Csongrád / Folytatáshoz kattints a posztra

 Csongrád a Tisza jobb partján, a Körös torkolata (Körös-torok) alatt fekszik. Megközelíthető közúton Kiskunfélegyháza (Gátér) és Szentes felől a 451-es úton, valamint alsóbbrendű utakon Szeged (Felgyő), Csépa és Tiszaalpár felől. Vasúton megközelíthető Kiskunfélegyháza és Szentes felől a 147-es számú vasútvonalon. A 20. század első felében kisvasút kötötte össze Felgyővel. Tiszai átkelőhely, közúti és vasúti híd köti össze Szentessel, valamint pontonhíd Csépával.

 Kedvező földrajzi helyzete miatt az újkőkor óta lakott hely.

• A Csongrád név első említése a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében maradt fent.

Árpád fejedelem – a monda szerint – 896-ban a vidéket Ond törzsének adta szálláshelyül. Ond fia, Ete földvárat építtetett, melyet „Csernigrádnak” (fekete várnak) neveztek el, amelyből eredhet a város neve.

• A 11. században Szent István a vármegye központjává tette. A tatárok valószínűleg feldúlták 1241-ben, mert ezután IV. Béla Szegedre tette át a megyeszékhelyt.

• A 15. század elején a település ismét városi rangot kapott.

• A földvár az évszázadok folyamán elpusztult, s ma semmi nyomát sem találni.
• A Csongrád nagy léptekben fejlődött, 1720-as években felépült a belsővárosi Szent Rókus Templom, majd 1769-ben a főtéren lévő Nagyboldogasszony-templom is.
• A Rákóczi-szabadságharc bukása után Csongrád gróf Károlyi Sándor birtoka lett.

• A várost szabadságharcbeli részvétele miatt 1849-ben az osztrákok felgyújtották.

• A 19. század második felében Csongrád népének a Tisza-szabályozás adott munkát, ekkor alakult ki a kubikus életforma.

• 1876-ban Csongrád feladta a többlet-adóterhekkel járó rendezett tanácsú városi rangot és nagyközséggé alakult, 1923-ban azonban a helyiek ismét a várossá alakulás mellett döntöttek.

Az 1930-as években volt a város polgármestere Piroska János; az ő nevéhez köthető az állami borközraktár, a református templom és a villanytelep megépítése, valamint az utcák és közterek teleültettetése platánfákkal, amik máig meghatározzák Csongrád arculatát. Ő volt a kezdeményezője és részben a tervezője is az új városházának.

 Halászház a nagyrészt műemléki védettségű, élő múzeumként működő Belsővárosban

Halászház a nagyrészt műemléki védettségű, élő múzeumként működő Belsővárosban

A Csongrádi Gyógyfürdő és Strand hét medencével rendelkezik, melyek közül kettő nyitott, három fedett és két időszakosan fedett. Vize mozgásszervi és idegrendszeri betegeknek is ajánlott. A város környékén a síkvidéki fekvése ellenére számos természeti érték vonzza a kirándulókat. Ezek közül talán a legnevezetesebb a Körös folyó torkolatával átellenben fekvő homokpad, a Körös-torok. A Tisza nyárközepi alacsony vízállása idején a homokpad szárazra kerül, a finom szemű folyami homokon évtizedek alatt a környék legnagyobb szabadstrandja alakult ki. A Körös-torokban évek óta nagy sikerrel rendezik meg a Körös-toroki Napok nevű strandfesztivált, amely a legnagyobb ilyen jellegű rendezvény a Dél-Alföldön. A strand környezetében összefüggő nyaraló- és szórakozónegyed jött létre.

Nevezetességei

• Körös-torok
• Holt-Tisza
• Ellés-monostor
• Fahíd
• Belváros
• Belsőváros

Templomok

• Nagyboldogasszony-templom
• Szent Rókus-templom
• Piroskavárosi Szent József-templom és Ferences kolostor
• Református templom
• Baptista Templom, Imaház - Új Bárka Keresztyén Közösségi Ház
• Temetői kápolna

• Csongrádi Tájház (Gyökér u.)
• Tari László Múzeum (Iskola u. 2.)
• Széchenyi István Általános Iskola helytörténeti gyűjteménye (Széchenyi u. 29.)
• Csongrád Galéria (Kossuth tér 7.)
• Művésztelep (Tanya 833.)

Elhelyezkedése

Csongrád Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 42′ 41″, k. h. 20° 08′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 42′ 41″, k. h. 20° 08′ 25″ térkép ▼

Csongrád Pozíció Csongrád megye térképén

Magyarvalkó / Folytatáshoz kattints a posztra

 Bánffyhunyadtól 13 km-re délkeletre fekszik.

 Neve a szláv vlk (= farkas) főnévből származik. Első írásos említése az 1291–1296 közötti időkre tehető, a Benedek rendi váradi püspök részére beadott gabonatized alapján: „ in Wolkou XX. Cap”. A későbbi évszázadokban is felbukkan a település neve akkori írásokban, 1297-ben „Walkou, 1337-ben Valta („Gregorius sacerdos de villa Valta solvit Il grossos”), 1361-ben Wolko („Nicolaus filius Pauli nobilis de Wolko”) és 1487-ben Walko („Johannes plebanus de Walko filius Raphaelis de dicta Walko”) néven.

1839-ben Magyar-Valkó, Velkeou, Vilkeou, 1863-ban (és 1890-ben) Magyar-Valkó, Velkeu, 1873-ban (és 1880-ban) Valkó (Magyar-), Valkeu, 1920-ban Vălcăul ung.

 1249-ben említik először. A falu és környéke a Valkai család (kőbe faragott címerük a templomban látható) birtoka volt. Egész vagyonukat az egyházra hagyták, így az a ritka eset alakult ki, hogy itt az egyház tartotta el a híveit és nem fordítva.

Itt található Erdély egyik legfestőibb román kori református temploma. Amagyarvalkói templom 1261-ben épült. A szentély 1452-ben készült, amit egy kőtábla is jelez. A templomot a reformáció győzelme után a15. századbanújjáépítették és kibővítették, majd a 17. században kőfallal látták el, melyet kis tornyokkal erősítettek meg. A templomot övező kettős védőfal közül a belső teljesen, a külső részben ma is fennáll. Kazettás mennyezete 1778-ban készült,Umling Lőrinc és fia készítette, az ajtók festett tulipán- és rózsamotívuma Kelemen Márton, míg a szószék Sipos Dávid munkája (Kelemen Lajos szerint azonban a szucsági kőfaragó, Süveges mester készítette).

A templom legénykarzatának alsó padozatát részben az Umlingok működését megelőző időkből származó festett kazetták és díszített pallók borítják. Az átfestés nélküli táblák a 17. század végén, 18. század elején keletkezhettek. A kalotadámosi és bánffyhunyadi kazettákkal való hasonlóság alapján feltételezhető, hogy - a segesvári képíró - Felvinci mester munkái.

A templom 1974-75-ös általános felújításakor találták meg azt a csontkamrát, mely a tatárdúlás áldozatainak maradványait rejtette. Kopjafás közös sírjuk a cinteremben áll, Vasvári Pál kopjafájával együtt. Érdekessége az épületnek a cinterem falában található dombormű, mely egy turbános kecskeszakállas férfit ábrázol.

A dombtetőn álló, kopjafás temetőn keresztül megközelíthető.

A magyarvalkói régi ortodox templom 1780-ban épült és 1931 óta Egeresen található.

1850-ben 607 fős lakosságából 403 fő magyar, 200 fő román és 6 fő cigány. 1900-ban 2110 főre duzzadt a lakossága, mivel 1898-ban a faluba olvadt Jósikafalva település, ami aztán 1910-ben külön vált. Így átmenetileg román többségű faluvá lett, 1239 fős román lakosságával. 1910-ben 1148, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott.

1930-ban különvált Dealu Negru település is. A második világháború alatt (1941) 922 fős lakosságából 622 fő magyar. 1992-re 455 főre apadt lakosságból 335 fő magyar és többi 120 fő román.

1850-ben 402 fő református, 1 lélek római katolikus, románsága ortodox. A századfordulós közigazgatási változások miatt ortodox lakossága 1219 főre duzzadt (1900-ban 26 fő görög katolikus, 102 fő romái katolikus, 654 fő református, 11 fő evangélikus, 3 unitárius, 94 izraelita). 1992-ben 328 fő református, 4 fő római katolikus, 2 fő baptista és a románok ortodox hitűek.

Események, rendezvények

• 2008. július 18-20. között rendezték az első Magyarvalkói Napok rendezvényt, azzal a céllal, hogy összefogják a falu magyar közösségét, valamint felhívják a figyelmet a kihalófélben lévő néphagyományokra, illetve elősegítsék a térség kulturális életének fellendülését.

• 2009. február 15-én Magyarvalkói székhellyel megalakult a "Valkai" Kulturális Egyesület (Asociația Culturală "Valkai"), melynek honlapja www.vke.ro.

Híres emberek

• Itt élt Valkai András unitárius pap, históriás énekszerző a 16. században.
• Magyarvalkónak jeles történetíró papja volt Mihálcz Elek és a két világháború között Kónya Gyula, kinek házánál magyar írók és művészek többször találkoztak.
• 1899-ben született Magyarvalkón Miháltz Pál Munkácsy-díjas festőművész, aki képzőművészeti tanulmányait 1918-ban kezdte el a Képzőművészeti Főiskolán. 1930-tól Szentendrén dolgozik, itt alakította ki önálló színekben gazdag, szimbolista stílusát is. 1946-59 között az Iparművészeti Főiskola professzora. 1988-ban hunyt el Budapesten.
• Kónya Gyuláné Schéfer Teréz, a költő Áprily Lajos feleségének testvére megszervezte a varrottasok terjesztését és értékesítését. Állandó szállítója volt a Kacsó Sándor író által Brassóban létrehozott Általános Gazdasági és Ipari Szövetkezet népművészeti boltjának, de népművészeti lerakatot létesített Kolozsvárt és Temesvárt is. Írásokban, versekben termékeny időszakot töltött Valkón maga Jékely Zoltán is, amiről Kalotaszegi elégia című kötete is tanúskodik.

Elhelyezkedése

Magyarvalkó Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 46′ 56″, k. h. 23° 02′ 06″

Magyarvista / Folytatáshoz kattints a posztra

 Kolozsvártól 14 km-re északnyugatra, a Nádas-patak jobb partján fekszik.

 Vista nevét szláv eredetű szónak tartják, melynek jelentése: kilátó, kilátóhely. És valóban, az egykori Vista tényleg kilátóhely volt, mert a mostani településhez képest az ősi falu a Kolozsvár és Bánffyhunyad közötti dombgerincen feküdt, ahonnan jó kilátás volt Kolozsvárra, Gyalura, Bánffyhunyad felé, illetve a hajdani Szolnok-Doboka megyére.

 1229-ben Visata néven említik először. 1291-ben Vysta települést III. Endretöbb más községgel együtt kivette a világi bírák hatásköréből, és az erdélyi püspök alá rendelte.

1291-ben püspöki birtok volt, papja a Monoszló nemzetségből származó Péter volt, aki valószínűleg a falu Szent Péter tiszteletére szentelt templomát is építtette.

1332-ben papja 16, 1334-ben 12 garas és 6 keresztes bani pápai tizedet fizetett.

1395-ben IX. Bonifác pápa bullája a vistai Szent Péter plébánia templom oltárigazgató papjának Lászlónak jutalmul szép javadalmakat rendelt.

1437-ben Aszalós (Azalos) fia Mihály, László fia Márton, Szomordoki András, Bese Péter, Sólyom András, Nyilas Jakab, Fodor Péter, Nagy Tamás, Drágfi Albert birtoka volt.

1450-ben Barabás fia Balázs birtoka volt.

1542-ben a gyalui vártartomány falvait - köztük Vistát is a fejedelmi udvartartáshoz rendelték.

1580-ban említik az iratok Vista első iskoláját.

1602–1848 között rövid megszakításokkal magán földesúri birtok volt.

1666-tól a Bánffyak birtoka, 1760 után az Eszterháziaké lett.

1910-ben 1400, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel.

A trianoni békeszerződésig, valamint 1940–1944 között újra magyar fennhatóság alatt Kolozs vármegye Nádasmenti járásához tartozott.

 Magyarvista lakói, mint a kalotaszegi emberek általában kezdetben főleg földműveléssel, állattenyésztéssel és mészégetéssel foglalkoztak. A szájhagyomány szerint több fogat ökör szállította innen Kolozsvárra az égetett meszet.

Az 1870-es évek körül az itt átmenő Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal építési munkálatainál nagyon sok olasz kőfaragó-építőmester dolgozott, akiktől a vistai emberek eltanulták a kőfaragó mesterséget, később pedig bányákat kitermelve sajátos módon termelték, majd faragták ki a követ különböző házak, paloták díszítésére. Többek között a budapesti Országház egy része is a vistai mesterek munkájával épült. A környék településein már messziről felismerhetők az általuk épített, fehér mészkőből faragott díszes épületek.

A kőfaragást a mai napig fő foglalkozásként űzik a magyarvistai emberek, és nemcsak Romániában, de Magyarországon és Németországban is dolgoznak vistai kőfaragó mesterek.

A vistai asszonyok pedig máig gyöngyfűzéssel is foglalkoznak.

Magyarvista határában keletre eső helynév ma Felsőgerecse, Alsógerecse és Palota is.

Gerecse nevét 1304-ben említi a Gyulafehérvári konvent levéltárában őrzött egyik oklevél, mint Fekete (Niger) Pál fia Tamás és fiai Jakab és Miklós Vista szomszédságában, a Nádas folyó melletti birtokát.

Fekete (Niger) Pál fia Tamás fiai e birtokukat az oklevél szerint 7 M-ért eladták Miklós gyalui plébánosnak, és határát leírták: "Nyugat felől Churthlyuk mellett kezdődött és egy Berch-en (bereken?) át a Nadas nyúlik."

Pesty Frigyes leírása szerint "Geretse foglalja magában …Palota fiók részeket; az utolsó arról neveztetik, hogy ottan valami udvar házak voltak, melyeknek romjai ez előtt nem régen látzottak".

Nevezetességek

• Református templom - a 13. század végén többször átépítették. A templom kazettás mennyezetét 1765 és 1787 között festette Umling Lőrinc.

A 20. század elején középkori freskót találtak benne. Tornya nincs, helyette különálló fa harangláb áll mellette. 1580-ból származnak a falu református egyházáról az első írásos emlékek. 1563-ban a közeli Kolozsváron jelent meg nyomtatásban a latin nyelvű Heidelbergi Káté és így az alig 20 km-re fekvő Magyarvista falu lakói hamar áttértek a református hitre. A magyarvistai templom egyik harangját még Mátyás király adományozta a falunak.

Híres szülöttei

• Vistai András János (1926. április 5. - Bukarest, 2006. február 25.) - szerkesztő, műfordító
• Mátyás István Mundruc (1911–1977) - a kalotai legénytánc kiváló mestere.

Elhelyezkedése

Magyarvista Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 48′ 04″, k. h. 23° 24′ 08″

Várkert bazár-Korai volt az ünneplés / Folytatáshoz kattints a posztra

Ifjúságom meghatározó színhelyének ( Budai Ifjúsági Park ) felújítása nagy csalódással töltött el. A két éve átadott épületegyüttes tervezője Ybl Miklós forog a sírjában. Korai volt az ünneplés ! A környezetbe nem illő vasszerkezetek elcsúfítják az egész épületet. A látvány számomra lehangoló.
A vasszerkezetek rozsdában fürdenek !!!!

MARCALI / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Balatontól 14 km-re délre, a 68-as főút és a 37-es számú Somogyszob–Balatonszentgyörgy vasúti szárnyvonal mellett fekszik (A vonalon 2009. december 13-a óta szünetel a személyforgalom.).

Marcali a Pécz nemzetségből származó Marczali család ősi birtoka volt. Nevét első ízben egy 1274-ben kelt latin nyelvű oklevél említette először. 1332-1337között a pápai tizedjegyzék is említette, így már ekkor egyházas hely volt,1455-ben Szent Aniamus tiszteletére szentelt plébánia-templomát, valamint a város mellett Szent Domonkos tiszteletére emelt pálos kolostorát is említették az oklevelek. 1448-ban már városi kiváltságokat is élvezhetett, 1494-ben pedig iskolája is volt.

1488-ban, Marczali László halála után a település a Báthori család birtokába került.

A török hódoltság idején járási székhely volt, de az itteni erősség csak 1566,Szigetvár eleste után került török kézre. Az 1563-as török kincstári adólajstrom ekkor 35 házat sorolt itt fel, majd az 1573-1574. évi fejadólajstrom felsorolása a város következő részeit sorolta fel: Újfalu 33 ház, Felső-utcza vagy Benács-utcza 18 ház, Alsó-utcza 19 ház, Felső-utcza 5 ház. Eresznek (Érsek-utcza) 10 ház.

Az 1598-1599 közötti magyar királyi adólajstromban pedig már Babócsa várának tartozéka, és 1626-1627-ben már mint Nádasdy Pál birtokát említették.

1660-ban a pannonhalmi főapátsági tizedváltságjegyzék már Szent-György várának tartozékaként említette.

1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományba a királytól,1715-1733 között gróf Széchenyi Zsigmond birtoka lett.

1772. augusztus 24-én országos-, 1820 április 28-án pedig hetivásárok tartására is szabadalmat nyert.

Az első gyógyszertára 1797-ben alapította duliczi Duliczky János gyógyszerész a "Szentháromság" név alatt. Halála után, veje nemeskéri Kiss Gábor (1794-1863) gyógyszerész, 1825-ben vette át a vezetését. Duliczi Duliczky Franciska (1809-1888) férje vezette a gyógyszertárt egészen 1863-ig, amikor gyermekük nemeskéri Kiss István (1833-1884) gyógyszerész lett az új tulajdonosa. Kiss István, viszont 1873-ban eladta Kőrös Viktornak és majd létrehozta a nemesvidi "Megváltó" nevű gyógyszertárt.

Az 1848-49-es szabadságharc és jobbágyfelszabadítás idején a település kétnyelvű lakossága egy szívvel állt a Noszlopy Gáspár vezette honvédcsapat soraiba.

1861. október 20-án egy nagy tűzvészben a település kétharmadrésze leégett,1902-ben pedig egy újabb tűzvészben egy egész puszta hamvadt el, 42 épülettel.

A 20. század elején Somogy vármegye Marcali járásához tartozott.

1910-ben 4588 lakosából 4559 magyar volt. Ebből 4127 római katolikus, 54 református, 379 izraelita volt. ATanácsköztársaság ideje alatt a forradalom szervezésének egyik központja.

A második világháború után megindult fejlődés tette lehetővé, hogy évszázadokkal ezelőtti kiváltságait visszaszerezze. 1977-ben ismét városi rangot kapott, ekkor csatolták hozzá a szomszédos Bize, Boronka és Horvátkút községeket is.

A település falain belül országos hírű tudósok, alkotóművészek születtek és dolgoztak. Többek között Marczali Henrik,Lengyel József, Bernáth Aurél.

Marcali egykor katonaváros volt. Két laktanyával is büszkélkedhetett. A belső Hunyadi János Laktanya, illetve a külső Petőfi Sándor Laktanya. A marcali belső laktanya építése 1949-ben kezdődött és 1951 augusztusában került átadásra. A laktanya 11 hektáron terült el a település központjában, és 1990-ben zárták be. A laktanya helyén jelenleg üzletek, lakóépületek és piac található, valamint a volt tiszti-étkezdében működik a Helyőrségi Klub.

1950-ben kezdték el a külső laktanya építését, amelybe egy év múltán költöztek az első katonai alakulatok. A laktanya 1980-ban közel 38 hektáron terült el, 1500 fő sorállomány befogadóképességgel. Az utolsó katonai szervezet 2001. március 31-én költözött ki a laktanyából. Ezzel a dátummal szűnt meg a Honvédség az egykori helyőrségben

Nevezetességei

• Széchenyi-kastély (ma kórház)
• Római katolikus temploma - az 1785. évi egyház látogatási jegyzőkönyv szerint, még a mohácsi vész előtti időkben épült.
• Bernáth Galéria
• Marcali Városi Gyógyfürdő és Szabadidőközpont (négy nyitott és négy fedett medencével)
• Marcali Helytörténeti Múzeum

• Itt született 1812. október 24-én Tóth Ágoston Rafael honvéd ezredes, térképész, az MTA levelező tagja.
• Itt született 1857. február 26-án Kozma Ferenc költő.
• Itt született 1861. január 12-én Kozma Andor költő.
• Itt született 1895. november 13-án Bernáth Aurél festőművész.
• Itt született 1896. augusztus 4-én Lengyel József József Attila-díjas (1957) és Kossuth-díjas (1963) író, költő.
• Itt született (még Boronkán) 1937. augusztus 5-én Bencze József költő.
• Itt született 1962. július 6-án Vass Márta Európa-bajnok ultramaratoni futó.
• Itt született 1963. július 16-án Magyar Tibor festő, képzőművész.
• Itt született 1976. május 4-én Milinte Árpád (labdarúgókapus)
• Itt éltek: Ihász-Kovács Éva költő, író, a Magyar Kultúra Lovagja (1930–2013)
• Bornemisza Attila író, főszerkesztő, költő, a Szent Lázár Máltai Lovagrend főparancsnoka (1956-)

Elhelyezkedése

Marcali Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 46° 35′ 24″, k. h. 17° 24′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 35′ 24″, k. h. 17° 24′ 36″ térkép ▼

Marcali Pozíció Somogy megye térképén

RÁM SZAKADÉK-DÖMÖS / Folytatáshoz kattints a posztra

Koordináták: é. sz. 47° 45′ 11″, k. h. 18° 54′ 15″

 A Rám-szakadék Dömös közigazgatási területén található. A Rám-hegy tömbjébe vágódó Három-forrás-völgy különösen szép, egyik leglátogatottabb és vadregényes része.

 A Dunántúli-középhegység legkeletibb része a Visegrádi-hegység, kb. 14-15 millió évvel ezelőtt, igen heves vulkáni tevékenység során keletkezett.

A hegy kőzeteire jellemzők a vulkáni eredetű andezit és andezittörmelékes breccsába (szögletes, éles kőzettörmelék-darabokból összecementálódott kőzet) ágyazott kőtömbök, amikből a kőzet felszínre kerülése óta a felszíni vizek és a fagy munkájának eredményeképpen völgyek alakultak ki.

Az összegyűlt csapadékvizek mély völgyeket faragtak a hegyek oldalába. A szakadék a benne vezető turistaúton kellő óvatossággal végigjárható. A kirándulás közben a leglátványosabb földtani értékeket lehet megtekinteni. A szurdokban összességében 112 m-es szintkülönbséget kell leküzdeniük a túrázóknak. A szűk, meredek falakkal határolt szurdokvölgy (mely magassága eléri a 35 métert, szélessége pedig több helyen 3 méternél is kevesebb) bemutatja a különböző vulkáni rétegeket. A puha tufában magas, függőleges falak, a víznek ellenálló keményebb lávarétegeken pedig zúgók, vízesések alakultak ki. A szakadékon keresztülfolyó Rám-patak végül a Szőke-forrás völgyében a Malom-patakba folyik.

Barlangjai

• Kőalja-barlang
• Vízesés-alatti-sziklaeresz
• Vízesés-feletti-sziklaeresz

A terület a Pilisi Parkerdő Zrt. kezelésében van. A terep Magyarország legnehezebben járható (vagy más szempontból legérdekesebb) turistaútvonala. Néhány helyen több méternyi, patak által vájt és folyamatosan nedves sziklafalon át vezet az út, ahol a haladást kapaszkodó-láncok segítették.

Az utat a PP Zrt. (Pilismaróti Erdészete) 2006-ban 4,5 millió forintból felújította, amiből a pihenőket, illetve az egy kilométer hosszú szurdokban mintegy 200 méternyi korlátot és több létrát építettek fel.

A turisták közlekedését kiépített korlátok, kapaszkodók segítik elő. A meredekebb részeken, a kapaszkodóknál pedig kőbe vájt kisebb üregek biztosítják lépcsőszerűen a kiránduló biztonságos feljebb jutását. A zuhatagok mellett több helyen is biztonságos létrák adnak segítséget a több méteres szintkülönbségek legyőzésére, bár a köveken szétfröcskölő víz ennek ellenére is összevizezheti a ruhákat. (Javasolt a vízálló bakancs használata.)

A területet évente több, mint 60 ezer kiránduló keresi fel. Főként hétvégéken az igen nagy turistaforgalom miatt problémákat okoz az, ha a szurdokban mindkét irányban közlekednek. A kihelyezett táblák javasolják, illetve a hétvégékre vonatkozóan elő is írják, hogy a Rám-szakadékot („zöld” turistajelzés) alulról felfelé (Dömös irányából) közelítsük meg, míg az ellenkező irányban a „sárga” jelzéssel ellátott utat kövessük, elkerülendő a torlódásokat és balesetveszély kialakulását. Amennyiben Dobogó-kőről keressük fel a Rám-szakadékot, úgy előbb a sárgán jelzett Lukács-árkon ereszkedjünk le, majd vissza irányban járjuk be a szakadékot.

A szakadék élővilágát elsősorban moha- és zuzmófajok alkotják. A sziklaképződmények pihenőhelyet nyújtanak a kerecsensólyomnak és a hollónak. Az emlősök közül a nyuszt és a vadmacska érdemel említést. A völgy felett magasodó Rám-hegy a bioszférarezervátum egyik magterülete, ahol a hölgyestike, nagyezerjófű és mérges sás mellett gyakori a Pilisi Bioszféra Rezervátum címernövénye, a tarka nőszirom. Az idős bükkfák odvaiban kék galamb és fekete harkály költ.