A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fejér megye. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fejér megye. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 7., szerda

Aba / Folytatás a posztban


 Székesfehérvártól 20 km-re dél-délkeletre, a Mezőföld északi részén található. A település a Sárvíz völgyében fekszik. Közigazgatási területe: 8805 hektár.

Megközelíthetősége

  • Vonattal a MÁV 45-ös számú ̺Sárbogárd–Székesfehérvár-vasútvonalánérhető el. Aba-Sárkeresztúr vasútállomás Sárkeresztúrral közös - a település központjától messze; és még két megálló Bodakajtor-Felsőszentiván vasútállomás, illetve Belsőbáránd megállóhely (Abához tartozó, a várostól északra fekvő puszták, településrészek).
  • Autóval a 63-as másodrendű főúton lehet megközelíteni, de Soponyával és Seregélyessel is mellékút köti össze.
  • A közúti tömegközlekedést a KNYKK Zrt. autóbuszai végzik.
 Aba vagy Bes(e)nyő a Sár-vidéki besenyők legfelső telepe volt. Bögöd azon része, amely ma Felsőszentiván puszta nevet visel 1192-ben délkeleten a besenyőkkel, illetve falujukkal volt határos. Hogy a falu mióta viseli az Aba nevet, erre pontos adat nincs. 12981300 körül István országbíró egyik embere volt egy Aba nevű besenyő. 1361-ben Abai Andrást királyi emberként említik.
Településrészei közül Bodakajtort 1448-ban említik először, Kajtorként, Belső-és Külsőbárándot 1465-ben, Bárándként. Bögöd (Sár) 1192-ben, Bugudnéven van említve. A fehérvári vár és a Monoszló nemzetség birtoka volt.
1192-ben, III. Béla idejében a Monoszló nemzetségbeli Fulbert fia Gergely halála után Macharius comes (ispán) kapta és határát leíratta: A határjárás Bögöd délkeleti szélén a három Sár folyót délnyugat felé átszelve Soponya falu alá ért, s csak ezután északnyugat felé fordulva jutott a Sárvíz szigetére.(Az 1925-ös térképen ma Felsősárréti mj.), majd Csőszhöz, ahol újra az északkeleten fekvő part felé fordult; e határjárási adatból kiderül, hogy a körülírt föld a mai Felsőszentiván pusztának felel meg, s csak az ettől északnyugatra fekvő Bögöd várfalu őrizte meg a Bögöd psz. nevet. A délkeleten szomszédos Besenyő falu a mai Aba.
1231-ben Monoszló nemzetségbeli Miklós és Tamás comes Bögöd néven,1237-ben pedig Tamás bán fiai Tamás és Gergely Sár néven osztják ketté.1247-ben a fent említett Miklós András nevű fia örökségül kapott bögöti birtokát 5 szabadossal együtt eladta Tamás fia Tamásnak. 1270-ben a Monoszlaiak osztozásakor a birtok Péter fia Péternek jutott. 1294 előtt vásárlás útján Bögödöt a Tengerdiek szerezték meg. 1294-ben Tengerdi Miklós fiai tartozékaival együtt elcserélik a fehérvári káptalannal.
Ma két puszta Aba határában északnyugaton: Szentivány (puszta) és Felsőszentiván.
1543-ban török hódoltság alá került.
1559-ben I. Ferdinánd gróf Cseszneky Mihály és Baranyai Balázs várpalotai fővitézeknek adományozta.
A tizenöt éves háború idején elpusztult, a 17. században települt be újra. A 18. század végétől már iskolája is van. A lakosok aktívan részt vettek az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban.
A 19. század végére a falu már vasútállomással, postával, csendőrőrssel és tűzoltóegyesülettel is rendelkezik, lakosainak száma 1900-ra eléri a 3500-at. A két világháború között tovább fejlődött.
A település sokat szenvedett a második világháború alatt. 1945. március 21-én a szovjet csapatok elfoglalták. A hosszú és súlyos harcok következtében 165 lakóház lakhatatlanná vált, és mindkét templom komoly károkat szenvedett.
A háború után a község újra fejlődésnek indult.
Aba 2013. július 15. napjával városi címet kapott.

Nevezetességei

  • Római katolikus templomát 1756-ban a Szentháromság tiszteletére szentelték. Építészeti különlegessége, hogy háromszög alaprajzával és részletmegoldásaival (hármas elrendezésű ablakok, falképek) is a Szentháromságot jelképezi. Valószínűleg Paul Hatzinger linzi építész műve. A kupola falképe 1756-ban, a főoltár és a szószék 1764-ben készült. 1846 után hajóval és toronnyal bővítették. Harangjait Szlezák László öntötte. Orgonáját 1940 körül Fittler István készítette Berente számára, 1963-ban helyezték át Abára. A templomot és a plébániát 1700 után a székesfehérvári ferencesek, 1746-tól pedig a jezsuiták gondozták. Plébániájának anyakönyveit 1754-től, Historia Domusát 1897-től vezetik.
  • Református templom: 1948–1950-ben épült, 10 évvel azután szentelték fel, hogy a régi református templomot a német haderő a II. világháború végén felrobbantotta. A templomkertben két síremlék (Gál Lajosé és Szűcs Gedeoné) található, valamint egy úgynevezett szégyenkő a 17. századból”, mely arra szolgált, hogy a templomi szertartás kezdete előtt ráültették az „erkölcstelennek” bélyegzett nőket.
  • Az 1956-os forradalom emlékműve: 1992-ben emelték.
  • Második világháborús emlékmű: 1992-ben készült.
Régészeti emléke egy 7,5 cm × 3,5 cm-es, bizánci típusú bronz mellkereszt-ereklyetartó előlapja domborművesen öntött ábrázolással. A függőleges szárvégződések kissé kiszélesednek, a vízszintesek keskenyednek. Az öntvény nagyon vastag, durva, hátoldalán alacsony peremmel. A korpusz alig formált. A függőleges keresztszáron alul és fölül egy-egy mellkép, a vízszinteseken egy-egy fej. A kereszt tetején és alján egy-egy fül a csuklós záródású hátlaphoz erősítésre. Egy bizánci mellkereszt valószínűleg helyben készült 11-12. századi utánzata. 1922-ben vétel útján került a székesfehérvári Szent István Király Múzeumba. Lelőhelyként Felsőszentiván-puszta bogodi dűlőjét jelölték meg, ahol középkori falu nyomai látszottak.
Minden évben a Pünkösd utáni hétvégén péntektől vasárnapig tartanak az ún. Aba napok, melyen kulturális rendezvényeket tartanak.
  • Kiskastély, amely ma egy élelmiszerboltnak ad helyet.
  • Nagykastély
  • Holcer-Jászay-Janiga-Spingler-kastély (Belsőbárándon)

Elhelyezkedése
Aba (Magyarország)
Aba
Aba
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 01′ 50″k. h. 18° 31′ 24″Koordinátáké. sz. 47° 01′ 50″, k. h. 18° 31′ 24″osm térkép ▼
Aba (Fejér megye)
Aba
Aba
Pozíció Fejér megye térképén

2016. augusztus 10., szerda

Csabdi / Folytatás a posztban


 A település megközelíthető az 1-es főúton Bicskéig, majd tovább északnyugati irányban. A település földúton Gyermely felől is elérhető. A községnekvasútállomása nincs, legközelebb az 1-es vasútvonal bicskei állomásatalálható.
 A település közvetlen környékén az őskorban a vértesszőlősi, közel félmillió éves ú.n. előember jelzi a legkorábbi emberi élet. A vadászatból és gyűjtögetésből élő vértesszőlősi előemberek közel 20 km-re éltek innen. Szinte biztos, hogy élelemszerző vándorlásuk során ezen a területen is megfordultak.
Később Kr. e. 3000 körül Bicske-Galagonyáson élt az új újkőkori ember. Itt három ízben végeztek ásatásokat. Az eredmény 17 sír, több lakógödör és tűzhely, számtalan edény, kovaszilánk, csontgyöngyök, edénytöredékek, megmunkált csont és agancsdarabok, kőeszközök, stb. A csiszoltkő-korszakban a falu területén is éltek, vagy legalább is megfordultak emberek. Erről tanúskodik a csabdi határában lelt csiszolt kőbalta-darab. (A Csabdi általános iskola gyűjteményében). Eddig sem a bronzkorból, sem pedig a vaskorból nem ismerünk biztos adatot arra vonatkozóan, hogy a község területén éltek volna emberek. Pedig ez valószínű. Adatunk csupán kétezer évre nyúlik vissza. Ekkor a kelta eraviscus törzs a mai Esztergom-Buda-Székesfehérvár közötti területet szállta meg. A falu e területen fekszik, s így, mint az a következőkből kitűnik – Csabdi területén is éltek. Régészeti adatok szerint a Bicske melletti Hatvan pusztán és térségében mutathatók ki kelták.
Az Aquincum-Arrabona-Vindobona-i út (Óbuda-Győr-Bécs) a mai Bicskén, esetleg mellette haladt el. Csabdi ennek az útnak a közelében fekszik. Az alább említett régészeti adatok szerint valószínűnek látszik, hogy a római korban, és közvetlenül előtte kisebb település volt az út mellett. Belső Pannóniában általában a rómaiak ott mutathatók ki, ahol előzően is volt élet. Ennek oka, hogy a települések helyét elsősorban földrajzi tényezők szabták meg. A római kori életre már több bizonyítékkal rendelkezünk.
Az 1920-as években az ún. „csabdi malom” irányában az út emelkedését legyalulták, s eközben négyzet alakú, a dolgozók által nem ismert formájú téglákat találtak, amelyek római koriak is lehettek. A legfontosabb római kori lelet egy katonai elbocsátó okmány, ún. diploma – Csabdiról, amelyet 1944 augusztusában Mészáros János és Török László földjén találtak, s amelyet nemsokára a Magyar Nemzeti Múzeum szerzett meg. Sajnos, a vele együtt előkerült kerámiát a megtaláló nem vette figyelembe, később szét is törték, és így elkallódott. A megtaláló elmondása szerint a két bronzlap vékony rézsodronnyal volt összekötve, és egy edénybe elhelyezve. Csontok nem kerültek elő, s a környéken inkább csak épületnyomokról beszéltek a gazdálkodók. Ez az eddig ismeretlen római telephely már ezzel az egy leletével is komoly hadtörténeti adatokat szolgáltat a Kr. u. 146. évre, és ezzel kapcsolatban kiegészítést ad Pannóniakatonai vonatkozásaira.
A diplomának mind a két lapja megvan: az egyik teljesen, csupán a szélén találunk jelentéktelen sérüléseket, míg a másik lapnak két sarka hiányzik, ami azonban nem akadályozta meg a szöveg teljes kiegészítését, bár az egyik fele be van hasadva. Az új diploma bronzlapjai 10,8x14,0 cm nagyságúak és 0,8 mm vastagok. Az ép tábla súlya 84,15 gr, a másiké 79,40 gr. Felirata a felső bronzlap külső oldalán a következő: „Imp. Caes.divi Hadriani f.divi Tr(aini) Parthic. n.divi Nervae pron. T.Aeli(us) Hadrianus Antonius Aug. pius. po(nt) max.tr.pot. VIIII imp.II.cos. IIIIp.(p) equit.et.petit. qui milit.in alisv et coh. V(II) q(ua)e appel. I.Ulp.Cont. et I Thr. Victr.et I Ca (n)nanef.c.R. et I. Hisp. Arvac.et III Aug. Thr. Sag. et I Aelia Sag.et I Ulp. Contar. I. Thr. c. R. et II Alpinor et V. Gallaec. Lucens. et IV Vol c. R. et XVIII Vol.c.R. et sunt in Pannon. Super.sub. Pontio Laeliano quinis et vicen.plurib(us) ve stip emerit. dimiss honest.mission. quor. nomin sub scr. sunt civit Roman.qui eorum non haber.dedit et conub. cum uxor quas tunc habuis cum est civit.is data aut cum is quas postea duxis. dumtaxat sing(u)lis a.d. XIV. k. aug. Cn. Terentio Iuniore et (Au)relio Gal (lo.cos.) alae Hispan. Aravacor. cui pra(est) L.Aburnius Severus Heracl. ex gregale Viatori Romani f. Asal(o) descript.et recognit. ex tabu (la area) quae fixa est Romae i(n muro ost) tempéldául divi Aug. ad Mi(nervam)” Ugyanez a szöveg rövidítve is megvan ennek a táblának a másik oldalán, folytatása pedig a hátsó tábla belső oldalán. A hátsó tábla külső oldalán pedig a hét tanú neve olvasható: P. Atti Severi, L. Pulli Daphni, M.Servili Getae, L.Pulli Chremisi, M.Sentili Iasi, Ti.Iuli Felicis, C.Iuli Silvani.
A fenti diploma szövegének magyar nyelvű fordítását a szerző kérésére L. Kovrig Ilona dr., a Magyar Nemzeti Múzeumrégészeti osztályvezetője végezte.
A csabdi római katonai diploma magyar fordítása:
„T(itus) Aelius Hadrianus Antonius, a fenséges, kegyes uralkodó császár, az isteni Hadriánus fia, az isteni Traianus unokája, az isteni Nerva dédunokája, a legfőbb pap, kilencszer néptribun, másodszor legfőbb hadvezér, negyedszer consul, a haza atyja azoknak a lovas és gyalogos katonáknak, akik az alábbi öt lovaszászlóaljban és a hét gyalogzászlóaljban katonáskodtak, amelyeknek a nevei a következők: I. Ulpius ezredes lándzsás lovas zászlóalj, a trákok 1. győztes lovas zászlóalja, a cannanefatok 1. római polgárokból toborzott lovas zászlóalja, a hispániai arvacusok 1. lovas zászlóalja, a trákok 3. „fenséges” ijjász lovas zászlóalja, Aelia 1. ezredes gyalogos zászlóalja, a pannonok 1. Ulpius gyalogos zászlóalja, a trákok római polgárokból toborzott 1. gyalogos zászlóalja, az alpesiek 1. gyalogos zászlóalja, a lucai gallaeciaiak 5. gyalogos zászlóalja, a római polgárokból álló 4. önkéntes gyalogos zászlóalj, és a római polgárokból álló 18. önkéntes gyalogos zászlóalj. Felső Pannoniában Pontius Laelianus parancsnoksága alatt állomásoztak, s akik 25 vagy több évet leszolgálva becsületben el lettek bocsátva, az alulírott nevek közül akiknek még nincs, római polgárjogot adományozott, valamint házassági jogot feleségükkel, akit a polgárjog adományozásakor bírnak, valamint azok is, akikkel később kötnek házasságot: Cananeus Terentius Juniore és Lucius Aurelius Gallus consulsága alatt, augusztus elseje előtt 14 nappal (=Kr. u. 146. július 17.) a Lucius Aburnius Severus parancsnoksága alatt álló ala I. Hispanorum közkatonájának, az azalus származású VITAOR-nak Romanus fiának. Leírva és egyeztetve arról az érctábláról, amely Rómában az Augusztusz Minerva templom mögötti falon volt kifüggesztve.” Az elbocsátólevél kelte: 146. július 17. Az elbocsátólevél tulajdonosa az azalus származású Viator Romanus fia. E fontos római kortörténeti emléken kívül római kori pénzek is előkerültek Csabdi határából, amelyet a gyerekek szedtek össze. Ezek az alábbiak: 1 db CLAUDIUS (Kr. u. 41-45), 1 db VESPASIANUS (69-79), 1 db NERVA (96-98), 1 db TRAIANUS (98-117), 1 db SEVERUS ALEXANDER (222-235), 1 db MAXIMINUS (235-238), 1 db II. CLAUDIUS (268-270), 1 db AURELIANUS (270-275), 2 db CONSTANTIUS (293-306), 6 db CONSTANTINUS (306-307), 5 db II. CONSTANTIUS (323-361), 1 db URBS ROMA (330-336), 3 db CONSTANS (333-350), 1 db I.VALENTINIANUS (364-375), 1 DB valens (?) (364-378), 1 DB GRATIANUS (375-385) (István Király Múzeum, Székesfehérvár). A 25 római érem is fontos dokumentuma, hogy Csabdi területe lakott volt a római korban. Amit a Kéri-kútról ismert római épületnyom is bizonyít.
Csánki Dezső kutatásai szerint a község régi középkori neve: Chopol (Csapol) volt. E nevet Károly János próbálta magyarázni, szerinte valószínűleg a lecsapolt bicskei nagy tótól kapta.
Az első okleveles adat 1274. január 11-én kelt, amikor a székesfehérvári káptalan bizonyítja, hogy előtte CHOPOL-i Johahynus feleségének Bothond comes nővérének hitbére és nászajándéka fejében CHOPOL-ban bírt földjéből 25 márkát érő részt adományozott, s ezt a földet felesége testvéri szeretetből testvéreinek, a nevezett BOTHOND comes fiainak, Péter és János comeseknek, meg Gergely mesternek ajándékozta örök jogon, s ugyanakkor Johahynus a földjéből a 25 márka értéken felüli részt örök áron 60 márkáért eladta Bothond fent nevezett fiainak.
1291. augusztus 2-án kelt oklevél szerint a fehérvári káptalan előtt bizonyítják, hogy CHOPOL és HOLMOD földekben a CHOPOL-i Marcellus fia János öröklött részeit 60 márka örökáron eladta Bothond comes fiainak, Péter bánnak és János comeseknek.
Egy 1344-ből származó oklevél bizonyítja Csabdinak Bicskével való összefüggését, ami különben abból is kitűnik, hogy mind Csabdit, mind Bicskét ugyanazon Botond-család leszármazottai bírták.
1344. augusztus 12-én a család tagjai Visegrádon, Miklós nádor előtt a családi birtokra vonatkozólag egyességet kötöttek. A budai káptalan a nádor parancsára az egyességet létre is hozta, s a beiktatást el is végezte. Az osztozás tárgyát képező ősi birtokok között van Csapoly, a mai Csabdi is.
1392. szeptember 9-én kelt oklevél szerint a fehérvári káptalan bizonyítja, hogy előtte Farkasfalvai Frank fia Mihály fia: Tamás a maga és felesége Dorottya asszony nevében, aki Bychei (Bikcse=Bicske) Mihály fia Miklós özvegye volt, nyugtatja Bykche-i Mihály fia: Istvánt, miután az feleségének első férje Miklós után, aki István testvére volt, annak Bykche, Zentlazló (Szentlászló), Chapul (Csabdi) és Sarul birtokokban volt birtokrészei után kijáró hitbért és nászajándékot illetően teljesen eleget tett.
1419. április 2-án kelt oklevél szerint Zsigmond király Bykchei István fia: László udvari familiáris sok érdemeiért, valamint az ő János, Pál, Jakab és Péter nevű testvérei pestmegyei birtokaiért a Bykche-i vámért és Zentlazló meg Csapul helységekért neki adományozza örök áron a Nyitra megyei Zerdahely várát, meg Zerdahel, Chalad (Csalad) Kalmanfalu, másként Byllie és Nemeche birtokokat.
1426. évben Zsigmond király idejében Csabdi Tata városnak tartozéka gyanánt szerepek, majd később mint Vitányvár kiegészítendő része említtetik. Ez utóbbi állítás valódiságát bizonyítja II. Ulászló király 1508-ban február 25-én Budán kelt levele, amelyben utasítja a budai káptalant, hogy Kanizsai György-öt Csókakő és Vitány-vár-akba és tartozékaikba iktassa be. A beiktatási jelentésben mint Vitány-vár tartozékai felsoroltatnak: Bicske, Szentlászló és Csabdi.
1432. év január 24-én kelt oklevél szerint a pozsonyi káptalan bizonyítja, hogy előtte Bykcsei István fia Bykcsei, másként Zerdahelyi Péter a maga, János és Pál édestestvérei, István, Péter és Orbán fiai, valamint más társai nevében eltiltotta Zsigmond királyt Bykcse, Zentlazló és Chapol helységek elidegenítésétől. Rozgonyi István temesi comest és másokat pedig annak megvételétől, zálogba vételétől, elfoglalásától.
1443. június 10-én kelt oklevél szerint I. Ulászló király kiváltság-levele, amelyben Bykcse, Zenthlazlo, Chapol és Sarol helységekre pallosjogot adományoz. A megnevezett birtokok urai sohasem éltek ezzel a jogukkal, hanem a büntetést átváltoztatták más formára.
1440. december 23-án írt oklevél szerint Ulászló király értesíti a fehérvári káptalant, hogy Rozgonyi István, azelőtt temesi comes fiának: Jánosnak érdemei elismeréséül neki adta a Komárom megyei VYTAN várat, annak összes tartozékait köztük Chapolt is.
1459. szeptember 18-án kelt oklevél szerint Mátyás király a budai káptalant értesíti, hogy Rozgonyi János tárnokmesternek hűséges szolgálatai elismeréséül, Rozgonyi Raynoldus temesvári comesnek és Rozgonyi Osvald királyi lovászmesternek adományozta Chokakew (Csókakő) várát, valamint Bykche birtokot, valamint a hozzátartozó két prediumot: Sewchthelek és Zaár birtokot, valamint Chapol és Zanthlazló birtokot. A középkori életre fényt vet az alábbi okleveles adat: Panaszt tett II. Ulászló előtt a fejérvári keresztesek parancsnoka, László, mind a saját, mind pedig rendje nevében aziránt, hogy az elmúlt 1491. évben nemzetes Dorottya úrnő, Rozgonyi János özvegye és fia felbujtására tisztjeik: nemes Csuthy Pál, Dorogi Tádé, egy sereg emberrel, több falu népével, legnagyobbrészt jobbágyaikkal felfegyverzetten és erőszakkal a keresztesek felsőcsuti birtokára törtek és onnét 5 db. ökröt, tehenet és 2 borjút elhajtottak, s azokat Vitány várában elzárták és visszaadni nem akarják. Részt vettek pedig ebben a hatalmaskodásban a következők: Bychkéről 36 ember, Zentlazlóról: Dobozí Imre és János, Kys Ágoston és Luzya Mátyás. Chapolról: Olasz János és Lőrinc, Sánta Péter, Olah Dömjén és Somogyi Imre.
Különösen Csabdi lakóinak neveire ez a legkorábbi okleveles adatunk.
1662-ben I. Leopold okleveléből az tűnik ki, hogy Csabdi elszakadt Bicskétől és mások birtokába került. Ez az oklevél ugyanis úgy szól, hogy a Fejér megyében lévő: Eörs, Mánya, Csabdi, Csonka-Tebe, Ecz, Bolczatelke és Saágh pusztákat, valamint más, a Pest és Tolna megyében létező helyeket, mint amelyek állítólag gazdátlanok volnának (pedig ez időben Bicskét a Batthyány család bírta) királyi adományul Szeghi János Komárom megyei alispán és Drahosoczy András nyerik el. A beiktatásnál azonban, amelyet a győri káptalan végzett, Zichy-Újfalusi Zichy István nevében annak tiszttartója Capodi István Csabdit és Pátyot illetően ellene mondott a beiktatásnak.
1669. évben I. Lipót egy birtokösszeírás alkalmával Csabdit, mint Tata-vár tartozékát említi.
1680-as évek végén, s a 90-es évek elején, a törökök kivonulásakor Csabdi és Vasztély is, mint a környék többi községe is – elpusztult.

Vasztély

Eredetileg Básztély volt a neve, és tulajdonosa a Básztéj (?) család volt. A lakosság egy része még ma is Básztéjnak nevezi. Az Árpád-kor-i oklevelek BOZTYH-nak, BOZTECH-nek, BOCHTUCH-nak írták.
1240-ből ismerjük először a BOZTYH falubeli Renold-ot tehát a történetileg kimutatható családi őst.
Származása ismeretlen, ismeretlen a község nevének eredete is.
A mai Vasztély-t (BOCTUCH-t) 1271. augusztus 20-án 2 királyi asztalnokmester, a lovászok comese, szolgagyőri ispán II. István-tól kapta jutalmul. Ha feltételezésünk igaz, akkor a Boztyh-Boztech-Boctuch név feltétlen összefüggésben van Renold származásával, tevékenységével. Renoldot francia származásúnak gondoljuk és lakótornyáról (franciául Bastille) nevezhették el a települést, mivel természetesnek tartjuk, hogy hajlékot építtetett magának, s mivel jobbágyai még a RENOLD nevet sem igen tudták, de annál inkább megjegyezhették a Bastille-Básztij-Básztéj nevet, az épülő toronyerőd francia nevét! Innen nyerhette később a falu is nevét, majd a faluról maga a család a családi nevét. Ha feltételezésünk igaz, akkor ennek a 13. század 40-es évei előtt kellett bekövetkezni, hiszen 1240-ben már Boztyh a falu neve.
1450 tájáig a vagyoni vonatkozású oklevelekben mindig csak I. vagy II. Renold-ot írnak az okmányok.
Ettől az időtől kezdve a leányági Rozgonyi család a birtokos.
Feltételezések szerint Básztij, a mai ún. toronyház a 220 méter magas várdomb oldalában épült.
Ma füves, bokros a környéke a még megmaradt alapfalat a föld teljesen befedte. Méretei: hossza 11 méter, szélessége 7 méter. Az alap vastagsága 75 cm. A Toronyháznak hány szintje volt nem állapítható meg, de az igen, hogy a környék vízhordta köveiből (mészkő, homokkő, tégladarabok stb.) épült.* Az 1300. évtől kezdve Báztéj Renold II. és gyermekei, aztán egy Báztéj-leány: Vech (Vécs) Zuárd javára.
1325. évben Károly Róbert király alatt Rénold Gyula leánya Anna margitszigeti apáca, rokonát Vech Vécs Miklóst anyja jegybéréért és a maga leány-negyedééert perli.
1326. évben Vech Vécs Mikós fiai Báztéj Rénold I. volt nádor fiaival és oldalági leszármazottjaival perlekedvén, arra a megállapodásra jutnak, hogy két márkát fizetnek II. Rénold Gyula fia leányának, akinek halála után ezt az összeget a néhai I. Rénold leánya, Anna margitszigeti apáca örökli.
1326-ban Rozgonyi László fia, Péter 50 márkát nem fizetett meg Báztéj Rénold I. özvegyének és két leányának.
1331-ben Báztéji Salamon ispánt ismerünk.
1335-ben Károly Róbert király utasítja az ország összes bíróságát, hogy Báztéj László fiát, Pétert az emberölés és birtokfoglalás, valamint Amadé és fiai ellen és Kopasz nádor idejében elkövetett kártételekért kereset alá ne vonják.
1335 – 1339 közötti években a Báztéj leszármazottak egyenes és oldalágai között hosszadalmas birtokperek és nehézkes egyezkedések folytak.
1344. évi augusztus 12-én azon osztálynál, amelyet a Bicskei család tagjai: Bicske és Szentlászló birtokokra nézve megejtettek, Báztéj Jánosnak Salamon nevű fia mint királyi ember (szolgabíró) szerepelt.
1369-ben Báztéji Mihályról hallunk egy bicskei birtokper során.
A Vasztéllyal kapcsolatosan említett nevek hosszabb időn át más vidékeken lévő birtokügyekkel kapcsolatosan is említtetnek.
15. században oly híres Rozgonyi család egyik ága, János és Rénold nagy szerepet játszott Bicske és Csabdi életében.
1453. február 2-án kelt oklevél szerint László király bizonyítja, hogy figyelembe véve Rozgonyi János erdélyi vajdának ésRozgonyi Rynoldusnak meg Oszvaldnak, a székelyek comeseinek, de éppen úgy boldogult testvérüknek, Rozgonyi Lőrincnek hűséges és érdemszerző cselekedeteit, akik, mint ifjak, nagy buzgósággal és vitézséggel szolgálták Zsigmondés Albert királyokat, mind a csehországi hadjáratokban, mind másutt, de a katonain kívül másfajta szolgálatban is nem kímélve sem személyt, sem vagyont, ha az ország érdekéről volt szó: a négy testvér-atléta vitézségével nagyban emelte a királyi udvar fényét.
Majd Erzsébet királyné idejében, amikor kívülről a törökök szorongatták az országot, belülről pedig pártvillongások, sőt párharcok ütötték fel a fejüket, amikor olyan sokan pártoltak el a királynétól, Rozgonyi János személyét és atyai örökségét is veszélynek téve ki, tántoríthatatlanul kitartott a királyné mellett.
Reynoldus pedig szintén a kirélyné szolgálatában szenvedett fogságot és súlyos sebeket.
Amikor pedig a királyi családhoz hű Szepességiek és Kassa vidékiek az elszaporodott gonosztevők miatt oly sokat szenvedtek, akik azokon a területeken valóságos erődítményeket emeltek, úgy, hogy hadat kellett ellenük vezetni; mások mellett Rozgonyi Lőrinc is csak megfékezésre indult embereivel Hunyadi János kormányzó seregében, akinek akkor kapitánya volt és a latroknak Zeech városában lévő egyik főfészkét több hónapon át megszállás alatt tartotta, ahol az ellenséggel több ütközetet győztesen vívott meg, amíg egy golyó ki nem oltotta életét, de az erődítmény végül is kénytelen volt magát megadni és így ő halálával sok ártatlan ember életét mentette meg.
Rozgonyi Lőrinc halála után a három testvér hol együttesen, hol külön-külön részt vett Hunyadi Jánosnak majd minden hadjáratában, akár a török ellen vonult, akár a belső lázadások lecsillapítására, és így hozzájárultak az ország megvédéséhez, amikor az ország területe még meg is növekedett a határmenti vazallusok visszatérésével és hozzájárultak az ország belső megbékéléséhez is. Mindezeknek a jutalmazásaképpen nekik adja a Fejér megyei Withan várát, Bánhida és Zaár birtokokat Fejér megyében a vámmal, Chapol és Zentlazló birtokokat, Gerda és Kwrth peridiumokat, mind a Withan vár tartozékai.
Egy 1524. évi szeptember 12-én kelt oklevél szerint II. Lajos király Bátori András és felesége, Rozgonyi Katalin kérésére a királyi jogot adományozta neki az elhunyt Rozgonyi István összes birtokaiba, köztük Bicske, Szentlászló, Csabdi birtokokba, és beiktatására a budai káptalant küldte ki.

A török uralom és újjáépülés a török után

A 150 éves török uralom idejéből semmi írásos forrás nem emlékezik meg Csabdiról.
Elpusztulása arra az időre esik, és nyilvánvalóan összefüggésben van azzal, hogy pontosan a török-magyar végvár-rendszer sávjában feküdt.
Zsámbék, Vál, Vitány, Tata török és magyar katonái erősségeikből, váraikból állandóan a környékünkön portyáztak. Sőt,Buda, Esztergom, Komárom és Székesfehérvár várait ostromló, felmentő seregek is többnyire a Bicskénél húzódó főútvonalon haladtak, így válik érthetővé községünk elnéptelenedése is.
1686-1688-as felszabadító harcok után csak 1724-ből ismerünk adatot az új élet megindulására. A községünk története szempontjából rendkívül fontos román kori emlékünk sajnos ma már szinte teljesen elpusztult; maradványa a híres csabdi templomrom.

A második világháborúban

1944. december 24-én érkeztek meg a faluba a szovjet csapatok, innentől Csabdi frontfalu lett, a lakosság kénytelen volt elhagyni, és Felcsút, Gyúró, Bia, Tata, Baj és Tarján községekbe irányították őket. Az evakuáltak csak a legszükségesebb holmijukat tudták magukkal vinni. A három hónapig tartó harcok során a község hatszor cserélt gazdát, majd végül 1945. március 22-én hallgattak el a fegyverek. A falu 204 lakóháza közül 100 teljesen tönkrement, az iskola és a református templom leégett. A harcok alatt a községben 37 polgári lakos vesztette életét, a frontkatonák közül 32-en haltak meg. A hajléktalanná lett családok ismerősöknél, rokonoknál húzták meg magukat, amíg valamilyen fedelet kerítettek a fejük fölé. Sok család hónapokig lakott pincékben, amíg követ fejtett, vályogot vetett, fát termelt, hogy építkezni tudjon.
1945. március 22-e után lassan újra benépesült a falu, a tanítás az iskola helyreállítási munkálatai miatt csak szeptemberben indulhatott meg. Két tanteremben 6 osztály (67 gyermek) tanult váltott műszakban.

Nevezetességei

  • Templomrom
  • Vasztilvár

Tündérvölgy

Tündérvölgy egy családi- gasztro- és sportfesztivál. Az ötlet Veszelovszki Zsolttól származik. A Tündérvölgy Csabdi és környékének, elhelyezkedéséből, völgytelepülés létéből eredeztethető fantázianeve. A fesztivál kitűzött feladata a falu és környéke kulturális, gasztronómiai és turisztikai értékeinek bemutatása az érdeklődőknek. A szervezésbe az egész falut bevonják. Helyi termékek árusítása, helyi szolgáltatások bemutatása a történik.

Elhelyezkedése
Csabdi (Magyarország)
Csabdi
Csabdi
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 31′ 14″k. h. 18° 36′ 49″Koordinátáké. sz. 47° 31′ 14″, k. h. 18° 36′ 49″osm térkép ▼
Csabdi (Fejér megye)
Csabdi
Csabdi
Pozíció Fejér megye térképén

2016. augusztus 9., kedd

Bakonykúti / Folytatás a posztban


Bakonykúti a Kelet-Bakony hegység lábánál, a Burok-völgy természetvédelmi terület mentén, csodálatos természeti környezetben fekvő zsákfalu. Fejér megye legkisebb önálló települése. A településen áthalad az Országos Kéktúra útvonalának bakonyi szakasza. A legközelebbi város Székesfehérvár(18 km).
 Az oklevelekben először 1424-ben jelent meg a neve (Kwthy). A település egy része a bátorkői várhoz tartozott, másik részét kisnemesek lakták. A török hódoltság idején lakatlanná vált, a 18. századtól akkori tulajdonosa, a Zichy család németeket telepített be az elnéptelenedett faluba. A neve 1903-ig Kuti volt. 1869-ben a patakon 3 vízimalom működött, téglagyára is volt a községnek. Az állandó lakosok lélekszáma 1870-ben 557 fő, 1930-ban 346 fő, 1970-ben 256 fő, 2004-re 100 főre csökkent.
Bakonykúti jelenleg egyre inkább pihenőfaluvá válik. Kezdetben csak a hétvégi házak szaporodtak, de ma már egyre többen választják állandó lakhelyül is a települést, amit az egyre több új építésű lakóház is jelez, így a népességszámban is bizonyos emelkedés tapasztalható. A környék nagyvadas erdei vonzzák a vadászokat, a szép táj és Székesfehérvár relatív közelsége pedig a városból kiköltözőket.

Látnivalók

Bakonykúti lakossága sokat tett az elmúlt években a közterületek rendezése és szebbé tétele érdekében.
  • A római katolikus Nagyboldogasszony-templom 1795-ben épült. Szép az orgonakarzata, fa mellvéddel. Keresztelő medencéje és a fapadok a 19. század elején készültek.
  • A faluban a kivágásra ítélt fák egy részéből szobrokat faragtattak:

  • Millenniumi emlékoszlop
  • Díszkút
  • Kitelepítettek emlékműve
  • Csobogó

Túralehetőségek

Bakonykútiról indulva több kirándulási lehetőség adódik: vehetjük utunkat a Baglyas-hegy felé, ahonnan a környék legszebb panorámája nyílik, valamint Kincsesbánya irányába fekvő Bogrács-hegy felé, és a gyönyörű Burok-völgy irányába.





Elhelyezkedése
Bakonykúti (Magyarország)
Bakonykúti
Bakonykúti
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 14′ 44″k. h. 18° 11′ 51″Koordinátáké. sz. 47° 14′ 44″, k. h. 18° 11′ 51″osm térkép ▼
Bakonykúti (Fejér megye)
Bakonykúti
Bakonykúti
Pozíció Fejér megye térképén

Dég / Folytatás a posztban


A község Fejér megye délnyugati részén, a 64-es főút mellett fekszik.Székesfehérvártól 42, Siófoktól és a Balaton partjától 35 km-re található.
Természetföldrajzilag a terület a Mezőföldhöz tartozik. A szűkebb kistáj Dégi-süllyedék néven ismert. Kiterjedése kb. 5 km². A nagytáj jellegzetes formái (löszvölgyek, dombok, patakok, tavak), növényzet és állatvilág itt megtalálható. Egy része – a kastélypark és környéke – megyei értékű természetvédelmi terület.
A kedvező talajtani és éghajlati adottságok következtében szántóföldje a mezőgazdaság legfrekventáltabb területének számít. Kiválóan termeszthetők itt gabonafélék, kukorica és cukorrépa. A község egyes részein szőlőkultúra is megtalálható (borospincék és borfeldolgozó üzem). Nevezetessége a Festetics-kastély, amely egykoron állami gondozott gyermekeknek adott otthont.
 Dég már közel ezer éve lakott, a neve az Árpád-korban használt német eredetű (Deeg, Degu) személynévből származik. Igazán fejlődésnek a  18. század második felében indult, amikor itt telepedett le a Festetics család. A 19. század elején a grófi család nagyszabású építkezésbe kezdett, megépült az uradalmi központ, kastélyok és kialakult a kastélypark.
A nagy építkezések idején volt a család jószágkormányzója Kováts Ferenc mérnök, szakíró (a dégi temetőben nyugszik). Az ő fia volt Kovács Pál (1808–1886), akit Dég legjelesebb szülöttjének tekinthetünk. Amellett, hogy 1835-től haláláig Győr orvosa volt, beírta a nevét az irodalomtörténetbe is: a reformkorban volt író és kiváló lapszerkesztő (Hazánk).
A község 1950-ig Veszprém megyéhez tartozott. A második világháborút követően területe és a lakossága jelentősen, mintegy felére csökkent, jelenleg megállapodott; közepes méretű község.
2014 szeptemberében sikeresen befejeződött a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ vagyonkezelésében lévő dégi Festetics-kastély kertrekonstrukciójának első üteme.
 Ugyancsak műemlék a község 1820-as években épített katolikus temploma, amit Pollack Mihály tervezett.
További számos műemlékjellegű épület is található a településen (mezőgazdasági szövetkezeti iroda épülete, dézsmapincesor, istálló, református parókia, Dégi Borház Kft. pincéje).
 A Festetics család jóvoltából műemlékben gazdag település. A Balaton felé húzódó dúsan termő vidéken, vizek szaggatta tájba épült meg hazánk egyik legcsodálatosabb klasszicista kastélya Pollack Mihály tervei alapján (1815-19), ahol az Etelkai víz a Bozót-patakkal találkozik, az un. Dégi-süllyedékben, a Mezőföldön. Ez volt a Nemzeti Múzeum előtanulmánya. A kastélyt körülvevő angolpark – az építész-kertépítész érdeme – a ritka értékes növényállományával, a romantikus szigeten található úgynevezett Holland-házzal (Mezőgazdasági Tájmúzeum volt).
Birtokosai a nagy múltú tolnai Festetich család tagjai voltak – oldalági leszármazottai azoknak, akik hazánknak a keszthelyi Georgikont alapító Festetich Györgyöt is adták –, később pedig a Degenfeld család.
A kastélynak a természettel való kapcsolata olyan csodálatos, amire kevés példa található. Magyarázata az, hogy Pollack Mihály megtanulta, a kastélyépületet a klasszicizmus stílusigénye szerint az angolkerttel együtt kell megtervezni. A falu közepén átfolyik a Bozót-patak, amelynek hídján keresztülhaladva a református templom, majd a római katolikus templom tűnik fel. Mindkettő a tájképi kert látványának része.
A kertben a kastély közelében sziklakert épült, amely hűtőzőt rejt magában. A lapályon átfolyó Etelka-víz hídja után érünk a kastélyhoz, így északról érkezünk. Balra a régi kiskastély, szemben évszázados tölgyek között a portikusz díszlik kocsifelhajtóval. A napfényes déli oszlopcsarnokból kitekintve tárul fel a park teljes pompájában. Előtérben idős faóriások között hatalmas gyepes tisztás enyhén lejt a völgyében lévő tó felé. Partján fehér, fekete nyár és hársmatuzsálemek, jegenyenyár és erdei fenyők csoportja. A tó szigetén "hollandi" kerti lak áll. Régen csak csónakkal lehetett megközelíteni (ma kis híd vezet a benne lévő múzeumba). Sajnálatos módon a területet árvíz tette tönkre, így a tájmúzeumi kiállítást megszüntették. A néhol 4-5 méter mély tavon tavirózsák és tömegesen nyíló sárga vízitökök látványa jelent élményt.
A tavon túli erdős dombon (Magyar-domb) vadaskert volt karámba zárt szarvasokkal, fácántenyészettel. Ma is szép részlete a kertnek a süllyesztett teraszos rozárium. Kővázákkal ékes lépcső vezet le kettős dór oszlopsorához, az azon túli teniszpályához. Mellette egy öreg közönséges pagodafa árnyékában antikizáló sziklabarlang, forrás van. Dór oszlopok között oroszlánfej köpi a vizet.
A kastélytól délkeletre neogótikus kerti házat találunk vadgesztenyék, platánok, [bukszusok romantikus ligetében. Csodálatos az őszi lombszíneződés is, érdemes kirándulni a településre. Műemlékileg védett, a Műemlékek Állami Gondnoksága kezelésében van a 28 hektár.





 20. század háborús áldozataira négy emlékmű is emlékeztet: az első világháborús emlékmű a Gillányi-hegyen, a községi második világháborús emlékmű a református templomkertben, valamint orosz és német katonai emlékművek.

Dég híres szülöttei

  • Festetics Sándor politikus, hadügyminiszter, hitbizományi nagybirtokos
  • Dr. Kovács Pál orvos, író, drámaíró, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
  • Körmendy Ékes Lajos (1876-1951) író, politikus, Veszprém megye főispánja

Elhelyezkedése
Dég (Magyarország)
Dég
Dég
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 52′ 11″k. h. 18° 26′ 37″Koordinátáké. sz. 46° 52′ 11″, k. h. 18° 26′ 37″osm térkép ▼
Dég (Fejér megye)
Dég
Dég
Pozíció Fejér megye térképén