Ság-hegy - Tekerés a vulkán középpontja felé / Folytatás a posztban

 2013. július végén országos kánikulában, hőségriadóban indultunk el a Ság-hegy újbóli felfedezésének. Ahogy az idén már lenni szokott, az időjárás Vas megyében ismét tréfás kedvében volt.
A Ság-hegy:
A Ság tanúhegy Vas megye keleti részén, a Kemenesalján. 279 méter magasan emelkedik Celldömölk fölött. 1891-ben a hegy platóján végzett méréseket Eötvös Loránd a róla elnevezett torziós ingával. A hegyen a 20. században bazaltot bányásztak, ma azonban itt található a Sághegyi Tájvédelmi Körzet.
Természetesen most sem maradhattak ki az útba eső látnivalók, pl. Csempeszkopácson az Árpád-kori templom, Sárváron a Nádasdy vár, Celldömölkön pedig a Vulkán fürdő.

Zempléni hegyekben / Folytatás a posztban

Hirtelen felindulásból elkövetett kerékpározás a Zempléni-hegységben, 2013. áprilisában.
Ha már így alakult, hát sok kíváncsisággal indultam el ismét a Zemplénbe, mivel a 2007-es "nagy" Zemplén túrára rányomta bélyegét a közel 40°C os kánikula, azonban idén sem a nagykabáté volt a főszerep. Most csak egy napunk volt egy kis kört menni, így az egyetlen kimaradt várrom, Amadé vára mellett döntöttünk. A kezdés és a befejezés is Boldogkőváralján volt. Reményeink szerint még Regéc és Boldogkőváralja váraiba is fel kellett volna jutni, azonban a sors másképp hozta...

Bükk - Borovnyák bringával / Folytatás a posztban

Egy potyafuvarral eljutottam Szilvásváradra, hogy a tavaly téli terveket megvalósítsam. Valamilyen - számomra - rejtélyes okbók kifolyólag a Bükkben található Felső-Borovnyák (945m) lett BIG listás emelkedőnek kinevezve (vlszeg ez a legmagasabb út a Bükkben). Azelőtt soha nem hallottam róla, de a felkeresése után, ezen nem is csodálkozom. Valahogy nincs az az érzése az embernek, hogy megérkezett valahova, ahova érdemes elmenni.
Szerencsére mind ezt feledteti Szilvásvárad, a Bükk-fennsík, a táj hangulata, erdőkkel, rétekkel, patakokkal, ahova az ember szívesen visszajár, minden, amiért a Bükköt szeretni lehet és érdemes. Hazai viszonylatban egyik legkedvesebb kiránduló/túrázó célpontom. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy tegyen egy sétát a fennsíkon...

CELLDÖMÖLK / Folytatás a posztban

 Koptik Odó dömölki apát nevéhez fűződik a település alapítása. Koptik a máriacelli kegyszobor másolatával érkezett Dömölkre. Ezt először a Ság hegyen helyezte el, ahol kápolnát is szeretett volna építeni, de a földesúr, Erdődy gróf ezt nem engedélyezte. Ekkor a pápai országút melletti dombocskán építtetett egy kis fa kápolnát, amely mellé remetelak és ásott kút került. Ennek a kútnak az ásásakor esett az egyik munkás fejére egy nagy kő (ma is látható a templomban). A súlyos sérülések miatt a kútásót halottnak hitték, aki csodás módon mégis meggyógyult, amelynek híre ment a környéken, megindultak a zarándokok a csodatévőnek tekintett Mária-szoborhoz. 1745-ben gr. Zichy Ferenc győri püspök, a pápa engedélyével, nyilvánosan kitenni rendelte a szobrot.

 A következő években 10–30 000 ember látogatta meg az új kegyhelyet, amely természetesen vonzotta a kereskedőket, vendéglátósokat is. A kápolna mellett felépült vendégfogadó volt az első kőház, amelyet nemsokára követtek a többiek. A 18. század második felére az újonnan kialakult, alig néhány száz lakosú városban hét vendégfogadó működött. Mellettük kegyszerárusok, vegyeskereskedők, italmérések elégítették ki az ideérkezők igényeit. Az első telepesek főleg németek és csehek voltak. A kialakuló településnek Koptik apát a Kis Mária Cell nevet adta, de sokáig továbbra is Dömölkként tartották számon, míg a század végére a Mária Cell elnevezés vált elfogadottá. Ezt a 19. század közepén váltotta fel a Kiscell név.

 Nemsokára, a hívek adakozásából, lehetőség nyílt egy komoly templom építésére, amely hatalmas méreteivel (50 méteres hajó­hossz) lenyűgözte a zarándokokat. Ennek átadására 1748 őszén került sor, soha nem látott, mintegy 50.000-es tömeg előtt. A csodatevő Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt épület, gr. Erdődy György országbíró és felesége által építtetett szentélyébe ekkor vitték át a Mária-szobor másolatát. 1764-ben a tornyokat teljesen újjáépítették. 1755-ben Lipthay János ezredes adományából készült el a Kálvária, a fájdalmas Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. 1760-­ban a korábbi fa kolostor helyett újat kezdtek emelni kőből.

 1768-ban az állam is elismerte a település létét és fontosságát azzal, hogy sóhivatalt telepített ide. Ez a hivatal akkoriban nemcsak a környék sóellátását biztosította, hanem a helyieknek jelentős bevételt hozott nagy fuvarozási megrendeléseivel. A község II. József alatt nagy válságot élt át. 1802-ben I. Ferenc intézkedésére indulhatott újra a szerzetesi élet a kolostorban. Az itt élő emberek II. József rendeletével fő megélhetési forrásukat veszítették el. A megoldást egy másik sokadalom, a vásártartási jog megszerzésében vélték megtalálni. Már 1786-ban a királyhoz fordultak évi négy országos és egy hetivásár (amely hagyományosan csütörtökön van ma is) megtartásának engedélyezéséért. A szabadalomlevelet csak II. Lipóttól kapták meg 1790. december 30-án. A helyiek már 1788-tól szabadalmas mezővárosnak nevezték településüket. A szépen fejlődő város egyre nagyobb jelentőségre tett szert a környéken. Mutatja ezt, hogy 1809 augusztusában a franciák által megszállt Szombathely helyett itt tartották a megyegyűlést.

 A települést a 18. században még szinte teljesen német nyelvűként tartották számon (1870-ig volt német nyelvű szentmise), de már a 19. század első felében egyre több környékbeli magyar is beköltözött. 1830-ban itt alakították meg a megye első kaszinóját, olvasóegyletét. A Bach-korszaktól lett Kiscell járási székhely, de a legnagyobb változást a vasút hozta a település életében. 1871-ben indult meg a közlekedés a Győr–Szombathely, majd egy évvel később a Székesfehérvár–Szombathely vonalakon, amelyek Kiscellnél találkoztak. Az így kialakult fontos csomópont mozgásba hozta a város életét. A lakosság száma a század végéig többszörösére emelkedett. Az 1840-es évekig a városból kizárt izraeliták is ekkor érkeztek ide nagy számban, a 20. század elején pedig már két zsinagógájuk volt, melyeket az 1945-ben a várost ért bombázás pusztított el. Ki kell emelni az itt élő izraeliták közül Pick Zsigmondot, aki a város bírája lett és nemesdömölki előnévvel magyar nemességet is kapott. Az 1871. évi 18. törvénycikk alapján megszűnt a település városi joga és nagyközségi státuszt kapott.

1945. február 13-án az állomásnak szánt bombák zöme a település vasúthoz közelebb eső részére hullott. Az 55 bomba és 2 légiakna 36 ember halálát okozta és az akkori városközpont nagy részét lerombolta.

Elhelyezkedése

Celldömölk Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 17° 09′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 17° 09′ 09″térkép ▼

Celldömölk Pozíció Vas megye térképén

Gyulafehérvár régi képeslapokon / Folytatás a posztban

 Kolozsvártól 95 km-re délre, a Maros és az Ompoly összefolyásánál emelkedő 230 m magas fennsíkon fekszik.

 Neve onnan ered, hogy a fehér mészkőből épült római kori falmaradványok alapján az itt letelepedő szlávok Belgrádnak (= Fehérvárnak) nevezték el. Gyulafehérvárt régen a románok is Bălgradnak hívták. Nevének előtagja arra emlékeztet, hogy egykor az erdélyi gyula székvárosa volt.

 Már a vaskorban földvár állt itt, ahová a rómaiak később castrumot építettek. Itt állt Apulum, az ókori Dácia tartomány egyik jelentős városa. Erdélyt már a magyar államalapítástól kezdve innen kormányozták mint különálló egységet, itt székelt az erdélyi vajda. Püspökségét Szent István alapította 1009-ben, ezt követően lesz Fehér vármegye székhelye 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították. 1277-ben Alárdi János vízaknai szász bíró fia bosszúhadjáratában felégette. Virágkorát a Hunyadiak és Bethlen Gábor alatt élte. Székesegyháza 13. századi, egy régebbi templom alapjaira épült. 1291-ben III. András országgyűlést tartott itt.

 1442. március 22-én a város mellett csapott össze Hunyadi János hada Mezid bég 15 ezres seregével. Először a török, majd néhány nap múlva a megerősödött magyar sereg győzött.
1516-ban II. Ulászló megerősítését rendelte el. Budáról először Lippára, majd 1542-ben ide költözött Izabella királyné és fia I. János néven magyar király, miután a Püspöki palotát átalakították oly módon, hogy a Keleti Magyar Királyság székhelye lehessen. 1558. Izabella királyné itt is halt meg 1559. szeptember 15-én. Itt gyilkoltatta meg katonáival Balassa Menyhért Izabella parancsára a lázadó Bebek Ferenc, Kendy Ferenc és Antal nemeseket. 1571. március 14-én itt halt meg János Zsigmond fejedelem és az utolsó szabadon választott magyar király, a királyné és fiának hamvai a Szent István által alapított székesegyházban pihennek.

 II. János magyar király halálát követően az erdélyi –többségében protestáns (református, unitárius és lutheránus) rendek- 1571. május 25-én Báthory István római katolikus főurat választották meg Erdély fejedelmének. I. Habsburg Ferdinánd azonban nem nyugodott bele abba, hogy az erdélyi rendek szabadon választják meg az ország fejedelmét, ezért ígérgetéssel rávette Bekes Gáspár unitárius vallású főurat, hogy lázadjon fel Báthory ellen. Bekes Gáspár folyamatosan szervezkedett a fejedelmi hatalom megszerzése érdekében 1572–1574 folyamán. A francia Pierre Lescalopier, IX. Károly franciaországi követe azzal a céllal utazott Erdélybe, hogy megbeszéléseket folytasson Báthory István erdélyi fejedelemmel, aki szeretett volna megnősülni. Pierre Lescalopier 1574. június 24-én érkezett Erdélybe. Erről az utazásról a francia követ később könyvet írt és ebben többek közt arról számolt, be, hogy Gyulafehérvár és Erdély lakosságának többsége magyarul beszélt. Habsburg biztatásra Bekes Gáspár el akarta foglalni Erdély trónját, de 1575. július 8-i radnóti csatában vereséget szenvedett. Ebben a csatában tűnik ki vitézségével Székely Mózes. E csata után két nappal Bekes és Báthory seregei újból összecsapnak Kerelőszentpál mellett. Székely Mózes ebben a csatában is meghatározó szerepet játszott, ezért Báthory kinevezi a fejedelmi testőrség parancsnokának. Báthory István az erdélyi országgyűlésen, 1576. január 16-án Medgyesen bejelentette, hogy a lengyelek királyukká választották, ezért javasolta a rendeknek, hogy válasszák meg helyette Báthory Kristófot. Báthory Kristóf halálát követően került a fejedelemség élére Báthory Zsigmond, aki több alkalommal is lemondott, sok bajt okozva a városnak és az ország népének.

 1599. november 1-jén Báthory András feletti győzelme után Vitéz Mihály vajda diadalmenetben vonult be a városba, ahol az 1600. július 10-én megtartott erdélyi országgyűlésen fejedelemmé választották. 1602. június 29-én itt győzte le Giorgio Basta Székely Mózes seregét. A várost Mihály vajda és Basta is felgyújtotta, majd a tatár, később 1661-ben a törökök égették fel. 1603-ban Székely Mózesnek a függetlenségpárti magyarok és székelyek támogatásával sikerült a fővárost felszabadítania és 1603. május 8-án bevonult a városba, ahol ünnepélyesen megválasztották és beiktatták Erdély fejedelmének. Bethlen Gábor alapította a város református kollégiumát, amelyet 1658-ban a harcok elől Nagyenyedre költöztettek. 1629. november 15-én itt halt meg a fejedelem.

1642. március 4-én itt választották fejedelemmé I. Rákóczi Györgyöt, aki itt is halt meg 1648. október 11-én. 1657-ben II. Rákóczi György lengyel hadjárata idején a várost tatár seregek égették fel, majd október 25-én a fejedelem itt mondott le.

 1704. július 8-án itt választották az erdélyi rendek fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet. 1715-ben újraszervezték a reformáció alatt megszűnt püspökséget. Új vára 1738-ban lett készen. 1785. február 28-án itt végezték ki a Horea–Cloșca-féle parasztfelkelés vezetőit. 1937-ben emelt emlékművük a Szent György-kapu előtt áll. 1848–49-ben innen irányították a magyarok ellen harcoló császári és román csapatokat.
A fejedelemség fővárosának bírói: Gyógy Péter (1583), Mészáros Gergely, (1590), Mészáros György (1590). 1602-ben Baroniai Szabó István, 1603-ban NagiLábú Mészáros Gergöly a bíró.

 Az 1602 és 1603-ból fennmaradt gyulafehérvári magyar nyelvű jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy a város lakóinak többsége, a város összes tanácsosa, élén a bíróval mindegyik magyar nemzetiségű volt.

A Habsburg uralom alatt 1711-et követően a lakosság nemzetiségi összetétele megváltozik.

1910-ben 11 616 lakosából 5226 magyar (44,98%), 5170 román (44,50%), 792 német (6,81%) és 287 cigány (2,47%) volt. 1918. december 1-jén a románok nemzetgyűlése itt határozta el a Romániához való csatlakozást. Az egyesülést az Egyesülés Múzeumával szembeni volt tiszti kaszinó épületében mondták ki. Az ortodox székesegyházban koronázták román királlyá 1922. október 15-én I. Ferdinándot és feleségét.

Elhelyezkedése

Gyulafehérvár Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 04′ 35″, k. h. 23° 34′ 22″

Gyulafehérvári érseki székesegyház / Folytatás a posztban

A Gyulafehérvári érseki székesegyház a Szent István király által alapított erdélyi püspökség, majd az 1991-ben érseki tartomány rangjára emelt egyházmegye székhelye. 1991 óta az épület a Gyulafehérvár történelmi központja helyszín részeként a Világörökség javaslati listáján szerepel. Az épület fent van a romániai műemlékjegyzék listán is AB-II-m-A-00129 szám alatt.

Az első templom

Az erdélyi püspökség alapításának előzménye, hogy a hittérítést akadályozó erdélyi gyulát, anyai nagybátyját István király 1003-ban legyőzte. Ezzel elhárult az akadály az egyházi szervezet erdélyi kiépítése elől. Az erdélyi püspökség alapítását 1009-ben a pápai legátus látogatásakor véglegesítette a király. Bizonyos, hogy az első székesegyház építését már a püspökség alapításakor megkezdték. Ennek a székesegyháznak az elhelyezkedését és méreteit az 1907-ben és az 1967-ben végzett ásatások tisztázták. Az ókeresztény bazilikák mintájára felépített templom háromhajós volt, főhajója széles, félköríves apszisban zárult. A nyugati alapfalakat már az első ásatáskor feltárták és számos faragványt, pillértöredéket, dombormű töredékeket találtak. Ugyanekkor megtalálták egy körkápolna alapfalait is, mely a bazilika keresztelőkápolnája lehetett. Ez az első székesegyház valószínűleg a Vata-féle pogánylázadáskor pusztult el.

2011-ben útépítés során megtalálták a templomot. Az ásatásokat végző román régésznő kijelentette, hogy Erdély legrégebbi templomáról van szó és feltételezi, hogy 1050-ben már lebontották, és nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy Szent István alapíthatta.

A második templom

A második székesegyházat valószínűleg Szent László király idejében kezdték el építeni. Ehhez már nem használták fel az előző bazilika alapjait, mert sokkal nagyobb, nagyszabású székesegyházat terveztek. Építéséhez a burgundi és közép-franciaországi templomok szolgáltak mintaként. Az új székesegyház szintén háromhajós, de gazdagabb kereszthajóval és középponti toronnyal ellátott épület volt. A homlokzati részt két torony ékesítette, melyek a mai tornyok második emeletéig értek. A templomból több részlet a mai napig megmaradt, ilyenek a kereszthajók homlokívei, a diadalív, a mellékszentélyek félköríves záródásai és a mellékapszisok keskeny ablakai. Ebből a templomból származik a sekrestye, a hosszhajó keleti része, az északi előcsarnok és a fejedelmi kapu. A templom a tatárjáráskor pusztult el, amikor az ide menekült lakosságra rágyújtották, boltozatai beszakadtak és a hajók találkozásánál épített központi torony leomlott. A romos templomot Rogerius mester váradi kanonok beszámolójából ismerjük, aki szerint a romokat a legyilkoltak vére borította és az egész környék tele volt a holtak tetemeivel.

 A helyreállításkor a középtornyot már nem építették újjá, maradványai a tetőszék alatt láthatók. Visszaépítették a kereszthajó és szentély első négyzetét, melyhez karcsú kora gótikus szentélyt építettek. Alig fejeződött be az újjáépítés, amikor 1277. február 21-én a szászok feldúlták és felgyújtották a templomot, miután ismét nagy anyagi áldozatokkal állították helyre. A 15. században boltozták be a főhajó nyugati részét és a tornyokat két emelettel megemelték. 1439-ben egy török betörés alkalmával a templom ismét károkat szenvedett. Az ekkori helyreállításhoz az esztergomi érsek mellett Hunyadi János is hozzájárult, akinek a nevéhez a szentély gótikus stílusú meghosszabbítása fűződik. Ő építtette a díszes nyugati főkaput és a két torony közé épített erkélyt, melyet később háromszögű oromfallal zártak le. A nagy hadvezér ekkor hagyta meg, hogy őt is a templomba temessék el.
A 16. század elején az északi előcsarnokot kápolnával, az úgynevezett Lászai-kápolnával bővítik. A kápolna gótikus és reneszánsz elemeket ötvöző oltára 1512-re készült el. A kápolnába és az északi kereszthajó közé 1512 és 1514 között Várday Ferenc püspök megépítette a Szent Anna tiszteletére szentelt Várday-kápolnát. A templomot 1601-ben Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem román seregei kirabolták, a Hunyadiak sírköveit összetörték, majd 1603-ban Giorgio Basta császári serege ostrom után pusztította a székesegyházat.
1658-ban a török Erdély elleni büntető hadjárata során ismét feldúlták a templomot, I. Rákóczi György és Bethlen Gábor díszes síremlékeit összetörték. A Rákóczi-síremlék anyagából a 18. század elején Mártonffy püspök négy oltárt állíttatott fel.

 Hunyadi János síremléke

 A déli mellékhajó nyugati részében a Hunyadiak sírjai, illetve azok maradványai láthatók. A legépebb a kormányzó testvérének sírja, középen a kormányzóénak tartott síremlék, míg a tőle keletre fekvő sírt Hunyadi Lászlóénak tartják. Az utóbbi kettő azonosítása teljesen bizonytalan, a kormányzó fekvő alakja például sokkal inkább Bocskai alakjára emlékeztet. A sírok a többszöri dúlás és áthelyezés miatt valójában üresek. Az északi mellékhajóban a Szécsy-Várday kápolnába lépünk. Itt található Szécsy és Czudar Imre püspök padlóba süllyesztett síremléke, valamint Izabella királyné és fia, János Zsigmond gazdagon díszített márvány síremlékei. A kereszthajó apszisában 16. századi freskótöredékek láthatók, melyeket még Várday püspök készíttetett. Az alakok közül Szent András és Szent Jakab apostolok alakjai ismerhetők fel. Visszafordulva a Lászay-kápolnába jutunk, gótikus csillagboltozatában három reneszánsz címerrel. Az északi mellékhajóba vezető ajtó feletti mélyedésben Lászay püspök térdelő alakja a Szűz Mária térdén ülő kis Jézus előtt.

 Hunyadi János síremléke

A székesegyház sírboltjában 11 erdélyi püspök nyugszik: Mártonffy György, Antalfi János, Sorger Gergely, Bajtay Antal, Manzador Piusz, Batthyány Ignác, Mártonffy József, Kovács Miklós, Vorbuchner Adolf, Márton Áron és Jakab Antal valamint Maczalik Győző titkos püspök, vértanú.

Elhelyezkedése

Gyulafehérvári érseki székesegyház Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 04′ 03″, k. h. 23° 34′ 12″