Köpec / Folytatás a posztban

Székelyudvarhelytől 37 km-re délkeletre, Barót központjától 4 km-re délre, az Oltba ömlő Köpec-patak mellett fekszik.

 1459-ben Kepecz néven említik. A mai falu a 17. században Kis- és Nagyköpec egyesüléséből keletkezett. Az egykori Kisköpec helyén ma is találhatók romtöredékek. Egykori kápolnája a Varjúvár nevű magaslaton állott, ahol egykor a Varjúvár nevű kora középkori erőd is volt, eredete, sorsa ismeretlen, nyoma alig maradt. Határában a Csemeréte nevű helyen volt1661-ben a csemeréti-csata, ahol Barcsay Gáspár serege legyőzte a meghódolni nem akaró háromszéki székelyeket. 1848. december 9-én a köpeci híd közelében ütköztek meg a székelyek a császári csapatokkal, a falut elfoglaló Heydte tábornok éjszaka felgyújttatta azt, a menekülők közül sokakat lekaszaboltak. Innen származik a mondás: "Baj van Köpecen". December 13-án a székelyek ellentámadása a Keresztútnál győzelemmel végződött. 1887-ben a csata helyén levő tömegsírnál fejfát állítottak. 1901-ben a falu piacára emlékoszlop került. A keresztúti-csata helyén 1970-ben állították fel a törött kardot ábrázoló emlékművet. 1944-ben a román Maniu-gárdisták pusztítottak itt.

A falu határában 1872 és 1967 között lignitbánya működött.

1910-ben 1299 lakosából 1286 magyar, 7 román, 3 német, 3 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Miklósvári járásához tartozott.1992-ben 1213 lakosából 1190 magyar, 22 román, 1 német volt.

Látnivalók

• A falu református temploma középkori eredetű, mai formáját 1928-ban nyerte el, védőfala 1819-ben épült.
• Ortodox temploma 1712-ben épült, 1881-ben újjáépítették.
• A Hoffmann-kúria a 19. században klasszicista stílusban épült.
• A köpeci szil az Év fája lett Romániában 2011-ben.

Elhelyezkedése

Köpec Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 02′ 24″, k. h. 25° 34′ 41″

Szent Mihály templom, Kolozsvár / Folytatás a posztban

Erdély második legnagyobb alapterületű temploma a brassói Fekete templom után, amely Kolozsvár főterén, a hajdani Nagypiacon helyezkedik el. 76 méteres tornya (a kereszttel együtt 80 méter) a legmagasabb erdélyi templomtorony.Kelemen Lajos szerint „Kolozsvár legrégibb építészeti műemlékei közül nagyságra, korra, történelmi és művészettörténeti jelentőségre övé az elsőség.Művészetében az északmagyarországi stílus hatása ismerhető fel, de sok részletében az erdélyi helyi jegyek mutatkoznak.

 Entz Géza feltételezése szerint a templom helyén már a 13. században is állt egy szintén Szent Mihályról elnevezett templom; ezt a feltevést az 1959-es restaurálás során az északi falban talált oszlopmaradványok támasztják alá.Az építkezés megkezdésének pontos dátuma nem ismert, de az általánosan elfogadott feltételezés szerint Károly Róbert 1316. augusztus 19-ei oklevelével füg össze, amelyben megerősítette a városnak V. István által adott kiváltságait, többek között a szabad plébános- és bíróválasztás jogát. A város megnövekedett lakossága számára pár éven belül új, tágas templom építését kezdték el.

 A templom több mint száz évig épült, az anyagiakat részben az adakozó polgárság, részben a búcsúk bevétele biztosította. A legrégebbi fennmaradt ezzel kapcsolatos irat 1349-ből származik, amelyben Avignon érseke és tizenöt püspök engedélyezte a búcsút azok számára, akik a Szent-Mihály templom és a Szent Jakab-kápolna világítására és felszerelésére adakoztak.

 Az okirat szövegezéséből kiderül, hogy addig az időpontig a szentély, a hozzá csatlakozó két mellékszentély és a kettős padlásfeljáró már elkészült. A búcsúengedélyt több ízben megújították (1350, 1370, 1397). A 14. század végén a növekvő török veszély miatt a templomot, a cintermet és a temetőt védőfallal kerítették be. Az építkezés befejezése Zsigmond király uralkodása idejére, azaz 1419–1437 közöttre tehető, erre utal az uralkodónak a nyugati főkapu felett elhelyezett magyar királyi, német császári és cseh királyi címere.

 1437-ben, büntetésképpen azért, hogy megnyitották a kapukat a parasztfelkelőknek; a város kiváltságait eltörölték, és csak 1444-ben Szent Mihály napján adták vissza; erre utal a címer feletti Szent Mihály-szobor. A homlokzat befejezése és a torony építése még az 1450-es években is tartott.[A templomot 1489-ben tűzvész károsította, majd Mátyás király uralkodása alatt restaurálták.Mivel felmerült a gyanú, hogy gyújtogatás történt, Mátyás király biztosokat nevezett ki a nyomozásra. A szentély boltozatát 1498-ban újították meg. A helyreállítás hátráltatta a torony befejezését, ezért a városi tanács új adó kivetését rendelte el. A torony építésének időpontját az 1511–1545 közötti időszakra teszik; a tervezett két torony közül csak az északi oldali épült fel. A torony az 1697-es tűzvészben elpusztult és csak 1742-1744 között építették újjá barokk stílusban. Ezt a tornyot 1763-ban villámcsapás és földrengés károsította, ezért le kellett bontani.

 A jelenleg is látható neogótikus torony alapkövét 1837-ben tették le és 1859-ben készült el. A torony alatt eredetileg átjáró volt; ezt a 20. század elején szüntették meAz 1738–1744-es nagy pestisjárvány vége után a főbejárat elé fogadalmi kapuzatot emeltettek. A három bejáratú, diadalkaput, amelyet Szent Mihály és a pestis ellen oltalmazó szentek (Keresztelő Szent János, Evangélista Szent János, Szent Sebestyén, Szent Rókus, Nepomuki Szent János és Borromeo Szent Károly) szobrai díszítettek, az 1899-es rendezési munkálatok során helyezték át a Szentpéteri templom elé.1916-ban a toronyban 5 harang volt, ebből négyet 1917-ben a hadsereg katonai célokra lefoglalt, de a nagyharngot Hirschler József plébánosnak sikerült visszaszereznie.

 A másik hármat 132 darabra törve ledobták a toronyból. Az új harangokat Honig Frigyes aradi mester készítette, ezeket 1924-ben szentelték fel.Az orgonát 1763-ban Johannes Hahn szebeni mester építette, de többször átépítették. 1990 után az orgonát kibővítették a jövedicsi és a szénaverősi evangélikus templomok orgonáinak felhasználásával, illetve a templomhajóban elhelyezték a vérdi evangélikus templom orgonáját.A templomot 1545-től a protestánsok, 1566-tól 1716-ig két év megszakítással az unitáriusok használták. 1604–1605 között Giorgio Basta császári hadvezér a jezsuiták birtokába adta a lerombolt Farkas utcai templom helyett. 1716. március 30-án Stephan von Steinville császári főparancsnok utasítására katonai erővel elvették az unitáriusoktól és újra a katolikus egyházé lett. A protestánsok alatt a liturgiai berendezések elpusztultak, ezeket a 18. században pótolták. A barokk oltárt 1725-ben emelték, 1728-ban orgonát állítottak fel.A 16. században a védőfal köré vásáros bódékat és boltokat emeltek, amelyet az egyház jó pénzért adott bérbe.

Ezeknek az elbontása már a 18. században felmerült, de csak a 19. században, a Kőváry László vezette bizottság ténykedése nyomán sikerült véghezvinni. 1865-ben elbontották a vámházat, 1886-ban pedig a többi épületet. 1890-re a templom szabadon állt, de az egyház már azt tervezte, hogy négy neogótikus bérházzal veszi körül. A közvélemény felzúdulása miatt sikerült a területet beépítetlenül megőrizni; az egyházat más ingatlanokkal kárpótolták. 1898-ra a templom körül kiaszfaltozott korzót létesítettek, a templom kertjét Pákey Lajos tervezte öntöttvas kerítéssel vették körül. 1956–1957-ben a templom átfogó restaurálására került sor. 2009-ben a templom kertjében Márton Áron püspök szobrát állították fel, Bocskay Vince alkotását.

A Szent Mihály-templom története során számos nevezetes történelmi esemény színhelye volt. Falai között közel ötven országgyűlést tartottak. 1551. július 26-án Izabella királyné itt adta át I. Ferdinánd küldöttének, Castaldo tábornoknak a koronát és koronázási jelvényeket és egyben felmentette a rendeket a hűségesküjük alól – legalábbis Bethlen Farkas későbbi regényes leírása szerint.Az erdélyi fejedelmek közül itt iktatták be Báthory Zsigmondot harmadjára (1601. március 27.) és itt választották fejedelemmé Rákóczi Zsigmondot (1607. február 12.), Báthory Gábort (1608. március 7.) és Bethlen Gábort (1613. október 13.) Amikor Bocskai István holttestét Kassáról Gyulafehérvárra szállították, 1607. február 18-án a gyászmenetet megszakítva a templom előtt állították fel a ravatalt.1944. május 18-án Márton Áron itt mondta el nevezetes beszédét, amelyben elítélte a zsidóüldözést: „Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer éves munkájának nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát.”Az épület nem a tér közepén található, mivel megépítésekor az északi házsor még nem volt kiépülve, így abban az irányban több hely volt.

A háromhajós csarnoktemplom tengelye nem párhuzamos a tér oldalaival, mert a középkori szokás szerint a szentély tengelyvonalát a védőszent neve napján a napfelkelte vonalához tájolták. Alaprajza háromapszisos, a bécsi Szent István-székesegyházéhoz hasonlatos. Hajója 50 m hosszú és 24 m széles; a szentély 20 méter hosszú és 10 méter széles.Nyugati főkapuját Zsigmond király magyar királyi, német császári és cseh királyi címere díszíti, felette Szent Mihály szobrával. Több elmélet született arra nézve, hogy a főkapu miért nem a homlokzat közepén nyílik, de egyiket sem sikerült bizonyítani. Az egyik feltételezés szerint a kaput eredetileg háromnyílásúnak tervezték, egy másik elgondolás ellenben az, hogy a kapu eredetileg a mai orgonakarzat belső vonalában állt és csak a bővítések során hozták a jelenlegi helyére. A kaputól jobbra gót betűs latin felirat a védőszent szobrának elhelyezéséről ad információt: Anno.d[omini].MCCC / XLIII.posita.e[st].h[aec].ymago /huilc.alm[a]e.ec[c]le[s]i[a]e.s[an]cti.mich[-] / aelis.archangeli. A felirat felett egykor Mózes féldomborműve állt, amlyből csak a lábak maradtak meg, illetve a töredékes felirat.

Az északi két kapu, illetve az ünnepi alkalmakkor használt déli kapu kevésbé díszesek.

Sólymos vára, Lippa

A település Lippával átellenben, a Maros északi partján fekszik.

 Várát 1272 és 1275 között Pál szörényi bán emeltette, birtokközpontnak. Később Kán László, majd 1315-ben Károly Róbert foglalta el. A 14. században királyi uradalom központja volt. 1440-ben I. Ulászló hívei foglalták el, 1444-ben Hunyadi János birtokába került. Hunyadi megépíttette a külső falgyűrűt és kibővíttette a palotaszárnyat. Az 1462-es váci egyezményben, felvidéki váraiért cserébe, Lippával együtt Jiskra János kapta meg, majd az ő halála után Mátyás Corvin Jánosnak adományozta. 1514-ben a védősereg lázadásának köszönhetően került a keresztesek kezére. 1541-ben Izabella királyné is lakott benne. 1551-ben a törökök sikertelenül ostromolták, a rákövetkező évben azonban Ferdinánd-párti védői föladták a törököknek, akik ezután 1595-ig birtokolták. 1595-ben Borbély György foglalta vissza. 1602-benSzékely Mózes a temesvári pasával elcserélte Kladova váráért. 1616-banBethlen Gábor serege foglalta vissza, de hamarosan ismét török kézre került. 1688-ban Caraffa vette be. A 18. század elején még 130 főnyi őrség állomásozott benne. 1788-ban rendelték el kiürítését és felrobbantását.

Szerb lakosságának legalább egy része 1752-ben valószínűleg az Orosz Birodalom területén létrehozott Új-Szerbiába települt, ahol Solmos néven alapítottak új falut (a mai Sztecivka a Cserkaszi területen). 1761-ben II. József látogatta meg a helységet. 1771-ben száz jobbágy- és nyolc zsellércsalád lakta. 1784 novemberében a vár alatt szenvedett vereséget a császáriaktól Horea egyik, a Maros völgyén lefelé vonuló csapata. A 18. század végén gabonát és bort termelt, két kőbányáját művelték (jól faragható gránit), erdeje az egyik legnagyobbnak és legszebbnek számított Arad vármegyében.

• A vár egy 252 méter magas hegyen áll és a keleti oldalon lehet biztonságosan megközelíteni. A belső vár 35×22 méteres. Legkorábbi része az öregtorony. A várudvar északi oldalán álló reneszánsz palota Izabella királyné idejéből származik, rajta az ún. Izabella-balkonnal. A déli oldalon található a lovagterem és a várkápolna.

Elhelyezkedése

Solymosvár Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 06′ 28″, k. h. 21° 43′ 11″

Kéménd (Románia) / Folytatás a posztban

 A Maros jobb partján, Dévától 23 km-re északkeletre található.

 Külterületén a Coțofeni-kultúrához tartozó cseréptöredékeket és rómaimaradványokat találtak.

Hunyad vármegyei kisnemesi falu volt. 1786-ban 317 lakosának 41%-a volt zsellér, 40%-a nemes és 23%-a jobbágy jogállású. 1808-ban járási székhely.Református gyülekezete 1826-ig alkotott önálló egyházközséget. 1839-ben járási székhely volt.

Nevezetességek

• Kicsiny református teremtemploma, a hozzá tartozó haranglábbal. Miután1999-ben mennyezete beszakadt, a vakolat alól előbukkantak déli és északi falának az Utolsó ítéletet ábrázoló középkori falfestményei. A déli falat két festmény borítja. Az egyik Szent István, Szent Imre és Szent László korábban is ismert ábrázolása a 15. század elejéről, cirill betűs felirattal, ami talán arra utal, hogy a templomnak akkoriban román kegyura lehetett. A magyar királyok cirill betűs ábrázolására a kristyori és a ribicei ortodox templomban találhatunk szintén 15. század eleji párhuzamot. A másik festmény valószínűleg a 14. század második felében készült, a Pokol látható rajta és egy teljes Utolsó ítélet-freskóból maradt meg. Az elkárhozottak mosolyognak rajta és egy részük török fejfedőt visel. A kép a bögözi református templom Pokol-ábrázolásával rokon. Az északi falon egy valószínűleg 1482-ből való, gótikus Utolsó ítélet-freskó megmaradt vízszintes sávja látható. A műemlékké nyilvánított templomot kolozsvári magyar fiatalok munkájával állították helyre.
• Egy dombon áll a 19. században épült ortodox fatemplom.
• Savanyúvízforrás. A vizet egy dévai cég palackozza.

Elhelyezkedése

Kéménd Pozíció Románia térképén

é. sz. 45° 53′ 35″, k. h. 22° 59′ 02″

Kéménd / Folytatás a posztban

A Kisalföld peremén, Párkánytól 13 km-re északnyugatra, a Garam jobb partján fekszik.

 A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban éltek emberek. Agancsból, csontból, pattintott kőből készített eszközeiket találták meg a környéken. Az i. e. 400 körüli időben kelták érkeztek a vidékre, a Garam jobb partján fekvő temetőjükből számos korabeli ékszer és cserépmaradvány került elő. A falu legmagasabb pontját képező Várhegyen ebben az időben földvár állt. Valószínűleg a falu közelében zajlott az a döntő csata, melyet 173-ban Marcus Aurelius császár a kvádokkal vívott.

A falu első írásos említése 1183-ből származik "Camend" néven. 1217-ben a Hont-Pázmány nembeli Amadé volt a birtokosa. 1543-ban Esztergom eleste után a vidéket elfoglalták a törökök. 1595-ben a török ellen készülődő császári katonák fosztották ki a falut. 1683-ban a korábban a töröknek behódolt falut a párkányi csata után győztes lengyelek teljesen elpusztították. 1696-ban mint lakatlan helyet említik, 1699-re azonban az esztergomi érsekség birtokaként újból benépesült, ekkor 54 adófizetője volt. 1705 augusztusában a kurucok ellen harcoló császári csapatok fosztották ki. A 18. században a falu fejlődésnek indult, 1755-ben már állt az új templom is. Iskolája 1732-ben nyílott. 1787-ben 151 házában 884 lakos élt. 1828-ban 173 háza állt 1039 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.1849. április 20-án itt ugrasztotta meg egy magyar sereg Wyss vezérőrnagy császári seregét. 1885-ben a falut elérte a vasút is, a Párkány-Léva vonal egyik állomása lett. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel, kosárfonással foglalkoztak. A faluban olvasókör és önkéntes tűzoltó egyesület működött.

Vályi András szerint "KÉMÉND. Elegyes magyar, és tót falu Esztergom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Garam vize partyán, mellyen szép hídgya van, Párkányhoz mint egy más fél mértföldnyire, postája is vagyon, határbéli földgye jó, legelője elég, fája tűzre, és épűletre, szőlleji jó borokat teremnek; el adásra alkalmatos módgyok van, közel a’ Dunán, ’s Esztergomban, réttyeinek, és legelőjének egy részét Garam vize néha meg szokta önteni." 

Fényes Elek szerint "Kéménd, Esztergom, most Komárom vmegyében, régi magyar falu, a Garan jobb partján, Esztergomtól északra 2 mfd., a lévai és nyitrai országutban: 961 kath. lak. s egy jól dotált plébaniával. Határja egészen róna s első osztálybeli: van jó fekete földje, rétje, legelője bora, fája. Hajdan a Hunt Pazman fam. öröksége volt, de 1392-ben Ugrinus gróf az esztergomi érseknek kénytelenitetett általengedni, mivel testvérjei nagy pusztitást követének el az érseki jószágokban. Az itten volt postahivatal eltöröltetett, de ujra felállitatott. F. u. az esztergomi érsek. A lakosok birnak 1449 1/2 hold első, 724 h. második osztályu szántóföldet, 464 1/2 hold rétet, 983 1/2 kapa szőlőt." 

A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, majd a csehszlovák állam része lett. 1938 és1945 között újra Magyarország része volt. A Beneš-dekrétumok alapján 1947-ben 120 magyar családot erőszakkal Csehországba kényszermunkára deportáltak.

Nevezetességei

• Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1755-ben épült. A 20. században új toronnyal bővítették.
• Szűz Mária szobra 1883-ban készült.
• Második világháborús hősi emlékmű.
• A falunak jellegzetes (kurtaszoknyás) népviselete van, emellett a népi építészet számos szép példája látható a településen.
• Az Ördöngösi dűlőben fekvő Iszomfalva több mint 300 borpincéje és présháza, mely egyúttal kulturális rendezvények színhelye is.
• A Garam mentén fekvő Szerelem-sziget ifjúsági tábora.

Elhelyezkedése

Kéménd Pozíció Szlovákia térképén

é. sz. 47° 53′ 17″, k. h. 18° 38′ 40″

Algyógy / Folytatás a posztban

A Maros jobb oldali mellékvize, a Gyógy-patak mentén terül el, az Erdélyi-érchegység lábánál. Dévától 27 km-re északkeletre fekszik.

 Oklevélbeli említése először Mihály vajda 1271-ben kelt birtokadományozó levelében fordul elő, amely András gyógyi ispánt említi. Uradalmát Zsigmond király 1397-ben Máramarosi Gurzónak, Iván fiának adományozta, de 1404-ben visszavette, és felét a Töreki családnak, felét pedig Illyei Dénes fiának, Jánosnak adta. Mátyás király 1467-ben hűtlenség miatt elkobozta a birtokot Illyei Jánostól és dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta.

Várát először 1467-ben említik, azt feltehetően a Pongrácz család építtette.1505-től oppidumként említették. Az uradalom birtokosa 1504-ig Corvin János,1507-től Nagy Radu, 1517-től Neagoe Basarab havasalföldi fejedelem volt, akinek örököse 1528-ban Algyógyfelfaluban ortodox templomot is alapított.Szapolyai János 1531-ben hadvezérének, ozsdolai Kún Kocsárdnakadományozta. 1559-ben Izabella királyné a várba menekült a török elől. Ugyanő ortodox püspökséget alapított a helységben. 1562-ben János Zsigmond ostrommal vette vissza a töröktől és leromboltatta.

 A 17. századtól 1918-ig két külön politikai községből, Algyógyfelfaluból és Algyógyalfaluból állt. A 17. században a Kun család várkastéllyá alakítva újra felépítette várát. Az 1684-ben készült leltár ebédlő és lakószobák mellett „feredőt” is említ benne. 1731 körül évi három országos vásárt tartott,Gergely, Gotthárd és Egyed napján. Református egyházát nemesek alkották, az 1696-os vizitáció bejegyzése szerint „Az urak bejárnak a templomba, parasztság aki bejárjon nincs.” 1784-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait. 1786-ban 1559-en lakták, jogállásuk szerint 49% jobbágy, 38% zsellér, 3% nemes és 5 pap.

1848. november 21–22-én a Gheorghe Demian vezette román felkelők kúriáit kirabolták, református egyházának lelkészét, tanítóját és presbitereit, összesen 17 főt legyilkoltak. Amikor a helyszínre érkezett császári katonaság vezetője, Johann Nahlik százados leállította a pusztítást, a jelen lévő Petre Dobra ezt "reakciós tettnek" nevezte.

1892-ben Kuun Kocsárd helyi földbirtokos alapítványt tett, amelyen a Földművelési Minisztérium és az EMKE földműves iskolát hozott létre székely diákok számára szarvasmarha-tenyészettel, fa- és gyümölcsfaiskolával. 1900-ban a korábban 40-es diáklétszámot 60-ra emelték föl. 1910-ben a község legnagyobb földbirtokosa az EMKE volt. 1921-ben az iskolát a földreform részeként megszüntették, de a román állam később újraindította, és jelenleg Alexandru Borza Mezőgazdasági Kollégium néven működik. 1908-ban a magyar állam a településtől nyugatra, Csigmótól északra megnyitotta vasmunkás tüdőbeteg-szanatóriumát, amely ma is működik.

Algyógyalfalu Hunyad vármegye egyik járásának székhelye és a 19. század végén ortodox esperesség központja is volt. 1880-tól működött benne gyógyszertár. 1906-ban, Kuun Kocsárd közbenjárására ide helyezték az egyik újonnan fölállított adóhivatalt. 2001-ben várossá nyilvánították.

 A Gyógy-patak völgye román népviseletének jellegzetes darabja volt a hófehér, gyolcsvászon kendő, amelyet a nők a fejükön körbecsavarva viseltek. Gazdaságában a szarvasmarha-tenyésztésen kívül évszázadokon keresztül meghatározó volt és máig fontos szerepet játszik a gyümölcstermesztés. Algyógy vidéke Erdélyben a leggazdagabb dió tájfajtákban. Ezenkívül Algyógyon és a környező falvakban nagy területen termesztenek kis szemű szilvát és nyári almát, amely a modern, nemesített almafajták elterjedéséig az Alföldön is igen keresett volt. Algyógyon 1939-ben öt faiskola működött.1957-ben kísérleti mezőgazdasági állomást létesítettek, amely főleg gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Az állomáshoz dolgozói számára épült a Gyalmár és a vasútállomás közötti telep. Kőbányájában travertin mészkövet termelnek ki.

Látnivalók

• A falu közepén láthatók várkastélyának jelentős maradványai.
• A főutcától beljebb fekvő telken található a két református templom. A közelmúltban elvégzett régészeti feltárás tisztázta, hogy a kicsiny kerektemplom (kápolna) a 11. vagy a 12. században épült, a legkorábbi kerektemplom Erdélyben. A református templom egy korábbi helyén a 16. században épült, feltehetően a környéken talált római sírkő, dombormű és szobor felhasználásával. 1867-ben Kuun Kocsárd renováltatta, majd az 1930-as években Debreczeni László irányításával átépítették. A volt református parókia és iskola épülete az 1990-es években végrehajtott felújítás óta keresztyén ifjúsági központként működik, ifjúsági táboroknak ad otthont.
• Az algyógyfelfalusi ortodox templom a 18. században épült.
• A főutca mellett, nagyjából a község közepén található a mezőgazdasági líceum, az egykori székely földműves iskola parkja, benne a Brâncoveanu-stílusú iskolaépülettel. Ennek háta mögött a bentlakás épületét az akkor már romos várkastély felhasználásával az 1890-es években alakították ki.
• Református és zsidó temető.
• A település fölött északnyugatra magasodó Kőalja oldalában egy üreg nyílik, Kuun Kocsárd egykori temetkezési helye. A gróf 1876-ban alakította a sziklafülkét kriptává.

Híres emberek

• Itt született 1803. június 25-én Kuun Kocsárd földbirtokos, az EMKE egyik alapítója.
• Itt született 1858. június 29-én Mailand Oszkár néprajzkutató.
• Itt született 1877. október 1-jén Erdélyi Mór szociáldemokrata politikus.
• Itt született 1901. szeptember 2-án Vitályos András kutatóorvos, orvosi szakíró, egyetemi oktató.

• 1816-ban Kis József birtokos vendége volt Kazinczy Ferenc.

Elhelyezkedése

Algyógy Pozíció Románia térképén

é. sz. 45° 55′ 12″, k. h. 23° 12′ 00″