A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fejér megye. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fejér megye. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. március 4., vasárnap

Zámoly / Folytatás a posztban

Zámoly Fejér megyében, a Zámolyi-medence déli részén fekszik. 48,5 km²-es (46,48 km² külterület, 2,02 km² belterület) területe északnyugaton Csákberénnyel, északon Gánttal, északkeleten Csákvárral, délkeleten Pátkávalés Székesfehérvárral, délnyugaton pedig Sárkeresztessel határos.
Zámolyon keresztülhalad a Gántot (9 km) Székesfehérvárral összekötő út. Közúton Székesfehérvár 13,5 km, Csákvár 11 km, Csákberény 10 km, Söréd15 km, Mór 23 km, Bodajk 19,5 km távolságra található.
 A település és környéke már ősidők óta lakott hely volt, amit a területén feltárt őskorból származó régészeti leletek is bizonyítanak. A középkorban a község mai területén három település alakult ki: Kerekszenttamás, Kér és Zámoly. Kerekszenttamást 1231-ben, Kért pedig 1009 említik először az oklevelek.
Zámoly (Zámor) nevét először egy 14. század-i, 1046-ból származó gesztában említik először.
A hagyomány szerint Orseolo Péter király három napi harc után csatát vesztve Fehérvár felé menekült. A város azonban nem nyitotta ki kapuit előtte, a Vata-féle pogánylázadás -ban résztvevők üldözőbe vették.
Péter király Zámoly urának udvarházába (curia) menekülve védekezett vitézeivel, de itt a felkelők utolérték, s megvakították, majd fogolyként bevitték Fehérvárra, ahol néhány nap múlva meghalt.
 1231-ben Zámoly a Csák nemzetség birtoka volt.
1302-ben Csák nemzetségbeli Mihály fia István magtalan halála után, a települést rokonai – köztük a Dudariak – felosztják.
1543 után a török hódoltság idején a település néptelenné vált.
1570 táján azonban már mint újból lakott helyet tartják számon.
1583 után azonban református lakói újból elhagyják, s csak 1690 tájára népesül újra.
A Rákóczi-szabadságharc és a pestisjárvány is sok áldozatot követelt.
 A 18. század közepén a Hochburg-családé, majd a Lamberg-családbeliek birtoka, akik a megtizedelt lakosság számát újabb betelepítésekkel növelték.
1848 szeptemberében Zámoly lakói követelték a jobbágyfelszabadítás következetes végrehajtását, az év szeptemberében szabadcsapatokat is szerveztek. Az osztrákok visszatérésük után a forradalmi érzelmű község megszégyenítéséül a falu bíróját és több elöljáróját deresre húzatták.
1871-től Zámoly nagyközség.
1928-ban 314 katasztrális hold területet csatoltak a szomszédos Gánt községhez, ezen a területen kezdődött meg a bauxitkitermelés 1926-ban. Az átcsatolás oka az volt, hogy a zámolyiak elutasították a bányanyitást.
1945 elején határában zajlott le a zámolyi páncéloscsata. 1945 január 2-án szovjet katonai parancsra a községet kiürítették a lakosok csak április 1-jén térhettek haza. A harcok alatt súlyos károk érték az épületállományt, a falut kifosztották és nagyrészt lerombolták. A front elvonulása után a kommunisták vezették a földosztást: felszámolták a Merán-uradalmat, több mint kétszáz jogosult család között 1960 katasztrális holdat osztottak fel, kétszázötven házhelyet mértek ki.

Nevezetességek

  • Szent Lőrinc római katolikus templom - klasszicista stílusban épült, 1836-1837-ben.
  • Református templom - barokk stílusú, 1785-ben épült.
  • Magtár-épület - helytörténeti és hadtörténeti tárlat
  • Középkoritemplom-rom - a katolikus temetőben áll a 12. századi Szent Lőrinc-templom (mely 1683-ban pusztult el.
  • Kerekszenttamási templomrom - a szőlőhegyen található, 12. századi kerektemplom (rotunda) maradványa.

Híres szülöttei

  • Itt született 1788-ban Farkas Imre székesfehérvári püspök
  • Cserna János, Udvardy Cherna (Zámoly, 1795. január 7. – Heves, 1890. okt. 25.) mezőgazdasági mérnök, az MTA tagja
  • Itt született 1920-ban Csanádi Imre költő
  • Itt született 1930-ban Csoóri Sándor költő
A kerekszenttamási templomrom

Kerekszenttamás Zámoly település közelében fekvő középkori település volt. Napjainkban létére csak írásos források és a 12. századból fennmaradt körtemploma emlékeztetnek.

Elhelyezkedése

Kerekszenttamás Zámolytól északi irányban fekszik Gánt felé a műút nyugati oldalán.

Története

A falut 1321-ben említik először, amikor is a Csák nemzetség tulajdonában állt. A 15. század elején Csókakő, 1453 és 1461 között pedig a Vitányvár tulajdonában állt. Az 1500-as évek közepe óta elhagyatott település. 1962-ben régészeti feltárásokat végzett itt Molnár Vera művészettörténész (1940–1979), aki feltárta, hogy a rotunda belül több, mint 6,5 méter átmérőjű és déli oldalról nyitott épület volt. Északkeleti részén a falba mélyedő bevágás feltehetően szentségtartó funkcióval bírt.
A körtemplom falait dolomitból építették, melyet a környéken bányásztak. A köveket mészhabarccsal rögzítették, amely rendkívül erős, időjárásálló kötést biztosított az épületnek. Falai napjainkban is mintegy négy-öt méter magasra meredeznek az ég felé.
Elhelyezkedése
Zámoly (Magyarország)
Zámoly
Zámoly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 19′ 04″k. h. 18° 24′ 27″Koordinátáké. sz. 47° 19′ 04″, k. h. 18° 24′ 27″térkép ▼
Zámoly (Fejér megye)
Zámoly
Zámoly
Pozíció Fejér megye térképén

Csókakői vár / Folytatás a posztban

 Székesfehérvártól északnyugati irányba haladva, már messziről az utazók szemébe tűnik a vár, ami a Vértes hegység szélén, a 479 m magas Csóka-hegy oldalában, egy sziklaplatón épült. Stratégiailag kedvező fekvésű, mivel a mai 81-es út előzményét, a Gaja-patak völgyében haladó utat ellenőrizte. (Ez az út azonos a tihanyi alapítólevélben említett „hadút”-tal.)

 Ez a vidék már a honfoglalás után a Csák nemzetség fennhatósága alá került, kiknek korai erődítményük Csákvár lehetett. Csókakő erődítményének első írásos említése 1299-ből származik, amikor Márk fia, István alországbíró lakott benne famíliájával és szolgaszemélyzetével. Ők Anjou Károlyt támogatták a magyar trón megszerzésében, de a győztes uralkodó 1326-ban megakadályozandó, hogy hatalmára veszélyes birtoktömb alakulhasson ki, a dombói és nyéki uradalmakért cserébe megszerezte tőlük.
Fejér vármegye királyi ispánja töltötte be egyúttal a csókakői várnagy posztját is, ő parancsolt a várbeli népeknek és a környékbeli alávetett lakosságnak is. A 15. században került várnagyként az élére Rozgonyi István nemes úr, aki 1428-ban megmentette uralkodójának életét a törökkel vívott vesztes galambóci csataidején. A Rozgonyi család kihaltával a vár több kézen fordult meg, birtokosai között volt többek között Corvin János, illetve Bakócz Tamás is. A 16. században katonai jelentőségét már elvesztette, hiszen a török hódítók hatalmas túlerejével és tüzérségi fölényével szemben védhetetlenné vált a kicsiny erődítmény. Miután 1543-ban Szulejmán török szultán hatalmas serege megostromolta és elfoglalta a közeli Székesfehérvárt, a következő esztendőben Ahmed fehérvári bég fegyveresei előtt kardcsapás nélkül kaput nyitottak a megrémült katonák és feladták posztjukat. A török hódoltság idején, mint Fehérvár egyik előretolt megfigyelőhelye játszott alárendelt szerepet, helyőrségét egy 1552-es zsoldlista szerint mindösszesen 33 janicsár alkotta. Az Oszmán Birodalom uralma alól véglegesen 1687 őszén szabadult fel, a továbbiakban már nem szerepelt a harci eseményekben.
Az 1850-es években Rómer Flóris ismerte fel a vár régészeti jelentőségét, első felmérésére azonban csak 1885-ben végezte el Könyöki József. Őt Csernó Géza követte 1897-ben. 1953-ban a várat műemlékké nyilvánították. 1956-ban jelent meg Fitz Jenő történeti jellegű kismonográfiája. 1960-ban új régészeti feltárás és helyreállítás indult, amely azonban 1963-ban félbemaradt. A 20. század második felére a gazdátlan vár igen romossá, életveszélyessé vált, melyen csak az 1995-ben megalakult Csókakői Várbarátok Társasága tudott változtatni, így jelentős anyagi támogatásukkal megindultak a régészeti feltárások és helyreállítások, amelyek napjainkban is folytatódnak.
 A várat három oldalról meredek sziklafal védi, amelyet mesterséges sziklaárokkal is elhatároltak. A legrégebbi rész az úgynevezett felsővár, amely még a 13. században épült, nagyjából téglalap alakú, kb. 28 x 15 méter alaprajzú. Ennek az északkeleti sarkán trapéz alakú, háromszintes torony állt, amelyhez a palotaszárny csatlakozott. A toronytól délre helyezkedett el a várudvar, közepén a ciszternaházzal.
 A 15. században, a Rozgonyiak birtoklása idején épült a régi vár köré a háromszor akkora alsóvár. Ennek volt része a ma is látható kaputorony. Az alsó és felső vár közötti teraszon ebben az időszakban épült meg a kápolna, amelyből a szentély pillérei maradtak fenn. A feltárások nem mutatták ki, de egy 1690-es vázlatrajzon látható egy mecset is, amelyet Evlija Cselebiis említ útleírásában.

Elhelyezkedése
Csókakő vára (Magyarország)
Csókakő vára
Csókakő vára
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 21′ 37″k. h. 18° 16′ 36″

Csákberény / Folytatás a posztban


 Csákberény község Fejér megye északnyugati részén, a Vértes déli nyúlványai tövében, CsókakőSörédMagyaralmásZámoly és Gánt szomszédságában található. Határa benyúlik a Vértes és a Velencei-hegység közötti Zámolyi-medencébe. Székesfehérvártól 25 km-re, Mórtól 15 km-re, Budapesttől 65 km-re van.
 Területe már a kőkorszakban is lakott terület volt. A Római Császárság idejében itt vezetett keresztül az Aquincumból Mogentiana (Óbuda  Keszthely) felé vezető jelentős hadiút, melynek mentén, Csákberény területén a Kr. utáni III. és IV. században már két római telep is állott. Az egyik Orond-puszta mellett, a másik, pedig a Lóállás-dűlő területén, melynek temetője is ismert. Később, a VI-VIII. században avarok laktak itt, amint azt az Orond-pusztához tartozó Diósi-dűlőben feltárt avar temető is bizonyítja Csákberény a XIII. századtól a csókakői várbirtok része.
A várat a Csák-nemzetség tagjai építették a tatárjárás után, a Székesfehérvárról Győrbe vezető út védelmére. Valóságos gócpontja volt e vidék a vár-erődöknek, melyek akár az Északról jövő, akár a Délről támadó ellenséggel is szembeszálltak. Okleveles forrásainkban először a helység határához csatolt Orond-puszta neve tűnik fel (1231). 1237-ben említik először Berend falut. Az iratok ezt egyszerűen Berénynek nevezik. Csákberény a Károly Róbert által 1327 körül királyi várrá tett Csókakő várának birtoka lesz. A XV. sz. elején Zsigmond király Csókakőt összes birtokaival a Rozgonyi családnak zálogosította el, mely ezek után többször gazdát cserélt.
Csókakő és a hozzá tartozó Csákberény először 1543-ban került a törökök birtokába. 1687-ig, 144 évig volt török kézen. A község határában emelkedik egy kimagasló kopasz hegyorom, amit az emberek ma is Strázsa-hegynekneveznek. A hagyomány szerint ez a magaslati pont a török őrségnek őrhelyül szolgált. Tiszta időben az alatta elterülő Zámolyi-medencére, a Bakonyra és a Móri-árokra jó kilátás nyílik. A török hódoltság idején Csákberény a fehérvári szandzsák igazgatása alá tartozott. A török idők viszontagságai nagyon megviselték ezt a vidéket. A lakosság az állandó zaklatás miatt biztonságosabb helyre menekült. A falu pusztává vált.
A puszta újratelepítését 1667-ben Keresztesi Varga Mihály, gróf Nádasdy Ferenc engedélyével szervezte meg. A jövevények magukkal hozták vallási hagyományaikat, s nemcsak az új településnek teremtették meg az alapját, hanem a csákberényi református egyháznak is. Sövénytempomot építettek a jelenlegi katolikus plébánia helyén. 1671-ben Csákberény magyar földesurát gróf Nádasdy Ferencet a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt lefejezték, birtokait elkobozták. Az elvett csókakői birtokot I. Lipót király 1678-ban Széchényi György kalocsai, később esztergomi érseknek, majd 1691-ben báró Hochburg János főhadiszállítónak ajándékozta. Közben felszabadult a török uralom alól Csókakő is, mely birtok a Hochburg család fiúágának kihalása után 1752-ben a leányágon leszármazó gróf Lamberg Ferenc Antalnak jut. 1772-ben Lamberg Ferenc Antal gróf elrendelte, hogy Csákberényben és Zámolyon templomot, paplakot és iskolát építsenek. Az új barokk templom alapkövét 1775-ben tették le. Lamberg Rudolf gróf építtette 1831-ben – klasszicista stílusban – a csákberényi kastélyt. A lakosság többségét kitevő reformátusok vallásgyakorlatának rendezésére II. József felvilágosult uralkodó elveinek szellemében 1784-ben oldódott meg. 1788-ban felépítették a ma is látható templomot.
 Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a község lakossága Kossuth Lajos és a szabadságharc mellé állt. A falu két, haladó szellemű papja a református Szikszay János és a katolikus Mansbart Antal lelkesen buzdította híveit a szabadságharc melletti végső kiállásra. Kossuth Függetlenségi Nyilatkozatát mindketten felolvasták templomaikban. A szabadságharc bukása után mindkettőjüket elhurcolták, és borzalmas kínzások közepette kivégezték őket Nagyigmándon, a református paplak udvarán. 1862-ben a községháza teljesen leégett, a régi iratok elpusztultak.
A szellemi élet az 1910-es években kezdett megélénkülni. Egymás után jöttek létre különböző “körök”, a református olvasókört a katolikus létrejötte követte, majd a gazdakör és a lövészegylet. Az Önkéntes Tűzoltó egylet 1891-ben jött létre 24 taggal. 1914. július 26-án küldönc hozta a hírt, hogy Magyarország és Szerbia között kitört a háború. A csákberényi határon át futott egy töltésen a keskeny vágányú iparvasút, amely a gánti bauxitbányát kötötte össze Bodajkkal. A 18 km hosszú gazdasági vasút 1926-ban épült és 1958-ig üzemelt. Ez az útvonal nemcsak ipari célokat szolgált, hanem a települések közötti személyszállítást is megoldotta. A telefont 1928 áprilisában szerelték fel a jegyző irodájában. A falunak ekkor már volt orvosa, a patika 1929-ben kezdte meg működését. A községbe a villanyt először 1937-ben vezették be, Ebben az időben az összevont tanítás volt csupán megoldható. A két iskola nagy nehézségek között működött. Meghatározóak voltak a falu életében is a pedagógusok és az egyházak helyi képviselői is. Ezt a népszámlálási adatok is alátámasztják, mert az írni-olvasni tudók aránya a korszakban végig felette volt mind a megyei, mind a járási átlagnak. A falu kedvezőtlen gazdasági adottságai miatt csak kevesen tanulhattak tovább.
A második világháborúban a bevonulások zöme 1942 márciusa és 1944 augusztusa között történt. Csákberény – a kedvező földrajzi fekvése miatt (három oldalról erdő határolja) – súlyos harcok színtere volt. Háromszor cserélt gazdát: oroszok, németek, majd ismét oroszok kezére került. Sokáig azt tanították nekünk, hogy “1945. március 16-án, 13 órakor a szovjet felszabadító hadsereg elsöprő győzelmet aratott az itt állomásozó csapatokon és felszabadította a községet”. Ma már tudjuk, hogy csupán a dátum lehet valódi, legfeljebb egy új szemléletű történelmi változás kezdetét jelenthette ez az időpont.

Orondi szőlőhegy

Elhelyezkedése: Az Orondi szőlőhegy a falutól nyugatra fekszik, az Orond-pusztától északra, és a móri borvidékhez tartozik.
Története Az 1860-as években került rendezésre az orondi és öreghegyi dézsmás szőlők sorsa. Ekkor Lamberg Rudolf és Csákberény község között barátságos kiegyezés történt.
Közülük néhány pont:
  1. Az orondi dézsmás szőlők után 10 646 Ft 35 krajcárt kért, aminek egy évi részlete kb. 1700 Ft-ot tett ki.
  2. A váltsági ár az orondi szőlők után 1200 négyszögöllel számított minden hold után 110 Ft.
  3. A szüret idejét ezentúl a közigazgatósági hatóság tűzi ki.
  4. Csak felsőbb politikai hatósági engedéllyel szabad a község lakóinak a szőlőhegyekben letelepednie.
  5. Az urasági dézsmajogot a teljes váltási összeg kielégítése után törlik.
  6. Kötelesek 6 év alatt 1863. január 1-jétől számítva 5% kamattal 6 egyenlő részletben kifizetni.
1772-ben már folyamatosan zajlott az orondi szőlők helyeinek irtása.
1960-ban a helyi TSZ megalakulása után, állami rendelkezés kijelölte Orondot és Öreghegyet háztáji gazdálkodás céljára.
Mai állapota Ma 237 külterület zártkert helyezkedik el itt, melynek nagy részén szőlőskertek vannak, ebből 165 telken valamilyen építmény is áll. (Az építmények számát folyamatos bővülés jellemzi.) Az orondi szőlőhegy már közművekkel is rendelkezik, bevezették a villanyt, vizet, és telefont. A szőlőhegy egy részéig, a volt nagy „TSZ pincéig (a csákberényi Bornapok színhelye) kavicsos út vezet. Ezen az úton kívánják megvalósítani a Mórtól egészen Csákvárig elérő Ezerjó Borutat”. A Borút egyelőre inkább jelképes, mint valós. (Nagyobb előrelépés 2006. évben várható, amikor is meg fog történni a leaszfaltozása egészen a csókakői határáig már megnyert pályázatból) A felújított boros pincékben – igaz csak néhány helyen -hivatalosan is működik már a borkimérés.

Öreg-hegy

Elhelyezkedése: Ez a külterületi zártkert a községtől keletre található, a 8116-os úttól északra, és szintén a Móri borvidékheztartozik.
Amit történetéből ismerünk: A szőlő utáni dézsmát az Orondival együtt rendezték el, majdnem azonos feltételekkel. Erre a területre váltásösszeg 7227 Ft 45 krajcár. A váltsági ár az öreghegyi szőlők után minden hold után 60 Ft.
1960-ban szintén állami rendelkezés szerint jelölték ki háztáji gazdálkodás céljára.
Mai állapota: Nem olyan fejlett, mint az orondi szőlőhegy, de dinamikusan fejlődik: 2008-ban bevezették a villanyt, 2010-ben pedig az addigi taposott földutak helyén jó minőségű murvás utak épültek.

Látnivalói

  • Szent Márton római katolikus templom -épült 1775-76-ban
  • Református templom
  • Gróf Merán Fülöp szobra
  • Forradalmi emlékmű
  • Hősök szobra
  • Mansbart Antal és Szikszai János emléktáblája
  • Lamberg-kastély
  • Gróf Merán Fülöp Erdészeti és Vadászati Múzeum
  • A földből kitörő metrókocsi

Elhelyezkedése
Csákberény (Magyarország)
Csákberény
Csákberény
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 20′ 45″k. h. 18° 19′ 48″Koordinátáké. sz. 47° 20′ 45″, k. h. 18° 19′ 48″térkép ▼
Csákberény (Fejér megye)
Csákberény
Csákberény
Pozíció Fejér megye térképén

2016. december 18., vasárnap

Nagykarácsony / Folytatás a posztban


Nagykarácsony község Fejér megyében, a Dunaújvárosi járásban. Országos ismertséget ad a településnek, hogy a karácsonyi ünnep előtt különleges ünnepi képeslapot lehet küldeni, melyet ez alkalomra szóló postai bélyegző lenyomattal érvényesít a postahivatala.
 Római katolikus templom

Fejér megye déli részén, a Mezőföldön fekvő település. Baracs 10 km, Sárbogárd 14 km, Cece 19 km, Dunaújváros 19 km, Solt 23 km távolságra található.
Vasúton a Mezőfalva–Rétszilas-vasútvonalon érhető el Nagykarácsony.
 A zirci ciszterci apátság címere a templomon

A település történelme a Magyarországon megtelepedett kunokhoz kapcsolódik. A vad életformához szokott népnek idegen volt az amit a keresztény tanok hirdettek és ragaszkodtak a pogányságukhoz. Ezért a nagyurak ellenségesen fogadták őket és kiűzték őket az ország területéről.
A településről az első írásos emlék a 13. századból maradt fenn, IV. Béla király idejéből.
A tatárjárás után a kunokat IV. Béla ismét visszatelepítette. Az uralkodása alatt sikerült a megkeresztelkedésük és a kunok 7 nemzetsége 7 székké szerveződött. Egy részük ElőszállásKarácsonyszállás és Perkáta térségében lelt új otthonra.
A legeltető, pásztorkodók, állattenyésztéssel foglalkozó nomádokra jellemző életmódot 2 évszázadon keresztül űzték.
 Vadászlak

Az 1702-es összeírás szerint Karácsonyszállás, mint falu szerepel. Ebben az időben Magyarországon kisebb cisztercita kolostorok épültek, így az 1750-es évek környékén kápolna létesült. Az 1800-as évektől a rend már a Zirci apátság szervezetében működött.
Marhapásztorok, summások, cselédek építették az első tanyákat. Ősz táján a nyájat áthozták a Dunán Előszállás környékére és karácsonyig itt legeltették állataikat. Ekkor összegyűltek Karácsonyszálláson és ünnepeltek. Az uradalmi intéző ellenőrizte, eleget tesznek-e vallási kötelezettségeiknek. Erre az apát külön rendeletet is hozott létre. Máig is élő népszokást hagytak a helybéliekre, a pásztorkodást.
A falu 1952-ben alakult Előszállás község (Nagy)Karácsonyszállás nevű részéből és néhány közeli pusztából, majorságból. A szállások, pedig 1953-ban végleg megszűntek. Az egykori summások Heves megyéből a jó termőföldjéről ismert Nagykarácsonyba települtek, így a letelepültek és a őslakosok egy falu hoztak létre.
Ekkor dőlt el a keresztség. Így lett a kis falu neve Nagykarácsony.
 Népi lakóház

Magyar Posta minden karácsonyi ünnep előtt – az ország minden részéből érkező – postai képeslapot különleges (alkalmi) postai bélyegző lenyomattal lát el az ideiglenesen működő postahivatali részlegben.
 Magtár, épült 1896-ban

A Magyar Posta 1994-ben alkotópályázatot tűzött ki általános iskolások részére "Tervezz karácsonyi bélyeget!" címmel. A győztesek jutalma a díjak mellett nagykarácsonyi táborozás volt a következő esztendőben. Ekkor született meg az ötlet, hogy a magyar Mikulás Nagykarácsonyban lakjon. Így, a nagykarácsonyi önkormányzat és a Magyar Mikulás Alapítvány együttműködésével egy üresen álló épületet béreltek ahol 1995-ben megnyílt a Mikulás ház.
A Mikulásház az első években nagy sikert aratott, mivel az 1 hónapig működő Mikulásházat 2500-an látogattak meg az ország minden tájáról. Ezután a ház látogatottsága folyamatosan nőtt, 1996-ban 6000-en, 1997-ben pedig 10000-en látogattak el a Mikulás otthonába.2006-ban a Mikulásházhoz kapcsolódó programsorsorozat elérte a 15000 főt, vagyis a befogadóképességének a mezsgyéjét. Azóta a létszám döntően nem változott, a megnövekedett kereslet kielégítésére azonban szükségessé vált a projekt kibővítésnek az előkészítése. Részben a ház sikerének köszönhető hogy Nagykarácsony lett a Mikulás-levelezés központja.
2010. november 5-én 250 gyermeket vártak szeretettel a nagykarácsonyi Mikulásháznál, akiket a vörösiszap katasztrófa és a 2010-es árvizek érintetek. A gyerekek egész napos programsorozaton vehettek részt, ahol bekukkanthattak a Mikulás dolgozószobájába, bohóc- és varázslóműsor, bábjáték, játszóház szórakoztatta őket, valamint elsőként próbálhatták ki a szalmalabirintust. A gyerekek kiderítették, hogy a magyar Mikulásnak nem rénszarvasai, hanem dámvadjai vannak, továbbá, hogy a kedvenc étele a nokedli pörkölttel.
Óvoda

Elhelyezkedése
Nagykarácsony (Magyarország)
Nagykarácsony
Nagykarácsony
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 52′ 010″k. h. 18° 46′ 25″Koordinátáké. sz. 46° 52′ 010″, k. h. 18° 46′ 25″térkép ▼
Nagykarácsony (Fejér megye)
Nagykarácsony
Nagykarácsony
Pozíció Fejér megye térképén

2016. szeptember 7., szerda

Bodajk / Folytatás a posztban


 Bodajk a Dunántúli-középhegység második fő vonulatának, a Bakonynak aljában, a Móri-árok peremén fekszik.
Bodajk nevét a tőle ÉK-re fekvő népi nyelven Bodognak (Vértesnek) nevezett hegységből származtatják, s többek között Bodoght, Bodak, Bodaik névváltozatok után a 19. században már a mai alakjában jelenik meg. A helyiek "Vicces Városnak" is szokták nevezni.

Már évszázadokkal a honfoglalás előtt az avaroknak, majd a rómaiaknak is állandó településük volt ezen a területen. A történeti szempontból meglehetősen megbízhatatlan Anonymus a Bodok hegy lábánál vezeti el a honfoglaló magyarok útját. Ha ez nem is felel meg a valóságnak, az kétségtelen, hogy ez a környék már abban az időben a fejedelmi törzs birtokában volt.
Bodajk középkori történetéről nem sokat tudunk – bár szép legendákat őriz a nép az Árpád-kor ból – de az bizonyos, hogy a lakosai számára küzdelmesen teltek a századok, hiszen a közelében lévő csókakői vár urai, a Rozgonyiak erősen sanyargatták őket. 1543-ban Fehérvár elestével Bodajk is török kézre került és nagyrészt elpusztult, de a kedvező adottságainak köszönhetően hamarosan újra benépesült. A török elűzése után, 1691-ben a Hochburg család kapta a csókakői-móri uradalom részeként birtokul a falut.
A 13. század elején még meglehetősen szerény népességű település gyorsan gyarapodott. Amikor 1774-ben mezővárosi rangot kapott, több mint 1200-an laktak itt. A lakosság száma a 19. század végéig tovább emelkedett egészen 2300 főig. Az 1870-es években megszűnt a mezővárosi rang Magyarországon, ekkor Bodajk nagyközség lett, de 1886-ig a mezőváros megjelölést címként használhatta. A századfordulót követő váratlanul nagy arányú kivándorlás azonban erősen megcsappantotta a népességét. Napjainkban is jelentős település, amely kiváló idegenforgalmi lehetőségekkel büszkélkedhet.
2008-ban városi rangot kapott.
Bodajk legismertebb épülete a Hochburg–Lamberg-kastély (vagy Hochburg-, esetleg Lamberg-kastély) 1837 és 1839 között épült, klasszicista stílusban, Miske József megbízásából.
A másik fő nevezetesség, a bodajki kálvária 1736-ban készült. A három kereszt, Mária és Szent János evangelista szobra a kálváriadombon áll.
Az itteni Szent-kútról az a legenda terjedt el, hogy vize hétévenként elapad, majd újraindul. Bodajk szent kútját vallásos tisztelet vette körül, vizének gyógyító erőt tulajdonítottak. A hagyományok szerint többször is elzarándokolt ide Szent István és Szent Imre is, de járt itt Szent Gellért és Szent László király is. A szentkút melletti barokk stílusú Nagytemplomot 1744-ben Segítő Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. A Nagytemplom Mária-kegyhely, amelyet a zarándokok pünkösdtől október végéig látogatnak. A templom mellett található a kapucinus kolostor épülete, ami ma plébániaház, 1744 és 1747 között épült, barokk stílusban és 1860 körül romantikus stílusban építették át.
Ezeken kívül érdekes még Nepomuki Szent János 1803-ban, késő barokk stílusban készült szobra, valamint a községháza épülete, mely 1820-ban épült, klasszicista stílusban.
Szintén népszerű a Bodajki-tó, amit gyógyforrások táplálnak, akárcsak a szentkutat, így vize nagyszerűen alkalmas különböző reumatikus megbetegedések kezelésére.
A fürdő országos ismertségre Szekrényessy József (1811-1877) neves fővárosi ügyvéd, Széchenyi István belső munkatársának tevékenysége révén jutott, aki az 1850-es években hosszú időre bérelte és fel is virágoztatta, keresett gyógyhellyé emelte. Fia, Szekrényessy Kálmán (1846-1923) első magyar úszó, első sportlap-alapító, első Balaton-átúszónk is több ízben megfordult apja bérleményében.
A közelben van egy sípálya is a téli sportok szerelmeseinek.

Elhelyezkedése
Bodajk (Magyarország)
Bodajk
Bodajk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 19′ 27″k. h. 18° 13′ 54″Koordinátáké. sz. 47° 19′ 27″, k. h. 18° 13′ 54″osm térkép ▼
Bodajk (Fejér megye)
Bodajk
Bodajk
Pozíció Fejér megye térképén