Szentbékkálla / Folytatás a posztban

 A Káli-medencéhez tartozó település, a medence északi, a Boncsos-tető, a Fekete-hegy, Sátorma-hegy által körbefont térségét foglalja el, a 71-es főúttólészakra. Közelében található a híres kőtenger is. A település elhelyezkedéséből nem csupán a különleges panoráma és sok természeti látnivaló adódik, hanem olyan viszonylagos éghajlati védettség is, melynek következtében évente mintegy kétezer órányit süt a nap. Viszonylag kis kiterjedésű határa körben erdős, dombos és csak dél felé nyitott, azonban ez utóbbi nagy része mocsaras.

 A falu nevének első fele attól a Nursiai Szent Benedektől származik, akinek szerzetesei a legtöbbet tettek a Kál- és Vérbulcsú-ivadékok megmentéséért. A község első templomát Szent Benedek tiszteletére emelték.

A római katolikus templom XVIII. század végi újjáépítése Fellner Jakab,Eszterházy Károly egri püspök által foglalkoztatott tatai építész tervei alapján történt. A kora középkori templom maradványain épült új templom barokk stílusú. Freskóján a káli népet térítő Szent Benedek-rendi szerzetes és Kál vitéz látható. A falfestményt Jeges Ernő budapesti festő készítette. A templom oldalán az első- és második világháború áldozatainak tiszteletére készült emléktáblák láthatók.

 A faluban járva megfigyelhetők a népi építészeti hagyományok a régi házakon, amelyek közül néhány műemlék. A Zrínyi utcában, 1816-ban épült népi műemlékház eredeti állapotába került felújításra. Vastag falai homokkő és bazalt szerkezetűek, agyaggal fugázva. Tetőszerkezete különleges – ollós – szerkezetű, nádazása jellegzetes Balaton-felvidéki fonott stílusban őrizte meg eredetiségét. A Kossuth utcában, 1828-ban épült műemlék Istvándi-ház homlokzata képviseli a népi építészeti stílust.

2009-ben kezdődött a Petőfi utcában az 1826-ban épült népi lakóház felújítása. A telek szélén, az utcavonalra merőlegesen álló, utcasorba illeszkedő, téglány alaprajzú, kétsejtű épület szoba, konyha alaprajzú lakóegységet és ehhez egy fedélszerkezet alatt kapcsolódó istállót foglalt magában.A falszerkezetek egységesen agyaghabarcsba rakott terméskőből készültek. A helyiségeket gerendás deszkafödém zárja le. Tetőszerkezete a Balaton-felvidéki archaikus típust képviseli. Feltehetően a 19. sz. elején emelt épület eredetileg füstös konyhás volt (I. periódus), a konyha és a szoba ajtaja az udvari homlokzatot kísérő, kőpilléres tornácról nyílott. II. építési periódusban az épület kisebb bővítése történt: az udvari homlokzat szélességén túlnyúló, az udvar felé ablakkal megnyitott kamrát választottak le az oldaltornácból. Az épület nagyobb léptékű átalakítása (Ill. periódus) 1888-ban vagy röviddel ez után történt, amikor benne zárt füstelvezetésű (mászókéményes) konyhát létesítettek. Az épület felújítása 2014-ben elkészült.

Országos jelentőségű műemlék a felvidéki klasszikus stílusban épült nagyméretű présház, a Birkás-pince és -lakóház. 1763-ban Fellner Jakab tervezte, eredetileg a Seller család tulajdona volt.

Ma már romos az egykori strandfürdő, melyet 1930-ban építtetett Németh Gáspár helyi lakos. A hegyi forrásvízre alapozott fürdő 1960-ig működött.

 A falu határában nyugatra fekszik a híres szentbékkállai kőtenger. Valaha az itteni intenzív vulkáni tevékenységet követően feltörő kovasavak, hévizek a laza homoküledékeket összecementálták, amit a szél, a csapadék, az erózió tovább formázott. A kövek nagysága és magassága meglepő: némelyik ház nagyságú, mások betöltenek egy egész szobát. Mintha óriás járt volna e tájon, aki rossz vagy jó kedvében gigászi kődarabokat hajigált.

 Szentbékkálla közvetlen szomszédságában található műemlék a XI–XII. századi,gótikus stílusban épült velétei palotarom és XIII. századi, román stílusú töttöskáli templomrom.

Nevezetességei

• Töttöskáli templomrom
• Szentbékkállai kőtenger
• Velétei palotarom

 A település mellett emelkedik a Fekete-hegy, mely kiváló kirándulóhely. Érdemes itt felkeresni az Eötvös Károly-kilátót, mely 1950-ben bazaltkőből épült, később ezt 1978-ban vörösfenyőből készült kilátótorony váltotta fel. Innen csodálatos kilátás nyílik nemcsak a festői Káli-medencére, hanem a Tapolcai-medence tanúhegyeire, a Balatonra, a Tihanyi-félszigetre és a hegytető tavaira is.

Ezek a kicsiny, lefolyástalan mélyedések az úgynevezett kőtálak vagy krátertavak. A bazaltláva-takaró kialakulásával egyidejűleg jöttek létre oly módon, hogy ahol a bazalt alatti alapzaton régi mélyedések voltak, azokat nem minden esetben tudta a bazaltláva teljes mértékben kitölteni. A tavak többségét csak a nedves évszakban tölti ki víz és akkor is inkább csak sekély nádasokkal borított mocsarak, lápok. Ilyen tavak: Bika-tó, Bonta-tó, Barkás-tó, Monostori-tó, Kálomis-tó, Kettős-tó. A Fekete-hegyről Szentbékkálla felé vezető árok oldaláról a Bocskor-kúti forrás vize folyik le. Tőle délebbre a tavak alatt karsztosodó kőzetek repedésein átszivárgó víz bővizű forrásként jut a felszínre, ez az Öreghegyi-forrás vagy -kút.

Elhelyezkedése

Szentbékkálla Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 53′ 09″, k. h. 17° 33′ 53″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 09″, k. h. 17° 33′ 53″ térkép ▼

Szentbékkálla Pozíció Veszprém megye térképén

Káptalantóti / Folytatáshoz kattints a posztra

Káptalantóti a Balaton-felvidéken, Tapolcától 6 km-re helyezkedik el. A kis falut a Tapolcai-medence szélén a Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács és a Tóti-hegy bazalt tanúhegyek ölelik át.

 Nevéből a Káptalan előtag azzal kapcsolatos, hogy a faluban egykor a győri káptalannak voltak birtokai. A Tóti név eredete valószínűleg nem a szlovák nemzetnévből származik, hanem a délszláv (szlovén-horvát) népcsoporthoz tartozó tót népnévből képződött. A két részből, Felső (később: Káptalan) -tótiból és Alsó (később: Nemes) -tótiból álló falu 1848-ban egyesült, azaz Nemestóti beolvadt Káptalantótiba.

1256-ban még Tothy néven említették egy okiratban. Templomának első említése 1272-ből való, de a középkori épület elpusztult, és nem is épült fel újra.

A 13. században épült román stílusú templomának romjai ma is láthatóak (Sabar-hegyi templomrom).

A falu lakossága a szőlőművelésből élt. A gazdák a Bodóki-hegyen állították fel a bor védőszentje, Szent Orbán szobrát.

Káptalantótit többször felégette a török, lakói a harcok és az adók elől elmenekültek, majd később visszatértek és a község újratelepült.

A ma is álló római katolikus temploma 1765-1773 között épült barokk stílusban, oltárképe 1828-ban készült, amelyen Szent Márton püspököt láthatjuk.

Nevezetességei

• Sabar-hegyi templomrom
• A településen áthalad az Országos Kéktúra.
• A Főtéren található Enéh, a magyar ősanya szobra, aki Hunor és Magor anyja volt. Németh Dezső költő faragta egy 200 éves körtefarönkből, közel 3 méter magas.
• Az Önkormányzat épületében 2011-ben nyílt meg a TÓTI GALÉRIA állandó kiállítása.
• Liliomkerti piac

Elhelyezkedése

Káptalantóti Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 51′ 01″, k. h. 17° 30′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 51′ 01″, k. h. 17° 30′ 48″ térkép ▼

Káptalantóti Pozíció Veszprém megye térképén

Csopak / Folytatáshoz kattints a posztra

A Balaton keleti medencéjének északi partján fekszik, Balatonfüred(pontosabban az ahhoz csatolt Balatonarács) és Paloznak között. Vasúton a Székesfehérvár–Balatonfüred–Tapolca közti északi-parti vonalon közelíthető meg, vasútállomással rendelkezik. Közúton Budapest felől az M7-es autópályáról a balatonvilágosi csomópontban letérve a 71-es főúton, illetve a8-as főútról Veszprémnél letérve a 73-as főúton érhető el. A Veszprémet a Balatonnal összekötő festői Nosztori-völgy szájánál fekszik.

 Területe az őskor óta lakott, ennek legkorábbi tanúi rézkori régészeti leletek. A Kőkoporsó-dombon a római korból származó pincék és villaépületek romjait tárták fel, de a Nosztori-völgyben is több római villa állhatott. Ebből a korból származik a falun áthúzódó római út is. A honfoglalás korában három falu jött létre a mai község területén: a jelenlegi központ helyén volt Csopak, tőle északra, a Nosztori-völgyben Nosztre, a jelenlegi vasútvonal feletti részen pedig Kövesd helyezkedett el. Utóbbi Balatonkövesd néven egészen 1940-ig önálló község volt. [Nem tévesztendő össze az Aszófő melletti Kövesd településsel, amely a török hódoltság idején elpusztult.]

 A 'Csopak' név először 1277-ben fordul elő (Chopok formában) egy veszprémi káptalani oklevélben. A név jelentéséről megoszlanak a vélemények; egyes feltételezések szerint Árpád fejedelem Sopok nevű vitézének nevéből ered, aki adományként kapta volna ezt a területet a honfoglalás után. Más feltevés szerint a szó bolgár-török eredetű, és egy halfajtát jelentett; ismét mások szláv eredetűnek tartják. Kövesd neve Cuesth-ként már 1121-ben előfordul egy oklevélben, mely ottani szőlők adományozásáról szól.

A helység két legkorábbi építészeti emléke ma romos állapotban van. Az Árpád-korból származó Szent István-templomba 1830-ban villám csapott, s ennek következtében leégett; Csonkatoronynak nevezett maradványai a község központjában láthatók. Kövesd falu 1363-ban már állt Szent Miklós-templomának romjai pedig a Kossuth Lajos utcában tekinthetők meg.

 A három falu lakossága a legkorábbi időktől kezdve két fő foglalkozást űzött: egyrészt szőlőtermelést folytattak, másrészt a Csopaki-séd (Nosztori-patak) vizére épített számos malomban dolgoztak. (A 18. században a somogyi partról dereglyéken szállított gabonát is őröltek Csopakon.) A mai Csopak területéről hat egykori malom létezése ismert, a legfiatalabb, 1910-ben épült, ma is működőképes vízimalomban malomtörténeti kiállítás mutatja be a mesterség múltját.

A török időkben mindhárom falu szinte teljesen elnéptelenedett. A 18. század elején a Szerémségből és Szeben vármegyéből származó telepesek keltették új életre a vidéket. A filoxérajárvány a csopaki szőlőket is elpusztította, ezután honosodott meg itt a ma már „tipikus csopaki” fajtaként számon tartott bort adó olaszrizling. A Balaton keleti medencéjének északi partszakasza vált a tó körül legkorábban fürdőhellyé, így a legelső üdülőhely, Balatonfüred mellé korán, már a reformkorban felsorakozott a szomszédos Csopak is. A 20. század elején a község a középosztály kedvelt nyaralóhelyévé vált. A balatoni fürdés lehetőségén kívül jelentős szénsavas gyógyvize is; a ma is működő Szent József Gyógyforrást 1934-ben építették ki.

 Ma a község üdülőhelyként és borvidéke központjaként él a köztudatban. A helyi malomipar ma már csak történeti emlék,savanyúvize azonban olyan érték, mely újbóli felfedezésre vár. Sajnos már savanyúvíz nem, de frissítő víz az arra látogatóknak mindig rendelkezésre áll.

Nevezetességei

• Árpád-kori Szent István-templom romja ("Csonkatorony")
• 14. századi Szent Miklós-templom romja (kövesdi templom)
• Római katolikus templom (modern, 1985; benne tűzzománc oltárkép és keresztút)
• Református templom
• Ranolder-kastély
• Budai-villa
• Angolkisasszonyok nyaralója
• Vízimalom (malomipar-történeti kiállítás)
• Szent József Gyógyforrás
• Díszkút (a strand bejáratánál)
• Csákány-hegyi kilátó
• Nosztori-völgy: turistautak

• Akik itt születtek vagy huzamos ideig itt éltek
  • Balassa Benő (1919–2008) tanár, iskolaigazgató, helytörténész
  • Bencze László festő és grafikus 1967-1992 között felváltva élt és alkotott Csopakon és Budapesten.
  • Kerényi Imre Kossuth-díjas rendező, a Madách Színház volt igazgatója.
• Itt volt villája Hankóczy Jenőnek (1879-1939), a lisztminőség-kutatás nemzetközileg elismert szakemberének, akinek sírja is a településen található.

Elhelyezkedése

Csopak Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 58′ 42″, k. h. 17° 55′ 08″Koordináták: é. sz. 46° 58′ 42″, k. h. 17° 55′ 08″ térkép ▼

Csopak Pozíció Veszprém megye térképén

Léva / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Garam völgyében, Selmecbányától légvonalban 34 km-re délnyugatra, a Selmeci-hegység előterében fekszik.
1347-ben említik először Leua néven. Ez a szláv Leva személynévből származik, amely a Lőrinc személynév szláv változata.

 A város az alacsony várdomb körül alakult ki, amelyen korábban kelta erődítmény állott. 1930-ban 72 darabból álló kelta érmeleletet találtak, amely ma a múzeum gyűjteményét gazdagítja. Az 5. század közepén a hun birodalom jelentős hatalmi központja. Az óvárostól északra levő dombon állnak várának romjai. A város legrégibb településhelye azonban a Baratka-domb, ahol 12. századi vár és templom romjai látszanak.

Léva vára a 13. század közepe táján épült, királyi vár, 1270-ben II. Ottokár hiába ostromolta. Csák Máté ezt is elfoglalta, 1321-ben újra a királyé, ettől kezdve Bars vármegye székhelye. Károly Róbert király a vár előtt fejeztette le Zách Felicián Sebe nevű lányát.

1544-ben Balassa Menyhért hősiesen megvédte a török támadás ellen, de hitszegése miatt kegyvesztett lett és Erdélybe menekült, a várat I. Ferdinánd hadai kemény ostrommal foglalták el. Várnagya volt Thury György, 1560-ban Dobó István kapta meg, aki 1571-ben várkastélyt építtetett a vár alatt, amely ma is áll. 1605-ben Bocskai serege a várost felégetve a várat sikertelenül ostromolta, de később Bethlen Gábor hadai bevették. 1663. november 1-jén kapitánya átadta a falai alatt megjelent nagy török seregnek.

1664-ben De Souches tábornok visszafoglalta, ekkor esett el Koháry István ezredes, akinek emlékművet állítottak. 1665 nyarán ismét ostrom alá vette a török, de De Souches felmentette. 1678-ban Thököly serege foglalta el, majd feladta, de 1685-ben ismét visszafoglalta.

1703. szeptember 17-én Ocskay kurucai vették be, de október 31-én a császáriak visszafoglalták. Rövidesen újra kuruc kézre került. 1708 októberében Heister tábornok serege foglalta el. Nemsokára azonban Bottyán seregei foglalták el, és mivel megerősíteni nem tudták, 1709-ben falait lerombolták. Azóta rom.

1885. május 7-én nyitották meg Léván a – Brach Ferenc megyei tisztiorvos kezdeményezésére társadalmi összefogással épült – 2. megyei kórházat (az első Hizéren volt). A kórház első igazgatója 1905-ig Karafiáth Márius volt.

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásának, 1938 és 1945 között pedig Bars és Hont k.e.e. vármegye székhelye (1944. december 20-án foglalták el a szovjet csapatok). 1945 után a város magyar lakosságának 8%-át deportálták, 9,3%-a elmenekült, túlnyomó többsége pedig reszlovakizált. A szlovák betelepítések, a reszlovakizáció és az 1945 után a szlovák falvakból történő felgyorsuló betelepülés hatására a magyarok aránya 1961-re 16,9%-ra esett vissza. 1991–2011 között az asszimiláció révén ez az arány tovább csökkent 15,2%-ról 9,2%-ra.

Nevezetességei

• 13. századi várának romjai a várostól északra emelkedő dombon állnak.
• 12. századi várának maradványai a Baratka-dombon láthatók.
• Barokk plébániatemploma van.
• Ferences temploma és kolostora reneszánsz stílusban épült, majd barokk stílusban átépítették, később a piaristáké lett.
• Református temploma is barokk stílusú. Két harangját 1916-ban a hadsereg elkobozta. Az új harangokat Budapesten Szlezák László harangöntő mester készítette 1923-ban. A kisebbik 170 kg-os harangot 1943-ban ismét be kellett szolgáltatni. A H hangon szóló, 435 kg-os nagyharang átvészelte a háborút. A kisebbik harangot 2008-ban pótolták, az E hangon szóló 145 kg-os harang az őrbottyáni Gombos Miklós alkotása. 2007 októberében emléktáblát avattak a Beneš-dekrétumok következtében 1947-ben Csehországba deportált, valamint a Magyarországra kitelepített felvidéki magyarság tragikus meghurcoltatásának emlékére. Az emléktáblát Erdélyi Géza szlovákiai református püspök avatta fel.
• Főterén 1945 októberében emlékművet emeltek a szovjet Vörös Hadseregnek. A 18,5 m magas, mészkőlapokkal borított obeliszket Taby Ica lévai szobrász tervei alapján építették. Oszlopfőjéről 1991-ben távolították el a kommunista jelképeket.
• Lévai Vadásznapok
• Barsi Múzeum

Itt született

• 1740. szeptember 10-én Pállya István piarista rendfőnök, színműíró
• 1805. október 29-én báró Bakonyi Sándor honvéd tábornok
• 1811. április 9-én Szepesi Imre klasszika-filológus, nyelvész, az MTA levelező tagja
• 1835. április 9-én Kereskényi Gyula régész, történész
• 1884. október 10-én Kittenberger Kálmán Afrika-kutató
• 1886. március 27-én Fizély Ödön evangélikus lelkész, a két világháború közti csehszlovákiai magyar evangélikusok egyik vezetője
• 1919. október 6-án Kelly Anna énekesnő, színésznő, Ézsöl Anna néven
• 1944. február 25-én Dóka Klára történész, levéltáros
• 1948. április 6-án Grendel Lajos író, kritikus, egyetemi tanár

Itt hunyt el

• 1664. július 19-én báró Koháry István főispán
• 1836. november 27-én Ürményi Miksa királyi tanácsos, kamarás
• 1907-ben Mácsai Lukács

Elhelyezkedése

Léva Pozíció Szlovákia térképén

é. sz. 48° 12′ 59″, k. h. 18° 36′ 29″

Domoszló / Folytatáshoz kattints a posztra

 A község a Gyöngyösi járásban, a Mátra déli oldalának egyik mély völgyében fekszik. A települést a Závoza-patak szeli ketté. A falu határában található az ország egyik legtisztább vizű, háborítatlan környezetű mesterséges horgászó tava, melyet a hegyekben eredő Tarjánka-patak vize táplál. Budapesttől 97 km-re, Gyöngyöstől 19 km-re.

 Domoszló Árpád-kori település, mely eredetileg az újvári vár tartozéka, királyi várbirtok volt.

1262-ben az Aba nemzetséghez tartozó II. Kompolt szerezte meg, 1263-ban pedig István ifjabb királytól nyert rá kiváltságlevelet, majd 1291-ben Péter és Pál comes nevű fiait III. András király is megerősítette Domoszló birtokában. Az1273–1318 között élt Péter három fia 1325-ben osztozott meg az atyai örökségen. Ez osztozáskor Gergely (1320–1337), a Domoszlay család őse, nyerte Domoszlót, valamint Visznek és Lovász-Nána falvakat és Gyanda fele részét is.

1468-ban Kompolthi Miklós birtoka, de Kompolthi János leányának, Margitnak fiai ugyancsak részt követelnek belőle, majd 1489-ben Kompolthi Erzsébet fiai, Lendvai Bánffy Miklós és Jakab követelik itteni birtokrészüket a Kompolthiaktól.1522-ben Országh Mihály négy fia és a Kompolthiak között kölcsönös örökösödési szerződés jött létre, melynek értelmében a Kompolthiak kihaltával Domoszló az Országh családra szállt. 1549-től Országh Kristóf birtoka, ekkor 7, majd 1554-ben 6, 1564-ben pedig 8 portát írtak össze a településen, 1635-ben 2, 1647-ben 1, 1675-ben fél portája volt. 1693-ban, mint pusztabíró, báró Haller Samu, 1741-ben pedig a Nyáry család birtoka volt, majd a 19. század elejénbáró a Baldacci, a gróf Esterházy és más családok birtoka.

1910-ben 2391 lakosából 2380 magyar volt. Ebből 2356 római katolikus, 31 izraelita volt.

A 20. század elején Heves vármegye Gyöngyösi járásához tartozott.

Domoszló határában állt egykor a tatárjárás után épült Oroszlánkő vára is, az Aba nemzetségből származó Kompolthiak ősi fészke.

Nevezetességei

• Római katolikus templom (18. századból, barokk stílusú)
• Millecentenáriumi emlékpark (1996-ban avatták fel)
• Oroszlánvár (vagy Oroszlánkő)(13.-16. század)
• Road zenekar
• Gyermekkorában Domoszlón élt Bozók Ferenc költő, esszéíró.

 Domoszlótól öt és fél kilométerre északnyugatra a Mátra középső részén 602 méteres magasságban találhatóak Oroszlánvár csekély romjai. Valószínűleg már a tatárjárást megelőzően is létezett valamiféle erődítés a hegy tetején. A kővárat feltehetően az Aba nemzetségbe tartozó Kompolthy Péter építtette a 13. század végén vagy a 14. század elején. Péter a 13. század végén III. András király támogatójaként az ország főrendjei közé tartozott, később tárnokmester és sebesi ispán tisztségeket töltött be. Péter három fia (István hevesi ispán, Domoszlay Gergely, III. Kompolt) 1325-ben osztozott az apai örökségen, a vár fenntartása közös költségen maradt. A későbbiekben Gergely utódai, a Domoszlay család tagjai uralták a várat, majd 1418-as kihalásukkal a rokon Kompolthyakra szállt a tulajdonjog. A vár 1522-ben örökösödési szerződés útján az Országh család birtokába került. Az Országh család tagjai 1548 és 1560 között végül egyezséggel zárult pert folytattak egymás ellen a vár birtoklása miatt. Tinódi Lantos Sebestyén 1548-ban históriás énekében a végvárak között felsorolja e várat is. 1570-ben enyingi Török Ferenc, Országh Borbála férje lett a vár birtokosa, uradalmának központját ekkor Oroszlánvár képezte. A várat ezután többé nem említik, valószínűleg a törökök rombolhatták le valamikor a 16. század végén. A kis területű hegyi várnak ma már csak csekély romjai láthatóak.

Elhelyezkedése

Domoszló Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 49′ 52″, k. h. 20° 07′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 52″, k. h. 20° 07′ 08″ térkép ▼

Domoszló Pozíció Heves megye térképén