Istenmezeje / Folytatáshoz kattints a posztra

 Heves megye északi részén,Pétervásárától 11 km-re, a Tarna felső folyásánál hosszan elnyúló völgyben található a község, amelynek része az északra, néhány km-re fekvő Szederkénypuszta is.

 Istenmezeje és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt, az itt talált leletek szerint. A falu határában 1865-ben késő bronzkori, a pilinyi kultúra korából származó leleteket találtak. Az itt feltárt sírban eltemetett előkelő férfi, sírjába beletették a rangját jelző fejdíszét, egy nagyon szép bronzdiadémot is. A koronaszerű föveg az eltemetett férfi csontvázának koponyáján volt, míg a nyak körül az ostreaféle kagylóból szépen faragva és simára csiszolva készült ujjnyi vastagságú gyöngyfüzér-szemek feküdtek.

Istenmezeje nevét Istenmezey néven 1311-ben említi az első okleves forrás. A faluszerkezet legrégebbi részei két tengely mellé rendeződtek: az egyik a Tarna-folyó, a másik a Pétervásárától északra vezető országút. Ez utóbbi két oldalán vonuló utcát nevezték régen Falunak, amelyet a községháza Felvégre és Alvégre osztott. Míg ezen a falurészen telkes gazdák laktak, addig a Tarna nyugati partján elterülő falurész, a Hóstya, a belőle nyugat felé kiágazó Nagybé nevű utca és a régi Falu északi részén keletre tartó házsor, a Kovasszó a kisebb gazdák és a zsellérek települési területe lehetett. A templom szinte a régi falun kívül, annak déli végén helyezkedett el a temetővel együtt, de a 18. században már említett sziklatemplom sem esett a belterületre, hanem attól kissé északra. A múlt században, így először 1920, majd 1945 után a település északon és délen, az országút mentén terjeszkedett(Újsor, Szárazág).

Nevezetességei

A Noé szőlője glaukonitos eredetű kopár homokkő. A különleges alakokat idéző formák nemcsak természetvédelmi szempontból érdekesek: a település egyik legfontosabb legendája kötődik hozzá. A hagyomány szerint Jézus és Péter apostol az istenmezei szőlős-domb alatt gyalogolva megszomjazott, és a gyümölcsszedő asszonyoktól szőlőt kért. Az asszonyok megtagadták kérésüket, erre Jézus kővé változtatta gyümölcsös kosaraikat. Ezeket látjuk ma is a domboldalon. A valóságban a főleg csillám, kisebb mértékben kvarcszemcsékből álló homokkő alsóbb szintjein gyakoriak a kavicsos betelepülések, jellegzetesek az alul cipó alakban megkeményedett homokkő részletek. Ezek a mállott hegyoldalakon gömbös formában szőlőfürt-képződményt adnak. Feltételezések szerint ezek a homokkő cipók akkor keletkeztek, amikor a tenger mozgása már mind kevesebb klasszikus anyagot szállított, s a tengerfenéken egybefüggő homokpad képződéséhez már nem volt elegendő anyag. A homokkő cipók anyaga durvábbnak tűnik, mint a közvetlenül alatta és felette lévő homokköveké, melyek göböket nem tartalmaznak. A kb. másfél hektáros sziklafalon változatos zuzmó és mohanövényzet él.

 A Noé szőlője lábánál barlang benyomását keltő, ismeretlen építési idejű sziklakápolna található (Az 1746. évi canonica visitatio azt mondja, hogy a Szent László tiszteletére szentelt templom inkább barlang benyomását kelti, sötét és nedves). Az 1767-ben felvett canonica visitatio szerint a szilárd anyagból épített templomnak építési ideje ismeretlen, szentélye kősziklába van bevágva. Egy oltára van és a harangláb fából készült. A Heves megyei közigazgatási iratok között szintén olyan utalást találunk, hogy a templom épülete részben szilárd anyagból épült, másrészt sziklába vágott, igen nedves és sötét. Nem tudni, hogy mikor épült. 1774-ben Csernus István földesúr a hívek segítségével kissé bővítette. 1811-ben már Erdőkövesd fíliája, temploma a falu végén, nedves helyen. Egyetlen harangját Eszterházy Károly áldotta meg 1765-ben. A felsőhevesi esperesi kerület jegyzőkönyve 1807-ben, 1827-ben,1836-ban és 1851-ben foglalkozik vele. 1827-ben jelenti, hogy felszerelése nincs, csak két rongyos kazula. A hajó “Diocletián idejéből való barlang benyomását kelti.” Kegyúr nincs, földesúr meg sok is, de ezek szegények. Miután az országút mellett fekszik, megbotránkozást kelt - írják 1836-ban. 2011. évben a község fennállásának 700 éves évfordulójára a sziklakápolnát és környezetét az önkormányzat felújíttatta. Lakossági adakozásból összegyűjtött összegből a győri Szent László herma mintájára Szent László szobor készült és került elhelyezésre a kápolnában. 2011. június 25-én az ünnepélyes megemlékezés szentmisével kezdődött az új templomban, majd a sziklakápolnánál folytatódott. A helyi általános iskolások a Vállóskőhöz kötődő monda feldolgozásával műsort adtak. Kiss Gábor, esperes megáldotta a kápolnát és a Szent László szobrot. Átadásra került a két díszpolgári cím, Hajnal Tibor és Murányi Gábor (posztumusz) váltak a település első díszpolgáraivá. Az ünnepségen bemutatásra került a község 700 éves évfordulójára megjelentetett monográfia.

A település közepe táján, magas dombon, temetővel körülvéve a klasszicista stílusban épített, 1854. június 26-án felszentelt római katolikus templom található. Bejáratánál Hösz János szobrász 1770-es évekből származó gyömülcskosaras kőfaragványai láthatók. 1846-ban a plébános új templomot akar építettni, az alapkövet 1853. március 15-én tették le. A terveket fel is küldik a Helytartótanácshoz, hogy a vallásalapból kérjenek építési segélyt. Az új templom építésére Holczer József plébános ezenkívül gyűjtést végzett a környékbeli birtokosok körében.Költségvetést készítettek az Orczy uradalom pallérjával, Sallai János pogonyi lakossal, Koncz Mihály ácspallérral, aki szintén az Orczy-uradalom alkalmazottja volt, valamint Schuller Ferenc erdőkövesdi asztalosmesterrel.Az érsekség a terveket kiadta Simor Ferenc mérnöknek, aki a kőműves tervén főleg a nevetségesen kicsiny ablakokat kifogásolta. Az egri érseki levéltár tervtárában két terv maradt fenn, köztük Dudás József egri kőművesmester és céhmester kivitelre került terve. Dudás József a szerződésileg kifizetett 1100 forintért köteles volt az általa készített “B”terv szerint a templomot felépíteni. A lebontott régi templomhajó mögötti sziklabarlangba a Szt. László-szobrot oltár gyanánt elhelyezte Sallai János kőművespallér. Az új templom asztalosmunkáit Mihalik János végezte, a lakatosmunkákat Károly József. A templomhomlokzati oltárkő Gerenday Antal pesti sírkőraktárából származik. A nagy oltárképet javította Kovács Ferenc egri képíró, a monstranciát polírozta Barek Ferenc egri ötvös, az orgonát pedig Majer Ferenc egri “orgonaművész” javította meg. Az oltárkép keretét Spórer József egri aranyozóval újították fel. Dudás József pallérja Vas András egri kőműves volt.

Homlokzatán magas lábazatból induló fejezetes falpillérek, középen ebből kettő enyhe rizalitot alkot. Az egyenes zárású kapu fölött felirat:

HA’ ISTEN VELÜNK KI ELLENÜNK SZ. PÁL A ROM. VIII.31. 1853

A bejárat fölött átfutó osztópárkányon ülő félkörablak. Kétoldalt az osztópárkánya magas, mélyített falmezőket átszelve halad tovább.Az egész homlokzatot lezáró teljes római-dór párkány, nagy kiülésű vízvetős, cserepezett csorgóval. A tornyot egy-egy kővázás pillértörzs mellől kiemelkedő rézsűs oromfalháromszög támasztja: sarokfalpillérekkel övezett testén a torony-övpárkány alatt fekvő négyzetes, fölötte körben négy félkörös harangablak. Négyélű, ívelt vonalú sisak. A portál előtt két kovácsoltvas állványon egy-egy gyümölcskosár körtékkel és szőlővel. A templom jobb oldali homlokzatán 2 félkörívben záródó ablak, a visszalépő, egyenes oldalhomlokzaton hasonlóan kialakított nyílások, féltetős sekrestye-építmény és a kórusnál pillérekkel támasztott féltetős szabad lépcsőfeljárat. A templom belseje egyszerű téglány alakú, síkmennyezetes tér. Baluszteres mellvédű bővített kórusát négy fejezetes pillér tartja. A hajó oldalfalai mentén fejezetes falpillérek. Az emelt, szűkebb szentély hasonlóan alakított, egyenes záródású. Balról sík mennyezetes sekrestye.

Elhelyezkedése

Istenmezeje Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 48° 05′ 10″, k. h. 20° 03′ 18″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 10″, k. h. 20° 03′ 18″ térkép ▼

Istenmezeje Pozíció Heves megye térképén

Domoszló / Folytatáshoz kattints a posztra

 A község a Gyöngyösi járásban, a Mátra déli oldalának egyik mély völgyében fekszik. A települést a Závoza-patak szeli ketté. A falu határában található az ország egyik legtisztább vizű, háborítatlan környezetű mesterséges horgászó tava, melyet a hegyekben eredő Tarjánka-patak vize táplál. Budapesttől 97 km-re, Gyöngyöstől 19 km-re.

 Domoszló Árpád-kori település, mely eredetileg az újvári vár tartozéka, királyi várbirtok volt.

1262-ben az Aba nemzetséghez tartozó II. Kompolt szerezte meg, 1263-ban pedig István ifjabb királytól nyert rá kiváltságlevelet, majd 1291-ben Péter és Pál comes nevű fiait III. András király is megerősítette Domoszló birtokában. Az1273–1318 között élt Péter három fia 1325-ben osztozott meg az atyai örökségen. Ez osztozáskor Gergely (1320–1337), a Domoszlay család őse, nyerte Domoszlót, valamint Visznek és Lovász-Nána falvakat és Gyanda fele részét is.

1468-ban Kompolthi Miklós birtoka, de Kompolthi János leányának, Margitnak fiai ugyancsak részt követelnek belőle, majd 1489-ben Kompolthi Erzsébet fiai, Lendvai Bánffy Miklós és Jakab követelik itteni birtokrészüket a Kompolthiaktól.1522-ben Országh Mihály négy fia és a Kompolthiak között kölcsönös örökösödési szerződés jött létre, melynek értelmében a Kompolthiak kihaltával Domoszló az Országh családra szállt. 1549-től Országh Kristóf birtoka, ekkor 7, majd 1554-ben 6, 1564-ben pedig 8 portát írtak össze a településen, 1635-ben 2, 1647-ben 1, 1675-ben fél portája volt. 1693-ban, mint pusztabíró, báró Haller Samu, 1741-ben pedig a Nyáry család birtoka volt, majd a 19. század elejénbáró a Baldacci, a gróf Esterházy és más családok birtoka.

1910-ben 2391 lakosából 2380 magyar volt. Ebből 2356 római katolikus, 31 izraelita volt.

A 20. század elején Heves vármegye Gyöngyösi járásához tartozott.

Domoszló határában állt egykor a tatárjárás után épült Oroszlánkő vára is, az Aba nemzetségből származó Kompolthiak ősi fészke.

Nevezetességei

• Római katolikus templom (18. századból, barokk stílusú)
• Millecentenáriumi emlékpark (1996-ban avatták fel)
• Oroszlánvár (vagy Oroszlánkő)(13.-16. század)
• Road zenekar
• Gyermekkorában Domoszlón élt Bozók Ferenc költő, esszéíró.

 Domoszlótól öt és fél kilométerre északnyugatra a Mátra középső részén 602 méteres magasságban találhatóak Oroszlánvár csekély romjai. Valószínűleg már a tatárjárást megelőzően is létezett valamiféle erődítés a hegy tetején. A kővárat feltehetően az Aba nemzetségbe tartozó Kompolthy Péter építtette a 13. század végén vagy a 14. század elején. Péter a 13. század végén III. András király támogatójaként az ország főrendjei közé tartozott, később tárnokmester és sebesi ispán tisztségeket töltött be. Péter három fia (István hevesi ispán, Domoszlay Gergely, III. Kompolt) 1325-ben osztozott az apai örökségen, a vár fenntartása közös költségen maradt. A későbbiekben Gergely utódai, a Domoszlay család tagjai uralták a várat, majd 1418-as kihalásukkal a rokon Kompolthyakra szállt a tulajdonjog. A vár 1522-ben örökösödési szerződés útján az Országh család birtokába került. Az Országh család tagjai 1548 és 1560 között végül egyezséggel zárult pert folytattak egymás ellen a vár birtoklása miatt. Tinódi Lantos Sebestyén 1548-ban históriás énekében a végvárak között felsorolja e várat is. 1570-ben enyingi Török Ferenc, Országh Borbála férje lett a vár birtokosa, uradalmának központját ekkor Oroszlánvár képezte. A várat ezután többé nem említik, valószínűleg a törökök rombolhatták le valamikor a 16. század végén. A kis területű hegyi várnak ma már csak csekély romjai láthatóak.

Elhelyezkedése

Domoszló Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 49′ 52″, k. h. 20° 07′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 52″, k. h. 20° 07′ 08″ térkép ▼

Domoszló Pozíció Heves megye térképén

Bükkszék / Folytatáshoz kattints a posztra

Bükkszék község Heves megye Pétervásárai járásában. A Bükk-vidéken, aTarna völgyének peremén, Egertől 22 kilométer távolságra helyezkedik el. Megközelíthető: Pétervására felől vagy a Sirok irányából.

 1275-ben említette egy oklevél Sceck névalakban. 1466-tól 1697-ig a Bessenyey család bírta a falu egy részét, több köznemesi családdal együtt.

1550-ben már török hódoltságban élt a falu népe: 7 házban 16 család. 1552-ben elnéptelenedett, s 1564 körül épült újjá. 1586-ban Széky Pál szerezte meg a falu egy részét, s utódai a 17. században főbirtokosok.

1654-ben ismét elpusztult. 1697-ben gr. Bagni Scipio Bükkszék negyedrészét megvette Bessenyey Zsigmondtól, majd átadta Orczy Istvánnak. A falu többi részének tulajdonosa a kuruc korban Széky György, akitől Sass Pál és veje Szabó Zsigmond zálogba vettek egyes birtokrészeket. A kuruc korban ismét elnéptelenedett a falu. 1713-ban a székiek a Kölesszu árnyéka nevű helyen ütötték fel ideiglenes szállásukat. 1720 körül egyetlen jobbágy lakott a faluban; kevés földjéből 1720–1738 között földesurak majorságot alakítottak ki, a lakók majorsági cselédekké lettek. 1729-ben a Bagi-Orczy féle negyedrészt, az Újszerzeményi Bizottság Kelemen Ádámnak ítélte oda. 1733-ban Kelemen Ádám és Szabó Zsigmond felosztották egymás közt széki birtokrészeiket. 1738 táján megtörtént a jobbágytelkek végleges benépesítése, főleg terpesi jobbágyokkal. A 18. század közepén a 19 jobbágytelek, a széki Kelemen, a Széky és az ezzel rokon Papp (másként Papszász) család birtokában volt. 1791 után Kelemen Ádám birtokrésze Orczy Lőrincé lett.

 A 19. század első felében a határ Orczy Józsefé, Papszász Györgyé, a Dapsy és pazonyi Elek családoké, Széky Zsigmondé, Lipcsey Károlyé és Recsky Istváné volt. Bükkszék a jobbágyfelszabadítás időszakában 7 középbirtokos kezén lévő jobbágytelepülés, 42 jobbágyháztartással és 47 zsellércsaláddal, 2600 hold kiterjedésű dombos-erdős határból 1836-ig erdőirtás útján 1000 holdat kapcsoltak be a szemtermelésbe.

 A 20. századiban kisközségként szerepelt a pétervásárai járásban, a Tóbérc nevű völgyben, a Tarna egyik mellékága mellett. Hozzátartozott Cser- és Pósváripuszta. (Utóbbit Pósvár és Pósváralja néven említette az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzék, s a későbbi oklevelekben is önálló községként, Posuaralia néven olvasható; 1554-ben már elpusztult falu, utóbb földesúri major volt.)

1930-ban a községben 1028 lakos élt. Házainak száma 214, ezek kőalappal, vályogból épültek. A lakosság római katolikus vallású, plébániája Sirokban működött. Az elemi oktatást a 2 tanerős római katolikus iskola látta el, a hozzátartozó általános továbbképző iskolával. A lakosságból 916 őstermelő, 81 iparos, 6 kereskedő, 25 egyéb foglalkozású volt. A 2654 katasztrális holdat kitevő határ 212 gazdaságot számlált, egy középbirtok kivételével mind 20 hold alatti. A fő termény a búza volt; az állattenyésztés fejlesztése érdekében Községi Állattenyésztő Szövetkezet jött létre. 1923-tól Hangya Szövetkezet működött a faluban. 2 asztalos, 2 kőműves, 2 ács és 1 kovács képviselte az ipart.

 2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

 Bükkszéknek az 1938-ban feltárt, emésztőrendszeri, légúti és mozgásszervi panaszokra kiváló Salvus gyógyvíz hozta meg az országos ismertséget. Az 540 méteres mélységből kitermelt, mintegy 40 °C hőmérsékletű alkáli-hidrogén-karbonátos gyógyvizet helyben palackozzák. A palackozott gyógyvizet országszerte forgalmazzák. A falu strandján egész évben lehet fürödni ebben a – világviszonylatban is egyedülálló – vízben. A strandon 2012-ben meleg vizű gyógyfürdőépületet adtak át. A Bükkszéki Fürdő igazi vonzerő a strandolni, fürdeni vágyóknak. Aki egyszer megmártózott a körmedencében, megérezte a 39 Celsius-fokos Salvus gyógyvíz jótékony hatását, a falu különös atmoszféráját, biztos, hogy visszavágyik és újra felkeresi.

 A Práff-kúria 1820 környékén épült, klasszicista stílusú, földszintes, L-alaprajzú, előkertes épület, mely az utcafront felől kőkerítéssel van elválasztva. A kúria 1945-ig a Práff család tulajdonában állt. Az épületet faluházként hasznosítja a község.

Elhelyezkedése

Bükkszék Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 59′ 20″, k. h. 20° 10′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 20″, k. h. 20° 10′ 41″ térkép ▼

Bükkszék Pozíció Heves megye térképén

Boldog / Folytatáshoz kattints a posztra

Boldog község Heves megye Hatvani járásában. A Zagyva és a Galga folyók között, Hatvantól 9 kilométerre délre helyezkedik el. Az 1950-es megyerendezés előtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Gödöllői, majd Aszódi járásához tartozott

 Több ezer éve folyamatosan lakott falu. Boldog a Zagyva és a Galga folyók között, három megye (Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest) találkozásánál fekszik. A település és határa régészeti leletekben gazdag. A településtől délre halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árok nyomvonala.

Első említése 1395-ből való.
A község folyamatosan fejlődött, 1867 után szőlőt telepítettek itt, és ekkortól vált jelentőssé a dinnyetermesztés is. Boldog Heves megye egyik leghűségesebb hagyományőrző faluja. A boldogi hímzések első mintakönyvét 1942-ben adták ki: ebben is bemutatták a boldogi fehérhímzést.

A boldogi népviseletet élőben is megnézhetjük a sok látogatót vonzó júniusi Jézus Szíve-búcsún. Több együttes is alakult a régi szokások, énekek életben tartására: a Kaláris népi táncegyüttes, a boldogi férfikórus és az asszonykórus.

Nevezetességei

• Tájház – 1871-ben épült, műemlék jellegű épület, a palóc építészet és kultúra hagyományait mutatja be
• Barokk stílusú templom, kertjében a Nepomuki Szent János szobor
• Hőskert az I. és II. világháborús emlékművel
• Temetői kápolna, falán Dr. Davida Sándor (Táncsics Mihály orvosa) emléktáblájával szemben a Millenniumi Emlékpark Szent István szobrával és a boldogi honvédek tiszteletére állított kopjafával

Elhelyezkedése

Boldog Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 36′ 11″, k. h. 19° 41′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 11″, k. h. 19° 41′ 17″ térkép ▼

Boldog Pozíció Heves megye térképén