Tard / Folytatás a posztban

Tard az Egri-Bükkalja területén helyezkedik el, Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén. A település szoros kapcsolatot tart fenn az Alfölddel és a Bükkel, ez a két nagy tájegység határozza meg domborzatát, állatvilágát és növényzetét.

A 3-as főúttól 4 km-re található; típusa: szalagtelepülés. Néhány kaptárkő és a Tatárdomb a határában van; a Bükki Nemzeti Park peremvidéke. 15 km távolságban két horgásztó és 25 km távolságban a Tisza-tó található

Története

Ókor

Tard Már az ókorban lakott település volt, erről tanúskodnak a Tatárdombon talált régészeti leletek. Szlávok és avarok lakták, akik földműveléssel foglalkoztak.

Középkor

A honfoglalás után a terület az Örsúr nemzetség birtokába került. Az Árpád-korban királyi tárnokok lakták , akárcsak a szomszédos, azóta elpusztult falut, Tárnokbálát, avagy Bálát (a hely ma puszta Tard területén belül van).

A falu első említése 1220-ból való.

Thord néven fordul elő a Váradi Regestrumban egy per kapcsán.

A 14. században Diósgyőrhöz, majd Cserépvárhoz tartozott a mindenkori királyné személyes birtokaként.

Újkor

A 16. században több főúr tulajdonában volt, de végül a Báthoryak birtokába került.

A 17. században a Homonnai, Esterházy, Révai családok birtokában volt, de ez csak formailag volt igaz, mert a török hódoltság felügyelte.

1552-ben a törökök felégették a falut, majd amikor újra betelepült, adófizetésre kényszerítették.

A török hódoltság idején többször elpusztult, a 17. század végén, a török kiűzésével párhuzamosan települ be újra.

A török kiűzésekor magát 100% magyar nemzetiségűnek valló úrbéres jobbágyság élt a területen.

A 18. században L’Huillier Ferenc egri várnagy vásárolta meg a falu határát. Öröklés útján szász–coburg–gothai hercegi birtok lett. Egészen az orosz megszállásig megmaradt az 5000 holdas birtok, amelynek cselédsége a falu lakosaiból állt.

A Rákóczi-szabadságharc idejében másodszor is elpusztult, de kissé délebbre újjáépítették.

A 20. században Szabó Zoltán kiadta a „A tardi helyzet” című tanulmányát, amely a település nevét országosan is ismertté tette.

Nevezetességei

• Római katolikus egyház

Plébánia: Tard, Béke tér 2.; Tel.: 49/332-188

Templom: Tard, Rákóczi út 24.

• 
  Imaház: Tard, Béke út 52.Baptista gyülekezet

• Pincék
• Kaptárkövek – a közelben
• Országos turistautak
• Zsóri fürdő: 15 km
• Bogács falu strandja: 3 km

Tájház

A Herman Ottó Múzeum ápolja. Megközelíthetőség: Béke út 55-57. Nincs nyitvatartási idő, telefonon lehet bejelentkezni, az idegenvezető 10 percre lakik. A díj jelenleg fejenként 200 forint.

Három háztájból áll. Balról az első ház több mint 200 éves. A másodikat a huszadik század elején építették. A berendezési tárgyak azonban a második világháború idejéből valóak. A harmadik ház felújított, modern; a berendezéseit a neves iparművész, Szabó László készítette. Tartozik hozzá egy ponyvával fedett udvar is, amelyet rendezvények alkalmával adnak ki. Előbbi kettő nádtetős, utóbbi cseréptetős ház. A falakat fehérre meszelték. Az első két ház padlója döngölt, a padló és a fal találkozását „feketézéssel” díszítették (koromból készült színező anyag). A harmadikban kő padlólapok vannak.

A házakat hagyományosan felülről kezdték építeni. Először felállították a gerendákat, megépítették a tetőt, majd az agyagból készülő falat földöngölték a tető magasságáig.

A bejárat a ház hosszanti oldalán található; bemenve a konyhába lépünk, amelynek elengedhetetlen tartozéka volt a kemence (többféle változat és technológia is megtalálható volt a matyóknál). Balra a nők és gyermekek szobája, jobbra a kamra található. A bal oldali szobában egy erre a célra fenntartott ágyon csak addig hálhatott együtt az ifjú pár, amíg az asszony először teherbe nem esett. A ház hátsó részén külön bejárattal található az istálló, amelyből nyílt a legények szállása, ahol a férfiak aludtak.

Egyéb helyi jellegzetességek

• Matyó hímzése eltér a mezőkövesditől; kisebbek a díszített sávok, kevesebb virágos mintát használnak. Kedvelik a kereszt alakokat, a szív-tyúknyak szövéseket.
• Tardiakat csúfoló mondás: „Tardiak vagytok / két part közt laktok, / Ha a két part összemenne, / Tardotoknak vége lenne.” – Tard fekvésére vonatkozik; két domb veszi a völgyben elnyúló települést közre.
• Mezőkövesdi mondás: „Esik, mint a tardi harmat!” A tardi embert Mezőkövesden megkérdezték, esett-e Tardon eső. Azt mondta, nem esett, csak egy kis harmat. Mire hazaért, a falut vitte a víz, mivel a falutól északra, a Bükkben lezúduló eső addigra megárasztotta a patakot.

Tardi hímzés motívumkincse

A tardi hímzéseken a keresztszemes minta uralkodott. A díszítőelemek mértani formák, levelek, virágkosarak. A színezéshez kezdetben pirosat és kéket használtak. A többi szín később jelentkezett, de a piros dominanciája megmaradt.

A díszes szőtteseknek is sajátos kultúrája alakult ki Tardon, színes szőttes sávokkal díszítették a vásznakat ünnepi alkalmakra, a vetett ágy díszlepedőjének szélét, a dunna – és párnaaljakat, abroszokat, gyúrósurcokat, komakendőket, kalácskendőket, litániás kendőket díszítették jellegzetes motívumokból álló látványos szőttesminták.

Jellemző motívum az eperlevélnek nevezett leveles ág, az almaként ismert gránátalma, a csillagok és madárkák. A madarak mellett gyakori elem a szív, a szívesmadár mintában a szívet két egymásnak fordított madár fogta össze.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt alakult ki az ún. Kossuth-bankó, a szabadságharc bankjegyeinek rajza nyomán, amely az egyik leggyakrabban hímzett minta lett.

A keresztszemes minták jellegzetességet mutatnak a szőttesekkel is.

Elhelyezkedése

Tard Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 52′ 37″, k. h. 20° 36′ 11″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 37″, k. h. 20° 36′ 11″ térkép ▼

Tard Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén

Szentistván / Folytatás a posztban

Szentistván nagyközség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mezőkövesdi járásban. A Bükk-vidék és az Alföld találkozásánál helyezkedik el, a 3. számú főútvonaltól, autópályától délre, pár kilométerre.

 A község határában 4-6000 éves leleteket is találtak, melyek itt élő emberekre (dákok, szarmaták) utalnak. A mondabeli Csörsz árok nyomai is fellelhetők.

Az Ákos nemzetségbeli Ernye bán fia, István nádor 1315 tájt Szent István tiszteletére építtet itt templomot. A községet is erről nevezték el, mai neve 1396-ban Senth Isthuán alakban volt ismeretes. A török többször feldúlta, olyannyira, hogy az 1641-es összeírás alkalmával lakatlan volt a vidék. Igazán csak II. Rákóczi Ferenc szabadságharca után népesedett be. Szentistván egészen 1945-ig megmarad az egyház, az egri káptalan birtokában.

A krónikák, történetírók nem jegyeztek fel a településről jelentős történelmi eseményeket.

Nevezetességei

Szentistván, a három „matyó” település (Mezőkövesd, Szentistván, Tard) egyike. A „matyó” név eredetét sokan kutatták, s kutatják még napjainkban is. „A szorgalmas népű, szép magyar fajtájú község lakossága elismert nevet vívott ki, elsősorban asszonynépe a matyó népművészet magas színvonalra való fejlesztésével és a kézimunkázás és hímzés szorgalmas művelésével” – írja az1939-ben készült Borsod Vármegye Krónikája című kiadvány szerzője. Régen és még ma is, a hímzés sok asszonynak a megélhetés forrása, kiegészítője. Díszes, matyó népviseleti ruhájukat szívesen magukra öltik az idelátogatók kedvéért.

 A településen található műemlék a Szent István király tiszteletére épített templom, melynek falát Takács István festőművész freskói díszítik. A történelmet őrzik és idézik a háborúk áldozatai tiszteletére emelt emlékművek a Hősök terén. Közöttük és kiemelkedve kapott helyet a Millennium tiszteletére államalapítónk, Szent István király alakját és emlékét őrző műalkotás. Artézi víz-forrás a település központjában található Szent István kútja. Ma már az 1890-es években épült műemlék tájház is történelem.

Elhelyezkedése

Szentistván Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 46′ 23″, k. h. 20° 39′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 23″, k. h. 20° 39′ 39″ térkép ▼

Szentistván Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén

Magyarvista / Folytatáshoz kattints a posztra

 Kolozsvártól 14 km-re északnyugatra, a Nádas-patak jobb partján fekszik.

 Vista nevét szláv eredetű szónak tartják, melynek jelentése: kilátó, kilátóhely. És valóban, az egykori Vista tényleg kilátóhely volt, mert a mostani településhez képest az ősi falu a Kolozsvár és Bánffyhunyad közötti dombgerincen feküdt, ahonnan jó kilátás volt Kolozsvárra, Gyalura, Bánffyhunyad felé, illetve a hajdani Szolnok-Doboka megyére.

 1229-ben Visata néven említik először. 1291-ben Vysta települést III. Endretöbb más községgel együtt kivette a világi bírák hatásköréből, és az erdélyi püspök alá rendelte.

1291-ben püspöki birtok volt, papja a Monoszló nemzetségből származó Péter volt, aki valószínűleg a falu Szent Péter tiszteletére szentelt templomát is építtette.

1332-ben papja 16, 1334-ben 12 garas és 6 keresztes bani pápai tizedet fizetett.

1395-ben IX. Bonifác pápa bullája a vistai Szent Péter plébánia templom oltárigazgató papjának Lászlónak jutalmul szép javadalmakat rendelt.

1437-ben Aszalós (Azalos) fia Mihály, László fia Márton, Szomordoki András, Bese Péter, Sólyom András, Nyilas Jakab, Fodor Péter, Nagy Tamás, Drágfi Albert birtoka volt.

1450-ben Barabás fia Balázs birtoka volt.

1542-ben a gyalui vártartomány falvait - köztük Vistát is a fejedelmi udvartartáshoz rendelték.

1580-ban említik az iratok Vista első iskoláját.

1602–1848 között rövid megszakításokkal magán földesúri birtok volt.

1666-tól a Bánffyak birtoka, 1760 után az Eszterháziaké lett.

1910-ben 1400, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel.

A trianoni békeszerződésig, valamint 1940–1944 között újra magyar fennhatóság alatt Kolozs vármegye Nádasmenti járásához tartozott.

 Magyarvista lakói, mint a kalotaszegi emberek általában kezdetben főleg földműveléssel, állattenyésztéssel és mészégetéssel foglalkoztak. A szájhagyomány szerint több fogat ökör szállította innen Kolozsvárra az égetett meszet.

Az 1870-es évek körül az itt átmenő Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal építési munkálatainál nagyon sok olasz kőfaragó-építőmester dolgozott, akiktől a vistai emberek eltanulták a kőfaragó mesterséget, később pedig bányákat kitermelve sajátos módon termelték, majd faragták ki a követ különböző házak, paloták díszítésére. Többek között a budapesti Országház egy része is a vistai mesterek munkájával épült. A környék településein már messziről felismerhetők az általuk épített, fehér mészkőből faragott díszes épületek.

A kőfaragást a mai napig fő foglalkozásként űzik a magyarvistai emberek, és nemcsak Romániában, de Magyarországon és Németországban is dolgoznak vistai kőfaragó mesterek.

A vistai asszonyok pedig máig gyöngyfűzéssel is foglalkoznak.

Magyarvista határában keletre eső helynév ma Felsőgerecse, Alsógerecse és Palota is.

Gerecse nevét 1304-ben említi a Gyulafehérvári konvent levéltárában őrzött egyik oklevél, mint Fekete (Niger) Pál fia Tamás és fiai Jakab és Miklós Vista szomszédságában, a Nádas folyó melletti birtokát.

Fekete (Niger) Pál fia Tamás fiai e birtokukat az oklevél szerint 7 M-ért eladták Miklós gyalui plébánosnak, és határát leírták: "Nyugat felől Churthlyuk mellett kezdődött és egy Berch-en (bereken?) át a Nadas nyúlik."

Pesty Frigyes leírása szerint "Geretse foglalja magában …Palota fiók részeket; az utolsó arról neveztetik, hogy ottan valami udvar házak voltak, melyeknek romjai ez előtt nem régen látzottak".

Nevezetességek

• Református templom - a 13. század végén többször átépítették. A templom kazettás mennyezetét 1765 és 1787 között festette Umling Lőrinc.

A 20. század elején középkori freskót találtak benne. Tornya nincs, helyette különálló fa harangláb áll mellette. 1580-ból származnak a falu református egyházáról az első írásos emlékek. 1563-ban a közeli Kolozsváron jelent meg nyomtatásban a latin nyelvű Heidelbergi Káté és így az alig 20 km-re fekvő Magyarvista falu lakói hamar áttértek a református hitre. A magyarvistai templom egyik harangját még Mátyás király adományozta a falunak.

Híres szülöttei

• Vistai András János (1926. április 5. - Bukarest, 2006. február 25.) - szerkesztő, műfordító
• Mátyás István Mundruc (1911–1977) - a kalotai legénytánc kiváló mestere.

Elhelyezkedése

Magyarvista Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 48′ 04″, k. h. 23° 24′ 08″

Boldog / Folytatáshoz kattints a posztra

Boldog község Heves megye Hatvani járásában. A Zagyva és a Galga folyók között, Hatvantól 9 kilométerre délre helyezkedik el. Az 1950-es megyerendezés előtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Gödöllői, majd Aszódi járásához tartozott

 Több ezer éve folyamatosan lakott falu. Boldog a Zagyva és a Galga folyók között, három megye (Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest) találkozásánál fekszik. A település és határa régészeti leletekben gazdag. A településtől délre halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árok nyomvonala.

Első említése 1395-ből való.
A község folyamatosan fejlődött, 1867 után szőlőt telepítettek itt, és ekkortól vált jelentőssé a dinnyetermesztés is. Boldog Heves megye egyik leghűségesebb hagyományőrző faluja. A boldogi hímzések első mintakönyvét 1942-ben adták ki: ebben is bemutatták a boldogi fehérhímzést.

A boldogi népviseletet élőben is megnézhetjük a sok látogatót vonzó júniusi Jézus Szíve-búcsún. Több együttes is alakult a régi szokások, énekek életben tartására: a Kaláris népi táncegyüttes, a boldogi férfikórus és az asszonykórus.

Nevezetességei

• Tájház – 1871-ben épült, műemlék jellegű épület, a palóc építészet és kultúra hagyományait mutatja be
• Barokk stílusú templom, kertjében a Nepomuki Szent János szobor
• Hőskert az I. és II. világháborús emlékművel
• Temetői kápolna, falán Dr. Davida Sándor (Táncsics Mihály orvosa) emléktáblájával szemben a Millenniumi Emlékpark Szent István szobrával és a boldogi honvédek tiszteletére állított kopjafával

Elhelyezkedése

Boldog Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 36′ 11″, k. h. 19° 41′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 11″, k. h. 19° 41′ 17″ térkép ▼

Boldog Pozíció Heves megye térképén

Csíkrákos / Folytatáshoz kattints a posztra

A falu Csíkszeredától 10 km-re északra a Rákos-patak mentén a Középcsíki-medence kijáratánál fekszik.

 A székelyek ősi gyülekezőhelye, itt Rákosmezején állapították meg a székely törvényeket László herceg jelenlétében. Határában volt Abránfalva, mely a tatárjárásban pusztult el. A Bogát, a Vár és a Kulcs patak közötti kiszögellő hegyfokon feltehetően bronzkori eredetű vár maradványai láthatók. A vár valószínűleg egykor a magyar határvédelmi rendszer része volt. A falut 1334-ben Rakus néven említik először. 1764-ben a madéfalvi veszedelem előtt is itt gyűltek össze a tiltakozó székelyek. 1910-ben 1604 magyar lakosa volt. Atrianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott. 1992-ben 1164 lakosából 1158 magyar és 6 román volt.

„	E templom egyike a legnagyobb csíki templomoknak, mely a falun kívüli magaslaton lőréses és bástyás kőfalával a szemlélőben maradandó benyomást kelt. Arányainál és díszítésénél fogva egyik legjellegzetesebb késő gót templom.	”
– Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig

A Csíkrákosi római katolikus vártemplom a községhez tartozó Göröcsfalva határában látható. Az egyhajós csarnoktemplom építési ideje a román kori épületrészek alapján a XII-XIII. század fordulójára tehető. Erre utal a déli bejárat kőkerete, amelynek felső, köríves részéből csak töredékek maradtak meg, részben elfalazva és barokkizálva. Ugyancsak erre a korra tehető a déli bejárat és a jobb oldali ajtó közötti kőoszlopos tornác is.

A plébániatemplom régi jegyzőkönyveiben talált feljegyzések szerint a templomot 1270-1280 között építették. Ezt igazolja a XVIII. századból a bécsi Csillagászati Intézet vezetőjének, Maximilianus Höllnek latin nyelvű bejegyzése: „...temporum di lataim efsa et Exibsia Circa Anum 1270 edificatum...”

Orbán Balázs A Székelyföld leírása című könyvében így írt a templomról:

„Ez egyház egyáltalában jóval terjedelmesebb és diszesebb a szokásos községi templomoknál, ugy, hogy Csik szentegyházai közt minden tekintetben megérdemli az első rangot. Ez is, miként kortársai, a kontár kezek eszközölte kiigazítások által, sokat szenvedett; de azért műidomaiból mégis sértetlenül fennmaradt legalább annyi, hogy meghatározhassuk, miként az átmeneti korszaknak (XIII. század) egyik tiszteletet keltő műemléke áll előttünk.”

A torony és a szentély feltehetően a XV. század második felében, vagy a XV-XVI. század fordulóján épült és késő gótikus jegyeket hordoz. A templomot az évszázadok során többször átépítették. A XV. század végén új szentélyt kapott. A védőfalak építése a XVII. századra tehető. 1758-ban a templomot átépítették, kereszthajókkal bontották meg a gótikus arányait. Akkor magasították a tornyot, a középkori részre ráépítették a napjainkban is használatos csúcsíves ablakokkal ellátott harangházat. Ugyanakkor emelték a déli oldalszárnyat, a sekrestyét pedig a nyugati oldalon kápolnával bővítették ki. Kevéssel azután épült a déli oldal árkádos folyosója és a védőfal déli bejárata is. 1938-ban a templomot restaurálták, akkor került felszínre két freskótöredék a szentély belső északi oldalán. A mai templom csúcsíves, egyhajós, a tíz szög 4 oldalával záródó apszisával a késő gótikus kor emlékét őrzi.

Látnivalók

• A Bogát, a Vár és a Kulcs patak közötti kiszögellő hegyfokon bronzkori eredetű vár maradványai látszanak, melynek délkeleti részén most Szent Jakabnak szentelt 1720-ban épült kápolna és kereszt áll.
• A vár alatt több borvízforrás fakad, melyeket az Oltbogáti melegfürdőben hasznosítanak, míg hidegforrását ivóvízként hasznosítják.
• A Hargita Galusatető nevű főcsúcsa alatt a Várpatak és a Szilas patak közti 1273 m magas szirten állnak Pogányvár romjai. A vár a 13. században épülhetett, a székely határvédelmi rendszer része volt. A 15. századiglakták, a császáriak rombolták le.
• Szent György tiszteletére szentelt erődített római katolikus templomát, amely 1270-ben épült, 1433-ban említik először, 1507-ben és 1574-ben bővítették, védőfalai 17. századiak. 1756 és 1758 között barokk stílusban átépítették. Tornyán vörös-barna festett zodiákus jelek láthatók. A templom tulajdonképpen a faluval összeépült Göröcsfalva területén áll. A templomkertben temették el Zöld Péter plébánost, az 1762-es székely mozgalom vezetőjét.

• A Cserei-kúriát 1667 és 1674 között Cserei János építette, 1851-ben állították helyre.

Elhelyezkedése

Csíkrákos Pozíció Románia térképén

é. sz. 46° 27′ 09″, k. h. 25° 45′ 27″