Esztergom / Folytatáshoz kattints a posztra

Esztergom (németül: Gran, szlovákul: Ostrihom, törökül: Estergon) fejlett iparú iskola- és kikötőváros Komárom-Esztergom megyében a Duna folyó jobb partján. Fekvése miatt a Dunakanyar legfelsőbb városának is szokták nevezni. Népessége 2014-ben 28 412 fő, és ezzel a megye második legnépesebb települése, az Esztergomi járás székhelye.

Esztergomot már a történelem előtti időkben is lakták. A rómaiak is települést hoztak itt létre, melynek neve Salvio Mansio volt. A városban Marcus Aureliusis megfordult, aki itt írta az Elmélkedések 12 fejezetét. A magyarok érkezése után a várost Géza nagyfejedelem alapította 972 körül. Valószínűleg itt született és keresztelkedett fia, István, aki a várost érseki székhellyé tette. Egészen 1242 teléig, a tatárjárásig Esztergom volt az ország egyik központja. A tatárok a városban egyedül a fellegvárat nem tudták bevenni. A város a 15. századra vallási és kulturális központtá nőtte ki magát, számos király, Európaszerte elismert tudós és művész is megfordult itt, majd a török 1543-ban elfoglalta, és az Birodalom végvárává tette. A várost véglegesen Sobieski János foglalta vissza a párkányi csata során, 1683-ban. Miután az érsekek visszatértek, elkezdték építtetni a Bazilikát. 1895-ben megépült a Mária Valéria híd, ami összekötötte a várost Párkánnyal, és még ebben az évben egyesült a közeli településekkel, Vízivárossal, Szenttamással és Szentgyörgymezővel. A hidat a második világháborúban felrobbantották. Esztergom 1952-ig maradt megyeszékhely. Az ezredfordulót követően 2001-ben újraépült a Mária Valéria híd, majd a város 2003-ban a megalakuló Ister-Granum Eurorégió központja lett.

Esztergom kedvelt idegenforgalmi célpont, 2005-ben közel egymillió turista választottta úticéljául. A város az esztergomi érsek székvárosaként a római katolikus egyház magyarországi központja. Az esztergomi bazilika Európa egyik legnagyobb bazilikája. Itt található az egyetlen épen maradt magyar reneszánsz kori épület, a Bakócz-kápolna. A városnak van a leggazdagabb egyházi kincstára az országban, ami világviszonylatban is kiemelkedő gyűjteményekkel rendelkezik. Az Esztergomi Keresztény Múzeum az ország leggazdagabb egyházi múzeuma, és a világ harmadik leggazdagabb egyházmegyei múzeuma. A városban alakult meg 1881-ben a Magyar Vöröskereszt elődje. Esztergom továbbá a magyar repülés egyik bölcsője is,1936-tól az esztergomi repülőgépgyárban dolgozott idősebb Rubik Ernő repülőmérnök. A rendszerváltástól 2012-ig a város volt az Alkotmánybíróság székhelye.

Nevének számtalan változata a város jelentőségére utal a történelem folyamán. Németül: Gran, ami a közeli Garam folyónévből ered, törökül: Estergon, spanyolul: Estrigonia, olaszul: Strigonia, szláv nyelveken csak Strihom, (szlovákul:Ostrihom, lengyelül: Ostrzyhom, csehül: Ostřihom, horvátul: Ostrogon, szerbül: Острогон), románul: Strigoniu, görögül:Έστεργκομ. A római korban latinul: Solva, a középkori latinul: Strigonium. Ősmagyar neve: Isztergám, régiesen: Esztergám.A helyi köznyelvben csak Egom. Szokták Szent István városának, a Magyar Sionnak vagy a Magyar Rómának is nevezni.

A város területe már a prehisztorikus időkben is lakott területnek számított. A római korban egy Salvio Mansio nevű település volt megtalálható a mai város helyén, ahol a rómaiak Solva néven castrumot építettek ki, amely a limes része lett. A magyarok 900-as években való érkezését követően végül 972-ben Géza fejedelem új, állandó székhelyének Esztergomot választotta, ahol egy kővárat is építtetett. Később itt született meg fia, Vajk, azaz a szintén a városban történő keresztelését, majd koronázását követően a későbbi Szent István király. Ezt az eseményt örökíti meg a vár északi rondellájában található, Melocco Miklós által 2001-ben alkotott István megkoronázása című szoborkomplexum. István uralkodása alatt a város a középkori Magyar Királyság fővárosa és egyben érseki székhely is lett. Az esztergomi várhegyen épült fel az ország legelső székesegyháza, amit István nevelőjéről, Szent Adalbert-templomnak neveztek el. A középkori Esztergom több önálló egységbe szerveződött, a királyi várost több külváros vette körül. Itt működött a 13. század elejéig Magyarország egyetlen pénzverdéje. A 12. században a városban megfordult többek között II. Konrád német császár, VII. Lajos francia király és Barbarossa Frigyes német-római császár is. Az1100-as évek végére az egyházi befolyás térnyerésének következtében Esztergom városias fejlődése megtorpant, és 1198-ban Imre király a várost az érseknek adta. Az 1200-as éveket követően IV. Béla Esztergomot érintő intézkedéseinek hatására a városias fejlődés újra megindult, ennek köszönhetően itt élt az ország egyik legnagyobb örmény közössége, akiknek saját kolóniájuk is volt, Örmény néven.1242 telén a tatárok a várost szinte teljesen elpusztították, de a fellegvárat egyedüli módon nem tudták bevenni. A tatárjárást követően a királyi udvar előbb Visegrádra, majd Budára költözött. 1301-ben Esztergomban kapott magyar koronát Károly Róbert (az esztergomi koronázás nem volt érvényes, ezért később többször is megkoronázták), majd az őt követő trónviszályok alatt a város többször is gazdát cserélt.

Esztergom a 15. században vallási és kulturális központtá nőtte ki magát. Gyakran fordultak meg itt királyi vendégek,Európa-szerte ismert tudósok és művészek. Ezt követően a várost 1543-ban elfoglalták a törökök, és az Oszmán Birodalomvégvárának, az Esztergomi szandzsák központjává tették. Ekkor, a törökök által elfoglalt más városokhoz hasonlóan, Esztergomban is több minaret, dzsámi és törökfürdő épült, melyeket ma a vízivárosi városrész őriz. A tizenöt éves háborúidején Győr elestét követően Mansfeld Károly lett a fővezér. 1595. szeptember 3-án Pálffy Miklós csapatai gróf Cseszneky Mátyás magyar huszárainak segítségével foglalták vissza, de a vár 1605-ben ismét török kézre került. Végleges felszabadítására 1683-ban került sor Sobieski János párkányi győzelmével.

A várost végleg 1683. szeptember 12-én, a párkányi csata során foglalta vissza véglegesen a töröktől a lengyel király, Sobieski János, amire Esztergom egy az Erzsébet parkban található szoborral emlékezik. 1706. szeptember 16-án a kurucok hatheti ostrom után, személyesen II. Rákóczi Ferenc vezetésével foglalták el a várat. Miután a kurucokat visszaszorították, és a város a Habsburgok kezébe került, Esztergom 1708-ban visszakapta szabad királyi városi rangját. A török hódításkor elmenekült érsekség csak 1820-ban tért vissza, majd két évre rá, 1822-ben megkezdték a bazilika építését, melyet 1856-ban szenteltek fel. Az eseményen maga Ferenc József és Liszt Ferenc is részt vett, utóbbi erre az alkalomra komponálta az Esztergomi mise című művét, amelyet ő maga vezényelt a bemutatásakor.

Az 1848–49-es szabadságharc alatt Kossuth Lajos és Széchenyi István is megszálltak a városban, majd 1849. április 16-ána magyar sereg itt is győztes csatát vívott az osztrákokkal. 1876-ban Esztergom törvényhatósági jogú városi jogai megszűntek, és rendezett tanácsú városként, szabad királyi városi címmel, betagolták Esztergom vármegye szervezetébe. Ezt azzal indokolták, hogy lélekszáma nem érte el a 15 ezer főt, és gazdasága sem volt elég erős. 1891-ben átadták az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonalat, 1895-ben pedig az Esztergom-Óbuda-vasútvonalat, majd ugyanebben az évben,szeptember 28-án nyílt meg a Mária Valéria híd, Esztergom és a Duna túlpartján található Párkány között, valamint ebben az évben egyesült véglegesen a három szomszédos településsel, Vízivárossal, Szenttamással és Szentgyörgymezővel.

A trianoni békeszerződés következtében a város elveszítette vonzáskörzetének nagy részét. 1919-ben cseh légionáriusok lerombolták a Mária Valéria hidat, amelyet csak 1927-re sikerült újjáépíteni. Az ideiglenesen egyesített Komárom és Esztergom vármegyéknek 1923-tól Esztergom lett a székhelye. A harmincas években feltárták az addig a föld alatt fekvő várat, artézi fürdőket építettek, és kedvelt idegenforgalmi célponttá tették Esztergomot.

A második világháborúban a visszavonuló német csapatok felrobbantották a Mária Valéria híd három középső nyílását. A szovjetek 1944. december 26-án foglalták el a várost, majd 1945. január 7-én a német és magyar csapatok visszafoglalták. A harcok 1945 márciusában értek véget. A város hivatalosan az 1950-es megyerendezésig, ténylegesen azonban 1952-ig maradt megyeszékhely, mivel a megyei tanács végrehajtó bizottsága csak ekkor tudott Tatabányára költözni. Több megyei intézmény azonban, mint például a megyei földhivatal, a levéltár, a megyei börtön és az 1980-as évek végéig a megyei bíróság is Esztergomban maradt. Az 1950-es években katonavárosként emlegették. Fél évszázados roncsaiból 2001-re ismét újjáépült a Mária Valéria híd, így az megint összekötötte a várost történelmileg kialakult vonzáskörzetével. Regionális vezető szerepét tovább erősíti a 2003-ban megalakult Ister-Granum Eurorégió, amely nagyjából a régi Esztergom vármegyét és Hont vármegye egyes területeit öleli fel.

Hidak

Híd neve	Leírás	Akadály
Angyal híd	Vízmű területére vezet	Kis-Duna
Szent Erzsébet híd	2007-ig Tabán híd; a legújabb, tehermentesíti a belvárost	Kis-Duna
Szent Miklós híd	Régi nevén Béke híd, helyi nevén a „Lépcsős híd”, gyalogos	Kis-Duna
Bottyán híd	A belvárosba vezet	Kis-Duna
Kossuth híd	A Vízivárosban, csak gyalogos, kerékpáros közlekedés	Kis-Duna
Mária Valéria híd	A legnagyobb híd, összeköti a várostPárkánnyal	Duna
Szalma híd		Szent János-patak
Pilisszentléleki völgyhíd

Esztergomban számos múzeum található, melyek közül sok kiemelkedik a gazdag gyűjteményeivel, nemcsak magyar, hanem világviszonylatban is. Ilyen például, a Keresztény Múzeum, melynek a leggazdagabb az egyházi gyűjteménye az országban, ilyen még a Főszékesegyházi Kincstár is, ami a leggazdagabb egyházi kincstár Magyarországon, és ami világviszonylatban is kiemelkedő ötvös és textil gyűjteménnyel rendelkezik. A városban található egyéb múzeumok például, a Balassa Bálint Múzeum, a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum, a Búvármúzeum, valamint a Babits Mihály Emlékház és a Rondella Galéria a várban.

A Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma a Várhegyen, a Szent István tér 1. szám alatt található. A vármúzeum a feltárt középkori királyi palota megmaradt helységeit mutatja be, olyan híres termekkel, mint a Várkápolna vagy a Szent István terem. 2007-ben magyar restaurátorok hét éves munkájuk alapján bejelentették, hogy Vitéz János esztergomi érsek a várban található dolgozószobájában lévő Négy erény című freskóból az egyik, a Mértékletesség Botticelli korai munkája. A dolgozószoba 2009-ben Európai Örökség címet kapott. A vármúzeumot évente 101 ezer turista látogatja.

A Főszékesegyházi Kincstár szintén a Várhegyen, ám ez a bazilika emeletén található. A kincstár Magyarország leggazdagabb egyházi kincstára. Egészen a 11. századig visszamenő műkincseket halmoz fel, leghíresebbek talán, a 15. századi Mátyás király kálváriája, mely a kincstár legértékesebb darabja, és az ország legnagyobb ékszerkincse. Más híresség továbbá, a Suki-kehely, amely a világ egyik legdíszesebb gótikus kelyhe, ami szintén a 15. századra tehető.

A Keresztény Múzeum az esztergomi vízivárosban lévő Prímási palota második emeletén tekinthető meg. A múzeum az ország leggazdagabb múzeuma és a harmadik legjelentősebb képtára. Sokszínű gyűjteményeivel a világ harmadik leggazdagabb keresztény múzeuma, a vatikáni és a müncheni után. A múzeum egészen a 13. századtól a 19. századig őriz magyar, olasz, német, németalföldi és osztrák festőktől származó képeket, továbbá magyar késő középkori és reneszánsz kori műalkotásokat is, mint például Kolozsvári Tamás Kálvária-oltár, M S mester passióképei, valamint a garamszentbenedeki úrkoporsó. A múzeumnak jelentősek továbbá az iparművészeti és a grafikai gyűjteménye is. A keresztény múzeum működteti a Mindszenty-emlékhelyet a bazilikában, valamint kiállítóhelyei vannak az Ószeminárium épületébe, ahol a modern kiállítások várják az oda látogatókat.

Rendezvények

• Esztergomi Nemzetközi Gitárfesztivál
• Lampionos hajófelvonulás és Vízi karnevál
• Hídfutás (Párkánnyal közösen)
• Pünkösdi vásár
• Fesztergom
• Ister-Granum Népművészeti Fesztivál
• Szent István Napok

Érdekességek

• A törökök annyira fontosnak tartották Esztergom várát, hogy a török lovasság utódjának tekintett légierő egyik harci repülőgépe az Estergon nevet viseli. Született egy janicsárinduló is a városról, az Estergon Kalesi.
• 2004. június 4-étől a trianoni békeszerződés aláírásának időpontjában, minden nap délután fél ötkor megszólal a királyi várból a város szignálja. A négy égtáj irányába fordított hangszórókból a „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország” című dal hangzik fel, mely emlékeztet az első világháborút követő, a magyarság szempontjából sorsdöntő eseményre. A hét utolsó két napján a szignál hosszabban hallható, az említett dallamon kívül négy másik dal is elhangzik. Ezek a „Boldogasszony Anyánk”, „Krasznahorka büszke vára”, „Ott, ahol zúg az a négy folyó” és az „Esti dal”. A dalokat Fehér László esztergomi klarinét- és tárogatóművész adja elő a felvételen.
• 2005 májusában adták át a Török főváros Ankara északi kerületében az Esztergomi vár hasonmását, az Estergon Kalesit.
• A Vízivárosban található forrásra a 15. században vízemelő gépet helyeztek, majd rézcsöveken vitték fel a vizet a várba 156 méterre. A szerkezet még a 17. században is működött. A vízgép egyedülálló volt a középkori Európában.
• A városba három császár tett látogatást: Barbarossa Frigyes (1189), Ferenc József (1886), Akihito japán császár(2002).
• A bazilikában, a levéltárban őrzik a Zwack Unicum titkos receptjét.
• A 34 magyar szent mintegy harmada élt Esztergomban.
• A város alacsony népességszáma ellenére egyszer benyújtotta megyei jogú várossá válási kérelmét, de a törvénynek megfelelően a kormány elutasította azt.

Elhelyezkedése

Esztergom Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 47′ 08″, k. h. 18° 44′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 08″, k. h. 18° 44′ 25″ térkép ▼

Esztergom Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén

Mohács / Folytatáshoz kattints a posztra

A mohácsi városháza

A Dél-Dunántúl délkeleti szegletében lévő település, Magyarország egyik legdélibb városa. Kedvező infrastrukturális ellátottsággal bíró, rendkívül jó minőségű mezőgazdasági földekkel övezett város.

A Duna útja Bajánál két ágra szakad. A szélesebb Duna-ág délnyugati irányt vesz, majd derékszögben délkeletre fordul. A keskenyebb dél felé folytatja útját. A két ág a horvát–szerb határon találkozik ismét. Ahol a szélesebb, az „öreg” Duna elfordul, ott fekszik Mohács. A város területének nagyobbik része a jobb parton terül el, itt él a lakosság 95%-a. A bal parti városrész (Újmohács) lakossága közel 700 fő. 2007-től Mohács az Európai Unió dunai határkikötője. A várost elkerüli az 56-os főút, amely Szekszárdtól a horvát határig tart. Mohácsot Baranya megye székhelyével, Péccsel az 57-es főút köti össze (40 km). A horvát határ 10 km, Budapest 190 km messze van. A Mohácsi járás keleti részén, az árvízmentes területeken 15–20 m vastagságú lösztakaró található, a Mohácsi-sziget felszíne iszapos hordalék rétegekből áll. Sajnos jelentős területen fordul elő nitrátosodás. A sziget ártéri síksága ár- és belvíz veszélyes terület.

A város belterületének része a Duna töltése mellett fekvő Kismohács is. A Rákóczi utcához csatlakozó terület egyetlen házsorból áll.

 II. Lajos szobra a Fogadalmi templom mellett, a főtéren

A kutatások szerint Mohács és környékén az ember már az őskortól letelepedett. A kutatók kő-, réz-, bronz- és vaskori cölöpökre épített házak maradványaira bukkantak.

Az i. e. 1. századtól a 4. századig a terület a Római birodalom Pannóniaprovinciájához tartozott. A környék a Duna mentén, a provincia határán helyezkedett el, így a fontos védelmi vonal, a limes is erre húzódott. Mohácstól délre, a mai Kölkeden volt Altinum, a limes egyik fontos állomáshelye. A római birodalom bukása után, egy 6-7. századi, avar kori település állt vidéken. A feltételezések szerint a 150-180 lélekszámú gepidák lakta környék Kárpát-medence legnagyobb eddig ismert avar kori települése.

A város nevét a források először 1093-ban említik, amikor Szent László király 1093-ban a pécsi püspöknek adományozta. A kis falu lakói a pécsi püspök jobbágyai voltak. A környéken állattartás, földművelés, halászat folyt. A 15. században már mezővárosként említették, a század közepén a kutatások szerint körülbelül 800 lelket számlált. Az erőteljes déli török terjeszkedés miatt palánkkal erősítették meg. A település határában lezajló 1526. augusztus 29-eitragikus kimenetelű vereség után a törökök a várost elpusztították.

A törökök csak másfél évtizeddel később tértek vissza Magyarországra. Ekkor a palánkot újjáépítették, és 1543-tól 1566-ig, majd 1570-től ismét szandzsákközpont lett. A török megszállás éveiben, illetve a 18. században érkeztek a városba a szerb, sokác és német betelepülők. A várostól mintegy 20 km-re nyugatra, Nagyharsánynál zajlott Magyarország török alóli felszabadulásának nevezetes eseménye, a II. mohácsi csata. Mohács 1724-ben mezővárosi városi rangot kapott (utóbb visszaminősítették). A reformkorban tovább erősödött Mohács kereskedelmi jellege. 1832-től a Duna Gőzhajózási Társaság hajói járták a folyót. 1857-ben megépült a Pécs és Mohács közötti 56 km hosszú vasútvonal, amelyen a Pécsett bányászott szenet szállították a Dunára, amit onnan hajókkal vittek tovább. 1868-ban mezővárosi rangját elvesztette, és nagyközséggé fokozták vissza.

 Fogadalmi templom

A 20. század elején a városban megjelent, majd fokozatosan egyre nagyobb tért hódított a gépipar. Új közintézményeket, polgárházakat, üzletházakat emeltek. 1910-ben a város népessége 17 000 fő volt.

1918 és 1921 között a város szerb megszállás alatt volt, 1921-ben a rövid életű Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaságrésze. A trianoni békeszerződés nem sokkal Mohács alatt húzta meg az új határt. Sok szerb elköltözött a városból, de az 1920-as évek közepén a város létszáma ismét elérte a korábbit. Mai városi és járásszékhelyi státuszát 1924-ben nyerte el. 1929-től megyei város. Ekkortájt kezdte meg működését a gimnázium.

Mohács 1944. november 26-án „szabadult fel”. 1949-ben a város környékére szándékozták felépíteni a Dunai Vasművet, melyet aztán Jugoszlávia közelsége miatt az akkori Dunapentelére, a későbbi Sztálinvárosba (ma Dunaújváros) költöztettek. 1956-ban a jeges árvíz miatt a szigeti tanyák 80%-a romba dőlt. Ezután alakultak ki a Mohács-szigeti falusias Újmohács és Sárhát települések. Ezután kezdődött a város intenzív iparosítása. Ekkor építették Közép-Európa legnagyobb

farostlemezgyárát is.

 Komp a Dunán Mohácsnál

A város nevének eredete ismeretlen. A helynévkutatók között különböző nyelvészeti találgatások születtek. Mohács nevét a történelem során többféle írásmódban használták. A városnév a honfoglalás előtt itt élő népek adománya lehet. Az indogermán eredetű ’’mu’’ és a ’’hats’’ szó együttesen ’’(muhats)’’ földvárat jelent.

 Képeslap a II. Lajos emlékműnél tartott megemlékezésről, 1902-ből

Templomok

• Fogadalmi templom (Római katolikus) 
• Belváros plébániatemplom (Római katolikus) 
• Ferences templom (Római katolikus) 
• Püspök templom (Római katolikus) 
• Református templom
• Evangélikus templom
• Szerb-ortodox templom
• Szent Rókus kápolna

 A Kisfaludy Károly Gimnázium belső udvara

Rendezvények

• A mohácsi busójárás
• Nepomuki Szent János ünnepség
• Szent Miklós-malomnap a mohácsi vízimalomnál
• Mohácsi Tamburafesztivál
• Hal- és sörfesztivál
• Dunai mosás
• Nemzetközi Néptáncfesztivál
• Mohácsi Sokácok Babfőző Fesztiválja
• Szüreti és Borfesztivál
• Mohácsi csata ünnepségsorozat
• Mohácsi disznótoros és pálinkafesztivál

 Mohács a Dunáról

Szepessy park és környéke

A Szepessy park a város legnagyobb parkja. A park közepén áll a szocreál stílusú víztorony, amit 1969-ben építettek. A park mentén található a Kisfaludy Károly Gimnázium és a Radnóti Miklós Szakközépiskola és Szakiskola, valamint a Püspök templom.

A Kisfaludy Károly nevét viselő intézmény régebben a pécsi püspökök nyaralója volt. A gimnázium mai formáját 18. században nyerte el. A főbejárat fölött Berényi Zsigmond püspök hatalmas kőcímer található. 1935 óta folyik oktatás az intézményben. Az udvarban baloldalt található Kisfaludy Károly mellszobra, 1985-ben helyeztek el a gimnáziumban.

Mohács egyik legszebb barokk épületét, a püspöktemplomot 1743-ban szentelte fel Berényi Zsigmond. A nyugati oldalon lévő torony ékessége a kapuportál. Az egyhajós templom félköríves szentéllyel záródik. A főoltár festményei mérsékelt érzelmeket tükröznek. A főoltárkép a Megváltót ábrázolja. Ismeretlen alkotója kevés barokk elemmel készítette művét. Emellett figyelmet érdemel még az aranyozott díszítésű szószék. A templom körül fallal bekerített temető volt régebben.

Mohácsi Történelmi Emlékpark

A hősök parkja

A Mohács központjában fekvő park a belváros szélén fekszik, melyben helyet kapott a két világháború halottainak emlékműve, egy szökőkúttal díszített vízmedence, valamint rengeteg virág és fa. A park mellett van a mohácsi buszpályaudvar és a nemrég felújított Bensheim-tér, amely Mohács német testvérvárosáról kapta nevét (Bensheim belvárosában is elneveztek egy teret Mohácsról). A világháborús emlékmű már messziről látható, a négy oszlopon nyugvó, kapufejszerűen lezárt építményt eredetileg az első világháború helyi áldozatainak emlékére állították, azonban 1990-óta felkerült a második világháború ismert mohácsi halottainak neve is.

Mohácsi Történelmi Emlékhely

A csata 1526. augusztus 29-én minden bizonnyal a Kölked, Udvar, Majs és Sátorhely közötti síkságon zajlott. Az elmúlt évtizedekben bizonyították be a csata valódi helyszínét. 1975-ben találtak az első tömegsírokat, majd 1976-ban, a 450. évfordulóra alakították ki az emlékhelyet. A héthektáros parkban Vadász György és Zalay Buda alkotásai láthatók. Az emlékhely bejáratát, a díszkaput Pölöskei József ötvösművész készítette. A kapubéllet zárókő nélküli, rácsszerkezetének elemei emberi csontok képzetét kívánja kelteni. A parkban a tömegsírokat amfiteátrum-szerűen emelkedő sétányok veszik körbe. 120 jelképes kopjafa vagy sírjel áll az emlékparkban.

A csata emlékezetére írta Kisfaludy Károly Mohács című versében:

Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek,

…virúlj, gyásztér! a béke malasztos ölében,

Nemzeti nagylétünk hajdani sírja Mohács!

(Mohács – részlet)

 A Zora néptáncegyüttes

Busó

Elhelyezkedése

Mohács Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 45° 59′ 45″, k. h. 18° 40′ 47″Koordináták: é. sz. 45° 59′ 45″, k. h. 18° 40′ 47″ térkép ▼

Mohács Pozíció Baranya megye térképén

Boconád / Folytatáshoz kattints a posztra

 Boconád község Heves megye Hevesi járásában. Karácsondtól 19 kilométerre, Hevestől 11 kilométer távolságra.

Első okleveles említése 1331-ből Bochanad néven található. 1381-ben a Domoszlai családé, ennek kihaltával 1418-tól 1492-ig a Rozgonyiak birtoka.

1522-ig a Kompolthy családé, majd az Országh családé. 1549–52 között török pusztítás nyomán néptelen. 1635-ben újonnan benépesült helység. 1706-ban a rácok ismét elpusztítják. 1712-ben népesül be újra, véglegesen.

1715-től a 19. század második feléig két család a birtokosa, a Szeleczky és az Almásy család. Szeleczky II.Márton 1755-ben a falu belterületén majorságot létesített, 1760-ban kastélyt épített. A majorság céljára kiszemelt területről kitette a jobbágyokat, akik Nagyiván pusztára költöztek. 1818 után Szeleczky III.Márton özvegye, Gosztonyi Apollónia lett a falu egyik felének tulajdonosa, aki testvéreit tette meg örökösévé.

1848 előtt két középbirtokos földesúr jobbágyfaluja. Lélekszáma 1786-ban 624, 1860-ban 870 fő.

A község jelenleg a környék egyik jelentős zöldségtermesztő települése. Jelentős ipara nincs, lakóiból néhányan kisebb volumenű ipari és szolgálató tevékenységet végeznek.

 SZELECZKY KASTÉLY

Boconádot 1715-től a 19.század II. feléig  2 család: az Almásy és a Szeleczky birtokolta. 
Szeleczky Márton  tábornok, Pest megye alispánja – huszár kapitányként részt vett a II. Rákóczi féle szabadságharcban  a labancok oldalán- 1715-ben királyi adományként szerzett jogot  a boconádi több ezer hektáros birtokra. III. Károly királyi ajándékként  Alberti pusztát is neki adta, ahova 20 katolikus boconádit telepített le. Szeleczky Márton magtalan lévén boconádi javait 1741-ben testvére két fiára: Imrére és Sámuelre hagyta. Szeleczky Imrének volt a fia azon Szeleczky II. Márton, aki nevét műemléki kastély és templom építésével örökítette meg. Szeleczky  de Szelec et Boconád Márton II 1717-1721. –ig pest vármegye alispánja, majd  Országgyűlési képviselője. 1727. október 22-én bárói méltóságot kapott feleségével egyetemben, 1730-ban már királyi táblabíró. Boconádi birtokán 1760-ban kastélyt építetett. Annak építésével  a Rómában dolgozó, Luganói származású Quadri Kristóf  gyöngyösi kőművest bízta meg. Az öt holdas kertben álló U alakú építmény a barokk építészet remekműve  a mai napig. Az előcsarnokban látható faliképek a négy évszakról, valamint a kocsi aláhajtó csehsüveg  boltozatos mennyezetén  lévő rokokó festmény  valószínűleg  Heller Jakab gyöngyösi festő remekművei.   Szeleczky II. Mártonnak 1798-ban bekövetkezett  halála után birtokát Szeleczky III. Márton örökölte, s lósport iránti hódolatául építetett lovardát a kastély déli oldalán. Szeleczky III. Márton 1818-ban bekövetkezett halálát követően, özvegye, Gosztonyi Apollónia lett a kastély tulajdonosa.
Gosztonyi Apollónia 1847-es végrendeletében a testvéreit: Gosztonyi Antalt és Alajost tette örököséül. A Gosztonyiak majd egy évszázadon át éltek Boconádon. A családfő 3 fia közül  Kálmánnak Ötödrészt, Andornak Alatkát, Sándor fiának a boconádi birtokát adományozta. Gosztonyi Sándor ősei munkáját folytatta földjein. Felesége, akit a köznép „Méltónak” tisztelt, svájci származása ellenére jól beszélte a magyart, sokat volt cselédjei között. Egyszerű életet éltek. Három gyermeküket fogadott nevelők tanították. A családból Kálmán nem nősült meg. Andornak és Sándornak is  2 fiú és 1 leány gyermeke született. Gosztonyi Sándor  és családja a II. világháború vége közeledtével elhagyta Boconádot, és az országot is.  A Gosztonyi família tagjai később a világ különböző tájain találtak otthonra. Időnként hazalátogatnak Boconádra, Piroska nénihez egy jó kakaspörköltre s emlékezni. Néhány éve hozták haza, s a római katolikus templom kriptájában helyezték örök nyugovóra  Gosztonyi Apollónia földi maradványát. A kastély értékeit a II. világháború alatt  illetéktelenek széthordták. Később a Gépállomás, a Termelőszövetkezet használata alatt állapota tovább romlott. A 70-es években az északi szárnyából óvodát alakítottak ki. A80-as években állami pénzekből felújították a a kastély tetőzetét , déli szárnyából iskolai tantermeket építettek ki. A főépület restaurálására viszont forrás-hiány miatt már nem került sor, pedig az abban lévő helyiségek ma is oktatási célokat szolgálnak. Jelenleg külföldi kiajánlás alatt áll. Elképzelés szerint  közmű-velődési szolgálatba állításával a kastély fontos lánc-szeme lehet a tarnai-térség  kulturális vonulatának.

 BOCONÁDI MÁRIA MAGDOLNA R.K. TEMPLOM

A római katolikus templom  a település központi parkjában, szabadon álló, vasráccsal kerített, egy homlokzati tornyos, egyhajós  BAROKK építmény, a nyolcszög három oldalával záruló szentéllyel.

Története:
A pápai tizedjegyzékben 1332 körül szereplő templom, a szájhagyomány szerint a Nepumulki  Szent János szobra helyén – most liget – állt. A 15.-16. századi sorozatos falupusztulások következtében Boconádon is elromosodott a templom.
Egyes feljegyzések szerint Boconádon ez időben protestánsok éltek, de az 1712-ben betelepült lakosság már katolikus vallású volt.
Néhány évtizeddel később, 1733 körül a kőtemplomnak már csak a töredékei  maradtak, helyette fából, sövényből sárral tapasztottak össze ideiglenes miséző helyet.. Még 1743-ban  még egy hevenyészett helyreállításnak vetették alá, azonban 1767-ben  Szeleczky II Márton a szűk,    dűledező , régi templom  helyett egy új, tágasabb templomépítésébe kezdett.
Az új templom alapkövét 1768. április 9-én rakták le.
Az  Eszterházy püspök által jóváhagyott templom tervét  Quadri Kristóf dolgozta át, ez alapján épült fel az új templom 1770-ben, boltozatos toronnyal, kriptával, három oltárral.
Az  1806-10- körül készült jegyzőkönyvek jó állapotú, tágas, szilárd építményként tüntetik fel, viszont 1811-ben arról szól a feljegyzés, hogy a kegyúr Szeleczky III Márton nem gondozza az Isten házát.
1816. május 16-án  a templom tornyát villámcsatás érte, a leégett tornyot a falu közadakozásból újjáépítette.
A Hystori Domus szerint a zsindellyel fedett templom orgonáját 1892-ben a budapesti Papp Béla mester felújította 270 Forintért.
Még ebben az évben  ifj. Novák István és neje  fehér színű selyemlobogót  készítetett az Oltári Szentség mellé. Ünnepélyes megszentelésére 1892. november  derekán került sor.
A templom  első, számottevő felújítására 1893-ban került sor, bádog tornyát sárgára festették be. A Felújítás 500 forintbakerült, melynek  felét Zanári János, további 35 forintot  a hívek, a felmaradót a helyi plébánia fizette ki.  Legközelebb  1900-as évek elején  kellett külső karbantartási munkákat elvégezni az épületen.
Az első világháború alatt a harangokat  hadi célokra elrekvirálták . Helyette készítetett új harangok egyikét Gosztonyi Andor földbirtokos adományozta az egyháznak, a másik a hívek adományaiból készülhetett el.
A villamos világítást 1934-ben  Magnin Adorján esperes-plébános  szolgálata idején vezették be, ami 210 pengőbe került.
Időközi, jelentősebb felújítási, restaurálási munkákat 1957-58-ban végeztek a templomon, a főhomlokzaton is jól látható évszámok alapján.
Az 1990-es években  jelentős felújítások restaurációs munkálatoknak vetik alá a templomot.
Első komoly  belső munka  1996 nyarához kötődik, amikor az ódon, rozoga padokat elbontották, s helyette  Szikszói asztalos mester által vörösfenyőből készült  -eddigieknél több- új padok    kerültek beállításra.
Még ez évben  1996 őszén  került sor a templom toronysüvegének lebontására, faszerkezetének újjal való cseréjére s ezt vörösrézzel történő borítására. Ezzel egy időben új süveggömb és új csúcskereszt  került a torony csúcsára. Mindezeket Magi Balázs Hjdúnánási  mesterember végezte el.
A templom belső festését Varga Bertalan esperes-plébános  szolgálata idején végezték el.
A festéshez a templom belsejének álvnyzatát Bodonyi Béla ácsmester végezte el, a több hónapot igénybevevő restaurálási  munkák pásztói restaurátor keze munkája.
A belső festési munkák befejeztével a felújított  templomot 1997 június havában szentelte fel
Nagy Lajos apát.
Az államalapítás millenniumán díszvilágítást kapott a templom . A három oldali térvilágitás
Hevesi villamos szakemberek munkája, költségeinek egy részét Ónodiné Forgó Katalin , más részét a helyi önkormányzat fedezte. A díszkivilágítás 2000. július 23-án  vetette fényét először a templomtoronyra.
A barokk templom különösen értékes tartozéka a Mária Magdolnát ábrázoló főoltár,a Golgota és az Angyali üdvözlet képi megjelenítés a mellékoltárokon, a keresztelőkút a 18.szd második feléből, valamint a 18.szd. második feléből a Mária szobor. Értékes felírat olvasható a főhomlokzati dombormüvön elhelyezett Szeleczky címer alatt:

HANC SAKRAM SUPERIS GRATH PIATETE SZELECZKY MARTINUS PROPRIO POSUIT AERE DOMUM DIVES HUIC PER EUM , QUAEVIS ADJECTA  SUPELLEK,CRYPTAQUE CONDENDIS OSSIBUS APTA SUIS  1770.

Nevezetességei

• Római katolikus templom. Mária Magdolna tiszteletére felszentelt. A régi római katolikus templom helyén 1767 után építették fel az újat, mely egyhajós barokk stílusú épület. A költségeket Szeleczky Márton földesúr viselte. A templom és a plébániaház barokk együttese 1775-re épült fel. A templom berendezése – az oltárok, a szószék – is 18. századi barokkmunka.
• Nepomuki Szent János-szobor. A templomkertben lévő szobor 1807-ben készült.
• Golgota-szoborcsoport. Késő barokk stílusú, 1792-ben készült.
• Szeleczky-kastély. A Szeleczky család barokk stílusú kastélya U alaprajzú épület, 1760-ban épült fel. Előcsarnokában az építéskor készült, nagyon szép rokokó falképek láthatók ma is. Az épület ma iskola. Hajdani parkjánban a hatalmas, százéves fák a lenyűgözők.

Boczonád az 1900-as években

 A hevesi járásban, a nagy magyar Alföld éjszaki szélén fekszik és Szolnok vármegyével határos. A hagyomány szerint a falu eredetileg a mostanitól fél kilométer távolságra, a Goszthonyi-féle birtokon, az úgynevezett Dobogó-parton állott, ugyanitt épült a templom is. 1320 előtt Sirok várának tartozékai közé sorozhatjuk, ekkor az Aba nembeli Borh-Bodon ág birtoka volt. Később az Aba nembeli Domoszlai család birtokába került. Domoszlai Demeter magtalan halála után a király 1418-ban a Rozgonyiaknak adományozta a helységet, melyet 1486-ban is a kezükön találunk. Plebániáját már az 1332-37-ik évi pápai tizedjegyzék is elősorolja, a mikor boczonádi Péter pap 12 garas adót fizetett. Az 1552-ik évi adóösszeírásban ama helységek között szerepel, a melyektől a rájuk kivetett adó nem volt behajtható. Az 1554-ik évi adóösszeírás szerint 1553-54-ben kezdett újra települni. 1589-90-ben az egri vár fenntartására szolgáltatta be a tizedet. A XVII. század elején elpusztult. Az 1635-ik évi összeírásban újonnan épült helységként van felvéve. Az 1647-ik évi összeírás szerint nemes község volt. 1675-ben szintén nemes községként szerepel az összeírásban. A XIX. század első felében Almássy István és özvegy Szeleczky Mártonné voltak a helység földesurai. Plebániája a török hódoltság alatt megszünt s a helység 1716-ban - a canonica vizitatio szerint - Tarnaméra fiókja volt. Az ősi plebániát 1775-ben állították helyre. Templomát 1770-ben építtette Szeleczky Márton kir. tanácsos és neje Czobel Viktória, a kinek családi czímere a templom főbejáratát ékesíti. A Szeleczkyek a XVII. század második felében telepedtek le Boczonádra, melyet Lipót király adományozott Szeleczky tábornoknak. Ennek magtalan halála után birtokait unokaöcscse, a fenti Szeleczky Márton örökölte, a ki 1760-ban Boczonádon kastélyt épített. Szeleczky Márton halála után († 1798 január 30-án) itteni birtokait hasonnevű fia († 1818-ban) örökölte, kinek halála után özvegye Gosztony Apollónia birtokába ment át vétel czímén, a ki után Gosztony Alajos örökölte. Ennek fiai megosztozván az atyai örökségen, Boczonád Gosztony Kálmánnak († 1907 január 18-án) jutott, a ki után fiai Andor, Kálmán és Sándor örökölték. Jelenleg Gosztony Kálmán örökösei (1526 hold), Gosztony Kálmánné szül. Esztelneki Biró Cornélia (1350 hold) és Tornyai Schossberger Henrikné (1600 hold) a helység legnagyobb birtokosai. A róm. kath. templomnak Gosztony Kálmán örökösei a kegyurai. A hagyomány szerint az 1770 előtti templom, a mely fából volt, a mai Szent János-szobor helyén állott, hol az alapkövek ma is láthatók. A határban egy kúnhalomszerű emelkedés is látható. A község területe 5142 k. hold, lakóházak száma 25252 és a lakosság 1769 lélek, a kik kettő kivételével magyarok. Vallásra nézve 11 ref. és 31 izr., a többi róm. kath. A lakosság hitelszövetkezetet, fogyasztási és értékesítő szövetkezetet, kath. temetkezési társulatot és tűzoltó-egyesületet tart fenn. Postája helyben, távírója Hevesen és vasúti állomása Ludason van. E helységhez tartozik Alatka puszta, mely hajdan önálló helység volt és plebániája volt. E pusztán az 1870-es évekig egy félig romban heverő templom állott fenn, melynek köveiből néhai Szerelem Géza kastélyt építtetett s a régi templom egy gót stílű ablakát emlékül a kastélyba beépíttette. A kriptában volt csontokat pedig kőlappal fedett koporsóba tétette. E kastély jelenleg özvegy Gosztony Kálmánné szül. Esztelneki Biró Cornélia birtokában van, kinek a községben fennálló szép kastélyát id. Szeleczky Márton építtete a XVIII. sz. első felében. Van itt nagyobb könyvtár, számos régi családi kép, érdekes ódon butorok, velenczei csillárok stb.

Elhelyezkedése

Boconád Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 38′ 34″, k. h. 20° 11′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 34″, k. h. 20° 11′ 17″ térkép ▼

Boconád Pozíció Heves megye térképén