Bakonykúti / Folytatás a posztban

Bakonykúti a Kelet-Bakony hegység lábánál, a Burok-völgy természetvédelmi terület mentén, csodálatos természeti környezetben fekvő zsákfalu. Fejér megye legkisebb önálló települése. A településen áthalad az Országos Kéktúra útvonalának bakonyi szakasza. A legközelebbi város Székesfehérvár(18 km).

 Az oklevelekben először 1424-ben jelent meg a neve (Kwthy). A település egy része a bátorkői várhoz tartozott, másik részét kisnemesek lakták. A török hódoltság idején lakatlanná vált, a 18. századtól akkori tulajdonosa, a Zichy család németeket telepített be az elnéptelenedett faluba. A neve 1903-ig Kuti volt. 1869-ben a patakon 3 vízimalom működött, téglagyára is volt a községnek. Az állandó lakosok lélekszáma 1870-ben 557 fő, 1930-ban 346 fő, 1970-ben 256 fő, 2004-re 100 főre csökkent.

Bakonykúti jelenleg egyre inkább pihenőfaluvá válik. Kezdetben csak a hétvégi házak szaporodtak, de ma már egyre többen választják állandó lakhelyül is a települést, amit az egyre több új építésű lakóház is jelez, így a népességszámban is bizonyos emelkedés tapasztalható. A környék nagyvadas erdei vonzzák a vadászokat, a szép táj és Székesfehérvár relatív közelsége pedig a városból kiköltözőket.

Látnivalók

Bakonykúti lakossága sokat tett az elmúlt években a közterületek rendezése és szebbé tétele érdekében.

• A római katolikus Nagyboldogasszony-templom 1795-ben épült. Szép az orgonakarzata, fa mellvéddel. Keresztelő medencéje és a fapadok a 19. század elején készültek.
• A faluban a kivágásra ítélt fák egy részéből szobrokat faragtattak:

• Millenniumi emlékoszlop
• Díszkút
• Kitelepítettek emlékműve
• Csobogó

Túralehetőségek

Bakonykútiról indulva több kirándulási lehetőség adódik: vehetjük utunkat a Baglyas-hegy felé, ahonnan a környék legszebb panorámája nyílik, valamint Kincsesbánya irányába fekvő Bogrács-hegy felé, és a gyönyörű Burok-völgy irányába.

Elhelyezkedése

Bakonykúti Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 14′ 44″, k. h. 18° 11′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 14′ 44″, k. h. 18° 11′ 51″ térkép ▼

Bakonykúti Pozíció Fejér megye térképén

Dég / Folytatás a posztban

A község Fejér megye délnyugati részén, a 64-es főút mellett fekszik.Székesfehérvártól 42, Siófoktól és a Balaton partjától 35 km-re található.

Természetföldrajzilag a terület a Mezőföldhöz tartozik. A szűkebb kistáj Dégi-süllyedék néven ismert. Kiterjedése kb. 5 km². A nagytáj jellegzetes formái (löszvölgyek, dombok, patakok, tavak), növényzet és állatvilág itt megtalálható. Egy része – a kastélypark és környéke – megyei értékű természetvédelmi terület.

A kedvező talajtani és éghajlati adottságok következtében szántóföldje a mezőgazdaság legfrekventáltabb területének számít. Kiválóan termeszthetők itt gabonafélék, kukorica és cukorrépa. A község egyes részein szőlőkultúra is megtalálható (borospincék és borfeldolgozó üzem). Nevezetessége a Festetics-kastély, amely egykoron állami gondozott gyermekeknek adott otthont.

 Dég már közel ezer éve lakott, a neve az Árpád-korban használt német eredetű (Deeg, Degu) személynévből származik. Igazán fejlődésnek a  18. század második felében indult, amikor itt telepedett le a Festetics család. A 19. század elején a grófi család nagyszabású építkezésbe kezdett, megépült az uradalmi központ, kastélyok és kialakult a kastélypark.

A nagy építkezések idején volt a család jószágkormányzója Kováts Ferenc mérnök, szakíró (a dégi temetőben nyugszik). Az ő fia volt Kovács Pál (1808–1886), akit Dég legjelesebb szülöttjének tekinthetünk. Amellett, hogy 1835-től haláláig Győr orvosa volt, beírta a nevét az irodalomtörténetbe is: a reformkorban volt író és kiváló lapszerkesztő (Hazánk).

A község 1950-ig Veszprém megyéhez tartozott. A második világháborút követően területe és a lakossága jelentősen, mintegy felére csökkent, jelenleg megállapodott; közepes méretű község.

2014 szeptemberében sikeresen befejeződött a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ vagyonkezelésében lévő dégi Festetics-kastély kertrekonstrukciójának első üteme.

 Ugyancsak műemlék a község 1820-as években épített katolikus temploma, amit Pollack Mihály tervezett.

További számos műemlékjellegű épület is található a településen (mezőgazdasági szövetkezeti iroda épülete, dézsmapincesor, istálló, református parókia, Dégi Borház Kft. pincéje).

 A Festetics család jóvoltából műemlékben gazdag település. A Balaton felé húzódó dúsan termő vidéken, vizek szaggatta tájba épült meg hazánk egyik legcsodálatosabb klasszicista kastélya Pollack Mihály tervei alapján (1815-19), ahol az Etelkai víz a Bozót-patakkal találkozik, az un. Dégi-süllyedékben, a Mezőföldön. Ez volt a Nemzeti Múzeum előtanulmánya. A kastélyt körülvevő angolpark – az építész-kertépítész érdeme – a ritka értékes növényállományával, a romantikus szigeten található úgynevezett Holland-házzal (Mezőgazdasági Tájmúzeum volt).

Birtokosai a nagy múltú tolnai Festetich család tagjai voltak – oldalági leszármazottai azoknak, akik hazánknak a keszthelyi Georgikont alapító Festetich Györgyöt is adták –, később pedig a Degenfeld család.

A kastélynak a természettel való kapcsolata olyan csodálatos, amire kevés példa található. Magyarázata az, hogy Pollack Mihály megtanulta, a kastélyépületet a klasszicizmus stílusigénye szerint az angolkerttel együtt kell megtervezni. A falu közepén átfolyik a Bozót-patak, amelynek hídján keresztülhaladva a református templom, majd a római katolikus templom tűnik fel. Mindkettő a tájképi kert látványának része.

A kertben a kastély közelében sziklakert épült, amely hűtőzőt rejt magában. A lapályon átfolyó Etelka-víz hídja után érünk a kastélyhoz, így északról érkezünk. Balra a régi kiskastély, szemben évszázados tölgyek között a portikusz díszlik kocsifelhajtóval. A napfényes déli oszlopcsarnokból kitekintve tárul fel a park teljes pompájában. Előtérben idős faóriások között hatalmas gyepes tisztás enyhén lejt a völgyében lévő tó felé. Partján fehér, fekete nyár és hársmatuzsálemek, jegenyenyár és erdei fenyők csoportja. A tó szigetén "hollandi" kerti lak áll. Régen csak csónakkal lehetett megközelíteni (ma kis híd vezet a benne lévő múzeumba). Sajnálatos módon a területet árvíz tette tönkre, így a tájmúzeumi kiállítást megszüntették. A néhol 4-5 méter mély tavon tavirózsák és tömegesen nyíló sárga vízitökök látványa jelent élményt.

A tavon túli erdős dombon (Magyar-domb) vadaskert volt karámba zárt szarvasokkal, fácántenyészettel. Ma is szép részlete a kertnek a süllyesztett teraszos rozárium. Kővázákkal ékes lépcső vezet le kettős dór oszlopsorához, az azon túli teniszpályához. Mellette egy öreg közönséges pagodafa árnyékában antikizáló sziklabarlang, forrás van. Dór oszlopok között oroszlánfej köpi a vizet.

A kastélytól délkeletre neogótikus kerti házat találunk vadgesztenyék, platánok, [bukszusok romantikus ligetében. Csodálatos az őszi lombszíneződés is, érdemes kirándulni a településre. Műemlékileg védett, a Műemlékek Állami Gondnoksága kezelésében van a 28 hektár.

 A 20. század háborús áldozataira négy emlékmű is emlékeztet: az első világháborús emlékmű a Gillányi-hegyen, a községi második világháborús emlékmű a református templomkertben, valamint orosz és német katonai emlékművek.

Dég híres szülöttei

• Festetics Sándor politikus, hadügyminiszter, hitbizományi nagybirtokos
• Dr. Kovács Pál orvos, író, drámaíró, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
• Körmendy Ékes Lajos (1876-1951) író, politikus, Veszprém megye főispánja

Elhelyezkedése

Dég Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 52′ 11″, k. h. 18° 26′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 52′ 11″, k. h. 18° 26′ 37″ térkép ▼

Dég Pozíció Fejér megye térképén

Vértesboglár / Folytatás a posztban

 Vértesboglár község Fejér megyében, a Vértes hegység tövétől keleti irányban négy kilométerre helyezkedik el. A falut körülvevő területek nagy része a Vértesi Tájvédelmi Körzethez tartozik.

 Vértesboglárt és környékét már a rómaiak is lakták, amit az itt talált római korból származó leletek, s a települést átszelő római út nyomai is bizonyítanak.

Boglár (Al- és Felboglár) nevét az oklevelek már 1187 előtt említik, mint királynéi birtokot. Nevét 1193-ban Boclar, 1221-ben Boklar, 1311-ben Olboklar(Alboglár), 1339-ben Boklár alakban írták.

1187 előtt a királynéi és nemesi birtok Boglárt Eufrozina királyné a fehérvári kereszteseknek adta.

1221-ben Doboka körülhatárolt földjét 30 M-ért eladta Csák nemzetségbeli (de gen. Chak) Demeter mesternek. (Az eladott föld területbe nem tartozott bele az ott lévő Szent György-templom harangozóinak földje.)

1311-ben Károly Róbert király Lukács, Benedek és a többi elhalt királynéi nép (populorum reginalium) felboglári földjét a Csák nemzetségbeli István fia Péter nevű szerviensének, és Vasvári Péter comesnek (ispán) adta, s határait leiratta, e határleírásból kitűnik, hogy 1311-ben Alboglár (Olboklar), Budmer, Venye és Keer (Kér) volt a szomszédos települése.

1332-ben a Csák nemzetségbeli Wgud néhai bán fia Demeter fia Móric győri domonkos szerzetes vásárolt boglári földjét eladta Németi Heym fiainak, még mielőtt a király Demeter összes birtokát a cseh Chenyknek adta volna. Németi Heym fiai közül László hölgykői várnagy volt.

A település a török időkben elnéptelenedett, csak mint puszta hely szerepel.

A 18. században az elpusztult falut a környező településekkel együtt azEsterházy család vásárolta meg, s nagy részben Bajorország-ból, Fekete-erdőből érkező német telepesekkel népesítette be.

1945 előtt a községet javarészt németajkú lakosság lakta, csupán tíz-tizenkét magyar anyanyelvű család élt itt, akik mind mezőgazdasági cselédként dolgoztak.

Az 1941-es népszámlálás adatai szerint a község lakossága 1288 fő, összesen 274 lakóépület állt itt. A község határa 4035 kat. holdot tett ki, melyből 600 kat. hold szántó és 860 kat. hold erdő csákvári gróf Esterházy Móric tulajdonát képezte. A lakosság többnyire helyben földműveléssel foglalkozott (egésztelkes ill. féltelkes gazdák voltak), de a nyári idényben aratási bérmunkákat is vállaltak más községekben. A fiatalok nagy része Budapestre járt dolgozni.

1945. előtt csak egy négytantermes iskola működött Vértesbogláron, osztatlan osztályokkal. A nehéz anyagi körülmények miatt a szülők nem engedhették meg, hogy gyermekeiket felsőbb iskolában taníttassák, ipari pályára is kevesen kerültek.

Közlekedés szempontjából sem volt jó helyzetben a falu: utazás csak végig szekéren, vagy a 4,2 km-re vasútállomásról volt lehetséges a környező falvakba, városokba eljutni. A második világháború során a férfiak jórészt a frontra kerültek, így a mezőgazdasági munkák elvégzése a nőkre, gyermekekre és az idősekre hárult.

A szovjet egységek 1944. december 24-én este 8 órakor érték el a falut, azonban a front még sokáig a község határában húzódott. Az ismétlődő német támadások miatt a községet kiürítették, a lakók Vértesacsán, Alcsúton,Tabajdon találtak ideiglenes menedéket. A kitelepítettek csak március 15-e után térhettek vissza otthonaikban.

A harcok során az igavonó állatok nagy része elpusztult. A Földigénylő Bizottság 1945 május elején 664 kat. hold földből 508 kat. holdat osztott szét száz igénylő között, akik közül 49 addig teljesen földnélküli volt. A földek nagy részét a volt Esterházy birtokból osztották ki.

1945. április 6-ig a községben katonai közigazgatás volt. 1945. áprilisának elején indult meg a községben a tanítás, ekkor a tanítók még a lakásaikon oktatták a 240 tanulót. Az iskola épületét 1946. elejére sikerült helyreállítani. A gyermekek a széket és a téli időszakban a tüzelőt otthonról hozták. Átmenetileg téglára fektetett deszkalapok szolgáltak asztalként, és pergamen papírral ragasztották be az ablakokat hogy ne legyen huzat. Az iskolai élet 1948-tól normalizálódott.

1946. májusában került sor a németajkú lakosok kitelepítésére nemzetközi megállapodás értelmében. Nyolcvannégy család költözött el, helyükre kilencvennégy családot telepítettek be Románia, Csehszlovákia és Magyarország különböző területeiről.

Nevezetességei

• Plébániaház – Fellner Jakab építette 1761-ben.
• Kápolna
• Régi temető és sírkövei
• Présházegyüttes
• Mária szobor
• Képesoszlopok
• Artézi kutak
• Feszületek
• Gémeskutak
• Kőhíd
• Kálvária-domb
• Római-árok
• Boglári-tanya
• Tájház (Petőfi utca)
• Assisi Szent Ferenc templom
• Nepomuki Szent János-szobor
• Szent Vendel-szobor
• Szent Flórián-szobor
• Vértesboglári horgásztó

Elhelyezkedése

Vértesboglár Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 25′ 42″, k. h. 18° 31′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 25′ 42″, k. h. 18° 31′ 27″ térkép ▼

Vértesboglár Pozíció Fejér megye térképén

Esztelnek / Folytatás a posztban

Kézdivásárhelytől 13 km-re északkeletre, a Nemere-hegység délnyugati előterében, az Esztelnek-patak völgyében fekszik.

 1332-ben Yskulnuk néven említik először. 1681-ben Nagy Mózes gimnáziumot alapított itt, melyet nemsokára Kantába helyeztek át. Pszkov (Pleskovia) ostromának első napjaiban sebesült meg nagyon súlyosan Székely Mózes egyik jó barátja és harcostársa, a kézdiszéki, esztelneki származású Székely András, akinek az 1581. szeptember 9-én készült végrendeletét azért is érdemes felidézni, mert a vitéz székely katona - megbékülve Isten akaratával – hét tanú jelenlétében, az oroszországi Pszkov alatti táborban olyan szépmagyar nyelven fogalmazott végrendeletet hagy hátra, mely a későbbi koroknak is figyelemre méltó. A több mint 425 évvel ezelőtt készült magyar nyelvű végrendelet azért is nagy fontosságú, mert néhány szó kivételével – melyet manapság csak a kutatók ismernek - tökéletesen érthető.

A végrendelet

"En Székely Andras, ki testemben igen sebes lévén, megismervén magamot, hogy az seb miatt kellenék meghalnom, eszem nálam lévén, szabad akaratom szerént teszek ilyen testamentumot Becz Imreh előtt, Sibrik György előtt, Székel Moises előtt, Nagy Imreh előtt, Csomortáni Tamás előtt, Salamon Péter előtt és Székel Bálint előtt.

Mindeneknek előtte ajánlom az úr istennek szent kezében az én lelkemet; annak utána ezen könyörgök az én kegyelmes uramnak, hogy ő felsége tekéntse meg, hogy én ő felségének halálommal szolgáltam, és ő felsége ez kevés jószágot, kit adott volt énnékem, mely vagyon Kízdi-székben Esztelneken, adja újolan meg az én két öcséimnek és két hugomnak; mely jószágomból tíz ház jobbágyot hagyok az két hugomnak Barbarának és Katának, egyiknek is ötöt, másiknak is ötöt, és az tíz ház jobbágyon kivül valami jószágom vagyon, mindeneket az két öcsémnek hagyok, Tamásnak és Jánosnak; azon is könyörgök ő felségének, hogy ő felsége confirmálja meg az én testamentum tételemet.

Továbbá töttem az én marhámból ilyen testamentumot. Egy ezüst aranyos szablyát azt hagyom az nagyobbik öcsémnek Tamásnak; egy ezüstös csákánt azt hagyom az küssebbik öcsémnek Jánosnak.

Az pej lovat fékestől nyergestől az öregbik nyakbavetővel, boncsokkal [a ló nyakdísze] és az aranyos palossal egyetembe hagyom Székel Moisesnek.

Nagy Imréhnek hagyok egy boncsokot, egy veres skárlát köpönyeget.

Az küssebbik nyakbavető Csomortáni Jánosé volt, azt az testamentumosok küldjék meg az anyjának.

Tizedfél sing gránát posztót azt hagyom az két öcsémnek.

Becz Imréhnek hagyok tizenkét sing veres kamokát.

Csomortáni Tamásnak hagyok egy gránát mentét, veres báránybőrrel bérlettet.

Sibrik Györgynek hagyok egy ezüstös aranyas zomakot, egy párducz bőrt, az viselő szablyámat, és egy veres lasnakot.

Sibrik Gáspárnak az öccsének hagyok egy párducz bőrt.

Három muszkva suba vagyon, egyik fejér priska bőrrel bérlett, másik veres mohar, harmadik csemelet, azokat hagyom az húgaimnak.

Salamon Péternek hagyok egy török pokrócot.

Székel Bálintnak hagyok egy farkas bőrt.

Egy fegyver derekat, egy kozák nyerget, egy magyar nyerget, ezeket adják el és az árrát küldjék öcséimnek.

Egy kis ládát bezárva és pecsételve, egy zsákot, kibe egymás marha vagyon, három ezüst pohár is vagyon az ötvösnél, és váltsák ki, és küldjék az öcséimnek.

Vagyon itt velem négy szekeres lovam mind szekerestől.

Makónak hagyom az kék lovat fékestől, nyergestől, hegyes tőröstől, és egy párducz bőrt, az én magam sisakomat, az fegyverderekat pánczélujastól, az kit viselt.

Az roh paripát fékestől, nyergestől, hegyes tőröstől hagyom Tamásnak.

Az szekeres lovaknak ketteit adják el és küldjék húgaimnak.

Mátyásnak az szolgámnak hagyom az gyermek lovat, az kit Makó hozott, és öt tallért.

Az háttal bérlett gránát mentét hagyom Tamáskónak.

Szekeres Jánosnak egy fegyverderekat pánczélujastól.

Az fekete mentét és dolmánt, egy pánczélujat, egy sisakot, az kit viselt és két tallért Bálintnak hagyom.

Az farkas bőr bérlést Makónak hagyom.

Adják el mind az két sátort, az árrát adják ki az atyámfiainak.

Imreh Jánosnak hagyok egy fegyverderekat pánczélujastól.

Salamon Jánosnak hagyok egy keczét.

Az Máté deáknak az mi marháját elvöttem volt, mindeneket adják meg.

Lázárnak hattam tiz tallért, Makónak öt tallért, Tamáskónak hagyok négy tallért, az szásznak hagyok két tallért, Istvánnak hagyok négy tallért.

Az martonfalvi Székel Lászlónak hattam egy gyermek lovat, kit ő tartott.

Ez kívül valakinek én adós vagyok, az én marhámból mindeneket megelégítsenek előszer, annak utána azonkivül ha valami marad, mindeneket adjanak el és az árrát vigyék az öcséimnak.

Ezek az én testamentum tételim, melyeket én az én halálommal és pecsétemmel megpecsétlettem. Ez levél költ Plescovia alatt való táborban Muszkaországban Szent Mihály havának kilenczedik napján 1581."

 1910-ben 1142 lakosából 1121 magyar, 12 német, 4 pedig román volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegyeKézdi járásához tartozott. 1992-ben 814 lakosából 811 magyar és 3 román volt.

Látnivalók

• Erődített római katolikus temploma 14. századi, melyet a 15. század végén gótikus stílusban átépítettek, majd 1635-ben bővítették és 1724-ben javították. 1802-ben a földrengés megrongálta, miután átépítették, tornyát 1819-ben alakították át, 1958-ban restaurálták. 1977-ben a földrengéskor 14. századi freskótöredékek kerültek elő.
• A ferencesek zárdája az Alszeg és Felszeg között meglevő kápolna mellé épült 1677-ben, alapítója gr. Mikes Kelemen volt. 1710-ben a kápolnához – azt szentélynek meghagyva – templomot építettek. 1729 és 1750 között átépítették.1907-ben földrengés rongálta meg, majd 1921-ben leégett és nem is épült újjá.
• A falu felső részén Szent György tiszteletére szentelt imola áll, melyet 1684-ben említenek először. 1721-ben apácazárdaként említik, de 1822-ben a rendet megszüntették.
• A falu határában volt Jézus-forrás és a közelében volt kápolna 1730-ig híres búcsújáróhely volt, amikor a forrást egy árvíz betemette a kápolnát pedig elmosta.
• A Szacsvay-ház 1702-ben épült, a híres Szacsvay család ősi fészke volt. Szacsvay János emlékművét 1997-ben avatták fel.

• Itt született 1888. október 3-án Kiss Béla római katolikus pap, ferences szerzetes, egyházi író, költő.

Elhelyezkedése

Esztelnek Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 06′ 08″, k. h. 26° 12′ 41″