Szentgotthárd / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Főtér

Közvetlenül az osztrák határ mentén,Fölöstömtől 23 km-re keletre, a szlovén határ közelében a megye délnyugati csücskében, a Rába és a Lapincs összefolyásánál fekszik. Az Alpok keleti nyúlványainak köszönhetően klímája szubalpin jellegű. A schengeni egyezményhez történt csatlakozásig közúti határállomás és vasúti határátkelő. Jelenleg Szentgotthárd a magyarországi szlovén kisebbség központja. A városban Szlovénia konzulátust működtet.

A magyar–osztrák–szlovén államhatár közelében áll a három nemzet kultúráját, hagyományait és lakóit egyesítő település. A várost délről az Őrségi Nemzeti Park határolja. Évtizedeken keresztül a vasfüggöny elzárta a látogatók elől, de az elzártság segített érintetlenül megőrizni a természet szépségeit.

A Rába völgye, a Hársas-tó, a Vendvidék, az őrségi erdők, a csak itt látható, jellegzetes szórványtelepülések egyre több vendéget vonzanak a városba és környékére.

 Az első apátsági templom romjai a színház épülete mögött

Szentgotthárd írásos története tulajdonképpen a ciszterci rendnek Szentgotthárdon való megtelepülésével kezdődik. Alapjait a Rába jobb partján levő teraszon rakták le. I. István egyházszervező munkája eredményeként még ez a gyéren lakott vidék is a római katolikus egyház része lett: a távoli bajorországi, passaui egyházmegyéhez tartozott.

A város és az apátság a nevét Hildesheimi Szent Gotthárdról (másként: Hildesheimi Szent Godehard), a 11. században élt bajorországi bencés apátról, illetőleg püspökről kapta, akit 1131-ben avattak szentté, és aki abban az időben szintén a bajorországi passaui egyházmegye területén élt. Személyét már életében is nagy tisztelet és csodálat övezte. Hittérítő papok(bencések) hozták magukkal Szent Gotthárd tiszteletét és kultuszát erre a vidékre is. Így lett száz évvel később, a 12. századelején a helyi plébániatemplom védőszentje, és az ő nevét vette fel a templomhoz tartozó akkori falu is.

A település története összefügg a ciszterci rend és apátság alapításával. A forrásmunkák szerint 1183-ban III. Béla király 275 km² területet adományozott a Trois Fontaines-i ciszterci apátságból érkezett szerzeteseknek azzal a céllal, hogy az ország eme területe is bekapcsolódjék a művelődésbe (lásd: Zirc város történetét).

A város nevének eredete

A város nevének eredete nem állapítható meg teljes bizonyossággal, ezzel kapcsolatban két lehetséges feltevés létezik.

Az 1938-ban Szent Gotthárd püspök halálának 900. jubileumán kiadott emlékfüzet erről így ír:

„	Hogy a város és az apátság nevét, illetőleg címét Szent Gotthárd hildesheimi püspök nevétől nyerte, minden kétségen felül áll. Dehát kitől, vagy kiktől és mily időből származik az elnevezés? És hogyan viselheti egy ciszterci apátság címében a bencés apátnak, Szentgotthárd magyar nagyközség pedig egy bajor szentnek a nevét? — Kérdések, melyeket nem a puszta kíváncsiság, hanem a látszólagos ellentmondásokat tényekkel és igazsággal feloldó történetkritika vet fel. A legújabb időkig bizonytalanság és homály fedte e fontos kérdéseket, ma azonban Schwartz Elemér dr. ciszt. r. egyet, tanár kutatásai a következő megoldást valószínűsítik: 1157-ben Wolferus lovag Németújváron (Güssing) bencés monostort alapított, amelyet Pannonhalmáról hívott szerzetesekkel népesített be. Különleges hivatásuk az volt a szerzeteseknek, hogy a vidéken szétszórtan élő telepesek lelki gondozását ellássák. A monostor birtokai nem alkottak összefüggő területet, hanem meglehetősen széles és tág körben helyezkedtek el. Ennek folytán missziós tevékenységüknek távolabbi vidékre is ki kellett terjednie. A lelkipásztorkodásnak legalkalmasabb és nélkülözhetetlen eszköze az Isten háza, a templom. A németújvári bencések tehát a birtokaikon szétszórtan élő telepesek számára kisebb-nagyobb templomokat, kápolnákat emeltek. Ez annál valószínűbb, mert Szent István királyunk rendelete is úgy intézkedett, hogy minden tíz községnek vagy nagyobb telepcsoportnak legyen lehetőleg központi temploma. A jelenlegi Szentgotthárd is ilyen központ lehetett a Rába és Lapincs összefolyásánál, azért a bencések alkalmasnak találták arra, hogy temploma a környék híveit összefogja és egybegyűjtse. Tehát templomot építenek. Mivel azonban a katolikus Egyház ősi szokása szerint minden templomot valamely szentnek oltalma, ú.n. patrociniuma — ez a templom búcsúja — alá kellett helyezni, a bencéseknek önként kínálkozott Gotthárd, az alig pár évtizeddel előbb (1131-ben) szentté avatott bencés apát és püspök. Hisz minden szerzetesrend a saját szentjeit igyekszik népszerűsíteni, Szent Gotthárd tisztelete pedig éppen a 12. század közepén élte virágkorát. Hogy a templom körül volt-e már ebben az időben község vagy nagyobb település, pontosan megállapítani nem lehet, de annyi bizonyos, hogy ha később tömörült is a szétszórtan élő lakosság a templom körül községgé, ez a község a templomtól, illetőleg védőszentjétől vette nevét. A németújvári bencések ily módon mind a templomnak, mind a községnek már eldöntötték a nevét, amidőn a 12. század vége felé a ciszterciek itt letelepedtek.	”
– Emlékfüzet Szent-Gotthárd halálának 900. évfordulójára

 A Vörösmarty Gimnázium

Szentgotthárd, azaz az apátsági major építése 1187-tel vette kezdetét. A város magja tehát egyrészt a Rába völgyében, a másik pedig a Zsida-patak mentén jött létre, melyhez Kethely is társult.

A nép kezdetben a falut Gotthónak nevezte, és ekkor már létezett Kedhely(később Rábakethely) is. A neve arra utal, hogy keddi napokon tartották itt a vásárt. Létezett már a mai Zsida is, az egykori „Zsidófalva”, ahol is zsidók éltek és kereskedelemmel foglalkoztak.

A szerzetesek a földműveléshez szláv parasztokat telepítettek be a mai Szlovénia és Horvátország területéről, elsődlegesen a Szentgotthárdtól nyugatra elhelyezkedő vidékre, mely nagyon gyéren lakott volt akkoriban.

A majorokban megindult a feudális gazdálkodás. Eddig érintetlen területeket vontak be a termelésbe, meghonosították az ipart, megtanították a lakosságot a kereskedelemre. A 14. század közepén a szentgotthárdi jobbágyközségek népesek voltak, jómódban éltek, állattenyésztésük virágzó volt.

1350-től kezdve a község a monostorral együtt hanyatlásnak indult. 1391-ben Zsigmond király a szentgotthárdi apátságot a Széchy családnak adományozta, és három évszázadon át ez a család birtokolta.

1528-ban, a mohácsi csata után I. Ferdinánd Serédy Gáspárt nevezte ki szentgotthárdi apátnak. A Széchy család nem engedte be a birtokra a kinevezett apátot, ez később fegyveres harcra adott okot.

Az 1556-os források a települést vízzárókkal körülvett erődítményként említik. A későbbi időkben sokszor cserélt gazdát.1604-ben például stájer csapatok foglalták el Wolfgang von Tieffenbach zsoldoskapitány vezetésével. Bocskai István tatár csapatokkal megerősített hajdúseregei stájerországi portyázásuk alkalmával visszafelé jövet Szentgotthárd felé közeledtek, a hír hallatán Tieffenbach a monostort a templommal együtt a levegőbe röpíttette. A robbanás következtében a város is lángra kapott és majdnem teljesen leégett. Ezzel a ciszterci rend birtoklása és a szerzetesi élet végképp megszűnt, és megkezdődött a birtokért a harc a világi urak között. A pusztítás évtizedekig éreztette nyomait, mert a török háborúk alatt szinte semmit nem fejlődött a település. Ráadásul a vidéket gyakran kerülgették kanizsai török portyázók, az akindzsik, akik a kisebb falvak lakóit akcióikkal megfélemlítették és adózásra kényszerítették.

 Szentgotthárd panorámája dél felől

Ilyen körülmények között jutottak el az 1664-es esztendőhöz, amikor élethalálharcot vívott a nép a törökkel. Raimondo Montecuccoli vezetésével a Rába menti síkságon ütköztek meg a császári seregek a török haderővel. A csata augusztus 1-jén kezdődött el, s végül is az egyesített császári, birodalmi, francia csapatok győzelmével végződött. A hirtelen keletkezett nagy zápor nyomán megáradtak a folyók és elzárták a törökök visszavonulását. A török seregnek majdnem negyede a Rábába veszett, a csatatéren 16–20 000-ük holtteste hevert. A források szerint gazdag zsákmányt hagyva maguk mögött, a törökök dél felé menekültek. A Rába áradása miatt Montecuccoli lemondott a török sereg üldözéséről. Közben a törökök augusztus 5-éig rendezték soraikat, és még egy támadást kezdtek, ami szintén a vereségükkel végződött. Így folyt le a szentgotthárdi csata, amelynek révén a község neve bekerült a történelembe. De a töröktől Szentgotthárd és vidéke csak 1690 után szabadult meg véglegesen.

Szentgotthárd mellett még egy jelentősebb ütközet ment végbe a Rákóczi-szabadságharcalatt: Vak Bottyán a Gotthárd és Nagyfalva (ma Mogersdorf) közti részen, a Rábánál nagy győzelmet aratott a Hannibal Heister vezette labancokon 1705. december 13-án. Egy évvel azelőtt a kurucuk egy másik csatát is nyertek Károlyi Sándor vezérletével, de ez nem volt olyan maradandó, mint Bottyáné.

A 18. században és a 19. század első felében tovább folyt a harc a terület birtoklásáért.

Erről az időszakról így ír Fényes Elek:

„	Híres e város gazdag apátságáról, mellyet III. Béla a zirczivel együtt 1183-ban a cisterciták számára alapított, s melly alapitásától kezdve mindig nevezetes és független vala. Azonban a mohácsi ütközet után lassan lassan elpusztulván, jószágait is 200 esztendőnél tovább hol világi, hol egyházi urak birták, miglen 1734-ben III. Károly ezeket a szerzetnek visszaadván, egyszersmind Ausztriában lévő szentkereszti apátsággal összekötötte.	”
– Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára

A település ma is jellemző formája a 18. században kezdett kialakulni. A város magvát alkotó három major közepén, dombon épült barokk temploma ma is uralja az egész környéket. A templom és a kolostor építését 1740-ben kezdték, tervezője,Pilgram Ferenc Antal, bécsi művészcsalád sarja. A templom a harmadik legnagyobb barokk templom Magyarországon.

A templom és a környezet leírása Fényesnél:

„	A szerzet temploma igen szép, belseje 12 corinthiai oszlopon nyugszik, a nagy oltárt óriási márványzott oszlopok mellékezik, s magas mennyezetének pompás festése, kivált a sz.-gothárdi ütközet rajza valóban nézésre méltó. Az emeletes kolostornak csak egy négyszögü szárnya van kiépitve, s nevezetes benne a 3000 darabból álló könyvtár, és az apát lakásában szemlélhető történeti képek Dorfmeistertől. A kolostor mellett pedig láthatni egy veteményes, és egy mulató kertet, gyönyörű árnyékos séta-helyekkel. Ezen apátsághoz tartozik a sz.-gothárdi uradalom, melly magából a városból, és 29 helységből áll, s mind szelíd égaljára, mind nagy termékenységére, mind felséges vidékére nézve honunkban a legszebbek közé tartozik. Terem igen sikeres buzát, sok kukoriczát, rozsot, burgonyát, dohányt, hajdinát. Rétjei a Rába és Lapincs mellékein buja növésüek, s még ezen kivül a lóhere-, bükköny-termesztés divatban lévén, az állattenyésztés szépen virágzik. Erdeje bőséges. Szőlőhegyei nagy kiterjedésüek, s kedves asztali bort szolgáltatnak. Legjobb a várhegyen termett (Schlössel), a nagyfalvai határban, azután az ercsényi, badafalvai, krisztyáni, sat. Végre azon széles völgy, mellyet a Rába Stéjerországból bejöttében képez, hazánknak legbájolóbb vidékeivel vetélkedik. Balra a szép szőlőhegyeket, mosolygó réteket, kövér buzatermő földeket, csinos falukat, s azoknak hegyen fekvő tornyos templomait; jobbra pedig a komor fenyves erdőket, s formáikat minduntalan változtató hegysorokat, lehetlen belső öröm s elragadtatás nékül szemlélni.	”
– Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára

 A városalapító III. Béla király szobra a főtéren

1785-től kezdve szerepel Szentgotthárd mint járási székhely. Fejlődésében jelentős előrelépés történt 1873-ban, amikor megépült Graz felé a vasútvonal.1893-ban megindul az oktatás az Állami Algimnáziumban (később Vörösmarty Mihály Gimnázium). Ebben az időszakban a város sokat köszönhet Széll Kálmán lokálpatriotizmusának, aki a szentgotthárdi járás fejlődését szívügyének tekintette.

Az első világháború végégig a város töretlenül fejlődött, ezt követően a területi veszteségek komoly kihatással jártak a település életére. A fejlődés megtorpant, sőt a második világháború után komoly visszalépések sora kezdődött meg, amely a gazdasági élet mellett szellemi területen is éreztette hatását. A város elveszítette járási székhely rangját, emiatt megszűnt benne többek között a bíróság is.

A Klekl József vezette szlovén politikai frakciók Szlovenszka krajina néven szerettek volna autonóm, vagy önálló államot létrehozni a területen, amelybe Szentgotthárdot is be akarták kapcsolni, amely gazdaságilag és közigazgatásilag a ciszterek óta fontos központjuk volt a szlovéneknek, ezért a krajinai szerves részét képezte volna. A Vendvidék Jugoszláviához való csatolásáért folytatott tárgyalásokon Belgrád államához csatolta volna a várost és a környékbeli szlovén falvakat, míg a magyar többségű Alsólendvát meghagyta volna Magyarország számára.

1919-ben Muraszombatban Tkálecz Vilmos proklamálta az ún. Vendvidéki Köztársaságot, vagy más néven Murai köztársaságot, amely alapokmányában területe részének nyilvánította Szentgotthárd települést és környékét, ahogy Klekl is szerette volna csatlakoztatni. Szentgotthárdon azonban olyan jelentős katonai erők állomásoztak, hogy a Mura köztársaság északi régióban állomásozó fegyveresei egyelőre nem akarták megkísérelni a megszállását és biztosítását, de nem tettek le megszerzéséről sem. Néhány nap múlva a Magyar Vörös Hadsereg megszállta a köztársaság területét és ebben a szentgotthárdi katonaság is segédkezett.

A 20. század nyolcvanas éveiben kezdődött a politika enyhülésének hatására a város újabb fellendülése, aminek fontos állomása volt, hogy a monostor alapításának 800. évfordulóján a település városi rangot kapott. Ezzel egy időben csatolták Szentgotthárdhoz Rábatótfalut, Rábafüzest, Máriaújfalut, Farkasfát és Jakabházát. A város 1996-ban Hild János-díjat kapott.

A Nagyboldogasszony-templom

Nevezetességek, látnivalók

• barokk Nagyboldogasszony templom és monostor (volt ciszteci apátság)
• Barokk kert
• Szentgotthárdi Kaszagyár farkaskalapácsai (ipari műemlék)
• Pável Ágoston Múzeum
• Színház (volt Magtártemplom)
• Temetőkápolna
• Mindenszentek plébániatemplom (kethelyi városrész)
• Szent Flórián kápolna (Szentgotthárd-Rábatótfalu)
• Kötényes harangláb (Szentgotthárd-Farkasfa)
• Hársas tó
• Református Templom
• Evangélikus templom
• Brenner kápolna
• St.Gotthard Spa&Wellness - Strandfürdő

Elhelyezkedése

Szentgotthárd Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 57′ 11″, k. h. 16° 16′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 57′ 11″, k. h. 16° 16′ 25″ térkép ▼

Szentgotthárd Pozíció Vas megye térképén

Celldömölk / Folytatáshoz kattints a posztra

A celldömölki kegytemplom (Szűz Mária templom)

11 000 lakosú város a 8-as főút jánosházi leágazásától északra,Szombathelytől 42 km-re keletre a 834-es közút mentén fekszik.

Vonattal a Székesfehérvár–Szombathely- és a Győr–Celldömölk-vasútvonalon érhető el. Innen indult a Celldömölk–Répcelak–Fertőszentmiklós-vasútvonal is, de ez 1979-ben megszűnt.

 A celldömölki kegytemplom Mária szobra

Kiscell és Nemesdömölk 1903-ban egyesült Celldömölk néven, Alsóságot 1950-ben, Izsákfát pedig Celldömölk várossá nyilvánításakor (1978. december 31-én) csatolták Celldömölkhöz. A mai település területén egy ötödik település, Pórdömölk is volt a középkorban, ez azonban a 20. század elején már nem volt önálló.

Pórdömölk, a középkori majortelepülés

Pórdömölk korábban mint "ecclesia Sancta Marie de Demunk" (1252, "terra Dumunk" (1290), "monasterii de Demelk" (1338) bukkant fel. Később Kis-Dömölk néven említik a korabeli dokumentumok. A dömölki apátság alapító oklevele nem ismeretes, így keletkezésének ideje bizonytalan. A legújabb kutatások azt valószínűsítik, hogy a templom egy római kori villa alapjaira, annak anyagából épült. Ezt látszik igazolni a templom aránylag kis mérete és építési technológiája. A templom máig megmaradt falszakaszain felfedezhetők a román kor (13. század) stílusjegyei (a toronyrészen) és a gótika (14. század) jellegzetességei (az átépült szentélyen). A templom déli szomszédságában emelkedett a régi, ismeretlen időkben nyom nélkül elpusztult kolostor. A monostor környezetében kis majorszerű település jött létre.

 A kegytemplom mennyezeti freskója

Nemesdömölk, a magyar nemesi útifalu

A viszonylag későn kialakult községről 1457-ből származik az első hivatalos adat. Ekkor Kis vagy Felsődömölk néven szerepelt (Kysdemelk, Felsew Demelk). Ezek még a másik Dömölknél későbbi alapítására és földrajzi elhelyezkedésére utaltak. 1560-ban azonban nevét kiegészítették a lakosság társadalmi helyzetére utaló Nemes előtaggal (Kys másként Nemesdewmelk). A 17. század végén azonban már lélekszámában és jelentőségében is felülmúlta a szomszédos Pórdömölköt, ezért 1698-ban Nagydömölk néven említik. A falu először a dömölki apátság tulajdona lehetett. A 15. század végén már köz- és kisnemesi birtok volt. 1554-ben 10 nemes családfőt írtak össze. Ezek közül emelkedett ki a Dömölky család. Az 1532-es hadjárat alatt már a szultán portyázó csapatai sanyargatták a helyieket, de csak Pápa várának eleste után (1594) hódoltak folyamatosan. 1620-ban a Bethlen-hadakat támogató török csapatok dúlták, 1682-ben az „égett" falvak között tartották számon.

A török kor végével a község a kemenesaljai vidék legjelentősebb helysége, egyben központja lett. A korábban Szentmárton (Kemenesszentmárton), illetve Vönöck leányegyházaként csak haranglábbal rendelkező falu, az 1681. évi 26. törvénycikk (artikulus) értelmében, a Vas megyében élő evangélikusok két szabad vallásgyakorlására kijelölt artikuláris helyének egyike lett. A környékbeli hívek nagyobb ünnepeken több mint 8–10 000-en vonultak ide, hogy istentiszteleten vehessenek részt. Ekkor már elkerülhetetlenné vált, hogy nagy befogadóképességű templomot építsenek. 1738-ban aztán egy mocsaras telket jelöltek ki a leendő templom számára. Ezután kezdhettek az építkezéshez, amelyet azonban a dömölki apát és a győri püspök feljelentésekkel próbált akadályozni.

A templomot 1744-ben szentelték fel. Az akkori lelkész Miskey Ádám alapította a kemenesaljai esperesség könyvtárát. A templom mellé 1820-ban archívumot építettek, amiben a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület levéltárát és könyvtárát helyezték el. 1897-ben az alapok és az északi fal egy részének megtartásával új épületet emeltek. A környék tehetősebb evangélikusai nemcsak templomba jártak Nemesdömölkre, hanem a gyermekeiket is ide küldték iskolába. 1686-ban már biztosan volt evangélikus tanítója, a következő század közepén pedig 4 fiú és 2 leányosztály működött a településen. A község nemcsak kulturális, hanem közigazgatási központja is volt Kemenesaljának. Kiscell felemelkedéséig szolgabírák, ügyvédek laktak itt. 1872-től az egyesítésig körjegyzői székhelyként szerepelt. 1895-ben részvénytársasági alapon gőzmalmot építettek a község határában.

 Evangélikus templom

Kiscell, a német vásártelepülés

Koptik Odó dömölki apát nevéhez fűződik a település alapítása. Koptik a máriacelli kegyszobor másolatával érkezett Dömölkre. Ezt először a Ság hegyen helyezte el, ahol kápolnát is szeretett volna építeni, de a földesúr, Erdődy gróf ezt nem engedélyezte. Ekkor a pápai országút melletti dombocskán építtetett egy kis fa kápolnát, amely mellé remetelak és ásott kút került. Ennek a kútnak az ásásakor esett az egyik munkás fejére egy nagy kő (ma is látható a templomban). A súlyos sérülések miatt a kútásót halottnak hitték, aki csodás módon mégis meggyógyult, amelynek híre ment a környéken, megindultak a zarándokok a csodatévőnek tekintett Mária-szoborhoz. 1745-ben gr. Zichy Ferenc győri püspök, a pápa engedélyével, nyilvánosan kitenni rendelte a szobrot.

A következő években 10–30 000 ember látogatta meg az új kegyhelyet, amely természetesen vonzotta a kereskedőket, vendéglátósokat is. A kápolna mellett felépült vendégfogadó volt az első kőház, amelyet nemsokára követtek a többiek. A18. század második felére az újonnan kialakult, alig néhány száz lakosú városban hét vendégfogadó működött. Mellettük kegyszerárusok, vegyeskereskedők, italmérések elégítették ki az ideérkezők igényeit. Az első telepesek főleg németek és csehek voltak. A kialakuló településnek Koptik apát a Kis Mária Cell nevet adta, de sokáig továbbra is Dömölkként tartották számon, míg a század végére a Mária Cell elnevezés vált elfogadottá. Ezt a 19. század közepén váltotta fel a Kiscell név.

Nemsokára, a hívek adakozásából, lehetőség nyílt egy komoly templom építésére, amely hatalmas méreteivel (50 méteres hajó­hossz) lenyűgözte a zarándokokat. Ennek átadására 1748 őszén került sor, soha nem látott, mintegy 50.000-es tömeg előtt. A csodatevő Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt épület, gr. Erdődy György országbíró és felesége által építtetett szentélyébe ekkor vitték át a Mária-szobor másolatát. 1764-ben a tornyokat teljesen újjáépítették. 1755-ben Lipthay János ezredes adományából készült el a Kálvária, a fájdalmas Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. 1760-­ban a korábbi fa kolostor helyett újat kezdtek emelni kőből.

1768-ban az állam is elismerte a település létét és fontosságát azzal, hogy sóhivatalt telepített ide. Ez a hivatal akkoriban nemcsak a környék sóellátását biztosította, hanem a helyieknek jelentős bevételt hozott nagy fuvarozási megrendeléseivel. A község II. József alatt nagy válságot élt át. 1802-ben I. Ferenc intézkedésére indulhatott újra a szerzetesi élet a kolostorban. Az itt élő emberek II. József rendeletével fő megélhetési forrásukat veszítették el. A megoldást egy másik sokadalom, a vásártartási jog megszerzésében vélték megtalálni. Már 1786-ban a királyhoz fordultak évi négy országos és egy hetivásár (amely hagyományosan csütörtökön van ma is) megtartásának engedélyezéséért. A szabadalomlevelet csakII. Lipóttól kapták meg 1790. december 30-án. A helyiek már 1788-tól szabadalmas mezővárosnak nevezték településüket. A szépen fejlődő város egyre nagyobb jelentőségre tett szert a környéken. Mutatja ezt, hogy 1809 augusztusában a franciák által megszállt Szombathely helyett itt tartották a megyegyűlést.

A települést a 18. században még szinte teljesen német nyelvűként tartották számon (1870-ig volt német nyelvű szentmise), de már a 19. század első felében egyre több környékbeli magyar is beköltözött. 1830-ban itt alakították meg a megye első kaszinóját, olvasóegyletét. A Bach-korszaktól lett Kiscell járási székhely, de a legnagyobb változást a vasút hozta a település életében. 1871-ben indult meg a közlekedés a Győr–Szombathely, majd egy évvel később a Székesfehérvár–Szombathely vonalakon, amelyek Kiscellnél találkoztak. Az így kialakult fontos csomópont mozgásba hozta a város életét. A lakosság száma a század végéig többszörösére emelkedett. Az 1840-es évekig a városból kizárt izraeliták is ekkor érkeztek ide nagy számban, a 20. század elején pedig már két zsinagógájuk volt, melyeket az 1945-ben a várost ért bombázás pusztított el. Ki kell emelni az itt élő izraeliták közül Pick Zsigmondot, aki a város bírája lett és nemesdömölki előnévvel magyar nemességet is kapott. Az 1871. évi 18. törvénycikk alapján megszűnt a település városi joga és nagyközségi státuszt kapott.

1945. február 13-án az állomásnak szánt bombák zöme a település vasúthoz közelebb eső részére hullott. Az 55 bomba és 2 légiakna 36 ember halálát okozta és az akkori városközpont nagy részét lerombolta.

 A Szűz Mária plébániatemplom. A bencések barokk temploma 1744–1748 között épült fel

Alsóság, a mezőváros

A települést 1272-ben említik először a források Sag néven, de már három év múlva azt jelzik, hogy az itt él királyi udvarnokok két települést laktak, amelyeket Nagysaag és Altalsag néven neveztek. A későbbiekben általános lett a Ság elnevezés, a 19. század második felétől lett hivatalosan Alsóság. 1325-ben esett először szó plébánosáról és templomáról. A királyi tulajdonból a nagy lélekszámú, hetivásárral és vámmal is bíró falu nagy részét a 15. század elején Somló várának tartozékaként a Garayak kapták meg, de a Sitkey család is rendelkezett itt több portával. 1477-ban 69 lakott telket és kőből épített tornyú templomát írták össze. 1558-tól a 19. századig mezővárosi rangja volt. A Pápára vezető kereskedelmi út mellett évente két országos vásárt tarthattak. Jelentőségét Kiscell felemelkedésével veszítette el. Lakossága a 20. századig folyamatosan növekedett, 1869 és 1930 között megkétszereződött (3556 fő). A település gazdálkodását jelentősen befolyásolta a határában álló, magányos, csonkolt vulkáni kúp, a Ság hegy (279 m).

A hegy keletkezéséről az öregek azt mondották, hogy a „Ság hegyet biz az alsósági ördögök építették." A történet nemcsak Alsóságon, hanem a környező falvakban is ismeretes: „Egyszer Lucifer az ördögök fejedelme tüzes lovával vágtatott végig a Kemenesen, az erdős, sík gyönyörű vidéken. Igen megtetszett neki a táj. Szeretett volna gyönyörködni benne, hogy ültő helyében láthassa az egész vidéket. Megparancsolta hét ördögének, hogy hordjanak össze sok követ, építsenek hegyet. Az ördögök széjjelrebbentek. Hét nap hét éjjel megállás nélkül hordták a követ. A hetedik nap éjjel Lucifer már belátta az egész vidéket. Belefújt a sípjába és lekiáltott az ördögöknek, hogy hagyják abba a kőhordást. Erre az ördögök ahol érte őket a parancs kiöntötték kötényükből a követ és felszaladtak Luciferhez a hegyre. Így keletkezett a Ság hegy és a Kemenesalján lévő hét kisebb halom."

A hatalmas sziklafalak egy 5 millió éves bazaltvulkán belsejébe engednek bepillantást. A kőzetek és geológiai események világában magyarázótáblák segítik az eligazodást. A hegy belsejében feltáruló kőzetrétegek mint egy gigantikus könyv lapjai tárulnak elénk. A központi krátertől kisebb-nagyobb távolságra több helyen megfigyelhetőek az idősebb rétegeket áttörő lávacsatornák parazitakráterei. A láva kihűlése során jellegzetes hűlési felületek, hatszöges oszlopok, gömbhéjas elválású tömbök és lemezes felületek keletkeztek. A hegyen őskori település nyomait találták meg, amelynek római utóélete is volt. A középkorban Ságsomlyónak nevezték. A helyi monda szerint a rajta, a bányászat előtt még látható, romok, egy csak félig elkészült erősség maradványai voltak. II. (Vak) Béla király ugyanis várat szeretett volna itt építtetni, de tanácsadói le akarták beszélni róla. Miután a király nem engedett, azt bizonygatták neki, annyira magas, hogy lehetetlen ott építkezni. A még most sem meggyőzhető vak uralkodót aztán addig vezették körbe­körbe a hegyoldalban, amíg elfáradt, és letett tervéről.

1478-ban 72 birtokos mintegy 4 holdnyi szőlőjét írták itt össze. A 17. században már hegyközsége volt, amelynek 1732-ből fennmaradt szabályai (Kresznerics Ferencsági plébános is lemásolta). A 19. században Bécs­ben a magas savtartalmú bort, állítólag, patikákban árusították. Az a legenda máig tartja magát, hogy Bismarck német kancellár is ezzel kúrálta gyomorbaját.

1891-ben a platón hat helyen végzett gravitációs hatásvizsgálatot torziós ingájával báró Eötvös Loránd, valamint munkatársai Tangl Károly, Kövesligethy Radó és Bodola Lajos. Ennek emlékét őrzi az 1971-ben felállított, bazaltból készült emlékoszlop, amely Antal Károly alkotása.

Az Erdődy család tulajdonában levő hegytetőn mindig bányásztak a környékbeli építkezésekhez követ. 1910-ben nagyüzemi kitermelést kezdett a Sághegyi Bazaltbánya Rt. A celldömölki állomástól szárnyvonalat építettek ki, gőzgépeket, felvonókat szereltek fel. A dolgozóknak a hegy lábánál lakótelep készült. A község és a környék 6-800 lakosának adtak évtizedeken keresztül ideiglenes vagy állandó munkát. Az 1948-ban államosított vállalat 1958-ig működött, ez idő alatt mintegy 1 700 000 vagon követ termeltek ki. A cég talán legjelentősebb személyisége volt Lázár Jenő, aki a vállalat vezetése mellett rengeteg időt és energiát fordított a bányászat közben előkerült bronzkori leleteknek a gyűjtésére, feldolgozására. Celldömölkön kiállítást is összeállított az anyagból, amelyet 1945 után a Magyar Nemzeti Múzeum vett át. Az egykori bányászat emlékét ma is őrzik a hegyoldalban található romos épületek, valamint a kitermelt bazalt után maradt, Kráternek nevezett hatalmas mélyedés, amely nagyszerű látványt nyújt. Korábban hangversenyeket is tartottak a jó akusztikájú alsó részén.

1934-ben avatták fel az 1920-ban a Párizs melletti Kis Trianon ­kastélyban 1920-ban megkötött békeszerződésre emlékeztető, úgynevezett trianoni ­emlékművet, amely már messziről felhívja magára a hegyhez közeledő figyelmét.

1975-ben a hegytetőt és környékét tájvédelmi körzetté nyilvánították. 1977-ben az egyik elhagyott bányaépületet felújították, és helytörténeti gyűjteménnyel berendezték a Sághegyi Múzeumot. Itt található a bronzkori emlékeken és a bortermelés eszközein kívül az Eötvös-inga továbbfejlesztett változata is. Az emeleten Móritz Sándor celldömölki születésű festőművész emlékkiállítása található.

 A Szűz Mária plébániatemplom. A bencések barokk temploma 1744–1748 között épült fel

Izsákfa

A soros beépítésű, utcás, szalagtelkes faluképet mutató, a központtól elég távoli városrész környéke már a korai időktől lakott volt. A Guta-dűlőben késő bronzkori raktárkészletre bukkantak. Római kori villa falait találták meg a Dercóna-dűlőben. A középkori falu a 14-15. században alakult ki a mellette fekvő Bokod határában. Nevét alapítójáról vagy tulajdonosáról kaphatta. Először 1435-ben említették (Isakfalua), de 1516-ban leírt neve érdekesebb (Isaakfalwa al nom Kys Bokod), mert utal arra, hogy Bokodnál később jött létre. Az 1698-ban leírt Sághfa valószínűleg elhallásból hasonlít csak a közeli Ság (Alsóság) nevére. 1873-ig Izsákfalvaként szerepelt, de akkortól a rövidült Izsákfa változat lett a hivatalos. Izsákfát sem kerülték el a török kori pusztítások, 1571-ben elhagyott faluként írták össze, 1606-ban Bocskai katonái kvártélyoztak itt, de valószínű, hogy nem maradtak ki az 1646-os és 1683-as portyázásokból sem.

A falu déli részén a Kodó-patak fölötti dombon állt izsákfai Márk János zalai alispán kastélya a 16. században. Az oklevelek 1542-ben említik először. A falu csak 1890-ben lett önálló plébánia, 1698-ban Nemeskocs, majd 1758-ban már Alsóság leányegyháza volt. A Nepomuki Szent János római katolikus templomot 1798 és 1803 között építették klasszicista stílusban. Története során többször átépítették. 1876-ban új tetőt, 1885-ben új toronysisakot kapott. 1906-ban készítették orgonáját. Oltárképe Nepomuki Szent János mártírhalálát ábrázolja.

A Somogyi-kúria az 1720-as években készült földszintes épület, amelyben ma óvodai konyha, könyvtár és öltöző működik. Izsákfán született Savanyú József a híres betyár, 1841. szeptember 12-én az alsósági templomban keresztelték meg, és állítólagos szülői háza ma is áll a templom közelében.

A Szűz Mária plébániatemplom. A bencésekbarokk temploma 1744–1748 között épült fel

Nevezetességek

• Az egykori Kiscell számos látnivalója és műemléke közül kiemelkedik a Szűz Mária római katolikus plébániatemplom, amelyet 1747-48-ban építettek még Koptik apát irányításával. Ezt már 1748 őszén a győri püspök jelenlétében átadták és megáldották, de csak 1780-ban szentelte fel Szily János püspök. Belső festésére a 19. század végén, nagyobb felújítására 1948-ban és 1975/­76-ban került sor. A jelentős méretű épület latin kereszt alaprajzú, 50 m hosszú és 11 m széles. A nyugati bejárati oldalon két 40 méteres, a templom méretéhez viszonyítva zömök torony áll, közöttük ívben tört homlokzat, a bejárat felett Szent Anna fából faragott szobra, a főpárkány felett üvegmozaik kép (Falka József, 1948), felette Szűz Mária monogramja van. MelletteSzent Benedek keresztes érmének mozaikszerű üvegfestményei láthatók. A bal oldali torony alatt a templom 1945-ös bombázások alatti csodálatos megmenekülésének emléket állító táblát helyeztek el. A toronyórákat 1929-ben szerelték fel. A templom belsejében, a hajó két oldalán 6-6 kápolnát alakítottak ki. A bennük található műkőből készült stációk Borsa Antal (1942) alkotásai. A bejárattól jobbra elindulva a következő oltárokat láthatjuk: a Jézus születésének szentelt oltár mellett Páduai Szent Antalszobrát helyezték el. Szent Mihály főangyal oltárán Szent Péter és Mária Magdolnaszobrai láthatók. A Szentolvasó dicsőségét hirdető oltárkép a Szentolvasó átadását ábrázolja. A Szent Benedek-mellékoltár oltárképe (Globucsnig Ferenc, Győr) mellettSzent Mór és Szent Placid szobra áll. A Nepomuki Szent János ­oltár Ráskai Anna megbízásából készült, képét, amelyen a gyónási titok védőszentjét a sziklás partúMoldvából emelik ki az angyalok, Dorfmeister István festette (1767). A főbejárattól balra, a Szent Keresztről elnevezett oltáron két angyal áll, egyikük kezében lándzsa, a másikéban epe van. Mellette helyezték el a Szent Sír-kápolnát és Szent József szobrát.Szent Albán az epileptikusok védőszentje látható a következő oltárképen, a szobor Szent Borbáláról készült. A Szent Család-oltárt Beniczky Nándor hagyatékából emelték, a szobrokat Szent Jánosról és Szent Zakariásról formázták. Mellette lisieux-i Szent Terézábrázolását helyezték el. A következő helyiségben Szent Skolasztika képe látható (Globucsnig Ferenc). A Szent Anna-oltár képén, amelyet egyesek szerint szintén Dorfmeister István festett, a szent Szűz Máriával látható. Itt helyezték el a falba építve azt a követ, amelyik megsebesítette a szerencsésen felgyógyult kútásót, és 1995 óta itt áll Koptik Odó márványtáblája is. Szent Imre oltárának képét Schaller István soproni festőművész készítette 1778-ban. A szószékkel szemben Nepomuki Szent János szobra áll. Az oldalkápolnák felett mindkét oldalon karzat fut végig, ahova a kórusról lehet feljutni. A templom mennyezeti freskója, középen látható. A mennyezeti freskók a karzattól indulva: Angyali üdvözlet, Szűz Mária meglátogatja Szent Erzsébetet, Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban, A 12 éves Jézus, Szűz Mária mennybemenetele, Szűz Mária megkoronázása, Szent Benedek és Kapisztrán János (jobb oldali kereszthajó), Árpád-házi Szent Margit és Árpád-házi Szent Erzsébet (bal oldali kereszthajó). A képeket Borsa Antal festette 1941-ben. A főoltárt a hajó közepén álló kápolnaszerű helyiségben helyezték el, amely felett a csodatevő, felöltöztetett kegyszobor (Boldogságos Szűz Mária a kis Jézussal) látható. A kápolna mögött Szent István oltárát helyezték el, melynek képén Szent Henriket, Szent Istvánt és Gizellát örökítették meg. Az épület hátsó részében két helyiségből álló sekrestyét (a második a gyóntató helyiség funkcióját is ellátja), felettük pedig kincstárat (a felajánlott kegytárgyak elhelyezésére szolgáló termet) építettek ki. A templom jelenlegi orgonáját 1914-ben kapta, de mestere (Mauracher, Salzburg) 1876-ban a pannonhalmi bazilika számára készítette. A berendezés túlnyomórészt barokk. A kegytemplomtól délre elhelyezkedő kolostor épületének alapjait 1760-ban rakták le. Eredetileg négyszögűnek tervezték, de csak az U alakig tudták megvalósítani. 1763 őszén tették fel ünnepélyes körülmények között homlokzatára az aranyos kettős keresztet. A belső munkákkal csak 1770-ben végeztek, így, bár hivatalosan 1768-ban adták át, ez nem tekinthető az építés pontos dátumának. A déli homlokzaton napóra látható. Az egykori klastrom helyiségeinek belső festményeit az 1950-es években lemeszelték. Korábban a járási tanács használta, 2010. július végéig polgármesteri hivatal működött benne majd 2010. szeptemberében visszakerült a bencések tulajdonába. A templom mögött található barokk építménnyel, Kálváriával együtt teljes a település vallásos központja. Felépítése Liptay János ezredesnek köszönhető, aki nyugalomba vonulásakor itt telepedett le.

Rovásos helységnévtábla

• Az előbb ismertetett együtteshez kapcsolható a tőlük délre fekvő tér közepén állóSzentháromság-szobor (Holler György), amelyet egy 1790-ben létrehozott alapítvány segítségével építettek fel 1836-ban. A felirat szerint Joachim József és Niederreiter Ferdinánd városbírók működésének köszönhetően. A névadó szoborcsoport alatti posztamensen Remete Szent Pál, Szent István, Szent János és Szent Flórián alakjai láthatók

• A Széchenyi utcában, a két általános iskola közötti téren található emlékpark közepén álló Hősi emlékművet (Gács János) 1926-ban avatták fel.

• A Hunyadi János-emlékoszlopot 1956-ban a nándorfehérvári diadal emlékére állították. Érdekessége, hogy nem a Hunyadi család címere látható rajta.

• Az egykori Sóhivatal, majd Főszolgabírói Hivatal épületét 1786-ban emelték, copf stílusban.

• Sághegyi Múzeum

• Kálvária

• Vulkán Gyógy- és Élményfürdő: 1245 m mélységből érkezik a celli Vulkán gyógyvíz, amely nátrium-hidrogénkarbonátos, kloridos lágy víz jelentős fluorid tartalommal. A kutat 2003-ban fúrták, vize főképpen a mozgásszervi panaszok enyhítésére szolgál.

 Celldömölk belvárosa

 Celldömölk belvárosa

Rendezvények, fesztiválok

• Sághegyi Szüreti Napok (szeptember utolsó hétvégéje)
• Vulkán Labdarúgó Fesztivál

 Celldömölk belvárosa

 Sághegyi Múzeum

 Eötvös-inga a Sághegyi Múzeumban

 Az Eötvös-emlékoszlop a Ság hegyen

 Kemenes Vulkán Park a Ság hegy lábánál

Celldömölk belvárosa

Elhelyezkedése

Celldömölk Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 17° 09′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 17° 09′ 09″ térkép ▼

Celldömölk Pozíció Vas megye térképén

Körmend / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Batthyány–Strattmann kastély

Elérhető a 8-as számú, a 76-os számú és a 86-os számú főúton; valamint aSzombathely–Szentgotthárd-vasútvonalon.

 A megújult Szabadság tér keleti oldala

A tatárjárás után IV. Béla a megfogyatkozott lélekszámú településnek – melynek akkor már várát (Arx Körmend), templomát is említették – 1244. október 28-án kibocsátott oklevélben városi kiváltságokat adományozott, melyet V. István 1270-ben, Károly Róbert pedig 1328-ban megerősített a vámmentességre, bíróválasztásra, örökösödési jogra vonatkozó pontokkal együtt. 1345-ben I. Lajos király megerősítette polgárai vámmentességét. Tizenkét évvel később egy írásos forrás „civitasként”, azaz a királyi városként említette, ekkor bírája, esküdt polgárokból álló tanácsa volt. A középkori városképet mindenekelőtt a területén fekvő egyházi épületek határozták meg. A Szent Márton-templomot az őslakosok emelhették, a Szent Erzsébet-templom viszont a hospesek, a német telepesek városrészén állott. Az Ágoston-rendiek Szűz Mária-kolostora évszázadokig Körmend meghatározó építményei közé tartozott. Körmenden a középkorban plébániai iskola is működött.

Körmend Zsigmond király uralkodásának idején szűnt meg királyi birtok lenni. Ekkor Ellerbach János tulajdona, majd 1412-ben Szécsi Péter kéri beíratását az oppidiumba, azaz mezővárosba, de 1430-ban már a Széchényiek bírják.1497-ben II. Ulászló az egész ország területére vámmentességet biztosít az itt élő kereskedőknek, s ekkor már számottevő országos vásárokat is tartanak, ami jelentős kézművesréteg jelenlétét is feltételezi. E korban a város erődített hellyé, fontos központtá válik. 1514-ben a vár és a város Erdődi Bakócz Tamásé.

Mohács után

1548-ban Körmend Tarnóczy András birtokába kerül, de az Erdődyek 1565-ben visszavásárolják, s az övék is marad jó ideig. A 16. században Körmend városképe a megváltozott helyzetet tükrözve alaposan átalakult. A várost palánkkal, árokkal vették körül. A település északkeleti sarkán az előző évszázadban az Ellerbachok vagy a Szécsiek emelte várkastélyt bástyákkal, fallal és kapuval megerősítették. A város 1595-ben Kaszaházi Joó János perszonális tulajdona, akitől az Illésházi perbe keveredvén II. Rudolf király elkobozza, majd 1604-ben Batthyány Ferencnek, főlovászmesterének ajándékozta. A vár és a város története ettől az évtől kezdődően közel 300 évig összekapcsolódik a Batthyány család történetével. A török veszély fokozódása miatt Batthyány Ádám Körmendet végvárrá nyilvánítja, s lakóinak hajdú kiváltságot ad, de egyúttal katonai szolgálatra is kötelezi őket. Jeles dátum Körmend történetében 1664. július 26-27., a körmendi csata napja. Ahmed Köprülü nagyvezír a Rába átjáróit akarta elfoglalni, hogy hatalmas seregével Bécs felé nyomuljon. A védősereg (francia, horvát, német, osztrák és magyar csapatok) július 26-án ezeket a pontokat megszállta, és a várból ágyútűz alá vette a jobb parton táborozó törököket. Másnap az átkelést meghiúsították. A csata hadászati szempontból nem volt jelentős, de hatása lett a szentgotthárdi ütközet kimenetelére.

Körmend a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcból is kivette a részét. Többször cserélt gazdát az immár palánkjától megfosztott város, miközben házait és a várát is porig felégették. Az 1716-os év fordulat a település életében. A Batthyányiak Körmendet a majorátus központjává tették, innen irányították körmendi, németújvári, kanizsai, dobrai, trautmansdorfi domíniumaikat. Ekkor kezdődik meg a vár főúri kastélyegyüttessé való bovítése, átalakítása, mely Batthyány Lajos országnádor nevéhez fűződik. A napóleoni háborúk során vonuló seregek Körmendet sem kerülték el, különféle francia ezredek szállták meg a várost. 1809-ben a Francia Birodalom legkeletibb pontja Körmend városa volt. 1848-ban különösebb hadi események nem történnek itt, csupán néhány napig tartózkodik a városban Nugend tábornok 10.000 fős seregével és 36 ágyújával.

A kiegyezést követően 1871-ben elvesztette eddigi városi rangját, de megtartotta a térségen belüli vezető szerepét, és továbbra is a járás közigazgatási központja maradt. Ebben az időben jelentős kereskedelemmel rendelkező város, az ipari fejlődése azonban elmaradt. 1872-ben megnyílt a Szombathely-Grác közötti vasútvonal, mely Körmenden vezetett keresztül, majd 1899-ben Körmend-Németújvár és 1907-ben Körmend-Muraszombat között is megindult a vasúti forgalom.

 A megújult Szabadság tér a Mária Immaculata-szoborral

Nevezetességei

• Körmendi várkastély (Batthyány–Strattmann-kastély, 17. század) - a főépületben a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum
• Rk. templom, késő gótikus, 16. századi alapokon.
• Tiszti ház
• Maria Immaculata szobor

A város főterén található dór oszlopon nyugvó földgömbön áll Szűz Mária szobra, melyet Batthyány Fülöp herceg készíttetett szülei emlékére 1822-ben. Glóriáját a város világítatta ki dr. Batthyány-Strattmann László előtti tisztelgésül.

• Heiszig-ház

A 19. században a két különálló épület a gazdag Heiszig kereskedőcsalád és a Vas Megyei Takarékpénztár tulajdona volt. A század végén építették össze őket eklektikus stílusban.

• Evangélikus templom

A református templom tőszomszéságában, neogót stílusú templom 1888 óta a város ékessége.

• Református templom

Épült 1788-ban. Belső falát Haranghy Jenő freskói díszítik. Késő barokk stílusú tornyát 1825-ben emelték.

• A világháború áldozatainak emlékműve

A Hősök terén áll, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása.

• Kölcsey Utcai Általános Iskola

Korábban sörfőzde működött a telkén, a polgári iskolát 1902-ben építették. 1944-ben a Ludovika Akadémiának, majd az orosz hadikórháznak adott helyet.

Híres körmendiek

• Itt született 1956. június 8-án Besenyei Péter műrepülő világbajnok.
• A kastélyegyüttes egyik épületében rendezte be szemkórházát a boldoggá avatott dr. Batthyány-Strattmann László.

Itt született Diaz a Wellhello énekese.

A körmendi várkastély

Elhelyezkedése

Körmend Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 00′ 40″, k. h. 16° 36′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 00′ 40″, k. h. 16° 36′ 21″ térkép ▼

Körmend Pozíció Vas megye térképén