Nyékládháza / Folytatás a posztban

 Nyékládháza város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolci járásban, Miskolctól 14 kilométerre délre található. Közúton elérhető a Budapest vagy Miskolc felől a 3-as főúton, Debrecen felől a 35-ös főúton; vonattal a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely- és a Tiszaújváros–Nyékládháza-vasútvonalon.

A terület már az őskortól lakott, fontos bronzkori, vaskori régészeti leleteket találtak a térségben, többek között szarmata cserépedényeket és egy avar temetőt.

Mezőnyék a honfoglaló Nyék törzsről kapta a nevét. Mezőnyék és Ládháza települések a honfoglalás körül jöhettek létre, elsőként 1270-ben és 1293-ban említik őket, bár Mezőnyéket ekkor még más néven – a több névváltozáson keresztülment falut a 14. századtól említik Mezőnyék néven. A történelem során mindkét település sok pusztulást látott – a tatár és a török többször felégette –, de mindig újra benépesültek. 1852-ig „nyéki puszta” néven ismeretes a hely.

Ládháza neve a Lád személy- vagy nemzetségnévből ered. A névváltozások is annak a jelei lehetnek, hogy a falvakat a történelem során többször elpusztították. 1741 körül Miskolc város református családokkal telepítette be. Ezáltal gyors fejlődésnek indult. Mindkét falura a mezőgazdasági jelleg jellemző.

A városközpontban az Egry-Szepessy kastély helyezkedik el, amelyet 1790–1801 között építtetett klasszicista stílusban a református felekezetű Négyesi Szepessy család köznemesi ága (volt egy katolikus bárói ága a családnak is). Az építése a korabeli egyidőben folyhatott a település református templomának építésével, amelyet Klir Vencel miskolci építőmester irányított. Az épület homlokzatán barokk stílusjegyek láthatóak, és a copf stílusú ablakrácsokkal ellátott manzárdtetős épület földszinti helyiségei teknőboltozatosak. Botházi Egry Zoltánné Négyesi Szepessy Aranka asszony, Négyesi Szepessy András (1835–1890) és Okolicsnai Okolicsányi Mária (1839–1884) lánya volt a kastély utolsó tulajdonosa. Férje halálát (1941-ben) követően, lakóhelye és birtoka államosítása után is benn lakhatott a kastélyban, egy helyiség a rendelkezésére állt egészen a haláláig. Szepessy Eleonóra, aki Egry Zoltánné unokahúga, Szepessy András (1874-1916) és csongrádi Bághy Eleonóra (1881-1921) lánya, Vattay Antal (1891-1966) altábornagyhoz ment férjhez.

Lenz József (1897-1965), tartalékos huszárszázados, nagykereskedő, kereskedelmi tanácsos, a jómódú nagypolgári Lenz család sarja volt. Lenz József Vattay Antal altábornagynak régi barátja ismeretsége által földbirtokot szerzett a településen, és már a második világháború előtt a nyékládházi birtokán exportra termelt sárgabarackot, almát és szőlőt. 1944-ben elkészült a Lenz József által építtetett Szent István utcai római katolikus templom, ahol fia, a Don-kanyarban hősiesen elesett vitéz Lenz József (1922-1942) van eltemetve.

Lenz József földbirtokos, kereskedelmi tanácsos lánya, boldogfai Farkas Endréné Lenz Klára asszony gobelinművész textil kollekciójának egy része, amelynek állandó kiállítása jelenleg a Szepessy-Egry kastélyban látható. A rendszer változás után Lenz Klára asszony adományozta a saját kezűleg készült gyűjteményét, amelynek az első kiállítását több ideig 1990. szeptember 30-ig a nyékládházi római katolikus templomban megtekinthették, majd a város művelődési házában. 1990-ben, a kiállitás megnyitásakor, Lenz Klára gobelinművész alkotása, a különleges Kolumbiában készült Indián Madonnabekerült a templom gyűjteményébe. 2014. június 28-án zajlott boldogfai Farkasné Lenz Klára asszony művei kiállításának a hivatalos megnyitója a Egry-Szepessy kastélyban; ekkor a művész lánya, özv. Mayoralné boldogfai Farkas Teódora asszony és unokaöccse, ifj. boldogfai Farkas Ákos András, három darab, nagy méretű, arannyal beborított fakeretű tükröt adományozott a városnak az elhunyt művész magángyűjteményéből, amelyek a kiállítást gazdagították. 2017. augusztus 20.-án boldogfai Farkas Endréné Lenz Klára unokája, boldogfai Farkas Ákos, nemzetközi politológus, történész, egy széles aranybevonatú fakerettel diszesítve Lenz Klára által fára festett Szűz Mária képet adományozott a templomnak: a "Kolumbiai Madonna".

Látnivalók, programok

• Szepessy-Egri kastély
• Késő barokk református templom
• Nyéki-tó
• Nyékládházi Napok pünkösdkor
• Nyék-Rock fesztivál júniusban 
• Nyékládházi Nyár és Nyékládházi Búcsú augusztusban
• Lovasnapok szeptemberben
• Nyékládházi tónap

Közép-Európa legnagyobb kavicsbányája 1917-ben "Mezőnyéki Kavicsbánya" néven indult be. A kavicsbányászat következtében 750 hektáros vízfelület alakult ki. A tó kiváló lehetőséget biztosít a vízi sportok kedvelőinek és a horgászoknak.

Nyékládháza a Bükki borvidék része. A kitűnő adottságokat kihasználva számos borászat és borpince található a hegyen.

Híres nyékládháziak

• Dargay Attila rajzfilmrendező és képregényrajzoló
• Furmann Imre magyar jogász, költő, az MDF alapító tagja
• Kiss Mari színésznő

Elhelyezkedése

Nyékládháza Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 59′ 30″, k. h. 20° 50′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 30″, k. h. 20° 50′ 13″térkép ▼

Nyékládháza Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén

Szomolya / Folytatás a posztban

Szomolya egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozó az Északi-középhegység lábánál elhelyezkedő, az Egri-Bükkalja területén lévő falu. Mezőkövesdtől 12 km-re és Egertől 18 km-re található. A falu területén sok kőzetréteg fellelhető. Talán a legfontosabb, ha lehet ilyet mondani, a vulkáni eredetű riolittufa. De van a falu határában egy homokbánya és egy terméskő bánya is. Az egész falu egy völgyben terül el a Kánya-patak két oldalán. Ha egy kicsit délebbre megyünk Mezőkövesd irányába, akkor néhány kilométer megtétele után az alföldre emlékeztető sík részen találjuk magunkat. De ha észak felé haladunk Noszvaj, majd Eger irányába, akkor egy dombos, hegyes részre érünk.

Szomolya gazdag helynév anyaggal rendelkezik: Barát lápa, Bordahegy, Csecs Lyuk, Cseres, Deber tető, Derék hegy, Felső rét, Galagonyás, Gyűr, -oldal, -tető, Mács alma, Méti hegy, Pazsag, Vénhegy, Nyárias, Poletár, Pipís, Gyep, Pirittyó, Bentelek,…

 A településen már több mint egy évezreddel ezelőtt is éltek emberek. A falu határában található a kaptárkő. Régészeink azt tartják, hogy a népvándorláskori emberek urnatartói vagy áldozati fülkéi voltak. Mások úgy vélik, hogy az ősi méhészet emlékei, s a fülkék maguk lehettek a méhek lakásai. Az előbbi feltevés mellett szól, hogy kaptárkövek fülkéiben áldozati tárgyakra leltek. A kaptárkövek elnevezései is arra utalnak, hogy ezek ősi kultuszhelyeken állnak (például ördögtorony, kőasszony, királyszéke stb.).

A honfoglaló magyarok is letelepedtek a tájon, s már az Árpád-korban építettek templomot. Szomolya nevével már a XIII. században találkozhatunk a Bélapátfalvai ciszterci kolostor építkezésének okirataiban. A falunak több birtokosa is volt, közülük hosszú ideig az egri káptalan, aki még 1935-ben is 1208 kataszteri holdat birtokolt. A törökök a községet feldúlták és adófizetésre kötelezték. Földrajzi helyzete miatt azonban sem a török-, sem a kuruc kor harcai nem tettek nagy kárt a faluban.

 Korabeli feljegyzések szerint már az 1300-as években jelentős volt a szőlőművelés Bükkalján, de általánossá a XVI. század végétől, a XVII., XVIII. században vált. Fellendülésének a növekvő kereslet mellett az is oka volt, ebben az időben terjedt el a földesúri birtokokon a majorsági gazdálkodás, mely nagyarányú robotterhek növekedésével járt együtt. A jobbágyok - mivel nem maradt idejük saját földjeik megművelésére - az önellátás helyett az árutermelés felé fordultak. A bort mind a bel-, mind pedig a külföldi (Lengyelország) piacokon jól lehetett értékesíteni.

Nevezetességek

• szomolyai rövidszárú fekete cseresznye
• kaptárkő
• szomolyai barlanglakások
• szomolyai tájház (régi barlanglakások, korabeli berendezésekkel)

Kis magyar Kappadókia

A Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Területen találjuk legnagyobb számban az egész Bükkalján előforduló, olyan rendszerint kúp alakú kőtornyokat, melynek oldalaiba a letűnt korok emberei rejtélyes fülkéket faragtak. Az ország leglátványosabb kaptárköveit egy könnyű körséta formájában tudjuk meglátogatni.

A kaptárkövek leírása

Szomolya határában, a Kaptár-völgy fölött, a Vén-hegy délnyugati oldalában lévő hatalmas kúpokkal, sziklaormokkal tagolt riolittufa-vonulat nyolc egymástól jól elkülöníthető kaptárkövet foglal magába, melyeken 117 db fülke látható. A kaptárkövek fülkéinek rendeltetéséről, készítőik kilétéről, a fülkék koráról számos legenda, tudományos elmélet született.

Az egyik népszerű feltevés szerint a kaptárkövek síremlékek voltak, a fülkékbe az elhunytak hamvait tartalmazó urnákat helyezték. Mások szerint a vakablakoknak bálványtartó, áldozat-bemutató szerepük volt. A leginkább ismert és elfogadott vélemény szerint a fülkékben méhkaptárokat tartottak. Érdekes módon a kaptárkövek feletti csodaszép, vadvirágos réten jelenleg egy nagy méhészet található, a rét szélén lévő erdősáv zúg a hangos méhzümmögéstől. A régészeti feltárások azonban egyik feltevés igazolására sem szolgáltattak bizonyítékot.

A kaptárkövek anyaga zömében könnyen megmunkálható, véshető riolittufa, mely a miocén kori heves vulkáni tevékenység nyomán jött létre több mint 2000 millió évvel ezelőtt. A természetileg és kultúrtörténetileg is rendkívül értékes területen 1958-ban kőbányát nyitottak, mely súlyos károkat okozott, a tiltakozás hatására 1960-ban nyilvánították védettnek a szomolyai kaptárköveket. Pár évvel ezelőtt tanösvényt létesítettek, és jobban megközelíthetővé tették az érdekes sziklaalakzatokat. Korlátokat, lépcsőket építettek a könnyebb körbejárás végett.

Demjén / Folytatás a posztban

 Egertől 10 kilométerre délnyugatra, Egerszalóktól 5 kilométer távolságra helyezkedik el, a Laskó-patak mellett.

 Demjén határában újkőkori leleteket, valamint honfoglalás-kori villás nyílhegyeket találtak. Írott forrás 1331-ben említi először Demyennévalakban.Csanád egri püspök vásárolta meg, majd 1331-ben – már mint esztergomi érsek – az egri káptalannak adta. 1363-ban Mihály püspök a gönci tizedeket cserébe adta a káptalannak Demjén faluért, mely ettől kezdve 1804-ig az egri püspöké, 1805-től pedig az érseké maradt. Régi neve Deménd.

Az 1476-1486 között készült urbarium elmondja, hogy Demjén a püspöki birtokot képező Szarvaskő várához tartozott, s határában egy elpusztult település is volt (Kisdemjén), mely 1486 után sohasem népesült be többé. 1550-ben 9 házban lakó 18 házas férfi fizette a török földesúrnak a tizedet a búza, kétszeres, must, szénatermésből, a méhkas- és sertésszaporulatból.

1552-ben az Eger várát ostromló törökök elpusztították a falut, 1554-ig teljesen lakatlan volt. 1558 és 1564 között népesült be újból. Kisdemjén határát és erdeit Dobó István óta az egerszalóki jobbágyokkal együtt közösen használták. 1686-ban a falu lakosai még Eger megszállása előtt szétszéledtek. Az elnéptelenedés az Eger blokádja érdekében elrendelt kiürítés folytán következett be, s 1700-ig tartott.

 A szőlőt 1712-ben telepítették a falu határába. Az 1720. évi országos összeíráskor a 15 magyar telkesjobbágy 168 köblös szántót és 40 kaszás rétet használt. Saját határukban marháikat legeltették, szántóik Pusztaszikszó határában voltak. 1729-ben a Kerecsendre települt első német telepes csoporttal együtt jobbágyságra lépett 5 német gazda. 1701-ben a más megyékből betelepülő új lakosság a vármegyétől megkapta az új telepeseknek engedélyezett adómentességet, amennyiben az állami kapuadót felerészben, a katonai beszállásolás és fuvarozás terheit egészben elengedték nekik három évre. A helyi jobbágyok saját határukat – terméketlensége miatt – a Rákóczi-szabadságharc óta nem művelték, hanem marháikat legeltették rajta. Ehelyett Pusztaszikszó határában vettek művelés alá szabadfoglalásként különböző nagyságú földdarabokat. A szőlőhegy aljában kőfejtő volt, itt egy mester állandóan termelte az építőkövet. A téglaégető létesítése valószínűleg összefügg a templom építésével, melyet 1777-1780 között emeltek. 1799-ben a földek mérnökileg ki lettek mérve a jobbágytelkekhez, a termények ötszörös termést hoztak, mégis kedvezőtlen volt a lakók helyzete, tele voltak adóssággal.

A 20. század első felében, a Pünkösd-hegy aljában fekvő Demjén nagyközség volt az egri járásban, melyhez Albertmajor és a Vas-tanya néven ismert puszták tartoztak. A község házainak száma 222 volt. A magyar anyanyelvű lakosság két kivétellel római katolikus vallást gyakorolt. Mint fiókegyház, a kerecsendi anyaegyház filiája volt. A tankötelesek oktatása elemi és a továbbképző iskolában történt, 4 tanító közreműködésével.

 A község lakói őstermelésből éltek (814 fő). Ipari vállalata volt az Egri Érseki Kőbánya és a Bauer-féle kőbánya. Hét kisiparos működött a községben, közülük 6 nem tartott alkalmazottat. A kereskedelmet a Hangya Szövetkezet bonyolította le, mely vegyeskereskedést üzemeltetett. A község egészségügyi ellátását a 11,5 kilométerre lévő körorvos végezte, gyógyszertár, kórház legközelebb szintén Egerben volt. Egy szülésznő élt a községben. A 20. században Levente Egyesület (1924), Önkéntes Tűzoltó Testület (1929) és Polgári Lövész Egyesület (1935) tevékenykedett a faluban. Az I. világháború harcterein küzdő katonák között 376 demjéni lakos harcolt, kik közül 35-en életüket vesztették.

Az 50-es évek elején a kisbirtokosok termelőszövetkezetet alakítottak; 1956 után, a 60-as évek elején az egész falu egy tsz-be tömörült. A tsz 1949-1964 között ‘December 21. Tsz’, 1964-től ‘Haladás MGTSZ’ néven működött tovább. Először még állattenyésztéssel is foglalkoztak, majd a szőlőtermelés gazdaságosabbnak bizonyult, és arra fektették a fő súlyt. 1977-ben aztán érthetetlen változás állt be a község életében. Közigazgatásilag Kerecsendhez, a tsz-t pedig Egerszalókhoz csatolták. Így megosztott lett a község. Ez rá is nyomta a bélyegét a fejlődésre: stagnálás következett.

Nevezetességei

• A Római katolikus templom. Páduai Szent Antal tiszteletére felszentelt. Giovanni Batista Carlone építette 1730 és 1732között, barokk stílusban. A torony és a hajó bővítése 1777-1779-ben készült el, a templomnak ezt a formáját látjuk ma is. Főoltára 1782 körül készült, Grossmann József és Miller János műve. A rokokó és copf mellékoltárok szintén a 18. századból valók. A szószék copfstílusú, a főoltárral együtt emelték.
• Demjéni Termál Völgy

Elhelyezkedése

Demjén Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 49′ 44″, k. h. 20° 19′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 44″, k. h. 20° 19′ 55″térkép ▼

Demjén Pozíció Heves megye térképén

Mátraháza / Folytatás a posztban

 A Mátra hegy gerincén fekvő 650-700 méter tengerszint feletti magasságbanfekszik, 10 km-re észak-északkeletre Gyöngyös központjától. A Gyöngyöst Egerrel összekötő 24-es főúton közelíthető meg. Kékestetőtől 2 km-re délnyugatra van.

1930-ban a Mátra Egylet egy menedékházat épített ide. Ez volt az első épület. A település neve is innen származik. A pagodára emlékeztető épület ma is áll, és szállodaként funkcionál.

A könnyű megközelíthetősége, és a Mátra hegy belsejében elfoglalt helye kitűnő túra-kiinduló ponttá teszi. A téli sportok kedvelői körében is gyakori úticél. A Kékes – Mátraháza sípálya Magyarország leghosszabb lesiklópályája. Az 1,8 km hosszú, 330 méteres szintkülönbséggel rendelkező pályán nemzetközi versenyek lebonyolítására alkalmas síugró sánc is van. Telente külön síbuszokat indítanak innen a Kékesre, síversenyeket is rendeznek.

Klimatikus adottságai a légzőszervi betegségekben szenvedőknek nyújt enyhülést. A gyógyüdülés a Nagy-Somor tetőn létesített tüdőszanatóriumban lehetséges.

Nevezetességei

• Pagoda Hotel – Régen Sport szálló néven működött. 2001-ben nyitotta meg újra kapuit.
• Templom – 1942-ben épült.
• Naphimnusz park – A parkot 2002-ben a ferences rend készítette a templom mellett, a Mátrát látogató turisták részére.

• Itt hunyt el Tormay Cécile (Budapest, 1875. október 8. – Mátraháza, 1937. április 2.) írónő, műfordító, közéleti szereplő.
• Itt hunyt el 1976. augusztus 2-án Kalmár László matematikus, az MTA tagja.

Elhelyezkedése

Mátraháza Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 52′, k. h. 19° 59′

Diósgyőri vár / Folytatás a posztban

A diósgyőri vár egy középkori vár a történelmi Diósgyőr városában, ami ma Miskolc egyik városrésze. Már a 12. században állhatott itt vár; a mai, gótikus vár a tatárjárás után épült, fénykorát Nagy Lajos uralkodása alatt élte, lovagterme a legnagyobb volt Európában. Később a magyar királynék jegyajándéka volt, egészen a török időkig. A 17. század végére már lakhatatlanná vált, állapota egyre jobban leromlott. Régészeti feltárása az 1960-as években kezdődött meg. A 2010-es évek elején a várat elkezdték visszaépíteni eredeti állapotába, a helyreállított helyiségeket korhű bútorokkal rendezték be.

A terület az ősidők óta lakott: a szemközti Várhegy barlangjában az őskőkorbankészült kőeszközökre és állatcsontokra bukkantak, a vár dombján pedig bronz-és vaskori település nyomaira. A 9–10. századból hullámdíszes edények, illetve cölöp- és gerendamaradványok kerültek elő. Ezt a honfoglalás kori települést földvár, illetve földsánc vette körül.

1200 táján Anonymus említi először Diósgyőr nevét, igaz, ő még Győr formában: „miután Árpád fejedelem seregével elhagyta Szerencset (…) Bors apjának, Böngérnek adományozta a Tapolca vizétől a Sajó folyóig terjedő földet, amely területnek Miskolc a neve, valamint azt a várost, amelyet Győrnek hívnak.” A vár helyén először a 12. században állhatott erődítmény, amelynek azonban a régészek eddig nem találták nyomát; feltehetőleg földvár volt, amely a tatárjárás idején elpusztult – egyesek szerint ez a vár nem a mostani helyén, hanem a Várhegyen állhatott.

A jelenleg álló várat valószínűleg IV. Béla várépítési kezdeményezése után építette az Ákos nembeli Ernye bán. Ez az építmény a kor szokásának megfelelően ovális alaprajzú (körülbelül 40×35 m-es építmény volt egy kerek öregtoronnyal), vele átellenesen álló saroktoronnyal és sokszögű külső várral. Északnak nyíló bejáratához kőpilléres fahíd vezetett át a vizesárkon. Ernye kúriája alighanem a későbbi pálos kolostor helyén állhatott.

A várat 1316-ban Wywar vagyis Újvár néven említik, ez is arra utal, hogy korábbi földvár helyére épült. Ebben az évben Ernye unokái Károly Róbert ellen fordultak, Borsa Kopasz oldalán részt vettek a debreceni csatában (1317), ezért a király várukat elkobozta, és kedvelt hívének, Debreceni Dózsa erdélyi vajdánakadományozta. 1319–25 között Szécsi Miklós horvát bán birtokolta, majd a Drugeth családé lett. A várhoz tartozó falu egy 1330-as jegyzék alapján 12 garas adót fizetett, ami arra utal, hogy a megye gazdagabb települései közé tartozott. A következő nagy építkezésnél a falak alsó szintjét ennek a várnak a visszabontott anyagából építették. 1340-től királyi vár – rendszerint a királynék tulajdona. Ez időtől várnagya egyúttal Borsod és többnyire még egy-két szomszédos vármegye ispánja is volt. Fennhatósága alá tartozott három további királyi vár is:

• Dédes,
• Cserép,
• Regéc is.

A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött. Ő az 1360-as évektől mind gyakrabban fordult meg itt. A vár 1370-ben tett szert jelentőségre, mint a Magyarországról Lengyelország fővárosába, Krakkóba vezető út egyik állomása (Nagy Lajos édesanyja, Lokietek Erzsébet lengyel hercegnő volt, maga Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett). A király, aki Budát mind inkább hanyagolta, Visegrád és Zólyom mellett harmadik székhelyévé tette Diósgyőrt, átépíttette, korszerűsítette a várat. Sokszorosan tagolt védelmi gyűrűk vették körül a tulajdonképpeni várat, amely négyszögletes udvar köré épült, négy sarkán egy-egy csúcsos tetejű torony magasodott. A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a 13×25 méter területű lovagterem, mely három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok volt. Ennek építését már Nagy Lajos lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt. A sajátos elrendezésű kettős tornyokkal erősített, szabálytalan alaprajzú külső körítőfal a római castrumokra emlékeztet. A várat négy méter mély várárok vette körül, vizét meleg vizű források táplálták. A vár egyetlen név szerint ismert építőmestere Ambrus mester.

1364-ben Miskolc városát és környékét a diósgyőri uradalomhoz csatolták. ~1370-ben itt írta alá Nagy Lajos király az első olyan európai adománylevelet, amely „szabad királyi várossá” nyilvánított egy várost (Kassát). 1381. november 26-án a diósgyőri várban – velencei követek jelenlétében – a király ratifikálta a korábban megkötött torinói békét, amelyben Velence városa kötelezte magát, hogyvasárnap és ünnepnapokon felvonja az Anjou-lobogót a Szent Márk téren. Az eseményt panoptikum örökíti meg a diósgyőri vár északkeleti tornyában.

A magyar–lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, ettől kezdve magyar királynék nyaralóhelye volt. Tulajdonosai sorban:

• Lokietek Erzsébet
• Kotromanić Erzsébet
• Mária királynő
• Cillei Borbála
• Luxemburgi Erzsébet
• Podjebrád Katalin
• Aragóniai Beatrix
• Candale-i Anna
• Jagelló Anna
• Habsburg Mária

Az utolsó királyné, aki itt élt, II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt. 1546-ban írásban lemondott a várról, amit addigra már elfoglalt az erdélyi vajda. A török veszély közeledtével a vár északi oldalát megerősítették.

1526 után várnagya Pemfflinger Sebestyén lett. 1540-ben a gyarmati Balassa Zsigmond 20 ezer aranyforintért zálogba vette Ferdinánd királytól. A család az addigi várpalotát erőddé alakította át, az északnyugati torony elé olasz mintára rondella épült. A karcsú tornyok helyére zömök bástyák kerültek. A bejáratot a nyugati oldalra helyezték át, a királylépcső mellé ötszögű olasz bástyát építettek. Ekkor emelték a háromszintes kazamatát is. Ez volt az utolsó nagy átépítés a vár történetében. Balassa Zsigmond halála után a várat neje, Fánchy Borbála örökölte, majd az ő halála után a király visszaváltotta. 1564-től zálogbirtokosok egész sora követte egymást, a vár pusztulásnak indult. A 16. század második felében a vár a végvári vonalba került. Csekély őrsége nem tudta megakadályozni, hogy a török 1544-ben felégesse és kifossza, majd a környező falvakkal együtt adófizetésre kényszerítse Miskolcot.

1596-ban a török elfoglalta Egert, és Mezőkeresztes mellett legyőzte a keresztény seregeket. Ezután hamarosan (1598-ban) Diósgyőr is elesett, és ura az egri pasa lett, de ekkor a keresztények gyorsan visszafoglalták. Kedvezőtlen fekvésén nem tudtak javítani, de külső védművekkel próbálták megerősíteni:

• az legvédtelenebb északi oldalon a külső vár kettős kaputornyát fedett ágyúállássá alakították,
• az északkeleti toronyhoz nagy alapterületű rondellát csatoltak,
• az északnyugati toronyhoz sokszögű bástyát építettek,
• a nyugati oldalon nyíló kapu elé huszárvárat emeltek.

A 17. század elején az országgyűlés egy sor határozatban rendelte el bővítését, illetve karbantartását, ezek a rendelkezések azonban 1660-ig papíron maradtak. Az őrség fizetése akadozott, a falak omladoztak – az 1650. évi török ostromot azonban így is sikerült visszaverni. 1673-ban leégett a vár tetőzete. Ekkor a vár már alig volt lakható. A század végére minden hadászati értékét elvesztette. A kuruc harcokban már nem játszott semmilyen szerepet.

1703-ban három oldala már erősen romos volt; a negyediket a tulajdonos Haller báró rendbe hozatta. 1730-ban a kápolnát is magába foglaló szárny még használható volt, a többivel nem törődtek. 1756-ban a diósgyőri koronauradalom borházzá szerette volna átalakítani, de a tervekből végül nem lett semmi; a romokat a környék lakossága kőbányának használta. A vármegye 1784-ben engedélyt kért és kapott, hogy a vár falából köveket bányászhasson a Sajó hídjának építéséhez. A kápolnában egy ideig még tartottak istentiszteleteket, de 1820-ra azt is széthordták.

Bár a két települést már 1903-tól autóbusz-, 1906-tól villamosközlekedés kötötte össze, egy 1932-es útikönyv Diósgyőrt még Miskolccal egybeépült szomszédos községként említi. 1945. január 1-jével Diósgyőrt hivatalosan is Miskolchoz csatolták, ekkor jött létre a történelmi Miskolcból, Diósgyőrből és a környező településekből kialakuló Nagy-Miskolc. Diósgyőrt és Miskolcot először a köztük felépülő gyár kötötte össze, majd a két település egyre inkább összeolvadt, napjainkban már csak tábla jelzi az egykori történelmi Diósgyőr határát.

• A vár falán emléktábla állít emléket Petőfi Sándornak, aki 1847. július 8-án a diósgyőri várban járt. A költő a várból nézte végig a naplementét, ami Alkony című versét ihlette.

Petőfi Sándor: Alkony

Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,Lankadtan bocsátja le fejét;Levelei, halvány sugárok,Bús mosollyal hullnak róla szét.

Néma, csendes a világ körűlem,Távol szól csak egy kis estharang,Távol s szépen, mintha égbül jönneVagy egy édes álomtól e hang.

Hallgatom mély figyelemmel. Oh ezÁbrándos hang jólesik nekem.Tudj isten, mit érzek, mit nem érzek,Tudja isten, hol jár az eszem.

• Az északkeleti torony vármúzeumában állították ki annak a képnek az eredetijét, mely az 1998 és 2009 között forgalomban lévő 200 forintos bankjegy hátulján látható.
• A forrás, amely korábban a várárkot töltötte fel, évtizedekig a Diósgyőri Strandot látta el vízzel, egészen a strand 2014-es bezárásáig.
• A várban rendezett középkori jellegű fesztiválok – pl. A Királynék tavasza (április), Diósgyőri várjátékok (május), Középkori forgatag (augusztus) – során dr. Lovász Emese, a Herman Ottó Múzeum régésze személyesíti meg Kotromanić Erzsébetet, I. Lajos király feleségét, míg férje, Lénárt Attila jeleníti meg I. Lajost, a lovagkirályt. Mindketten a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend alapító tagjai.

• A 69-es busz áll meg a várhoz a legközelebb, a legközelebbi megálló neve: Diósgyőri vár. A vár 5 perc sétával érhető el
• A vár a sűrűn járó 1-es villamossal is elérhető kb. 8 perc sétával, a villamosról Diósgyőr-városközpont megállónál kell leszállni, a Szinva patak mellett folyásirányba a következő hídig sétálni, majd jobbra a gesztenye fasoron kell végigmenni.

Elhelyezkedése

Diósgyőri vár Pozíció Miskolc térképén

é. sz. 48° 05′ 50″, k. h. 20° 41′ 20″