ORFŰ / Folytatáshoz kattints a posztra

 Orfű község Baranya megyében, a Pécsi járásban, Pécstől mintegy 14 km-re észak-északnyugati irányban, a Mecsek hegyhát közepén.

 Már a történelem előtti időkben laktak a területen emberek. Jelenlétüket a környéken megtalált használati eszközök igazolják. Erdőlakó, kóborló, vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak. A táj természeti adottságai, a hegy, a patakokban gazdag völgyek és a síkságok változatossága alkalmassá tette a területet a letelepedésre. A kora vaskor idején telepedett meg itt az első ismert nevű nép, az illyrek, őket a kelták követték.

A római útvonalak nagyjából a ma is használt utak irányában futottak. Az egykori lapisi vadászház mellett feltárt római őrtorony nyomai meghatározzák az északra vezető út irányát. Az 1960-as években, mikor az orfűi tavakat létesítették, római pénzeket mosott ki az egyik hegyoldali forrás vize.

A rómaiak után a népvándorlás törzsei vonultak át a tájon. Hunok, germánok,avarok, szlávok érkeztek a területre, majd megjelentek a honfoglaló magyarok is.

 Orfű, Kovácsszénája, Mecsekszakál és Bános nevét a 14. század elején említik először írásos források, oklevelek. Az oklevelek a helységek nevét különbözőképpen és a maitól eltérő formában írták. Orfű nevét a 14. században Orfev-nek, Orfeu-nek, Orfew-nek írták. Kovácsszénája így szerepel: Koatzevaza, Konachenaja. Mecsekszakállal lehet azonos Zacal, s a mai Bános talán a hajdani Balvanus vagy Balvanos (Bálványos) szóból rövidült. Ezek a falvak a középkorban virágzó magyar települések voltak.

A török hódoltság korában elnéptelenedett a táj. Talán csak egy-egy dűlőnév őrzi ma már ezeknek az elpusztult falvaknak az emlékét. A helyi hagyományok számontartói szerint néhány dűlőnév: Lipóc, Érszeg, Nyárás, Egrestó, Kiskövesd és Öregtemplom-dűlő.

 A 18. század elején lassan indult meg csak az újjáépítés. A kihalt tájra, a lerombolt falvak helyére zömmel német jobbágyok érkeztek több hullámban és Németország különböző tájairól. A század közepén már a magyar népesség is jelen volt a faluban. Az 1930-as években a falu lakosságának 93%-a német, és csupán 7%-a volt magyar anyanyelvű.

A 19. században Kovácsszénáját már Kovatzenának írja a térkép,Mecsekrákos és Mecsekszakál neve elől pedig még hiányzik a hegység neve. A falvak lakossága az elmúlt évtizedekben nagymértékben lecsökkent. Ez a városiasodás folyamatával hozható kapcsolatba. 1970-ben Mecsekszakálon csak 77-en éltek , Tekeresen 102-en.

• Legfőbb vonzereje a falunak a hatvanas, illetve hetvenes évek során megépített 3 mesterséges tó, név szerint az Orfűi, a Pécsi, illetve a Herman Ottó tó. Az első kettő turisztikai jellegű, míg a Herman Ottó tó inkább tájvédelmi jellegű, fürdeni nem, csak horgászni lehet benne.
• A falu másik nevezetessége az Orfűi-tó mögött található Malommúzeum. , *Az üdülővendégek szórakozását, kikapcsolódását és pihenését szabadvízi és kiépített strandok, sportpályák, lovardák, illetve a tavakon horgászati, kajakozási, vitorlázási és csónakázási lehetőség szolgálja.
• Fishing on Orfű fesztivál

Látványosság a Kemencés Udvar és Tájház, mely kivételes néprajzi gyűjteménnyel rendelkezik, az Orfűi Malommúzeum és a Vízfő Forrás a tanösvénnyel. Az Orfűi Lovasnapok, díjugrató versenyek, öttusa és a régi időket idéző vadászlovaglások emelik ki Orfűt Baranyában a lovassportok központjává, továbbá lehetőség nyílik a Mecsek egyedülálló barlangrendszerében való kalandtúrázásra. Otthon érezhetik magukat a vadászat és a kirándulás szerelmesei is. 10 km-es körzetben termálvizes fürdési lehetőség található Magyarhertelenden és Sikondán.Abaligeten cseppkőbarlang és Denevérmúzeum 

látogatható.

Elhelyezkedése

Orfű Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 08′ 18″, k. h. 18° 09′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 18″, k. h. 18° 09′ 21″ térkép ▼

Orfű Pozíció Baranya megye térképén

MARCALI / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Balatontól 14 km-re délre, a 68-as főút és a 37-es számú Somogyszob–Balatonszentgyörgy vasúti szárnyvonal mellett fekszik (A vonalon 2009. december 13-a óta szünetel a személyforgalom.).

Marcali a Pécz nemzetségből származó Marczali család ősi birtoka volt. Nevét első ízben egy 1274-ben kelt latin nyelvű oklevél említette először. 1332-1337között a pápai tizedjegyzék is említette, így már ekkor egyházas hely volt,1455-ben Szent Aniamus tiszteletére szentelt plébánia-templomát, valamint a város mellett Szent Domonkos tiszteletére emelt pálos kolostorát is említették az oklevelek. 1448-ban már városi kiváltságokat is élvezhetett, 1494-ben pedig iskolája is volt.

1488-ban, Marczali László halála után a település a Báthori család birtokába került.

A török hódoltság idején járási székhely volt, de az itteni erősség csak 1566,Szigetvár eleste után került török kézre. Az 1563-as török kincstári adólajstrom ekkor 35 házat sorolt itt fel, majd az 1573-1574. évi fejadólajstrom felsorolása a város következő részeit sorolta fel: Újfalu 33 ház, Felső-utcza vagy Benács-utcza 18 ház, Alsó-utcza 19 ház, Felső-utcza 5 ház. Eresznek (Érsek-utcza) 10 ház.

Az 1598-1599 közötti magyar királyi adólajstromban pedig már Babócsa várának tartozéka, és 1626-1627-ben már mint Nádasdy Pál birtokát említették.

1660-ban a pannonhalmi főapátsági tizedváltságjegyzék már Szent-György várának tartozékaként említette.

1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományba a királytól,1715-1733 között gróf Széchenyi Zsigmond birtoka lett.

1772. augusztus 24-én országos-, 1820 április 28-án pedig hetivásárok tartására is szabadalmat nyert.

Az első gyógyszertára 1797-ben alapította duliczi Duliczky János gyógyszerész a "Szentháromság" név alatt. Halála után, veje nemeskéri Kiss Gábor (1794-1863) gyógyszerész, 1825-ben vette át a vezetését. Duliczi Duliczky Franciska (1809-1888) férje vezette a gyógyszertárt egészen 1863-ig, amikor gyermekük nemeskéri Kiss István (1833-1884) gyógyszerész lett az új tulajdonosa. Kiss István, viszont 1873-ban eladta Kőrös Viktornak és majd létrehozta a nemesvidi "Megváltó" nevű gyógyszertárt.

Az 1848-49-es szabadságharc és jobbágyfelszabadítás idején a település kétnyelvű lakossága egy szívvel állt a Noszlopy Gáspár vezette honvédcsapat soraiba.

1861. október 20-án egy nagy tűzvészben a település kétharmadrésze leégett,1902-ben pedig egy újabb tűzvészben egy egész puszta hamvadt el, 42 épülettel.

A 20. század elején Somogy vármegye Marcali járásához tartozott.

1910-ben 4588 lakosából 4559 magyar volt. Ebből 4127 római katolikus, 54 református, 379 izraelita volt. ATanácsköztársaság ideje alatt a forradalom szervezésének egyik központja.

A második világháború után megindult fejlődés tette lehetővé, hogy évszázadokkal ezelőtti kiváltságait visszaszerezze. 1977-ben ismét városi rangot kapott, ekkor csatolták hozzá a szomszédos Bize, Boronka és Horvátkút községeket is.

A település falain belül országos hírű tudósok, alkotóművészek születtek és dolgoztak. Többek között Marczali Henrik,Lengyel József, Bernáth Aurél.

Marcali egykor katonaváros volt. Két laktanyával is büszkélkedhetett. A belső Hunyadi János Laktanya, illetve a külső Petőfi Sándor Laktanya. A marcali belső laktanya építése 1949-ben kezdődött és 1951 augusztusában került átadásra. A laktanya 11 hektáron terült el a település központjában, és 1990-ben zárták be. A laktanya helyén jelenleg üzletek, lakóépületek és piac található, valamint a volt tiszti-étkezdében működik a Helyőrségi Klub.

1950-ben kezdték el a külső laktanya építését, amelybe egy év múltán költöztek az első katonai alakulatok. A laktanya 1980-ban közel 38 hektáron terült el, 1500 fő sorállomány befogadóképességgel. Az utolsó katonai szervezet 2001. március 31-én költözött ki a laktanyából. Ezzel a dátummal szűnt meg a Honvédség az egykori helyőrségben

Nevezetességei

• Széchenyi-kastély (ma kórház)
• Római katolikus temploma - az 1785. évi egyház látogatási jegyzőkönyv szerint, még a mohácsi vész előtti időkben épült.
• Bernáth Galéria
• Marcali Városi Gyógyfürdő és Szabadidőközpont (négy nyitott és négy fedett medencével)
• Marcali Helytörténeti Múzeum

• Itt született 1812. október 24-én Tóth Ágoston Rafael honvéd ezredes, térképész, az MTA levelező tagja.
• Itt született 1857. február 26-án Kozma Ferenc költő.
• Itt született 1861. január 12-én Kozma Andor költő.
• Itt született 1895. november 13-án Bernáth Aurél festőművész.
• Itt született 1896. augusztus 4-én Lengyel József József Attila-díjas (1957) és Kossuth-díjas (1963) író, költő.
• Itt született (még Boronkán) 1937. augusztus 5-én Bencze József költő.
• Itt született 1962. július 6-án Vass Márta Európa-bajnok ultramaratoni futó.
• Itt született 1963. július 16-án Magyar Tibor festő, képzőművész.
• Itt született 1976. május 4-én Milinte Árpád (labdarúgókapus)
• Itt éltek: Ihász-Kovács Éva költő, író, a Magyar Kultúra Lovagja (1930–2013)
• Bornemisza Attila író, főszerkesztő, költő, a Szent Lázár Máltai Lovagrend főparancsnoka (1956-)

Elhelyezkedése

Marcali Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 35′ 24″, k. h. 17° 24′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 35′ 24″, k. h. 17° 24′ 36″ térkép ▼

Marcali Pozíció Somogy megye térképén

KOMLÓ - SIKONDA / Folytatáshoz kattints a posztra

Sikonda egy észak-baranyai település, közigazgatásilag Komlóhoz tartozik

A Mecsek északi oldalán, Pécstől északra 18 kilométerre, Komlótól nyugatra 4 kilométerre, a 180 méter magasságban fekvő Sikonda-völgyben található. Közeli települések: Csonkarét, Mecsekfalu, Komló, Vágotpuszta, Árpádtető,Malomhegy, Mánfa, Szentimre, Vágat.

 Sikonda nevét először egy 1797-es térképen említik. A mai település csak 1928 óta létezik, amikor a szénbányászati próbafúrások során melegforrást találtak.

1929-ben a Földtani Intézet a forrás vizét gyógyvíznek nyilvánította, és ásványvíz-palackozó, majd 1930-ban gyógyszálló épült. Ez 1933-ban megkapta a gyógyfürdő minősítést, 1948-ban a szállodából bányász-szanatórium lett. 1978-tól a fejlesztések abbamaradása, majd a bányabezárások miatt hanyatlásnak indult. 1996-ban felújították, 2004-ben wellness-szálló és élményfürdő nyílt a szanatórium mellett. Néhány évvel később a közelben található kempinget és turistaszállót is felújították.

 A fürdő vize szénsavtartalmú, alkalikus, gyengén radioaktív, lítiumtartalmú.

Építésének ideje 1927. A tervező nevét eddig nem sikerült kideríteni. A korstílusát tekintve az épület nehezen behatárolható, hiszen az eklektika, a szecesszió és a modern törekvések korában született meg a szanatóriumi épület, de romantikára jellemző jegyek fedezhetők fel a régi épületszárnyon. A társalgótermekben található növényornamentikás díszítésű cserép-kályhák viszont barokkos részletezettségűek, szecesszíven formáltak.

Ügyesen, jól átgondoltan telepített épületről beszélhetünk, hiszen a közlekedési úttól visszahúzódva, egykor tágas parkon keresztül közelíthettük meg a sikondai szanatórium fő épületét. Az épület tömege nem akarja túllépni fákkal övezet környezete ölelését, nem hivalkodik, még a hozzáépített „modernebb” traktusokkal sem. Arányrendszerét tekintve is mértéktartó. Homlokzati megjelenésében uralkodó a vakolt, színezett felület. A főbejáratot kihangsúlyozandó, a kiugró tömeg bejárati nyílásait kőkeretezéssel látták el. Szintén kőfa-lazarú az alagsor főútra néző falazata, és kőtámfalas „kíséretet” kaptak az épület előtti parkban lévő lépcsők is. Az épület, korának egyedülálló kultúrtörténeti értéke, méltán került helyi védelem alá.

Nevezetességei

• Alkotóház, amelyben egykoron Göncz Árpád is lakott íróként.
• Sikondai tavak: két mesterséges tó, amely egyrészt a horgászat kedvelőit szolgálja, másrészt fedett tószínpadával és a hozzá tartozó fedett nézőtérrel kulturális rendezvények színtere. Itt rendezik meg nyaranta a Tóp-Art Fesztivált.
• Komló város pihenőparkja rendezvényházzal, sportpályákkal, fedett színpaddal, szabadtéri főzőhelyekkel, erdei tanösvénnyel.
• A Baranya Megyei Önkormányzat gyermek- és ifjúsági tábora, amely minden évben otthont ad a Pécsi Tudományegyetem több gólyatábori rendezvényének.

Földrajzi adatok
Tszf. magasság	180 m
Távolság a központtól	4 km
Elhelyezkedése
Sikonda Pozíció Baranya megye térképén
é. sz. 46° 10′ 33″, k. h. 18° 13′ 21″

Sellye / Folytatáshoz kattints a posztra

 Sellye egy város Baranya megyében, a Sellyei járásban. Az ország egyik legdélebbi fekvésű tájegységének, az Ormánságnak központja és legnagyobb lélekszámú települése, nevezik az Ormánság „fővárosának” is.

 Baranya megyében, Szigetvártól mintegy 20-25 kilométerre délre, az Ormánságban fekvő település; legközelebbi szomszédai kelet felől Csányoszró, dél felől Sósvertike és Drávaiványi, nyugati irányból Bogdása, északról pedig Kákics. Az Ormánság központjának tekinthető, 1997 óta bír városi ranggal.

 Első ma ismert említése 1292-ben Sylle (e. Sőlle) néven történt. Az 1300-as években épült palánkvárral védték, amelyet 1532-ben a törökök felgyújtottak és elfoglaltak, az ellenállás letörése végett. 1689-ben szabadult fel a török alól. Mezővárosi rangot először 1781-ben kapott II. Józseftől, ezt majdnem ez évszázadig, 1872-ig sikerült megőriznie.

A város történetének egyik érdekessége, hogy 1817-ben Bernhard Antal pécsi polgár itt kezdte építeni a Carolina vontatót, amely a Dunán közlekedő első gőzhajó volt.

A 19. és 20. század fordulója körül két vasútvonal is épült Sellyét érintve: az egyik a horvátországi Szlatinát Szentlőrinccel összekötő, a másik pedig a Középrigóc és Pélmonostor között húzódó vicinális volt. Így Sellyéről 4 irányban is lehetett vasúton utazni. A Pélmonostor felé vezető vasútvonalat a meghúzott trianoni határok miatt később módosították, és Pélmonostor helyett Villánynál csatlakozott az eszéki vonalhoz. Ma már csak a Sellye–Szentlőrinc-vasútvonalon folyik személyszállítás.

A település a Sellyei járás székhelye volt az 1950-es járásrendezéstől 1963 végéig, majd 2013-tól ismét. 1997-től város.

2001-ben lakosságának 6,1%-a horvát, 1%-a cigány, 0,3%-a pedig német volt.

2012. július 24-én adták át a felújított 2,7 km hosszú aszfaltos utat, amely a várost Drávaiványival köti össze. 2013 végéig a Királyegyházával összekötő utat újítják fel kétmilliárd forintból.

2013. október 31-én átadták a 0,5 MW teljesítményű naperőművet, a város határában. A 460 millió forintból megépült beruházás 250 háztartás áramfogyasztásához képes elegendő energiát biztosítani.

 Régi magyar neve a Sőlle. Horvátul több elnevezése is létezik: hivatalos alakjaŠeljin, míg a Šejin alakot a szalántai horvátok használták.

Nevezetességek

• Draskovich-kastély (barokk, 18. századi)
• Arborétum a kastélyparkban (az 1760-as évektől)
• Katolikus templom és plébánia
• Református templom és parókia. A mai templom egy 16. századi templom helyén épült 1870 és 1873 között.
• Ormánsági Múzeum (népi talpasház, népi életmód)
• Sellyei termálfürdő: 38 °C-os vize káliumot, nátriumot, ammóniumot, kalciumot és magnéziumot tartalmaz - igen magas koncentrátumban. A medencék mellett csónakázótó is található.
• Fából faragott emlékműegyüttes turulszoborral

Elhelyezkedése

Sellye Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 45° 52′ 19″, k. h. 17° 50′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 19″, k. h. 17° 50′ 45″ térkép ▼

Sellye Pozíció Baranya megye térképén