Mohács / Folytatáshoz kattints a posztra

A mohácsi városháza

A Dél-Dunántúl délkeleti szegletében lévő település, Magyarország egyik legdélibb városa. Kedvező infrastrukturális ellátottsággal bíró, rendkívül jó minőségű mezőgazdasági földekkel övezett város.

A Duna útja Bajánál két ágra szakad. A szélesebb Duna-ág délnyugati irányt vesz, majd derékszögben délkeletre fordul. A keskenyebb dél felé folytatja útját. A két ág a horvát–szerb határon találkozik ismét. Ahol a szélesebb, az „öreg” Duna elfordul, ott fekszik Mohács. A város területének nagyobbik része a jobb parton terül el, itt él a lakosság 95%-a. A bal parti városrész (Újmohács) lakossága közel 700 fő. 2007-től Mohács az Európai Unió dunai határkikötője. A várost elkerüli az 56-os főút, amely Szekszárdtól a horvát határig tart. Mohácsot Baranya megye székhelyével, Péccsel az 57-es főút köti össze (40 km). A horvát határ 10 km, Budapest 190 km messze van. A Mohácsi járás keleti részén, az árvízmentes területeken 15–20 m vastagságú lösztakaró található, a Mohácsi-sziget felszíne iszapos hordalék rétegekből áll. Sajnos jelentős területen fordul elő nitrátosodás. A sziget ártéri síksága ár- és belvíz veszélyes terület.

A város belterületének része a Duna töltése mellett fekvő Kismohács is. A Rákóczi utcához csatlakozó terület egyetlen házsorból áll.

 II. Lajos szobra a Fogadalmi templom mellett, a főtéren

A kutatások szerint Mohács és környékén az ember már az őskortól letelepedett. A kutatók kő-, réz-, bronz- és vaskori cölöpökre épített házak maradványaira bukkantak.

Az i. e. 1. századtól a 4. századig a terület a Római birodalom Pannóniaprovinciájához tartozott. A környék a Duna mentén, a provincia határán helyezkedett el, így a fontos védelmi vonal, a limes is erre húzódott. Mohácstól délre, a mai Kölkeden volt Altinum, a limes egyik fontos állomáshelye. A római birodalom bukása után, egy 6-7. századi, avar kori település állt vidéken. A feltételezések szerint a 150-180 lélekszámú gepidák lakta környék Kárpát-medence legnagyobb eddig ismert avar kori települése.

A város nevét a források először 1093-ban említik, amikor Szent László király 1093-ban a pécsi püspöknek adományozta. A kis falu lakói a pécsi püspök jobbágyai voltak. A környéken állattartás, földművelés, halászat folyt. A 15. században már mezővárosként említették, a század közepén a kutatások szerint körülbelül 800 lelket számlált. Az erőteljes déli török terjeszkedés miatt palánkkal erősítették meg. A település határában lezajló 1526. augusztus 29-eitragikus kimenetelű vereség után a törökök a várost elpusztították.

A törökök csak másfél évtizeddel később tértek vissza Magyarországra. Ekkor a palánkot újjáépítették, és 1543-tól 1566-ig, majd 1570-től ismét szandzsákközpont lett. A török megszállás éveiben, illetve a 18. században érkeztek a városba a szerb, sokác és német betelepülők. A várostól mintegy 20 km-re nyugatra, Nagyharsánynál zajlott Magyarország török alóli felszabadulásának nevezetes eseménye, a II. mohácsi csata. Mohács 1724-ben mezővárosi városi rangot kapott (utóbb visszaminősítették). A reformkorban tovább erősödött Mohács kereskedelmi jellege. 1832-től a Duna Gőzhajózási Társaság hajói járták a folyót. 1857-ben megépült a Pécs és Mohács közötti 56 km hosszú vasútvonal, amelyen a Pécsett bányászott szenet szállították a Dunára, amit onnan hajókkal vittek tovább. 1868-ban mezővárosi rangját elvesztette, és nagyközséggé fokozták vissza.

 Fogadalmi templom

A 20. század elején a városban megjelent, majd fokozatosan egyre nagyobb tért hódított a gépipar. Új közintézményeket, polgárházakat, üzletházakat emeltek. 1910-ben a város népessége 17 000 fő volt.

1918 és 1921 között a város szerb megszállás alatt volt, 1921-ben a rövid életű Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaságrésze. A trianoni békeszerződés nem sokkal Mohács alatt húzta meg az új határt. Sok szerb elköltözött a városból, de az 1920-as évek közepén a város létszáma ismét elérte a korábbit. Mai városi és járásszékhelyi státuszát 1924-ben nyerte el. 1929-től megyei város. Ekkortájt kezdte meg működését a gimnázium.

Mohács 1944. november 26-án „szabadult fel”. 1949-ben a város környékére szándékozták felépíteni a Dunai Vasművet, melyet aztán Jugoszlávia közelsége miatt az akkori Dunapentelére, a későbbi Sztálinvárosba (ma Dunaújváros) költöztettek. 1956-ban a jeges árvíz miatt a szigeti tanyák 80%-a romba dőlt. Ezután alakultak ki a Mohács-szigeti falusias Újmohács és Sárhát települések. Ezután kezdődött a város intenzív iparosítása. Ekkor építették Közép-Európa legnagyobb

farostlemezgyárát is.

 Komp a Dunán Mohácsnál

A város nevének eredete ismeretlen. A helynévkutatók között különböző nyelvészeti találgatások születtek. Mohács nevét a történelem során többféle írásmódban használták. A városnév a honfoglalás előtt itt élő népek adománya lehet. Az indogermán eredetű ’’mu’’ és a ’’hats’’ szó együttesen ’’(muhats)’’ földvárat jelent.

 Képeslap a II. Lajos emlékműnél tartott megemlékezésről, 1902-ből

Templomok

• Fogadalmi templom (Római katolikus) 
• Belváros plébániatemplom (Római katolikus) 
• Ferences templom (Római katolikus) 
• Püspök templom (Római katolikus) 
• Református templom
• Evangélikus templom
• Szerb-ortodox templom
• Szent Rókus kápolna

 A Kisfaludy Károly Gimnázium belső udvara

Rendezvények

• A mohácsi busójárás
• Nepomuki Szent János ünnepség
• Szent Miklós-malomnap a mohácsi vízimalomnál
• Mohácsi Tamburafesztivál
• Hal- és sörfesztivál
• Dunai mosás
• Nemzetközi Néptáncfesztivál
• Mohácsi Sokácok Babfőző Fesztiválja
• Szüreti és Borfesztivál
• Mohácsi csata ünnepségsorozat
• Mohácsi disznótoros és pálinkafesztivál

 Mohács a Dunáról

Szepessy park és környéke

A Szepessy park a város legnagyobb parkja. A park közepén áll a szocreál stílusú víztorony, amit 1969-ben építettek. A park mentén található a Kisfaludy Károly Gimnázium és a Radnóti Miklós Szakközépiskola és Szakiskola, valamint a Püspök templom.

A Kisfaludy Károly nevét viselő intézmény régebben a pécsi püspökök nyaralója volt. A gimnázium mai formáját 18. században nyerte el. A főbejárat fölött Berényi Zsigmond püspök hatalmas kőcímer található. 1935 óta folyik oktatás az intézményben. Az udvarban baloldalt található Kisfaludy Károly mellszobra, 1985-ben helyeztek el a gimnáziumban.

Mohács egyik legszebb barokk épületét, a püspöktemplomot 1743-ban szentelte fel Berényi Zsigmond. A nyugati oldalon lévő torony ékessége a kapuportál. Az egyhajós templom félköríves szentéllyel záródik. A főoltár festményei mérsékelt érzelmeket tükröznek. A főoltárkép a Megváltót ábrázolja. Ismeretlen alkotója kevés barokk elemmel készítette művét. Emellett figyelmet érdemel még az aranyozott díszítésű szószék. A templom körül fallal bekerített temető volt régebben.

Mohácsi Történelmi Emlékpark

A hősök parkja

A Mohács központjában fekvő park a belváros szélén fekszik, melyben helyet kapott a két világháború halottainak emlékműve, egy szökőkúttal díszített vízmedence, valamint rengeteg virág és fa. A park mellett van a mohácsi buszpályaudvar és a nemrég felújított Bensheim-tér, amely Mohács német testvérvárosáról kapta nevét (Bensheim belvárosában is elneveztek egy teret Mohácsról). A világháborús emlékmű már messziről látható, a négy oszlopon nyugvó, kapufejszerűen lezárt építményt eredetileg az első világháború helyi áldozatainak emlékére állították, azonban 1990-óta felkerült a második világháború ismert mohácsi halottainak neve is.

Mohácsi Történelmi Emlékhely

A csata 1526. augusztus 29-én minden bizonnyal a Kölked, Udvar, Majs és Sátorhely közötti síkságon zajlott. Az elmúlt évtizedekben bizonyították be a csata valódi helyszínét. 1975-ben találtak az első tömegsírokat, majd 1976-ban, a 450. évfordulóra alakították ki az emlékhelyet. A héthektáros parkban Vadász György és Zalay Buda alkotásai láthatók. Az emlékhely bejáratát, a díszkaput Pölöskei József ötvösművész készítette. A kapubéllet zárókő nélküli, rácsszerkezetének elemei emberi csontok képzetét kívánja kelteni. A parkban a tömegsírokat amfiteátrum-szerűen emelkedő sétányok veszik körbe. 120 jelképes kopjafa vagy sírjel áll az emlékparkban.

A csata emlékezetére írta Kisfaludy Károly Mohács című versében:

Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek,

…virúlj, gyásztér! a béke malasztos ölében,

Nemzeti nagylétünk hajdani sírja Mohács!

(Mohács – részlet)

 A Zora néptáncegyüttes

Busó

Elhelyezkedése

Mohács Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 45° 59′ 45″, k. h. 18° 40′ 47″Koordináták: é. sz. 45° 59′ 45″, k. h. 18° 40′ 47″ térkép ▼

Mohács Pozíció Baranya megye térképén

Boconád / Folytatáshoz kattints a posztra

 Boconád község Heves megye Hevesi járásában. Karácsondtól 19 kilométerre, Hevestől 11 kilométer távolságra.

Első okleveles említése 1331-ből Bochanad néven található. 1381-ben a Domoszlai családé, ennek kihaltával 1418-tól 1492-ig a Rozgonyiak birtoka.

1522-ig a Kompolthy családé, majd az Országh családé. 1549–52 között török pusztítás nyomán néptelen. 1635-ben újonnan benépesült helység. 1706-ban a rácok ismét elpusztítják. 1712-ben népesül be újra, véglegesen.

1715-től a 19. század második feléig két család a birtokosa, a Szeleczky és az Almásy család. Szeleczky II.Márton 1755-ben a falu belterületén majorságot létesített, 1760-ban kastélyt épített. A majorság céljára kiszemelt területről kitette a jobbágyokat, akik Nagyiván pusztára költöztek. 1818 után Szeleczky III.Márton özvegye, Gosztonyi Apollónia lett a falu egyik felének tulajdonosa, aki testvéreit tette meg örökösévé.

1848 előtt két középbirtokos földesúr jobbágyfaluja. Lélekszáma 1786-ban 624, 1860-ban 870 fő.

A község jelenleg a környék egyik jelentős zöldségtermesztő települése. Jelentős ipara nincs, lakóiból néhányan kisebb volumenű ipari és szolgálató tevékenységet végeznek.

 SZELECZKY KASTÉLY

Boconádot 1715-től a 19.század II. feléig  2 család: az Almásy és a Szeleczky birtokolta. 
Szeleczky Márton  tábornok, Pest megye alispánja – huszár kapitányként részt vett a II. Rákóczi féle szabadságharcban  a labancok oldalán- 1715-ben királyi adományként szerzett jogot  a boconádi több ezer hektáros birtokra. III. Károly királyi ajándékként  Alberti pusztát is neki adta, ahova 20 katolikus boconádit telepített le. Szeleczky Márton magtalan lévén boconádi javait 1741-ben testvére két fiára: Imrére és Sámuelre hagyta. Szeleczky Imrének volt a fia azon Szeleczky II. Márton, aki nevét műemléki kastély és templom építésével örökítette meg. Szeleczky  de Szelec et Boconád Márton II 1717-1721. –ig pest vármegye alispánja, majd  Országgyűlési képviselője. 1727. október 22-én bárói méltóságot kapott feleségével egyetemben, 1730-ban már királyi táblabíró. Boconádi birtokán 1760-ban kastélyt építetett. Annak építésével  a Rómában dolgozó, Luganói származású Quadri Kristóf  gyöngyösi kőművest bízta meg. Az öt holdas kertben álló U alakú építmény a barokk építészet remekműve  a mai napig. Az előcsarnokban látható faliképek a négy évszakról, valamint a kocsi aláhajtó csehsüveg  boltozatos mennyezetén  lévő rokokó festmény  valószínűleg  Heller Jakab gyöngyösi festő remekművei.   Szeleczky II. Mártonnak 1798-ban bekövetkezett  halála után birtokát Szeleczky III. Márton örökölte, s lósport iránti hódolatául építetett lovardát a kastély déli oldalán. Szeleczky III. Márton 1818-ban bekövetkezett halálát követően, özvegye, Gosztonyi Apollónia lett a kastély tulajdonosa.
Gosztonyi Apollónia 1847-es végrendeletében a testvéreit: Gosztonyi Antalt és Alajost tette örököséül. A Gosztonyiak majd egy évszázadon át éltek Boconádon. A családfő 3 fia közül  Kálmánnak Ötödrészt, Andornak Alatkát, Sándor fiának a boconádi birtokát adományozta. Gosztonyi Sándor ősei munkáját folytatta földjein. Felesége, akit a köznép „Méltónak” tisztelt, svájci származása ellenére jól beszélte a magyart, sokat volt cselédjei között. Egyszerű életet éltek. Három gyermeküket fogadott nevelők tanították. A családból Kálmán nem nősült meg. Andornak és Sándornak is  2 fiú és 1 leány gyermeke született. Gosztonyi Sándor  és családja a II. világháború vége közeledtével elhagyta Boconádot, és az országot is.  A Gosztonyi família tagjai később a világ különböző tájain találtak otthonra. Időnként hazalátogatnak Boconádra, Piroska nénihez egy jó kakaspörköltre s emlékezni. Néhány éve hozták haza, s a római katolikus templom kriptájában helyezték örök nyugovóra  Gosztonyi Apollónia földi maradványát. A kastély értékeit a II. világháború alatt  illetéktelenek széthordták. Később a Gépállomás, a Termelőszövetkezet használata alatt állapota tovább romlott. A 70-es években az északi szárnyából óvodát alakítottak ki. A80-as években állami pénzekből felújították a a kastély tetőzetét , déli szárnyából iskolai tantermeket építettek ki. A főépület restaurálására viszont forrás-hiány miatt már nem került sor, pedig az abban lévő helyiségek ma is oktatási célokat szolgálnak. Jelenleg külföldi kiajánlás alatt áll. Elképzelés szerint  közmű-velődési szolgálatba állításával a kastély fontos lánc-szeme lehet a tarnai-térség  kulturális vonulatának.

 BOCONÁDI MÁRIA MAGDOLNA R.K. TEMPLOM

A római katolikus templom  a település központi parkjában, szabadon álló, vasráccsal kerített, egy homlokzati tornyos, egyhajós  BAROKK építmény, a nyolcszög három oldalával záruló szentéllyel.

Története:
A pápai tizedjegyzékben 1332 körül szereplő templom, a szájhagyomány szerint a Nepumulki  Szent János szobra helyén – most liget – állt. A 15.-16. századi sorozatos falupusztulások következtében Boconádon is elromosodott a templom.
Egyes feljegyzések szerint Boconádon ez időben protestánsok éltek, de az 1712-ben betelepült lakosság már katolikus vallású volt.
Néhány évtizeddel később, 1733 körül a kőtemplomnak már csak a töredékei  maradtak, helyette fából, sövényből sárral tapasztottak össze ideiglenes miséző helyet.. Még 1743-ban  még egy hevenyészett helyreállításnak vetették alá, azonban 1767-ben  Szeleczky II Márton a szűk,    dűledező , régi templom  helyett egy új, tágasabb templomépítésébe kezdett.
Az új templom alapkövét 1768. április 9-én rakták le.
Az  Eszterházy püspök által jóváhagyott templom tervét  Quadri Kristóf dolgozta át, ez alapján épült fel az új templom 1770-ben, boltozatos toronnyal, kriptával, három oltárral.
Az  1806-10- körül készült jegyzőkönyvek jó állapotú, tágas, szilárd építményként tüntetik fel, viszont 1811-ben arról szól a feljegyzés, hogy a kegyúr Szeleczky III Márton nem gondozza az Isten házát.
1816. május 16-án  a templom tornyát villámcsatás érte, a leégett tornyot a falu közadakozásból újjáépítette.
A Hystori Domus szerint a zsindellyel fedett templom orgonáját 1892-ben a budapesti Papp Béla mester felújította 270 Forintért.
Még ebben az évben  ifj. Novák István és neje  fehér színű selyemlobogót  készítetett az Oltári Szentség mellé. Ünnepélyes megszentelésére 1892. november  derekán került sor.
A templom  első, számottevő felújítására 1893-ban került sor, bádog tornyát sárgára festették be. A Felújítás 500 forintbakerült, melynek  felét Zanári János, további 35 forintot  a hívek, a felmaradót a helyi plébánia fizette ki.  Legközelebb  1900-as évek elején  kellett külső karbantartási munkákat elvégezni az épületen.
Az első világháború alatt a harangokat  hadi célokra elrekvirálták . Helyette készítetett új harangok egyikét Gosztonyi Andor földbirtokos adományozta az egyháznak, a másik a hívek adományaiból készülhetett el.
A villamos világítást 1934-ben  Magnin Adorján esperes-plébános  szolgálata idején vezették be, ami 210 pengőbe került.
Időközi, jelentősebb felújítási, restaurálási munkákat 1957-58-ban végeztek a templomon, a főhomlokzaton is jól látható évszámok alapján.
Az 1990-es években  jelentős felújítások restaurációs munkálatoknak vetik alá a templomot.
Első komoly  belső munka  1996 nyarához kötődik, amikor az ódon, rozoga padokat elbontották, s helyette  Szikszói asztalos mester által vörösfenyőből készült  -eddigieknél több- új padok    kerültek beállításra.
Még ez évben  1996 őszén  került sor a templom toronysüvegének lebontására, faszerkezetének újjal való cseréjére s ezt vörösrézzel történő borítására. Ezzel egy időben új süveggömb és új csúcskereszt  került a torony csúcsára. Mindezeket Magi Balázs Hjdúnánási  mesterember végezte el.
A templom belső festését Varga Bertalan esperes-plébános  szolgálata idején végezték el.
A festéshez a templom belsejének álvnyzatát Bodonyi Béla ácsmester végezte el, a több hónapot igénybevevő restaurálási  munkák pásztói restaurátor keze munkája.
A belső festési munkák befejeztével a felújított  templomot 1997 június havában szentelte fel
Nagy Lajos apát.
Az államalapítás millenniumán díszvilágítást kapott a templom . A három oldali térvilágitás
Hevesi villamos szakemberek munkája, költségeinek egy részét Ónodiné Forgó Katalin , más részét a helyi önkormányzat fedezte. A díszkivilágítás 2000. július 23-án  vetette fényét először a templomtoronyra.
A barokk templom különösen értékes tartozéka a Mária Magdolnát ábrázoló főoltár,a Golgota és az Angyali üdvözlet képi megjelenítés a mellékoltárokon, a keresztelőkút a 18.szd második feléből, valamint a 18.szd. második feléből a Mária szobor. Értékes felírat olvasható a főhomlokzati dombormüvön elhelyezett Szeleczky címer alatt:

HANC SAKRAM SUPERIS GRATH PIATETE SZELECZKY MARTINUS PROPRIO POSUIT AERE DOMUM DIVES HUIC PER EUM , QUAEVIS ADJECTA  SUPELLEK,CRYPTAQUE CONDENDIS OSSIBUS APTA SUIS  1770.

Nevezetességei

• Római katolikus templom. Mária Magdolna tiszteletére felszentelt. A régi római katolikus templom helyén 1767 után építették fel az újat, mely egyhajós barokk stílusú épület. A költségeket Szeleczky Márton földesúr viselte. A templom és a plébániaház barokk együttese 1775-re épült fel. A templom berendezése – az oltárok, a szószék – is 18. századi barokkmunka.
• Nepomuki Szent János-szobor. A templomkertben lévő szobor 1807-ben készült.
• Golgota-szoborcsoport. Késő barokk stílusú, 1792-ben készült.
• Szeleczky-kastély. A Szeleczky család barokk stílusú kastélya U alaprajzú épület, 1760-ban épült fel. Előcsarnokában az építéskor készült, nagyon szép rokokó falképek láthatók ma is. Az épület ma iskola. Hajdani parkjánban a hatalmas, százéves fák a lenyűgözők.

Boczonád az 1900-as években

 A hevesi járásban, a nagy magyar Alföld éjszaki szélén fekszik és Szolnok vármegyével határos. A hagyomány szerint a falu eredetileg a mostanitól fél kilométer távolságra, a Goszthonyi-féle birtokon, az úgynevezett Dobogó-parton állott, ugyanitt épült a templom is. 1320 előtt Sirok várának tartozékai közé sorozhatjuk, ekkor az Aba nembeli Borh-Bodon ág birtoka volt. Később az Aba nembeli Domoszlai család birtokába került. Domoszlai Demeter magtalan halála után a király 1418-ban a Rozgonyiaknak adományozta a helységet, melyet 1486-ban is a kezükön találunk. Plebániáját már az 1332-37-ik évi pápai tizedjegyzék is elősorolja, a mikor boczonádi Péter pap 12 garas adót fizetett. Az 1552-ik évi adóösszeírásban ama helységek között szerepel, a melyektől a rájuk kivetett adó nem volt behajtható. Az 1554-ik évi adóösszeírás szerint 1553-54-ben kezdett újra települni. 1589-90-ben az egri vár fenntartására szolgáltatta be a tizedet. A XVII. század elején elpusztult. Az 1635-ik évi összeírásban újonnan épült helységként van felvéve. Az 1647-ik évi összeírás szerint nemes község volt. 1675-ben szintén nemes községként szerepel az összeírásban. A XIX. század első felében Almássy István és özvegy Szeleczky Mártonné voltak a helység földesurai. Plebániája a török hódoltság alatt megszünt s a helység 1716-ban - a canonica vizitatio szerint - Tarnaméra fiókja volt. Az ősi plebániát 1775-ben állították helyre. Templomát 1770-ben építtette Szeleczky Márton kir. tanácsos és neje Czobel Viktória, a kinek családi czímere a templom főbejáratát ékesíti. A Szeleczkyek a XVII. század második felében telepedtek le Boczonádra, melyet Lipót király adományozott Szeleczky tábornoknak. Ennek magtalan halála után birtokait unokaöcscse, a fenti Szeleczky Márton örökölte, a ki 1760-ban Boczonádon kastélyt épített. Szeleczky Márton halála után († 1798 január 30-án) itteni birtokait hasonnevű fia († 1818-ban) örökölte, kinek halála után özvegye Gosztony Apollónia birtokába ment át vétel czímén, a ki után Gosztony Alajos örökölte. Ennek fiai megosztozván az atyai örökségen, Boczonád Gosztony Kálmánnak († 1907 január 18-án) jutott, a ki után fiai Andor, Kálmán és Sándor örökölték. Jelenleg Gosztony Kálmán örökösei (1526 hold), Gosztony Kálmánné szül. Esztelneki Biró Cornélia (1350 hold) és Tornyai Schossberger Henrikné (1600 hold) a helység legnagyobb birtokosai. A róm. kath. templomnak Gosztony Kálmán örökösei a kegyurai. A hagyomány szerint az 1770 előtti templom, a mely fából volt, a mai Szent János-szobor helyén állott, hol az alapkövek ma is láthatók. A határban egy kúnhalomszerű emelkedés is látható. A község területe 5142 k. hold, lakóházak száma 25252 és a lakosság 1769 lélek, a kik kettő kivételével magyarok. Vallásra nézve 11 ref. és 31 izr., a többi róm. kath. A lakosság hitelszövetkezetet, fogyasztási és értékesítő szövetkezetet, kath. temetkezési társulatot és tűzoltó-egyesületet tart fenn. Postája helyben, távírója Hevesen és vasúti állomása Ludason van. E helységhez tartozik Alatka puszta, mely hajdan önálló helység volt és plebániája volt. E pusztán az 1870-es évekig egy félig romban heverő templom állott fenn, melynek köveiből néhai Szerelem Géza kastélyt építtetett s a régi templom egy gót stílű ablakát emlékül a kastélyba beépíttette. A kriptában volt csontokat pedig kőlappal fedett koporsóba tétette. E kastély jelenleg özvegy Gosztony Kálmánné szül. Esztelneki Biró Cornélia birtokában van, kinek a községben fennálló szép kastélyát id. Szeleczky Márton építtete a XVIII. sz. első felében. Van itt nagyobb könyvtár, számos régi családi kép, érdekes ódon butorok, velenczei csillárok stb.

Elhelyezkedése

Boconád Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 38′ 34″, k. h. 20° 11′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 34″, k. h. 20° 11′ 17″ térkép ▼

Boconád Pozíció Heves megye térképén

Bátor / Folytatáshoz kattints a posztra

Bátor az Ózd-Egercsehi-medencében, Egertől északnyugati irányban, a megyeszékhelytől légvonalban mindössze 15 km-re fekvő település.

Megközelíthető közúton: Egerből a 24-es úton, Egerbaktánál jobbra kanyarodva érjük el a falut.
Vagy északról a 25-ös útról Szúcsnál Bátor felé letérve.

A legközelebbi vasútállomás Egerben található, ahonnan Volán-buszjáratok szállítják ide az utasokat.

A településtől délre az Egerbakta-Bátor útvonal jobb oldalán emelkedik a Bátori Nagyoldal, amely égerligetekből és tölgyesekből áll. A környéken több védett növény, illetve kis- és nagyvad található. Az erdővel borított hegyoldalak, az érintetlen természet csodálatos látványt, és nagyon kellemes levegőt biztosítanak.

Első okleveles említése 1283-ból Batur néven ismeretes. 1295-ben már önálló helység volt, mely az egri püspökség tulajdonában levő Szarvaskő várának a területével volt határos. Bátort Endre püspök 1295-ben szerezte csere útján Marzsó fia Pós comestől, akinek Bátonyt adta cserébe.

Neve az 1332–1337 évi pápai tizedjegyzékben Batúr néven fordult elő. 1326-tól a Báthori családé, 1372-ben pedig az egri káptalan és a püspökség birtoka lett.1486 körül az egri püspöki szarvaskői váruradalomhoz tartozott.

A 16. században Alsó-és Felsőbátor nemesek birtoka volt, majd ez utóbbi1552-ben elnéptelenedett. A 17. században Kisbátor köznemesi birtok, Nagybátor nagyobbrészt az egri káptalané volt. 1688 és 1701 között Nagybátor ismét néptelenné vált. A [18. század|18]]-20. században a község szintén részben egyházi, részben világi tulajdonba tartozott.

1693-ben Fáy Ferencz birtoka. 1741-ben az egri káptalan jobbágyközsége volt.

A 19. század első felében az egri káptalanon kívül még gróf Keglevich Miklószálogbirtoka, továbbá Okolicsányi János és a Fora család bírt itt földesúri joggal.

1910-ben 767 magyar lakosa volt, ebből 754 római katolikus, 10 izraelita volt. A 20. század elején Heves vármegye Pétervásárai járásához tartozott.

Bátor mai gazdasági helyzetére, és erejére jellemző, hogy kedvező földrajzi adottságainak és a teljes körűen kiépített infrastruktúrának köszönhetően látványosan beindult a település fejlődése:

• egy-egy régi házat igényesen felújítottak,
• a helyiek illetve a visszatelepülők több új házat építettek,
• a közszolgáltatások, intézmények kulturált körülmények között működnek,
• a magán- és az önkormányzati fejlesztések összehangolt munkájának eredményeként javul a falukép, egyre igényesebb a község arculata,

ennek hatásaként folyamatosan növekszik az érdeklődés a még szabad ingatlanok, telkek iránt.

Népcsoportok

2001-ben a település lakosságának 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

Nevezetességei

Műemlék jellegű épületek:

• 1775–82 között épült későbarokk római katolikus templom (védőszentje Szent Imre herceg)
• 1823-ban épült, és az 1845-ben mai helyére áthelyezett népies barokk Nepomuki Szent János kápolna
• A templom oldalában helyezték el az első világháborús emlékművet, a bátori elesett hősök nevével.

Bátor az 1900-as években

 A pétervásári járásban, hegyes vidéken, a Laskó-patak mellett fekszik, 1295-ben már önálló helység volt, mely az egri püspökség tulajdonában levő Szarvaskő várának a területével volt határos. E helységet Endre püspök 1295-ben szerezte csere útján Marzsó fia Pós comestől, kinek Bátonyt adta cserébe. Az 1332-1337-ik évi pápai tizedjegyzékben Batúr néven fordul elő. 1372-ben az egri káptalan és a püspökség birtoka. Az 1546-ik évi adóösszeírásban Alsó- és Felső-Bátor néven szerepel, mindkét helységben 3-3 portát írtak össze. Az 1551-1567-ik évi úrbéri összeírásokban is, az egri püspökség földesúri birtokai között találjuk. Rákóczy Zsigmond egri várkapitány 1589-1590-ik évi számadásai szerint Egerbe szolgáltatta be a tizedet. 1635-ben 2 1/4 portája volt. Az 1647-ik évi összeírásban Nagy-Báthor néven van felvéve; ekkor csak pusztaként szerepel, melynek 1 1/2 portája volt. 1675-ben szintén Nagy-Báthor néven van felvéve az összeírásba. 1675-ben és 1686-ban csak fél portát vettek fel. 1693-ben Fáy Ferencz birtokában találjuk. 1741-ben az egri káptalan jobbágyközsége volt. A XIX. század első felében az egri káptalanon kívül még gróf Keglevich Miklós, ki zálogban bírta, továbbá Okolicsányi János és a Fora család bírt itt földesúri joggal. Jelenleg az egri főkáptalannak és Wagner Jánosnak van 940 k. holdon felüli birtoka a helység határában. A helység temploma 1801-ben épült, kegyura az egri káptalan. A község területe 4756 k. hold, lakóházak száma 107 és a lakosság 669 lélek, a kik mind magyarok; vallásra nézve van 655 róm. kath., 4 ref. és 15 izr. A nők háziipara a vászonszövés. Postája helyben, távíró- és vasútállomása Egerben van. E helységhez tartoznak Bányaház, Kisbátor és Nagyasszó telepek.

Elhelyezkedése

Bátor Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 59′ 27″, k. h. 20° 15′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 27″, k. h. 20° 15′ 57″ térkép ▼

Bátor Pozíció Heves megye térképén

Atkár / Folytatáshoz kattints a posztra

A megye délnyugati részén, a Nyugati-Mátraalján, az M3-as autópálya közelében, Gyöngyöstől 9, Hatvantól 21, a megyeszékhely Egertől 50 km-re található.

Területe az őskor óta lakott, mint azt az ásatások nyomán feltárt számoskőkori, rézkori és honfoglalás korából származó lelet bizonyítja. Első okleveles említése 1325-ből való, Athkar néven. Ekkor az Aba nemzetség birtoka volt, melyet alkalmasint Kompolt fia, Péter szerzett. Fiai 1325-ben megosztozva az atyai örökségen, az atkári részbirtokok III. Kompoltnak, a Nánai Kompolthi család ősének jutottak. 1468-ban is Kompolthi Miklós kezén találjuk, de néhai Kompolthi János leányának, Margit asszonynak fiai, Szén György és Szén Péter anyai jogon fele részére igényt tartva, Kompolthi Miklóst perbe idézték.1522-ben Országh Mihálynak négy fia és Kompolthi János fiai között kötött örökösödési szerződés értelmében Atkár Országh Mihály fiaira szállt.

Az 1552. évi adóösszeírásban azok között a falvak között sorolták fel, amelyeket a török elpusztított, ígyy az adó nem volt behajtható. Atkár 1554-re épült fel újra. Az 1564. évi adóösszeírásban már ismét 11 portát írtak itt össze.

1567-ben, Országh Kristóf halála után nővére, Országh Borbála, Török Ferenc neje nyerte adományul I. Miksa királytól.

1741-ben Atkár az esztergomi káptalan birtoka volt.

A 19. század első felében a Beneczky, Goszthony, Brezovay, Orczy, Fehér, Kürthy, Kovács, Malatinszky, Pethő, Borhy, Várkonyi, Hamar, Györky, Makay, Gál, Bakó, Márton, Petes, Harmos, Thassy, Huszka és a Markovics családok bírták.

1857-ben az egész település a lángok martaléka lett. Ebben az évben építették fel a római katolikus templomot is, a melynek a hitközség a kegyura.

1910-ben 1755 római katolikus magyar lakosa volt. A 20. század elején Heves vármegye Gyöngyösi járásához tartozott.

A főleg mezőgazdaságból élő Atkáron 1486 óta termelnek szőlőt.

A település közelében fekszik Tass is, mely egykor önálló település volt, ma azonban csak puszta.

Tass

Tass (ma puszta), egykor az Aba nemzetség Rédei ágának birtoka volt.

Rédei Péter fiát, Demetert 1340-ben említették, Tassi előnévvel, az előnévből következtetve, Tasson lehetett birtokos.

Az 1554 évi adóösszeírás még önálló helységként tüntette fel, ekkor három portája volt, 1564-ben szintén ennyit írtak össze, és az 1576. évi tizedjegyzék még hat termelőt sorol fel itt. 1635-ben és 1647-ben 3, 1675-ben 1 3/4, 1686-ban 1 1/4 portát vettek fel az adóösszeírásba.

Tass puszta a herczeg Esterházyaké volt, akinek nagy juhtenyésztésük volt itt.

Nevezetességei

• Őrangyalok temploma, 17. században épült római katolikus templom, a Fájdalmas Anya kőszobrával
• Jégkorszaki /periglaciális/ talajszelvény
• A tasspusztai Dőry kastély és a körülötte található őspark

Atkár az 1900-as években

A gyöngyösi járásban, a Mátra-hegység alatt elterülő síkságon, a Nyárfa-part nevű domb mellett fekszik. 1325-ben az Aba nemzetség birtoka, melyet alkalmasint Kompolt fia, Péter szerzett. Fiai 1325-ben megosztozván 22az atyai örökségen, az atkári részbirtokok III. Kompoltnak, a Nánai Kompolthi család ősének jutottak. 1468-ban Kompolthi Miklós kezén találjuk, de néhai Kompolthi János leányának, Margit asszonynak fiai, Szén György és Szén Péter anyai jogon fele részére igényt tartván, Kompolthi Miklóst perbe idéztetik. 1522-ben Országh Mihálynak négy fia és Kompolthi János fiai között kötött örökösödési szerződés értelmében Atkár Országh Mihály fiaira szállott. Az 1552-ik évi adóösszeírásban azok között a falvak között szerepel, a melyeket a török elpusztítván, az adó nem volt behajtható. 1554-ben újra felépült. Az 1564-ik évi adóösszeírásban már ismét 11 portával szerepel. Országh Kristófnak 1567-ben bekövetkezett halála után nővére, Országh Borbála, Török Ferencz neje nyerte adományul Miksa királytól. Tass (ma puszta), hajdan önálló község s az Aba nemzetség Rédeiágának birtoka volt. Rédei Péter, a kinek fiát, Demetert 1340-ben említik, Tassi előnévvel szerepel, az előnévből következtetve, Tasson lehetett birtokos. Az 1554-ik évi adóösszeírás szerint még önálló helység, ekkor három portája volt, 1564-ben szintén ennyit írtak össze. Az 1576-ik évi tizedjegyzék még hat termelőt sorol fel itten. 1635-ben és 1647-ben 3, 1675-ben 1 3/4, 1686-ban 1 1/4 portát vettek fel az adóösszeírásba. 1741-ben Atkár az esztergomi káptalan birtoka. A XIX: század első felében a Beneczky, Goszthony, Brezovay, Orczy, Fehér, Kürthy, Kovács, Malatinszky, Pethő, Borhy, Várkonyi, Hamar, Györky, Makay, Gál, Bakó, Márton, Petes, Harmos, Thassy, Huszka és a Markovics családok bírták. Tass puszta a herczeg Esterházyaké volt, a kinek nagy juhtenyésztésük volt itten. Jelenleg Döry Bélánénak, született Boronkay Ilonának, Goszthonyi Bélának, Kanitz Ödönnek, Somogyi Albertnek és Győrffy Kálmánnak van itt nagyobb birtoka. A helységben több kastély van. A Goszthonyi család ősi kastélya jelenleg Goszthony Béla tulajdona, Győrffy Kálmáné 1871-ben épült. A helységben levő többi úrilakok közül Kürthy Sándorét a múlt század elején építették. Fölsinger Ferencz úrilakát Fölsinger Rezső építette. Koller János dr.-é eredetileg a Malatinszky családé volt s a múlt század elején épült, de újabban átalakították. A Brezovay család úrilaka jelenleg Boross Lajos tulajdona. ÖzvegyKállay Józsefné úrilaka, mely azelőtt a Hamar családé volt, a múlt század elején épült. Kanitz Ödön és Somogyi Albert az egykori Malatinszky-féle kúriát bírják, mely szintén a múlt század elején épült. 1857-ben az egész helység a lángok martaléka lett. Ebben az évben építették fel a róm. kath. templomot, a melynek a hitközség a kegyura. A helység területe 5851 k. hold, lakóházak száma 265 és a lakosság 1584 lélek. Ebből két német kivételével mind magyar és 10 izr. kivételével mind róm. kath. vallású. A lakosság fogyasztási és értékesítő szövetkezetet tart fenn. A község postája helyben, távíró- és vasútállomása Vámosgyörkön van, a hatvan-vámosgyörki vonal mentén. E helységhez tartozik Tass puszta (azelőtt Pusztatass), mely a középkorban önálló község volt, még az 1549-ik évi adóösszeírásban 8 portával szerepel, de az 1635-ik évi összeírásban már nem fordul elő. Az 1907-ik évben egy régi templom alapjára bukkantak itt. Továbbá ide tartoznak még a következő telepek: Goszthonyi major, Fodortanya, Surányitanya, Malatinszky középtanya, Vinterberg tanya, Várkonyi tanya, Fodor tanya, Surányi tanya, Oláhtanya, Faragótanya, Győrffytanya, Tassi tanya, Kollertanya, Zaleski tanya. A község most építtetett díszes községházat és két ártézi kutat is furatott.


Atkár. - Györffy Kálmán úrilaka.

Elhelyezkedése

Atkár Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 43′ 16″, k. h. 19° 53′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 16″, k. h. 19° 53′ 28″ térkép ▼

Atkár Pozíció Heves megye térképén