A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tájház. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tájház. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 19., csütörtök

Magyarlukafa / Folytatás a posztban


 Magyarlukafa község Baranya megyében, a Szigetvári járásbanSzigetvártól északra.

 Magyarlukafát az oklevelek 1236-ban (más forrás szerint 1234-ben) említették először az oklevelek, Luca alakban írva, majd 1395-ben Lucafalwa,1408-ban Lukafalwa, később Lukafa, Lukafalwa írásmóddal említik.
A falut a török idők után sokáig csak mint pusztát említették kevés magyar lakossal. 1772-ben németek érkeztek ide, akik a faluban letelepedve üveghutát létesítettek itt. A település lakói emellett nagy számban foglalkoztak makkoltató disznótartással is, kihasználva a Zselic hatalmas erdőségeinek lehetőségeit.
Az 1950-es megyerendezéssel a korábban Somogy vármegyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.

 A falu egyetlen műemléke egy tájházzá alakított népi lakóház, az egykori általános iskolában pedig Lukafa Galéria névvel kiállítótermet rendeztek be. A település turisztikai értékét ezek mellett a három közeli halas- és horgásztó és a zselici tájvédelmi körzet jelenti. Sok látogatót vonz Magyarlukafára a Vendel-napi búcsú is.





Elhelyezkedése
Magyarlukafa (Magyarország)
Magyarlukafa
Magyarlukafa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 09′ 54″k. h. 17° 45′ 18″Koordinátáké. sz. 46° 09′ 54″, k. h. 17° 45′ 18″térkép ▼
Magyarlukafa (Baranya megye)
Magyarlukafa
Magyarlukafa
Pozíció Baranya megye térképén

2017. január 2., hétfő

Tornyos-„Magda-lak” Tájház / Folytatás a posztban



 "Szeretném, ha a tájházban mindenki megtalálná a maga örömét", nyilatkozta Szabó Magda, a „Magda-lak” Tájház tulajdonosa és megálmodója. A tájházat szombaton ünnepélyes keretek között nyitották meg Tornyoson.
A létesítmény ötlete már nagyon rég megfogalmazódott a nyugalmazott óvónőben, akinek mindig is nagy szenvedélye volt a régi tárgyak gyűjtése. Ahogyan szaporodtak ezek az relikviák, úgy kezdte el minél inkább foglalkoztatni a gondolat, hogy ideje rendszerezni hőn szeretett tárgyait. Ahogyan ő fogalmazott, ideje volt bemutatni az embereknek, hogy lássák, milyen ügyesek voltak az őseink.
– Nagyon sok mindent egyedül készítettek el, saját kezűleg. Mivel én is kézműves vagyok, szeretném megmutatni a fiatalabb korosztálynak, hogy mi mindent lehet készíteni természetes anyagokból – mondta Magdolna.
 A nyugalmazott óvónő gyűjtési szenvedélye 40 évet ölel fel. Azonban az igazi rendszerezés 2006-ban kezdődött, amikor lassan kialakultak a különböző szobák, amelyeket most a látogatók is körbejárhattak és megcsodálhattak. Viszont itt még nem ért véget a tervek hosszú sora. Ahogyan a tulajdonos asszony fogalmazott, életet szeretne vinni a „művébe”. A fiatalok mellett szeretné az anyukákat és a nyugdíjas korosztályt is bevonni a tájházon belüli aktivitásokba.
– Egy-egy ilyen találkozón nagyon jó és hangulatos beszélgetést tudnak folytatni. Például leülhetnek egy kártyapartira a tájház gangján, közben beszélgethetnek, kártyázhatnak, sakkozhatnak, ahogyan azt régen is tették – magyarázza a tulajdonos.
 A megnyitót Dr. Szőke Anna néprajzkutató, egyben Magda kedves barátnője vezette. A szakember elmondta, hogy összességében 120 évre visszamenőleg lelhetünk fel tárgyakat, de a legfiatalabb tárgy is 50 éves. Hozzátette, hogy az akkori paraszti társadalomnak nagyon szigorú, íratlan szabályi voltak, amelyeket hűen tükröz a tornyosi tájház is.
– Az épületben megtalálhatjuk a tisztaszobát is, ahol egykor a születés zajlott, de itt van például a hátsó szoba, ahol a család az életét élte – magyarázza Szőke Anna.
A színes kultúrműsor után a helybéli plébános szentelte fel a tájházat. Akik pedig kíváncsiak a „Magda-lak”-ra, megtalálhatják a Dózsa György utca 27-es házszám alatt.
Göblös Nikoletta



Elhelyezkedése
Tornyos (Szerbia)
Tornyos
Tornyos
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 52′ 25″k. h. 19° 49′ 32″

2016. augusztus 9., kedd

Vértesboglár / Folytatás a posztban


 Vértesboglár község Fejér megyében, a Vértes hegység tövétől keleti irányban négy kilométerre helyezkedik el. A falut körülvevő területek nagy része a Vértesi Tájvédelmi Körzethez tartozik.
 Vértesboglárt és környékét már a rómaiak is lakták, amit az itt talált római korból származó leletek, s a települést átszelő római út nyomai is bizonyítanak.
Boglár (Al- és Felboglár) nevét az oklevelek már 1187 előtt említik, mint királynéi birtokot. Nevét 1193-ban Boclar, 1221-ben Boklar, 1311-ben Olboklar(Alboglár), 1339-ben Boklár alakban írták.
1187 előtt a királynéi és nemesi birtok Boglárt Eufrozina királyné a fehérvári kereszteseknek adta.
1221-ben Doboka körülhatárolt földjét 30 M-ért eladta Csák nemzetségbeli (de gen. Chak) Demeter mesternek. (Az eladott föld területbe nem tartozott bele az ott lévő Szent György-templom harangozóinak földje.)
1311-ben Károly Róbert király Lukács, Benedek és a többi elhalt királynéi nép (populorum reginalium) felboglári földjét a Csák nemzetségbeli István fia Péter nevű szerviensének, és Vasvári Péter comesnek (ispán) adta, s határait leiratta, e határleírásból kitűnik, hogy 1311-ben Alboglár (Olboklar), Budmer, Venye és Keer (Kér) volt a szomszédos települése.
1332-ben a Csák nemzetségbeli Wgud néhai bán fia Demeter fia Móric győri domonkos szerzetes vásárolt boglári földjét eladta Németi Heym fiainak, még mielőtt a király Demeter összes birtokát a cseh Chenyknek adta volna. Németi Heym fiai közül László hölgykői várnagy volt.
A település a török időkben elnéptelenedett, csak mint puszta hely szerepel.
A 18. században az elpusztult falut a környező településekkel együtt azEsterházy család vásárolta meg, s nagy részben Bajorország-ból, Fekete-erdőből érkező német telepesekkel népesítette be.
1945 előtt a községet javarészt németajkú lakosság lakta, csupán tíz-tizenkét magyar anyanyelvű család élt itt, akik mind mezőgazdasági cselédként dolgoztak.
Az 1941-es népszámlálás adatai szerint a község lakossága 1288 fő, összesen 274 lakóépület állt itt. A község határa 4035 kat. holdot tett ki, melyből 600 kat. hold szántó és 860 kat. hold erdő csákvári gróf Esterházy Móric tulajdonát képezte. A lakosság többnyire helyben földműveléssel foglalkozott (egésztelkes ill. féltelkes gazdák voltak), de a nyári idényben aratási bérmunkákat is vállaltak más községekben. A fiatalok nagy része Budapestre járt dolgozni.
1945. előtt csak egy négytantermes iskola működött Vértesbogláron, osztatlan osztályokkal. A nehéz anyagi körülmények miatt a szülők nem engedhették meg, hogy gyermekeiket felsőbb iskolában taníttassák, ipari pályára is kevesen kerültek.
Közlekedés szempontjából sem volt jó helyzetben a falu: utazás csak végig szekéren, vagy a 4,2 km-re vasútállomásról volt lehetséges a környező falvakba, városokba eljutni. A második világháború során a férfiak jórészt a frontra kerültek, így a mezőgazdasági munkák elvégzése a nőkre, gyermekekre és az idősekre hárult.
A szovjet egységek 1944. december 24-én este 8 órakor érték el a falut, azonban a front még sokáig a község határában húzódott. Az ismétlődő német támadások miatt a községet kiürítették, a lakók Vértesacsán, Alcsúton,Tabajdon találtak ideiglenes menedéket. A kitelepítettek csak március 15-e után térhettek vissza otthonaikban.
A harcok során az igavonó állatok nagy része elpusztult. A Földigénylő Bizottság 1945 május elején 664 kat. hold földből 508 kat. holdat osztott szét száz igénylő között, akik közül 49 addig teljesen földnélküli volt. A földek nagy részét a volt Esterházy birtokból osztották ki.
1945. április 6-ig a községben katonai közigazgatás volt. 1945. áprilisának elején indult meg a községben a tanítás, ekkor a tanítók még a lakásaikon oktatták a 240 tanulót. Az iskola épületét 1946. elejére sikerült helyreállítani. A gyermekek a széket és a téli időszakban a tüzelőt otthonról hozták. Átmenetileg téglára fektetett deszkalapok szolgáltak asztalként, és pergamen papírral ragasztották be az ablakokat hogy ne legyen huzat. Az iskolai élet 1948-tól normalizálódott.
1946. májusában került sor a németajkú lakosok kitelepítésére nemzetközi megállapodás értelmében. Nyolcvannégy család költözött el, helyükre kilencvennégy családot telepítettek be Románia, Csehszlovákia és Magyarország különböző területeiről.

Nevezetességei

  • Plébániaház – Fellner Jakab építette 1761-ben.
  • Kápolna
  • Régi temető és sírkövei
  • Présházegyüttes
  • Mária szobor
  • Képesoszlopok
  • Artézi kutak
  • Feszületek
  • Gémeskutak
  • Kőhíd
  • Kálvária-domb
  • Római-árok
  • Boglári-tanya
  • Tájház (Petőfi utca)
  • Assisi Szent Ferenc templom
  • Nepomuki Szent János-szobor
  • Szent Vendel-szobor
  • Szent Flórián-szobor
  • Vértesboglári horgásztó




Elhelyezkedése
Vértesboglár (Magyarország)
Vértesboglár
Vértesboglár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 25′ 42″k. h. 18° 31′ 27″Koordinátáké. sz. 47° 25′ 42″, k. h. 18° 31′ 27″osm térkép ▼
Vértesboglár (Fejér megye)
Vértesboglár
Vértesboglár
Pozíció Fejér megye térképén

2016. augusztus 4., csütörtök

Szentistván / Folytatás a posztban


Szentistván nagyközség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mezőkövesdi járásban. A Bükk-vidék és az Alföld találkozásánál helyezkedik el, a 3. számú főútvonaltól, autópályától délre, pár kilométerre.
 A község határában 4-6000 éves leleteket is találtak, melyek itt élő emberekre (dákok, szarmaták) utalnak. A mondabeli Csörsz árok nyomai is fellelhetők.
Az Ákos nemzetségbeli Ernye bán fia, István nádor 1315 tájt Szent István tiszteletére építtet itt templomot. A községet is erről nevezték el, mai neve 1396-ban Senth Isthuán alakban volt ismeretes. A török többször feldúlta, olyannyira, hogy az 1641-es összeírás alkalmával lakatlan volt a vidék. Igazán csak II. Rákóczi Ferenc szabadságharca után népesedett be. Szentistván egészen 1945-ig megmarad az egyház, az egri káptalan birtokában.
A krónikák, történetírók nem jegyeztek fel a településről jelentős történelmi eseményeket.

Nevezetességei

Szentistván, a három „matyó” település (Mezőkövesd, Szentistván, Tard) egyike. A „matyó” név eredetét sokan kutatták, s kutatják még napjainkban is. „A szorgalmas népű, szép magyar fajtájú község lakossága elismert nevet vívott ki, elsősorban asszonynépe a matyó népművészet magas színvonalra való fejlesztésével és a kézimunkázás és hímzés szorgalmas művelésével” – írja az1939-ben készült Borsod Vármegye Krónikája című kiadvány szerzője. Régen és még ma is, a hímzés sok asszonynak a megélhetés forrása, kiegészítője. Díszes, matyó népviseleti ruhájukat szívesen magukra öltik az idelátogatók kedvéért.
 A településen található műemlék a Szent István király tiszteletére épített templom, melynek falát Takács István festőművész freskói díszítik. A történelmet őrzik és idézik a háborúk áldozatai tiszteletére emelt emlékművek a Hősök terén. Közöttük és kiemelkedve kapott helyet a Millennium tiszteletére államalapítónk, Szent István király alakját és emlékét őrző műalkotás. Artézi víz-forrás a település központjában található Szent István kútja. Ma már az 1890-es években épült műemlék tájház is történelem.

Elhelyezkedése
Szentistván (Magyarország)
Szentistván
Szentistván
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 46′ 23″k. h. 20° 39′ 39″Koordinátáké. sz. 47° 46′ 23″, k. h. 20° 39′ 39″osm térkép ▼
Szentistván (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Szentistván
Szentistván
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén

2016. augusztus 2., kedd

Aggtelek / Folytatás a posztban



 Aggtelek község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Putnoki járásban.Miskolctól 50 kilométerre északnyugatra, közel a szlovák határhoz található. A közelben található az ország egyik leghíresebb cseppkőbarlangja, a Baradla–Domica-barlangrendszer.
Az „Aggtelek” szó az „Ag” (Og) személynév és a „'telek” (tatárjárás idején elnéptelenedett település) összetételével alakult ki; ebben a formájában először egy 1346-ban kelt okmányban olvasható. Korábban (egy 1295-ös iratban) „Novák” néven említették (e szláv szó jelentése: „új telepes”).
 A terület az őskor óta lakott, itt kerültek elő az ún. bükki kultúra tárgyi leletei. A település már a honfoglalás idején benépesült, a tatárjárás után azonban hosszú évtizedekre lakatlan maradt. Az ősi település magva a mai harangtorony és templom környékén, ÉNY–DK irányban hosszan elnyúló dombtetőn alakult ki. A gyenge termőföld miatt a falu gazdasági életének alapja a 2. század közepéig hegyi állattenyésztés, a mészégetés és a szövő-fonó háziipar maradt.
Csokonai Vitéz Mihály barátja, Puky István és Ragályi Gedeon társaságában1801. július 5-én látogatta meg a cseppkőbarlangot.
Petőfi Sándor felvidéki utazása során, 1845. május 24-én járt itt, nevét bevéste a barlang falába. Élményeit az „Úti jegyzetek” című munkájában írta le.
1858-ban tűzvész pusztította el a települést: leégett az iskola és egy lakóház kivételével minden épület. A templom falai állva maradtak, de maga az épület teljesen kiégett. A második világháborúban a szovjet csapatok átvonulása jelentős dúlással járt.
Az 50-es években a Borsodi szénmedence bányáinak megnyitása,Kazincbarcika nehéziparának felfejlesztése munkaalkalmakat és viszonylagos jólétet teremtett. A mezőgazdaságban maradt az egyéni gazdálkodás: a termelőszövetkezetet kétszer is megszervezték, de mindkétszer életképtelennek bizonyult.
Természeti értékeinek köszönhetően a település ma turisztikailag kiemelt jelentőségű. Az UNESCO 1995. december 6-án az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjait, köztük a Baradla–Domica-barlangrendszert és a Béke-barlangot a világörökség részévé nyilvánította.


Látnivalók

Az Aggteleki-karszt Magyarország legészakibb kistája; a Gömör–Tornai karsztvidék magyarországi része. Az egész hegység természetvédelmi terület; az Aggteleki Nemzeti Park része.
Ismertségét Közép-Európa leghosszabb barlangjának, a Baradla-barlangnak köszönheti. A Baradlát már az őskori ember is ismerte és lakta. A mai kor embere viszont – vállalkozó kedvétől és vérmérsékletétől függően – számos barlangtúrából választhat, hogy megismerje. Melyekről bővebben is tájékozódhat: Barlangtúrákkal kapcsolatos információk
  • Ördögszántás és az Aggteleki-tó
  • Mészégető kemence
Az Aggteleki-tó mellett felépített kemence, emlékéül szolgál a hajdanán igen jelentős bevételi forrást eredményező mészégetésnek.
  • Református templom (fehérre meszelt, oromzatos, nyeregtetős, toronytalan)
  • Fejfamúzeum és Kopjafa Emlékpark
  • Harangtorony
A templomtól 200 méterre található.
  • Tájház
A tájház egy 20. század eleji zsellérszobát mutat be, amely konyhaként és lakóhelyiségként is szolgált. A szoba korabeli használati tárgyakkal van berendezve, de gazdag textilgyűjteménnyel is rendelkezik. Előzetes bejelentkezés alapján rakott sparhétján (és esetenként benne) készített ételek kóstolására nyílik lehetőség.
  • Hagyományok Háza
Az évről évre változó kiállítási anyagot felvonultató bemutatóhely különböző hagyományos paraszti tevékenységformákon keresztül mutat rá arra, hogy a mai táj (azaz a természetvédelmi oltalom alatt álló nemzeti park) az ember és a természet évszázadok óta tartó kölcsönös egymásra hatásának eredményeképpen alakult ki.
  • Nagyboldogasszony kápolna (római katolikus)
  • Nyitott parasztudvar (Kossuth Lajos u. 49.) 2007-ben alakították át turistacsalogatónak, és azóta évről évre itt tartják a Gömör-Tornai Fesztivál több rendezvényét is. Az egykori csűrben kialakított színpadon évente többször helyi, amatőr művészek lépnek fel. Az istállógaléria változatos témájú időszaki kiállításoknak ad otthont.
  • Aggteleki Nemzeti Park több felszíni és felszín alatti túralehetőséggel.
  • Gyalogtúra lehetőségek.
A harangtoronnyal átellenben, az országút túloldalán állt az ősi aggteleki vendégfogadó, amit először 1793-ban említi útirajzában gróf Teleki Domokos, aki itt szállt meg, és igen elégedett volt a szolgáltatással. Később itt szállt meg Petőfi Sándor is, amikor meglátogatta a Baradla barlangot. Az egyemeletes, zömök épület földszintjén volt a vendéglő, az emeleten pedig a szobák. 1974-ben az épületet életveszélyessé minősítették, majd lebontották.




  • Aggtelek az egyik (érintőlegesen említett) helyszíne Mikszáth Kálmán Hogyan lettem én író? című novellájának.
  • Aggtelek a címadó helyszíne Lipták Gábor Az aggteleki pásztor című elbeszélésének.
  • A hagyomány szerint az ősi aggteleki fogadó tulajdonosáról mintázta a Putnokon született Tóth Ede A falu rossza című népszínművének elhíresült kocsmárosát, Schwarz Mózsit.


Környező települések

  • Jósvafő (5 km),
  • Trizs (6 km),
  • Domica, Szlovákia (5 km).
A legközelebbi város: Szendrő (30 km).


Elhelyezkedése
Aggtelek (Magyarország)
Aggtelek
Aggtelek
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 28′ 00″k. h. 20° 30′ 06″Koordinátáké. sz. 48° 28′ 00″, k. h. 20° 30′ 06″osm térkép ▼
Aggtelek (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Aggtelek
Aggtelek
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...