Domoszló / Folytatáshoz kattints a posztra

 A község a Gyöngyösi járásban, a Mátra déli oldalának egyik mély völgyében fekszik. A települést a Závoza-patak szeli ketté. A falu határában található az ország egyik legtisztább vizű, háborítatlan környezetű mesterséges horgászó tava, melyet a hegyekben eredő Tarjánka-patak vize táplál. Budapesttől 97 km-re, Gyöngyöstől 19 km-re.

 Domoszló Árpád-kori település, mely eredetileg az újvári vár tartozéka, királyi várbirtok volt.

1262-ben az Aba nemzetséghez tartozó II. Kompolt szerezte meg, 1263-ban pedig István ifjabb királytól nyert rá kiváltságlevelet, majd 1291-ben Péter és Pál comes nevű fiait III. András király is megerősítette Domoszló birtokában. Az1273–1318 között élt Péter három fia 1325-ben osztozott meg az atyai örökségen. Ez osztozáskor Gergely (1320–1337), a Domoszlay család őse, nyerte Domoszlót, valamint Visznek és Lovász-Nána falvakat és Gyanda fele részét is.

1468-ban Kompolthi Miklós birtoka, de Kompolthi János leányának, Margitnak fiai ugyancsak részt követelnek belőle, majd 1489-ben Kompolthi Erzsébet fiai, Lendvai Bánffy Miklós és Jakab követelik itteni birtokrészüket a Kompolthiaktól.1522-ben Országh Mihály négy fia és a Kompolthiak között kölcsönös örökösödési szerződés jött létre, melynek értelmében a Kompolthiak kihaltával Domoszló az Országh családra szállt. 1549-től Országh Kristóf birtoka, ekkor 7, majd 1554-ben 6, 1564-ben pedig 8 portát írtak össze a településen, 1635-ben 2, 1647-ben 1, 1675-ben fél portája volt. 1693-ban, mint pusztabíró, báró Haller Samu, 1741-ben pedig a Nyáry család birtoka volt, majd a 19. század elejénbáró a Baldacci, a gróf Esterházy és más családok birtoka.

1910-ben 2391 lakosából 2380 magyar volt. Ebből 2356 római katolikus, 31 izraelita volt.

A 20. század elején Heves vármegye Gyöngyösi járásához tartozott.

Domoszló határában állt egykor a tatárjárás után épült Oroszlánkő vára is, az Aba nemzetségből származó Kompolthiak ősi fészke.

Nevezetességei

• Római katolikus templom (18. századból, barokk stílusú)
• Millecentenáriumi emlékpark (1996-ban avatták fel)
• Oroszlánvár (vagy Oroszlánkő)(13.-16. század)
• Road zenekar
• Gyermekkorában Domoszlón élt Bozók Ferenc költő, esszéíró.

 Domoszlótól öt és fél kilométerre északnyugatra a Mátra középső részén 602 méteres magasságban találhatóak Oroszlánvár csekély romjai. Valószínűleg már a tatárjárást megelőzően is létezett valamiféle erődítés a hegy tetején. A kővárat feltehetően az Aba nemzetségbe tartozó Kompolthy Péter építtette a 13. század végén vagy a 14. század elején. Péter a 13. század végén III. András király támogatójaként az ország főrendjei közé tartozott, később tárnokmester és sebesi ispán tisztségeket töltött be. Péter három fia (István hevesi ispán, Domoszlay Gergely, III. Kompolt) 1325-ben osztozott az apai örökségen, a vár fenntartása közös költségen maradt. A későbbiekben Gergely utódai, a Domoszlay család tagjai uralták a várat, majd 1418-as kihalásukkal a rokon Kompolthyakra szállt a tulajdonjog. A vár 1522-ben örökösödési szerződés útján az Országh család birtokába került. Az Országh család tagjai 1548 és 1560 között végül egyezséggel zárult pert folytattak egymás ellen a vár birtoklása miatt. Tinódi Lantos Sebestyén 1548-ban históriás énekében a végvárak között felsorolja e várat is. 1570-ben enyingi Török Ferenc, Országh Borbála férje lett a vár birtokosa, uradalmának központját ekkor Oroszlánvár képezte. A várat ezután többé nem említik, valószínűleg a törökök rombolhatták le valamikor a 16. század végén. A kis területű hegyi várnak ma már csak csekély romjai láthatóak.

Elhelyezkedése

Domoszló Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 49′ 52″, k. h. 20° 07′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 52″, k. h. 20° 07′ 08″ térkép ▼

Domoszló Pozíció Heves megye térképén

Bükkszék / Folytatáshoz kattints a posztra

Bükkszék község Heves megye Pétervásárai járásában. A Bükk-vidéken, aTarna völgyének peremén, Egertől 22 kilométer távolságra helyezkedik el. Megközelíthető: Pétervására felől vagy a Sirok irányából.

 1275-ben említette egy oklevél Sceck névalakban. 1466-tól 1697-ig a Bessenyey család bírta a falu egy részét, több köznemesi családdal együtt.

1550-ben már török hódoltságban élt a falu népe: 7 házban 16 család. 1552-ben elnéptelenedett, s 1564 körül épült újjá. 1586-ban Széky Pál szerezte meg a falu egy részét, s utódai a 17. században főbirtokosok.

1654-ben ismét elpusztult. 1697-ben gr. Bagni Scipio Bükkszék negyedrészét megvette Bessenyey Zsigmondtól, majd átadta Orczy Istvánnak. A falu többi részének tulajdonosa a kuruc korban Széky György, akitől Sass Pál és veje Szabó Zsigmond zálogba vettek egyes birtokrészeket. A kuruc korban ismét elnéptelenedett a falu. 1713-ban a székiek a Kölesszu árnyéka nevű helyen ütötték fel ideiglenes szállásukat. 1720 körül egyetlen jobbágy lakott a faluban; kevés földjéből 1720–1738 között földesurak majorságot alakítottak ki, a lakók majorsági cselédekké lettek. 1729-ben a Bagi-Orczy féle negyedrészt, az Újszerzeményi Bizottság Kelemen Ádámnak ítélte oda. 1733-ban Kelemen Ádám és Szabó Zsigmond felosztották egymás közt széki birtokrészeiket. 1738 táján megtörtént a jobbágytelkek végleges benépesítése, főleg terpesi jobbágyokkal. A 18. század közepén a 19 jobbágytelek, a széki Kelemen, a Széky és az ezzel rokon Papp (másként Papszász) család birtokában volt. 1791 után Kelemen Ádám birtokrésze Orczy Lőrincé lett.

 A 19. század első felében a határ Orczy Józsefé, Papszász Györgyé, a Dapsy és pazonyi Elek családoké, Széky Zsigmondé, Lipcsey Károlyé és Recsky Istváné volt. Bükkszék a jobbágyfelszabadítás időszakában 7 középbirtokos kezén lévő jobbágytelepülés, 42 jobbágyháztartással és 47 zsellércsaláddal, 2600 hold kiterjedésű dombos-erdős határból 1836-ig erdőirtás útján 1000 holdat kapcsoltak be a szemtermelésbe.

 A 20. századiban kisközségként szerepelt a pétervásárai járásban, a Tóbérc nevű völgyben, a Tarna egyik mellékága mellett. Hozzátartozott Cser- és Pósváripuszta. (Utóbbit Pósvár és Pósváralja néven említette az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzék, s a későbbi oklevelekben is önálló községként, Posuaralia néven olvasható; 1554-ben már elpusztult falu, utóbb földesúri major volt.)

1930-ban a községben 1028 lakos élt. Házainak száma 214, ezek kőalappal, vályogból épültek. A lakosság római katolikus vallású, plébániája Sirokban működött. Az elemi oktatást a 2 tanerős római katolikus iskola látta el, a hozzátartozó általános továbbképző iskolával. A lakosságból 916 őstermelő, 81 iparos, 6 kereskedő, 25 egyéb foglalkozású volt. A 2654 katasztrális holdat kitevő határ 212 gazdaságot számlált, egy középbirtok kivételével mind 20 hold alatti. A fő termény a búza volt; az állattenyésztés fejlesztése érdekében Községi Állattenyésztő Szövetkezet jött létre. 1923-tól Hangya Szövetkezet működött a faluban. 2 asztalos, 2 kőműves, 2 ács és 1 kovács képviselte az ipart.

 2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

 Bükkszéknek az 1938-ban feltárt, emésztőrendszeri, légúti és mozgásszervi panaszokra kiváló Salvus gyógyvíz hozta meg az országos ismertséget. Az 540 méteres mélységből kitermelt, mintegy 40 °C hőmérsékletű alkáli-hidrogén-karbonátos gyógyvizet helyben palackozzák. A palackozott gyógyvizet országszerte forgalmazzák. A falu strandján egész évben lehet fürödni ebben a – világviszonylatban is egyedülálló – vízben. A strandon 2012-ben meleg vizű gyógyfürdőépületet adtak át. A Bükkszéki Fürdő igazi vonzerő a strandolni, fürdeni vágyóknak. Aki egyszer megmártózott a körmedencében, megérezte a 39 Celsius-fokos Salvus gyógyvíz jótékony hatását, a falu különös atmoszféráját, biztos, hogy visszavágyik és újra felkeresi.

 A Práff-kúria 1820 környékén épült, klasszicista stílusú, földszintes, L-alaprajzú, előkertes épület, mely az utcafront felől kőkerítéssel van elválasztva. A kúria 1945-ig a Práff család tulajdonában állt. Az épületet faluházként hasznosítja a község.

Elhelyezkedése

Bükkszék Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 59′ 20″, k. h. 20° 10′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 20″, k. h. 20° 10′ 41″ térkép ▼

Bükkszék Pozíció Heves megye térképén

Boldog / Folytatáshoz kattints a posztra

Boldog község Heves megye Hatvani járásában. A Zagyva és a Galga folyók között, Hatvantól 9 kilométerre délre helyezkedik el. Az 1950-es megyerendezés előtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Gödöllői, majd Aszódi járásához tartozott

 Több ezer éve folyamatosan lakott falu. Boldog a Zagyva és a Galga folyók között, három megye (Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest) találkozásánál fekszik. A település és határa régészeti leletekben gazdag. A településtől délre halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árok nyomvonala.

Első említése 1395-ből való.
A község folyamatosan fejlődött, 1867 után szőlőt telepítettek itt, és ekkortól vált jelentőssé a dinnyetermesztés is. Boldog Heves megye egyik leghűségesebb hagyományőrző faluja. A boldogi hímzések első mintakönyvét 1942-ben adták ki: ebben is bemutatták a boldogi fehérhímzést.

A boldogi népviseletet élőben is megnézhetjük a sok látogatót vonzó júniusi Jézus Szíve-búcsún. Több együttes is alakult a régi szokások, énekek életben tartására: a Kaláris népi táncegyüttes, a boldogi férfikórus és az asszonykórus.

Nevezetességei

• Tájház – 1871-ben épült, műemlék jellegű épület, a palóc építészet és kultúra hagyományait mutatja be
• Barokk stílusú templom, kertjében a Nepomuki Szent János szobor
• Hőskert az I. és II. világháborús emlékművel
• Temetői kápolna, falán Dr. Davida Sándor (Táncsics Mihály orvosa) emléktáblájával szemben a Millenniumi Emlékpark Szent István szobrával és a boldogi honvédek tiszteletére állított kopjafával

Elhelyezkedése

Boldog Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 36′ 11″, k. h. 19° 41′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 11″, k. h. 19° 41′ 17″ térkép ▼

Boldog Pozíció Heves megye térképén

Ludas / Folytatáshoz kattints a posztra

 Gyöngyös és Kápolna között található a régi 3-as főút és az M3-as autópálya között, közvetlen lehajtóval az autópályáról. Vasúton a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely/Nyíregyháza-vasútvonal közelíthető meg.

 A település határában fekvő Varjú-dűlőn a régészek neolit, későbronzkori, szkíta települések nyomait, preszkíta és kelta eredetű temetők maradványait tárták fel 1998-ban és 2001-2002 közt. 1960-ban 1200 lakosa volt, napjainkban 850 fős a lakossága.

Ludas nevének első írásos említésekor (1464-ben) az Aba nemzetségből származott nánai Kompolti család volt a birtokosa a falunak, amely nem kerülhette el az ország nagy részén ekkor már uralomra törő törököket. Buda megszállása után, 1544-ben a hatvani vár elfoglalásával kezdték uralmukat kiterjeszteni Heves vármegye területére a törökök. A Hatvanban berendezkedő Mohamed pasa fegyveres ereje még 1544-ben sorra hódoltatta; vagyis adófizetésre kényszerítette a Hatvantól északra, a Zagyva mentén fekvő falvak népét, 1546-ban pedig Tarnaleleszig végigpusztította a megyének mátrai és bükk-vidéki településeit. Így 1544 és 1549 között Heves vármegye egész területe - Eger várát leszámítva - török hódoltsággá lett.

Ludas 1549-ben pusztult el a törökök által, s 1556-ig néptelen is maradt. Egyes források szerint ekkor (1549-1552) Országh Kristófnak a tulajdona volt, de az 1549-es, 1552-es, 1554-es és az 1556-os években készült adóösszeírások is mind néptelen, puszta falunak tüntetik fel, mindössze az 1578-as évről tudni biztosan, hogy ekkor hét zsellércsalád lakta Ludast.

A falu 1600 és 1630 között a Széky családé volt, róluk kicsit bővebben kell írni: Széky Pál 1589-ben az egri várban hadnagy volt, s 4 lovassal vett részt Eger vára védelmében, 1591-ben pedig Külső-Szolnok vármegye alispáni székében ült. Nagy vagyongyűjtő volt, az úgynevezett adományos javakon és Bátor, Kereszttúr, Tiszaszőllős, Igar, Ders, Tarnaméra, Nyék és Lökösháza falvakon kívül övé volt Ludas is. Széky Pál 1600 körül halt meg, és csak egy fia volt, de az özvegy (Derzsy Ilona) a lányainak kedvezve azt is ki akarta tagadni az örökségből, ám ez nem sikerült. Így hát Széky Ferencz lett Ludas birtokosa. Valószínűleg azonban rászolgált anyja haragjára, mert aztán egész életében egyebet sem tett, mint zálogosította, kölcsönökkel terhelte birtokait, amit aztán gyermekei örököltek: 1630-ban még Ferencz fiai Ludasnak a birtokosai. (A Széky család ősi címerét teljes bizonyossággal nem lehet meghatározni, a XVIII. századtól kezdődőleg használt pecsétek a következő címert tüntetik fel: vörösben a pajzs jobb oldalán levő jobbharám kék gerenda felé fordult kardos oroszlán. Sisakdísz: kinövő oroszlán karddal. )

Az 1600-as években majorsági alkalmazottak és zsellérek lakták Ludast, ennek folytán az 1645-ös, az 1647-es és az 1675-ös adóösszeírások majorsági, illetve úgynevezett kuriális falunak tüntetik fel. Kurialisták - egytelkes nemesek - már a XVI. század közepén voltak Heves megyében, az 1552. évi kapuadó lajstrom a Tiszán inneni megyerészen 40 kúriát sorol fel. Ezek tulajdonosait a kisnemesi birtok felaprózódása kényszerítette arra, hogy a jobbágyot telkéből kibecsültetve, maguk vagy gyermekeik üljenek bele, miután erre Werbőczi Hármaskönyve lehetőséget adott. Ezen kívül, mivel ebben az időben sok falu egészen pusztává vált, az elpusztult helyre, tehát más földesúr alá történő átköltözést nemcsak a magyar törvények, hanem a török hatóságok is tiltották, így a zsellérek soraiból került ki a hódoltság költöző, hullámzó emberanyaga, az újtelepes. Ezek az új lakóhelyen is zsellérek maradtak, ilyen jogcímen mentesültek az állami adóteher alól, csupán a vármegye számára fizették egy összegben a megyei taksát, falvanként 2-9 forintot. Fő foglalkozásuk nem a földművelés, hanem inkább a szomszédos falvakban végzendő nyári idénymunka, meg a pásztorkodás volt. Sertést, birkát, kecskét tartottak, erdei makkoltatásra a Mátrába a községektől csordákat vállaltak. Házuk és kis „háztáji" földjük nemesi, kuriális területnek, az egész falu pedig kuriális falunak - pagus curialis - minősült.

Kuriális falu volt tehát Ludas, amely azonban nem sokáig virágozhatott, ugyanis 1683-ban, a Buda visszafoglalása kapcsán átvonuló török hadak elpusztították. 1696-ban a falu birtokosai, a Patay, Laczkovics és Okolicsányi család az akkor még mindig néptelen Ludason levő birtokrészeiket elzálogosították, de miután a fegyverjogváltságot nem fizették ki, a tulajdonjog a kincstár által eladományozhatóvá vált. Az utóbbi két tulajdonosról egyébként azt kell tudni, hogy az Okolicsányiak a felvidéki megyékben elterjedt ősrégi liptó megyei család, míg a Laczkovicsok pest megyei nemesi család volt.

LUDAS A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC IDEJE KÖRÜL

1687 végén Eger vára és a megye egész területe felszabadult a török iga alól, nyomban megkezdődött a falvak újranépesülése. 1687-ben még csak 2 falu adózott az államnak, 1689-ben 37, 1692-ben 64, 1697-ben pedig már 75. Ludas csak ez után, 1701-ben népesült be újból, ekkor három család telepedett itt meg. Az újranépesülés folyamatát azonban 1703 és 1711 között, a Rákóczi­ szabadságharc idején az egész megyében a labanc, illetve rác-pusztítások akasztották meg. A labancok zsoldjában álló Szeged környéki rácok 1705 - 1706-­ban rabló és harácsoló bandáikkal végigpusztították a Tisza mellékét és a Heves körül fekvő falvakat. Rabutin labanc generális pedig 1706-ban Gyöngyös és Karácsond környékét dúlta fel, ekkor, „Rabutin járásakor" pusztult el ismét Ludas is. A Rákóczi-szabadságharcot követően 1712-1715 között újból betelepült a faluba hét kuriális jobbágy, ettől kezdve a lakosság életfolyamata állandóvá vált.

1725-ben három földesura volt a falunak: Okolicsányi Mátyás, Patay Kristóf és özv. Michalekné. A határ fele a három földesúr majorságához tartozott, ezek azt egymás közt egyenlően felosztva, 6 állatgondozó cseléddel és 13 konvenciós cselédnek minősíthető jobbággyal műveltették meg. A határ másik felét a kuriális jobbágyok osztották meg egymás közt, kétnyomásos, évenkénti újraosztásos földközösségben.

Nevezetességei

• Római katolikus templom (1794)
• Nepomuki Szent János szobor (1781, a templom mellett)
• Taródy-kastély (copf, 1780 körül)

Híres emberek

• Itt született Porzsolt Kálmán író, újságíró, színigazgató (1860. november 10. – Budapest, 1940. április 8.).

Ludas. - ld. Beökönyi Viktor úrilaka.

Elhelyezkedése

Ludas Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 43′ 55″, k. h. 20° 05′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 55″, k. h. 20° 05′ 28″ térkép ▼

Ludas Pozíció Heves megye térképén