Németbánya / Folytatás a posztban

 A Bakonyban, erdők által övezve fekszik Németbánya – Veszprém és Pápa között.

 A török hódoltság idején elmenekült őslakosság helyére hozott német telepesek meghonosították az üvegipart, ami 1780-ban megszűnt. Üveghutákat a betelepülő németek ugyanabban az időben több helyen hoztak létre az országban, például a Baranya megyei Kisújbányán (Neuglasshütte) vagy a mára elhagyott Pusztabányán.

Ez a környék legkisebb települése. Mint neve is fémjelzi (Deutschhütten) német ajkú falu. Németbánya védőszentje Szent Márton, a róla elnevezett kápolna a főtéren áll.

A településtől nem messze található az egykori Iharkút település helyén létesített bauxitbánya. Itt található a bakonyi dinoszaurusz-lelőhely, ahonnan az első dinoszaurusz testfosszíliák előkerültek a mai Magyarország területéről. 2000 óta a dinoszauruszok mellett egy teljes mezozoos szárazföldi gerinces faunát tártak itt fel a kutatók. A lelőhely több, korábban ismeretlen új nemmel büszkélkedhet, mint például a Hungarosaurus (páncélos dinoszaurusz), az Iharkutosuchus (növényevő krokodil), és a Bakonydraco (repülő hüllő). Utóbbiról kapta nevét a Németbányán ősszel megrendezésre kerülő kulturális fesztivál (Bakonydraco Fesztivál).

A települést érinti az Országos Kéktúra útvonala.

Németbányától 4 km-re található a festői Pisztrángos-tó, mely látványával kellemes kikapcsolódást ígér a horgászoknak és a természetet kedvelőknek.

Itt született Nagy Sándor, festő és iparművész 1869-ben. Budapesten, Rómában és Párizsban tanult. Vallásos tematikájú, szimbolikus freskókat, tájképeket és rézkarcokat készített. Számos könyvet illusztrált,- Ady versekhez is. Gobelint tervezett, üvegfestéssel foglalkozott. Több honi és külföldi kiállításon díjazták munkáit. A szecesszió legrangosabb magyar képviselője. Néhány alkotása a Magyar Nemzeti Galériában fellelhető. Például Ave Mariam, Gyöngyvér. Vadászó dzsentri (1907) festett üveg produkciója a veszprémi színházat díszíti. 1950-ben Gödöllőn hunyt el.

Elhelyezkedése

Németbánya Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 12′ 56″, k. h. 17° 38′ 45″Koordináták: é. sz. 47° 12′ 56″, k. h. 17° 38′ 45″térkép ▼

Németbánya Pozíció Veszprém megye térképén

Pápateszér / Folytatás a posztban

Veszprémtől északnyugatra, Csót és Bakonytamási közt fekvő település. A település főutcája a Pápa-Veszprémvarsány közötti 8302-es közút. Korábban a Tatabánya–Pápa-vasútvonalon is elérhető volt, de itt 2007-ben megszűnt a személyforgalom.
Neve a szláv teszér, taszár szóból ered, mely ácsot, famegmunkálót jelent.

 Pápateszér területén már ősidők óta éltek emberek, melyet az itt talált újkőkori és később a római-korból származó leletek is bizonyítanak.

Árpád-kori település. Nevét már 1292 körül is említették. Ekkor királynéi birtok volt.

1332-ben mint Ugod várához tartozó település szerepelt egy határjáró oklevélben.

1410-ben Thezer, 1626-ban Fenywfe Teszér néven említették az okiratokban.

A Vázsonykői (nagyvázsonyi) Horváth család birtoka volt, majd a 17. században a család kihalása után az Esterházy család birtokába került. A pápai végvárhoz közel fekvő Teszért, a török és a német is pusztította. A törökök alatt többször is elpusztult, de később mindig újranépesedett.

A fennmaradt hagyomány szerint az első idetelepülők magyar mész- és szénégetők voltak, később pedig a környező településekről érkeztek német telepesek.

A pusztává vált Teszért a 18. században a gróf Esterházy család pápai uradalmához csatolták és később szőlővel telepítették be, melyet a szomszédos települések lakói műveltek.

A község lakói kivették részüket az 1848–49-es forradalom és szabadságharcból mind a hadiszolgálat, mind az anyagiak terén. A község temetőjében két volt honvéd sírja található, valamint a templom előtti téren a centenáriumi emlékmű tanúskodik erről. A két világháború hősi halottain emlékét szintén a templom előtti téren Hősi emlékmű őrzi.

1785 és 1949 között a település megháromszorozta lakosainak számát. Igen jelentős fejlődést mutatott 1890 és 1930, amikor lakóépületeinek több mint fele felépült. Ezt a nagymérvű haladást az 1920-ban megnyitott téglagyár is segítette (tulajdonosai a Nágli fivérek), ahol eleinte kézzel gyártották a téglát.

A 20. század elején Veszprém vármegye Pápai járásához tartozott. 1941-ben a lakosság nagy része a mezőgazdaságban, mások a bányában, illetve az iparban dolgoztak. 1945 után kultúrházat építettek, bővítették a villanyhálózatot; 1968-ban létrehozták az öregek otthonát, tűzoltószertárt, varrodát, három tantermes iskolát építettek; 1969-ben már állatorvosa, védőnője, körzeti orvosa, betegápolója volt, majd fogorvosa. Termelőszövetkezete „Alkotmány” néven 1951-ben alakult, de 1956-ban meg is szűnt. 1952-ben alakult a „Reménység” tszcs, de érdemben ez sem működött. 1957-ben alakult a tsz újra, a környék egyik legjobban működő szövetkezete lett. Központi intézkedésre 1976-ban egyesült a csótival és lett „Vörös Hajnal” Csót központtal. A gépparkot egyesítették, Csóton gépállomás létesült, Pápateszére új varrodát építettek. A rendszerváltáskor a tsz felbomlott, a faluban termelő egysége nem maradt. A téglagyár mögötti területen kényszervágóhíd épült, amely jelenleg húsüzemként működik.

Az 1980-as évek közepén többek között hathatós szülői segítséggel két új épületrésszel bővül, korszerűsödik az iskola, ahová Bakonytamási, Bakonyszentiván és Bakonyság gyermekei is járnak. A Farkas- és Fényes-hegyre is kivezetik az elektromos hálózatot. Az iskola 1995-ben tovább bővül egy új tornateremmel. 1992-ben a vezetékes víz, 1994-ben a telefon, 1996-ban a vezetékes gázellátás valósul meg a községben, majd az ivóvíz az említett szőlőhegyekben is elérhető. A faluban több fűrészüzem működik, a régi téglagyárat 2007-ben korszerű alagútkemencével, teljesen automatizált gyártósorral szerelték fel. A régi körkemencét kemencét elbontották, a régi épületre a megmaradt téglakémény emlékeztet. A település 1950-ig a pápai járás nagyközsége; 1950 és 1969 között önálló tanács működött. 1969-ben Bakonyszentivánt és Bakonyságot, 1970-ben Bakonytamási települést is ide csatolták. 1990-től 1995-ig körjegyzőségi székhely, társközségei Bakonyszentiván és Bakonyság. 2007-ig önálló község, 2007-től ismét körjegyzőségi székhely, társközsége Bakonytamási.

Pápateszér temploma

 A falu régi egyházashely, plébánosát legkorábban, 1501-ben említik. 1698-ban temploma régtől romokban hever, csak falai állnak a kerítetlen temetőben. Egy haranglábon függ 1 kis harang.

Egy 1733. évi összeírás is még romokban találja, istentiszteletet az iskolában tartanak. Felszerelése ekkor még igen hiányos. Az összeírásból az is kiderül, hogy nagyjából a mai templom helyén állt. 1737-ben a romokhoz hozzáépített (vagy a romok mellett felépített?) templom működik, némi felszerelése is van, tudjuk egy 1771. évi iratból.

Az 1748. évi egyházlátogatás szerint a Keresztelő Szt. János tiszteletére emelt templom jó karban van, jól megépítették gr. Esterházy Ferenc idejében. Volt egy oltára és egy harangja, s ami a legfontosabb ekkor romokról már nincs szó. Körülötte a temető elég szűkös és kerítetlen. Anyakönyvét 1743-tól vezetik.

A plébániát 1743-ban Eszterházy Károly alapította, aki később egri püspök lett. Pápateszér addig a győri egyházmegye egyik plébániájának fíliája volt. Az alapításkor a pápateszéri plébánia fíliái voltak: Szentiván, Ságh, Tamási, Kisdém, Nagydém, Szücs és Fenyőfő. 1805-től Bakonyszentiván, Bakkonyság, Bakonytamási, Kisdém a fíliái.

1698-ban népessége tiszta evangélikus, míg a 18. században érkező magyar és német jövevények mind katolikusok. Egy évszázad múlva az evangélikusok száma elenyészővé vált. (Régi elbeszélések alapján tudni vélik, hogy aki megmaradt evangélikus hitén, annak a szomszédos Bakonytamásiba kellett menekülnie. Erről azonban írásos feljegyzés nem található.) 1773-ban magyar falu, melyben már régóta római katolikus iskola működik.

A szőlőhegyen álló kápolna építéséről szinte semmit nem tudunk. Az 1. katonai térkép (1784.) még nem jelzi, és Korabinszky lexikona sem említi 1786-ban. A Kopátsy-féle egyházmegyei térkép. (1851) „praed. impop. cum eccl.” jellel mutatja, tehát néptelen puszta kápolnával. Koppány Tibor, a Veszprém megyei püspöki levéltárban őrzött visitációs jegyzőkönyv alapján, építési idejét 1813. évre teszi: „a szőlőhegyen álló kápolnát 1813-ban építették Szt. István tiszteletére, toronnyal és abban egy haranggal, belsejében oltárral és egy fa kórussal”. Az 1845. évi visitatio alkalmával összeírják. Az 1857. évi kataszteri térkép jelenlegi kontúrjával ábrázolja St. Stefan felirattal. Fentiek és a látottak alapján építése a 18. század első felére tehető. A kórus gerendáján felirat: „javíttatott 1883-ban, javíttatott 1951-ben”.

Nevezetességei

• Első- és második világháborús emlékmű (a templommal szemben a téren),
• Római katolikus templom (Keresztelő Szent János)

Pápateszér grófi fürdő

Elhelyezkedése

Pápateszér Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 23′ 11″, k. h. 17° 42′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 23′ 11″, k. h. 17° 42′ 05″térkép ▼

Pápateszér Pozíció Veszprém megye térképén

Döbrönte / Folytatás a posztban

Döbrönte (németül: Dewrenten) község Veszprém megyében, a Pápai járásban.

Látnivalók

Szarvaskő vára. A Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelt mai klasszicista plébániatemplom, amit 1815-ben építtetett a Somogyi család. Tervezője Charles Moreau volt, építésze pedig a bécsi Kornhausel József. A települést körülölelő Bakony kellemes túrák helyszíne lehet, kényelmes sétával elérhető az Ödön-forrás.

A vár rövid története

Nagy Lajos király 1367-ben adott engedélyt kedvelt udvari emberének, Himfy Benedek pozsonyi ispánnak, hogy kővárat emeltethessen a döbröntei uradalmának területén. A XV. század elejére a nemesi család politikai befolyása lehanyatlott, így a környékbeli földesurak egyre nagyobb területeket ragadtak el tőlük, sőt 1401-ben az a csúfos eset is megtörtént, hogy a Rátóti Gyulaffyak fegyvereseikkel megtámadták és kifosztották az erősséget is. Mivel birtokaik bevétele erősen lecsökkent, maga a Himfy família is a rablólovagok szintjére süllyedt. Leghírhedtebb rablásuk során 1464-ben a családtagok fegyveres szolgáikkal megrohanták és kirabolták a Szent Márton-hegyi (Pannonhalma) apátságot is, jelentős értékű kegytárgytól fosztva meg a szerzeteseket. Ezt már Hunyadi Mátyás király sem tűrhette, a Himfy család birtokait elkoboztatta és Kanizsai László bárónak adományozta.

Rövidesen visszakerült a garázda Himfyek tulajdonába, akik most a családon belül perelték egymást. Így értesülünk egy 1469-es feljegyzésből, hogy az erősségből éppen kiszorult Lőrinc úr embereivel megtámadta és kifosztotta Döbröntét. 1499-ben Himfy Imre feleségül adta Orsolya nevű leányát Essegvári Ferenchez, aki egyúttal zálogba vette a döbröntei várbirtokot is. A törökkel vívott 1526-os mohácsi csata utáni belháborús időszakban urai igyekeztek megerődíteni, ekkoriban emelték a hatalmas, vastag falú rondellát, aminek lőréseiből pusztító ágyútűz alá vehették a rohamozó ellenséget. 1547-ben még a pozsonyi országgyűlés öt lovas katonát fogadott fel a kicsiny helyőrség létszámának növelésére, de továbbra sem számították a jelentősebb véghelyek közé. Nádasdy Tamás nádorispán 1555-ös jelentésében még épségben említette Döbröntét, pusztulását valószínűleg egy török portyázó csapat okozhatta, később a gazdátlan romok köveit a környékbeli lakosság elhordta. Döbrönte várromjának falait a XXI. század elején részben restaurálták, de még sok részletét a föld mélye rejti.

Elhelyezkedése

Döbrönte Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 13′ 42″, k. h. 17° 32′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 42″, k. h. 17° 32′ 50″térkép ▼

Döbrönte Pozíció Veszprém megye térképén

KOMLÓ régi képeslapokon / Folytatás a posztban

Ismerd meg a múltat és nézd meg a jelent !

Rosenberg Sándor kereskedése saját házában-1910.

Komló (németül: Kumlau, horvátul Komlov) észak-baranyai város, a Komlói járás központja. A település egy századon át szénbányászatáról volt nevezetes; bányakincseinek köszönhetően a szocialista időkben erőteljesen fejlesztették, 1951-ben nyilvánították várossá. Mára Észak-Baranya meghatározó gazdasági, közigazgatási, kulturális és egészségügyi központja. Hozzá tartozik Sikonda üdülőfalu, 1954 óta Kisbattyán, Mecsekfalu és Mecsekjánosi, 1958 és 1992 között pedig Mánfa is a része volt Pécsbudafával együtt.

Új kultúrház-1941.

Munkás lakások-1922.

Szénosztályozó-1945 előtt

Új akna-1935.

Új munkástelep-1945 előtt

Látkép-1931.

 Mácskalik vendéglő a vadregényes Mecsek középpontjában-1945 előtt

Mánfa (Baranya m.) Árpádkori templom (Műemlék)-1944.

Sikonda Fürdő-1945 előtt

1945 után

1945 után

Lakóházak-1945 után

Egészségház-1945 után

1945 után

Bölcsőde-1945 után

Zrínyi tér-1945 után

Elhelyezkedése

Komló Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 11′ 28″, k. h. 18° 15′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 11′ 28″, k. h. 18° 15′ 40″térkép ▼

Komló Pozíció Baranya megye térképén

Szőny anno / Folytatás a posztban

Ismerkedj a múlttal és nézd meg a jelent ! Mozdulj ki !!!

Ószőny, dunamenti magyar nagyközség, egyike a vármegye legrégibb telepeinek. Már a történelem előtti korban, a kő- és bronzkorszakban is megült hely volt, a mit az e korokból származó leletei bizonyítanak, a rómaiak korában pedig itt feküdt a rómaiak híres Brigetio városa. 375-ben itt halt meg és temettetett el Valentinianus római császár. Határa az itt eszközölt ásatások és leletek révén, európai hírre tett szert. Alig van itt és a környéken ház, kert, vagy szántóföld, a hol római emlékekre és leletekre ne bukkannának. Az utak szélén, a szántóföldeken, kertekben, rakásra hányva hevernek a rómaiak korából származó faragott kövek. Az itt talált tárgyak közül sok a komáromi és győri múzeumokba került, a legtöbb azonban magántulajdonban van, vagy, a mi a legrosszabb, mert ez a leggyakoribb, élelmes közvetítők és kereskedők révén a külföldre vándorolt. Szabó Károly (Új Magyar Muzeum) azt állítja, hogy itt állott Attila lakóhelye is.

Ószőny.
Világhy Gyula urilaka Füzitő pusztán.

1211-ben Sun, 1249-ben Sceun néven van említve, és ekkor az esztergomi érsek faluja, melyet IV. Béla királylyal más faluért elcserél. 1269-ben terra Sceun, 1397-ben possessio Zyun és 1422-ben villa Zwn alakban, komáromi várbirtokként van említve. 1460-ban már oppidum Zwny, tehát város, melynek vámja is van, és ennek a jövedelme a komáromi várat illeti. 1592-ben a török pusztította el. 1627 szept. 12-én itt kötötték meg az ú. n. szőnyi békét II. Ferdinánd és a török szultán. A község csak a XVII. század első felében települt újra és ekkor a gróf Zichyek lettek az urai. 1875-ben egyik fele Vásonkeőy Imréé lett, a másik felét pedig már 1847-ben a klosterneuburgi kanonokrend vette meg. 1894-ben a Vásonkeőy része báró Solymosy Lászlóé lett, a kinek a leánya, gróf Gyürky Viktorné  is birtokosa. Rajta kívül még a klosterneuburgi kanonokrendnek, Világhy Gyulának, Mocsáry Antalné örököseinek, a katonai kincstárnak és dr. Lővinger Vilmosnak van itt nagyobb birtokuk. Az itt fennálló kastélyt, mely most gróf Gyürky Viktornéé, még a gróf Zichyek építtették. A mult század elején serfőző háza és szeszgyára is volt, ma pedig itt van Füzitő-pusztán a kisbér-füzitői részvénytársaság keményítő- és enyvgyára és a »Vacuum« részvénytársaság olaj- és petróleumfinomító gyára, azonkívül pedig Ószőnyben a Lővinger-féle szeszgyár.

 A lakosok róm. kath. ifjúsági egyesületet és hitelszövetkezetet tartanak fenn. Az 1848-49-iki szabadságharc alatt is sokat szenvedett e község, és határában több nagyobb ütközet is volt. A Komárom ostromakor működött ágyúk tűzvonalába esett és az ez alkalommal ide hullott ágyúgolyók közül ma is több darab látható a katolikus templom falában. A komáromi várnak itt is vannak elősáncai. Az egyik 1850, a másik pedig 1870 körül épült és e kettőben katonai őrség tartózkodik. 1876-ban a Duna áradása a községben sok házat romba döntött. Mostani templomai közül a róm. katolikus 1777-ben, a református 1787-ben épült. A református egyház több érdekes, régi szent-edényt őriz. A község határában látható ú. n. Töröklesi dombot a hagyomány szerint a törökök hányták. Ószőny házainak száma 410, lakosaié 3528. Vallásuk róm. katolikus és református, de az utóbbiak vannak többségben. Van postája és vasúti állomása, távírója Komárom. Ide tartoznak Kisszőny, Bartuschek, Béla, Füzítő, Göbölkút, Hathalom, Kis- és Nagyherkály, Kiss, Körmendy, Pernyés, Soós, Steiner, Thaly és Újszállás puszták, Csillagvár erőd, a füzitői gyártelep, győri tanya, Herkályi vadászlak, Igmándi vár, Kiss és Kosztolányi tanyák, lőporraktárak, Nagy, Neubrand és Palla tanyák, Plebánia telek, Várföld cselédlak, Végh tanya és Veszely téglatelep. Béla puszta hajdan a szolgagyőri vár tartozéka volt, melyet II. Endre 1231-ben kelt oklevelében Billa néven említ és a pannonhalmi apátságnak adományoz. 1232-ben, Gergely pápa megerősítő oklevelében már faluként van említve. Füzitő puszta már Szent Istvánnak a pannonhalmi apátságot alapító oklevelében van említve, a mikor az itteni halászok piscatores Fizeg alakban vannak említve. II. Pascal pápa, 1102-iki oklevelében Fizic néven sorolja fel. III. Incze pápa 1216-ban már Fuzigteu, Albeus pedig Fyzegtu alakban írja. Nevét a Fizeg nevű folyótól, vagy pataktól nyerte, melynek torkolatánál feküdt. 1001-ben Szent István a fizegi halászokat a pannonhalmi apátságnak adományozza. 1071-ben I. Géza a garamszentbenedeki apátságnak a fizegi folyó mellett egy birtokot adományoz. Ez az oklevél egy régi temetőt is említ, a hol Gunreid sírja volt. Valószínű, hogy ez alatt a mai Almás pusztán ma is látható dombot értette, mely ősmagyar temető. 1093-ban ismét szerepel praedium Fizegh, a Duna partján. 

1223-ban András király átírja Szent László oklevelét. 1225-ben Honorius pápa már Szűz Máriának szentelt templomát is említi. 1234-70 között, IV. Béla királynak egyik oklevele szerint, Fyzegtu praediumon akkoriban két falu állott fenn. 1263-ban az itteni gyarmatosok különféle kiváltságokat nyertek. IV. Béla 1265-ben, 67-ben és 70-ben itt tartózkodott és innen keltezte több oklevelét. Ezen kívül még három ízben volt itt, de itt tartózkodásának ideje ez utóbbi három esetben pontosan meg nem állapítható. Némelyek szerint az 1263-iki kiváltságokat, IV. Béla Henel nevű zsidó comes tanácsára adta a füzitői gyarmatosoknak, mert Henel meggyőzte a királyt arról, hogy ő e helységből híres kereskedelmi középpontot tud teremteni. IV. Béla 1269-iki oklevele az itteni vendégeknek és azután az itteni ispotálynak adja és ekkor hospites nostri de Füzegh Thu alakban említi. 1422-ben villa Fyzeghthw a komáromi vár tartozéka volt. 1393-ban azonban még a pannonhalmi főapátot vezették be az itteni vámok és négy malom jövedelmébe. Még 1592-ben is komáromi várbirtok, de ekkor Fészek néven a törököktől kipusztított helyként van említve. 1695-ben Fiszekfalu és Fiszeki puszta alakban fordul elő. Közben azonban, 1642-ben, Raiffenburg Theodorik, a komáromi várbirtokok bérlője, erőszakkal elfoglalta a főapátság itteni birtokát. 1651-ben ezt a részt gróf Puchaim János Kristóf kapja királyi adományban, a mi ellen azonban a főapátság tiltakozik. A birtoknak egy másik része 1500 körül a Porkoláb családé lett, de 1540 körül csupa zálogos birtokosokat találunk itt; ezek a következők: Erdőhegyi Benedek, Fogas Ambrus, Porkoláb János, Nagy Péter, Othácz János, Vass Mihály, Tóth János, Kovács Lőrincz, Nyalabicz András, Balogh Miklós, Vajda György és Farkas. Később azután ennek is a gróf Zichyek lettek az urai. Most Világhy Gyulának van itt nagyobb birtoka és két csinos úrilaka. Ez a birtok a múlt század hatvanas éveiben Feige (Tuzsla) Tivadar birtokába került és ő építtette e házakat is. Azután Kálmán Mihály vette meg és 1895-ben került a mai tulajdonos kezére, ki a házakat megfelelően átalakíttatta. Füzitő határába olvadt részben a hajdani Astanc falu határa, mely 1234-70 között már szerepel, de azután nyoma vész. Ugyancsak Füzitőnél és vele együtt van említve terra Saar, vagyis Sár földje, mely előbb Urbazi Chak comesé volt, de IV. Béla ennek hat ekényi földjét a füzitői vendégeknek adományozta. Füzitő közelében említtetik még a tatárjárás előtt Jenő falu, mely Ynev és Inő alakban szerepel és a tatárjáráskor pusztult el.

Az Ószőnyhöz tartozó Herkály puszta temetőjében fekszenek az 1848/49-iki szabadságharcban, a község alatt elesett honvédek és osztrák katonák, és itt van felállítva az Ács és Ószőny között lefolyt csata emlékére emelt honvédemlék. Herkály a török dúlásokig a szomszédságban fekvő monostori benczés apátság tulajdona volt és nevét Herke András apáttól kapta 1385-ben. Később Herkály puszta is a Zichyeké lett, kiknek itt a mult század elején messze földön híres juhtenyésztésük és tejgazdaságuk volt. Itt írták alá Komárom kapitulációját 1849 szept. 27-én. Újszállás puszta csak 1842-ben keletkezett és földesuraik szintén a gróf Zichyek voltak.

Elhelyezkedése

Szőny Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 44′, k. h. 18° 10′