CSEPEL-250-es1953-as motorkerékpár.avi

 

 

Fonyódi nyár 1986

 

Régi szovjet pedálos autó helyreállítása

 

Moszkvics kicsiknek és nagyoknak. Ha megkérdeznek valakit, milyen volt az első autója, nem valószínű, hogy a válasz ez lesz: pedálos kisautót kaptam karácsonyra ötéves koromban. Pedig még biztosan sokunk fejében él, amikor a KRESZ-parkokban kempingbiciklik között kacsáztunk, örömmel kapcsolgattuk a nagy testvérről mintázott műszerfalon a 4,5 voltos elemmel működő világítást, vidáman dudáltunk a szabálytalanul sétálgató felnőttekre.

Adok egy télifagyit, ha mehetek vele egy kört. Így sikerült vezetnem életem első kabrióját. Később a szüleimtől kaptam egy gokartot, amelyre már szívesen cserélte el kocsiját a szomszéd kisfiú. Nap nem telt el úgy, hogy ne versenyeztünk volna, díszítgettük, matricákat ragasztottunk az autókra és gondosan mostuk őket hétvégenként. A kis szerkezetek mégis egyre csak koptak, horpadtak és elkezdtek rozsdásodni. Kinőttük, s végül magam sem tudom, mi lett a sorsuk.

A lábbal hajtott kis járművek már az 1900-as évek elején megjelentek. Kezdetben a fából készült felépítményt kézzel festették. Néhány évtizeddel később a játék örömét már fémkarosszériás automobilokkal élvezhették a kiváltságos gyerekek, és a század közepére komoly iparággá nőtte ki magát a pedálos autók gyártása. A vasfüggönyön túl Mercedes, BMW, Citroën és Ford kisautókat is készítettek. Ezeknek a "nyugati" kocsiknak a működési elve nem tért el a kelet-európai piacra jutó Zsiguli, Volga vagy Pobjeda járművekétől. A legelterjedtebb errefelé a Moszkvics lett. Ezen a néven három széria került ki a gyártósorokról a '60-as évek közepétől egészen a '90-es évek végéig.

Az első generációs "gömbik" vonalai nem tudni, honnan erednek, de feltűnően hasonlítanak az ötvenes években gyártott amerikai Studebaker Championre. 1973-ig kismértékű eltérésekkel, de kétféle változatban kerültek a boltokba. Különleges formájukon kívüli érdekességük, hogy az eredetileg Pobjeda és Warszawa autók belső terét megvilágító egységek szolgáltak első lámpaként. Mindezeken túl 1973-ban már az Ezermester újságból megtudhattuk, hogyan alakítsuk át elektromos hajtásúra az autót. 1974-tol kezdődött a 408/412-es sorozatra leginkább hasonlító két körlámpás gyártása. Ezek a szögletesebb formájú lemezautók már alumínium díszcsíkkal és lökhárítóval készültek. A barna műszerfal kárpitozott műbőr üléssel párosult. Az első lámpák valódi foncsort kaptak, az ablakot imitáló keret helyére pedig plexi került. 1981-ben, ahogyan a normál autógyártást, a kisautókat is elkezdte utolérni a plasztikforradalom. A műszerfal színe feketére változott, és az alumínium díszlécek alá is sötét színű csík került. Az 1985-től készült Moszkvicsoknál az alumínium lökhárítót és a színes műbőr üléseket teljes mértékben leváltotta a műanyag.

Az önhordó szerkezetű, préselt lemezkarosszériával készült kisautók tervezésekor megpróbáltak sok szempontot figyelembe venni, sajnos a kivitelezés már nem volt ennyire precíz. A hátsó kerekek rugós felfüggesztéssel kapcsolódtak a vázhoz. Sajnálatos, hogy a tekercset alulméretezték, így a legkisebb súly hatására is azonnal "lekoppan" az autó. A hátsó tengely megforgatására szolgáló rudakat belül a karosszéria két oldalán helyezték el, így álló helyzetben sérülések nélkül le lehetett rakni a lábat. A lemezek és védő műanyagok kidolgozatlansága azonban az óvatlan sofőrnek könnyen horzsolásokat és kisebb sebeket okozhatott ki- és beszállás közben. A laposelem nyújtotta áramforrás is csak az első lámpákat táplálta, de leleményes apukák megoldásainak köszönhetően jó pár járműtulajdonos büszkélkedhetett hátsó világítással is.

 

A több sikeres veterántalálkozó szervezőjeként ismert Békási Imre udvarán egymás mellett sorakoznak a kicsi és a nagy autók Kisbéren. A lelkes Moszkvics-gyűjtonek néhány éve még 14 darabos kollekciója volt kizárólag jogosítvánnyal rendelkezők részére gyártott járművekből. A tárolásukra azonban nem sikerült megfelelő megoldást találni, ezért gépparkjának javától meg kellett válnia. Márkahűsége azonban mit sem változott, olyan Moszkvicsokat vásárolt, amilyenekből egy garázsban több tucat is elfér.

Csepel teherautók 1959

 

Csepel d566

 

PANNONIA T1

 

Ezzel a modellel gyakorlatilag szinte teljesen kialakultak az egyhengeres Pannóniák formai és technikai jellegzetességei. A jellegzetes fekete motorok tankján körbefutó piros vagy piros-arany csíkozás közepén már nem a korábbi szárnyas, hanem az ovális P-betűs embléma látható. Ezzel a típussal általánossá válik a kis úszóházas karburátor és a kor divatjának megfelelő, nagyméretű műanyagburás hátsólámpa.

 TÍPUS

T1

GYÁRTÁS ÉVE1961-64

MOTORkétütemű, résvezérlésű

HŰTÉSlevegő

HENGEREK SZÁMA1

FURAT/LÖKET68/68 mm

HENGERŰRTARTALOM249 cm3

SŰRÍTÉSI VISZONY7,2:1

LEGNAGYOBB TELJESÍTMÉNY14 LE

FORDULATSZÁM5250/min

GYÚJTÁSlendkerékmágnes

GYÚJTÁS TÍPUSAAVF

PORLASZTÓ TÍPUSAPannónia

TOROKÁTMÉRŐ27mm

TENGELYKAPCSOLÓtöbblemezes, olajban futó

SEBESSÉGVÁLTÓlábkapcsolású, 4 fokozatú váltómű

HAJTÁSprimer és szekunder lánchajtás

VÁZacélcsőből hegesztett dupla bölcsőváz

RUGÓZÁS ELÖLteleszkóp

RUGÓZÁS HÁTULlengővilla és teleszkóp

TENGELYTÁV1382 mm

SAJÁT TÖMEG (KG)146

BENZINTARTÁLY (LITER)18

GUMIMÉRET ELÖL3,00-19"

GUMIMÉRET HÁTUL3,25-19"

LEGNAGYOBB SEBESSÉG100km/h