Buzsák / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Balaton melletti Nagy-berek szélén, a Kaposvár–Fonyód-vasútvonaltól néhány kilométerre.

 Buzsák helyén a középkorban Akts és Magyari falvak feküdtek, és területe eredetileg a Somogyi vár tartozéka volt.

A 13. században azonban a terület egy része a Bő nemzetség birtokába került.1268-ban a Bő nemzetségbeli Izsép fia János az itteni várbirtokokat jó szolgálatainak jutalmául kapta adományul IV. Béla királytól. János azonban nem érvényesítette jogait, hanem a kapott birtok részt visszaadta a várjobbágyoknak, de 1279-ben IV. Lászlótól új adománylevelet eszközölt ki az egész Magyari helységre.

Magyari

1403-ban Magyari helységet Gordovai Fancs László fia, László nyerte adományul. 1424-ben László fiai: János, Imre, Bertalan és László megosztoztak itteni birtokaikon. 1455-ben a Fancs család új adománylevelet nyert V. László királytól, de kívüle még az Alapi családnak is voltak itt birtokai. Alapi András itteni részbirtokait 1464-ben Gordovai Fancs Gáspárnak adta el. Magyari még1498-ban is a Gordovai Fancs családé volt.

Akts

Akts (Akcs) helység nevével 1449-ben találkozunk első ízben és ekkor a Bő nemzetségbeli Laki Thúz, a Létai és a Szécsényi családoké. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták birtokába. Az 1536. évi adólajstrom szerint a két helység már egyesült. A 15-16. században nagy számú dalmát, illetve illír, horvát nemzetiségű család telepedett le a területen. Az 1536. évi adólajstromban Akts-Magyari földesuraiként Laki Bakith Pál, Kürthösy Imre, Fajszi Ferenc, Kovácsy Péter és Török Bálint szerepeltek. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Annát iktatták be a település birtokába. 1559-ben Lakvárt, tartozékaival együtt, Tahy Ferenc főlovászmester és Zrínyi Ilona vásárolták meg. 1607 körül a Tóti Lengyel családból való Lengyel János szigligeti kapitány és Kéthelyi Mátyás a helységet erőszakkal elfoglalták és Lakvárához csatolták. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben a szigligeti vár tartozékai között volt említve. 1675-ben Pribérdi Jankovics István és testvérei: Péter és Boldizsár, valamint rokonuk, Csopaky Judit Mészölyné, pert indítottak özvegy Lengyel Zsigmondné, szül. Kisfaludi Kata, mint fiának, Lengyel Miklósnak, gyámja ellen Akts-Magyari, másként Buzsák birtokáért. A per 1678-ban egyezségileg nyert befejezést, melynek értelmében Buzsák jobbágyait a Jankovics és a Lengyel családok között osztották fel. Ez a felosztás szolgált alapjául az újabb időben is használatos Jankovics-Buzsák és Lengyel-Buzsák elnevezésnek.

1715-ben 44 háztartást írtak össze a településen. 1726-ban felerésze még Jankovics Istváné volt, de a másik fele már a Lengyel és a Mérey családok között oszlott meg, míg 1733-ban már az egész helység Jankovics István földesúri hatósága alá tartozott. 1767-ben felerészén Jankovics Antal özvegye Fekete Julianna, felerészén báró Maithényi János, Vrancsics Pál vezérőrnagy, Baranyay Imre özvegye, Kis Barnoki Farkas Sándor, Mérey Lajos és Károly özvegye voltak a helység földesurai, a 20. század elején pedig Jankovics B. Gyula, Kund Gusztáv és gróf Széchenyi Imre volt itt a nagyobb birtokos.1856-ban a kolera pusztított itt, és mintegy 400 áldozatot követelt.

A 20. század elején Somogy vármegye Lengyeltóti járásához tartozott.

1910-ben 2295 lakosából 2286 magyar volt. Ebből 2259 római katolikus, 34 izraelita volt.

A községhez tartoztak: Buzsáki-major (azelőtt Bel-major), Kéka-puszta, Kistatárvár, Csiszta-puszta, Czeria-szőlőtelep és Kund-puszta is.

Kéka

Kéka-puszta helyén a középkorban egy nagyobb falu feküdt, melynek neve előfordul már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már egyházas hely, melynek 1327-ben lelkésze is említve volt.

Nevezetességei

A több mint 500 éves település virágzó hagyományai, építészeti látnivalói, hagyományos rendezvényei jelentős idegenforgalmi vonzerővel bírnak. A faluba betelepedett délszláv népcsoportok által hozott tradíciók átfonták az itt élők életét. Kialakult egy olyan jellegzetes kultúra, amely csak erre a közösségre jellemző.

A falu asszonyai ma is varrják a háromféle ősi hímzést. (Melyek a kék-piros, vagy fekete-piros fonallal varrt „vézás”, a „rátétes” és a sok színben pompázó „boszorkányos”.) Bárki megnézheti a szebbnél szebb darabokat, hiszen nyáron, az utcán 8-10 asszony is hímez egy- egy csoportban. A legszebb darabok mindháromféle hímzésből az 1997-ben épült Faluház állandó kiállításán és a Tájház múzeumában egész évben megtekinthetők.

• Buzsáki Tájház - Itt a török idők alatt betelepült, majd elmagyarosodott horvátok népi építkezését, népművészetét mutatja be. A tájház egy megőrzött módos parasztporta épületeiben van, mely a 19. század második felében épült vert falú, oszlopos, mellvédes tornácú lakóház, első helyiségében tisztaszobával, a másodikban szabadkéményes, kemencés konyhával. Hátul az úgynevezett tisztaszobában pedig kiállítás mutatja be a hírneves buzsáki hímzést, a rátétes és szőttes díszű textíliákat.

• Faluház

• Fehér kápolna - a település legrégebbi műemléke: egyhajós, félköríves szentélyű, romanikus sílusú – az Akts nevű, elpusztult középkori település plébániatemploma volt. 1704-ben készült, faragott szőlőindás, reneszánsz faoltára jelenleg a római katolikus templomban tekinthető meg.

• Nagyboldogasszony római katolikus templom - 1791-ben szentelték fel, gazdag buzsáki hímzéssel készült miseruha- és oltárterítő-gyűjteménye országszerte ismert.

• János-hegyi pincesor - műemlék, nádfedeles pincéiben a gazdák gyönyörű természeti környezetben kínálják boraikat.

• A Pünkösdi Találkozón és a Buzsáki Búcsún folklórműsorok és népművészeti vásár, a Szüreti Napokon borbíró választás, borverseny és szüreti felvonulás várja a községbe látogatókat. Az ősi dal- és tánckultúrát a Hagyományőrző Népi Együttes és az asszonykórus fellépésein ismerhetjük meg.

• A Buzsáktól 5 km-re található Csisztafürdőt 42 °C- os ásványi anyagokban gazdag hidrokarbonátos kénes gyógyhatású melegvize miatt sokan keresik fel.

Elhelyezkedése

Buzsák Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 38′ 56″, k. h. 17° 34′ 43″Koordináták: é. sz. 46° 38′ 56″, k. h. 17° 34′ 43″ térkép ▼

Buzsák Pozíció Somogy megye térképén

Porrog / Folytatáshoz kattints a posztra

 Vakolatdíszes népi lakóház

A települést először 1536-ban említették írásban, amikor birtokosa özvegy Laky Lázárné volt. 1598–99-ben Batthyány György birtokolta, 1626-ban már a Hollósy család.

Az 1901-ben épült haranglábhoz 1995-ben kezdtek el hozzáépíteni egy evangélikus templomot. Az építkezés 1996-ban fejeződött be.

A lakók nagy része szőlő, alma, málna és fenyő termesztésével foglalkozik.

 Vakolatdíszes népi lakóház

 Az evangélikus templom tornya (1901)

Nevezetességei

Bár nem Porrogról közelíthető meg legegyszerűbben, de a község közigazgatási területéhez tartozik a szép fekvésű, egy tó félszigetén elhelyezkedő ágneslaki arborétum és benne az ökoturisztikai centrumként is szolgáló vadászház.

A településen sok régi, vakolatdíszes lakóház látható. Évente borversenyt is rendeznek.

 Az ágneslaki vadászház

Elhelyezkedése

Porrog Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 17′ 14″, k. h. 17° 02′ 01″Koordináták: é. sz. 46° 17′ 14″, k. h. 17° 02′ 01″ térkép ▼

Porrog Pozíció Somogy megye térképén

Somogyvár / Folytatáshoz kattints a posztra

Széchenyi kastély főbejárata

 Somogy megyében, Lengyeltótitól délre, Lengyeltóti, Öreglak és
Somogyvámos közt fekvő település.

Vonattal megközelíthető a Kaposvár–Fonyód-vasútvonalon.

A Szent Egyed apátság romjai

 A település már a bronzkorban is lakott volt. A történelmi hagyomány szerint a Somogyi hercegséget öröklő Koppány vezérnek a mai Somogyvár területén vagy a közelében volt a vezéri szállása, és innen indultak lázadó csapatai Veszprém ostromára 997-ben. A közeli Kupa-várhegyen végzett ásatások, során egyértelműen bizonyították, hogy az 1091-ben Szent László király által felszentelt Szent Egyed bencés monostor körül valószínűleg csak a 12. században épült várfal. A király által Franciaországból behívott bencés szerzetesek számára 1091 és 1095 között építtetett apátság a kor egyik legnagyobb és legelegánsabb létesítménye volt, tiszta lombardiai román stílusban építve hozzávetőleg 2,5 hektáron terült el. Az apátság szerzeteseit a Saint Gilles-i apátság küldte Magyarországra. Valamennyien franciák voltak, az alapítás után még hosszú időn át minden barátot Franciaországból küldtek ide. Az apátságban a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már hiteleshelyi levéltárként is működött. A királyi birtokon létesített épületegyüttes egyúttal ispánsági központ, azaz vármegyeszékhely szerepet is betöltött. A somogyvári királyi vár 1163-tól gyakran szerepelt okleveleinkben. A 13. század végén Henrik fia Miklós foglalta el, akitől rövid idő után III. András király szerezte vissza. Luxemburgi Zsigmond király 1410-ben királyi városként adományozta Marczali Miklósnak és Dénesnek. Ekkorra a vár már romos állapotba került, melyet a Marczaliak sem építettek újjá, és ezután sem szerepel okleveleinkben.

Az 1474-ben kötött örökösödési szerződés alapján a Báthoriakat iktatták be Somogyvár település és tartozékainak birtokába, melyre 1495-ben királyi adományt is kaptak. Később az enyingi Török család birtokába került a terület.

A kolostort és a templomot hozzávetőlegesen a 16. század első feléig használta a rend. A török veszély erősödésével, a Mohácsi vereség után végvárrá kezdték átépíteni a templomot és a kolostorépületet. A főkapukat, ablakokat befalazták, a templomtornyokból bástyákat alakítottak ki. A nyugati homlokzat elé egy kisebb őrtorony épült. Az 1543-ban ideérkező török csapatok azonban megostromolták és kifosztották az apátságot. A szerzetesek később nem tértek vissza. A törökök erődítményül használták az épületeket, majd az egykor pompás kolostorépület és a hatalmas templom lassan az enyészeté lett.

A török hódoltság idején szerb határőröket (iflákokat) telepítettek le a településen, akik az őslakosokkal szemben kedvezményekben részesültek. A törökök kiűzése után 1677-ben Széchényi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést, amely egészen a 20. századig a család birtokában maradt.

A Szent Egyed apátság romjai légifotón

 Dombormű angyal-ábrázolással Somogyvárról a Nemzeti Múzeumban

Szentesica forrás

Elhelyezkedése

Somogyvár Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 34′ 56″, k. h. 17° 38′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 56″, k. h. 17° 38′ 45″ térkép ▼

Somogyvár Pozíció Somogy megye térképén

Babócsa / Folytatáshoz kattints a posztra

A Török-kút

Belső-Somogy déli részén, a horvát határtól 5 kilométerre fekszik. A Rinya-patak a településnél lép be a Dráva árterébe.

Vonattal elérhető a Nagykanizsa–Pécs-vasútvonalon.

 Területe az őskor óta lakott, sok réz- és bronzkori leletet tártak fel itt. Előbb a honfoglaló Bogát vezér, később Koppány vezér birtokolta, majd Tibold ispán, a Tibold nemzetség őse kapta meg. Később a nemzetség itt Szent Miklós tiszteletére szent Benedek rendű monostort alapított, amely egyúttal temetkezőhelyéül is szolgált. 1231-ben a nemzetség tagjainak osztozkodásakor Babócsát a Tibold nemzetségbeli Bodor három idősebb fia: Jakab, Kozma és Petke nyerték. Az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék Babócsa plébániáját is említette, melyről egy 1478-ban kelt oklevél is megemlékezett. E plébániának hagyományozta Marczali János Kisbabócsát. A pápai tizedjegyzék szerint ekkor csak kápolna állt a településen. Egy 1348 évi oklevél említette először a Szent Miklós tiszteletére szentelt benedekrendű apátságot. Az apátság az 1536 évi adólajstrom szerint még megvolt. 1369-ben már a Babólcsai család birtoka volt. 1398-ban Babólcsai Miklós fiának az örökös nélkül elhalt Lászlónak birtokát Marczali Dénes nyerte adományul, a Marczali család ugyancsak itt rendezte be birtokközpontját. Babócsa a 15. században már városi kiváltságokat élvezett. Egy 1434-ben kelt oklevél pedig oppidumnak írta. 1475-től a Báthoryaknak is volt itt birtoka. 1490-ben pedig, mikor a Báthoriak a Meggyesaljai Mórocz családdal örökösödési szerződésre léptek, Babócsát is lekötötték. 1495-ben Babócsa vára is szerepelt az oklevelekben, melyet tartozékaival együtt a Báthoriak nyertek adományul.

1496-ban II. Ulászló már a Báthoryak vendégeként töltött néhány napot a várkastélyban. 1532-ben Szulejmán hadai vonultak át a helységen. 1555-ben a vár török kézre került. 1556-ban a törökök a várat felgyújtották, majd elhagyták. Ugyanez évben ütköztek meg Zrínyi Miklós és Nádasdy Tamás hadai Ali basa hadaival Babócsa mellett. 1562-ben a vár magyar kézben volt és Perneszi Farkas volt a kapitánya. Szigetvár eleste után (1566) a vár ismét török kézre került. Az 1568-1569 évi török zsoldlajstrom adatai szerint a várőrség 558 emberből állt. 1595-ben a török őrség Herberstein Zsigmond, Zrinyi György és Hajmásy Kristóf hadainak közeledtére a várat elhagyta. Herberstein és Zrinyi birtokukba vették a várat, melyet kijavíttattak, de 1598-ban Muhammed Kiája ismét visszafoglalta. 1618-1619-es feljegyzések szerint a török várőrség 359 emberből állt. Az 1664 évi hadjárat alatt gróf Zrínyi Miklós, a költő foglalta vissza Babócsa várát a törököktől. Egy 1701-1703 évekből való összeírás szerint Babócsa ekkor a Szalay családé volt, de 1713-ban már Rindsmaul grófné kapta meg adományként III. Károly királytól. A településre a törökök kiűzése után számos, nem magyar nemzetiségű betelepülő érkezett. Babócsa gyors fejlődésnek indult, 1715-től mezővárossá vált, később járási székhely lett. 1726-1733 között a gróf Rindsmaul család, 1776-ban Végh Péter, 1835-ben pedig Végh István örökösei bírtokolták, akiktől 1842-ben idős gróf Somssich Adolf vásárolta meg. A Sommsich család építtette a községbeli kastélyokat is, melyek közül az egyik 1800 körül épült. A másikat gróf Somssich Viktor építtette 1880-ban. 1742 október 28-án Babócsa országos vásárok tartására is szabadalmat nyert. 1878-ban egy nagy tűzvészben a településen 50 ház égett le. 1891-ben 2443 horvát és magyarajkú lakosa volt.

A Babócsa alatt elfolyó Rinya melegvízforrásairól már az 1900-as évek elején is megemlékeztek. A 20. század elején Borovszky Samu már így írt erről: „...A Rinya - különösen itt - sok melegvízforrásban bővelkedik. Vize itt erősen vastartalmú és gyógyvíznek is rendkívül alkalmas”. 1953-ban nagyobb gázmezőket találtak a környékén és ezzel párhuzamosan termálvizet is felleltek; ennek kiaknázására az 1960-ban a községben termálfürdő épült.

Babócsa környékén feküdt egykor Németsziget és Könyöked is.

 Az Árpád-kori templom romjai

Németsziget

1297-ben a Hahót nemzetség birtoka volt.

Könyöked

Az 1536. évi adólajstromban Babócsa szomszédságában feküdt Könyöked is, melynek neve már az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt, tehát ekkor már egyházas hely lehetett.

A várért a török hódítások idején nagy harcok dúltak: Toigon Ozman török hadvezér foglalta el, és amikor Nádasdy Tamás nádor megkísérelte visszavenni, néhány akna felrobbant és nagy részét romba döntötte. Báthory András újból felépíttette, de Szigetvár bevétele után ismét a törökök kezébe került, és a harcok során ismét komoly károk érték. Végül 1664-ben Zrínyi Miklósnak sikerült visszafoglalnia. A község hajdani várából keltezte Zrínyi 1664. február 11-én azt a bécsi udvarnak szóló jelentést, amelyben a törökök elleni sikeres téli hadjáratról számol be, egyben az elfoglalt várak megtartására fegyvert és katonát kér a királytól. Az apátság épületét azonban ebben az évben rombolták le a törökök.

Nevezetességei

• Nárcisznap, Nárcisz-futás
• Törökvár
• Basakerti vár és templomromok az Árpád-korból
• Árpád-kori földvár romjai
• Somssich-kastély – klasszicista stílusú kastély 1820-ból
• Török türbét utánzó kútház a 18. századból
• Babócsai Termálfürdő

Elhelyezkedése

Babócsa Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 02′ 16″, k. h. 17° 20′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 16″, k. h. 17° 20′ 40″ térkép ▼

Babócsa Pozíció Somogy megye térképén