Csíkszentimre / Folytatáshoz kattints a posztra

 Csíkszentimre Csíkszeredától 11 km-re fekszik. A 12-es országúton Csíkszentkirályon át a 123A megyei útra térve közelíthető meg. Csíkszentkirálytól 4 km-re van. A Dél-Hargita keleti előterében, az Olt síkságán terül el. A község-test az Olt mindkét partján húzódik. Ferencz Béla: „Csíkvármegye monográfiája a legrégibb időktől napjainkig” című művéből tudjuk, hogy Csíkszentimre határa 11000 hold területen fekszik. Csíkszentimrét is, mint Csíkszentkirályt, az Olt két külön csoportra osztja.

Orbán Balázs szerint a község az Olt bal parti Bedecs pataka és a jobb parti Rege- és Bánya pataka Oltba ömlésénél fekszik. Orbán Balázs idejében az Olt jobb partján levő részt Oltelvének nevezték, amit Alszeg, Pálszeg, Sándorszeg és Felszeg tízesek alkotják, míg az Olt bal partján fekszik Bedecs és Tenkeszeg tízes.

A község fekvését nagyon pontosan írja le Benkő Károly (1853): „… a község „T” forma állásban északról délnek húzódik: - közepe az Olt nyugati partján, keleti része pedig kerekded.

Endes Miklós hét tízest jegyzett le: Sándorszeg, Pálszeg, Tenkeszeg, Oltelve, Alszeg, Felszeg és Bedecs tízest. Mivel az Oltelve elnevezés tulajdonképp összefoglaló neve az Oltón túli tízeseknek (Alszeg, Pálszeg, Sándorszeg és Felszeg), sem ezt, sem a Tenkeszeg elnevezést ma már nem használják. Én 1938-ban csak öt tízest jegyeztem fel a bemondások alapján: a) Alszeg (délre egy „Telek" nevű, kút melletti térség), itt van a Pálok utcája, b) Pálszeg (a Hargita felé), csak két kicsi utcája van, c) Sándorszeg (délre a Malom utca), d) Felszeg (Szentkirály felé) Balló Jenő utcája, Borvíz utca, Kénese (cs. n.) utcája, e) Bedecs, ekkorra már összeolvadva, a hajdani Tenkeszeggel, itt vannak a Belső utca, Tankok utcája, Rózsa (?) piac (telek), Vasút utca, Czikó (cs. n.) utca, Templom alja, falurészek és utcák. Nem tudnak arról, hogy a főút valamikor máshol vezetett volna.

Középkori Szent Imrének szentelt templomáról kapta a nevét.

 Területe ősidők óta lakott. A falutól északra a Zöldfák nevű területen 3. századi valamint 6. századi telep nyomaira bukkantak.

A szájhagyomány szerint a falu hajdan az Olton túl, az erdő alatt, a Tomaj nevű vár (föld-vár?) körül volt. A vár alapítójaként Tomaj Tamást nevezi meg. Itt is temetik el a nagy lovasvezért, és hű katonái nagyságához illő emléket hordtak holtteste fölé (Tomaj-domb?). Ez a Hargita lankáján, a Margit-kápolnán túl van, a községtől délnyugatra. Tény az, hogy a Margit-kápolna körül „temetkezési hely” volt. A sok sírhant ma is jól látható. Ugyanakkor nem messze a kápolnától ma is egy helyet „Temető kertnek” neveznek. Amikor a traktorokkal mélyebb szántásokat kezdtek végezni e határrészben, főleg Margit-kápolna és Tomaj-dombja közt, nagyon sok olyan leletre találtak, amelyek egyértelműen valamikori településre utalnak. Ezek a leletek a csíkszeredai múzeumba kerültek.

A falunak már a 13. században volt temploma. Az 1332-34-es pápai tizedjegyzékben ugyan még nem szerepel, de mivel mai templomában XV. századból való nagy méretű szárnyas oltár maradványok találhatók és van egy szintén XV. századból való Margit-kápolnája a falutelepülésen kívül a Hargita lejtőjén, feltételezhető, hogy jóval előbb már létezett. Lehet, hogy kicsi és szegény egyház lévén, azért nincsen felvéve a pápai tizedjegyzékbe. Plébániatemploma gótikus volt. Apszisában még látszanak a boltsüvegek és a bordák helyei, de a barokk korban átalakították a templomot, sőt tornyát is. Mai oltárának háta mögött őrzik a XV. századból fennmaradt nagyméretű szárnyas oltárnak nyolc képét.

Az 1567-es adóösszeírás adatai szerint Bedecs (Bedechy) külön faluként 26 kapuval, míg Szentimre (Zent Emreh) 30 kapuval külön községnek van feltüntetve. Idővel Bedecs ( nevét a Bő tízez, vagyis dec -ből kaphatta -Bő deci- esetleg családnévből de ilyen nevű nincs mára a faluban, habár Bedechy családnév létezik a világban) amely megőrizte ősi elnevezését, beleolvadt a szomszédos Tenkeszeg tízesbe. Mára már nem használják a Tenkeszeg tízes nevét pedig köztudott, hogy a templomot is oda építették. Bedecs a hajdani Bedecs (Konc) pataka mentén alakult ki, annak a folyása mentén, amiért egy véka aranyat adtak, hogy az élethez nélkülözhetetlen vizet kapjanak. És csak a folyó mentén létezett, fel a Zöldfákig. A régi Olt híd végében terült el, majd az út mentén dél irányban következett a másik tízes, akkor még teljesen különállóként egy ősi templommal, Tenkeszeg. Iskolája 1622-óta létezik.

A faluban 1702-ben boszorkányper volt. A falu déli részén, a Kúria-dombon áll a Henter család 18. századi barokk-reneszánsz kúriája – siralmas állapotban. A 18. század elején itt gyilkolták meg br. Henter Ádámot, 1764-ben itt tettek hűségesküt Csíkszék vezetői a császárnak. A Henter-kúriának különösen szép a lépcsős portikusza. Négyszögletes kőoszlopai reneszánsz díszítésűek.

1707-ben a falut az osztrákok fosztották ki, 1719-ben pestis pusztított, a 404 áldozatra a temető sarkán álló kőoszlop emlékeztet.

1910-ben 1788 magyar lakosa volt.

A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott.

Nemes családok

• Dienes (csíkszentimrei). Lófőséget II. Rákóczy Györgytől 1653. febr. 12. D. Balázs nyert. (Gyfv. LR. XXVI/131.)
• Dobordán (csíkszentimrei). Nemességet 1655. jul. 7. D. Márton nyert. (LR. XXVI/605.)
• Bak (csíkszentimrei). Székely család; lófőséget II. Rákóczy Györgytől 1655. decz. 23. B. Ferencz, János, Mátyás és Péter kaptak (Gyfv. LR. XXVI/586.)
• Antal (csíkszentimrei). Czímeres nemeslevelet 1762. decz. 22. A. János, István; Jánosnak felesége, Bede Judittól született gyermekei: István (ennek feleségétől, Benedek Rebekától szül. leánya, Rebeka), Erzse, Kata, Klára; István s felesége, Thamási Máriától szül. gyermekei István, Anna, Zsuzsánna és Borbála kaptak (LR. erd. X/712.) – Czímer: kék paizsban faágakból készített fészekben ülő pelikán fiait vérével eteti; sisakdísz: két fekete sasszárny között könyöklő vörös ruhás kar kardot tart; takarók: kék-ezüst, vörös-arany (NIf. I/192.) – Vö. Siebm. 14.
• György (alias Győrffy, csíkszentimrei) Nemessége Torontálmegye 1827. aug. 6. kelt bizonyságlevele alapján 1628. jan. 21. Temesmegyében hirdettetett ki. – Vö. Lendv. II/151.
• Fodor Elek 1867–1872. középszolnoki (szilágycsehi járás) szolgabíró, ardói birtokos, kir. tanácsos. Atyja, (Csíkszentimrei) István, Dobokából jött vármegyénkbe.
• FODOR de Szentimre. 1627. Gyfvári kpt. 13. L. Reg. 55.
• KOVÁCS de Csík-Szentimre. 1655. Gyfvári kpt. 26. L. Reg. 586.

Látnivalók

• Szent Margit kápolnája az Olttól nyugatra az Alsó-Erdőalja mezőn található, a 14. században épült, korabeli freskók díszítik. A hagyomány szerint Tankó Margit emeltette 1661-ben, 1823-ban állították helyre.

A Margit-kápolna a község határában, egy dombon áll még, amelynek két magas és keskeny csúcsíves ablaka, leszelt ívű ajtókerete és egy XV. századbeli falfestmény töredéke az északi falon igazolja a korát, ezek a festmények nagyon értékesek a kápolna dőledező falai védik és óvják őket. Az egyik falfestmény ma a Csíki-medence eddig ismert legnagyobb középkori falképe Volt ennek a kápolnának egy szerény kis reneszánsz szekrényű szárnyas oltára is, de a második világháború után tönkrement, a szomszédban lakó cigányok eltüzelték.

• Az 1776-os nagy átépítés alkalmával olyan munkát végeztek, hogy a “Domus historia” bejegyzését idézve, mely 1868 december 14-én történt: “…így jött létre azon templom, melynek Alcsíkon nincs hasonló mása.” De érdemes idézni az ugyanekkor történt bejegyzésből tovább is: “A templom északi oldalában épített kis kápolnát (Szt. József kápolna) maga B. Henter Ádám kellő csinnal fölszerelte, s fenntartásáról gondoskodott. Mely gondoskodás határozott biztosítása írásban a nagy nevű alapító nagy nevű unokájától B. Henter Józseftől nyert, ki 1867.-i ápr. 2.-án kelt, s a megye levéltárába másolatban letett végrendeletében ezeket írja: A Csíkszentimrei kápolnát, mely alatti sírboltban boldogult atyám, őseim nyugosznak, s hova az én poraimat is viendik, fenntartani s javítani Csíkszentimrei jószágom birtokosa tartozik.”Római katolikus temploma gótikus eredetű, 1776-ban kapta mai barokk alakját. Szárnyasoltára a 16. század elején készült, padlásáról több 15. század végi táblakép is került elő.. Ez a templom már 1776 előtt létezett. Ugyanis, most már létező adatok szerint , a mai formában álló templom 1776-ban épült “Tengerszeg tízes területén, az egyházközség és báró Henter Ádám költségén”, amikor egy régebbi templom gótikus, azaz csúcsíves elemei beépültek az új, többnyire barokk templomba. A templom középső részét, a hajót teljesen új formába öltöztetik. A régi templomból megmarad a torony és a szentély, de azok is átalakítva. A régi templom hálóboltozatának és gótikus záróköveinek csak a nyomai állapíthatók meg. A régi templomból falfestmények is maradtak meg.

A templomban található egy szép régi szárnyas oltár részei, két nagy szárny. Ezeken nyolc nagy táblakép található. Ezek Szűz Mária életéből és Jézus Krisztus passziójából vett jelenetek. Szakértők szerint a 15. század végéről származnak. Ezeken kívül van még két nagyobb méretű táblakép, melyek egy másik szárnyas oltár részei lehettek, mert a méretei nem találnak a másik szárnyas oltár részeivel, de régebbiek és kivitelben is mások. Különben a tábla-festészet legkorábbi emlékei a csíkszentimrei táblaképek.

A templom egy másik csodálatos értéke egy olajfestmény, mely “Fogadalmi kép” 1767-ből, és Stephanus Antal festette. A megfeszített Krisztus látható felül kis angyalkákkal és két oldalt, a kereszt mellett egy szép imádság az akkor beszélt magyar nyelven.

Dr. Jancsó Benedek és Vofkori László által talált források szerint Csíkszentimrén a 13. században már román stílusú templom állott. És természetes is, mert a Bethlen-lustra szerint (1614) Gyergyószentmiklós és Csíkszentgyörgy után a harmadik legnépesebb település volt. Itt olvasható és érdekességként jegyzem le, hogy 1707-ben az osztrákok fosztották ki a falut. 1717-19-ben a pestis 404 áldozatot követelt. S míg más falvakban alig maradt túlélő, itt az életben maradottak száma 322 volt. Ennek emlékét a temető sarkánál elhelyezett kő emlékoszlop őrzi abból az időből.

• Henter kúria. A falu déli kijáratánál, a Kúria dombon, a mai Bedecs ( régen Tenkeszeg) területén látható, siralmas állapotban A kőoszlopokon nyugvó, portikusszal ellátott, téglalap alakú, barokk-reneszánsz épületet a Henter bárók építették feltehetően 1693-ban. A 18. század elején itt gyilkolták meg báró Henter Ádámot. 1764-ben Csíkszék főemberei itt tették le a hűségesküt a császárnak. Az 1900-as évek elején e kúria falai alatt lázadt fel a falu szegénysége a birtokarányosítási ügyletek ellen. 1944 óta iskola és kultúrotthon, most rom.

• A Bánya-és Vermes patakok forrásvidéke borvizes lápos terület.
• A falu nevezetessége a Büdös-fürdő, vagy Szentimrefürdő a falutól nyugatra 13 km-re a Déli-Hargitában, a Büdös-hegy nyugati oldalában fekszik. Kénes-szén-dioxidos borvízforrások táplálják, ezért jellegzetes záptojásszaga van.

Értékes műemléke még a községnek a Henter-kúria, amelynek különösen a lépcsős portikusza szép. Négyszögletes kőoszlopai reneszánsz díszítésűét

Elhelyezkedése

Csíkszentimre Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 16′ 59″, k. h. 25° 51′ 37″

Csíkszentgyörgy / Folytatáshoz kattints a posztra

 Csíkszeredától 22 km-re délkeletre a Fiság völgyében, a Csíki-medencében fekszik.

 Gál Sándor ( Csíkszentgyörgyi székely) 1848 -as forradalom honvéd tábornoka 

 1332-ben de Sancto Georgio néven említik először. Első temploma 1336-ban leégett, ekkor épült mai római katolikus erődített temploma, erődfala a 17. században épült (felirata szerint 1673-ban). 1661-ben a tatárok a faluval együtt felégették. Ősi településeit Csécsényt, Monyasdot, Rakottyásdot és Tompádot a tatárok dúlták szét, lakói ezután a Fiság mellé húzódtak.1703–1704-ben az erdélyi püspökség székhelye volt. 1707-ben Acton tábornok császári serege dúlta fel, majd 1719-ben pestisjárvány pusztított.1784-ben heti vásártartási jogot kapott. 1910-ben 2127, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Kászonalcsíki járásáhoztartozott. 1992-ben 1960 lakosából 1657 magyar és 3 román volt.

Látnivalók

• Római katolikus erődített temploma, erődfala a 17. században épült (felirata szerint 1673-ban). 1661-ben a tatárok a faluval együtt felégették.1821-ben mellékszárnyat kapott, ekkor épült tornya is. A templomhoz tartozik a Rózsafüzér kápolna. A cinterem bástyáját 1673-ban építették újjá. Itt nyugszik az 1694-es Xántus-völgyi csata két hőse Tompos István lófő és Szebeni István tanító.
• Nagyboldogasszony kápolna áll a kálvárián a Paphalála nevű hely közelében, ahol a tatárok két papot öltek meg.
• Szent Anna kápolna áll a Szent Kereszt tiszteletére szentelve a temetőben is.
• A falu közepén 18. századi görög katolikus templom is áll, melyet az ortodoxok használnak.

Híres emberek

• Itt született a 17. században Illyés András püspök, egyházi író.
• Itt született 1817-ben Gál Sándor honvéd tábornok, az 1848–49-es szabadságharcban a székely hadosztály parancsnoka.
• Itt született 1884-ben Márton Ferenc festőművész.
• Itt született 1825-ben Madár Imre az 1848–49-es forradalom és szabadságharc főhadnagya, tanár, Csík vármegyefőjegyzője.

Elhelyezkedése

Csíkszentgyörgy Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 19′ 31″, k. h. 25° 57′ 38″

Farkaslaka / Folytatáshoz kattints a posztra

 Székelyudvarhelytől 13 km-re északnyugatra a Nyikó nevű patak két partján, a Gordon-tető nyugati előterében fekszik.

 A település neve eredhet a régi pogány időkből a farkas totemállat nevéből, viszont a hagyomány szerint a közeli erdőkben sok farkas lakott, amelyek néha a faluba is bemerészkedtek, és az őrizetlenül hagyott lovakat megtámadták. Így a farkas lakta névből eredhet a Farkaslaka név. A román Lupeni a magyar név tükörfordítása (román lup = farkas). Bonda János erről így ír Farkaslaka közönség leírása című beszámolójában: "...Itt a határunkon volt egy Péterfalva, És annak létezett tizenhat lakosa, Azok közül egynek volt itt benn egy malma, Hova a többi mind őrölni bejárna, Azok közül egyik őrölni béjönne, 's az egy kantzájával szerencsétlen leve, Mivel a farkasok falásig meg evék, Mig a gabonáját ottan meg örölék, Vissza menve buson panaszlá többinek, Okoskodtak, hogy már azzal mit tegyenek, Feltalálák azt, hogy jöjjenek bé lakni, És a malom mellöl az erdőt kiírtni, Ugy is tettek ök mind irtván épitettek, Rendre egymás után oda helyezkedtek, A' sok farkasokat lakokbol elüzték, És Farkaslakának a helyet nevezték..."

 A hagyomány szerint tehát, amit korabeli leletek is bizonyítanak, a falu eredetileg a 2 km-re keletre levő magaslati dombokon feküdt, és Péterfalva volt a neve. Talán rossz megközelíthetősége és a völgyben futó Nyikó patak gazdasági előnyei miatt hagyták el lakói, amikor a mai Farkaslaka területére telepedtek. 1566 -ban emliti első ízben írásos dokumentum: Farkaslaka néven.

1910-ben 1327 lakosából 1326 székely-magyar és 1 német. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 1865 lakosából, 1851 székely-magyar, 13 román, 1 német volt. Székely eredetű lakói a magyar népesség történelmi területein elterjedt nyelvújítás utáni magyar nyelvet használják anyanyelvként, de több helyi szó és kifejezés tarkítja nyelvüket. A székely-sziget adta körülmények miatt is a lakosság töredéke tud csupán a hivatalos állami nyelven, románul, elfogadhatóan írni, olvasni és beszélni. Hagyományos foglalkozás a szénégetés, amit a falu lakói közül még ma is többen űznek.

Jézus Szíve kilátó 

Viselet

Férfiaknál hagyományosan fehér gyapjúposztó alapú székely harisnya, leginkább fekete sújtással, és székely ing kis mellénnyel, amit árvalányhajas báránybőr sapka vagy ritkán kalap és magas szárú fekete csizma egészít ki. A székely harisnya szorosan testre simuló szabása jelzi e nép erdei munkájának kívánalmait. A női viseletet szintén fekete csizma jellemzi, a fehér harisnya fölött színes szoknya, amelyet a székelység és a magyarság színei, a fekete, piros és zöld függőlegesen csíkozott váltakozása tesz díszessé. A szoknyát a hátul derékban megkötött fehér alapú gyakran pirossal hímzett kötény díszíti. A női fehér ing fölött a szoknyához hasonló csíkos mellény a viselet, míg a hajban díszes, általában piros alapú gyöngyökkel díszített pártát viselnek. Manapság csupán a hagyományos őszi szüreti-bálon, vagy más kivételes alkalmakkor viselik a legények és lányok.

Tamási Áron emlékhely

Híres emberek

• Itt született Fancsali Dániel, V. Ferdinánd király gyóntatója.
• Itt születettek Bonda Péter és Bonda János 1848-as huszártisztek.
• Itt született 1857-ben Tamási Áron gyulafehérvári nagyprépost.
• Itt született 1897-ben Tamási Áron magyar író.
• Itt született 1904-ben Tamási Gáspár naiv művész.
• Itt született 1921-ben Suka Sándor magyar színész.

Elhelyezkedése

Farkaslaka Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 22′ 47″, k. h. 25° 13′ 33″

Madéfalva / Folytatáshoz kattints a posztra

 Madéfalva (1899-ig Csík-Madéfalva, románul Siculeni) falu Romániában,Hargita megyében. A székelyek lakta falu neve mára egybeforrt a „ madéfalvi veszedelem” kifejezéssel.
A csíki medencében található felcsíki falu Csíkszeredától 10 km-re északra, a Madéfalvi Hargita lábánál (1710 m), a Mórhegyese aljában, 680 m magasságban települt az Olt két partján fekszik.

 Eredeti neve Amadéfalva volt. Első birtokosáról kapta a nevét. A falut már1333-ban említik Csíkrákos fiókegyházaként, de önálló községként csak 1567-ben szerepel még Amadéfalva néven.

1764. január 7-én az osztrák császári katonaság itt mészárolt le több száz székelyt, akik tiltakoztak a határőrezred felállítása ellen. Ezt a gyalázatos eseményt „siculicidiumnak” vagy „madéfalvi veszedelemnek” nevezik. Ezután indult meg a székelyek tömeges kivándorlása. 1910-ben 1908, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott. 1992-ben 2812 lakosából 2644 magyar és 167 román volt.

 A település fontosabb részei Patakelve, Alszeg, Vargaszeg, Állomás környéke, és a Főút mellett.

Látnivalók

• Az 1764. évi mészárlás helyén 1905. október 8-án avatták fel az emlékművet Köllő Miklós alkotását, a helyén egykor állt sírkereszt a csíkszentmihályi templom kertjében áll.
• Római katolikus temploma 1913-14-ben épült Jézus Szíve tiszteletére.

Híres emberek

• Itt született 1571-ben Szentandrási István erdélyi püspök.
• Itt született 1727-ben Zöld Péter római-katolikus pap, az 1762–1764 közötti, kényszersorozások elleni székely ellenállás egyik vezetője.
• Itt született 1747-ben Szentes Antal Regináld ferences szerzetes, színműíró.
• Itt született 1784-ben Tamás András honvéd alezredes az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett vértanú.

 A madéfalvi vérengzés vagy madéfalvi veszedelem (régebben „mádéfalvi” formában is, latinul a Siculicidium, azaz székelygyilkosság kifejezést is használják rá) a székelyek egy csoportja ellen elkövetett tömeggyilkosság volt 1764-ben, Mária Terézia királynő uralkodása alatt.
A bécsi udvar 1763-ban megbízta Adolf Buccow tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben három székely és két román határezredet. A székelyek azonban meg akarták őrizni évszázados katonáskodási hagyományukat, kiváltságaikat és ellenálltak a székely ezredek erőszakos felállításának, amely megszüntette a különállásukat. Buccow tábornokot ekkor Mária Terézia leváltotta.
A Buccow helyébe lépő báró Siskovics József altábornagy parancsot adott katonáinak Madéfalva megtámadására, ahol a székelyek vezetői találkoztak. Egy havas téli éjszakán (1764. január 7-én, a Vízkereszt utáni hajnalon, akárcsak később Nagyenyeden), vad ágyútűzzel indított támadásban mintegy 200 embert (köztük ártatlan gyermekeket és asszonyokat) mészároltak le.
Ezt követően elfogták a székelyek vezetőit és bűnvizsgáló bizottságot hoztak létre. A mészárlás és az erőszakos katonasorozás következtében kezdődött meg a székelyek kivándorlása Moldvába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángók falvaiban. 1774-ben Bukovina a török fennhatóság alól osztrák kéz alá került. Hadik András gróf közbenjárására megkegyelmeztek a székelyeknek, és behívták őket az újonnan megszervezett, elnéptelenedett tartományba, ahol 1786-ig megalapították falvaikat. Az alapított falvak: Istensegíts (Țibeni), Fogadjisten (1776, Iacobești),Hadikfalva (Dornești), Józseffalva (1785, Tolova), Andrásfalva (1786, Măneuți). Innen rajzottak szét a későbbiekben szerte a világba. A falvak a mai Románia Szucsáva megye területén találhatók.

Böjte Péter elbeszélésében így emlékezik meg a madéfalvi veszedelemről:

Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe. Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak! Amikor az öregebbek s a kicsikék, akik gyengébbecskék vótak, kezdtek posztulni, akkor ők mind béhuzakodtak Madéfalvára. Az eppe Vízkereszt előtt való nap vót. Januárnak hetedikjén virradatkor, a katanaság rejik ment. ágyúkval mind esszelövöldözték a falut. Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es!

”

A székelység nem felejtett: a 19–20. század fordulóján, 1899-ben Csík-Madéfalván hatalmas kőoszlopot állított, amelynek tetejére kitárt szárnyú turulmadarat helyezett. A kőpiramis alján egy táblán a SICVLICIDIVM szó olvasható, amely misztikus módon jelent mást is. A sors különös rejtvénye az, hogy ha a szó nagybetűinek római számértékét kivetjük, azok összege éppen 1764, a madéfalvi veszedelem esztendeje. Ennek a szójátéknak a neve kronogramma.

S mivel a január 7-én történtek következtében jött létre a bukovinai székelyek nemzetsége, a véres események ellenére a mai napig a bukovinai székelyek születésnapjaként ünneplik.

 Jegyzőkönyv utolsó előtti oldala, báró Roth Joseph bűnvizsgáló bizottsági elnök aláírásával

A rejtélyes kronogramma és az évszám

Elhelyezkedése

Madéfalva Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 25′ 56″, k. h. 25° 46′ 10″

Kovászna / Folytatáshoz kattints a posztra

 külvárosi székelykapu

Kovászna Kézdivásárhelytől 20 km-re délre a Kárpátok kanyarulatában, a Berecki-havasok lábánál fekszik. A várost a Kovászna-patak szeli ketté.
Többféle változat fűződik Kovászna nevének eredetéhez. Sokan azt állítják, hogy az Erdélyben portyázó török segédcsapatok ezt a helyet a 'kvasna voda' névvel illették, ami a szláv nyelveken savanyúvizet jelent, mivel Kovászna ásványvízforrásairól híres. Mások azt tartják, hogy régen élt itt egy szabó aki vásznat árult. A szabó neve Kó volt. Mivel sokan megvették az áruját, hírességnek számított, ami után elnevezték Kovásznának a várost, ahol élt.

 A „Pokolsár”

1548-ban Kowazna néven említik. 1840-ben vásártartási jogot kapott. 1756-ban, 1863-ban, 1869-ben, 1874-ben és 1887-ben tűzvész pusztította. Régi református temploma 1754 és 1764 között épült. Az 1802. évi földrengés annyira megrongálta, hogy le kellett bontani. A település világhírű klimatikus gyógyhely, üdülőváros, a határában fakad a legtöbb fajta borvíz Erdélyben. Közel 1500 különböző összetételű borvízforrása van. A fürdőélet az 1880-as években kezdődött, 1889-ben megalakult a fürdő részvénytársaság, a vajnafalvi Horgászkút vízét 1891 óta palackozzák. Számos szénsavas termálfürdője és mofettája van. A főtéren levő Pokolsár az egykori vulkanikus kitörés nyomán keletkezett szénsavas-sós ízű iszapvulkán volt. Mára egy kőmedencébe foglalt csendes fortyogó maradt belőle. Egykor hideg gyógyfürdőként használták. A 19. században több kitörését is feljegyezték.1910-ben 5451 lakosából 4154 magyar, 1105 román, 92 rutén, 48 német volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott.2002-ben 11 369 lakosából 7539 magyar, 3673 román, 117 cigány, 10 német volt. A 2011-es népszámláláskor mintegy 10 000 lakost jegyeztek fel, ebből 6368 magyar, 3176 román, 307 cigány, 7 német, a többi más nemzetiségű.

Kovászna központja

Látnivalók

• A városon átfolyó Kovászna-patak havasok közé felnyúló völgyében levő Várhegyen egykori vár romjai láthatók.
• A református vallásnak a 17. század kezdetétől vannak nyomai a településen. A ma látható templom 1812–15 között épült, de tornya már 1815-ben ledőlt, majd az 1940-es földrengés is jelentős károkat okozott az épületben.
• Római katolikus temploma 1914 és 1922 között épült.
• A vajnafalvi református templom. „Egy 1847-ben keltezett jegyzőkönyv szerint a vajnafalviak gondnokot választanak maguknak, aki az egyház ügyeit intézze. 1852-ben fából építenek templomot maguknak a vajnafalvi reformátusok. Majd 1887-ben beolvadnak a kovásznai református egyházba azzal a kikötéssel, hogy a presbitériumban a vajnafalvi hívek is képviselve legyenek. Időközben a fából készített templom rozoga lett, és a vajnafalviak új templom építésének az álmát kezdték melengetni szívükben. Csírája az ún. templomalapnak, hogy 1888-ban Vajna Károlyné sz. Csutak Erzsébet ingatlanjai egyötödét a templomépítés céljára hagyja. 1908-ban gyűjtést indítanak a településen az új templom megépítéséhez. Szépen gyarapodnak az adományok, de az első világháború ezt a tervet is megakadályozza, mert a pénz elértéktelenedik. Az összegyűlt pénz már semmire sem elég. Ilyen körülmények között sem lankad Havadtőy Sándor kovásznai református lelkipásztor, aki a következőket jegyzi fel a templom építése kapcsán: bűnbánat és könnyhullatás között tanultam meg, hogy a templomépítésnek egy feltétele, egy eszköze van, az imádság, amivel zörgetni, kérni kell hittel, és amiben nem szabad elfáradni. Nagy előrelépést jelent a templomépítésnél az, ami 1929 Pünkösdjén történik. Az ünnepen a lelkipásztor beszéde nyomán többen is nagyobb összeget ajánlanak fel a nemes célra. Nemsokára Kovászna község is szép összeggel járul hozzá az építkezéshez. A templom tervét Debreczeni László készítette. A presbitérium 1930-ban fogadja el a tervet. Az építkezésnek szeptember elején fognak neki. Két hónap alatt fedél alá kerülnek a falak. A további munkálatok, pl. a bútorzat elkészítése elhúzódik 1932 nyaráig. Havadtőy Sándor lelkész a templom építésének történetéről írt könyvében is köszönetet mond az adományozóknak, az építtető bizottság tagjainak, és feljegyzi mindazoknak a nevét, akik adakoztak.” 
• A Kádár-házban ma képtár van.
• Itt működik az ország legnagyobb szívgyógyászati központja.
• A város szimbóluma a Pokolsár, egyedülálló iszapos, kénes-széndoxidos gázkitörés a Főtér keleti peremén, melyet kezdetben fürdőkúrára használtak. 1881-ben nyitották meg „Pokolsár Fürdőintézet” néven, s ezzel Kovászna a rendezett gyógyfürdők sorába lép. A későbbi fürdőtelep a vajnafalvi (Kovásznával összenőtt falu) Mikes-telken alakult ki, Mikes fürdő néven. A Pokolsár vasas, káliumos és lítiumos vizét a forrásból állandóan feltörő szén-dioxid és kén-dioxid tartja mozgásban. Az örvénylő, zúgó Pokolsár szeszélyes kitöréseit régebben több száz szekérnyi kővel és homokkal elfojtották, és ma egyszerű, dróthálóval letakart medencébe zárva vonja magára az odalátogatók figyelmét.
• A városban megtalálható gázfürdők, népies megnevezéssel mofetták, rendkívül változatos vegyi összetételükkel – meleg ásványvizes előfürdővel kombinálva- kiváló gyógyhatással vannak többek közt az érrendszerbeli, az idegrendszerbeli és a mozgásszervi megbetegedésben szenvedők számára. A gázfürdőbe derékig vagy nyakig bemerülőknek felesleges mozgással a leülepedett sűrű gázt nem szabad felkavarniuk, feltartott fejjel kell fogadniuk a gyógyító gázok perceken belül jelentkező hatását. Az arcizmok rezdülésein észrevehetően követhető, amint a bizsergető meleg a lábujjaktól halad felfelé, a magasabban fekvő testrészek felé.
• A város nevezetes ipartörténeti emléke a Kovászna-Kommandó erdei vasút, amelyet 1892-ben helyezték üzembe, 760 mm-es nyomközzel. A kisvasút kovásznai végén normál és keskeny vágányokkal átszőtt átrakót hoztak létre. Körbejárási lehetőséget csak az 5,8 kilométer hosszú vonal felső végén építettek. A vonalvezetést úgy alakították ki, hogy Kovászna községet (később várost) a vasút elkerülje, de Vajnafalvánál már igen hangulatosan közvetlenül a házak mellett halad, végül beér az elkeskenyedő, csodaszép Tündérvölgybe. Az itt található háromvágányos állomás szolgált a körbejárásra, valamint vonatátadásra, hiszen itt csatlakozott a HÉV - a ma már a világon egyedülálló ipari műemléken, a gravitációs siklóvasúton keresztül - a Kommandó környéki kiterjedt erdei vasúti hálózathoz. A hálózat legnagyobb kiterjedése 200 km körüli volt. Története során sokat változott, hol hosszabbították, hol megszüntettek vonalrészeket. A vasút folyamatos hanyatlása, a motorizáció előretörése és pályaelmosások miatt a Nehoiu-ba vezető Kis-Bászka és Nagy-Bászka völgyi vonalak felszedésével kezdődött (1969–1974). 1991-re felszámolták a Kommandóról délre, Gyula felé kiinduló hálózatrészt. A politikai rendszerváltás után az erdők nagyrészt magánkézbe kerültek, és az új tulajdonosok zöme teherautóval szállíttatta a fát. Jelentős erdőterületekről (pl. a Kis-Bászka völgyéből) nem is Kommandóra, hanem a Kárpátok túloldalára szállítanak. 1995-ben a széldöntés (szélvihar) hatalmas erdőrészeket pusztított el. Az erdő regenerálódásáig kitermelési korlátozást vezettek be, az addigi évi 180 000 m³ helyett csak Sablon:Szám:50000 m³ lett a kitermelhető, amiből mindössze Sablon:Szám:10000 m³ jutott a kommandói fűrészüzemnek. 1996-ban erdőtűz ütött ki a Tündérvölgyben. A tűz martaléka lett a siklóvasút is. Sorsdöntő összefogásban azonban a vasút valamikori és aktív dolgozói, támogatói újjáépítették a siklót. A fűrésztelepet 1999 októberében bezárták, a dolgozókat elbocsátották. A vasút utolsó üzemnapja szintén akkor volt, jelenleg sem üzemel.

Elhelyezkedése

Kovászna Pozíció Románia térképén

é. sz. 45° 50′ 50″, k. h. 26° 10′ 20″