Kisnánai vár / Folytatás a posztban

A Mátra déli lábánál, Kisnána községnek belterületén egy kisebb domb tetejét foglalja el a restaurált középkori vár tömbje.

A magyar államalapítás utáni időkben az Aba nemzetség uralta ezt a vidéket. Vezetőjük, Aba Sámuel politikai súlyát jelezte, hogy feleségül kapta Szent István egyik húgát, majd 1041-ben magyar királlyá koronázták. Későbbi leszármazottai jelentős méltóságokat töltöttek be, majd a 14. századtól kisebb családokra bomlott szét az ősi Aba nemzetség. Közülük a Kompolti család mondhatta magáénak Kisnána területét. A régészeti feltárások tanúbizonysága szerint eleinte egy nemesi kúriában éltek, melynek közelében emelkedett a jobbágyfalu plébániatemploma. A 15. század második harmadának belháborús viszonyai miatt Kompolti János erős kőfallal vettette körbe lakóházát, melybe belefoglalták a korábbi templomot is. Első fennmaradt okleveles említése 1445-ből maradt ránk, amikor már várként {„castrum”} nevezték meg, és a békés viszonyok helyreállítására összehívott országgyűlés engedélyezte a fennmaradását.

A későbbi évtizedekben még egy külső fallal erődítették meg, így a vizes árkon átívelő fahídon vezetett az út a vaskos kaputoronyhoz. Miután 1521-ben férfiágon kihaltak a Kompoltiak, örökösödési szerződés által a vár a Losonczy főnemesi család birtokába jutott. Később Losonczy István, Temesvár hős védője menedékként átadta Móré Lászlónak, aki a mohácsi csata utáni anarchikus pártharcok idején rablóbarlanggá züllesztette. Igyekezett mindig a legtöbbet ígérő pártjára állni, így többször is köpönyeget cserélt Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd királyok oldalán. Mellette nem vetette meg a rablótámadásokat sem, így rendszeresen fosztogatta a Budára igyekvő török kereskedőkaravánokat is. Ennek megtorlására 1543-ban a budai pasa nagy sereggel rontott a rablóvárra. Annak védője – Móré László – a legenda szerint aranypénzt szórt az ostromló törökök közé, hogy ezzel elterelve figyelmüket, elmenekülhessen. Terve azonban nem vált be, elfogták és élete végéig az isztambuli Héttorony börtönébe zárták.

Kisnána várát később sorsára hagyták a hódítók, épületeinek köveit a környező vidékek lakossága nagyrészt lebontotta, maradékait az 1960-as években végzett műemlékvédelmi helyreállítás mentette meg a végső pusztulástól. Napjainkban a Mátraalja vonzó történelmi műemléke, melynek falai alatt nyaranként látványos várjátékokkal idézik fel a letűnt múltat.

Nevezetességei

• Vármúzeum
• Árpád-kori rotunda alapjai, a vár gótikus templomának romjai között
• A 15. században a Kompolti-család tulajdona volt a gótikus vár. A bejáratnál egy szlovák parasztház található, amely falumúzeumként működik.

Elhelyezkedése

Kisnána Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 51′ 07″, k. h. 20° 08′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 51′ 07″, k. h. 20° 08′ 46″térkép ▼

Kisnána Pozíció Heves megye térképén

Tófalu / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Tarna folyó völgyében, Egertől délnyugatra, Mezőkövesdtől nyugatra,Kápolna északi szomszédjában fekvő település.

A település a megye középső részén, a Gyöngyösi-síkon fekszik. Területe hordalékkúp-síkság, a tengerszint feletti magasság a 200 m-t nem éri el.

Az éves csapadék 550-600 mm, az évi középhőmérséklet 10°C, az évi napsütéses órák száma 1950-2000.

A gyenge lefolyású terület vizeit a Tarna és a Kígyós-patak gyűjti össze.

A természetes növényzet elsősorban lágyszárú fajokból áll. Erdőterülete csekély. Állatai kisvadak és madárfajok.

 Helyén, a debrői völgyben egykor Tótfalu állt, mely az Aba nemzetségből származó Debreiek birtoka volt. Nevét 1352-ben említették először a Debreiek birtokaként. Később 1417-ben, 1438-ban és 1446-ban Tothfalu néven fordult elő az oklevelekben. 1417-ben, Debrei Miklós örökös nélküli halála után Zsigmond király megengedte Kompolthi mesternek, hogy elfoglalja Tothfalut. 1438-ban azonban miután a Debreiek hűtlenségbe estek, itteni birtokukba a Rozgonyiakat iktatták be. A török időkben az 1552-ik évi és az 1554 évi adóösszeíráskor az elpusztult helységek között szerepelt. 1564-ben itt csak 4 portát írtak össze és az összeírásokban a helység neve Tottfalu, Totfalu és Thotfalw alakokban fordult elő. Az 1635-ik évi összeírásban fél, 1647-ben is fél, 1675-ben fél és 1686-ban ismét fél portával volt felvéve. Ezekben az összeírásokban Tótfalu és Tóth-Falu néven szerepelt.

Az 1693-ik évi összeírás szerint II. Rákóczi Ferencnek, 12, gróf Erdődy Györgynek 8 jobbágytelkét említették itt. A Rákóczi-szabadságharc után a török időkben meggyérült lakosságú faluba Tófalu környékéről, osztrák tartományokból, Gyetváról és Gácsról érkeztek a betelepülők. A 18. században Tófalu fejlődött.

Az 1741-ik évi összeírás szerint báró Grassalkovich Antal személynök és a Radvánszky család birtoka volt. 1848-ig a debrői uradalomhoz tartozott. 1876-ban gróf Károlyi György elsőszülöttségi hitbizományt alakított a debrői uradalomból, mely utána gróf Károlyi Györgyre, majd gróf Károlyi Mihályra szállt.

A 20. század elején Heves vármegye Egri járásához tartozott. 1910-ben 919 lakosából 918 római katolikus vallású magyar volt.

A második világháborúban németek felrobbantották Tófalu régi templomát.

A község szinte teljesen egybeépült Aldebrővel, a két községet a Kígyós-patak választja csak el. 1950-ben egyesítették is őket Tódebrő néven, de 1958-ban ismét különváltak, bár ezután is közös tanácsuk volt egészen 1990-ig. A két községnek ma is vannak közös fenntartású intézményei, mint például az Aldebrő területén található Általános Művelődési Központ, ami az általános iskolát és óvodát egyesíti.

Tófalu – Hadtörténet

A mai Tófalu területén (többek között egy 1783-ból datálható térkép által is igazoltan), állt Csal vára, a hozzá tartozó településsel, Csala/Cseliváraljával. A várat 1417-ben említi először okleveles forrás, mint a Debrei II. Makján leszármazottainak birtokát. A 15. század folyamán a tulajdonjog a Rozgonyiak kezére kerül, majd az 1500-as évek elején Perényi birtok lesz. Pusztulása Hatvan török általi elfoglalása (1544) és Eger sikertelen ostroma (1552) közötti időszakban történt.

Török hódoltság

1550-ben már a törököknek is adózik. 1552-54 között a török pusztítás hatására néptelen lett, de 1564-re újra benépesült. Lakott falu 1576-ban. 1596-ban – Eger elestekor – elpusztult, és még két év múlva is néptelen, ezt követően újra benépesült. 1683-86 között a Bécs ostromára induló török-tatár megszállás során, majd Eger blokádja idején (1687) – kiürítés miatt –egy évtizedre néptelenné vált. 1696-ban már néhány zsellér lakja.

Rákóczi-szabadságharc

1603-ban Rákóczi Zsigmond – a későbbi erdélyi fejedelem – vásárolja meg a debrői uradalmat. Tófalu is Rákóczi birtok lett. A Tarna mentén haladó fontos út okán (Sirok és Eger felé) feltételezhetjük, hogy a Rákóczi-szabadságharc nem hagyta a település érintetlenül (rabló portyák, pestis).

1848-49-es szabadságharc

A községben 1848 májusa és októbere között 53 férfit vettek lajstrombanemzetőri szolgálatra:

Adátsi (Adácsi András)	Inklovits György ifj.
Bíró Benedek	Inklovits József
Csernák Sándor	Karsay János
Dajkó Ferenc	Kerek Mátyás
Drahos János	Kováts (Kovács) István
Drahos Mihály ifj.	Kováts (Kovács) József
Farkas András Báró	Molnár József
Farkas Antal ifj.	Molnár Mátyás
Farkas János Buda	Nagy Imre
Farkas József Bence	Nemtsik (Nemcsik) György
Farkas Márton ifj.	Orosz János
Farkas Máté János	Potsay István ifj.
Farkas Mátyás ifj.	Potsay János
Farkas Mihály felső	Simon János
Farkas Pál ifj.	Snajder (Schneider) István
Farkas Tamás	Szabó András id.
Gulyás Mátyás id	Szabó Gergely
Gulyás Mátyás ifj.	Szabó István ifj.
Gyetvai (Gyetvay) Antal	Szabó János
Horváth (Horvát) János 38 éves	Szabó János alsó
Horváth (Horvát) János 25 éves	Szabó János felső
Horváth (Horvát) Mihály	Szabó József
Hutter János	Uzelman János
Hutter József	Uzelman Márton
Hutter Pál	Viltsik János
Ignátz (Ignácz) János	Viltsik Márton
Inklovits G. György

 1849. február 26-án a 14 órakor elkezdő ún. kápolnai csatában a császáriak közül a Csorich-hadosztály Colloredo-dandárja támadta a magyar állásokat Tófalu irányából is.

A kápolnai csata második napján február 27-én reggel 8 óra tájban Tófalu irányából az osztrákok centruma elterelő hadmozdulattal, szemből pedig tüzérségi előkészítéssel megkezdte Kápolna támadását. A császári Coloredo vezérőrnagy dandára 9 ágyúval vonult Tófalu ellen. Dembinski ekkor 10 löveget irányított a veszélyeztetett pontra. Az ellenség visszahúzódott a Tarna túlpartjára. Az egész nap folyamán és a délutáni órákban is Máriássy sakkban tudta tartani a Tófalu felől átkarolással kísérletező Wyss- és Coloredo-dandárt. Jóllehet a térségből induló olasz 16. Zanini gyalogezred II. zászlóalja, miután átgázolt Kápolna irányába a mocsaras réten (Hangács), végül megadta magát. A Poeltenberg vezette magyar csapat is délután 2-3 óra körül kénytelen volt visszavonulni, ha nem akarták, hogy az ellenség elvágja a visszavonulás útját éppen Tófalunál.

Tófalu keleti határában a tüzérségi állások helyén, a Honvédhalmon 1998 óta emlékmű áll.

Nevezetességek

• Honvédhalma emlékmű - A felrobbantott búcsújáró hely ismét kiépül. A helyszín egy magaslat, amely a kápolnai csatában központi szerepet töltött be. Itt volt a honvédparancsokság, mivel innen a csatateret be lehetett látni. A hagyomány szerint az elesett honvédokat itt temették el. A hely fontosságát egy bővizű kút is emelte, ami valószínűleg jó szolgálatot tett a csata idején. A helyszín a Kápolna-Kerecsend közti 3-as útról közelíthető meg, a 3-as úton található pihenőhelytől Tófalu felé indulva a földúton. A földút 3-as út felőli részén, a kiindulópontnál kereszt található.
• Római katolikus templom. 1950-ben épült Szentháromság tiszteletére felszentelt.
• Páduai Szent Antal szobor. 1908-ban készült. A faragott, festett kőszobor lábazatos oszlopon áll. A lábazaton felirat. Az egyszerű fehér oszlopra helyezett festett kőszobor Szent Antalt ábrázolja: barna szerzetei ruhában, tonzúrás hajviselettel, kezében a gyermek Jézussal.
• Első világháborús és második világháborús emlékmű a temetőben. A háborúkban elesett falubéliek nevét őrzik az emléktáblák.
• Emese álma - Honfoglalási emlékmű 1996-ban készült alkotó: Sebestyén János fafaragó. A Honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából állíttatott a templom melletti közparkban.
• 1956-os emlékmű
• Mária-szobor a templomkertben. A kis barlang hátsó talapzatában a mai napig látható a II. világháborúban a németek által felrobbantott templom két volutás épületdísze.

Elhelyezkedése

Tófalu Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 46′ 34″, k. h. 20° 14′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 34″, k. h. 20° 14′ 13″ térkép ▼

Tófalu Pozíció Heves megye térképén

Egerszalók / Folytatáshoz kattints a posztra

Egertől 5 km-re, az Egri-Bükkalja területén, a Laskó-patak völgyében található. A településtől északra a Laskó-patak felduzzasztásával létrehozott 130 hektáros víztározó és horgásztó, délre pedig gyógyfürdő, szálloda, kemping várja az ide látogatókat.

Szalók a honfoglalás óta lakott hely volt, a Szalók nemzetség ősi birtoka. A település valószínűleg a tatárok áldozatául esett, mivel az 1248-as okiratokban nevét már terra Zolouknak írják, a fennmaradt oklevelekben is ekkor említik első ízben.

1248-ban, 1318-ban, 1323-ban, Kocs (Coch, Koch) szomszédjaként írják az oklevelekben. 1261-ben a Szalók nemzetségbeli Pál és Achilles 8 millió garas(?)ért megvásárolta Becsenegh és fia Verpleth (vásárolt) Szalókkal szomszédos Kocson levő földjét. 1262-ben ugyanezen Pál és Achilles a Bechenektől (Becsenegh) és fiától Velprethtől vásárolt kocsi földet ugyanannyiért eladták Benedeknek és Lodomernak, László zempléni főesperes testvéreinek, Szalók nemzetségbeli Ádám (Ade de eodem gen. Zalouk) beleegyezésével; e föld az egri püspök, a káptalan és Tek földje szomszédságában terült el.

1551-ben, a török időkben végzett összeírás szerint csak 17 család élt itt. Két évvel később Szalók ismét pusztává vált, azonban hamarosan újranépesedett.1579-ben a települést már Egyházasszalók néven írják az okiratok. 1550-es évektől és 1730-as évekig Szalók többször vált néptelenné, de mindig újranépesedett. 1731-ben német telepesek érkeznek a községbe, majd a 18. század közepétől ismét sok magyar telepes érkezik ide. Szalók lakossága főleg mezőgazdaságból és szőlőtermelésből él, de sokan vállaltak munkát, vagy költöztek el a közeli városokba is.

 Szalók mai határába esett Kocs mára már elpusztult Árpád-kori település is.

Kocs nevét első ízben 1248-ban említik először az oklevelek, nevét ekkorCoch alakban írják, mint Szalók-kal határos települést, s mint Vitalis eclericus néhai feleségének, Halmaji András leányának azon kocsi földjét, amelyet hitbérbe néhai Vrbanus egri éneklőkanonoktól kapott; rajta kívül határos volt errefelé Becenek.

1250-ben Szalók nemzetségbeli Leusták egri kanonok végrendelkezett, s unokaöccsére, Thek-re (Theconi) hagyta azon körülhatárolt kocsi földjét, melyet Rosa asszonytól, Vitalis clericus néhai feleségétől bírt, valamint homokkocsi földjét (Szabolcs m.). 1261-ben Bechenegh és fia Verpereth azon vásárolt kocsi földrészt, mely őket a Bencs és Bencsen atyafiokat illeti, 8 M-ért eladták Szalók nb. Pálnak és Achillesnek. 1262-ben ugyane Pál és Achilles a Bechenek-től és fiától, Velpreth-től vásárolt kocsi földet ugyancsak 8 M-ért eladták Benedeknek és Ladomérnek, László zempléni főesperes testvéreinek, Szalók nb. Ádám (Ade de eodem gen. Zalouk) beleegyezésével; e föld az egri püspök és káptalan és Tek földje szomszédságában terült el. 1275-ben Kocs tizedét az egri püspök visszaadta a káptalannak.

1318-ban és 1323-ban a káptalan birtokának mondják Szalók (Egerszalók) szomszédságában.

Ma puszta, Egerszalók határában északra, és helynév Eger határában Ny-ra: Nagy-Kocs, Kis-Kocs szőlőhegy. 1886-os térképen Kocs völgy, Kocs tető.

Nevezetességei

• Római katolikus templom. 1738-ban épült barokk stílusban. Szűz Mária tiszteletére van felszentelve. Nyaranta itt keresztény ifjúsági találkozót rendeznek.
• Római katolikus plébániaház. 1831 és 1834 között épült, késő barokkstílusban.
• Nepomuki Szent János szobor. Az 1800-as években készült, késő barokk stílusban.
• Kőhíd. A Laskó-patakon átívelő egylyukú kőhíd, a 19. században készült.
• Barlanglakások. A Sáfrány utca végén több, egybefüggő barlanglakás felújításával és konzerválásával skanzent alakítottak ki. A barlanglakásokat az 1960-as évekig lakták, némelyiket ma is használják, például nyárikonyhának. A skanzenben a helyi életvitelt is bemutatják. 2011 augusztusában minden nap megtekinthető volt.
• Kaptárkövek. A vulkanikus eredetű, kiálló kövekbe vájt fülkék célja vitatott. A néphagyomány többféle magyarázatot is kínál. Egyes kaptárkövekben az elnevezésüket igazoló módon méhviasz maradványokat is találtak.
• Borospincék. A településen számos borászat található, némelyik különleges kialakítású pincékben fogadja a látogatókat.

Gyógyfürdője

• A település déli részén 410 méter mélyről feltörő 65-68 Celsius-fokos melegvizű hőforrás domboldalon lefolyó vize csodálatos természeti képződményt – 120 négyzetméteres mészkőlerakódást – épített ki.

A kalciumot, nátriumot, magnéziumot, ként tartalmazó hidrogénkarbonátos gyógyvíz, melynek metakovasav tartalma is jelentős. A vizet 1992-ben az Egészségügyi Minisztérium gyógyhatásúnak minősítette. értékét felismerve a falu mára gyógyfürdőkre épült gyógyturizmus központja. Gyógyvizét sokan keresik fel, a víz főleg csontsérülések, ízületi és reumatikus bántalmakban szenvedők részére hatásos, de ivókúrára is javallt.

A sódomb

A feltörő gyógyvíz lehűlésekor kevesebb oldott anyagot tud megtartani, ez kicsapódva úgynevezett sódombot hoz létre.Hasonló csak Pamukkaléban (Törökország), és a Yellowstone Nemzeti Parkban (USA) található.

• A Laskó-patak felduzzasztásával kialakított tó a környék legnagyobb vízfelülete, mely kitűnő horgász- és kirándulóhely.

Elhelyezkedése

Egerszalók Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 52′ 12″, k. h. 20° 19′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 12″, k. h. 20° 19′ 26″ térkép ▼

Egerszalók Pozíció Heves megye térképén

Istenmezeje / Folytatáshoz kattints a posztra

 Heves megye északi részén,Pétervásárától 11 km-re, a Tarna felső folyásánál hosszan elnyúló völgyben található a község, amelynek része az északra, néhány km-re fekvő Szederkénypuszta is.

 Istenmezeje és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt, az itt talált leletek szerint. A falu határában 1865-ben késő bronzkori, a pilinyi kultúra korából származó leleteket találtak. Az itt feltárt sírban eltemetett előkelő férfi, sírjába beletették a rangját jelző fejdíszét, egy nagyon szép bronzdiadémot is. A koronaszerű föveg az eltemetett férfi csontvázának koponyáján volt, míg a nyak körül az ostreaféle kagylóból szépen faragva és simára csiszolva készült ujjnyi vastagságú gyöngyfüzér-szemek feküdtek.

Istenmezeje nevét Istenmezey néven 1311-ben említi az első okleves forrás. A faluszerkezet legrégebbi részei két tengely mellé rendeződtek: az egyik a Tarna-folyó, a másik a Pétervásárától északra vezető országút. Ez utóbbi két oldalán vonuló utcát nevezték régen Falunak, amelyet a községháza Felvégre és Alvégre osztott. Míg ezen a falurészen telkes gazdák laktak, addig a Tarna nyugati partján elterülő falurész, a Hóstya, a belőle nyugat felé kiágazó Nagybé nevű utca és a régi Falu északi részén keletre tartó házsor, a Kovasszó a kisebb gazdák és a zsellérek települési területe lehetett. A templom szinte a régi falun kívül, annak déli végén helyezkedett el a temetővel együtt, de a 18. században már említett sziklatemplom sem esett a belterületre, hanem attól kissé északra. A múlt században, így először 1920, majd 1945 után a település északon és délen, az országút mentén terjeszkedett(Újsor, Szárazág).

Nevezetességei

A Noé szőlője glaukonitos eredetű kopár homokkő. A különleges alakokat idéző formák nemcsak természetvédelmi szempontból érdekesek: a település egyik legfontosabb legendája kötődik hozzá. A hagyomány szerint Jézus és Péter apostol az istenmezei szőlős-domb alatt gyalogolva megszomjazott, és a gyümölcsszedő asszonyoktól szőlőt kért. Az asszonyok megtagadták kérésüket, erre Jézus kővé változtatta gyümölcsös kosaraikat. Ezeket látjuk ma is a domboldalon. A valóságban a főleg csillám, kisebb mértékben kvarcszemcsékből álló homokkő alsóbb szintjein gyakoriak a kavicsos betelepülések, jellegzetesek az alul cipó alakban megkeményedett homokkő részletek. Ezek a mállott hegyoldalakon gömbös formában szőlőfürt-képződményt adnak. Feltételezések szerint ezek a homokkő cipók akkor keletkeztek, amikor a tenger mozgása már mind kevesebb klasszikus anyagot szállított, s a tengerfenéken egybefüggő homokpad képződéséhez már nem volt elegendő anyag. A homokkő cipók anyaga durvábbnak tűnik, mint a közvetlenül alatta és felette lévő homokköveké, melyek göböket nem tartalmaznak. A kb. másfél hektáros sziklafalon változatos zuzmó és mohanövényzet él.

 A Noé szőlője lábánál barlang benyomását keltő, ismeretlen építési idejű sziklakápolna található (Az 1746. évi canonica visitatio azt mondja, hogy a Szent László tiszteletére szentelt templom inkább barlang benyomását kelti, sötét és nedves). Az 1767-ben felvett canonica visitatio szerint a szilárd anyagból épített templomnak építési ideje ismeretlen, szentélye kősziklába van bevágva. Egy oltára van és a harangláb fából készült. A Heves megyei közigazgatási iratok között szintén olyan utalást találunk, hogy a templom épülete részben szilárd anyagból épült, másrészt sziklába vágott, igen nedves és sötét. Nem tudni, hogy mikor épült. 1774-ben Csernus István földesúr a hívek segítségével kissé bővítette. 1811-ben már Erdőkövesd fíliája, temploma a falu végén, nedves helyen. Egyetlen harangját Eszterházy Károly áldotta meg 1765-ben. A felsőhevesi esperesi kerület jegyzőkönyve 1807-ben, 1827-ben,1836-ban és 1851-ben foglalkozik vele. 1827-ben jelenti, hogy felszerelése nincs, csak két rongyos kazula. A hajó “Diocletián idejéből való barlang benyomását kelti.” Kegyúr nincs, földesúr meg sok is, de ezek szegények. Miután az országút mellett fekszik, megbotránkozást kelt - írják 1836-ban. 2011. évben a község fennállásának 700 éves évfordulójára a sziklakápolnát és környezetét az önkormányzat felújíttatta. Lakossági adakozásból összegyűjtött összegből a győri Szent László herma mintájára Szent László szobor készült és került elhelyezésre a kápolnában. 2011. június 25-én az ünnepélyes megemlékezés szentmisével kezdődött az új templomban, majd a sziklakápolnánál folytatódott. A helyi általános iskolások a Vállóskőhöz kötődő monda feldolgozásával műsort adtak. Kiss Gábor, esperes megáldotta a kápolnát és a Szent László szobrot. Átadásra került a két díszpolgári cím, Hajnal Tibor és Murányi Gábor (posztumusz) váltak a település első díszpolgáraivá. Az ünnepségen bemutatásra került a község 700 éves évfordulójára megjelentetett monográfia.

A település közepe táján, magas dombon, temetővel körülvéve a klasszicista stílusban épített, 1854. június 26-án felszentelt római katolikus templom található. Bejáratánál Hösz János szobrász 1770-es évekből származó gyömülcskosaras kőfaragványai láthatók. 1846-ban a plébános új templomot akar építettni, az alapkövet 1853. március 15-én tették le. A terveket fel is küldik a Helytartótanácshoz, hogy a vallásalapból kérjenek építési segélyt. Az új templom építésére Holczer József plébános ezenkívül gyűjtést végzett a környékbeli birtokosok körében.Költségvetést készítettek az Orczy uradalom pallérjával, Sallai János pogonyi lakossal, Koncz Mihály ácspallérral, aki szintén az Orczy-uradalom alkalmazottja volt, valamint Schuller Ferenc erdőkövesdi asztalosmesterrel.Az érsekség a terveket kiadta Simor Ferenc mérnöknek, aki a kőműves tervén főleg a nevetségesen kicsiny ablakokat kifogásolta. Az egri érseki levéltár tervtárában két terv maradt fenn, köztük Dudás József egri kőművesmester és céhmester kivitelre került terve. Dudás József a szerződésileg kifizetett 1100 forintért köteles volt az általa készített “B”terv szerint a templomot felépíteni. A lebontott régi templomhajó mögötti sziklabarlangba a Szt. László-szobrot oltár gyanánt elhelyezte Sallai János kőművespallér. Az új templom asztalosmunkáit Mihalik János végezte, a lakatosmunkákat Károly József. A templomhomlokzati oltárkő Gerenday Antal pesti sírkőraktárából származik. A nagy oltárképet javította Kovács Ferenc egri képíró, a monstranciát polírozta Barek Ferenc egri ötvös, az orgonát pedig Majer Ferenc egri “orgonaművész” javította meg. Az oltárkép keretét Spórer József egri aranyozóval újították fel. Dudás József pallérja Vas András egri kőműves volt.

Homlokzatán magas lábazatból induló fejezetes falpillérek, középen ebből kettő enyhe rizalitot alkot. Az egyenes zárású kapu fölött felirat:

HA’ ISTEN VELÜNK KI ELLENÜNK SZ. PÁL A ROM. VIII.31. 1853

A bejárat fölött átfutó osztópárkányon ülő félkörablak. Kétoldalt az osztópárkánya magas, mélyített falmezőket átszelve halad tovább.Az egész homlokzatot lezáró teljes római-dór párkány, nagy kiülésű vízvetős, cserepezett csorgóval. A tornyot egy-egy kővázás pillértörzs mellől kiemelkedő rézsűs oromfalháromszög támasztja: sarokfalpillérekkel övezett testén a torony-övpárkány alatt fekvő négyzetes, fölötte körben négy félkörös harangablak. Négyélű, ívelt vonalú sisak. A portál előtt két kovácsoltvas állványon egy-egy gyümölcskosár körtékkel és szőlővel. A templom jobb oldali homlokzatán 2 félkörívben záródó ablak, a visszalépő, egyenes oldalhomlokzaton hasonlóan kialakított nyílások, féltetős sekrestye-építmény és a kórusnál pillérekkel támasztott féltetős szabad lépcsőfeljárat. A templom belseje egyszerű téglány alakú, síkmennyezetes tér. Baluszteres mellvédű bővített kórusát négy fejezetes pillér tartja. A hajó oldalfalai mentén fejezetes falpillérek. Az emelt, szűkebb szentély hasonlóan alakított, egyenes záródású. Balról sík mennyezetes sekrestye.

Elhelyezkedése

Istenmezeje Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 48° 05′ 10″, k. h. 20° 03′ 18″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 10″, k. h. 20° 03′ 18″ térkép ▼

Istenmezeje Pozíció Heves megye térképén

Domoszló / Folytatáshoz kattints a posztra

 A község a Gyöngyösi járásban, a Mátra déli oldalának egyik mély völgyében fekszik. A települést a Závoza-patak szeli ketté. A falu határában található az ország egyik legtisztább vizű, háborítatlan környezetű mesterséges horgászó tava, melyet a hegyekben eredő Tarjánka-patak vize táplál. Budapesttől 97 km-re, Gyöngyöstől 19 km-re.

 Domoszló Árpád-kori település, mely eredetileg az újvári vár tartozéka, királyi várbirtok volt.

1262-ben az Aba nemzetséghez tartozó II. Kompolt szerezte meg, 1263-ban pedig István ifjabb királytól nyert rá kiváltságlevelet, majd 1291-ben Péter és Pál comes nevű fiait III. András király is megerősítette Domoszló birtokában. Az1273–1318 között élt Péter három fia 1325-ben osztozott meg az atyai örökségen. Ez osztozáskor Gergely (1320–1337), a Domoszlay család őse, nyerte Domoszlót, valamint Visznek és Lovász-Nána falvakat és Gyanda fele részét is.

1468-ban Kompolthi Miklós birtoka, de Kompolthi János leányának, Margitnak fiai ugyancsak részt követelnek belőle, majd 1489-ben Kompolthi Erzsébet fiai, Lendvai Bánffy Miklós és Jakab követelik itteni birtokrészüket a Kompolthiaktól.1522-ben Országh Mihály négy fia és a Kompolthiak között kölcsönös örökösödési szerződés jött létre, melynek értelmében a Kompolthiak kihaltával Domoszló az Országh családra szállt. 1549-től Országh Kristóf birtoka, ekkor 7, majd 1554-ben 6, 1564-ben pedig 8 portát írtak össze a településen, 1635-ben 2, 1647-ben 1, 1675-ben fél portája volt. 1693-ban, mint pusztabíró, báró Haller Samu, 1741-ben pedig a Nyáry család birtoka volt, majd a 19. század elejénbáró a Baldacci, a gróf Esterházy és más családok birtoka.

1910-ben 2391 lakosából 2380 magyar volt. Ebből 2356 római katolikus, 31 izraelita volt.

A 20. század elején Heves vármegye Gyöngyösi járásához tartozott.

Domoszló határában állt egykor a tatárjárás után épült Oroszlánkő vára is, az Aba nemzetségből származó Kompolthiak ősi fészke.

Nevezetességei

• Római katolikus templom (18. századból, barokk stílusú)
• Millecentenáriumi emlékpark (1996-ban avatták fel)
• Oroszlánvár (vagy Oroszlánkő)(13.-16. század)
• Road zenekar
• Gyermekkorában Domoszlón élt Bozók Ferenc költő, esszéíró.

 Domoszlótól öt és fél kilométerre északnyugatra a Mátra középső részén 602 méteres magasságban találhatóak Oroszlánvár csekély romjai. Valószínűleg már a tatárjárást megelőzően is létezett valamiféle erődítés a hegy tetején. A kővárat feltehetően az Aba nemzetségbe tartozó Kompolthy Péter építtette a 13. század végén vagy a 14. század elején. Péter a 13. század végén III. András király támogatójaként az ország főrendjei közé tartozott, később tárnokmester és sebesi ispán tisztségeket töltött be. Péter három fia (István hevesi ispán, Domoszlay Gergely, III. Kompolt) 1325-ben osztozott az apai örökségen, a vár fenntartása közös költségen maradt. A későbbiekben Gergely utódai, a Domoszlay család tagjai uralták a várat, majd 1418-as kihalásukkal a rokon Kompolthyakra szállt a tulajdonjog. A vár 1522-ben örökösödési szerződés útján az Országh család birtokába került. Az Országh család tagjai 1548 és 1560 között végül egyezséggel zárult pert folytattak egymás ellen a vár birtoklása miatt. Tinódi Lantos Sebestyén 1548-ban históriás énekében a végvárak között felsorolja e várat is. 1570-ben enyingi Török Ferenc, Országh Borbála férje lett a vár birtokosa, uradalmának központját ekkor Oroszlánvár képezte. A várat ezután többé nem említik, valószínűleg a törökök rombolhatták le valamikor a 16. század végén. A kis területű hegyi várnak ma már csak csekély romjai láthatóak.

Elhelyezkedése

Domoszló Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 49′ 52″, k. h. 20° 07′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 52″, k. h. 20° 07′ 08″ térkép ▼

Domoszló Pozíció Heves megye térképén