Somogyfajsz / Folytatás a posztban

A falu a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet határán fekszik, a Marcalit Kaposvárral összekötő úton. Változatos növény- és állatvilága, a biodiverzitás magas foka teszi különlegessé Fajszot, amely már a honfoglalás korában is lakott volt (Fajsz fejedelem). Ezt bizonyítja a falu határában föltárt őskohó, mely 1996-tól múzeum.

Somogyfajsz Árpád-kori település. Már a tatárjárás előtti korszakban létezett. Dénes nádor 1239 táján kelt ítéletlevele szerint a szentmártoni apátságnak itt 5 háza volt, amit Albeus mester esztergomi kanonok 1237-1240 körül kelt összeírása is említett. 1536-ban Fajszi Ferencz és Török Bálint voltak a földesurai. Ezután a falu elpusztult, és 1726-ban pusztaként a Lengyel és a Mérey családoké lett. 1733-ban Csák Mihály özvegye, Bakó Erzsébet birtoka volt, 1757-ben báró Révay Elek, majd 1767-1776-ban Jankovics Antalözvegye, szül. Fekete Juliánna volt Somogyfajsz földesura. 1835-ben a gróf Draskovich család birtokolta, 1856-ban pedig Kund Vincze. Később Kund Gusztávnak volt itt nagyobb birtoka és kastélya, melyet Kund Vincze 1872-ben építtetett.

Nevezetességei

• Kund-kastély és parkja (helyi védettség alatt): a kastély 1872-ben készült el a középnemesi Kund család rezidenciájaként. Ma a Somogy Természetvédelmi Szervezet központja. Hozzá tartozik még a család temetkezési helyéül épült Szent Vendel-kápolna.
• Római katolikus templom, melynek hatalmas ablakait Róth Miksa tervezte. A templom különlegessége még faragott szószéke, szobrai és a falakon elhelyezett kálvária-képek.
• Őskohó múzeum. A 9. századból származó kohókban állítólag a honfoglalás kori hadsereg (Fajsz fejedelem) fegyverei készültek. Az erdőben található látványos múzeumépületet a 20. században építették.
• Az egyik Somogyfajsz melletti tó valóságos madárparadicsom: belföldi és külföldi természetfotósok egyaránt szívesen felkeresik a madárlesekkel is ellátott, szinte érintetlen területet, ahol közel száz madárfaj él, köztük ritka és különleges példányok is.

Itt éltek

• Fekete István(1900-1970), író, aki itt írta több könyvét
• Ihász-Kovács Éva, (1930-2013.) népművelő Fekete István-díjas költő, a Magyar Kultúra Lovagja
• Bornemisza Attila Salvatore Quasimodo-díjas költő, főszerkesztő, a Történelmi Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend Málta főparancsnoka. 1971-1978 között Jákói Attila néven a helyi ifjúsági klub vezetője volt)
• Orbán Nándor öttusa bajnok, az olimpiai keret tagja, katonatiszt, városparancsnok
• Itt forgatták az Első szerelem című amerikai filmet.

Elhelyezkedése

Somogyfajsz Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 30′ 05″, k. h. 17° 34′ 16″Koordináták: é. sz. 46° 30′ 05″, k. h. 17° 34′ 16″ térkép ▼

Somogyfajsz Pozíció Somogy megye térképén

MARCALI / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Balatontól 14 km-re délre, a 68-as főút és a 37-es számú Somogyszob–Balatonszentgyörgy vasúti szárnyvonal mellett fekszik (A vonalon 2009. december 13-a óta szünetel a személyforgalom.).

Marcali a Pécz nemzetségből származó Marczali család ősi birtoka volt. Nevét első ízben egy 1274-ben kelt latin nyelvű oklevél említette először. 1332-1337között a pápai tizedjegyzék is említette, így már ekkor egyházas hely volt,1455-ben Szent Aniamus tiszteletére szentelt plébánia-templomát, valamint a város mellett Szent Domonkos tiszteletére emelt pálos kolostorát is említették az oklevelek. 1448-ban már városi kiváltságokat is élvezhetett, 1494-ben pedig iskolája is volt.

1488-ban, Marczali László halála után a település a Báthori család birtokába került.

A török hódoltság idején járási székhely volt, de az itteni erősség csak 1566,Szigetvár eleste után került török kézre. Az 1563-as török kincstári adólajstrom ekkor 35 házat sorolt itt fel, majd az 1573-1574. évi fejadólajstrom felsorolása a város következő részeit sorolta fel: Újfalu 33 ház, Felső-utcza vagy Benács-utcza 18 ház, Alsó-utcza 19 ház, Felső-utcza 5 ház. Eresznek (Érsek-utcza) 10 ház.

Az 1598-1599 közötti magyar királyi adólajstromban pedig már Babócsa várának tartozéka, és 1626-1627-ben már mint Nádasdy Pál birtokát említették.

1660-ban a pannonhalmi főapátsági tizedváltságjegyzék már Szent-György várának tartozékaként említette.

1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományba a királytól,1715-1733 között gróf Széchenyi Zsigmond birtoka lett.

1772. augusztus 24-én országos-, 1820 április 28-án pedig hetivásárok tartására is szabadalmat nyert.

Az első gyógyszertára 1797-ben alapította duliczi Duliczky János gyógyszerész a "Szentháromság" név alatt. Halála után, veje nemeskéri Kiss Gábor (1794-1863) gyógyszerész, 1825-ben vette át a vezetését. Duliczi Duliczky Franciska (1809-1888) férje vezette a gyógyszertárt egészen 1863-ig, amikor gyermekük nemeskéri Kiss István (1833-1884) gyógyszerész lett az új tulajdonosa. Kiss István, viszont 1873-ban eladta Kőrös Viktornak és majd létrehozta a nemesvidi "Megváltó" nevű gyógyszertárt.

Az 1848-49-es szabadságharc és jobbágyfelszabadítás idején a település kétnyelvű lakossága egy szívvel állt a Noszlopy Gáspár vezette honvédcsapat soraiba.

1861. október 20-án egy nagy tűzvészben a település kétharmadrésze leégett,1902-ben pedig egy újabb tűzvészben egy egész puszta hamvadt el, 42 épülettel.

A 20. század elején Somogy vármegye Marcali járásához tartozott.

1910-ben 4588 lakosából 4559 magyar volt. Ebből 4127 római katolikus, 54 református, 379 izraelita volt. ATanácsköztársaság ideje alatt a forradalom szervezésének egyik központja.

A második világháború után megindult fejlődés tette lehetővé, hogy évszázadokkal ezelőtti kiváltságait visszaszerezze. 1977-ben ismét városi rangot kapott, ekkor csatolták hozzá a szomszédos Bize, Boronka és Horvátkút községeket is.

A település falain belül országos hírű tudósok, alkotóművészek születtek és dolgoztak. Többek között Marczali Henrik,Lengyel József, Bernáth Aurél.

Marcali egykor katonaváros volt. Két laktanyával is büszkélkedhetett. A belső Hunyadi János Laktanya, illetve a külső Petőfi Sándor Laktanya. A marcali belső laktanya építése 1949-ben kezdődött és 1951 augusztusában került átadásra. A laktanya 11 hektáron terült el a település központjában, és 1990-ben zárták be. A laktanya helyén jelenleg üzletek, lakóépületek és piac található, valamint a volt tiszti-étkezdében működik a Helyőrségi Klub.

1950-ben kezdték el a külső laktanya építését, amelybe egy év múltán költöztek az első katonai alakulatok. A laktanya 1980-ban közel 38 hektáron terült el, 1500 fő sorállomány befogadóképességgel. Az utolsó katonai szervezet 2001. március 31-én költözött ki a laktanyából. Ezzel a dátummal szűnt meg a Honvédség az egykori helyőrségben

Nevezetességei

• Széchenyi-kastély (ma kórház)
• Római katolikus temploma - az 1785. évi egyház látogatási jegyzőkönyv szerint, még a mohácsi vész előtti időkben épült.
• Bernáth Galéria
• Marcali Városi Gyógyfürdő és Szabadidőközpont (négy nyitott és négy fedett medencével)
• Marcali Helytörténeti Múzeum

• Itt született 1812. október 24-én Tóth Ágoston Rafael honvéd ezredes, térképész, az MTA levelező tagja.
• Itt született 1857. február 26-án Kozma Ferenc költő.
• Itt született 1861. január 12-én Kozma Andor költő.
• Itt született 1895. november 13-án Bernáth Aurél festőművész.
• Itt született 1896. augusztus 4-én Lengyel József József Attila-díjas (1957) és Kossuth-díjas (1963) író, költő.
• Itt született (még Boronkán) 1937. augusztus 5-én Bencze József költő.
• Itt született 1962. július 6-án Vass Márta Európa-bajnok ultramaratoni futó.
• Itt született 1963. július 16-án Magyar Tibor festő, képzőművész.
• Itt született 1976. május 4-én Milinte Árpád (labdarúgókapus)
• Itt éltek: Ihász-Kovács Éva költő, író, a Magyar Kultúra Lovagja (1930–2013)
• Bornemisza Attila író, főszerkesztő, költő, a Szent Lázár Máltai Lovagrend főparancsnoka (1956-)

Elhelyezkedése

Marcali Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 35′ 24″, k. h. 17° 24′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 35′ 24″, k. h. 17° 24′ 36″ térkép ▼

Marcali Pozíció Somogy megye térképén

Gyugy / Folytatáshoz kattints a posztra

 Lengyeltótitól északkeletre, Szőlősgyörök és Hács között fekvő település.

Gyugy már az avarkorban is település volt. Ennek tanúja a Kossuth utcában talált avar kori temető. A honfoglalást követően, a tatárjárás után 1238-ban aBő nemzetség Izsép tagja szerezte birtokul a vidéket. A honfoglaláskor és az azt követő évszázadokban hatalmas dióerdők voltak a vidéken. Honfoglaló őseink a diófát „gyugy”-nak hívták, amit a település neve is őriz. A katolikus templom 900 éves, az Árpád-korban épült, román stílusban. A „Gyugynak harangot hozott a víz” legenda miatt lett Gyugy búcsújáró hely.

1322-ben a Dorozsma nemzetségbeli István fiainak, Kazal I. Pál macsovi bánnak, Jánosnak, a Harapkói család ősének és Andrásnak, a Garaiak ősének, közös szőlőbirtokuk volt itt. 1397-1536-ig az óbudai apácáké volt. Az1408 előtti években pedig Mesztegnyei Szerecseny Mihály birtoka volt, kinek itteni birtokait Zsigmond király Gordovai Fancs Lászlónak adta. 1449-ben a Bő nemzetségbeli Laki Thúz, a Létai és a Szőcsényi családok voltak itt birtokosok, majd 1492-ben a Füssi Apáti család kezén voltak egyes részei. Az 1536. évi adólajstrom Gywgh írásmóddal említette, ekkor Török Bálint, Bakith Pál, Mérey Mihály, az itteni plebános, özvegy Szánthai Jánosné, Ispán Kelemen, Eseghváry Ferenc, Orczy János és a Tóti Lengyel családból való Lengyel Boldizsár voltak birtokosai, majd 1626-1627-ben a Gyulaffy család lett a birtokosa. Az 1580. évi török kincstári adólajstromban Nagy-Gyügy alakban fordult elő; és csak két házból állt, az 1660. évi főapátsági dézsmaváltságjegyzék pedig Csobánc várának tartozékai között sorolta fel.

1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul, 1701-1703körül pedig Jankovics István volt a földesura. 1715-ben 12 háztartást írtak itt össze. 1726-1733-ban Jankovics István birtoka volt. 1767-ben még mindig a Jankovics családé; ekkor Jankovics Krisztina báró Pongrácz Jánosné és Jankovics Antal özvegye Fekete Julianna voltak a helység földesurai, 1835-ben pedig a Lengyel család örököseinek birtoka volt. 1856-ban a gróf Niczky és a Kacskovics családok birtoka, az 1900-as évek elején pedig gróf Niczky László, Kacskovics Kálmán és az idetartozó Béndek-pusztán Kacskovics Mihály miniszteri tanácsos voltak a nagyobb birtokosai.

Az itteni kastélyt is Kacskovics Ignác építtette 1865-ben. Kacskovics Kálmánnak az 1900-as évek elején itt 7000 kötet körüli nevezetes könyvtára volt, melyek között – számos egyéb ritkább munka mellett – az 1569-ből való Sebastian Münster féle Cosmographia,Cornelius Tollius Itinerariuma, Pázmány Péter Kalauza 1746-ból, Mazarin Le Testamentje 1663-ból, a Diurnum Divini Amoris 1660-ból, Bacon munkája Busbequ 1595-ből, Curtius fordítása 1665-ből, Plutarchus régi kiadása, Csokonai Vitéz Mihály kiadatlan levelei és versei,Hess András az első magyar nyomdász több kiadványa is megtalálható volt itt.

A béndekpusztai úrilakot még Kacskovics Mihály építtette.

A 20. század elején Somogy vármegye Lengyeltóti járásához tartozott.

1910-ben 1066 lakosából 1051 magyar, 15 német volt. Ebből 986 római katolikus, 29 református, 40 evangélikus volt.

A településhez tartoztak a következő lakott helyek is: Béndek-, Pettend-, Csillag-, Sándi- és Új-puszta, a Gesztenyési- és Harsányi-szőlő.

Béndek

Béndek-puszta helyén állt a középkorban Béndek falu, amely már 1331-ben előfordult terra Bendek alakban. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben Bennek néven volt említve és ekkor már plebániája is volt. Templomának romjai még az 1900-as évek elején is megvoltak. 1388 előtt a Szécsényi Kónyafiaké, 1392-1409-ben pedig a Kanizsai családé volt. 1397-ben Kővágóőrsi Kis György visszaadta a Kanizsaiaknak, akik 1446-ban Bakonyai Török László kanizsai várnagyuknak adták.1486-1487-ben Tolnai Bornemisza János birtoka volt, 1500-ban pedig Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták be az itteni birtokba. 1726-ban és 1733-ban már csak puszta és Jankovics Istváné. Később házasság révén a báró Pongrácz család birtokába került, kitől 1854 körül Kacskovics Mihály vette meg.

Sutak

Gyugy és Pettend környékén, ahol Sodak-puszta fekszik, a középkorban Sutak nevű falu állt, melyet 1403-ban Gordovai Fancs László nyert adományul.

Nevezetességei

• Árpád-kori temploma a község fölötti dombon áll. Az ezredforduló éveiben történt meg régészeti föltárása és helyreállítása. A somogyi Balaton-part egyik romanikus stílusú gyöngyszeme ez a műemlékünk.
• A templomhoz felvezető úton egy különleges kálváriát építettek: stációin nem a bibliai történet elevenedik meg, hanem híres magyarok emléktáblái vannak elhelyezve, az ősidőktől, a hunoktól kezdve a közelmúlt Puskás öcsijéig.
• Kacskovics-kastély
• 2007-ben felszentelt Örökkévalóság Parkja és a temető urnafala

Elhelyezkedése

Gyugy Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 41′ 27″, k. h. 17° 40′ 53″Koordináták: é. sz. 46° 41′ 27″, k. h. 17° 40′ 53″ térkép ▼

Gyugy Pozíció Somogy megye térképén

Siójut / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Sió valamikori ártere mentén, a Dunántúli-dombság lábánál fekszik a település. A Sió szabályozása miatt ártéri jellegét elvesztette, a nagy hagyományokkal bíró halászat megszűnt. A löszös területen nagy erőfeszítésekkel honosították meg a szőlőművelést.

Az ötvenes évek nagyüzemi gazdálkodása, a téeszesítés eltüntette a Siót övező ligetes galériaerdőket, a sovány földekről az erózió elhordta a termőréteget, így a környék ma félsivatagos jellegű, kisebb fasorokkal szabdalt, igen nehezen művelhető, kietlen pusztaság.

Vonattal elérhető a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon.

 A települést először II. András okmánya említi 1229-ben, mely a községet a veszprémi káptalannak adományozza. A község neve a török eredetű Jutas személynévből származtatható.

Az Árpád-korban alapított település, mely a mai falutól délre, a Sió mentén fekvő apró halászfalu volt. 1302-ben pusztaként (possessio Jwth) fordult elő, majd 1335-ben a váci egyháznak voltak itt birtokai. Vásáros hely volt; 1356-ban és 1378-ban már régi hetivásárait is említették az oklevelek, e kiváltságában 1378-ban Nagy Lajos király újból megerősítette a helységet.1407-ben a Marczaliak birtokába került, Marczali János 1455-ben kelt végrendeletében a helységet a toldi pálosoknak hagyományozta. 1460-ban a Berzenczeiek, vagy másként a Berzenczei Lorántfiak, 1461-ben pedig Keményfalvi Török Ambrus vette zálogba a Marczali család itteni birtokait.1467-ben Enyingi Török Péteré volt, majd 1495-ben a Báthoriak nyerték adományu, 1536-ban pedig már Pekry Lajos volt a földesura. Az 1571-1582 évi török kincstári adólajstromban Jud alakban fordult elő, 25 házzal. A török időkben teljesen elpusztult. Az egykori falucska maradványai ma is jól kivehetők. Beépítetlen, ám intenzíven művelt területen fekszik, ezért folyamatosan pusztul. alapos régészeti feltárására azonban anyagi erőforrások híján eddig nem volt mód, holott a falu templomát övező temetőből előkerült,12. századi, limoges-i zománctechnikával készült Krisztus-szobor ma a Somogy Megyei Múzeumban látható.

1715-ben 9 háztartást írtak benne össze. Egy 1710 előtti összeírás szerint még a gróf Széchenyieké volt, 1715-ben azonban már a Bogyay családé. 1733-ban a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott. 1767-ben ismét gróf Széchenyi Zsigmondé volt. Ettől kezdve a gróf Széchenyi család volt a földesura.

Siójut nevének írásmódjai a kezdetektől napjainkig: Jud, Jod, Juth, Jut, Siójut.

Nevezetességei

• Református templom - (klasszicizáló késő barokk) 1830-ban épült.
• Faluház, benne néprajzi gyűjtemény iskolai eszközökkel és a falusi háztartás eszközeivel és a Katica Bábcsoport emlékszobájával
• Siójuton született Varga Imre szobrászművész.
• A Katica Bábcsoportot Róka Gyula tanító és fafaragó művész vezette; bábmozgató szereplői az alsó tagozatos általános iskola növendékei voltak.

Elhelyezkedése

Siójut Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 52′ 46″, k. h. 18° 08′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 52′ 46″, k. h. 18° 08′ 20″ térkép ▼

Siójut Pozíció Somogy megye térképén

Ságvár / Folytatáshoz kattints a posztra

 Siófoktól – az M7-es autópályától – 5 km-re fekszik a Szekszárd felé vezető 65-ös főút mellett.

Ságvár területén több korból is értékes leleteket találtak a régészek. A legkorábbiak tanúsága szerint itt már a kőkorszakban is települések voltak, 17 000 évvel ezelőtt rénszarvasvadászok éltek itt. Származnak leletek a bronz- és a rézkorból is, az első írásban is említett település pedig a kelta eredetűTricciana volt. A római időkben fontos közlekedési csomópont helyezkedett el a mai Ságvár közelében: itt keresztezte egymást az Arrabonát és Sopianaét összekötő, valamint a mai Keszthely és Adony közötti út. Az egykori, közel 1 km hosszú, 2,5 m széles római kori várfalból ma már csak néhány méternyi látszik, a református templom előtti romkertben. Az erőd a 4. században leégett, a rómaiakat lassan más népek váltották fel. Egyes vélemények szerint a hunok, mások szerint a 9. század végén ide érkező magyarok egyik törzsét Ság vezette, róla kapta a nevét a település.

A középkori Ság falu a mai településtől délnyugatra feküdt, lakói a 11-12. században egy kabar törzs tagjai voltak. 1038 és 1095 között a falu a pannonhalmi apátság birtoka volt, 1106-ban Álmos hercegé, később a dömösi monostoré. 1211-ben Ság neve szerepelt a tihanyi apátság összeírásában is, 1431 és 1447 között pedig a székesfehérvári őrkanonok és a johanita lovagok tulajdona volt. Ságvár néven (Sagwar írásmóddal) először 1460-ban jelent meg, ekkor Gáni Kristóf birtoka volt. 1536-ban a település 17 telekkel rendelkezett és a fehérvári káptalan tulajdonában állt, majd a török megszállás idején az endrédi náhije részét képezte. Vára több harc színhelye volt, aTömlöc-hegy pedig onnan kapta nevét, hogy a törökök börtönt építettek ott. 1558-ban a tihanyi vár kapitánya, Takaró Mihály azt jelentette, hogy július 7-én „az terekek egy szentegyházat erősítettek meg. Rájuk üték... megvettem tőlük a tornyot.”

1531-ben Török Bálint pártfogásával a megmaradt magyar lakosság a református hitre tért át. 1571-ben a település a török kincstár adólajstromában szerepelt 48 házzal, később 52-vel. 1646-ban egy feljegyzés eklézsiáját már virágzó egyházként említi. 1715-ben új templomot építettek maguknak, ami helyett 1746-ban újabbat és erősebbet emeltek, de 1814-ben ezt is lebontották, mivel megsüllyedt, majd ezekben az években építették fel ma is álló templomukat. A katolikus templom a 18. század közepén készült el.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, amikor Jellasics a Siókörnyékén harcolt, a közelben tanyázott, majd Kossuth Lajos toborzói is Ságvár mellett gyülekeztek. 1864-ben Ságvárnak 224 háza volt. 1920-ban, a Nagyatádi Szabó István-féle földreform idején a veszprémi káptalan birtokából mintegy 120 holdat osztottak szét, a Rákóczi utcában pedig további házhelyeket. 1945-ben, amikor még mindig a veszprémi káptalan volt a falu legnagyobb birtokosa, 1660-an éltek itt.

Nevezetességei

• Római katolikus templom (Munkás Szent József), 1756-ban épült
• Református templom (1819-ben épült), udvarán romkert
• Nepomuki Szent János-szobor, 1830-ban készült
• I. világháborús emlékmű
• II. világháborús emlékmű
• Aliréti vadászház
• A falu közelében, az erdőben, egy löszös talajú dombban található a Betyár-barlang.
• A ságvári szőlőhegy nevezetessége az úgynevezett Lyukas-domb: egy domb, amibe alagutat fúrtak.

Elhelyezkedése

Ságvár Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 50′ 16″, k. h. 18° 06′ 05″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 16″, k. h. 18° 06′ 05″ térkép ▼

Ságvár Pozíció Somogy megye térképén

Nyim / Folytatáshoz kattints a posztra

Nyim község Somogy megyében, a Siófoki járásban, Siófoktól kb. 12 km-re délre. Megközelíthető a 65-ös főútról Ságvárnál letérve.

 A település régi, lakott hely, de sosem volt jelentős nagyságú népessége. 
A statisztikai adatok szerint 1880 körül lakták legtöbben, mintegy 510 fővel. 
A történelmi múltban osztotta a Ságvár környéki lakott helyek sorsát, éltek itt avarok, hunok, rómaiak egyaránt. 
A település neve 1193-ban említődik először Nyn néven. Majd 1229-ben kelt oklevél szerint III. Endre királyunk a székesfehérvári János lovagokat megerősítő oklevelében olvasható a község neve. Királyaink hol az egyháznak vagy valamelyik szerzetesrendjének, hol a királynak tett szolgálatokért egy-egy főúrnak adományozták a községet rövidebb - hosszabb időre. 
A análesek szerint kiváló szőlőtermő vidéknek számított. 
A török hódoltság alatt a falu elpusztult, csak 1773-ban említődik újra Nyim néven. 
Történelmi nevezetessége a Kási várrom, ettől nyugatra Szent László monostora és a hozzátartozó Szent László puszta, amely a középkori falu helyén található. 

Patkó Bandi fa

Nevezetességei

• Kási vár (földvár)
• Kásipusztai kúria
• Patkó Bandi-fa

Kási vár


Nyimi Lovas-és Kutyás Terápiás Közhasznú Egyesület

A fenti linkre kattintva elérhető az oldal !

Elhelyezkedése

Nyim Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 48′ 13″, k. h. 18° 06′ 32″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 13″, k. h. 18° 06′ 32″ térkép ▼

Nyim Pozíció Somogy megye térképén