Csíkszenttamás / Folytatáshoz kattints a posztra

 Csíkszeredától 22 km-re északra a Bábassz és Szádok-patakának Oltba ömlésénél fekszik.

 1333-ban Sancto Toma néven említik először. Az Árpád-kori faluból csak egykori gótikus temploma tornyának romja a Csonkatorony maradt meg a mai falutól 2–3 km-re feljebb. A templomot 1725-ben bontották le, egykor várfal övezte. A plébánia kertjében 1725-ben az Aba család kápolnája állott a Sarlós Boldogasszonynak szentelve. Azóta elpusztult. 1910-ben 2791, kizárólag magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott. 1992-ben 2770 lakosából 4 kivételével mind magyarok.

Látnivalók

• Barokk római katolikus templom 1778-ban épült. A templomban több, a régi 15. századi templomból átmentett műkincs van. Legnevezetessebikük a 15 .század derekán készített Csíkszenttamási Madonna. A templomot erődfal övezi.
• A templom dombjának alján található a Feneketlen-tó, melyet melegvizű forrás táplál.
• A falu közelében egy dombot Balaskó-várának neveznek, de a várnak már nyoma sincsen.
• A Sándor család 1592-ben építtetett Szent Anna kápolnája a falutól nyugatra emelkedö dombon áll, 1861-ben építették újjá.
• A templomrom közelében a Cárina nevű helyen az Abaffyak 17. századi kétbástyás kastélyának alapjait tárták fel.
• A uniós elvárások alapján felújított, 2011-ben átadott kultúrotthon a falu központjában található.

Elhelyezkedése

Csíkszenttamás Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 33′ 00″, k. h. 25° 46′ 28″

Somogyvár / Folytatáshoz kattints a posztra

Széchenyi kastély főbejárata

 Somogy megyében, Lengyeltótitól délre, Lengyeltóti, Öreglak és
Somogyvámos közt fekvő település.

Vonattal megközelíthető a Kaposvár–Fonyód-vasútvonalon.

A Szent Egyed apátság romjai

 A település már a bronzkorban is lakott volt. A történelmi hagyomány szerint a Somogyi hercegséget öröklő Koppány vezérnek a mai Somogyvár területén vagy a közelében volt a vezéri szállása, és innen indultak lázadó csapatai Veszprém ostromára 997-ben. A közeli Kupa-várhegyen végzett ásatások, során egyértelműen bizonyították, hogy az 1091-ben Szent László király által felszentelt Szent Egyed bencés monostor körül valószínűleg csak a 12. században épült várfal. A király által Franciaországból behívott bencés szerzetesek számára 1091 és 1095 között építtetett apátság a kor egyik legnagyobb és legelegánsabb létesítménye volt, tiszta lombardiai román stílusban építve hozzávetőleg 2,5 hektáron terült el. Az apátság szerzeteseit a Saint Gilles-i apátság küldte Magyarországra. Valamennyien franciák voltak, az alapítás után még hosszú időn át minden barátot Franciaországból küldtek ide. Az apátságban a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már hiteleshelyi levéltárként is működött. A királyi birtokon létesített épületegyüttes egyúttal ispánsági központ, azaz vármegyeszékhely szerepet is betöltött. A somogyvári királyi vár 1163-tól gyakran szerepelt okleveleinkben. A 13. század végén Henrik fia Miklós foglalta el, akitől rövid idő után III. András király szerezte vissza. Luxemburgi Zsigmond király 1410-ben királyi városként adományozta Marczali Miklósnak és Dénesnek. Ekkorra a vár már romos állapotba került, melyet a Marczaliak sem építettek újjá, és ezután sem szerepel okleveleinkben.

Az 1474-ben kötött örökösödési szerződés alapján a Báthoriakat iktatták be Somogyvár település és tartozékainak birtokába, melyre 1495-ben királyi adományt is kaptak. Később az enyingi Török család birtokába került a terület.

A kolostort és a templomot hozzávetőlegesen a 16. század első feléig használta a rend. A török veszély erősödésével, a Mohácsi vereség után végvárrá kezdték átépíteni a templomot és a kolostorépületet. A főkapukat, ablakokat befalazták, a templomtornyokból bástyákat alakítottak ki. A nyugati homlokzat elé egy kisebb őrtorony épült. Az 1543-ban ideérkező török csapatok azonban megostromolták és kifosztották az apátságot. A szerzetesek később nem tértek vissza. A törökök erődítményül használták az épületeket, majd az egykor pompás kolostorépület és a hatalmas templom lassan az enyészeté lett.

A török hódoltság idején szerb határőröket (iflákokat) telepítettek le a településen, akik az őslakosokkal szemben kedvezményekben részesültek. A törökök kiűzése után 1677-ben Széchényi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést, amely egészen a 20. századig a család birtokában maradt.

A Szent Egyed apátság romjai légifotón

 Dombormű angyal-ábrázolással Somogyvárról a Nemzeti Múzeumban

Szentesica forrás

Elhelyezkedése

Somogyvár Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 34′ 56″, k. h. 17° 38′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 56″, k. h. 17° 38′ 45″ térkép ▼

Somogyvár Pozíció Somogy megye térképén

Babócsa / Folytatáshoz kattints a posztra

A Török-kút

Belső-Somogy déli részén, a horvát határtól 5 kilométerre fekszik. A Rinya-patak a településnél lép be a Dráva árterébe.

Vonattal elérhető a Nagykanizsa–Pécs-vasútvonalon.

 Területe az őskor óta lakott, sok réz- és bronzkori leletet tártak fel itt. Előbb a honfoglaló Bogát vezér, később Koppány vezér birtokolta, majd Tibold ispán, a Tibold nemzetség őse kapta meg. Később a nemzetség itt Szent Miklós tiszteletére szent Benedek rendű monostort alapított, amely egyúttal temetkezőhelyéül is szolgált. 1231-ben a nemzetség tagjainak osztozkodásakor Babócsát a Tibold nemzetségbeli Bodor három idősebb fia: Jakab, Kozma és Petke nyerték. Az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék Babócsa plébániáját is említette, melyről egy 1478-ban kelt oklevél is megemlékezett. E plébániának hagyományozta Marczali János Kisbabócsát. A pápai tizedjegyzék szerint ekkor csak kápolna állt a településen. Egy 1348 évi oklevél említette először a Szent Miklós tiszteletére szentelt benedekrendű apátságot. Az apátság az 1536 évi adólajstrom szerint még megvolt. 1369-ben már a Babólcsai család birtoka volt. 1398-ban Babólcsai Miklós fiának az örökös nélkül elhalt Lászlónak birtokát Marczali Dénes nyerte adományul, a Marczali család ugyancsak itt rendezte be birtokközpontját. Babócsa a 15. században már városi kiváltságokat élvezett. Egy 1434-ben kelt oklevél pedig oppidumnak írta. 1475-től a Báthoryaknak is volt itt birtoka. 1490-ben pedig, mikor a Báthoriak a Meggyesaljai Mórocz családdal örökösödési szerződésre léptek, Babócsát is lekötötték. 1495-ben Babócsa vára is szerepelt az oklevelekben, melyet tartozékaival együtt a Báthoriak nyertek adományul.

1496-ban II. Ulászló már a Báthoryak vendégeként töltött néhány napot a várkastélyban. 1532-ben Szulejmán hadai vonultak át a helységen. 1555-ben a vár török kézre került. 1556-ban a törökök a várat felgyújtották, majd elhagyták. Ugyanez évben ütköztek meg Zrínyi Miklós és Nádasdy Tamás hadai Ali basa hadaival Babócsa mellett. 1562-ben a vár magyar kézben volt és Perneszi Farkas volt a kapitánya. Szigetvár eleste után (1566) a vár ismét török kézre került. Az 1568-1569 évi török zsoldlajstrom adatai szerint a várőrség 558 emberből állt. 1595-ben a török őrség Herberstein Zsigmond, Zrinyi György és Hajmásy Kristóf hadainak közeledtére a várat elhagyta. Herberstein és Zrinyi birtokukba vették a várat, melyet kijavíttattak, de 1598-ban Muhammed Kiája ismét visszafoglalta. 1618-1619-es feljegyzések szerint a török várőrség 359 emberből állt. Az 1664 évi hadjárat alatt gróf Zrínyi Miklós, a költő foglalta vissza Babócsa várát a törököktől. Egy 1701-1703 évekből való összeírás szerint Babócsa ekkor a Szalay családé volt, de 1713-ban már Rindsmaul grófné kapta meg adományként III. Károly királytól. A településre a törökök kiűzése után számos, nem magyar nemzetiségű betelepülő érkezett. Babócsa gyors fejlődésnek indult, 1715-től mezővárossá vált, később járási székhely lett. 1726-1733 között a gróf Rindsmaul család, 1776-ban Végh Péter, 1835-ben pedig Végh István örökösei bírtokolták, akiktől 1842-ben idős gróf Somssich Adolf vásárolta meg. A Sommsich család építtette a községbeli kastélyokat is, melyek közül az egyik 1800 körül épült. A másikat gróf Somssich Viktor építtette 1880-ban. 1742 október 28-án Babócsa országos vásárok tartására is szabadalmat nyert. 1878-ban egy nagy tűzvészben a településen 50 ház égett le. 1891-ben 2443 horvát és magyarajkú lakosa volt.

A Babócsa alatt elfolyó Rinya melegvízforrásairól már az 1900-as évek elején is megemlékeztek. A 20. század elején Borovszky Samu már így írt erről: „...A Rinya - különösen itt - sok melegvízforrásban bővelkedik. Vize itt erősen vastartalmú és gyógyvíznek is rendkívül alkalmas”. 1953-ban nagyobb gázmezőket találtak a környékén és ezzel párhuzamosan termálvizet is felleltek; ennek kiaknázására az 1960-ban a községben termálfürdő épült.

Babócsa környékén feküdt egykor Németsziget és Könyöked is.

 Az Árpád-kori templom romjai

Németsziget

1297-ben a Hahót nemzetség birtoka volt.

Könyöked

Az 1536. évi adólajstromban Babócsa szomszédságában feküdt Könyöked is, melynek neve már az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt, tehát ekkor már egyházas hely lehetett.

A várért a török hódítások idején nagy harcok dúltak: Toigon Ozman török hadvezér foglalta el, és amikor Nádasdy Tamás nádor megkísérelte visszavenni, néhány akna felrobbant és nagy részét romba döntötte. Báthory András újból felépíttette, de Szigetvár bevétele után ismét a törökök kezébe került, és a harcok során ismét komoly károk érték. Végül 1664-ben Zrínyi Miklósnak sikerült visszafoglalnia. A község hajdani várából keltezte Zrínyi 1664. február 11-én azt a bécsi udvarnak szóló jelentést, amelyben a törökök elleni sikeres téli hadjáratról számol be, egyben az elfoglalt várak megtartására fegyvert és katonát kér a királytól. Az apátság épületét azonban ebben az évben rombolták le a törökök.

Nevezetességei

• Nárcisznap, Nárcisz-futás
• Törökvár
• Basakerti vár és templomromok az Árpád-korból
• Árpád-kori földvár romjai
• Somssich-kastély – klasszicista stílusú kastély 1820-ból
• Török türbét utánzó kútház a 18. századból
• Babócsai Termálfürdő

Elhelyezkedése

Babócsa Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 02′ 16″, k. h. 17° 20′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 16″, k. h. 17° 20′ 40″ térkép ▼

Babócsa Pozíció Somogy megye térképén

Bokor / Folytatáshoz kattints a posztra

Az evangélikus templom

Bokor község a Cserhát lábánál fekszik, nagyjából a Pásztó-Hollókő-Buják háromszög súlypontjában. Zsáktelepülés. Legkönnyebben a Hollókőre vezető útról közelíthető meg, amiről Alsótoldon le kell térni Mohora felé. Van egy időnként járható, festői aszfaltos erdőgazdasági út Bujákról is – ezt nem minden térkép jelzi. A völgyben fekvő falut dombok-erdők övezik, kiváló gyalogos- és kerékpár-útvonalakkal.

 A templom oltára

Bokor Árpád-kori település. Az oklevelek 1265-ben említették először egy birtoklevélben. Báthory István 1439-ben kapta adományul, ekkor Buják várának tartozéka volt. A középkori falu valamivel délebbre feküdt, és Kisbokornak nevezték, és valószínűleg a török időkben pusztult el. Ősi templomának maradványait az eke néha még az 1900-as évek elején is felvetette. 1715-ben a vármegyei adóíveken öt magyar és öt szlovák, 1720-ban pedig öt magyar, valamint egy-egy szlovák és német háztartást írtak össze. Az 1770 évi úrbéri rendezéskor Darvas Ferenc és Darvas József, majd később, a 19. század elején Zsembery Zsigmond és a Gyürky család voltak birtokosai. 1863-ban egy nagy tűzvész alkalmával az egész község leégett, az evangelikus templommal együtt, amely azonban újra felépült.

A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott.

A templom karzata

Látnivalók

• Műemlék templomrom: A temető legmagasabb pontján állnak egy 13. századi templom romjai. A falmaradványokat fák, bokrok nőtték be. A nyugati fal hat méteres hosszan még áll, a keleti alapfalra az ezredfordulón ravatalozót építettek.

• Műemlék evangélikus templom: 1727-ben a Bokorban lakó evangélikusok a romos katolikus templomot használták – ez feltehetően a temetőben álló romtemplom volt. A mai templomot valamikor 1790 körül a Darvas család építtette a katolikusoknak, miután a falu 1770-ben az ő birtokukba került. 1863-ban leégett, de hamarosan újjáépítették.

A késő barokk stílusú templom egyhajós. Épített oltára és szószéke van. U alakú karzata négy faragott faoszlopon nyugszik. Padlózata nagy, négyzetes, sima padlótéglákból áll.

Kulturális élet, rendezvények

A faluban két országos rendezvényt tartanak évente egyszer:

• A veterán traktorok találkozójáról Bokort időnként „a traktorok otthonának” is nevezik. A látogatók száma 2007 májusában, az ötödik találkozón érte el az ötezret.

• A modell autók terepversenyét egy helyi vállalkozó kezdeményezte, és ehhez off-rod pályát épített a falu határában.

Emellett évente kétszer országos futóverseny útvonala halad át a falun.

Helyi rendezvények:

• Minden évben falunap különböző versenyekkel szervezünk, gyerekeknek, illetve felnőtteknek egyaránt.

• Egykor színvonalas hagyományőrző csoport működött, de ma már nyoma sincs.

• A falut időnként a szlovák kisebbségi önkormányzat képviseli a hagyományőrző rendezvényeken, mint például a Vanyarci Haluska Fesztiválon.

Elhelyezkedése

Bokor Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 55′ 37″, k. h. 19° 32′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 37″, k. h. 19° 32′ 41″ térkép ▼

Bokor Pozíció Nógrád megye térképén

Pásztó / Folytatáshoz kattints a posztra

A város a Nyugati-Mátra lábánál, a Zagyva-folyó és a Kövecses-patak által határolt dombháton települt. Gyöngyöstől északnyugatra, Tar,Zagyvaszentjakab, Kozárd és Csécse között fekvő település.

Megközelítése

• Az M3-as autópályáról, Hatvannál lekanyarodva, a 21-es számú elsőrendű főközlekedési úton. Gyöngyös felől a 2408-as közúton, Szécsény felől a településtől délnyugatra a 21-es úthoz csatlakozó 2122-es közúton.
• Vasúton a Hatvan–Somoskőújfalu vonalon.

 A kedvező természeti, földrajzi adottságok hamar alkalmassá tették a vidéket emberi megtelepedésre. Pásztó már az ősidőktől, kezdve lakott hely, területénőskorból és a bronzkorból származó leletek kerültek napvilágra, és már anépvándorláskor ismert település volt.

Nevét az oklevelek Pasto, Pastro, Pastuch, Paastuchov, Paszthow, Patzhohalakokban említették, de a többi Pásztótól való megkülönböztetésként Szakállas-Pásztó néven is nevezték, és ez utóbbi változat található az 1686-ból fennmaradt pecsétjén is, melyen egy szakállas fő is látható. A köznép még a közelmúltban is Pásztohának nevezte, és a vidékiek ajkáról még ma is elég gyakran hallhatjuk nevének e tótos változatát.

A honfoglaló magyarok – Anonymus közlése szerint – Árpád parancsa nyomán innen indultak a nógrádi és gömöri részek meghódítására.

A honfoglalás után Árpád Pásztó vidékét Ed és Edumer kun vezéreknek adományozta. Aba Sámuel idejében Pásztó királyi birtok volt; a király nemzetségének több ága (nobiles de genere Aba) itt lakik, sőt maga a király is lakott vagy legalább tartózkodott Pásztón. Szent László idejében még mindig királyi birtok volt; ugyanis a pásztói királyi kúriát Szent László nővére hozományaképpen Lampert ispánnak adományozta.

V. István, az ifjabb király, szintén tartózkodott Pásztón, - a király nemzetségének több ága is (nobiles de genere Aba) itt lakott, sőt maga a király is lakott vagy legalább tartózkodott Pásztón, a hol Jerney szerint udvart is tartott. Szent László idejében még mindig királyi birtok Pásztó; ugyanis a pásztói királyi kúriát Szent László nővére hozományaképpen Lampert ispánnak adományozza. István, az ifjabb király, szintén tartózkodott Pásztón, - egyik oklevelét innen adja ki - úgyszintén Mátyás király is, 1461. szeptember 22-én Pásztóról keltezte levelét. De nemcsak királyi személyek tartózkodása teszi Pásztót nevezetessé; jelentősége is gyorsan emelkedett.

III. Béla Pásztón már 1190-ben a ciszterciek részére apátságot alapított, melynek minden valószínűség szerint a környék palóc lakosainak keresztény hitre való térítése volt a föladata. Az apátságnak kegyura kezdetben maga a király volt. Atatárdúlás után szerzetesek építették újjá a templomot, monostort, majorokat.

István, az ifjabbik király, a kegyúri jogot 1265-ben a Rátót nemzetségből való (de genere Ratold) Domokos mester fiára, Istvánra, a királyné lovászmesterére és ennek családjára ruházta, és 1279 szeptember 25-i rendeletében, kimondta, hogy a pásztói apátság népeinek bírája Rátót István mester, így ügyeikben sem nádor, sem az országbíró, sem Ujvár ispánja nem bíráskodhatik. Rátót (Porch) István kegyúri jogát IV. László is megerősítette.

Rátót (Rátold) leszármazottak – Tariak, Pásztóiak – hosszú évszázadokon keresztül voltak a település életének meghatározói. Pásztó 1298-ban vásártartói jogot kapott.

Fejlődik ipara, mezőgazdasága, melyben kiemelkedő a szőlőkultúra jelentősége. Ennek emlékei a Fő úti gótikus pincék, melyek még ma is használhatók bor tárolására. Tari Lőrinc kérésére 1407. április 26-án Zsigmond király városi kiváltságlevelet adományozott Pásztónak, melyben a város lakóit, a budai polgárokkal egyenlő jogokkal ruházta fel. Kulturális központ jellegét bizonyítja, hogy egy ideig hiteles helyként működött a pásztói konvent. Középkori iskolája miatt a 15. században nevezetes volt. Pásztó fénykorát a török hódítás törte meg. Száz évig csak égett kövű falak jelezték a várost.

Az 1650-es években kezdett új élet kialakulni. I. Lipót császár adománylevelének birtokában Morvaországból érkezett ciszter-szerzetesek 1715-ben felépítették a ma is álló barokk kolostort. II. József 1787-ben bezáratta az apátságot, de utódai uralkodása alatt 1802-ben azt visszahelyezték eredeti jogaiba.

 A 18. és a 19. században a város fejlődésére már nem jellemző a korábbi időszak dinamizmusa. A 19. század közepén jelentős befolyással volt a település életére és fejlődésére a jobbágyfelszabadítás.

Az 1871-es községi törvény megszüntette a mezővárosi rangot, Pásztónagyközséggé alakult.

Pásztóhoz tartoztak az 1900-as évek elején a következő telepek is: Alsóhuta, Felsőhuta, (azelőtt Almássy-huta), Fiskalitás huta, Ötházhuta. Továbbá Békástó és Kalandja telepek.

A 20. század elején Heves vármegye Hatvani járásához tartozott.

1910-ben 5792 lakosából 5730 magyar volt. Ebből 5094 római katolikus, 95 evangélikus, 529 izraelita volt.

Az ipari forradalom elkerülte, de vasutat kapott már 1867-ben. Ez alkalmassá tette arra, hogy bekapcsolódjék az ország vérkeringésébe. A szőlőtermelést sújtó filoxéra miatt a fő jövedelmétől megfosztott településre nehéz idők jártak. A kisipar, a mezőgazdaság, az erdőgazdaság nem biztosította a lakosság eltartását. A két világháború között jelentős kisiparos réteggel bírt. A szőlő és bortermelése nem érte el a filoxéra előtti szintet.

Az 1950-es megyerendezés során Nógrád megyéhez csatolták, és azonnal járási székhely is lett a nagy múltú, de fejlődésében megrekedt Szirák helyét átvéve. Mezőgazdasága, szőlőtermelése továbbra is meghatározta gazdaságát. Az ipar inkább a könnyűipar formájában képviseltette magát. A század elején kórház épült Pásztón. Az 1950-es években a termálvíz hasznosítására strandfürdő létesült. Az 1960-as években lakótelep formájában növekedett a lakásállomány, miközben a régi hangulatos vidéki város házai majd mind eltűntek. Pásztóhoz tartoztak a következő telepek is: Alsóhuta, Felsőhuta, (azelőtt Almássy-huta), Fiskalitás huta, Ötházhuta. Továbbá Békástó és Kalandja telepek.

Pásztót 1984. január 1-jén nyilvánították várossá.

 Kelet-nyugat fekvésű településrész Pásztótól keletre a Kövecses-patak mellett a Nyugati-Mátra lábánál. Pásztóval nyugat felől már szinte összeépült. A keresztülvezet rajta a Pásztó-Galyatető-Mátra-nyereg közút, a Mátra egyik fő közlekedési útvonala. Ezen az úton közelíthető meg Mátrakeresztes is.

1265-ben az addig Ágasvárhoz tartozó birtokot a Rátót nemzetséghez tartozó Porch István kapta meg királyi adományként.1349 körül már hasznosi Nagy Domokos a falu birtokosa, akinek fia, István lett a Pásztói család őse, aki már 1348-ban, hasznosi előnévvel szerepel, tőle származik a Pásztohi család.

Pásztó vára már a 14. század elején már fennállt, 1329-ben említik várnagyát is. 1454-ben a hasznosi vár a Pásztohi család birtoka volt, amelyhez ekkor Hasznos helység Vésze és Ders részei tartoztak. 1489-ben a helység birtoka miatt a Nánai Kompolthiak pert folytattak a Pásztohiakkal. Az 1552. évi adóösszeírás szerint 6 portája volt; ekkor már török területként,1589–90-ben az egri várba szállította be a főpapi tizedet. 1635-ben 1, 1647-ben 1, 1675-ben fél, 1686-ban fél portával volt felvéve. 1693-ban az összeírás szerint gróf Koháry István volt a birtokosa, de ugyanekkor Vay Lászlónak is volt itt 3 jobbágya, ezenkívül még Fáy György özvegye, Szalay Pál, Miklovics István is birtokosok voltak itt.

Hasznoson 1873-ban nagy tűzvész pusztított; ekkor majdnem az egész település leégett.

A 20. század elején Heves vármegye Hatvani járásához tartozott.

1910-ben 2345 lakosából 2060 magyar, 285 szlovák volt. Ebből 2320 római katolikus volt.

Hasznos határában három várrom is volt; Ágasvár, Cserterivár és Óvár.

Ágasvár a fennmaradt adatok szerint közvetlenül a tatárjárás után épült, melyet V. István király, 1264-ben Domonkosnak, a királyné tárnokmesterének adományozott, majd 1272-ben István mester, a Tari és a Pasztohi család őse, nyerte adományul. Ettől kezdve a Tari családé, de e család sarjai nem sokat törődtek a várral, mely a 15. században már romokban hevert, pedig a Pasztohiaknak Hasznoson még 1489-ben fennállt a váruk.

Közelében található a Hasznosi-víztározó, mely fölött a hasznosi vár maradványai találhatóak.

Mátrakeresztes

Pásztóhoz tartozó település a várostól 13 km-re keletre, a Mátrába vezető 2408-as közút mellett a hegység lábánál helyezkedik el. 1937 előtti neve: Alsóhuta. A Csörgő-patak és a Kövecses-patak völgyének találkozásában fekszik, innen indulnak turistautak Ágasvár felé. 2005-ben a patakok áradása miatt árvíz mosta el a falu alsó részeit, azóta új, nagyobb áteresztőképességű mederszakasz épült a Csörgő-patak részére.

Mátrakeresztes jellegzetesen hegyvidéki település, erdősült környezettel és kitűnő klímával rendelkezik. A kedvező természeti, táji adottságok mellett figyelemre méltó vonzerőt képez épített környezete, mivel az ófalu történelmi értékű. Hangulatos településszerkezete, továbbá jelentős számú népi építészeti hagyományokat őrző, védendő értéket képviselő épületállománya van. Történetéről jóformán semmit nem lehet tudni, valószínűleg Hasznos település birtokrészeként szerepel az írásos anyagokban.

Híres emberek

• Tittel Pál (1784–1831) csillagász, az MTA tagja
• Rajeczky Benjámin (1901–1989), zenetörténész
• Alapi László (1920–1957) 1956-os forradalmár
• Csohány Kálmán (1925–1980) grafikusművész
• Gaál István (1933–2007), filmrendező
• Görög Zita (1979) modell, műsorvezető, színésznő
• Itt született Vértesy Dezső (1881–1917) klasszika-filológus, műfordító.
• Itt született Kozma István (1964) volt válogatott labdarúgó.

Nevezetességei

• Kolostor: A kialakított romkert a bencés, majd a ciszterci monostor maradványaival elevenen idézi a város múltját. A helyreállított barokk kolostorépületben található dr. Rajeczky Benjámin, az utolsó pásztói perjel, európai hírű zenetudós emlékszobája is.
• Kodály Zoltán itt gyűjtötte egyik legismertebb kórusművének,az Esti dalnak dallamát és az első két versszak szövegét 1922-ben.

Csohány Kálmán Galéria

2001. december 14-én új kiállítóhellyel bővült a múzeumkert. Ekkor nyílt meg Pásztó nagy szülöttének, Csohány Kálmán grafikusművész állandó kiállítása az 1870-es években épült műemléki épületben. A galéria megnyitásával lehetőség nyílt a kétszeres Munkácsy-díjas, érdemes művész teljes életművéből a rézkarcok, litográfiák, egyedi rajzok, akvarellek, kerámiák, azaz mintegy 150 műtárgy bemutatására. Csohány Kálmán 1925-ben született Pásztón. Az 1960-as évek grafikus nemzedékének egyik meghatározó egyénisége volt. Rézkarcain, tusrajzain és litográfiáin a népi szimbolika érzelem-gazdag, balladai tömörségű egyéni hangvétellel jelenik meg. Az erőteljes, ugyanakkor szűkszavú grafikai vonalvezetés komor, fájdalmas látomásait közvetítik. Visszatérő motívumai: madarak, fák, szárnyas angyalok, kapuk. Könyvillusztrátori tevékenysége is jelentős, a magyar- és a világirodalom remekműveihez készített illusztrációkat (köztük Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, József Attila, Áprily Lajos, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Déry Tibor művei). Festett síkkerámia terveit Hódmezővásárhelyen égette ki. 1952 óta a magyarországi és külföldi tárlatok és a hazai és nemzetközi grafikai biennálék rendszeres kiállító művésze volt. Csohány Kálmán 1980. április 2-án halt meg Budapesten. Kívánsága szerint a pásztói Szentlélek temetőben nyugszik.

Szent Lőrinc plébániatemplom

Oskolamester háza

• A műemlékövezetben lévő Oskolamester házat már 1428-ban említi oklevél. Az "oskolamester ház" a Mátra vidéken szokásos módon, kerek, görgetett patak-kövekből épült. Az egyik szoba alatt gabonatartó vermet építettek ki, melyben a régészek megtalálták egy középkori család minden használati eszközét.

A Pásztói Múzeum

Állandó kiállításai:

• Évmilliók üzenete Nógrádban
• Fűtől fáig - fényképkiállítás
• A ciszterci rend története a középkorban
• Pásztói évszázadok - helytörténeti kiállítás a város történetéből
• Rajeczky Benjamin emlékszoba
• Csohány Kálmán Galéria
• Gaál István emlékszoba
• Középkori kolostor romjai
• Középkori kovácsműhely
• Középkori üveghuta
• Szőlőkultúra a Mátra alján

Pásztói népszokások

A századforduló idején az egyes társadalmi osztályok között meglévő ellentét nemcsak vagyoni, hanem területi szempontból is tapasztalható volt Pásztón. Ezek szerint a bügei paraszt nem szívesen érintkezett a Kutriban lakókkal, az alvégiek a felvégiekkel. A bügei gazda azt tanácsolta a fiának: "A patakon túlról ne nősülj!" A Malom-patak volt az a határvonal, amely a pásztói parasztokat két különböző kasztra osztotta. Vasár- és ünnepnaponként a szokásos legényestéken nem volt tanácsos a bügei legénynek a Kutriban lakó lányt hazakísérni, mert a felvégi legények megverték, megkéselték. Életmódjukban, szokásaikban a parasztok ragaszkodtak leginkább a hagyományokhoz. Ez a családi és társadalmi életükben még nem volt hátrányos, de a gazdálkodásban annál inkább, mivel földjeiket az apától és a nagyapától tanult módon művelték.A múlt század közepéig a város kapuján mamutmaradványokat őriztek, amelyeket a babonás elöljáróság akasztott ki. A Nemzeti Múzeum több ilyen megláncolt csontot őriz. Az egyik Pásztó kapuján függött, innen került a kiállítóhelyre. Valószínűleg ehhez a hagyományhoz kapcsolódik a cserháti részen található Csontfalu elnevezés is. Az adat azért is figyelemre méltó, mert száz évvel ezelőtt még önálló település volt, ma pedig emlékét csupán a neve, a Harangos-kút és néhány falmaradvány, a szántás során előkerülő 13. századi cserépdarabok őrzik.

Elhelyezkedése

Pásztó Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 55′ 10″, k. h. 19° 41′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 10″, k. h. 19° 41′ 52″ térkép ▼

Pásztó Pozíció Nógrád megye térképén