Bükkszék / Folytatáshoz kattints a posztra

Bükkszék község Heves megye Pétervásárai járásában. A Bükk-vidéken, aTarna völgyének peremén, Egertől 22 kilométer távolságra helyezkedik el. Megközelíthető: Pétervására felől vagy a Sirok irányából.

 1275-ben említette egy oklevél Sceck névalakban. 1466-tól 1697-ig a Bessenyey család bírta a falu egy részét, több köznemesi családdal együtt.

1550-ben már török hódoltságban élt a falu népe: 7 házban 16 család. 1552-ben elnéptelenedett, s 1564 körül épült újjá. 1586-ban Széky Pál szerezte meg a falu egy részét, s utódai a 17. században főbirtokosok.

1654-ben ismét elpusztult. 1697-ben gr. Bagni Scipio Bükkszék negyedrészét megvette Bessenyey Zsigmondtól, majd átadta Orczy Istvánnak. A falu többi részének tulajdonosa a kuruc korban Széky György, akitől Sass Pál és veje Szabó Zsigmond zálogba vettek egyes birtokrészeket. A kuruc korban ismét elnéptelenedett a falu. 1713-ban a székiek a Kölesszu árnyéka nevű helyen ütötték fel ideiglenes szállásukat. 1720 körül egyetlen jobbágy lakott a faluban; kevés földjéből 1720–1738 között földesurak majorságot alakítottak ki, a lakók majorsági cselédekké lettek. 1729-ben a Bagi-Orczy féle negyedrészt, az Újszerzeményi Bizottság Kelemen Ádámnak ítélte oda. 1733-ban Kelemen Ádám és Szabó Zsigmond felosztották egymás közt széki birtokrészeiket. 1738 táján megtörtént a jobbágytelkek végleges benépesítése, főleg terpesi jobbágyokkal. A 18. század közepén a 19 jobbágytelek, a széki Kelemen, a Széky és az ezzel rokon Papp (másként Papszász) család birtokában volt. 1791 után Kelemen Ádám birtokrésze Orczy Lőrincé lett.

 A 19. század első felében a határ Orczy Józsefé, Papszász Györgyé, a Dapsy és pazonyi Elek családoké, Széky Zsigmondé, Lipcsey Károlyé és Recsky Istváné volt. Bükkszék a jobbágyfelszabadítás időszakában 7 középbirtokos kezén lévő jobbágytelepülés, 42 jobbágyháztartással és 47 zsellércsaláddal, 2600 hold kiterjedésű dombos-erdős határból 1836-ig erdőirtás útján 1000 holdat kapcsoltak be a szemtermelésbe.

 A 20. századiban kisközségként szerepelt a pétervásárai járásban, a Tóbérc nevű völgyben, a Tarna egyik mellékága mellett. Hozzátartozott Cser- és Pósváripuszta. (Utóbbit Pósvár és Pósváralja néven említette az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzék, s a későbbi oklevelekben is önálló községként, Posuaralia néven olvasható; 1554-ben már elpusztult falu, utóbb földesúri major volt.)

1930-ban a községben 1028 lakos élt. Házainak száma 214, ezek kőalappal, vályogból épültek. A lakosság római katolikus vallású, plébániája Sirokban működött. Az elemi oktatást a 2 tanerős római katolikus iskola látta el, a hozzátartozó általános továbbképző iskolával. A lakosságból 916 őstermelő, 81 iparos, 6 kereskedő, 25 egyéb foglalkozású volt. A 2654 katasztrális holdat kitevő határ 212 gazdaságot számlált, egy középbirtok kivételével mind 20 hold alatti. A fő termény a búza volt; az állattenyésztés fejlesztése érdekében Községi Állattenyésztő Szövetkezet jött létre. 1923-tól Hangya Szövetkezet működött a faluban. 2 asztalos, 2 kőműves, 2 ács és 1 kovács képviselte az ipart.

 2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

 Bükkszéknek az 1938-ban feltárt, emésztőrendszeri, légúti és mozgásszervi panaszokra kiváló Salvus gyógyvíz hozta meg az országos ismertséget. Az 540 méteres mélységből kitermelt, mintegy 40 °C hőmérsékletű alkáli-hidrogén-karbonátos gyógyvizet helyben palackozzák. A palackozott gyógyvizet országszerte forgalmazzák. A falu strandján egész évben lehet fürödni ebben a – világviszonylatban is egyedülálló – vízben. A strandon 2012-ben meleg vizű gyógyfürdőépületet adtak át. A Bükkszéki Fürdő igazi vonzerő a strandolni, fürdeni vágyóknak. Aki egyszer megmártózott a körmedencében, megérezte a 39 Celsius-fokos Salvus gyógyvíz jótékony hatását, a falu különös atmoszféráját, biztos, hogy visszavágyik és újra felkeresi.

 A Práff-kúria 1820 környékén épült, klasszicista stílusú, földszintes, L-alaprajzú, előkertes épület, mely az utcafront felől kőkerítéssel van elválasztva. A kúria 1945-ig a Práff család tulajdonában állt. Az épületet faluházként hasznosítja a község.

Elhelyezkedése

Bükkszék Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 59′ 20″, k. h. 20° 10′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 20″, k. h. 20° 10′ 41″ térkép ▼

Bükkszék Pozíció Heves megye térképén

Dunaszentmiklós / Folytatáshoz kattints a posztra

A dunaszentmiklósi német nemzetiségi tájház a főutca felől
FOTÓK : Solymári

A Gerecse hegység északnyugati részén, egy kicsi völgyben, kb. 200 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Tiszta időben néha a Bakony csúcsai is láthatók, Tata síkságára is jó a kilátás. Olyannyira dombos, hogy alig van sík területe.

Komárom-Esztergom megye egyik legkisebb népességű települése Neszmély,Tardos és Szomód szomszédságában van. Az itt található és egymástól szakadékokkal elválasztott magaslatokat tájvédelmi körzetté nyilvánították, ám ezek közül is szigorúan védett rész Dunaszentmiklós közigazgatási területén található Nagy-Somlyó és a Lábas-hegy. A falut délről a Hosszú-Vontató, keletről a Nagy-Somlyó, északról a Meleges-hegy, nyugatról pedig a Taliga-Hegy határolja.

 Konyhai berendezések a dunaszentmiklósi német nemzetiségi tájházban

Az 1-es főútról letérve Szomód felől közelíthető meg, illetve a 10-es főútról Neszmély és Süttő között félúton található útról érhető el, melyet egy vasúti átjáróról lehet megismerni. Ennek az útnak 2009-re erősen megromlott az állapota, ritkán járt, 1 nyomsávos. A község rendszeres távolsági autóbuszjáratokkal is megközelíthető.

Tisztaszoba részlete a dunaszentmiklósi német nemzetiségi tájházban

Középkori első okleveles említése 1382-ből való, „Zenth Myklos” formában. A falu a Szentmiklós helynevet a Szent Miklós tiszteletére szentelt templomáról kapta. A Duna előtag, utalva a közelben fekvő Duna folyóra, pedig 1913 -ban került a neve elé. Zenthmiklósi Mihály és felesége birtokaként tartják nyilván, később a tatai bencéseknek is voltak itt földterületeik.

 Világháborús emlékhely

A törökök az 1529. évi hadjáratuk során elpusztították, és a 18. századig lakatlan maradt. Az elnéptelenedett faluba Esterházy József gróf, 1733 és 1736 között Vesztfáliából katolikus németeket telepített. Az ide érkezett német telepesek egyutcás „úti falvainak” képét ma is őrzi Dunaszentmiklós. Már a nagy tájleíró, Fényes Elek is dicsérte fekvését, „kies völgyekkel szaggatott hegyes határát” 1848-ban megjelent könyvében, is említette a déli lejtők gondozott szőlőültetvényeit. 1974-től Szomóddal közös tanácsként, majd 1990óta körjegyzőségként (önálló önkormányzata), 1994 óta pedig Német Kisebbségi Önkormányzattal működik.

Az összetartó sváb közösség mind a mai napig ragaszkodik a tradíciókhoz. A helyiek napjainkban is elevenen őrzik nyelvi és zenei kultúrájukat, több hagyományőrző csoport is működik.

 Hősi emlékkereszt a dunaszentmiklósi templomkertben

Nevezetességei

• 1911. november 5-én építették a mai is látható templomukat, neogótikus stílusban. A templomot 8 évig építették, addig a régi iskolában tartották a szentmisét. A régi templomot olyannyira megrongálta az időjárás, hogy be kellett zárni. A régi templom 1852-es barokk vörösmárvány oltárát mellékoltárként építették be az új templomba. A falu központjában volt egy harangláb, annak a két harangját tették be az új templomba.
• A közelében van a 427 méter magas Nagy-Somlyó hegy a háromágú tölgyfával és a két barlanggal.
• Híresek a község löszfalba vájt, egymástól 10-15 méterre sorakozó lyukpincéi. Hosszúságuk elérheti a 15 métert is, a szélességük 2 méter, a magasságuk alig haladja meg az álló ember magasságát. A pince egyik oldalán hordókban tartják a bort, a pince elé, ha volt hely, présházat építettek.
• 2000-2003 között épült a Holland üdülőfalu, az ide települő sok holland részére.
• Nemrég építettek a temető fölött egy 16 m magas kilátótornyot.
• Tél folyamán, advent kezdetével a Templom-téren felállítják a betlehemi jászlat, embernagyságú szobrokkal.

 A dunaszentmiklósi községháza és kultúrház közös épülete

 A dunaszentmiklósi Szent Miklós püspök plébániatemplom neogót stílusú portáléja

Kultúrcsoportok

„HEIMATSKREIS NIKLO”

Már 1962 óta működik a községben dalkör. Mivel a tagok túlnyomórészt idősek, utánpótlásra volt szükség. 1992-ben a fiatal lányok kórust alkottak, melynek vezetője Hartmann Károlyné. Az évek folyamán a kórus hírnévre tett szert, nem csak a megyében, de az ország más részein is. A 2002-es országos minősítő hangversenyen kitüntetéses arany minősítést szereztek. Ebből az alkalomból megjelent első CD-jük. Ma 13 kórustag énekel, a harmonika-kíséretet Hartmann András biztosítja. Viseletük a helyi ünnepi lány viselet, mely fehér blúzból, mellényből, színes szoknyából és fehér kötényből áll.

„HAGYOMÁNYŐRZŐ IFJÚSÁGI TÁNCCSOPORT”

1996-ban a fiatalok kezdeményezésére alakult meg a tánccsoport. Ma 22 fiatal sajátítja el és gyakorolja a magyarországi németek tánckultúráját. A művészeti vezető és koreográfus Wenczl József. A lányok szintén az ünnepi lányviseletet hordják, a fiúk fekete nadrágot, mellényt, fehér inget, csizmát és kalapot viselnek. Több évre visszatekintő partnerkapcsolat fűzi őket az albstadt-ebingeni tánc- és népviseleti csoporthoz. Szívesen tanulják meg egymás táncait, ezzel is színesítve repertoárjukat.

„GYERMEKTÁNCCSOPORT”

2002-ben alakult a csoport a nagyobbak utánpótlásaként. Jelenleg 18 taggal működik. Szintén Wenczl József koreográfiáit táncolják. Viseletükben ők is a helyi hagyományokat követik, a hétköznapi népviseletet hordják. A lányokon fehér blúz, piros „Woschkhiel” és fehér kötény van, a fiúkon fekete nadrág, fehér ing.

 A Zöld Akác étterem

 Dunaszentmiklós főtere

 A dunaszentmiklósi "Holland falu" részlete

 A "Holland falu" központi épülete

 A főtér egy muzeális tűzoltófecskendővel

 Templombelső a dunaszentmiklósi Szent Miklós püspök plébániatemplomban

 Lourdes-i barlang a dunaszentmiklósi Szent Miklós püspök plébániatemplomban

Üvegablak részlete a Szent Miklós püspök plébániatemplomban

Elhelyezkedése

Dunaszentmiklós Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 42′ 16″, k. h. 18° 22′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 16″, k. h. 18° 22′ 53″ térkép ▼

Dunaszentmiklós Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén

Atkár / Folytatáshoz kattints a posztra

A megye délnyugati részén, a Nyugati-Mátraalján, az M3-as autópálya közelében, Gyöngyöstől 9, Hatvantól 21, a megyeszékhely Egertől 50 km-re található.

Területe az őskor óta lakott, mint azt az ásatások nyomán feltárt számoskőkori, rézkori és honfoglalás korából származó lelet bizonyítja. Első okleveles említése 1325-ből való, Athkar néven. Ekkor az Aba nemzetség birtoka volt, melyet alkalmasint Kompolt fia, Péter szerzett. Fiai 1325-ben megosztozva az atyai örökségen, az atkári részbirtokok III. Kompoltnak, a Nánai Kompolthi család ősének jutottak. 1468-ban is Kompolthi Miklós kezén találjuk, de néhai Kompolthi János leányának, Margit asszonynak fiai, Szén György és Szén Péter anyai jogon fele részére igényt tartva, Kompolthi Miklóst perbe idézték.1522-ben Országh Mihálynak négy fia és Kompolthi János fiai között kötött örökösödési szerződés értelmében Atkár Országh Mihály fiaira szállt.

Az 1552. évi adóösszeírásban azok között a falvak között sorolták fel, amelyeket a török elpusztított, ígyy az adó nem volt behajtható. Atkár 1554-re épült fel újra. Az 1564. évi adóösszeírásban már ismét 11 portát írtak itt össze.

1567-ben, Országh Kristóf halála után nővére, Országh Borbála, Török Ferenc neje nyerte adományul I. Miksa királytól.

1741-ben Atkár az esztergomi káptalan birtoka volt.

A 19. század első felében a Beneczky, Goszthony, Brezovay, Orczy, Fehér, Kürthy, Kovács, Malatinszky, Pethő, Borhy, Várkonyi, Hamar, Györky, Makay, Gál, Bakó, Márton, Petes, Harmos, Thassy, Huszka és a Markovics családok bírták.

1857-ben az egész település a lángok martaléka lett. Ebben az évben építették fel a római katolikus templomot is, a melynek a hitközség a kegyura.

1910-ben 1755 római katolikus magyar lakosa volt. A 20. század elején Heves vármegye Gyöngyösi járásához tartozott.

A főleg mezőgazdaságból élő Atkáron 1486 óta termelnek szőlőt.

A település közelében fekszik Tass is, mely egykor önálló település volt, ma azonban csak puszta.

Tass

Tass (ma puszta), egykor az Aba nemzetség Rédei ágának birtoka volt.

Rédei Péter fiát, Demetert 1340-ben említették, Tassi előnévvel, az előnévből következtetve, Tasson lehetett birtokos.

Az 1554 évi adóösszeírás még önálló helységként tüntette fel, ekkor három portája volt, 1564-ben szintén ennyit írtak össze, és az 1576. évi tizedjegyzék még hat termelőt sorol fel itt. 1635-ben és 1647-ben 3, 1675-ben 1 3/4, 1686-ban 1 1/4 portát vettek fel az adóösszeírásba.

Tass puszta a herczeg Esterházyaké volt, akinek nagy juhtenyésztésük volt itt.

Nevezetességei

• Őrangyalok temploma, 17. században épült római katolikus templom, a Fájdalmas Anya kőszobrával
• Jégkorszaki /periglaciális/ talajszelvény
• A tasspusztai Dőry kastély és a körülötte található őspark

Atkár az 1900-as években

A gyöngyösi járásban, a Mátra-hegység alatt elterülő síkságon, a Nyárfa-part nevű domb mellett fekszik. 1325-ben az Aba nemzetség birtoka, melyet alkalmasint Kompolt fia, Péter szerzett. Fiai 1325-ben megosztozván 22az atyai örökségen, az atkári részbirtokok III. Kompoltnak, a Nánai Kompolthi család ősének jutottak. 1468-ban Kompolthi Miklós kezén találjuk, de néhai Kompolthi János leányának, Margit asszonynak fiai, Szén György és Szén Péter anyai jogon fele részére igényt tartván, Kompolthi Miklóst perbe idéztetik. 1522-ben Országh Mihálynak négy fia és Kompolthi János fiai között kötött örökösödési szerződés értelmében Atkár Országh Mihály fiaira szállott. Az 1552-ik évi adóösszeírásban azok között a falvak között szerepel, a melyeket a török elpusztítván, az adó nem volt behajtható. 1554-ben újra felépült. Az 1564-ik évi adóösszeírásban már ismét 11 portával szerepel. Országh Kristófnak 1567-ben bekövetkezett halála után nővére, Országh Borbála, Török Ferencz neje nyerte adományul Miksa királytól. Tass (ma puszta), hajdan önálló község s az Aba nemzetség Rédeiágának birtoka volt. Rédei Péter, a kinek fiát, Demetert 1340-ben említik, Tassi előnévvel szerepel, az előnévből következtetve, Tasson lehetett birtokos. Az 1554-ik évi adóösszeírás szerint még önálló helység, ekkor három portája volt, 1564-ben szintén ennyit írtak össze. Az 1576-ik évi tizedjegyzék még hat termelőt sorol fel itten. 1635-ben és 1647-ben 3, 1675-ben 1 3/4, 1686-ban 1 1/4 portát vettek fel az adóösszeírásba. 1741-ben Atkár az esztergomi káptalan birtoka. A XIX: század első felében a Beneczky, Goszthony, Brezovay, Orczy, Fehér, Kürthy, Kovács, Malatinszky, Pethő, Borhy, Várkonyi, Hamar, Györky, Makay, Gál, Bakó, Márton, Petes, Harmos, Thassy, Huszka és a Markovics családok bírták. Tass puszta a herczeg Esterházyaké volt, a kinek nagy juhtenyésztésük volt itten. Jelenleg Döry Bélánénak, született Boronkay Ilonának, Goszthonyi Bélának, Kanitz Ödönnek, Somogyi Albertnek és Győrffy Kálmánnak van itt nagyobb birtoka. A helységben több kastély van. A Goszthonyi család ősi kastélya jelenleg Goszthony Béla tulajdona, Győrffy Kálmáné 1871-ben épült. A helységben levő többi úrilakok közül Kürthy Sándorét a múlt század elején építették. Fölsinger Ferencz úrilakát Fölsinger Rezső építette. Koller János dr.-é eredetileg a Malatinszky családé volt s a múlt század elején épült, de újabban átalakították. A Brezovay család úrilaka jelenleg Boross Lajos tulajdona. ÖzvegyKállay Józsefné úrilaka, mely azelőtt a Hamar családé volt, a múlt század elején épült. Kanitz Ödön és Somogyi Albert az egykori Malatinszky-féle kúriát bírják, mely szintén a múlt század elején épült. 1857-ben az egész helység a lángok martaléka lett. Ebben az évben építették fel a róm. kath. templomot, a melynek a hitközség a kegyura. A helység területe 5851 k. hold, lakóházak száma 265 és a lakosság 1584 lélek. Ebből két német kivételével mind magyar és 10 izr. kivételével mind róm. kath. vallású. A lakosság fogyasztási és értékesítő szövetkezetet tart fenn. A község postája helyben, távíró- és vasútállomása Vámosgyörkön van, a hatvan-vámosgyörki vonal mentén. E helységhez tartozik Tass puszta (azelőtt Pusztatass), mely a középkorban önálló község volt, még az 1549-ik évi adóösszeírásban 8 portával szerepel, de az 1635-ik évi összeírásban már nem fordul elő. Az 1907-ik évben egy régi templom alapjára bukkantak itt. Továbbá ide tartoznak még a következő telepek: Goszthonyi major, Fodortanya, Surányitanya, Malatinszky középtanya, Vinterberg tanya, Várkonyi tanya, Fodor tanya, Surányi tanya, Oláhtanya, Faragótanya, Győrffytanya, Tassi tanya, Kollertanya, Zaleski tanya. A község most építtetett díszes községházat és két ártézi kutat is furatott.


Atkár. - Györffy Kálmán úrilaka.

Elhelyezkedése

Atkár Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 43′ 16″, k. h. 19° 53′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 16″, k. h. 19° 53′ 28″ térkép ▼

Atkár Pozíció Heves megye térképén

Vértestolna / Folytatáshoz kattints a posztra

 Vértestolna a Gerecse hegység nyugati részének kis völgyében található, alig 500 lakosú község.

A településtől Tata közúton mintegy 12 km, Tatabánya 16 km utazással érhető el (légvonalban Tatabánya valójában közelebb fekszik hozzá, mint Tata). A legközelebbi szomszédos települések: Tardos 5 km, Tarján 4 km, Héreg 8 km távolságra találhatók. A település határos Vértesszőlős és Baj községek közigazgatási területeivel is, ezekkel azonban közvetlen közúti összeköttetése nincsen.

 A község múltja a környék településeihez hasonlóan egészen az őskorig,bronz-, vaskorig nyúlik vissza. A település határában, az úgynevezett malomföldeken is találtak már bronz-, és vaskori tárgyakat.

Vértestolna első írásos említéséről 1337-ből van adat, ekkor Tolma néven írták. Nevét feltehetőleg a Koppán-(Katapán-)nemzetség őséről, Alaptolmáról(Tulma SRH.I. 55), Ketel vezér fiáró nyerhette, akinek itt nyári szállása lehetett. Régi iratok alapján egy tolmai nemes 1247 után Kava megosztása ügyében tanúskodott Koppán nemzetségbeliekkel és Komárom vármegyei emberekkel együtt. Egyháza 1334-ben a budai főesperességhez tartozott, papja az okiratok szerint ekkor 4 gs. pápai tizedet fizetett.

A törökök pusztításai miatt valószínűleg elnéptelenedett a falu, erre utal az akkori Tolmapuszta vagy Tolnapuszta elnevezés, még a 18. században is csak puszta volt a helyén. Ekkor már az Esterházyak birtoka volt, akik 1733 őszén kötöttek települési szerződést az első német telepesekkel. A legelső német lakosok Baden-Württemberg tartományból érkeztek ide, később települtek a községbe würzburgi és elzászi lakosok is. A település elnevezése aTolma forma irányából egyre inkább a Tolna névváltozat felé tolódott el, ezt mutatja a község pecsétje is, amely 1755-ből való, és amelyen a Torffs Tulnau felirat szerepel.

A 18. században egy tűzvész következtében leégett a falu jelentős része, de a megsemmisült házakat később újraépítették. 1945-ig a települést szinte kizárólag német nemzetiségi családok lakták, ennek ellenére Vértestolna elkerülte a kitelepítést, viszont a második világháború után mintegy 40 magyar családot betelepítettek a községbe, részben a Heves megyei Apcról, részben a Felvidékről. Az új telepesek betelepítéséhez egyes sváb családokat kiköltöztettek a házaikból – ők kénytelenek voltak rokonoknál meghúzni magukat –, de később az ide telepített "idegen" családok szinte mindegyike elköltözött, a nemzetiségi lakosok pedig az elvett házak túlnyomó többségét visszavásárolhatták.

A falu a 20. század elején, pontosan nem ismert körülmények között kapta a kissé megtévesztő Vértestolna elnevezést; a helyi lakosok jobbára ma is csak Tolna néven említik lakhelyüket. A német anyanyelvű lakosság régebben a Taunau néven nevezte saját faluját, a jelenleg használatos német név Tolnau.

Kovács(i)

Kovácsi régi, már elpusztult Árpád-kori település volt, amely a mai Vértestolna nyugati határán feküdt. Neve 1364-ben tűnt fel az oklevelekben, egy királyi ember, Marco de Koacy nevében. 1366-ban olyan faluként említik amely Tardostól délre, Tardos és Tolna közt feküdt, mint Agostyán keleti szomszédja. Az egykori település nevét dűlőnevek, illetve az Öreg Kovács-hegy elnevezése őrzi.

Nevezetességei

• Páduai Szent Antal nevére szentelt, barokk stilusú műemlék római katolikus temploma (Petőfi Sándor u. 54.), amely a 18. században épült.
• A tardosi úton álló Mária-kápolna, amely 1812-ben épült; oltárképe 20. századi eredetű.
• A község tájháza (Petőfi Sándor u. 88.), amelyet egy, mára műemlékké nyilvánított egykori parasztházban alakítottak ki, gyűjteménye a helyi lakosok felajánlásaiból állt össze.

Elhelyezkedése

Vértestolna Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 37′ 35″, k. h. 18° 27′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 35″, k. h. 18° 27′ 23″ térkép ▼

Vértestolna Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén