 1896 és 1904 között Schulek Frigyes tervei szerint restaurálták. Kapuja 1663-ban épült, kőfala későbbi. A román kori magyar templomépítészet legjelentősebb megmaradt alkotása.
• A községben több, 18-19. század-i lakóház és kúria található.
• Az apáti ház épületében helytörténeti múzeum tekinthető meg. Az épület mellett, illetve belül a padozatba építve jól látható a középkori lakótorony alapfala.

A község szülöttei

• 1790. július 17-én Bitnicz Lajos természettudós, matematikus és régész.
• 1939. február 3-án Novák Dezső kétszeres olimpiai bajnok labdarúgó.

Elhelyezkedése

Ják Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 08′ 27″, k. h. 16° 34′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 27″, k. h. 16° 34′ 52″térkép ▼

Ják Pozíció Vas megye térképén